Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-26 / 174. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. július 26. 25 ÉVE TÖRTÉNT Támadás a Moncada ellen A laktanyánál a harc során a forradalmároknak mindössze három halottjuk volt. A laktanyaudvaron mégis 40 forradalmár holtteste maradt, legtöbbjük szétzúzott koponyával, ösz- szeroncsolt körmökkel és kivert fogakkal. A visszavonuláskor és menekülés közben 68 forradalmárt gyilkoltak meg Batista zsoldosai. Fidel társaival visszavergődött a Siboney-farmra, majd bevetették magukat a Gran Piedra hegységbe. G ran Piedrát látva magam is meggyőződtem arról, hogy a hegység túl kicsi és kopár ahhoz, hogy hosszabb időre menedéket adjon a bujkálóknak. A forradalmárok éppen ezért más megoldást kerestek. Fi- delt és társait — nyilván besugásra — néhány nappal később a Soteló-tanyán fogta el Sarria néger hadnagy egysége. A zsoldosokkal szemben Sarria hadnagy megvédi a forradalmárok életét. Fidelt egy kórházi szobában hallgatja ki Chaviano ezredes, a Moncada parancsnoka. Castro kifejti a Movi- miento, a mozgalom céljait, és vádolja a rendszert. Az ezredes ideológiailag felkészületlen, nem méltó partnere Castrónak, így jobbnak látja véget vetni a kihallgatásnak. Fidel perét elkülönítették társaiétól, azt állítván, hogy egészségi állapota nem teszi lehetővé a részvételt a tárgyaláson. Az ő perét a polgári kórház egy kis termében tartották, a nyilvánosság kizárásával. Fidel Castro, a fiatal ügyvéd, önmaga látta el védelmét. Az ügyész 25 évi börtön- büntetés kiszabását kérte. Fidel négyórás védőbeszédet mondott, kegyetlenül leleplezve a korrupt Batista- diktatúra kegyetlenségeit. A tárgyalás alatt nagy hőség volt, a terem ablakát ki kellett nyitni s így Fidel hangja betöltötte a kórházat. Védőbeszédét sokan hallották. Egy, a mozgalommal szimpatizáló újságírónő jegyzeteket készített, ami néhány nap múlva megjelent a Bo- hémia című. Havannában megjelenő újságban. Fidel beszédében kifejtette mozgalmának célkitűzését, programját. Itt hangzik el híressé lett mondása: „A történelem fel fog menteni!” A bíró szemlesütve olvasta fel az ítéletet, amelyben Fidelt 15 évi börtönre ítélik. Castro az Isla de Pinos börtönében a 4914-es fogoly. Onnan két év múlva amnesztiával szabadul. H a a Moncada-laktanya megtámadása, tapasztalatok híján, a véletlenek összejátszása folytán, katonailag kudarccal is végződött, Fidel pere politikai győzelemmé vált. A Moncada elleni támadás fordulat a kubai nép történetében, amely elvezetett az 1959-ben bekövetkezett győzelemhez. Kuba ma Latin-Amerika szabad földje, amelynek népe alig 200 kilométerre az Amerikai Egyesült Államok partjaitól azon munkálkodik, hogy még szebbé, virágzóbbá és erősebbé tegye szocialista hazáját. B. B. L. Brezsnyev találkozott Erich Honeckerrel Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke kedden a Krímben baráti megbeszélést folytatott Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnökével, aki szabadságát tölti a Szovjetunióban. A két testvérpárt és állam vezetői tájékoztatták egymást azokról az elsőrendű fontosságú feladatokról, amelyek az SZKP-t és az NSZEP-t foglalkoztatják a szocialista és kommunista építőmunka terveinek valóra váltásában. Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker megállapodtak abban, hogy fokozni kell a Szovjetunió és az NDK közötti, 1990-ig szóló termelés- szakosítási és együttműködési megállapodás kidolgozásának ütemét a KGST XXXII. ülésszakán elfogadott hosszú távú célprogrammal összhangban. A felek véleményt cseréltek az olyan főbb nemzetközi kérdésekről, mint a leszerelés, az enyhülési politika megszilárdítása, az államoknak és népeknek függetlenségük és szabadságuk megvédéséért folyó harca. A baráti, szívélyes légkörű találkozót minden megvitatott kérdésben teljes nézet- azonosság jellemezte. Kállai Gyula és A. P. Sityikov megbeszélései A Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában megkezdődtek a hivatalos megbeszélések az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága Kállai Gyula elnök és A. P. Sityikov, az európai biztonság és együttműködés szovjet bizottsága elnöke vezette küldöttségei között. A megbeszélések során a küldöttségek véleménycserét folytattak az európai biztonsággal összefüggő kérdésekről, elemezték a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, különös tekintettel az enyhülés politikájának elmélyítésére, továbbfejlesztésére és felvázolták a társadalmi szervezeteknek a közvéleményt mozgósító feladatait. A küldöttségek kölcsönösen tájékoztatták egymást a bizottságok munkájáról, valamint nemzetközi tevékenységükről. Az európai biztonság és együttműködés szovjet bizottsága elnökének vezetésével hazánkban tartózkodó küldöttség kedden Hajdú- Bihar megyébe látogatott. A vendégeket elkísérte Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának elnöke. Velük volt Felix Petrovics Bogdanov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének követtanácsosa. A küldöttség tagjai — Hajdú-Bihar megye és Debrecen város párt-, tanácsi és társadalmi szervezeteinek vezetőivel együtt — kedden délután a Magyar Gördülő- csapágy Művek debreceni gyárát keresték fel. Itt barátsági nagygyűlésen vettek részt. Sziklási Béla, a gyár párt- bizottságának titkára mondott megnyitót, majd Kállai Gyula szólalt fel. Utána A. P. Sityikov emelkedett szólásra. A nagy tapssal fogadott beszéd után A. P. Sityikov a küldöttség ajándékaként Le- nin-mellszobrot nyújtott át a csapágyművek kollektívájának. A nagygyűlés után a gyár vezetői bemutatták a vendégeknek a szovjet műszaki segítséggel újjászülető debreceni csapágygyár több üzemrészét. A küldöttség tagjai ezután Debrecen nevezetességeit, az épülő új lakótelepeket tekintették meg. Magyar vezetők üdvözlő távirata a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság államtanácsa elnökének, a minisztertanács elnökének Havanna Kedves Fidel Castro elvtárs! A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a Moncada- laktanya elleni támadás 25. évfordulója, a nemzeti felkelés napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar dolgozó nép nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság államtanácsának, minisztertanácsának és az egész kubai népnek. Negyedszázaddal ezelőtt új szakasz kezdődött a kubai népnek a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a haladásért vívott évszázados harcában. A kubai forradalmi hagyományok és Jósé Marti eszméinek nyomdokain járó forradalmár nemzedék elévülhetetlen érdeme, hogy győzelemre vitte a nép nemzeti és társadalmi felszabadulásának ügyét, megnyitotta az utat az amerikai földrész első szocialista államának létrehozásához. Kuba ma a szocialista közösség tagjaként a társadalmi haladás élvonalában halad és a kommunista párt vezetésével nagy eredményeket ér el a társadalom, a népgazdaság, az államigazgatás szocialista átalakításában, a nép jólétének emelésében, kultúrájának gazdagításában. A magyar nép, a haladó emberek világszerte elismeréssel tekintenek a kubai népnek a szocializmus építésében elért kiemelkedő eredményeire, a Kubai Köztársaság internacionalista külpolitikájára, amely példaként szolgál a gyarmatosítás, a neokolonializmus, az imperialista beavatkozás ellen küzdő népek számára, és jelentősen hozzájárul a szocialista közösség nemzetközi tekintélyének, a békéért, a függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő erők befolyásának növekedéséhez. Örömünkre szolgál, hogy pártjainknak és népeinknek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein nyugvó testvéri barátsága egyre mélyül. A politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi élet minden területét átfogó, sokoldalú együttműködésünk napról napra erősödik, eredményesen szolgálva a két nép és az egész szocialista közösség érdekeit. A forradalmi folyamat e történelmi jelentőségű eseményének évfordulóján kívánjuk önnek és a testvéri Kubai Köztársaság népének, hogy további kimagasló eredményeket érjenek el a Kubai Kommunista Párt I. kongresszusa határozatainak végrehajtásában, hazájuk felvirágoztatását, a szocializmus és a béke ügyét oda- adóan szolgáló munkájukban, a társadalmi haladásért vívott közös harcban. Elvtársi üdvözlettel: KÁDÁR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LAZAR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. ★ Az évforduló alkalmából Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Bias Rocának, a Kubai Köztársaság népi hatalmi nemzetgyűlése elnökének. Táviratban köszöntötte kubai partner- szervezeteit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT és a KISZ. Most, most fogok felrobbanni, gondolta Gitta. Mikor kiderül, hogy egy koldushoz akarom hozzáadni a lányom. — Mennyije van a takarék- bein...? — kérdezte, de maga is úgy érezte, hogy szinte vészjóslóan. — Van már talán vagy harmincezer, egészen pontosan nem tudom... Mondjuk, mi is mellé teszünk egy másik harmincezret, az hatvan... Gitta most már nem tudott szóhoz jutni. Hiszen ennél többet a legnagyobb optimizmussal sem nézett ki belőlük. Akkor meg miért kezdte ez a nő a sufnival? — Végszükség esetén éppen felvehetünk egy kis személyi kölcsönt is... van egy barátunk az Otépében... talán huszonötezret... Ez a nő gúnyolódik velem, — fürkészte Gitta eljegesedett tekintettel. Csendesen, szinte komoran mondta: — Akkor ha én is össze tudok szedni egy másik nyolcvanezret, tulajdonképpen el is lehet kezdeni... azt hiszen. — Talán... csak nagyon talán... kedvesem. Most először használt ilyen megszólítást. Vagy megszólítást egyáltalán. Ez is úgy lógott ki a szájából... ezt is tőle tanulta, az ő saját hangsúlyával is mondta. Kedvesem. — Drágám, százhatvanezer- rel el lehet kezdeni. Nagyon nem is szabad őket elkényeztetni. Tanulják csak meg, hogy az élet nem majális... nekik is keményen meg kell majd dolgozni... — Nem. Nem majális. — Mondta a másik asszony, de most minden diplomáciától és kedvesemtől mentes hangon. S így nagyon hasonlított az eredeti prolira, akinek nem karrier, ha a férje feljebbviszi... kutyaütőig. Ezen a hangon Gittának nem volt kedve tárgyalni; még csak úgy beszélgetni se. Körülnézett, mintha valahonnan segítséget várna. A piros trikós fiú éppen egy villával szurkált a bográcsba, sikerült egy darabka húst fel- szúmia, és odavitte a nagymamához megkóstolni. Nagymama ráfújt, a szájába vette és gondosan morzsolgatta: — De hiszen ez már tökéletes, Lajos! Az áhitatos, várakozó csendben tisztán idehallatszott nagymama ítélete. — Mindjárt, Margit néni, mindjárt! Lajos vitte a burgundis üveget, és szakszerű mozdulattal csurdíiott belőle egyet a bográcsba. — Azt hiszem, ideje visszamennünk — mondta Gitta, és bele is karolt Tibor mamájába; mint Kati mamája, mint jövendő rokonok, mint akik közös anyai gondjaikról beszélgettek, közös gondjaikról, össze tartozóan, bensőségesen. A férjek még mindig tollaslabdáztak; verejtékezve, lihegve, már mindketten a leroskadásra vágyva. De úgy látszott, Apu nehezen tud beletörődni abba, hogy a másik, aki sem nem könnyebb, sem nem fiatalabb, olyan könnyedén megverje. — Hagyjátok már abba, Apu! — szólt rá Gitta — illetlenség is, hogy Ferit egész nap magadnak foglalod le. Különben is mindjárt kész az ebéd. Ugye, Lajos — szólt Lajos bácsinak is, aki már meg a másik bogrács, a halászlé fölött mesterkedett valamit. — Rögtön Gittám, rögtön... Talán addig vizet lehetne hozni, hátha valakinek vízre van szüksége... Tibor és Laci külön felszólítás nélkül már tápászkodott is. Gitta sietett is megjegyezni: — Na nézzétek meg, milyenek a valóságban ezek a sokat szidott mai fiatalok! De nagymama beleszólt: — Minek a víz? Hát nem bort fogunk inni? Kezet mosni meg ott a Duna. — Na de hátha valakinek víz kell, nagymama. Mondjuk, akik kocsit vezetnek... — Meg szódavizet is kell csinálni! — döntötte el végérvényesen a kérdést Lajos bácsi. (Folytatjuk) július 25-ével meg- 111*1 jf kezdődött Santiago IwVUa de Cubában a háromnapos Fiesta, a karnevál, 25-én délután és este mintegy 130 fiatal forradalmár érkezett a nyugati országrészből a városba, de ez a karneváli hangulat közepette nem tűnt fel senkinek. A városba érkezőket azonnal a gyülekezőhelyre, a Siboney- farmra szállították. A várostól 17 km-re állt a farmépület. Nem a szó igazi értelmében vett farm, inkább amolyan vidéki lakóház nagyobb kerttel. Ábel Santamaria magas deszkakerítéssel vette körül a házat, hogy majdan elleplezze a szomszédok elől a gyülekező embereket és gépkocsikat. Fidel 25-én este 10-kor érkezett. Kiosztották a kútba rejtett fegyvereket, valamint az egyenruhákat, amelyek pontosan megegyeztek a Batista-katonák egyenruhájával. Minden egyenruhán őrmesteri rendfokozat volt. Fidel elinduláskor rövid beszédet mondott, s azt így fejezte be: „Ha győzünk, valóra váltottuk Jósé Marti álmait. Ha legyőznek bennünket, amit tettünk, példa lesz Kuba népe számára, és lesznek, akik követni fogják”. A farmról pontosan ugyanazon az útvonalon érkeztem a Mon- cadához, mint huszonöt esztendővel ezelőtt Fidel és társai. Valami másra számítottam. Csodálkoztam is, amikor kísérőm szólt, hogy szálljak ki a gépkocsiból, hiszen egy frissen festett szép iskola előtt álltunk meg, rajta a felirattal: július 26- ról elnevezett városi iskola. Ott álltam tehát azon a helyen, ahol két és fél évtizede az előretolt ék parancsnoka a gépkocsiból kiszállva elkiáltotta magát: „Nyissanak utat a tábornoknak!” Miközben az őrök sápadtan vigyázzba kapták magukat, a gépkocsiból kiszálló harcosok kivették a géppisztolyt a meglepett zsoldosok kezéből. A cél az volt, hogy az akciót lehetőleg harc nélkül hajtsák végre. Az előzetes számításba azonban beleszólt a véletlen. A karneváli hangulat nyilván a laktanya fegyelmére is kihatott, és az őrjárat nem a megszokott időben, hanem később érkezett. A kavarodásban az őrségnek még volt ideje arra, hogy megszólaltassa a riasztó csengőt, s néhány másodperc múlva a Moncada-laktanya folyosói és kapui megteltek félig felöltözött, géppisztolyukat szorongató Batista-zsoldosokkal. Időközben a gépkocsik egymásba csúsztak és Fidel gépkocsija használhatatlanná vált. Mindehhez még az is hozzájárult, hogy a fegyveresek nagyobb részét szállító gépkocsik — tekintve hogy nem ismerték a várost — eltévedtek, és nem érkeztek meg időben. A meglepetésszerű támadás adta lehetőség elveszett, a revolverekkel és karabélyokkal küzdő forradalmároknak semmi esélyük nem volt a géppisztolyokkal, géppuskákkal felszerelt zsoldosokkal szemben. A harc elszigetelt akciókra morzsolódott. Nem volt mit tenni, vissza kellett vonulni.
