Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-15 / 165. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. július 15. Pályázat, nemzetiségi est, előadások Több munkás olvas Ha játszik a gyermek... Egy évtizede hirdette meg a Magyar Írók Szövetsége az Olvasó népért mozgalmat, s a tíz év munkájáról adtak számot nemrég a Hazafias Népfront nyíregyházi városi elnökségének június végi ülé­sén. Míg 1972-ben 16 ezer, addig tavaly már 21 ezer ol­vasó iratkozott a nyíregyházi tanácsi és szakszervezeti könyvtárakba. így a kölcsön­zött kötetek száma is csak­nem százezerrel emelkedett. A fiókkönyvtárakban ala­kult könyvbarátkörök hasz­nos segítői az olvasóvá neve­lésnek. A Honvéd utcán, a Városmajor utcán, Sóstóhe­gyen, a Ságvári-telepen, ' Nyírszőlősön- és jó néhány tanyai könyvtárban szervez műsoros esteket, irodalmi ta­lálkozókat a könyvbarátkör. Rozsrétbokorban már hagyo­mánynak számít a tanyai is­kolák versmondó vetélkedője. Az úttörőőrsöknek olvasó­napló pályázatot hirdettek, s a győzteseket 10 napos olva­sótábori üdüléssel jutalmaz­zák.-A szakmunkásképző in­tézetekben, a középiskolák­ban, kollégiumokban rend­hagyó irodalomórákat, író­olvasó találkozókat szervez­tek az Olvasó népért mozga­lom keretében. A fiatalok ta­lálkoztak Kulin György csil­lagászprofesszorral, Fábián Zoltán, Móricz Virág írókkal. A nyári olvasótáborok meg­rendezése évről évre kifej­leszti a diákokban a folya­matos olvasás, a rendszeres önművelés igényét. Az idei nyáron az úttörők Ibrányban, a szakmunkástanulók Tiva­daron, a munkás- és téeszfia- talok Dombrádon, a középis­kolások Mándokon és Tisza- dobon találkoznak olvasótá­borban. Másodszor hirdették meg az Olvasó munkásért pályá­zatot. A két éve elindított akció eredményeként 12,4 százalékkal emelkedett Nyír­egyházán a munkásolvasók száma. Szlovák nemzetiségi letéti könyvtár működik Felsősi­mán és Bálint-bokorban. A szlovák nyelvi és irodalmi hagyományok ápolására szlo­vák nemzetiségi irodalmi es­tet rendeztek Felsősimán. T. K. A minap telefonon felhí­vott a szakszervezetek me­gyei tanácsa mellett mű­ködő ifjúsági bizottság egyik fiatal nőtagja, és a bizottság megbízásából azt kérte, hogy a nevelési tanácsadó írásban válaszolja meg a gyesen lé­vő kismamáktól levélben hozzájuk érkezett kérdéseket. Néhány kérdést nyomban közölt is. Többek között ilye­neket: — Hogyan segítse a szülő gyermeke óvodai be­illeszkedését. — A gyermek­nek a játékszerekkel való játék azt jelenti, hogy azo­kat darabokra szedi. Leszok­tathatják-e róla? — Mi a teendő, hogy a lakberendezé­si tárgyak és a gyermek jól megférjenek egymással. — Amellett, hogy a kérdések megválaszolására szívesen vállalkoztunk, érdekeltek, hogyan kerültek a kérdések a bizottsághoz. Ezért felke­restem a kérést tolmácsoló bizottsági tagot, aki érdek­lődésemre elmondta, hogy a szakszervezetek megyei ta­nácsa mellett működő ifjú­sági bizottság, a közelmúlt­ban 132 kérdőívet küldött szét Nyíregyháza területén gyesen lévő kismamákhoz azzal, hogy olyan irányú problémájukat, melyekre vá­laszt szeretnének kapni, ves­sék papírra, és küldjék meg az ifjúsági bizottsághoz. A kérdések változatosak, sok­színűek voltak, melyeknek megválaszolására a kérdéses problémákkal foglalkozó szakembereket kérték fel. Tudomásom van arról is, hogy hasonló kérdőíves mód­szerrel próbálkozott a Haza­fias Népfront Nyíregyházi városi Bizottsága is. Ügy vélem, csak dicsérni lehet az ilyen kezdeményezé­seket több szempontból is. Emberi oldalát tekintve a kismamáknak jólesik, hogy gyermekgondozási szabadsá­guk idején gondjaikkal, problémáikkal nem marad­nak magukra. E mellett azonban lényegesebbnek tartom a pedagógiai jelentő­ségét. A gyermekneveléssel, személyiségformálással kap­csolatos eljárásainkban kap­hatnak megerősítést, esetle­ges problémáik megoldásá­hoz pedig segítséget. Ez pe­dig már bizonyos fajta sze­mélyiségtorzulást megaka­dályozó preventív tevékeny­ség, és mint ilyen minden­képpen gyermekvédelem. Dr. Lengyel Zoltán A július 21- és 22-én meg­rendezésre kerülő megyei versenyre már szorgalmasan gyakorolnak az újabb tehet­séges fiatalok, hogy az elő­dök által kiharcolt előkelő helyet megvédjék. Zsoldos Barnabás ALKOTÓMŰHELY MÁTÉSZALKÁN Cserépégetés fisember módra Négy éve minden nyáron feltűnnek hatalmas rajztáb­láikkal Mátészalka utcáin a Budapesti Képző- és Ipar- művészeti Szakközépiskola növendékei. Ebben az évben a néprajz szakkörre járók­nak, valamint keramikusok­nak is szervezték ezt a mű­helyt. Az állami tangazdaság se­gítségével először a szatmári táj szépségeivel és gazdag néphagyományával ismer­kedtek. A Szatmár Múzeum számára igen értékes hasz­nálati tárgyakat gyűjtöttek; sok cserépedényt, de találtak ökömyerget is, amely igen­igen ritka már a régi házak­nál is. Nemcsak a néprajzosoknak tartogatott meglepetést a szatmári táj. A keramikusok, olyan anyagot találtak, amely remekül formálható, alakít- ható. A helyi építő- és szak­ipari szövetkezet sietett az alkotóműhely keramikusai segítségére. A megformált hamutartók, köcsögök a szö­vetkezet kemencéjébe kerül­tek, de néhány darabot ugyanolyan módszerrel éget­tek ki, mint több évezreddel ezelőtt az ősember, vagy ma is, több afrikai törzs. Ástak egy gödröt, melynek az aljá­ra fát raktak, erre helyezték a falevélbe csomagolt anya­got, s újra fát raktak rá. A cserépedényekből, vala­mint az itt készült rajzokból kiállítást rendeznek a múze­um egyik termében, melyet az érdeklődők egész hónap­ban megtekinthetnek. Autóvezetők oktatása Mátészalkán Országos versenyen első... A tanító Valaha a tanító szó halla­tán efféle gondolattársítá­sok következtek: a nemzet napszámosa, vagy a fáklya. Ma már ritkán halljuk a szót, helyette ezt mondják: pedagógus. Dupla várakozással ültem hát le a tv elé, csütörtök délután, mert: A tanító cím­mel ígértek kisfilmet, s mert megyénkben készült Gégény- ben és Nagyecseden. Ez a várakozás csak fokozódott, amikor az első kockánál ki­derült, hogy Balázs Gusztáv tanító — cigány. Hosszabb ideje nem tűzött ugyanis a tv műsorára olyan dokumen­tumfilmet, amelyben egy ci­gányértelmiségi sorsát mu­tatta volna be. A tanító szülei analfabé­ták. Kilenc gyermeket ne­veltek fel. A ruhák bizony rongyosak voltak, s otthon nemigen írhatták leckéiket, mivel egy rendes asztal sem volt a házban. Guszti azt mondta: apja valamikor rös- tellte, hogy mással kellett felolvastatnia a katonaság­hoz érkező leveleket. Ez in­dította, hogy több legyen, mint azok, akik közül szár­mazik. Könnyű a rosszat elfelejte­ni, még könnyebb a jót megszokni. Végzett pedagó­gusként már válogathatott az állások között, azt is meg­nézhette, hol, milyen a szol­gálati lakás komfortfokoza­ta. Éreztem: azért döntött Gégény mellett, mert nevel­tetése, környezete kitörölhe­tetlen emlékei diktálták: vá­lassza a nehezebbet! A vele azonos környezetet: a cigány anyanyelvű gyermekek ne­velését. Egyetlen fő gondolatra épí­tették fel a film készítői a képsorokat: Balázs Gusztáv akaratára — körömszakad­táig. Mit is akar? Azokat fel­emelni, akik társadalmi hely­zetük, évszázados megköve­sedett hagyományaik miatt késve érkeznek az általános iskolába, osztályokat veszte­nek. Kezdetben egyszerűen a nyelvi megértés akadályai okoznak pótolhatatlan vesz­teséget, s ha végül is eljut­nak a felső tagozatba, rend­szerint megelégszenek szüle­iknek a társadalomban el­foglalt helyzetével. A tanító kételkedik: nem lehet tör­vényszerű a hátrányos hely­zet, nem lehet eleve az egy­kori napszámossorsra ítélve az, akinek szülei napszámo­sok voltak. Még akkor sem, ha cigány. A tanító minden óra után osztályozza magát. A film mégis inkább azt sugallta, hogy elsősorban nem tanító, hanem nevelő. Nem vélet­len, hogy csaknem ugyan­annyi rész jutott a hobby, a legfőbb szenvedély ábrázo­lására, mint a tanítási mód­szerek bemutatására. Népi hagyományokat gyűjt, a fe­ledésbe merülő parasztkul­túra kincseit: — néptáncokat, népi játékokat. Kivétel-e Balázs Gusztáv? Mindenesetre egyedi az ő sorsa — ezért is lett a tv- film főszereplője, s ezért kö­szöntik ma előre apját Nagy­ecseden. De már nem kivé­tel. Sok még a tanévvesztő cigánygyermek, de már olyanok is vannak, mint egyik tanítványa, akinek ne­velőszülője így beszélt: a ta­nulásban nem tudom segí­teni, mert írni-olvasni nem tudok, de tudom arra nevel­ni, hogy emberhez illő tisz­tességet tanuljon! A tv-film készítői — Gyenes Károly szerkesztő és Veres István rendező jó érzékkel rámutat­tak: lehet, talán már van is — folytatója Guszti munká­jának. Az azonban hiányzott, hogy cigány tanítványait nem szó­laltatták meg. ügy még hi­telesebb kép alakulhatott volna ki. Szívesen hallottuk volna, hogyan győzte le a ta­nító és a gyermek közös ösz- szefogással a nyelvi akadá­lyokat. Igaz ugyan, hogy sokféle intézkedés született érdekük­ben — például a tankötele­zettségi törvény — ám ok­tatási intézményeink a leg­jobb esetben is kénytelenek megelégedni azzal, hogy a cigánygyermekek úgy-ahogy elvégezzék az általános isko­lát. Arra alig van példa, hogy közülük a tehetségesek kitűnjenek, akár maguktól, akár tanári segítséggel. A film éppen erre figyelmez­tetett: figyeljünk oda azokra, akikből a cigányok fáklyája lehet. B. E. Több mint tíz éve járják Mátészalka utcáit az MHSZ gépjárműiskola T betűs au­tói. Évente mintegy 360—380 amatőr és közel 100 hivatá­sos gépjárművezetőt képez­nek ki. A megyében Nyíregyháza után Mátészalkán tehetnek vizsgát a „tanulók” a rutin­pályán és közúton. Az MHSZ és az ATI ál­tal közösen használt rutinpá­lyán vizsgáztat még Fehér- gyarmat, Vásárosnamény és Nyírbátor is, így — az ATI- val közösen — több mint 1600 kezdő vezető kap jogo­sítványt Mátészalkán — mondja Illyés Sándor az MHSZ gépjárműiskola-ki- rendeltség vezetője. Az amatőrök mellett ko­moly munkát igényel a hi­vatásosok kiképzése, ezt a munkát három oktató végzi. Ehhez jól felszerelt előadó­terem filmvetítőkkel, KRESZ- és műszaki anyagot tartal­mazó magnótekercsek és egy elektromos feleltető ké­szülék, áll a hallgatók ren­delkezésére. A főállású oktatók mun­káját társadalmi munkások is segítik, így érték el, hogy a hivatásosak és amatőrök képzésében első