Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-28 / 176. szám

4 íCELET-MAGYARORSZAG 1978. július 28. Haderő-csökkentési tárgyalások Késik a konstruktív nyugati Dr. Ingo Oeser nagykövet, a közép-európai haderők és fegyverzet kölcsönös csök­kentéséről folyó bécsi tárgya­lásokon részt vevő NDK-kül- döttség vezetője interjút adott az ADN hírügynökségnek. Kérdésekre válaszolva, a nagykövet többek között el­mondotta, hogy a szocialista országok legújabb javaslatai fordulatot hozhatnak a tár­gyalásokon. Ezeknek a javas­latoknak a révén lényeges kérdésekben olyan fokú össz­hang jött létre, hogy akár azonnal el lehet kezdeni az első csökkentési egyezmény kidolgozását. Tulajdonkép­pen már megvan az egyetér­tés a következő kérdésekben: 1. Csak a szárazföldi csa­patokat csökkentik; 2. Az első és a második szakaszban a Szovjetunió és az Egyesült Államok száraz­földi csapatait Közép-Euró- pában állomásozó erőik nagy­ságához mérten arányosan csökkentik; ennek együtt kell járnia kijelölt fegyverzetek csökkentésével; 3. A többi részt vevő ál­lam a második szakaszban válasz csökkenti szárazföldi csapa­tait; 4. A két szakaszban végbe­menő csökkentés eredménye­képpen a haderőknél azonos, mégpedig 900 000 fős szintet kell elérni, ebből 700 000 fő lenne a szárazföldi erő. Azzal kapcsolatosan, hogy a nyugati országok hivatalosan még mindig nem válaszoltak a szocialista országok leg­újabb javaslataira, Oeser nagykövet idézte De Vos van Steenwijk holland küldött­ségvezetőt, aki a 15. forduló befejezése után tartott sajtó- konferenciáján közölte, hogy a nyugati fél megvizsgálja a javaslatokat, de nem nyilat­kozott a nyugati országok kompromisszumra való haj­landóságáról. Az NDK-nagy- követ utalt a NATO-országok bizonyos befolyásos erőinek arra a törekvésére, hogy a tárgyalások lehetséges elő­rehaladását és a megegyezést lehetetlenné tegyék és arra, hogy ezek az erők fokozzák erőfeszítéseiket a neutron­fegyver gyártására és Közép- Európában való elhelyezésére. BELGRAD Az el nem kötelezett or­szágok belgrádi külügymi­niszteri értekezlete tapsvi­harral fogadta, hogy a tizen­hét évvel ezelőtt, ugyancsak Belgrádban alakult mozgalom újabb taggal gyarapodott: Dzsibutit teljes jogú, szám szerint a 87. tagként adaptál­ták a jelenlévő küldöttségek. A belgrádi értekezlet csütör­tökön plenáris ülésen folytat­ta munkáját. LISSZABON Üj választások kiírásában jelölte meg a jelenlegi portu­gál kormányválság megol­dásának „legvalószínűbb le­hetőségét” Joao Gomes szo­cialista párti tájékoztatási miniszter. Pártja vezető kö­reinek véleményét tükröző nyilatkozatában azonban Go­mes leszögezte, hogy a vá­lasztásokra legkorábban 5— 6 hónap múlva kerülhetne sor, mivel azok megtartásá­hoz a parlamentnek előbb új választási törvényt kell elfo­gadnia. Addig — szerinte — Mario Soares vezetésével „technokrata” kormány irá­nyíthatná az országot. (Folytatás az 1. oldalról) gos hatáskörű szervek vezető­it, hogy vizsgálják meg az or­szággyűlés júliusi ülésszakán elhangzott képviselői észrevé­telek és javaslatok megvaló­sításának lehetőségeit, s tá­jékoztassák arról az ország- gyűlés elnökét, valamint az indítványozó képviselőket. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Hazánkban lényegében egy­séges munkarend alakult ki, a vállalatok — a kétheten­ként ismétlődő szabad szom­batoktól eltekintve — több­nyire azonos munkaidő-Se- osztással dolgoznak, ami egészében véve megfelel a szervezett munka követel­ményeinek. Vannak azonban esetek, amelyek megkívánják egy-egy vállalat munkarend­jének megváltoztatását. Elő­fordul például, hogy jobban kell alkalmazkodniuk koope­rációs partnerek igényeihez, az exportszállítási kötelezett­ségek határidejéhez. A gépek 32. — Cseréld ki, telenyomom a tied is! Tiborban mozdult valami visszautasítás, de aztán félt az erőlködéstől, s főleg attól, hogy Laci lássa, esetleg mi­lyen nehezen birkózik a nyo- móskúttal, s inkább engedel­mesen odatette a kannáját. Visszafelé sokkal kevesebb szóval mentek; mint két ta­pasztalt, öreg bölcs, akik már mindent megbeszéltek a vi­lágról, s most már csak né­mán gondolkoznak egymás mellett. Tibor egyszer mint­egy előbbi beszélgetésüket és további gondolataikat foly­tatva, megkérdezte: — Nem is kerestél? — Mindig keresek. — Talán túlságosan na­gyok az igényeid. — Csökkentsem? — Nem, nem __dehogy. Mire visszaértek, a társa­ság már gyülekezett a tűz­hely körül. Lajos bácsi fent állt középen, merőkanállal, egyenkint szedte el és merte tele mindenki tányérját. Ezek karbantartása, nagyjavítása, a befejezetlen termelés szám­bavételéhez szükséges mun­kaszünet is szükségessé tehe­ti a szabad, illetve munka­napok átrendezését. Ilyen munkarend-változtatásokra eddig is adhatott engedélyt a munkaügyi miniszter, a Minisztertanács mostani ha­tározata azonban lehetővé teszi, hogy az eddiginél egy­szerűbben, rugalmasabban hozhassák a munkarendet összhangba az adottságokkal, a termelési, a gazdasági ér­dekekből fakadó követelmé­nyekkel. Elsősorban az ipari, kivi­telező építőipari, mező-, er­dő- és vízgazdálkodás ága­zatba tartozó vállalatok, szö­vetkezetek előre tervezhető esetekben ezentúl évente hat munkanapot szabadnappal cserélhetnek föl, külön en­gedély nélkül, ha az a haté­konyság növelése szempont­jából indokolt, kimutatható, ellenőrizhető gazdasági előny­nyel jár, s a dolgozók érde­a tányérok inkább célszerű, mélytálkák voltak, hogy ne­hezebben csorduljon ki belő­lük az először mért halászlé. Csak keveset — mondta éppen Apu —, nem szeretem, ha marja a torkomat! — Hol a szifon meg a pat­ron, Lajos bácsi? — kérdez­te Laci, s mint aki otthon van, először is elvonult be a csónakházba szódavizet csi­nálni. — Ti meg bort hozzatok, Katikám, Tiborkám! — ren­delkezett Lajos bácsi az ál­dozati oltár közepéről. — Hozunk mi, hozunk mi! — kiabált a két ördögfi, Klá­ri gyerekei, akiket közben valamikor mégis lecsalhattak a fa tetejéről. De Klári visz- szaparancsolta őket: — Ez nem a ti dolgotok, kedveseim ... üljetek szépen a helyeteken! Kiveritek ott Barna bácsi kezéből az ételt, na! De Barna erősen fogta a tálkáját mind a két kezével; csak éppen így nem. tudott hozzáfogni enni. Magában Lajost szidta, aki még ülés­rendet sem csinált, csak úgy keivel nem ellentétes. A dol­gozók közlekedése a gyerme- kék bölcsődei, óvodai elhe­lyezése stb. is biztosított. A megváltozott munkarendnek nem lehet célja a vezetési hiányosságok, a tervszerűtlen munka következményeinek ellensúlyozása, nem befolyá­solhatja kedvezőtlenül a koo­peráló vállalatok tevékeny­ségét. A munkarend módo­sítása éves szinten nem jár­hat többlet szabadnappal és nem csökkentheti a törvé­nyes évi munkaidőalapot. A vállalatoknak a koráb­biaktól eltérő munkarendet a bevezetést megelőző két hét­tel be kell