Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-27 / 175. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. július 27. Barátságtalan amerikai lépés KOMMENTÁR S emmi kétség: Libanon a közel-keleti válság egyik legveszedelmesebb tűzfészke. Körülbelül egy hete Bejrutban szinte állandó a lövöldözés: rakéták és nehéztűzérségi lövedékek tartják rettegésben a lakosságot, meg-meg- ismétlődnek a jobboldali milicisták és az arabközi biztonsági erők Szíriái alakulatai közötti heves összecsapások. A festői fekvésű Bejrut valóságos frontvárossá változott. Ügy tűnik, Szíria végleg elszánta magát: véget vet a jobboldal garázdálkodásának, s megsemmisítő csapást mér fegyveres alakulataira. Közben azonban a háttérben is fölélénkültek a diplomáciai frontok. Kuvaiti források tudni vélik, hogy az Egyesült Államok szeretné rábírni a damaszkuszi vezetést: vonja vissza csapatait Libanonból, „a1 belső helyzet normalizálása érdekében”. Szíria éppen a fenti okokból állomásoztatja fegyveres erőit a szomszéd országban, s az amerikai puhatolózás aligha talál helyeslésre Da- maszkuszban. Közismert, hogy a libanoni jobboldal milyen kapcsolatot ápol Izraellel, s az ország déli részén mennyire összehangolt akciókat folytat a palesztinokkal szemben. Nemrég a bejrúti kormányzat arra kényszerült, hogy leváltsa dél-libanoni erőinek két parancsnokát, akik Izraellel együttműködve, a jobboldali milicistákkal szoros összhangban gyakorolták az ellenőrzést a vidék fölött. Félő, hogy a szír katonák esetleges távozása után Libanonban a tényleges hatalom is a jobboldal kezébe kerülne, ami beláthatatlan következményekkel járna. Ilyen körülmények között az újabb, minden eddiginél hevesebb bejrúti csata méltán kelt aggodalmat. Eliász Szárkisz elnök egyre kisebb eséllyel próbálkozik a tűzszünet létrehozásával, s félő, hogy előbb-utóbb beváltja korábbi fenyegetését: lemond tisztségéről. Egy ilyen lépés súlyos következményekkel járhatna Libanonra, sőt, a közel-keleti helyzet egészére nézve is. Gy. D. Hodding Carter, az Egyesült Államok külügyminisztériumának szóvivője kedden bejelentette, hogy a Carter-kormány a minimumra csökkenti a hivatalos kapcsolatokat a Szovjetunióval. A szóvivő elmondta, hogy a fegyverkorlátozásról folyó tárgyalásokat kivéve a kormány esetenként fogja megtárgyalni, hozzájá- rul-e magas rangú amerikai személyiségek Szovjetunióbeli látogatásához. A döntést Hodding Carter azzal próbálta megokolni, hogy a közelmúltban bíróság elé állított szovjet személyek elítélése, valamint két amerikai újságíró perbefogása — úgymond — megrontotta a kétoldalú kapcsolatok légkörét. Emlékezetes, hogy az ameBelgrádban száztizenhárom ország, felszahadítási mozgalom és nemzetközi szervezet képviselői szerdán folytatták vitájukat a nemzetközi helyzet kérdéseiről az el nem kötelezettek külügyminiszteri értekezletének keretében. Szerdán plenáris ülést tartottak a külügyminiszterekés a mozgalomhoz tartozó országok közötti ellentétek, esetenként fegyveres konfliktusok elhárításának lehetőségeit tárgyalták meg. Belgrad a leghatározottabb formában utasít vissza minden olyan Az Addisz Abeba-i rádióra hivatkozva nyugati hírügynökségek megerősítették, hogy az etiópiai kormánycsapatok kedden jelentősen előretörtek az Eritreai Népi Fel- szabadítási Front (EPLF) által ellenőrzött Tesszenei és Massawa városában. Az etióp kormány hat hete folyó harca során ez a legnagyobb siker, amelyet a stratégiai fontosságú Vörös-tenger térségében elértek. Mértékadó körök úgy tudják, hogy az eritreai szakadárokat Men- defera és Asmara városában is visszaszorították. Az Eritreai Népi Felszaba- dítási Front szóvivője — mint rikai kormány a kémkedésért és államellenes tevékenységért elítélt személyek pere alatt, az „emberi jogok védelme” ürügyén ismételten beavatkozott a Szovjetunió belügyeibe. Két amerikai laptudósítót pedig — amint arról beszámoltunk — azért ítéltek pénzbüntetésre, mert rágalmazó híreket közöltek a Szovjetunióról. Hodding Carter a kormány döntését ismertetve kifejtette, hogy a látogatások korlátozására vonatkozó rendelkezés mindaddig érvényben marad, „amíg a politikai légkör meg nem enyhül”. Egyúttal közölte, hogy a döntés értelmében lemondták Simons építési és város- fejlesztési miniszterhelyettes augusztus első felére tervezett moszkvai látogatását. próbálkozást, amely a száztíz országot tömörítő, sokszínű és összetett mozgalmat jobb- és balszárnyra akarná felosztani, vagy a szárnyak között „középutas” irányvonalat vélne felfedezni. Valójában azonban a száztíz ország nem képvisel azonos politikai nézetet, és közöttük haladó irányvonalukról ismert országok mellett megtalálhatók a kifejezetten jobboldali politikát folytató államok is. már jelentettük — Khar- toumban úgy nyilatkozott, hogy vereségük ellenére a gerillák folytatják az etióp kormány elleni tevékenységüket. Etiópia római nagykövetségének szóvivője elmondotta, hogy kormánya és az EPLF között már három tárgyalásra is sor került, de nem jutottak megegyezésre. A szóvivő szerint Etiópia területi integritása nem képezheti semmiféle alku tárgyát, és hozzátette, hogy a szakadár csoportok nem fogadták el a számukra felajánlott autonómiát. Hz el nem kötelezettek tanácskozása folytatódik Etióp sikerek Eritreában O Tibor az épület felé ment, hogy kannát keressen. Azt remélte, hogy csak egy kanna van; hiszen Kati azt mondta neki, s elhatározta, hogy azt az egyet pedig ő szerzi meg. Emlékezett arra, hogy Katinak megígérte, ő hozza majd a vizet. De kettő volt, két kanna; Kati tévedhetett. Persze, két karral két kannát éppen el lehet hozni; de megosztoztak udvariasan. Lajos bácsi kikísérte őket a kapun és elmagyarázta, hogy hol van a nyomóskút. A két fiú elindult vízért. Látszólag a legnagyob egyetértésben, szinte máris barátként. De valójában már lappangott közöttük valami feszültség. — Nagy nap, mi? — kérdezte Laci. — O, csak olyan formaság ... az öregek egy kicsit maradiak. Nem ellenkeztünk; Kati azt mondja, legyen meg a kedvük . . . Hiszen úgyis nemsokára meglesz az esküvő. felesleges ... de hát legyen, az egész egy jó kis kirándulás. Felemelte a bádogkannát, talán mutatta, mint valami bizonyítékot. Biztosan arra, hogy ez egy jó kis kirándulás. Laci bólintott, de egészen másról kérdezett: — Régóta jártok együtt? Látva, milyen értetlenül néz rá, még hozzátette: — Katival. Tibor nem tudta, hogy régóta járnak-e Katival. Ennél több, vagy kevesebb a szokásos? De némi tétovázás után inkább a nyilvánvalóan komolyságot és megfontoltságot mutató válasz mellett döntött. — Régóta, persze ... Nem kapkodtuk el. Mosolygott is, önmagával elégedetten; de ezt a mosolyt Laci inkább kissé idétlen vi- gyomak nézte, úgy látta legjobbnak, ha maga is helyeslőén visszamosolyog. — Nem is jó azt elkapkodni... Különben igazán jó kis mutatós feleségnek való. Jól választottál. Meg is veregette a vállát a szabad kezével. Tibor ezt a vállveregetést némileg megalázónak érezte, és szeretett volna érte valahogy visszavágni. — És te? Te nem nősülsz? Laci úgy ítélte, hogy nem szükséges a válasszal nagyon megerőltetni az agyát. De nem egészen véletlenül választotta ki a látszólag könnyen odavetett közhely- szellemességet. — Amíg másnak felesége van... Erre viszont Tibor máris a veszélyben forgó férjek közé tartozónak érezte magát. — Ez is álláspont... — mondta. Szándéka szerint hűvösen és rejtett megvetéssel. De mégis inkább úgy hallatszott, hogy máris tele van félelemmel és elkeseredéssel. — Ezt csak úgy mondja az ember — mosolygott Laci engesztelő szándékkal. Azoknak a jó, akik idejében megtalálták a nekik valót. Odaértek a nyomóskúthoz, letette a kannáját, és két kézzel fogva egész testével ránehezedebb a kútra, hadd lássa Tibor, hogy itt még neki is erőlködnie kell. (Folytatjuk) Üveggyárban E z a gyár Havannában van, a most alakuló iparkörzetben, ahol több gyártelep épült a Forradalom győzelme óta. Valójában ez az északi körzet a főváros munkásnegyede, itt van némi tradíciója a gyáriparnak. Egyébként Havanna ipara korábban alig fejlődött, csupán azok az ágazatok nyomultak előre, amelyeknek valamilyen köze volt a szolgáltatáshoz, az amerikai turisták kiszolgálásához. Az üvegipar is újdonság. Vendéglátóim ki sem hagyták volna ezt a gyárat, mivel a két ország és nép közös munkáját őrzi. A pontos neve; „Magyar—Kubai Barátság Üvegkombinát”. Az üzemvezető, Raul Gonzales Di- esgo stílusosan magyarul köszön és magyarul folytatja tovább mondanivalóját. Aztán gyorsan elmagyarázza, hogy csak a szak- kifejezéseket tudja rendesen, magyar nyelvismerete egyébként gyenge. Bár így tudnék én spanyolul, mondom neki. A havannai üveggyár magyar segítséggel épült. A terveket, a berendezéseket hazánkból szállították, irányították a beruházás végrehajtását, Orosházán és Salgótarjánban tanultak a kubai emberek, majd odahaza ők tanították be társaikat a gépek kezelésére. Magyar szakemberek közül még ma is többen ott segítenek, dolgoznak és tanítanak. A gyárban palackokat készítenek a legkülönbözőbb formákban és méretekben, ezenkívül kisebb mennyiségben üvegárut; vázákat, hamutálcákat és dísztárgyakat. Dolgozik már a nemrégen üzembe helyezett ampulla- gyártó üzem is, ahol készítenek még különféle gyógyászati és laboratóriumi célokat szolgáló üvegcséket is. A gyártelep tovább bővül — azóta talán már készen is vannak — s izzólámpa, vagy ahogyan a magyar és a kubai szakemberek egyformán mondják: fényforrások gyárát toldják a meglévő épületek mellé. Magyar oldalról az Egyesült Izzó a gazda. Magáról a gyártásról aligha érdemes írni, hiszen minden pontosan olyan, mint az orosházi, vagy a salgótarjáni gyárakban. Csupán a hőség nagyobb valamivel, bár a trópusi meleg ellenére jól légkondicionálják az üzemcsarnokokat. Egyetlen számadat: évente 133 millió darab üveget készítenek a gyárban, három műszakban folyamatosan dolgoznak. Az emberekről inkább érdemes néhány szót mondani. Amikor az üzemvezető megtudta, hogy magyar újságíró vetődött hozzájuk, összekürtölte az ott dolgozó magyarokat. A testes, szökés férfi, Szorcsik István a Salgótarjáni öblösüveggyárból került a havannai üzembe 1970-ben. Azt mondja, hogy a „háztartási présárunál” dolgozik, s közben segíti a szomszédos gépeknél dolgozó kubai kollégáit is a szakma egyre tökéletesebb elsajátításában. — Milyen tanítványoknak bizonyulnak a kubai férfiak? — Tanulékonyak és igen szorgalmasak. Minden ellenkező híreszteléssel szemben szeretnek dolgozni. Lenyomják a nyolc órát és örülnek, hogy ilyen korszerű gyárban lettek munkások. — Beszélhetnék egy tanítványával? — Miért ne? — mondja és elsiet a présgépek irányába, majd hamarosan visszatér egy magas néger fiatalemberrel, aki kezét nyújtja és megszólal magyarul : — Üdvözlöm barátom — mondja ízes, palócos dialektussal. Később kiderül magyar nyelvismerete és palócos kiejtése, hiszen rövid ideig Salgótarjánban volt szakmai képzésen. S nem is a magyarországi ta- nulmányútját, vagy a gyári munkáját említi elsőnek, hanem azt. hogy az üveggyáriak közül többedmagá- val Angolában harcoltak, amiért dicséretet és kitüntetést is kaptak. Egyébként hadd említsem meg itt, hogy ahány olyan kubaival beszélgettem, aki részt vett az angolai fölszabadító harcokban, mind nagyon büszke erre a tettre. Ha netán önéletrajzot kell írniuk, vagy egyébként fölemlegetni életük történetét, az angolai harcokat nem hagynák utolsónak. Ahogyan mondják, rokonaiknak, őseiknek nyújtottak segítséget a szabadsághoz, így ők kétszer vívták saját forradalmukat, előbb Kubában, majd szülői rokonaiknál Angolában. Fredy Camara, a nyúlánk néger fiú örömmel meséli el az angolai eseményeket, megemlíti, hogy nem a hátsó vonalban teltek napjai. Dicséri a magyarokat, akik az üveggyár létrehozásában nagy segítséget adtak, technikai, technológiai és szakmai téren. — Hálásak vagyunk a magyaroknak, külön a tarja niaknak — néz mesterére, Szorcsik Istvánra, aki barátságosan hátbaverege- ti, elhárítván a fölösleges szavakat. — Mennyit keres, hogyan él? Beszéljen egy keveset magáról. — A családomról. Édesapám Havanna mellett egy kis faluban élt, volt egy kis házacskánk, de földünk nem volt. Egyszóval napszámba járt az apám, a zafra, vagyis a nédaratás idején pedig elment az ültetvényekre cukornádat vágni. Kevés bért fizettek, rosszul éltünk. Anyám beteges volt, amikor a negyedik testvéremet szülte, meghalt. Apám és a legidősebb leánytestvérem nevelt minket, fiatalabbakat. Most egészen jó, nem panaszkodhatom. Itt megkeresek havonta 200—220 pesot is. Tudja, a gyárban az átlagkereset 150 peso, van, aki csak százat keres, vannak, akik 250 pesot is hazavisznek fizetéskor, ami igazán nagyszerű eredmény. Én is nős vagyok, van egy kislányom, hároméves. A feleségem az egyetemen dolgozik, a konyhán segédszakács. Ö sem pa-' naszkodik. Ebben az évben egyébként is nagy öröm ért, lakást kaptam a gyártól. Mi építettük, én magam is három hónapig ott dolgoztam a mikrobrigád- ban. Egyszóval jól vagyunk mi itten magyar pajtás — fejezi be tarjaniasan magyarul. Néhányan körülállnak bennünket és hallgatják, miről folyik a beszéd. Az üzemvezető bemutatja az egyik fekete fiút, aki szintén az üvegprés mellől lépett hozzánk. Csorog testéről a víz. Izmos, igazi atlétatermet. Én balga, még megjegyzem, hogy könnyű ilyen izmokkal a gép mellett, amikor a tolmács lefordítja a bemutatkozó szavakat: — Jorge Hernandez. Az üvegpréselő gép kezelője, az ökölvívás pehelysúlyú olimpiai bajnoka, a mi Ge- dónk ellenfele volt. Mondom neki, hogy beszélgessünk a sportról. Elhárítja, nem nyilatkozik, mert várja a gép. Elmenőben még visszaszól: — Üdvözlöm a Gyurit. Meghívtak az üzem klubjába is, ahol kiállították minden terméküket. Igazán szép és színes tálkákat készítenek, de dísztárgyaik is csodálatosak: madarakat, virágokat és embereket ábrázolnak. A klub falán több dicsérő oklevél, munkaversenyben szerzett vándorzászlók. A- klubban csatlakozik hozzánk Francisco Rodriquez, a gyár személyzeti osztályának vezetője és Henk Mihály műszaki tanácsadó, aki lassan már kubainak vallja magát, hiszen tíz esztendeje dolgozik a havannai üveggyárban. Vele tolmács nélkül is jól megértjük magunkat. A minőségről és a munkáról beszél. — Ezerötszázan dolgoznak jelenleg a gyárban, közülük 330 nő. A szakismereteket igen jól elsajátították, a keresetek megfelelőek. Bár a jobb munkát eddig nehezen lehetett külön is ösztönözni, de itt már ebben az évben — kísérletképpen — bevezették a részesedést a többlet- nyereségből. Valójában újszerű gazdaságirányítási rendszerre térnek át a kubai gyárakban, az egész népgazdaságban. Az önállóság és az eredmények alapján részesednek majd a kollektívák is. Eddig úgy volt, minden gyárnak folyószámlát nyitottak a bankban, s arra rendszerint jóval kevesebbet fizettek be, mint amennyit leemeltek a számláról. Sokat várnak az új gazdasági szabályzóktól itt Kubában is. Elsősorban a termelékenység javítása a legfontosabb és természetesen a jó minőség. Francisco Rodriquez a magyar és a kubai nép barátságáról beszél. Nagyon büszkék arra, hogy amikor Kádár János Kubában járt, akkor meglátogatta az üveggyárat is. Mint kedves emléket és ereklyét őrzik a klubban Kádár János ajándékát, Olcsai Kiss Zoltán szobrászművész alkotását. Mutatja a kongresz- szusi versenyben nyert zászlót, a Kiváló Gyár kitüntető oklevelet, s a jó brigádok elismerő emléklapjait. A közelgő VIT tiszteletére külön munkaversenyt indítottak az üveggyár fiataljai. örömmel mondja el, hogy a gvár mikrobrigádjai három darab 30 lakásos házat építettek saját részükre, s újabbakat akarnak még építeni ezután is. A z üveggyártó kombinátban szívesen kopogtatnak az emberek, hogy ott szeretnének dolgozni. Sokak előjegyeztették magukat, hogy ha elkészül az izzó gyár, akkor üzenjenek értük és örömmel mennek. Rangja van Havannában a Magyar—Kubai Barátság nevet viselő üvegipari kombinátnak, s erre mi idehaza, Magyarországon is igazán büszkék lehetünk. Gazdag István KUBAI TUDÓSÍTÁSOK (6.)
