Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-21 / 170. szám

1978. július 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á korszerű karbantartás Áz V. szervezéstudományi nyári akadémia tanulságai H tödik alkalommal rendezte meg a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság központi és megyei erőfeszí­téssel a nyíregyházi nyári akadémiát a Bes­senyei György Tanárképző Főiskola és je­lentős Szabolcs megyei vállalatok közremű­ködésével, egyöntetű értékelés szerint ered­ményesen. A résztvevők elismerő vélemé­nyeikben ismételten kiemelték a már köz­ismert vendégszeretetet, a barátság számta­lan megnyilvánulását. Ezt tapasztalhattuk a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában, a nyírbátori és sárospataki Csepel-gyárak- ban éppen úgy, mint a gazdag kultúrprog- ram során, mely a megye és Sárospatak múzeumainak, történelmi emlékhelyeinek meglátogatását és az öntevékeny művészeti egyesületek kiváló műsorainak a megtekin­tését is magában foglalta. Űj színt eredményezett a vásárosnamé- nyi és fehérgyarmati látogatás, mert bete­kintést nyerhettünk e két virágzó nagyköz­ség fejlesztési és ipartelepítési gondjaiba, szervezési feladatainak szépségeibe. A korábbi tapasztalatokat felhasználva ez alkalommal az előadásokat, gyárlátoga­tásokat, konzultációkat szándékoltan két fontos területre: a vállalati termelőeszkö­zök karbantartására és a munkaszervezés gyakorlati tapasztalataira, kidolgozatlan kérdéseire összpontosítottuk. A tapasztalatok közül első helyre kí­vánkozik az a kívánalom, hogy ajánlások formájában juttassuk el az illetékesekhez a kimunkált javaslatokat, továbbá hogy a résztvevők alkalmazzák is azokat — meg­felelően honosítva — saját munkahelyükön. A tudományos-technikai forradalom olyan automatizált rendszerekből álló fo­lyamatos működési termelőeszközöket adott az emberiség kezébe, amelyekkel kor­szerű vezetés és munkaszervezés, valamint a fejlett szocialista társadalmi viszonyok ráhatásának eredményeként a termékek minőségének és használati értékének növe­kedésével is számolva sokszoros termelé­kenység is elérhető, de csak akkor, ha meg­felelő hatékonysággal üzemeltetjük ezeket az igen bonyolult termelőeszközöket. Ilyen körülmények között a karbantar­tás nem kezelhető második vonalbeli tevé­kenységként. Hatékony munka csak teljes köm szervezettséggel biztosítható, mely. magában foglalja a piackutatástól a gyárt­mánytervezésen át a fejlesztés, a termelés, értékesítés, az anyagi-műszaki ellátás stb. minden szükséges elemét, így fontosságának megfelelően a karbantartó és energiaellátó szolgálatot is. Halaszthatatlanul előtérbe kerültek a karbantartó szolgálat munka- szervezési, ösztönzési, tervezési, technoló­giai kérdései is, mert e téren nagy az elma­radás. A korábbi évtizedekben beidegződött tmk- (tervszerű megelőző karbantartási) rendszert, a merev kötelező ciklusidőkben végrehajtandó beavatkozások rendszerét, számos megőrzendő pozitívuma ellenére eléggé megtépázta a gazdasági irányítási rendszer mai szemlélete. Számos nagyvál­lalat új utakat keresett és számottevő ered­ményeket ért el. Bevezették például a mű­szeres diagnosztikai vizsgálatokat, a kenési rendszer optimalizálását, a tömítések, for­górészek, maróhatásnak kitett felületek műszeres ellenőrzését, segítségül hívták a korszerű számítógép-technikát, az adatban­kokat, a mikrofilmtechnikát. Az akadémia előadói számos jól bevált rendszert ismer­tettek, de egytől óvtak: a karbantartás uni­formizálásától. Az a helyes, ha minden vál­lalat sajátos helyzetével számolva választ­ja ki, illetve kombinálja a bevált módsze­rek közül az oda alkalmasakat. A karbantartás átszervezése csak nagy hozzáértéssel, felelősségérzettel, türelem­mel és fokozatosan valósítható meg sike­resen. A túlzott tempójú, szinte állandó, lá­zas szervezés több kárt okoz, mint hasznot. Emberekről, anyagi érdekeltségekről, szo­kások megváltoztatásáról, sőt nemegyszer új szakmai ismeretek elsajátításáról van itt szó. Ezért a szervezésben is döntő szerepe van a tervszerűségnek, a jó előkészítésnek, a türelmes meggyőzésnek, a módszerek ki­dolgozásának. El kell érni, hogy az érintett emberek azonosuljanak a kitűzött célokkal. Alkalmazni kell a máshol bevált jó módszereket, mindenekelőtt abból kiindul­va, hogy a karbantartásnak éppen úgy megvan a maga technológiája, mint a ter­melőmunkának. Nagy súlyt kell fektetni a karbantartás gazdaságosságára, mely csak két egymásra ható tényező együttes kezelé­sével értelmezhető: a karbantartás önkölt­ségével és az állásidők okozta károk nagy­ságrendjével. Sok szó esett a karbantartó szolgálat teljesítményeire kiható ismertebb tényezők­ről is, mint például a szakmai ismeretek rendszeres fejlesztésének szükségessége, a specializáció, a külső és belső közreműkö­dők közötti kooperáció, az előszerelés, há­lótervezés stb. Felmerült a szakosított szer­számgép-felújítások központosított meg­szervezése is — hazai gépek esetében a gyártó műnél. Ez különösképpen a vidéki gyárak számára égető gond. A munkaszervezés kérdéseit ugyan el­sősorban a karbantartással összefüggésben vizsgáltuk, mégis igen tanulságos volt a pa­pírgyárban tett látogatásunk, mert itt csúcstechnikát képviselő berendezések és a szakmát itt elsajátító munkások sajátos szervezési problémáival ismerkedhettünk meg. A papírgyárban az SZVT munkabizott­sága több film bemutatásával és a tapaszta­latok színvonalas ismertetésével egészítette ki a munkaszervezés témaköreit, elsősor­ban a műszeres munkaszervezés vonatko­zásában. Erre nagy szükség volt, mert még elég nagy az idegenkedés a műszeres mun­kahelyi vizsgálatokkal szemben. Szögezzük le, hogy teljesen alaptalanul, hiszen a mű­szeres felmérések elsősorban a dolgozókra váró terhelések megkönnyítését, a munka­helyek legcélszerűbb kialakítását célozzák. R eméljük, hogy az a 70 szervező szak­ember — túlnyomórészt nagyvállala­toktól jöttek — aki részt vett vagy előadott az akadémián és komoly, fegyel­mezett, erős ütemű ismeretszerzésre fordí­totta a tanulmányi időt, biztosan vitt ma­gával hasznosítható tapasztalatokat, ame­lyeknek alkalmazása segíti majd vállalatai­kat a nemzetközi versenypiacon való helyt­állásban. Valkó Márton az SZVT társelnöke T óth keresztapám áll az ól mellett, s nézi a gömbölyű, jó formájú süldőt, ahogy fekszik a lucs­kos kövezeten megmereved­ve, megkékülve. Róza néném is kijön — a konyhaajtón át nézte, ahogy a fia ott áll mozdulatlanul és megérezte, hogyis ne érezte volna meg, hogy baj van — odatipeg, de nem szól, kezét beletörli hosszú kötényébe. Tóth keresztapám köhint, ránéz az öregasszonyra, csak szemét mozdítja, különben mozdulatlan. Majd lehajol lassan, megnyomkodja a sül­dő vékonyát, s eközben meg­szólal : — Ennek vége. — Jaj fiam, jaj fiam — si­ránkozik Róza néném, de nem hangosan, csak úgy ma­ga elé, mert valami régi, ta­lán veleszületett belső fegye­lem arra készteti, halkan le­gyen, a baj így jobban elvi­selhető. Kis ideig hallgatnak, csak a verebek raja csipog körü­löttük, s egy-egy merész ve­réb odaugrik egészen közel hozzájuk. A csendet a férfi töri meg. — Hozzon valamit. Róza néném megindul, s kis idő múltán a fészer felől jön újra, valami zsákfélét húz maga után. — Jó lesz? — kérdi, s nézi a fiát. — Ennek már minden jó — sóhajt