jelenteniük a köz­lekedési vállalatoknak, hogy azok a megváltozott utasfor­galommal számolhassanak. (Olyan esetekben természe­tesen nem kell előre beje­lentést tenni, amikor a mun­karend-változtatás előre nem látható.) A minisztertanácsi határozat szeptember 1-én lép életbe. összevissza körülülték a fű­abrosszal terített asztalt, minden előre meggondolt el­rendezés nélkül. ★ Kati letette a tányérját, még mielőtt rakott volna be­le Lajos bácsi, s ülőhelyéből, hogy szomszédait meg ne lökje, kikapaszkodott az ülő­helyárokból. A két szom­szédja különben Apa és Fe­renc bácsi volt, jövendő apó­sa, akiről már elhatározta, hogy ő is Apusnak fogja szó­lítani, csak még egyelőre nem állt rá a nyelve. — Bocsánat! — rebegte, hát, egyelőre megszólítás nélkül, és már ragadta is magával Tibort a verem, vagyis a Lajos bácsi alkotta borospince felé. — Te jó isten! — torpant meg Tibor — az italokat meg bent hagytuk a csomagtartó­ban!! Anyja is kétségbeesetten csapta össze a kezét. Kati is meghökkent, de aztán nagy­vonalúan legyintett: — Nem baj, előbb iszuk a mienket! Bár kitárták az ajtót, oda­lent félhomály volt; egy pil­lanatra meg kellett állniok, hogy visszanyerjék a látásu­kat. Kati úgy képzelte, hogy egy valamirevaló vőlegény rögtön megragadja az ilyen alkalmat; de Tibor csak pis­logott, kénytelen volt ő maga megragadni a vőlegénye fe­jét, és szenvedélyes csókkal örülni neki, hogy ha csak egy percre is magukra maradhat­tak. (Folytatjuk) Iskola a határban A lább a fölszabadult kubai nép gyerme­keinek sajátos okta­tási rendszeréről lesz sző, amely lassan elterjed egész Kubában, s minden kötele­ző udvariasság nélkül mondhatom, hogy példaké­pül szolgálhat bármely nemzet ifjú társadalmá­nak, különösen pedig az olyan nemzeteknek, me­lyek mostanában nyerték el függetlenségüket, s bi­zony előbb írni és olvasni, de még dolgozni is kényte­lenek megtanítani az em­bereket. A kubai oktatási rendszer a szó legszorosabb értelmében úgy nevel az életre, hogy közben benne marad az élet mindennap­jaiban, a gyakorlati mun­kában is. Havannától körülbelül ötven kilométerre levő cei- bót látogattunk meg egy hétköznap délután. Az au­tósztrádáról letérve keresz­tül vágtunk a Kubát hosz- szában átszelő Havanna- Santiago de Cuba vasútvo­nalon, s Quvanaboa falucs­kán túl a paradicsomnak mondható tájon haladtunk tovább. A vajpálmák kar­csú törzsén mint színes pa­macsok lengedeztek a leve­lek. Banánültetvények, cit­romfák és narancsfák lige­tei váltogatták egymást. Errefelé nincsenek cukor­nádültetvények, inkább gyümölcsösök, citrusfélék, s zöldségeskertek. A terü­let gazdája egy állami gaz­daság, amely a Rebelion de Triumvirato nevet viseli. (A három nagy forradal­márnak tisztelegve: Fidel Castrónak, Ernesto Che Guevarának és Camilo Cienfugeosnak. Ez utóbbi férfiról — legalábbis mi magyarok — nagyon keve­set tudunk, pedig Kubában talán a legnépszerűbb for­radalmi vezető volt. A for­radalom alatt a főparancs­nok Fidel volt, míg a há­rom részre szervezett for­radalmi alakulatok pa­rancsnokai sorrendben Ca­milo Cienfugeos, Ernesto Che Guevara és Raul Cast­ro voltak. Már a győztes forradalom után történt, hogy az egyik vidéki város katonai egysége fellázadt. Camilo repülőgéppel uta­zott a helyszínre és agitá- ciőjának eredményeként a katonák esküt tettek a for­radalom mellett. De ami­kor visszarepült Havanná­ba, útközben a