helyen vé­geztek a szalkaiak. Ezt egy szép serleg is ékesen bizo­nyítja. De sikeresen szere­peltek a „Vezess Kiválóan” hivatásosoknak megrendezett megyei és országos verse­nyen is, ahol egy első és egy negyedik helyet szerez­tek egyéniben. Férfiakkal ismerkedtek... Két munkakerülő nőt ítélt el a napokban a Nyíregyházi Járásbíróság. A 32 éves Szi­lágyi Erzsébet — akinek 3 kiskorú gyermeke állami gondozásban van —, a múlt év október 15-én szabadult a a börtönből, ahol 4 hónapot töltött el közveszélyes mun­kakerülésért. Egy ideig test­vérénél lakott, de összevesz­tek, mert nem volt hajlandó munkát vállalni. Ezután fér­fiakkal ismerkedett, s ha azok megengedték, néhány napot velük töltött. Tóth Mária 22 éves nagy- kállói lakos a múlt év áp­rilisában szabadult a börtön­ből, ő is közveszélyes mun­kakerülésért ült 4 hónapot. Szabadulása óta még alkalmi munkát sem vállalt, őt is is­merősei etették és ruházták több mint egy éven át, köz­ben egy hónapot a rendőrség fogdájában is töltött, de ez sem bírta jobb belátásra. Bár külön állították őket bíróság elé, mindketten azt mondták: azért nem dolgoz­nak, mert elveszett a munka­könyvük és nem volt pénzük újat váltani. Visszaesőként elkövetett közveszélyes mun­kakerülésért a bíróság Szilá­gyi Erzsébetet hat hónapi, Tóth Máriát 7 hónapi börtön­re ítélte. Az ítéletek jogerő­sek. VÁLASZ CIKKÜNKRE Bámuló Vénusz Június 24-én jelent meg lapunkban a Bámuló Vénusz című írás, amelyben a Ben­czúr tér elhanyagolt állapo­tát tettük szóvá. Az illetékes — a Nyíregyházi Kertészeti és Parképítő Vállalat — le­vélben válaszolt. Azt írják: „Az időlegesen kialakult ál­lapothoz több tényező is hoz­zájárult. Elsősorban az, hogy Magyarországon már két éve nem gyártanak fűnyíró gépet, és a külföldi típusok beszer­zése költséges, hosszú időt igényel. Vállalatunk a város területén több, mint ezer pa­dot helyez ki évente. Ez a szám nem kevés, különösen ha a gyakori rongálások helyreállítási költségeit vesz- szük. Mindennapos esemény a padok szándékos rongálá­sa is. Arra pedig nincsen le­hetőségünk, hogy a rongá­lásnak kitett padok állandó karbantartását elvégezzük. Sajnos ma már egyre nő a parkok, a padok és játszófel­szerelések rongálóinak a szá­ma. Ezek védelmét közös összefogással, a lakosság jó szándékú segítségével köny- nyebben elérhetnénk. A Vénusz-szoborhoz eljutó víz­vezeték-rendszert 15 éve fek­tettük le. A hálózat elhasz­nálódott, s emiatt késett ez év tavaszán a medence fel­töltése, a megszokott vízsu­garak állandó cirkuláltatása. Arra törekszünk, hogy rö­vid időn belül ismét működ­jön a szökőkút. A szemét- gyűjtő szelencék jelenlegi száma és azok formája való­ban nem megfelelő és kevés. A városi tanács most rendel Székesfehérvárról nagy be­fogadóképességű szeméttá­rolókat. Azok elhelyezése után minden bizonnyal meg­szűnnek az ilyen jellegű problémák.” Megjegyzésünk: megértjük a vállalat problémáját, nem is akarunk szőrszálhasoga­tók lenni, de egyet nem sza­bad elhallgatni. A Kossuth teret, a Bessenyei teret, a Tanácsköztársaság teret idő­ben rendbehozták, öröm ki­ülni a délutáni napsütésbe, vagy éppen hűsölni a gesz­tenyefák, platánok árnyéká­ban. A Benczúr tér pedig mintha mostohagyerek len­ne. Harangok. (Elek Emil felv.) Űj OTP-laká- sok Nyírbátor­ban, a Hunyadi utcán. (Elek Emil felv.) KISMAMÁK KÉRDEZIK A PSZICHOLÓGUST

Next

/
Thumbnails
Contents