keresztapám. Az mellett Betakarják a süldőt, hogy semmi sem látszik belőle. — Elmegyek a doktorért — mondja keresztapám. — Siess vissza. Az állatorvos autóval jön, világos, divatos szabású öl­tönyt visel. Fiatal, életerős férfi. — Ne szomorkodjon — for­dul Róza nénémhez —, fizet a biztosító. — Fizet, ha fizet — téblá- bol az öregasszony... — Fi­zethet, de ez már odavan ... — Megkapják az árát — biztatja tovább az állator­vos. Róza néném elfordul. — Megyek — mondja —, dolgom van még. Az állatorvos igazolást ír a biztosítónak, talán egy ki­csivel nehezebbnek is veszi a kis süldőt, mint amekkora. Keresztapám sokáig túr- kál a zsebében, de végül mégis megleli a test hajlado- zásától meggörbült pénztár­cáját. — Mennyi jár ezért, dok­tor úr? — Harminc forint. Tóth keresztapám egy öt­venest ad az orvosnak. — Akkor hát ez is megvan — mondja. Az orvos zsebre vágja a pénzt, s elmenőben vissza­szól: — A papírt ajánlva küld­je, pár nap, aztán itt a pénz. — Köszönöm, doktor úr — mondja keresztapám, s fejé­vel is biccent az elmenő felé. K eresztanyám dörzsöli a szemét, de nem köny- nyezik, régóta nem tud már sírni. — Jaj, istenem, jaj istenem — sóhajt, de mire a fig belép a konyhába, már ott áll a mosogatótál előtt, s nagy gyorsan mossa a tányé­rokat, sorban, egymás után. Varga S. József Szállítókocsival könnyedén veszi ki a présgépből Kiss Lászlóné a 34 kilogrammos nikecelltömböt. Nikecell az építőknek Hét évvel ezelőtt kezdték meg a nyírmadai Béke Termelőszövetkezetben a nikecell gyártását. Azóta megkétszereződött a terme­lés, s most már évente öt­venezer köbméter nikecell- íapot készítenek. A termé­kek hatvan százalékát kü­lönböző méretű és vastag­ságú lapokban szállítják a megrendelőknek. Az itt gyártott nikecell másik ré­szét egy kasírozó gépsoron szurkos vászon fedéllemez­zel borítják és ígv mintegy ötszázezer négyzetméter ni- kepanelt állítanak elő. A nikecell és nikepanel nélkülözhetetlen eleme a modern lakásépítésnek. A nyírmadai üzemből szállí­tanak a debreceni és a mis­kolci házgyárba, valamint az építőipari vállalatoknak is. Termékeiket külföldön is ismerik. Szovjetunióban az épülő gázkompresszor­állomásokon szintén hasz­nálják hő- és hangszigete­lésre. Egyedülálló vállalkozás Záhonyban Irányítás számítógéppel Ebben az évben elké­szül Záhonyban a köz­ponti üzemirányító épü­let és számítógépköz­pont. Mégis jó. ha 1980- ra kap számítógépet a vasúti átrakókörzet. Többen szóvá tették ezt. látva az építkezés gyors ütemét s félve, hogy az öt évvel ezelőtt megha­tározott számítógépes program nem valósul meg. Azt kérdőjelezik meg, miért kell összesen 8—10 éves előkészület egy számítógép üzembe helyezéséhez? — Egy teljesen önálló rendszert hozunk létre, amelynek célja a szállítás, átrakás irányítása a számító­gép segítségével — tájékoztat a MÁV Vezérigazgatóságán Gajer Ferencné, a MÁV szá­mítástechnikai koordinációs bizottságának titkára. — Pil­lanatnyilag a záhonyi IV. be­ruházási programban 1983-ig 116 millió forint áll rendel­kezésünkre erre a célra. Az idén elkezdődik Egyedülálló vállalkozás a vasút részéről a záhonyi szá­mítógépes program. Elsősor­ban nem az adatfeldolgozás könnyítésére, gyorsítására hi­vatott a számítógép, hanem a mindennapos munkába kapcsolódik be. Az előre ki­dolgozott programok alapján a számítógép segítségével gazdálkodnak a kocsikkal, határozzák meg az egyes át­rakóhelyek terhelését, adják meg a napi feladatokat. Mindez a jövő, a nyolcvanas évek munkája lesz. Ám Zá­honyban évek óta dolgozik egy számítástechnikai cso­port, amelynek közvetlen fel­adata a programok kidolgo­zása, az automatizált irányí­tás indításának előkészítése, majd lebonyolítása. — Helyi jellegű feladatok megoldásával, az üzemelteté­si tapasztalatok megszerzésé­vel az idén elkezdjük a mun­kát — mondja Mikó Ádám, a záhonyi üzem vezetője. Pontos, a részletekre is ki­terjedő ütemterv szerint dol­goznak, a- különböző progra­mok már készen állnak az in­dításra. így többek között el­készült a széles nyomtávú kocsik forgalmazásának és le­számolásának rendszerterve. Ezt egyeztették a szovjet vas­utasokkal is. Augusztus 1-től már párhuzamosan folyik a gépi és a korábbi kézi feldol­gozás, hogy aztán később csak a gépi feldolgozás vegye át ezt a munkát. — Előfordul, hogy egy-egy vonatról hatféle kimutatást is kell készíteni, több pél­dányban, rengeteg adattal — szól a magyarázat. — Nyil­vánvaló, hogy ilyen esetben nagyon sok a hibázási lehe­tőség. A gépi feldolgozás mindezt kiszűri. Információs központ nyolc helyen Az egész körzetre készítik a 24 órás kocsiforgalom ösz- szeállítását. Ősszel vezetik be a kocsirovancsolás gépi fel­dolgozását. Az országosan be­vezetésre kerülő határforgal­mi információs rendszer he­lyi alkalmazását is rövidesen megkezdik. Kérdezheti bárki: ha nincs Záhonyban számítógép, akkor hogyan akarják megoldani ezeket a feladatokat? A tervek szerint összesen nyolc helyen építenek ki in­formációs központokat. Eze­ket olyan berendezésekkel szerelik fel, amelyek kisebb programok, egyszerűbb mű­veletek megoldására alkal­masak. A záhonyi állomáson már megvan a Videoton- gyártotta VTS-terminál, ahol az első programokat indítják. A MÁV Számítástechnikai Üzemében, Budapesten pedig olyan R—40-es típusú számí­tógépek vanak, amelyekhez hasonlót Záhonyban fognak beállítani. A kocsielszámolás lyukszalagra rögzített adatait ezen a gépen dolgozzák fel. A MÁV Vezérigazgatóságon az árajánlatok alapján az idén döntenek, hogy milyen típusú számítógépet vásárol­nak. 1980-ban több, mint 50 millió forint áll rendelkezés­re a számítógépprogramon belül. De mellette gond az előbb említett nyolc informá­ciós központ felszerelése, azok összekötése a központ­tal. Mindez azt jelenti, hogy a következő években jóval több tennivaló van, mint ed­dig. Az 1980-tól induló újabb beruházási programban is szerepelni kell a számítógépes irányításra való áttérésnek, időközben ugyanis az eredeti feladathoz képest bővült a körzet, új rendező-pályaud­var állt munkába, több az átrakandó mennyiség, ami a számítógépnek is nagyobb feladatot jelent. Négy műszakban Az idén indítandó helyi programok megvalósításához már négy műszakban kell dolgozni néhány embernek a számítástechnikai csoportnál. Tovább szükséges folytatni a létszám bővítését, hiszen a jelenlegi 25 fős átlaglétszám helyett 1981-re 170—180 em­ber dolgozik a csoportnál. Ugyanez az irányításban is változást követel, hiszen az előkészítés idejében termé­szetes, hogy a budapesti szá­mítógépüzemhez tartozzanak a záhonyiak, de a későbbiek­ben, — amikor a helyi irá­nyításban vesz részt a szá­mítógép a maga programjai­val —, szükséges, hogy az ott dolgozók irányítása is az üzemfőnökséghez tartozzon, és Budapestről csak a szak­mai felügyeletet lássák el. Bár nincsenek látványos tettek a számítógép beveze­tésére, azonban az eddigiek bizonyítják, hogy nagy szük­ség van a meglévő átrakási, szállítási kapacitások jobb ki­használása érdekében az au­tomatikus irányítási rendszer mielőbbi bevezetésére. Lányi Botond A Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezetben 180 ezer da­rab ADIDAS táskát gyártanak ebben az esztendőben fran­cia megrendelésre. Felvételünk a tüzödében készült. (Elek Emil felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents