Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

1978. június 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A hatékonyabb pártoktatásért megye intenzív társadalmi, gazdasági fejlődése magasabb igényeket támaszt az ideológiai és kulturális nevelőmun­ka iránt. Természetes, hogy a pártszerveze­tektől azt várjuk: a tömegpolitikai oktatás segítse a kedvező tendenciák kibontakozását. Egy év munkáját mérlegelve megállapít­hatjuk: jelentősen változott a szemlélet me­gyénkben a propaganda szerepének megíté- lésében. A pártszervek és -szervezetek a testületi üléseken rendszeresen foglalkoztak az ideoló­giai, politikai munka különböző területeivel, a propaganda feladataival. A napirenden lévő politikai, gazdasági teendők kimunká­lásakor megjelölték az ideológiai feladatokat is, a végrehajtás során támaszkodtak a pro­paganda eszközeire, tapasztalatainak haszno­sítására. A propagandisták jobb kiválasztása, fel­készítése, folyamatos tájékoztatása hozzájá­rult a színvonalasabb foglalkozásokhoz. Jól hasznosult az a törekvés, hogy a hallgatók szilárd ismeretekhez jussanak. A hallgatók rendszeresen készültek, aktívabbak voltak a foglalkozásokon. A színvonalasabb oktató-nevelő munka hozzájárult annak megértéséhez, hogy a fej­lett szocialista társadalom építésének politi­kai, gazdasági és kulturális feladatai egymás­tól elválaszthatatlanok, a társadalom életé­nek különböző területei kölcsönhatásában fejlődnek. Ily módon sikerült jobban megér­tetni a két világrendszer harcának, a békés egymás mellett élés politikájának, a társa­dalmi haladásnak és a nemzetközi kommu­nista mozgalom helyzetének összefüggését, feladatait. Kiemelt figyelmet fordítottak a történeti szemlélet fejlesztésére, a forradalmi harc történeti összefüggéseinek magyarázására, a párt elvi politikájának, történeti tapasztala­tainak bemutatására. A színvonalasabb oktató és nevelő mun­ka nem nélkülözte a szemléletességet, amely mind jobban kiszorítja az oktatás formális elemeit. Egyre kedvezőbb lehetőséget adott a nyílt véleménycserék kibontakozásához. A járási, városi pártbizottságok jobban tervezték, elemezték a politikai oktatást, hasznosították a tapasztalatokat. Jól segítet­ték az alapszervezetek ideológiai, politikai munkáját, amely önállóbb lett. A pártélet különböző fórumain — taggyűléseken, párt- csoportüléseken — rendszeresen foglalkoz­tak az eszmei-politikai nevelés kérdéseivel. A tanfolyamok szervezése, a hallgatók be­iskolázása a propagandahatározat követelmé­nyei szerint alakult. A tanfolyamok száma ugyan kismértékben csökkent, a hallgatók létszáma lényegében azonos a korábbi évi­vel. Növekedett a magyar munkásmozgalom történetével foglalkozó tanfolyamok és a hallgatók száma. A továbbképző tanfolya­mokon a kulturális élet, a pártirányítás, a társadalmi és állami élet kérdéseivel foglal­kozók száma alakult kedvezően. A tanfolyamok hallgatóinak közel kéthar­mada párttag, egyharmada nő, s több mint negyede 30 éven aluli, örvendetes, hogy a hallgatók 24 százalékának van politikai is­kolai végzettsége, s hogy 52 százalékuk fizi­kai dolgozó. □ A Központi Bizottságnak a propaganda fejlesztéséről szóló határozata érvényesülé­sének azonban negatív tapasztalatai is vol-< tak. Az alapszervezetek egy részénél mecha­nikusan, nem a helyi ideológiai viszonyokhoz igazodva, bátortalanul jelölték meg a felada­tokat. Egyes helyeken nem értékelték megfe­lelően a propaganda szerepét a társadalmi, gazdasági feladatok megoldásában, nem je­lölték meg a kommunisták tennivalóit a dol­gozók között végzendő politikai nevelőmun­kában. Pedig a tömegpolitikai oktatás helyi irányítása, a propagandisták tájékoztatása nélkül nem lehet kielégíteni a foglalkozáso­kon a hallgatók érdeklődését. Gond, hogy a propagandista szemináriu­mok még nem nyújtanak megfelelő tapaszta­latcserét a korszerű pedagógiai eljárások és a hatékonyabb módszerek elterjesztésére. Ez gátolhatja az érdemi vitát, csökkenti az ok­tató-nevelő munka eredményességét. Az eredmények és gondok számbavétele reális alapot nyújt a tennivalók megjelöléséhez. Az 1978—79-es oktatási év alapvető feladata a XI. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatai érvényesítésének segítése. Erősí­tenünk szükséges a tömegpolitikai oktatás mozgalmi jellegét. A foglalkozások nyílt lég­körének megteremtése alapvető feltétele az őszinte véleménycseréknek. így válhat meg­győződést formáló erővé a propaganda, így töltheti be mozgósító szerepét céljaink eléré­sében. A színvonalas oktató-nevelő munka nem nélkülözheti a hallgatók növekvő politi­kai érdeklődésének alapos kielégítését. Külö­nösen jelentős ez napjaink olyan fontos kér­déseivel kapcsolatosan, mint a fejlett szocia­lista társadalom építése, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom. A propaganda kiemelt feladata gazdasági céljaink alapos megismertetése. Hozzá kell járulnia népgazdaságunk helyzetéről a reális kép kialakulásához. Meg kell értetni a ren­delkezésünkre álló lehetőségeket, a pártta­gokra, a munkás kollektívákra váró felada­tokat. A megnövekedett követelmények el­látásához nélkülözhetetlen tartalmasabb kap­csolat. Joggal igényelnek több segítséget a felkészüléshez, kedvezőbb lehetőségeket a korszerű pedagógiai módszerek alkalmazásá­hoz. Jól szolgálhatják mindezeket a megfele­lően előkészített propagandista tanácskozá­sok, a propagandisták és a pártvezetőségek konzultációi, a szervezett tapasztalatcserék. z ősszel kezdődő oktatási év szervezésé­nél a helyi politikai szükséglet legyen az irányadó. Az alapszervezetek átgon- munkával teremtsék meg a feltételét hogy a párttagok túlnyomó többsége bekap­csolódjon a pártoktatásba. Nagy figyelmet szükséges fordítani a helyi tanácsi, gazdasági vezetők, a nők és a fiatalok, a termelőszövet­kezeti tagság fokozott bevonására. A tömegpolitikai oktatás tennivalóinak szervezésekor pártszervezeteink gondoljanak a KISZ, a szakszervezet politikai oktatásá­nak, a népfront politikai ismeretterjesztő munkájának segítésére is — mindenekelőtt a tennivalók egyeztetésével, a jól képzett pro­pagandisták kiválasztásával. Dr. Kárpáti Imre □ dőlt G iziké az egy Andaxin. Fülig vigyor a lel­kem, ha látom. Gereb- jés már nem Andaxin. Ha elém kerül, az amúgy is bor­zolt kedélyem és ronggyá lett lelkivilágom biluxolni kezd. A pavlovi jelzőrendszerem ordításra, üvöltésre, dühön­gésre és végül sírásra inge­rel. Ha Gerebjés bejön hoz­zám, amíg bent van, Gizikét húszszor is becsengetem: jön- jön, hozza be az Andaxint, akarom mondani saját magát. Jön és kedves. Tudja mi a feladata, tesz-vesz, aktát hoz, iratot visz, ugyanazt az aktát kiviszi meg behozza, aláírok és szignózok. De ez a Gerebjés nem veszi magát észre! Én már a tizedik aktával teszek úgy, mintha aláírnám, tehát megerőltető ütemben dolgozom és ez a Gerebjés még mindég csak az elején tart. Idegeim feszülő húrjain a valódi, a Chionin által gyár­tott Andaxin abszolúte nem lazít. Csak a Giziké. Ez a tündér, akin nincs semmi fel­tűnő, kirívó túlzás. Ez a gyöngyszem úgy hordja ido­mait, észre sem lehet venni. Bezzeg a Gerebjés! Az orra egy tülök, fülei elállóak, a Csak Giziké... keze vörös és akkora, mint egy péklapát. A körme gyá­szol. Ezen az alakon minden bosszantó. És hebeg, habog. És rosszindulatú, képes lenne a- börtönbe juttatni. Kénytelen vagyok eltűrni. Revizor a központból. De a központban sem tudnak disz- tingválni. Hát nincs