Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-27 / 175. szám
2 kelet-magyarorszAg 1978. július 27. Jó követeink voltak ■■ Üzemi lapokban olvastuk Lengyel zenészek parádéja a főtéren. „Szerenád a konyhások- nak!” — ez volt a jelszó az egyik délelőtt. Muzsikusaink az ebédlőben sorakoztak, s felcsendültek a pattogó indulók, dallamos keringők. Szinte szétfeszültek a falak. Aztán jöttek a többi országbeliek. A zene után felhangzott az ének, más-más nyelven, de egy dallamra. Talán mondani sem kell, lett is repeta bőven, mélyebbre merült a merőkanál a sűrűjébe. Hangulat, Hangulat A derű, a vidámság volt a jellemző kis csapatunkra. Akkor is, amikor sokan először szálltak fel a Prága felé induló IL—18-asra, akkor is, amikor bizony hideg esőben kellett fújni a hangszereket. Néha azonban a vidámság fegyelmezetlenségbe csapott át, s négy-öt túlfeszített kamasz rontotta a rendet. Nem volt ilyenkor könnyű meggyőzni a fiatalokat: egy országot képviselnek, s nem mindegy, hogyan. De sikerült, s maga a néhány eset jó tanulságul szolgált a csapat vezetőinek. Néha viszont a hangulat beborult. S nem is ok nélkül. Olyankor, amikor kiderült például, hogy a nyíregyházi muzsikusoknak és majoret- teknek nincsen egy tisztességes zászlajuk, szemben a többi csapattal. Gondot okozott az.is, hogy* a majorettek felszerelése lassan-lassan elavul, s nehéz úgy sorbaállítani őket, hogy a hiányok el- palás tolódjanak. A zenészek ugyanakkor igencsak büszkék lehettek új ruhájukra. A Bocskai-sapka, a sötétzöld zakó és világos nadrág elegáns összeállításnak bizonyul. A jó hangulatot csak növeli: a ruha árának jó részét az az összeg fedezte, amit a debreceni viBált rendeztek március 25- én a dögéi kultúrházban. Este 9—10 óra körül két részeg fiatalember kötekedett a vendégekkel, de amikor a körzeti megbízott észrevette, hazaküldte őket. 'Ekkor érkezett oda Jánvári Attila, 25 éves dögéi lakos, s ő is rászólt az egyik fiatalemberre, V. Bélára, hogy ne kötekedjék. A fiú hallgatott a rendőr szavára, elindult hazafelé, de az úton eszébe jutott, hogy a kabátját a kultúrházban felejtette. Visszament, felvette a kabátot, majd ismét elindult, de amikor kifelé ment, Jánvári eléállt, és úgy megütötte, hogy összeesett. V. Béla felkelt, ismét útnak indult Cs. András barátjával, de alig mentek néhány métert, Jánvári utolérte őket. Újra támadni akart, de Cs. András egy pofonnal megállította. Jánvári is elesett a pofontól, a két fiú pedig addig nem engedte felkelni, rágkarnevál első helyéért kaptak. Hogy időnként mégis bánatosak voltak, annak egy oka volt: a hangszereket középkori csomagolásban kell szállítaniok, ládák híján. Figyelmet! A* chebi szereplés azt jelezte: sokkal több figyelmet érdemelnek a fiatalok. Fenntartásukat jobban meg kell oldani, hiszen az egyre több bel- és külföldi szereplés nemcsak művészileg követel, de a külsőségek fejlődését is megkívánja. A találkozók, hangversenyek, programok sűrűsége közepette is bőven maradt idő arra, hogy az Ifjú Gárdazenekar és a majorettcsoport tagjai ismerkedjenek csehszlovák barátaink életével. A patronáló állami gazdaságot keresték fel, s rögtönzött koncerttel kedveskedtek a szocialista brigádoknak. Bőven akadt idő ismerkedésre, Cheb, és a környező fürdőhelyek felfedezésére. Az út végén egy nap Prágában tette teljessé ezt a lehetőséget. Bamíg meg nem ígérte, hogy nem támad tovább. Jánvári, ha nehezen is, de kimondta az igent, hazament, ám ekkorra elkezdett fájni a pofon helye, s mikor észrevette, hogy a nadrágja is elszakadt, kerékpárra pattant, s farkaskutyáját pórázra kötve a két fiú nyomába eredt. A Kistanya végén látta meg a két fiút. A kutyát rájuk uszította, s