Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-20 / 169. szám
4 KELET-MAGYARORSZAG 1978. július 20. Napi külpolitikai kommentár Cui prodest? A legutóbbi napok eseményei, valamint a szomorú előjelű évfordulók ismét Ciprusra irányítják a nemzetközi közvélemény figyelmét. Mint emlékezetes. 1974. július 15-én a görög katonai junta által tervezett és irányított puccs meg akarta dönteni az el nem kötelezett politikát folytató Makariosz elnököt és kormányát. Ez szolgáltatott ürügyet a török kormánynak arra, hogy — a török lakosság védelmének ürügyén — csapatokat küldjön az országba. Azóta is török katonaság tartja megszállva az ország negyven százalékát. Ezen a területen a nemzeti jövedelem hetven százalékát termelik meg, noha ott mindössze az összlakosság egyötöde él. Az időközben elhunyt Makariosz elnök, valamint utódja Kiprianu — aki az idén február 5-én lépett hivatalba — mindent elkövetett annak érdekében, hogy helyreállítsa az ország egységét, biztosítsa területi függetlenségét és szuverenitását, illetve Ciprus el nem kötelezett státusát, amely nagymértékben hozzájárult a térség ingatag egyensúlyának megőrzéséhez. Az év elején létrejött görög—török miniszterelnöki találkozó és az ENSZ főtitkárának többszöri közvetítő akciója nyomán úgy tűnt, lehetséges lesz megtalálni a mindkét fél számára elfogadható megoldást. Nem látszott elképzelhetetlennek egy olyan kompromisszum, amely teljes autonómiát biztosított volna a török közösségnek, de nem veszélyeztette volna az egységes állami szervezetet. Ebbe az irányba hatott az Ecevit-kormány magatartása is. Igaz ugyan, hogy a ciprusi partraszállás idején is Ecevit volt a miniszter- elnök, de az is igaz, hogy a török kormányfő az utóbbi időben sok tekintetben átértékelte országa külpolitikáját. Erről tanúskodik egyebek között Moszkvában tett látogatása, valamint kapcsolatkeresése az el nem kötelezettek mozgalmával. Ebben a helyzetben valóságos politikai bombaként robbant az a nicosiai bejelentés, hogy a ciprusi fővárosban Kiprianu elnök megdöntésére irányuló összeesküvést lepleztek le. Ezzel egy időben jelentették be azt is, hogy az elnök leváltotta tisztségéből Tasszosz Papa- dopuloszt, a nemzetiségi közösségek közötti tárgyalások görög küldöttségének vezetőjét, ily módon akaratlanul is összefüggésbe hozva egymással az összeesküvőket és a ciprusi politikust. C ui prodest? — kinek áll érdekében — teszik fel a kérdést mindazok. akik aggódva figyelik a Cipruson lejátszódó eseményeket. Kinek állt érdekében, hogy elmozdítsa hivatalából Kiprianut és megzavarja a két közösség régóta vajúdó, az utóbbi időben azonban halvány reménnyel kecsegtető tárgyalását? A tetteseket alighanem azokban a körökben kell keresni, amelyek nem érdekeltek Ciprus egységének helyreállításában, a makarioszi politika folytatásában és évek óta kísérleteznek azzal, hogy az országot a NATO lehorgonyzóit anyahajójává, az észak-atlanti katonai tömb támaszpont rendszerének egyik láncszemévé tegyék. Kanyó András Szaljut—6 — Progressz—2 rr Urtankolás Az egyik legkényesebb, a földi irányító központ és az űrhajósok teljes összhangját igénylő feladatot, az üzemanyag átszivattyúzását hajtották végre a Progressz—2 teherűrhajó tartályaiból az űrállomáséiba szerdán a Szaljut—6-on dolgozó szovjet űrhajósok. Az űrtankolás bonyolult műveletét Kovaljonok és Ivancsenkov irányította, miközben a földi központ a te- lemetrikus berendezések segítségével ellenőrizte a folyamatot. A feltöltést napokig tartó előkészületek előzték meg. A tulajdonképpeni tankolással azért kellett napokig várni, mert a Szaljut—6 tartályaiban felgyülemlett nitrogéngáz eltávolítása egy villanymotorral meghajtott szivattyúval végzett lassú művelet. A villanymotor ugyanis az űrállomás napelemeitől kapja az elektromos energiát. A februárihoz hasonlóan sikerrel végrehajtott űrtankolás egyenlő az űrállomás élettartamának megnövelésével. Hajtóanyag nélkül ugyanis a Szaljut lassan fékeződne, pályája módosulna, végül a sűrűbb légrétegbe hatolva megsemmisülne. Az üzemanyag-utánpótlás viszont lehetővé teszi, hogy lényegében változatlan pályán tartsák az űrállomást. Ausztrál vendégek az Ikarusban A hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó ausztrál parlamenti küldöttség — élén Kevin Newman liberális párti képviselővel, országos fejlesztési miniszterrel — szerdán az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárba látogatott. A szenátus és a képviselőház tagjait Toldi József vezérigazgató köszöntötte és tájékoztatta őket a nagyvállalat munkájáról. Ezt követően országgyűlésünk vendégei megtekintették a gyártósort és az autóbuszbemutatót. TELEX... BUDAPEST Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán az Országházban fogadta Abdullah Bu- kairt, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság egészség- ügyi miniszterét. A találkozón jelen volt Schultheisz Emii egészségügyi miniszter. RÓMA Az OKP vezetősége szerdán délelőtt Rómában összeült. A tanácskozás napirendjén a politikai helyzet és a központi bizottság júliusra tervezett összehívása szerepelt. (Folytatás az 1. oldalról) A guineai elnök leszögezte: „Távol vagyunk még az afrikai felszabadító mozgalom befejeződésétől. Addig, amíg kontinensünk akár egy talpalatnyi földje is idegen kézben van. folytatnunk kell a küzdelmet.” A Kék-Nílus partja közelében álló Barátság palota — a csúcsértekezlet színhelye — folyosóin közben olyan híresztelések terjednek, hogy hamarosan megérkezik Khar- toumba Kadhafi, Líbia államfője. Megfigyelők eddig az ő és Mengisztu etiópíai államfő távollétét minősítették a legkomolyabbnak. Nimeri szudáni elnök a csúcs- értekezletet megelőzően több nyilatkozatában utalt rá, hogy szívesen látná Mengisz- tut a khartoumi csúcsértekezleten. Az Afrika szarván egymással szemben álló országok egyike — Szomália -r küldöttségét Sziad Barre elnök vezeti. KUBAI TUDÓSÍTÁSOK (2.) Comunidad los Naranjos □ arancsfák és tehenek. Ez a kép fogad Havannától dél-nyugatra egy jól szervezett állami gazdaságban és annak lakótelepén, melynek pontos megnevezése: Comunidad los Naranjos. A nevét minden valószínűség szerint a nagy kiterjedésű narancsligetektől kapta. S mily érdekes a világ: a gazdaságban egy szemüveges fiatalember fogad illetve útbaigazít bennünket, de amikor megtudja, hogy magyarok vagyunk, magyarul is megszólal: — Nagyon kicsit tudok csak magyarul — mentegetődzik, bár kijelentése később igazolódik. — Hol tanult magyarul? Járt a mi országunkban? — érdeklődik tolmácsunk, Dobossy Éva bölcsészhallgató, aki egyéves ösztöndíjasként tartózkodik Kubában. — Nem jártam Magyarországon, szótárból tanulgatom, mivel fordítok magyarról spanyolra verseket, elbeszéléseket. Egyébként irodalomtörténész vagyok. Szeretem a magyar költészetet, eddig Petőfi Sándor és József Attila verséből fordítottam. Valóságos kis városka vesz körül bennünket, amikor a gazdaság irodája előtt megállunk. Az állattenyésztési ágazat egyik vezetője. Reynaldo Gonzales Villalonga a szomszédos presszóba irányít, hogy előbb fogyasszunk el egy adag fagylaltot, s azután körülnézhetünk a gazdaság lakótelepén és a földeken is. A fagylalt igen jólesik a nagy melegben, de később még jobban lehet izzadni miatta. Azért is érdekes ez a gazdaság és lakó- környezete, mert körülbelül mintául szolgál más gazdaságoknak. Minta arra, miként kell megtervezni az emberek munkáját, életét, lakásukat, a szolgáltatásokat, és természetesen a termelést. Mint másfelé Kubában, itt is lapos tetejűek az épületek. Vannak nagyobbak, egy- és kétemeletesek, ahol négy-nyolc család részére alakítottak ki lakásokat. Általában kétszobás, összkomfortosakat. A lakások többsége azonban családi ház (a mai fogalmaink szerint), de nem hasonlítanak a magyar falu házaira. Inkább olyanok, mint a Balaton- parti nyaralók, melyeket panelekből építettek, s legalább két család részére tervezték. A fehér színű bungalók egymás után sorakoznak, utcát alkotva a füves, virágos környezetben. Ha nem mondanák, hogy egy áilami gazdaságban vagyunk, azt is hihetné az ember, hogy nyaralótelep a tengerparton. Egyik bungalowba betérünk. Az üveg nélküli ablakokon fölhúzott lécekket várja a szellőt a zsalugáter és a ház lakója, Serendo Perez. Mentegetődzik, amiért fekve találjuk a heverőn. — Olvasgattam, közben elszunyókáltam. Szabadnapos vagyok, ráérek — mondja magyarázőan. Szívesen megmutatja szép, tiszta lakásukat. — Mi a foglalkozása a gazdaságban? — Az állattenyésztési telepen dolgozom. Szarvasmarhákat gondozok társaimmal együtt. Etetünk, itatunk, a legeltetést irányítjuk, a fejést és mindent, ami a szarvasmarhatartással fölmerül. — Korábban mivel foglalkozott? Hogyan került a gazdaságba? — Azelőtt kis földecskémen gazdálkodtam, tanyán éltem. Nem messzire ide. Hogy milyen lakásom volt, azt könnyen megnézheti, mert a mi új házaink mellett egyet megtartottak a hagyományos, régi kubai parasztházakból. De az ma már múzeum, vagy hogyan is mondják, műemlék? Igen, úgy mondják. Hát nekem pontosan olyan házacskám volt. Persze a forradalom előtt nem volt nekem se földem, az ültetvényeken dolgoztam. A győzelem után osztottak földet a nincsteleneknek, hát azon vergődtünk. — S mi lett a földjével, meg a házával? — Mi lett, beadtam a közösbe, s helyette cserébe kaptam a mostani lakásomat. így, ahogyan látja, berendezéssel együtt, még a hűtőszekrény is ott volt a konyhában, meg a televízió a szobában. Ezt kaptam én cserébe a házamért és a földemért. S persze az állást, a munkaalkalmat ebben a gazdaságban. — Nem bánta meg? — Tudom, hogy csak azért kérdi, mert így szokás, de miért bántam volna meg. Ilyen életem nem volt azelőtt. Elégedett és nyugodt Vagyok. Elhiheti, hogy a nagygazdaságban lehet csak így élni. Sajnos csak most kezdődött el ez az élet, bár korábban Ls így élhettünk volna. De az idő eljár az ember fölött, a gyerekek már felnőttek, itt maradtunk kettesben a feleségemmel. Szakosodik a los Naranjos környéki mezőgazdaság is. Az egyik inkább az állattenyésztést vállalja, a másik cltrusültetvé- nyeket telepít. S érdemes egy kicsit elidőzni a citrusféléknél. A kubai növényvilág egyébként is igen változatos és sokrétű. A táj mindenütt olyan, mintha* a bibliai világot idézné: karcsú királypálmák, fenyők, mahagónifák, vajpálmák, cédrusok, ceiba- fák, kaktuszfélék, páfrányok és így tovább, legalább 8 ezer féle és fajta növény- és faféleség. A spanyol gyarmatosítók idején föllendült a szigetországban néhány növényféleség, főzelékfélék, rizs, bab, kávé. olajbogyók, banán, mangó, avogádó, sárgadinnye és mások termelése. A citrusfélék termelésében Kuba ma is előkelő helyen áll a világon, de az ötéves terv végére a legelső szeretne lenni. A matanzasi megyei vezetők mondták el, amikor ott a Népek Barátsága épületében beszélgettünk, hogy környékükön 80 ezer hektárnyi citrusültetvény alakul. — Ekkora kiterjedésű gyümölcsöskert aligha van a világon másutt — említette az elnök nem kis büszkeséggel. S én most utólag hozzáteszem, hogy olyan sincs máshol a világon, hogy ezt a 80 ezer hektárnyi citrom-, narancs- és grape ftuit-ültet- vényeket majdan Iskolás fiúk és lányok gondozzák. Tavaly még csupán 20 ezer hektár termőterületük volt és ezt 35 kihelyezett iskola (cheiba) diákjai tartották rendben, de 1980-ra már meg lesz a tervbe vett 80 ezer hektár, s azon majd 152 kihelyezett iskola tanulói dolgoznak a három plusz ötórás rend szerint. E lmagyarázza az elnök, hogy ók komolyan veszik a KGST-tagságukat, s mivel az európai szocialista országok éghajlata nem alkalmas citrusfélék termelésére, ezért Kuba majd ellát minket citrommal és naranccsal. Az állami gazdaságok és szövetkezetek mind jobban megerősödnek. A kisgazdaságok területe is jelentős még, közel másfél millió hektár földön (az összes mezőgazdaságilag művelt terület 21 százaléka) 240 ezer ember gazdálkodik. De amint korábban említettem, nem olyan nehéz ezeket a kisfarmereket meggyőzni a nagyüzem előnyeiről, s ami egyben életkörülményeik gyors és minőségi megváltozásával is együtt jár. Gazdag István — Meg ne magyarázd már! Nagyon jó, igazán. Pontos ... És mivel foglalkozik, olefinmolekulák polimerizációjá- val? —Talán te is vegyész vagy? — bámult Kati. — Ugyan! Én sofőr vagyok. Autós mérnök — tette hozzá aztán megnyugtatóan. — Ez is szakma. Nem olyan előkelő, de ez is szakma. — Itt balra!.-.. aztán... mindjárt, ott ni... jobbra! Fél perc se telt, s egy szi- ne hagyott falu öreg ház előtt álltak meg. Kati ment előre, a fiú a nyomában; benyitottak egy keskeny, hosszú udvarra. Az ajtók előtt kicsiny virágágyak voltak; itt-ott ládában egy-egy leander is. Végigmentek a járdán; majdnem az udvar végében lakott a nagymama. Kati már messziről észrevette. Kint ült az ajtó előtt, egy alacsony támlájú konyhaszéken; felöltözve ünneplőbe. fehér csipkés gallérral és kézelővel, s a kezében is egy fehér csipkés zsebkendő. Amint észrevette, hogy Kati közeledik, felállt: — Már nem tudtam elképzelni, mi történt, mióta ülök_ itt! Csak nincs valami baj? — Nincs, nagymama. — Megcsókolta a két orcáját. — Hát ez a fiú, ez kicsoda? Laci összecsapta a bokáját: — A pilóta, jelentem. Kezét csókolom! — A sofőr! — erősítette Kati is. — Micsoda? Hát Apu? Megszokta már ő is, hogy Apát, meg Aput megfelelően megkülönböztesse, —Már ivott, nem vezethet. Lajos bácsi leitatta! — Leitatta? "Nahát ez a Lajos!... Csomagoltam egy kis finom süteményt. ‘ Szikár öregasszony volt, fürge kis lépteivel bement a konyhába és kihozta a spárgával átkötött dobozt. Kati elvette tőle és belekarolt, hogy segítsen neki kimenni a kocsiig. De nem engedte. — Hagyd csak, egyedül jobban megyek! — Megforduljak addig? — kérdezte Laci, látván, hogy a kapuig való úton nem igen van rá szükség. — Igen kérem, legyen szíves, forduljon meg, álljon a kocsival menetirányba. De szorosan a főbejárat elé! — utasította szigorúan Kati. — Igenis — mondta Laci és előresietett. — Ez tetszik nekem, ez a fiú — mondta nagymama —, olyan jó barna és izmos, nem olyan hóka, mint... szóval ... tudod ... — Tudom, nagymama, nekem is tetszik. — Hát akkor miért nem ezt veszed el? — Mert már választottam, nagymama, ma lesz az eljegyzésem. Nagyon rendes fiú. Tudod, Tibor! Voltunk itt! — Tudom, tudom; csak olyan hóka ... — De ezt azért ne mondd majd ott a sok ember előtt, jó, nagymama!? — Dehogy mondom, Katicám; te még nem tudod, ugye, nem tudhatod, hogy egy izmos, barna fiú mennyire más... Fel is sóhajtott — De nagymama! — nézett rá Kati olyan megrökönyödött fejcsóválással, mintha ő lett volna nagymama, és nagymama egy erkölcsi intelemre szoruló és igen rá is szolgált ifjú leányka. Mind a ketten nevettek. Laci kint állt két kitárt kocsiajtóval, és nem tudta elképzelni, mit is nevethet a két különböző korú hölgy. — Hova akarsz ülni, nagymama? — Előre, Katikám, előre! Ketten segítették be nagymamát. Még a mozgása és az arckifejezése is megváltozott, ahogy elkezdte az elhelyezkedést a kocsi első ülésén. Méltóságos lett, finom és halk. — Köszönöm, kedveseim. — Ne tessék megijedni, én most kívülről becsapom az ajtót! — Csapja csak fiam, nyugodtan ...! De mikor becsapta, meg- rázkódőtt. Aztán hátranézett Katira, hogy vajon látta-e rajta ezt az ijedelmet. Látta. Megnyugtatóan nagymama vállára tette a kezét. Erre nagymama megint hetyke lett: — Nehogy azt hidd már, hogy megijedtem! Laci igazán olyan kíméletesen vezetett, hogy ha Gitta látta volna, ő sem talált volna benne kivetnivalót. — Ez a ház még nem volt meg, mikor utoljára erre jártam! — mondott néha nagymama valami meglepőt. Valaha, talán húsz éve még őt is kivitték Lajos bácsi csónakházába valamilyen hasonló ünnepi alkalommal. — Emlékszel, nagymama, vagy látod, hogy új ház? — Emlékszem is, látom is. (Folytatjuk)