gépe a ten­gerbe zuhant. Sem a ron­csokat, sem pedig Camilo Cienfugeos holttestét nem sikerült megtalálni. A ku­bai nép azonban szívébe zárta a hős férfit, s halálá­nak évfordulóján minden alkalommal kizarándokol a tengerpartra és virágszála­kat hint a vízre, kegyele­te, szeretete, tisztelete je­léül.) Az iskola épülete föltű­nik egy dombocskán, az odavezető út mindkét olda­lán zöldséges- és gyümöl­csöstáblák váltogatják egymást. Az iskola1 épülete modern és szép megjelené­sű. Mint a legtöbb kubai épületben, itt is nélkülözik az üvegezett ablakokat, he­lyette zsalugátert használ­nak, hogy a levegő szaba­don futkosson a szobákon keresztül. Üvegezett abla­kokat csak ott alkalmaz­nak, ahol légkondicionáló berendezést is fölszerelnek. Ritkán látott tisztaság uralkodik az egész iskolá­ban és természetesen a kör­nyéken is. Ez itt Kubában nem különleges, mindenütt igen vigyáznak a rendre és a tisztaságra, nagyvárosok­ban és vidéken egyaránt. A kubaiakra jellemző higi­éniára egyébként a trópusi éghajlat miatt is nagy szükség van, hiszen min­den gyorsan bomlásnak, romlásnak indulna. A ta­nulók képviselője, egy he­tedikes kislány, Edelis Pon­ce, aki éppem a soros „na­pos” az iskolában, tágra- nyílt szemekkel reagál- jöt- tünkre és szívélyesen beve­zet az ügyeletes tanárhoz, Alcides Martinez igazgató- helyetteshez. A tanár nem lehet több huszonöt éves­nél, szürke farmert visel és kék színű panama inget. Barátságos, előzékeny. Kollégám rádióriportot ké­szít, én meg jegyzetfüze­tembe írom az anyagot, kö­zös megegyezéssel állítot­tuk össze a kérdéseket. — Hogyan illeszkedik ez az iskola az általános ku­bai oktatási rendszerbe? — kezdődött a beszélgetés. — Kubában újszerű a mi iskolatípusunk, bár vannak már jelentős tapasztalatok, amit követnek az egész or- szagban. Nálunk a gyerme­kek az első osztályt külön végzik, ami nem is számít be az általános iskolai ta- nulmányokba. Ez olyan elő­készítő esztendő a hatéve­seknek. Ezután következik az alsó tagozat hat évfolya­ma, majd a következő négy esztendő, amelyet mi kö­zépszintű iskolának neve­zünk, ilyen a mi kihelye- zétt ceibánk is. Aki a tize­dik osztályt sikeresen be­fejezte, az több vonalon folytathatja tanulmányait. Elterjedt az úgynevezett egyetemi előkészítő; három évig tart. Ott már bizonyos mértékig szakosított okta­tás folyik a válas^ott egyetemi fakultásnak meg­felelően. Ha valaki azt el­végzi, mehet az egyetemre, ha nem megy, mint közép­káder helyezkedhet el a szakterületen. Ha nem egyetemi előkészítőre megy a végzős diák, akkor lehe­tősége nyílik négy eszten­dős felsőfokú tanintézetbe iratkozni, s technikus vagy tanító lesz belőle. Termé­szetesen az előkészítő és az alsófokú iskola hatodik osz­tályának az elvégzése után el lehet menni szakmun­kástanulónak. Kattan a magnó „stop” gombja. Első hallásra ne­hezen tekinthető át a kubai oktatási rendszer, de ez most aligha föladatunk, lé­nyegében a ceibákra va­gyunk kíváncsiak, az új­szerű munkaiskolákra, ahol tanulnak és fizikai munkát végeznek a gyere­kek. A kubai felsőoktatás színvonala különben sem ismeretlen. A havannai egyetemet 1728-ban alapí­tották, a1 kubai orvosok igen jó hírnévnek örvende­nek az amerikai földrészen, különösen sebészeik és szívspecialistáik értek el nagy sikereket. — Hány ember tanul eb­ben az iskolában és hova valóak? — indít a magnó. — Jelenleg 590 tanulónk van, s a környező települé­sekről jöttek. A legtöbb gyereknek a szülei már be­költöztek a1 tanyavilágból a legközelebbi településre. Legtöbben a szomszédos állattenyésztő és gyümölcs- termelő állami gazdaság lakótelepére. — Hogyan folyik az ok­tatás és a munka? — öt óra tanulás a tan­termekben és három óra munka a kertekben, az ül­tetvényeken. Délelőtt és délután felváltva történik a munka és a tanítás. A mai napon például délelőtt tantermekben tanulnak a hetedikesek és a nyolcadi­kosok, a kilenc és a tizedik osztály a paradicsomültet­vényeken dolgozik. — Mit csinálnak a föl­deken? — Mindent, ami szüksé­ges, vetnek, kapálnak, sze­dik az érett paradicsomot. Előkészítik a talajt. Egy­szóval megművelik a föl­det. — Mekkora területen gazdálkodik az iskola? — Több mint kétszáz hektáron, azért ilyen ke­vés a területünk, mert itt nem citrusültetvények vannak, hanem kertészet, zöldségféléket termelünk — Kié a földterület, az iskola birtoka, vagy vala­melyik gazdaságé? — Ez egy termelőszövet­kezeté. Azért is jó, hogy a gyerekek megművelik, mert példát mutatnak a korszerű gazdálkodásból. — A szakmai irányítást a tanárok, vagy mezőgaz­dászok végzik? — A diákok harminc— negyven fős brigádokban dolgoznak és a termelőszö­vetkezet szakemberei irá­nyítják őket. Sokszor éppen a gyerekek szülei. — Hogyan kerülnek ide a gyerekek? — A szülőktől és a gye­rekektől függ, hogy ide jönnek-e. De nem kell kö­téllel húzni őket, többen akarnak beiratkozni, mint amennyi hely itt van. Akik nem férnek, a szomszédos falu kihelyezett iskolájá­ba mehetnek. — A szülők szívesen en­gedik ide a gyerekeiket? — Nagy örömmel, hiszen végül is nem szakadnak el egymástól. Minden szomba­ton hazamennek és csak vasárnap este indulnak vissza. Itt nagyon jól érzik magukat a fiúk és a lá­nyok. Harmincnégy tanár foglalkozik velük, együtt élünk a gyerekekkel, a ta­nári kar. többsége is itt la­kik az iskolában. — Mit kapnak itt a ta­nulók és kell-e a szülőknek fizetniük? — Nem kell a szülőknek semmit sem téríteni, sőt, mi még a hét végén egy kis zsebpénzt is adunk a gye­rekeknek. A tágas zsibongóban cso­portokba verődve beszél­getnek a tanulók. Nagy­szünet van éppen. A fiúkon kék farmernadrág, fehér ing, kék úttörő-nyakkendő és piros színű a svájcisap­kájuk, a lányok hasonló ruhában, de ők szoknyát 'viselnek. Egy nyolcadikos fiút megszólítunk, aki tan­könyvet böngész a nyitott zsibongó padján ülve. — Milyen órák követ­keznek? — Most spanyol iroda­lom, majd angol nyelvtan és kémiaóránk lesz. — Melyik a nehezebb? — Mind könnyen megy nekem — válaszolja maga­biztosan. A tanár megjegy­zi, hogy a fiú az egyik leg­jobb tanulója az intézetnek, s tavaly többedmagával, mivel igen szép eredmé­nyeket értek el a tanulás­ban, a termelőmunkában és a közösségi életben, Ma­gyarországra látogattak, a zánkai úttörővároskába. A legényke is fölfigyel a di­csérő szavakra is visszaem­lékezik. — A Balaton nagyon tetszett nekünk. Amikor hazaérkeztünk, nem győz­tünk mesélni a társaink­nak. Sok emléket is hoz­tam, naplót vezettem a zánkai táborban. Három magyar pajtással is levele­zek. — Mit csinálsz, ha vég- zel ebben az iskolában? — Egyetemi előkészítő iskolába iratkozom, tenge­résztiszt akarok lenni. V égignéztük a tanter­meket, a hálószobá­kat és az iskola klubtermeit, étkezdéjét. Mind igazán otthonos és barátságos. KUBAI TUDÓSÍTÁSOK (7.)

Next

/
Thumbnails
Contents