más tal­pig férfi, okos és szép em- ember? Ez azt hiszi, hogy szép. Mert vigyorog. Nekem is vigyorog. Vicsorít. Egyszer meghívást kapott egy filmhez, hogy játssza el a vámpír szerepét. Amikor a rendező meglátta, kirúgta, mert vámpírnak is túlzás. Vajon most mit akar? Mi­ért áll itt? Állítólag tapinta­tosan közölni akar valamit és várja, hogy az Andaxin, aka­rom mondani Giziké távoz­zék. Húzom az időt. Azért is. Hadd bosszankodjék. Egy ak­tát, ugyanazt az aktát ötször írom alá. Még rá is lehelek, hadd száradjon a tinta. Áll és vár. Nincs mit ten­ni, kénytelen vagyok megkér­dezni, mit akar. Jó ég! Ez rájött, hogy sik­kasztok! Kiver a hideg verej­ték. Megkérdezi, mire kel­lett, hová költöttem. Elsírom magam. Hát mire kellett? Andaxinra. Az én kis aranyos Andaxinomra. Hogy mennyire igaz, láthatja. Ki­húzom a fiókot, kiveszem a gyógyszeres dobozkát, be egy pirulát. V izet! — kiáltom. — Már nyílik az ajtó. már jön, már mosolyog, már hat az Andaxin. Már nyugodt és higgadt vagyok, gondolko­dom. Meg kell oldanom vala­hogy, hogy nő legyen a fegy- házőröm. Esetleg Giziké. Seres Ernő AZ ÉPÍTŐK DICSÉRETE „Ez a mi utunk...” Otthonok tízezrei, gyárak, utak dicsérik őket, hirdetve az alkotás örömét, megteste­sítve a legfontosabb emberi tevékenységet, az építést. Jú­nius 10-én az országban száz­ezernyi, megyénkben pedig 16 ezer építőmunkás ünnepli az építők háromnegyed szá­zada hagyományos napját. Nem ők ünnepelnek csupán, hanem egy egész ország néz rájuk elismeréssel ezen a napon. Házat, utat építeni sokrétű feladat. Fazekas Ferencné a NYIR- TERV építésztervezője, tech­nikus, a rajzasztal fölé ha­jolva viszi papírra elképzelé­seit. — Huszonkét éve dolgozom egyazon helyen, a NYIR- TERV-nél. Más munkahelyem nem volt, amit itt csinálha­tok, teljesen kielégít. A mér­nökökkel majdnem azonos munkát végzek, így megis­merhettem az alkotás örö­mét, azt, hogy mit jelent vi­BAGOLY PÁL szontlátni egy épületet, amit én rajzoltam meg először. Záhonyban, Kisvárdán, Nyír- bogdányban terveim alapján lakások épültek, utolsó mun­kám a Patyolat Vállalat tmk- és kázánház tervezése volt. Most a debreceni 2800 vagonos siló rajzain dolgo­zom. Apám építőmester volt, én technikus vagyok, a na­gyobbik lányom pedig épí­tészmérnök szeretne lenni. Az épülethez alap, csator­názás kell, rengeteg földmun­ka szükséges. Kubikos nélkül nincs építkezés. — A kórház vízvezeték­csatornáit ássuk kézi erővel — mondja Bagoly Pál, a KEMÉV kubikosa. — Nagyon precíz munkát várnak tőlünk, hiszen itt egy vezeték elvá­gása, esetleg valakinek az életébe kerül. Van itt olyan röntgengép, ami ha nem kap vizet, felrobban. — Szeretem ezt a munkát. 45 éves vagyok, alighanem in­nét megyek majd nyugdíjba is. Jók az emberek, jó a bri­gád, jók a vezetők, ezért maradok. Négy gyermekem van, három fiú, egy lány. Hárman dolgoznak már, a feleségem otthon, Nyírtéten keresi a kenyerét, így nyu­godtan mondhatom, hogy ki­elégítően élünk. Azelőtt téglát rakott téglá­ra, most alagútzsalut szerel az Árok utcán Pápa János, a SZÁÉV kőművese. 30 éves mindössze, de egy technoló­giaváltást már megért. — Ide ügyesség kell — me­sél munkájáról —, mert bo­nyolult és veszélyes munka ez. Érthető, hogy elsősorban fiatalok dolgoznak itt. Szépen keresek, kislányom 2 és fél éves, de már saját házban la­kunk a Ságvári-telepen. — Feleségem az egészség- ügyi főiskola harmadéves hallgatója, de én is tanultam, gimnáziumi érettségim van. Nem mondom, az utolsó évek, a házépítés, a gyerek, a ta­nulás, sok energiát emésztet­FAZEKAS FERENCNE tek fel, de fiatal vagyok még és bírom. Most a felsőbb ta­nulmányok elvégzésének gondolata foglalkoztat. A négy fal önmagában még kevés ahhoz, hogy a paneldo­boz