amikor V. Bélát a kutya a földre teperte, Jánvári úgy megrúgta, hogy eltört az állkapocscsontja. A kutya a másik fiúra is rátámadt, de a verekedés már nem tartott sokáig, mert odaérkezett Jánvári apja és véget vetett az egésznek. A Kisvárdai Járásbíróság Jánvári Attilát 6 hónap börtönre ítélte. Fellebbezés folytán került az ügy a megyei bíróság elé, ahol helybenhagyták az ítéletet, így az jogerőssé vált. rátságok szövődtek így, az ősi vár falai mellett, kis kávéházakban, tereken és parkokban cserélődtek címek, születtek meghívások. A muzsikusok jó követei voltak megyénknek, s ha néha nagyon nehezen is értették egymás nyelvét, mindig kéznél volt a megoldás. Hol egy dal, hol egy rajz magyarázta, amit. szó elmondani nem tudott. Jo közönség A csehországi út során szinte nem volt nap, amikor a fiatalok szóvá ne tették volna: ilyen kiváló közönséggel csak ritkán találkozni. Zeneértő és szerető publikum tapsolta végig az utcát. A zárónapon 20 ezren szorongtak a chebi tereken és utakon, hangos tapssal köszöntve a vonulókat. A koncerten a nehéz fúvósműveket viharos tetszésnyilvánítás követte. És örültek lányaink, akiket a fürdőhelyek idősebb közönsége éppúgy tisztelettel köszöntött, mint a fiatalok soha el nem maradó serege. Alig van ugyanis cseh város, ahol ne működnének fúvósok és majorettek. Hozzátartoznak a mindennapokhoz csakúgy, mint az ünnepekhez. Mindez érezhető volt mindenkor, amikor vonultak az utcákon. Villanásnyi körkép ez az útról. Célja csak egy: becsüljük őket itthon is, művészetük, szorgalmuk megérdemli a figyelmet. Mindez nem sok cserébe azért a jó zenéért, szép látványért, amit nyújtani tudnak. B. L. A feltűnő rend, tisztaság azonnal azt sugallja az érkezőnek, hogy nem egy szokványos üzemben jár, hanem az egészségügyhöz tartozó munkahelyen van a Gyógyászati Segédeszközök nyíregyházi gyárában. Modern, világos és higiénikus környezetet alakítottak ki, mert a tevékenységük, valamint a betegek ezt kívánják meg. Akiknek dolgoznak, általában testileg-lel- kileg megtört emberek, ugyanis vagy érrendszeri megbetegedések, vagy baleset következtében sokuknak amputálták valamelyik végtagját. A rászorulók mozgáslehetőségeit művégtagok készítésével adják vissza. Ez a tizennyolc ortopédműszerészből álló kollektíva feL adata. Ezek mellett itt gyártják a különböző lábgépeket, illetve gyógyfűzőket is. A szükséges eszközöket, anyagokat a budapesti központból, továbbá „Az 1957-es moszkvai Világifjúsági Találkozón különleges szerepet kapott a magyar delegáció: .. .bizonyítanunk kellett, hogy 1956- ban valóban ellenforradalom zajlott le hazánkban. Akkor még a szocialista országok ifjúsága sem volt tisztában a magyarországi eseményekkel.” Koncz Károly, a 21 évvel ezelőtti VIT élményeit mondja el a Szabolcsi Ifjúság júliusi számának hasábjain. A KISZ megyei bizottságának lapja az eddigi Világifjúsági Találkozók szabolcsi résztvevői közül szólaltat meg néhányat: mire emlékeznek visz- sza legszívesebben. Tóth István, a Volán 5-ös számú Vállalat személyzeti csoportvezetője az 1959-es bécsi VIT-en egy Express- csoport tagjaként vett részt. Hajóval utaztak, s a tíz nap alatt sátorban aludtak a Duna partján. Innen mentek be a különböző eseményekre. Ezen a találkozón nagy divat volt a „zakatolás”: ösz- szefogódzkodtak a különböző nemzetiségű fiatalok, s éne- kelve-táncolva járták végig az osztrák főváros utcáit. Számos kultúrműsorban fellépett ő is. Bakos Béla, a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Tsz főkertésze az 1973-as v berlini VIT-en tapsolhatott az olimpiai és világbajnok szovjet Ludmilla Turiscseva, a japán Kató és a lólengés magyar „királya”. Magyar Zoltán tornagyakorlatainak. VIT-küldöttségünk futballcsapatával megverték az NDK-belieket a rögtönzött focimeccsen. Az ügyintéző megmagyarázta a hálátlan gyermeknek, hogy köteles gondoskodni édesanyja eltartásáról. A járás egy másik községében a tanácstag asszony állította helyre a családi békét. Megtudta, hogy az egyik családos férfi éjszakára többaz NDK-ból, Lengyelországból és Szovjetunióból küldik. Kizárólag orvosi rendelvényre dolgoznak, — ami egyben azt is jelenti, hogy minden gyártmányuk egyedi méretű. A segédeszközök árához az állam 42 százalékos támogatást nyújt. Az anyagellátás zömében jó, bár néhány esetben előfordult, hogy az NDK-ból érkező cikkek késtek. Nemcsak a megye részére dolgoznak, hanem segítenek a Hajdú, és a Borsod megyei betegek ellátásában is. Az egy műszakban működő gyáregységben évente mintegy 2200 ember fordul meg végtagpróba, illetve átvétel céljából. A műlábak elkészítésének határidejét az Egészségügyi Minisztérium országosan a megrendeléstől számított 75 napra határozta meg. A nyíregyházi fiók ezt 60 nap alatt teljesíteni tudja, a korszerű felszerelései révén. (Cselényi) 1ÉPÍTÖK „Erős testalkatú, edzett ember Király Pál kubikos brigádvezető. A nehéz fizikai munka, a koránkelés, az utazgatás edzette erőssé. Már tizennégy éves korában önálló munkát vállalt, csaknem két évtizede annak, hogy az építőiparba szegődött. Alapító tagja a KÉMÉV-nek, azelőtt a SZÁÉV- nél dolgozott. Az építők napján két kitüntetésnek örülhetett: egyéni példamutató munkájáért a miniszter a Kiváló Munkáért címmel tüntette ki, az általa vezetett kubikosbrigád pedig megkapta a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést.” A Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat lapjának júliusi számában olvashatjuk a kétszeresen kitüntetett kubikos brigádvezető portréját. A kollektíva tagjai a hagyományos tevékenység mellett bőven végeznek szakmunkát is. A csákány, a lapát és a talicska a gépesítés mellett is a legfontosabb munkaeszközük, gyakran saroglyán cipelik a betont. de a csőfektetés és a kőművesmunka sem idegen tőlük. A zsaluzás, az állványozás és a többi ácsmunka fortélyait is elsajátították. Sokoldalúnak, majdhogynem univerzálisnak kell lennie egy kubikosnak. A szakmunkások, a beruházók és az üzemeltetők előtt nagy tekintélyt szerzett a Királybrigád. tewlFMKO Az idei tervhez viszonyítva közel tíz százalékkal kevesebb árut raktak át a záször is kizárta a házból idős édesanyját, pedig ez a tágas ház nagyobbrészt az édesanya jóvoltából épült. A tanácstag a helyi tanács és a járási hivatal segítségével elérte, hogy a goromba fiú visszafogadja édesanyját. Szerencse, hogy az előbbiekhez hasonló esetek nem gyakoriak a nyírbátori járásban. A magukra maradt idős emberek viszont sok munkát adnak a szociálpolitikai ügyekkel foglalkozó tanácsi dolgozóknak. A tanácsok és a termelő- szövetkezetek jóvoltából egyre több az öregek napközije a járásban. Ezekben a „második otthonokban” találkoznak naponta a hasonló korú és hasonló sorsú emberek. Nyírmihálydiban például a tsz vezetősége patronálja a napközit, gondoskodnak arról, hogy az épület valóban otthonos legyen. Pócspetri- ben falugyűlésen határozták el az öregek napközi otthonának létrehozását. A legtöbb új otthonba nehéz volt lakót találni, sokan idegenkedve, vagy szégyenkezve lépték át a küszöböt. A kedvező tapasztalatok után később mindenütt teljes lett a létszám. A nyírbélteki napközibe is nehéz volt lakókat toborozni a megnyitás után. A közelmúltban viszont a KÖJÁLD bezáratta a napközit, másnap reggel az öregek leültek a lépcsőre és ezt mondták: „Nem tágítunk, addig innen el nem megyünk, míg nem intézkednek a helyreállítás ügyében”. A tanács pénzéből soron kívül és hamar helyreállították, majd hőnyi átrakókörzetben az első fél évben — tudósít a Záhonyi Körzeti Átrakó lapja, így mintegy 7 millió tonna áru fogadását, átrakását végezte el az üzemfőnökség 1978 első fél évében. A lemaradást az okozta, hogy kevesebb koksz, vasérc, olaj érkezett, míg jóval több fát, műtrágyát és cementet raktak át a körzetben, mint egy évvel korábban. Az egy dolgozóra jutó átrakott tonna mennyisége csökkent, azonban a tervhez képest 106,7 százalékos a teljesítés. Sok gondot okozott, hogy az áru egyenetlenül érkezett, az egyes átrakóhelyek kihasználása változó volt. Lényeges javulást mutat viszont az üzemfőnökség területén a széles kocsik tartózkodási ideje: átlagosan 1,1 nappal kevesebb időt töltenek a2 átrakókban ezek a vagonok. A múlt évhez viszonyítva kétszázzal többen dolgoznak az üzemfőnökség területén. Ennek ellenére létszámhiány van több területen, például a forgalmi szakszolgálatnál. Nincs elég átrakómunkás, kevés a kocsirendező, váltókezelő, sarus. A gondok mellett a fejlődést mutató beruházásokról szól az első oldalas cikk. Az átrakási kapacitást az első fél évben 7 darab Clark-tar- gonca, valamint 10 Choul kanalas rakodógép beállítása javította. Komoró és Tuzsér ■ állomások között a második vágány megépültével az állomási biztosító berendezéseket átalakították. Eperjes- ke átrakó pályaudvar közvetlen összeköttetést kapott a fővonallal. Befejezés előtt áll az eperjeskei kétezer adagos konyha építése. ismét megnyitották a napközit. Penészleken is sok a magára maradt idős ember, de itt anyagi fedezet hiánya miatt még nem hoztak létre napközit. Szükségmegoldásként a járási hivatal két hivatásos gondozónőt irányított a községbe. A gondozónők a helyi óvodából tizenöt idős embernek naponta helybe viszik az ebédet. Tevékenységük természetesen több irányú, hivatásszerűen gondoskodnak a szükséges ellátásról. Követésre méltó a nyírbogáti és a nyírmihály- di tsz kezdeményezése: mindkét tsz főállású gondozónőt állított be az arra rászoruló tsz-nyugdíjasok is- tápolására. Egyre nő a járásban az úgynevezett társadalmi gondozónők száma. Ök a napi munkájuk és otthoni tevékenységük mellett vállalták egy-egy idős ember, vagy idős házaspár gondozását. A helyi tanácstól havonta 500 forint tiszteletdíjat kapnak, de amit nyújtanak, azt pénzben nem lehet kifejezni. Tavaly a járásban helyi forrásból és a megyei támogatásból 8 millió 600 ezer forintot fizettek ki szociális segély címén. Üjabban a megyei tanács egyik rendeleté kimondja: „Keret hiányában nem szabad elutasítania jogos segély iránti kérelmet.” A segélyre valóban rászorulók a helyi, vagy a megyei tanácstól előbb-utóbb (általában rövid időn belül) megkapják a szükséges pénzt. A szeretetet, a rokoni ragaszkodást azonban nem lehet csekken kiutalni. A tanácsok sokrétű* és javuló szociálpolitikai munkája mellett is szükség van a rokoni szálak erősítésére. Nábrádi Lajos Zenészeink Frantiskovy Lázné főutcáján. (A szerző felvételei) Kutyával támadt GYÓGYFŰZÓK, MŰVÉGTAGOK Segítség rokkantoknak MUZSIKUSAINK A FESZTIVÁLON (2.) „NEM SZABAD ELUTASÍTANI..." A hamisított kérvény A megdöbbentő eset a nyírbátori járás egyik községében történt. A járási hivatal szociálpolitikai ügyintézője kiment a községbe egy kérvényező címére, hogy környezettanulmányt készítsen. Első kérdése ez volt: „Nénikém, ebből a szép, nagy házból miért kéri magát szociális otthonba?” A válasz így hangzott: „Nem kértem én sem- mit sehová, jó itt nekem.” Kiderült, hogy a néni gyermeke, az átlagosnál több jövedelemmel rendelkező boltvezető írta a kérvényt, csak hogy szabaduljon az anyjától.
