Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-30 / 178. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1878. július 38 0 VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Ön hol tölti a szabadságát? VÁROSI UDVAR Lakatos József linómetszete. — Szabadság? Hát, az elmegy erre-arra. Ugye odahaza van a kert, a ház, mindig akad tennivaló körülötte. Eddig kilenc napot vettem ki, háromszor hármat. Van egy kis szőlőnk is, abban is van munka. — Ha kapna egy tíznapos üdülőjegyet, elmenne? — Arra már nem is volna szabadságom, hiszen csak hét nap maradt erre az évre. — De ha mégis jmtna rá szabadság? !... — Nemigen... Nem hiszem, hogy a feleségem is elmenne velem. Hogy is mondjam: szóval nincs arra nékünk igényünk. Elmennek a napok sok egyébre. Olasz Miklós, a SZÁÉV gépkezelője legyint egyet. Üdülés?! — Legfeljebb egy-két hétvégen szoktunk a családdal kiruccanni nagy ritkán. A Sóstóra vasárnap, vagy régebb, mikor repülőnap volt Nyíregyházán. Kislétán lakunk különben, két gyerek vae, a lányom most érettségizett, a kisfiú pedig tízesztendős. Amikor a lányát említi, elfanyalodik az arca: nem vették föl a gyereket a tanárképzőre, nem is tudja, most hová menjen dolgozni. Tanítónő szeretne lenni. — Szóval ez a beutaló... A feleségem a kislétai gyermek- otthonban a konyhán dolgozik, s nincsenek annyian, hogy hosszú időre elmenjen valamelyikük. Bár ami igaz, igaz, biztos vagyok benne: kaphatnék a vállalattól beutalót, hiszen tizenhat éve itt dolgozom, s megbecsülnek, úgy érzem. Művezetője, Vincze István bólogat. Amikor őt kérdezem: hogyan tölti a szabadságát, a nemrégen kivett napokat említi. — A Dunántúlon voltunk a családdal, hétvégekkel együtt kilenc napig, öt napot vettem ki rá. A sógoromék házat építenek, oda mentünk. Én segítettem az építkezésnél, az asszony meg a gyerekek — az egyik lányom tizennégy, a másik hároméves — pihentek. Különben összesen tizennyolc nap szabadságom van, és már többet nem tervezek előre, nem készülünk másfelé. Amikor szükség van rá, ki fogom venni. Nyikita Ferenc ács huszonnégy éves, még nőtlen. Tavaly decemberben szerelt le, s rendfokozata után plusz négy nap szabadsága van erre az évre, összesen tizenhét nap. — Ez a nyaram alaposan be van programozva: építkezünk. Üjfehértói vagyok, s egy nagy családi házat építünk a testvéreimmel, öten vagyunk még odahaza, a másik öt testvérünk már házas, elköltözött. Kivettem egyszer egy hetet, egyszer pedig négy napot. Biztos, hogy a többi szabim is erre fog menni. Aztán majd nősülni szeretnék, hogy pontosan mikor, még nem tudom... • Miközben ez az írás készült, nagyon sok embertől megkérdeztem: hogyan tölti a szabadságot. A válaszok ezerfélék voltak. Akadt, aki csak legyintett: nincs terve, majd kiderül. Volt, aki már a nyár elején elmesélte, milyen nagyszerű elképzelései vannak: például elmegy a tizenkét éves fiával egy kerékpár- túrára a Tisza mentén. Sátrat visznek, ott ütik föl, ahol éppen kedvük tartja, s reggel továbbállnak. Más külföldi utat emlegetett — a Magas- Tátra a cél —, s ifjú mérnök ismerősöm hanyagul odavetette: ok Spanyolországba készülnek kocsival, rengeteg jó cuccot akarnak majd hozni. • „Elmennek a napok sokmindenre” — mondta a gépkezelő, „házat építek”, „amikor szükség van a szabadságra, kiveszem” és így tovább — munkával töltött szabadságnapok sorjáztak elő á SZÁÉv-munkások szavaiból. Lippai András ács például a felesége háromhetes szabadságával egyeztethetné az övét, ám mit sem érne vele, há például üdülni invitálnák. — Velünk él a nyolcvan- éves édesapám, kire hagynánk, ha elmennénk?! Igaz, már csak egy lányom van otthon, tizennégy éves, a nagyobbik férjhez ment. De hát nékem is úgy kellett kivenni a szabadságomat, hogy kapálásra, a kertre, házra... volt, amikor temetésen voltam. Igaz, még bent van vagy tíz napom. Az asszony a nyíregyházi ruhagyárban dolgozik, ők egyszerre kapják meg a szabadságot, amikor leáll az üzem. Mégis: otthon töltjük a nyarat, hová is mennénk. Éppen az ellenkezője az a középkorú, energikus asszony, akivel a nyíregyházi Búza téri ABC-áruházban beszélgettem. Rácz Jánosné — mint ő mondta — mindig menne, ha módja volna rá... — A férjem is, én is sokat megyünk. Idén például Hajdúszoboszlón voltunk két hétig. A vállalatnak van ott egy önellátás üdülője. Minden nyáron elmegyünk valahová! Tavaly Tiszapalkonyán voltunk, egy baráti házaspár révén, azelőtt meg Hévizén. Tudja, bár kocsink nincs, vasúton könnyen — és főleg olcsón — mozgunk: a férjem a fűtőházban számviteli vezető, vasutas. Nem tudnám elviselni — és ő sem —, hogy ne használjuk ki a szabadságot. Ugye, most már nincs mire gyűjtenünk: a két lányom férjhez ment, van három unokám — mondja nem kis büszkeséggel. — Ketten maradtunk a férjemmel. Habár — igazítja ki önmagát — a nyaralásunk idején sem maradtunk magunk: a gyerekek lejöttek a hét végén, s csaptunk egy családi „há- bét”... • Az „igény” szó is elhang-' zott föntebb, bár Olasz Miklós olyan értelemben használta a „nem igényelj ük”-et: nem kívánjuk, nem tervezzük, nem kell az nekünk. Viszont óhatatlanul a szó tá- gabb értelmét — vagy másik értelmét? — idézte föl. Igényesség, igények. Hiszen tulajdonképpen ez vezette utamat, amikor e témában nekiindultam : milyen igények vezetik az évi fizetett szabadságot kivevő embereket. S kiderült — nem is meglepő módon! —, hogy sokszor a szükség a vezető... Kétlakiság — ismerős, használt, mondhatni: elhasznált fogalom. Akinek családi háza, kertje, netán háztájija, szőlője van, az bizony nem szabadulhat a munkától. Embert — családot — kíván a tennivaló. Az említett ABC- áruház vezetője, Nagy László is ezt említette, amikor a dolgozók szabadságolásáról beszélgettünk : — Igen sok a vidékről bejáró dolgozónk. Jól tudjuk, hogy tavasszal és ősszel van a szezon náluk a szabadságokban: sürget a munka a kertben, háztájiban. Ezt beütemezzük, számítunk rá. Igaz, alaposan át kell gondolni, hiszen egy percre sem állhat meg a munka, be kell osztanunk a távollevőket. Persze ha valakinek beutalója van üdülőbe vagy külföldre készül, hát meg kell változtatnunk a tervet. De hát ez természetes, nem? — És ön, hogyan tölti a szabadságát ? — Könnyű válaszolnom, hiszen holnap reggel indulunk a feleségemmel. Szegedre, Pécsre és Harkányba készülünk. Kocsival megyünk, sátorral, mint már annyiszor. — Hány nap^ szabadsága van? “ — Harminc nap. Ebből már kivettem húsvétkor két hetet. Egy jókora körutat csináltunk a családdal: Szeged, Kecskemét, Hajdúszoboszló, Debrecen. Két lányom van egyébként, de most nyáron csak a feleségemmel megyünk. A nagyobbik már „öreg” ahhoz, hogy velünk jöjjön — most éppen Sopronban van. A kicsi, aki tizenkét éves, Ungvá- ron van egy kézilabdás edzőtáborban. • Picit talán irigykedő hangon említette több apa is: gyereke a nyarat tartalmasán tölti, nincs ideje otthon unatkozni. A művezető 14 éves lánya másfél hónapig nyaral: a zánkai úttörővárosban, a családdal, vízitúrán. Az áruház- vezető lánya a Szovjetunióban tölt hosszabb időt, már említett „sátorozó” ismerősöm hatodikos fia úttörő- vándortáborozó jó ideig és így tovább. Némi nosztalgia is fölfedezhető volt szavaikban: de jó a gyerekeknek! És ez így igaz. Leáldozóban van annak az időnek, amikor a libalegeltetés vagy tehénőrzés, a grundon csellengés vagy másutt téblábolás töltötte ki teljes‘egészében a gyerekek vakációját. Bár arról szó sincs, hogy teljesen megoldott e téren minden — mindenesetre az nagyon valószínű: a most felnövő nemzedéknek nem lesz elég az elaprózott, munkával töltött szabadságnapok tucatja. Az a bizonyos igényesség itt kezdődik... No, de a felnőttek. Köztük valóban nagyok az eltérések, hiszen város és falu közt léteznek még a különbségek e téren. Akinek jószágai vannak otthon, kertje vagy más földje, az érthetően nem kívánja, igényli, hogy hosszabb időre elszabaduljon otthonról. A városokban, új lakótelepeken élők ellenben örülnek, ha kiruccanhatnak a szabadba, más tájakra, külföldre. Igaz, épülnek a szövetkezeti üdülők, invitálják a falun élőket is a nyaralásra — ám ahhoz még évtizedeknek kell eltelni, hogy általánossá váljék a valóban pihenéssel töltött évi szabadság. — Van egy kis telkünk, éppen most kezdtünk a házikó alapozásához. A hétvégeken gyakorta kimegyünk. De azért nem ott töltjük a szabadságot. Három gyerek van, kocsink is — szeretünk kirándulni, üdülni. — Csinos szőke fiatalasszony Batta Györgyné, áruházi eladó. Szövetkezeti lakásuk van Nyíregyházán, a Garibaldi utcán, s az idősebb gyerek nyolcéves. A másik két kislány három és fél: ikrek. Férje az irodagéptechnikai vállalat gépkocsivezetője. Battáné beszélgetésünk előtt pár nappal jött vissza kéthetes szabadságáról. — Most volt az óvodai szünet a gyerekeknek, kivettük mindketten a szabit. Otthon voltunk, idén nem mentünk nyaralni. Tavaly voltunk: Siófokra kaptunk SZOT-beu- talót. Nagyszerű volt, mind a három gyereket elvittük. Idén még tervezünk egy utat: Nagyváradra készülünk a nagyszüleimhez. összesen 27 napom van egyébként, pár nap marad belőle: az viszont kell, bármikor szükség lehet rá... Tarnavölgyi György A céllövölde meséi mind tiszták és hamis felhangok nélkül valók. A puskák fegyverállványon nyugszanak, olajos csövük tompán fénylik. Aki töltögeti és kí- nálgatja őket — az nagy mellű, fekete szemű, fekete hajú lány. feszülő virágos ruhában — bordó rúzzsal kihúzott vastag száját biggyeszti, hogy nem fogadódul a szíves kínálást, mondván: nézelődsz egyelőre, hiszen látnod kell, mi az, amiben részt veszel. Szemben, a vasfalon ott függnek mind a célok, a céllövölde legszebb meséi. Az ádáz Farkas, a sunyi Róka, a tolldíszes Indián, a méla Sünike, a titokzatos Macska, a nagybotú Szolgalegény, a kövér Gazdag, a félelmetes Tigris, de vannak célul kitett diók, cigaretták, gyufaszálak, hurkapálcára kötött papírrózsák és cérnaszálon függő tüllbaba is. És fent a magasban, mindezek felett ott forog a szerencsekerék. A nikkel, plasztik csoda, amelynek ha valamelyik színét eltalálod, megáll, csönget és nagy nyereményt ad érte a lány. De te mégse lőj a szerencsekerékre, könyökölj a vörös bársonnyal bevont fapultra, hárítsd el a szíves kínálást biztos mosollyal, és figyeld, hogy mások, akik párosával jönnek, mire lőnek, és mit nyernek vele, és a ráncos arcú boszorkányt, aki néha kiles a vasfal mögül, biztosan ő az, aki ritmusos rock-zenét vált és Rollingot és cowboy- dalokat, ez kell ide, hiszen itt sem csalás, sem ámítás, a céllövölde meséi és nyereményei mind tiszták és hamis felhangok nélkül valók, mindenki nyer azért, még az is, aki nem talál. Mert oldalt a kisasztalon ott sorakoznak a nyeremények is. A skót whisky, a rugóskés, a bőrkalap, valószínűleg csak reprezentációk, azt valószínűleg csak az kapja meg, aki a szépmosolyút lövi meg, de előtte tornyosulnak a jelvények, a díszek, a similabdák, a papírcsákók és az üveggolyók, most már sajnálhatod is, hogy nincs kiírva, miért mi jár. Hát nézelődsz, a vörös bársonnyal bevont fapulton könyökölve, időnként, ha a lány feléd kínálja a puskát, csak mosolyogsz, és elhárítod, ő pedig fordulásból lő egy sárga rózsát, nehogy azt hidd, ez a sarki Közért, itt a játék a lényeg. De gondolhatná azt is a szépmosolyú, hogy nem bízol benne. Hiszen annyi mese szól arról is, hogy a céllövöl- -de puskáit mind félreállítják, hogy nehezebb legyen nyerni velük, dé te tudod, ma már a céllövölde puskáit sem állítják félre, nincs szükség csalafintaságokra, hiszen van nyeremény éppen elég, mindenkinek jut belőle, bár azt azért sejteni lehet, hogy a bőrkaMózes Lajos: Céllövölde lap, a ugóskés, a skót whisky csak reprezentáció, mégsem háborodik fel ezen senki igazán. Csak könyökölsz a vörös bársonnyal bevont fapulton, és figyeled, hogyan forog fenn a szerencsekerék. Egy fiú lövöldöz rá, a hozzá tartozó lány aggódva figyel, de a fiú ügyes és kéket talál. A szerkezet megáll, fények és hangok tündérjátéka, aztán egy csomag színes rágógumit kap, míg egy kisfiú a Sünikéért üveggolyót, a papája a harsány Bohócért papírtrombitát, tehát itt is mindenkinek a képességei szerint, tehát minden jól van. Lőni kéne vagy továbbáll- ni. De te csak könyökölsz, a lányt, a meséket és a nyereményeket figyeled, és bosz- szankodsz azon, mint már annyiszor, hogy képtelen vagy részt venni valamiben, amiben mások szemlátomást jól érzik magukat. Mint az a férfi, aki a szerencsekerékre lövöldöz, de nem talál, és végül, hogy helyrehozza megromlott tekintélyét a mama előtt, úgy belelő az Indiánfőnökbe, a titokzatosba, hogy az egyből hajlongani kezd, mint a cigányprímás, ha ötszázast nyálaznak a homlokára, persze hogy nem szép mese, de szerencsére nem nagy nyeremény, a Győztes Szolgalegény sokkal szebb. Ha a lány a puskát kínál- gatja továbbra is, és te viszszautasítod, voltaképpen már haverok vagytok valameny- nyire, te már régen figyeled, mit csinál, gondolhatnák azt is az újonnan jöttek, te vagy a szépmosolyú fiúja, hiszen gyakran néztek egymásra majdnem cinkos mosollyal, egyszer volt, hol nem volt, talán majd égy ágyban, vagy egy barikádon, nem mintha mindegy lenne, nézed az arcát, összejönne, nem ‘jönne össze, lehet hogy ez is afféle vendéglátóipari mosoly, bár játszani azért lehet. Bár lőhetnél is. Igazán semmi cikis nincs ebben. Ez a liget, és mint olyan, sajátos világ. Legfeljebb még egy felesleges részvétel, annyi felesleges után talán nem is számítana. De igazán beindíthatnád találatoddal azt az ősi, szép mesét, a Győztes Szolgalegényről szólót, ahol már készen állnak a szereplők, a sovány, bár igen izmos szolgalegény, nagy bottal, csak meg kell lőni a korongot, és máris puffog a bot a kövér Gazdag hátán. Szép mese, és biztosan szép nyeremény is. Bár ha a szerencsekerékre lőnél, az is sokat jelenthetne. Ha a kéket találod, akkor rágógumit kapsz. Ezt már tudod. Valószínűleg a piros érhet a legtöbbet, azért talán a skót whiskyt is megkaphatnád, hiszen az van a sor legelején. De lőhetnél a nyereményekre is. Azonnal és közvetlenül. Biztosan nagy balhé lenne belőle, de szép mese is. Bár kétséges, hogy megéri-e a nyilvánosság kockázatát, aztán még tűzharcba kerülnétek a fent említett boszorkánnyal. Védekezésként talán elmondanád: engem csak az háborított fel annyira, hogy nincs kiírva, miért mi jár, valamint ahogy a részvétel kockázata nélkül ugyan, de láttam, a főbb nyeremények a többség számára teljesen elérhetetlenek. Csak csalogató- nak vannak kitéve, szinte megtévesztésnek. L őni kéne vagy tovább- állni. De te csak könyökölsz a vörös bársonnyal bevont fapulton, a lányt, a meséket, a nyereményeket figyeled. Talán dönte- ned kellene. Addig várj, amíg a szépmosolyú fiúja is megjön, és annak a mesének is vége, vagy állj tovább, hiszen annyi csoda és mese történhet: mindig éppen máshol. KM