lakás, munkahely, vagy iskola legyen, a szakiparos mesterek ügyessége is kell. — Hét éve vagyok a válla­latnál — mesél önmagáról Márky Károly, az ÉPSZER asztalosa a kisvárdai szak­PILLÖ GYÖRGY JÖZSEF Alulról 170, felülről 30 Celsius-fok hőség fűti Pilló György Józsefet, a közúti építő vállalat aszfaltozógé­pének kezelőjét a vásárosna- ményi benzinkútnál. PAPA JANOS — Nyolc éve vagyok ezen a gépen — mondja. — Éven­te leterítek 130 ezer tonna aszfaltot, eddig vagy 800 ki­lométer utat építettem. Per­sze nem egyedül... Nem csak fizikai, de szellemi munka is ez. Figyelni, a műszereket el­lenőrizni, a minimális eltéré­seket is érzékelni, nem köny- nyű dolog, ötezer forinton felül keresek, de az a legjobb, amikor egy úton azt mondha­tom, „ez a mi utunk...” Szöveg: Speidl Zoltán Fotó: Hammel József Önvizsgálat Az Idén Győrben rendezték meg június 8—10. között a XVII. közgazdász vándorgyűlést. A ta­nácskozás témája időszerű volt: hogyan lehet mozgósítani a vál­lalati gazdálkodás tartalékait. Az előadóként vállalatok igazgatóit és vezető gazdasági szakembe­reit hívták meg, akik tapaszta­lataik alapján bizonyították be, hogy milyen sok ma még az üze­meknél a veszteségforrás, s mi­lyen széles körben vannak ki­aknázatlan tartalékok. A vándorgyűlésen többek kö­zött nagy figyelmet szenteltek azoknak a módszereknek, me­lyek segítségével a vállalati, üze­mi tartalékok feltárhatók és ra­cionálisan kihasználhatók. Ezek között több előadás és hozzászó­lás foglalkozott a vállalatok és üzemek nemzetközi és hazai ősz- szehasoiilftó vizsgálatával. Többen kifogásolták, hogy ma még a vállalatok közötti össze­hasonlítás adatbázisa szegényes, s nem naprakész. De azt is hang­súlyozták, hogy jelenleg még sok vállalat nem tud kellően gazdál­kodni az információkkal. Sok olyan adatot figyelnek meg, amelyet nem használnak fel az elemzésre, és más adatokat meg sem figyelnek. Az üzemek közötti összehason­lító, több mutatóból álló tevé­kenység fontos helyet tölthet be a szocialista munkaverseny fel­adatainak meghatározásában és értékelésében. A teljesítmények így jobban mérhetők lesznek és a valós eredmények erkölcsi és anyagi elismerése is reálisabbá válik. E módszer a vállalatokat szigorú és folyamatos önvizsgálatra kész­teti, amely alapján: — a termelés, a gyártástechno­lógia „szűk keresztmetszetei” megismerhetők és intézkedéseket lehet hozni azok mérséklésére, illetve megszüntetésére; — felismerhetővé válnak a munka-, az üzem- és a technoló­giai szervezés és Irányítás gyen­ge láncszemei és azok kijavításá­nak lehetőségei; — tökéletesedik az információs munka, amely nemcsak a folya­matos elemzés, hanem a prognó­ziskészítés szempontjából is ki­emelkedően fontos; — a vállalatok piaci munkája rugalmasabb lesz, hiszen a nem­zetközi versenyfeltételekhez való igazodáshoz ismeretei frissek. A vándorgyűlés tanácskozásán a tartalékok feltárásának és ki­aknázásának széles lehetőségeit ismertették a megjelentek. Most a szavakat, a bizonyító erejű vizsgálatok tanulságait tettekre kell váltani, s ennek eredménye­it a gazdasági növekedésünk ütemében és egyensúlyában lehet majd lemérni. MARKY KAROLY munkásképző intézet építke­zésén. — Szép ez a mi mun­kánk, pontosságot, figyelmei követel. Igaz, a szakma ai utóbbi időben sokat válto­zott, például az ajtók méret­re szabását is gép végzi ma Fontos tudni: ha jól dolgo­zunk, munkát takarítunk meg és pénzt is, hiszen ha figye­lünk, kevesebb dolguk lesz s garanciális javítóknak. — Nőtlen vagyok, most épí­tettem Tiszabercelen egy szép házat. Megszoktam az itteni munkát, úgy gondolom ezért, hogy véglegesen gyökeret ver­tem a válalatnál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents