Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-09 / 134. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. június 9. Kádár János beszéde a debreceni nagyaktíván (Folytatás az 1. oldalról) A Magyar Szocialista Munkáspárt sorain belüli egység és egyetértés a kiindulópontja a' nemzeti összefogásnak, mert ha a párt nem volna egységes, akkor a nép sem volna az. A mostani látogatás során is szinte kézzelfoghatóan érzékeltem a magyar nép szocialista összeforrott- ságának további erősödését. Óvnunk és gyarapítanunk kell minden eredményünket, de elsősorban a párt és a tömegek összeforrottságát, egységét, népünk egyetértését. Ez a legfőbb hajtóerő népünk számára a gyárakban és a földeken, a tudományos életben, a közoktatásban, a kultúrában. Ez a legfőbb kincsünk, vigyáznunk kell rá s törekednünk kell erősítésére. Az országban is, Hajdú megyében is jelentős erő van a szocialista építőmunka töretlen folytatásához. Ilyen erő az, hogy a párt politikájáért, egységben és összeforrottság- gal dolgozik a párt tagsága, így dolgozunk valamennyien a központban is, a megyékben is. Nagyon fontos, talán elsődleges erőforrás, hogy jól értve a párt politikáját még jobban alkalmazzuk azt a gyakorlatban, mint eddig. A helyes politikát nem könnyű kidolgozni. A reálisan lehetségesnél nem lehet gyorsabban előrehaladni, hiszen erre történelmi tanulságaink is vannak. A gyakorlati tapasztalatok szerint a pártnak a XI. kongresszuson kidolgozott irányvonala helyes. De írott malaszt maradna, ha Debrecenben, Nádudvaron s mindenütt az országban, ipari és mezőgazdasági üzemekben, tudományos és kulturális intézményekben nem követnék, ha nem teremtenének belőle valóságot. A látottak alapján szívből gratulálok a Hajdú megyei kommunistáknak, pártszervezeteknek, társadalmi szervezeteknek, a megye munkásságának, parasztságának és értelmiségének az utóbbi két és fél esztendőben elért nagyszerű eredményekhez és sok sikert kívánok további lelkesítő terveik valóra váltásához. A Központi Bizottság első titkára kiemelten szólt a gazdasági kérdésekről. A gazdasági haladáshoz — mondotta — nélkülözhetetlen a technikai fejlődés, a termelés állanKözponti Bizottságunk mindig számon tartja, hogyan fogadják határozatait a párttagok, a pártfunkcionáriusok, az aktivisták, a különféle társadalmi tényezők, hogyan fogadják a dolgozók, így van ez a mostani áprilisi határozattal is. Hallottuk, hogy a határozatot pozitívan, egyetértéssel fogadták, de az is eljutott hozzánk, hogy elgondolkoztatta az embereket, amit a Központi Bizottság az árakról mondott. Ez így jó, mert olyan valódi problémáról van szó, amellyel foglalkoznunk kell, mert nagyon fontos szerepe van és lehet további előrehaladásunkban. Ha pedig van ilyen probléma, az méltó a párt becsületes, nyílt politikájához, hogy köntörfalazás nélkül, nyilvánosan, népünk előtt is szóljon róla, amint azt a Központi Bizottság áprilisi ülése tette. Kereken kimondhatjuk, hogy a népgazdaság legtöbb területén teljesen irreálisak a termelői árak, s általános szintjük fölötte van a fogyasztói árszintnek. Olyan árakkal dolgozunk, amelyek nem tükrözik pontosan sem a hazai ráfordításokat, vagyis az előállítási költséget, sem az importárakat, amelyek az utóbbi években, mint ismedó korszerűsítése, a jobb munkaszervezés. Szűkében vagyunk a munkaerőnek, és ez belátható ideig így is marad; mert ahol még van helyi tartalék, ott is bizonyára hamar el fog fogyni. Népgazdasági méretekben a termelés növekedésének már sok éve a termelékenység fejlesztése fő forrása, mert nincs új, szabad munkaerő. És mindenütt csak a munka termelékenységének növelésére, vagyis a technika fejlesztésére, a munka jobb megszervezésére támaszkodhatnak. A fejlődés a termelési szerkezet változtatását, a beruházások ésszerűbb, gazdaságosabb, gyorsabb megvalósítását, a határidők és a költségek szigorúbb betartását és a munkafegyelem javítását megköveteli — mutatott rá'. Ha azonban a munkafegyelemmel foglalkozunk, azt se tévesszük szem elől, hogy megvannak-e az adott helyen a jól szervezett, fegyelmezett munka feltételei. Ahol ugyanis hiányzik a szerszám, az anyag, ott nem lehet fegyelmezett munkát követelni. A munkaidő jobb kihasználásának, a teljesítménybérezés szélesebb körű, hatékonyabb érvényesítésének egyaránt sok tartaléka reilik még a szervezésben. Minél jobban szervezzük a munkát, annál jobbak lesznek a fegyelmezett munka feltételei. A rendes, jól szervezett munkahelyeken nincs szükség semmiféle különleges ösztökélésre, ott maga a munka dinamikája lendíti előre az embert. És ha egyáltalán akad valaki, aki kilóg a sor. ból, azt rendszerint a többi dolgozó igazítja helyre, sokszor még felettesre sincs szükség hozzá. Néha pedig — ha hiányzik a biztatás —. biztatni kell. Ahhoz, hogy még előbbre jussunk, jobban kell gazdálkodnunk azzal, amink van — mutatott rá. Saját erőinket kell jobban mozgósítani, a fő területekre összpontosítani. A másik nagy lehetőségünk, hogy hatékonyan és jól használjuk ki a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való együttműködés lehetőségeit, a szocialista integráció programjának megfelelően bővítsük, gazdagítsuk nemzetközi kapcsolatainkat. retes, nagyon nagy mértékben megváltoztak. Ez utóbbit akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ha nem engedjük korlátlanul érvényesülni a magyar népgazdaságban a világpiac hatását. Üzemeinkben, amelyek meglehetős önállósággal dolgoznak, a legkulturáltabb, legképzettebb gazdasági vezetők sem tudják egész pontosan, hogy abból, amit ők fölhasználnak, valójában mi mibe kerül az országnak. Ugyanis nem reálisak a számítások. A bonyolult dotációs és elvonási, elszámolási rendszer és miegyéb végül is teljesen összekuszálja a képet. Fontos feladat, hogy támogassuk a jobban dolgozó kollektívákat, hiszen nélküle sem a termelési szerkezetváltozás, sem pedig jó néhány más célunk nem valósulhat meg. Arról azonban ritkán szólunk, hogy a támogatásnak volna egy természetes ellenpárja: mégpedig az, hogy a rosszul dolgozó kollektívákat csak szerényebb mértékben vagy egyáltalán nem kellene támogatnunk. Még akkor sem, ha ennek konzekvenciái vannak. Nálunk azonban manapság az a természetes, hogy a gyengélkedőket is támogatjuk, s ezért viszont a jól dolgozókat adóztatjuk meg. Sokszor még a kezdeményezéstől is elvesszük az élenjárók kedvét, a nem jól dolgozókat, a hátul kullogókat viszont szinte bölcsőben ringatjuk: hadd éldegéljenek, ahogy mondani szokták a szocializmus mindent kibír alapon. találjuk magunkat Kínával. Nekünk — mondotta —megvannak saját politikai céljaink, elvi álláspontunkból, elvi politikánkból nem engedhetünk, mert az nemcsak a kommunista meggyőződésünkben gyökeredzik, hanem kifejezője a magyar nép jól felfogott érdekeinek is. Ebből a kínaiak kedvéért sem engedhetünk. A kínai külpolitika minden lépését a szovjetellenesség határozza meg. Kuba-ellenes, újabban Vietnam-el lenes. Együttműködést épít ki a NATO körökkel a Közös Piac tagállamaival, fenntartja diplomáciai kapcsolatát Pinochettel, a chilei ellenforradalmár katonai rezsimmel, s hasonló politikát folytat a világ más térségeiben is. Mi a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok, Kuba, Vietnam szövetségesei vagyunk. Állás-pontunkat minden fórumon, tárgyaláson becsületesen képviseljük. Ez azonban nem azt jelenti, hogy élezni akarjuk a vitákat. Ellenkezőleg. Azt szeretnénk, ha csökkennének a feszültségek. Erre törekszünk, s reméljük, hogy együtt járjuk majd a szocializmus útját a Kínai Népköztársasággal. De hogy ez mikór, hogyan következik be, nem rajtunk, hanem rajtuk múlik. Alapvető külpolitikai célunk egy új világháború kirobbantásának megakadályozása, a nemzetközi feltételek biztosítása népünk szocialista építőmunkájához. Békére törekszünk, ez politikánk sarkalatos kérdése, s természetes, hogy,, őrizzük, védjük, képviseljük a magyar nép jogait, függetlenségét, azt az elhatározását, hogy szocialista társadalmat épít. Ennek megfelelően dolgozunk az enyhülés megszilárdításáért, a fegyverkezési verseny korlátozásáért, azért, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között létrejöjjön a stratégiai fegyverekre vonatkozó megállapodás. Harcolunk az atomfegyverek további elterjesztése, a neutronbomba rendszeresítése ellen, küzdünk a Helsinkiben elfogadott elvek érvényesítéséért, azért, hogy a belgrádi találkozó néhány év múlva Madridban építő jelleggel folytatódjék. Ä haladás erői gyarapodnak. Mély meggyőződésünk, hogy a világimperializmus soha többé nem tudja letéríteni útjukról a szocialista országok népeit. S nem fognak' már visszafordulni az úton a gyarmati rendszer ellen felkelt népek sem. Szabadságukért, szuverenitásukért küzdenek, s mi szolidárisak vagyunk harcukkal. És ezek a népek — amikor végre az önrendelkezési jog birtokába A Magyar Népköztársaság önmagában nem meghatározója a nemzetközi helyzet alakulásának. Mégis ott van a világ .sorsát formáló erők között, mert társadalmi rend. szerét illetően a nemzetek élvonalában halad. Külpolitikai törekvéseink is a szocializmus és a béke következetes harcosainak élcsapatába sorolnak bennünket. A szocialista országok, s a nemzeti függetlenségért, a békéért harcolók közé, együtt a világ kommunista és munkáspártjaival. így, ezért van súlya, tekintélye a magyar külpolitikának, s szavunk hitelét azok a sikerek adják, amelyeket a hazai építőmunkánkban elértünk. Akinek eredményei vannak, annak a szavára odafigyelnek. Aki tehát azt szeretné, hogy békében éljen, az becsületesen végezze el munkáját. Aki maga és gyermekei jobb sorsát szeretné, annak számára a kötelezettség: a szocializmus eredményeinek építése, egész népünk javára! Azért kérünk összefogást, támogatást, megértést és sejutnak — rendre kijelentik, hogy szocialista társadalmat akarnak építeni. Mert ők is ismerik a kapitalizmust, gyarmati igában ismerték meg. Nemrég jártak hazánkban mozambiki elvtársaink, akik tíz esztendeig harcoltak a sok száz éves portugál gyarmati iga lerázásáért, s hazafias frontjuk első kongresszusán kimondták: marxista—leninista párttá alakulnak át és szocializmust akarnak építeni. Gondjaik persze — mint nekünk is — bőven vannak. De bizakodnak, mert az ő meggyőződésük szerint nincs más útja a nép fölemelkedésének, a nemzet virágzásának, mint a szocialista társadalmi rendszer. De hallani kellett volna őket, amikor hazánkban szerzett tapasztalataikról beszéltek: hej, ha ők már itt tartanának! Gondoljunk hát elvtársak ezekre a népekre, ha saját gondjaink terhe nyom bennünket. A szocializmus ma már világrendszer, három világrészre terjed ki. Fő ereje, a Szovjetunió nemcsak kiheverte a II. világháború súlyos veszteségeit. hanem olyan hatalmas tényezővé növekedett, amellyel az imperialisták is kénytelenek számolni. Döntően a Szovjetunió és a szocialista országok ereje miatt, van reális lehetősége egy új világháború megakadályozásának. Ez új körülmény az emberiség sorsában. Erőnket érezve bizakodva tekinthetünk tehát a jövőbe. De tovább kell dolgoznunk, harcolnunk. Még gyermekkoromban egy öreg falusi bácsi — egyszer azt mondta: fiam, tanuld meg. a szegény ember gyermekének mindig dolgozni kell. így lett ő az én első marxista tanítóm. Régen történt. a társadalmi rendszer azóta megváltozott, s még mindig dolgozunk, s hadd fűzzek ehhez még egy személyes emléket. Amikor meg. ismerkedtem a gyönyörű forradalmi dalunkkal, az Inter- nacionáléval, s eljutottam ahhoz a szakaszhoz, hogy „ez a harc lesz a végső” azt mondtam magamban, de jó lesz. Ezt azóta már sokszor énekeltem, énekeltük, de úgy tűnik, egynéhány csata még hátravan. De mióta ez a dal felcsendült, a világ megváltozott, s változik továbbra is úgy ahogyan az utóbbi hatvan esztendőben, s hogy az emberiségnek nem az ön- gyilkosság perspektívájával kell szembe néznie, azt ennek a hatvan éve volt Októberi Forradalomnak a szocialista világrendszer létének köszönheti. S annak, hogy egyetértésben, összefogva harcolnak a békéért, a szocializmus. a társadalmi haladás erői. gítséget a nép széles tömegeitől. mert mély meggyőződésünk: a párt azért dolgozik, hogy a munkásosztálynak, a szövetkezeti parasztságnak, az értelmiségnek, az egész nemzetnek szebb és jobb jövője legyen. így. tiszta lelkiismerettel és becsületesen akarunk párton kívüli szövetségeseinkkel is tárgyalni és szót érteni. Lényegében a jövőben is ugyanezt kérjük tőlük, amit saját magunktól kövei telünk: a felismert, helyes úton haladjunk tovább, az eddigi — s ha lehet, még jobb egyetértésben. Akkor még jobb eredményéket fogunk elérni — zárta beszédét Kádár János. A Kádár János szavait fogadó hosszan tartó, ütemes tapsot követően Postás Sándor zárszavával ért véget a megyei aktívaülés. ★ A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára — kétnapos Hajdú-Bihar megyei látogatását befejezve — az esti órákban visszaérkezett Budapestre. Jó dolog ha az emberek látják, hogy a párt állja a szavát Ezért alakult ki a Központi Bizottságnak az az álláspontja, hogy a termelői árakon határozottan igazítanunk kell, s úgy kell azokat megállapítanunk, hogy jobban ki" fejezzék a valódi költségeket. Nem lesz könnyű, mert nagy gond, hogy valóiban ösztönző, a termelést előrevivő termelői árak legyenek. Természetesen lesznek olyan termelői árak, amelyeket emelni fognak, és olyanok is, amelyeket alacsonyabbra kell a jelenleginél venni. Nyilvánvaló, hogy ez bizonyos mértékig a fogyasztói árakat is érinti. Az alapvető létfenntartási javakat általában stabil árakkal kell forgalomba hozni. Ez a jövőben. is így lesz, még akkor is, ha esetleg valamelyik fogyasztási cikk termelői árának mozgása a fogyasztói árakat is érinteni fogja. Eddig és védtük, a jövőben is védjük a fogyasztót, ami azt jelenti, hogy ha valamely árintézkedésünk többletkiadást jelent a vásárlóknak, akkor ezt megfelelő módon, béremeléssel vagy valamilyen egyéb formában ellensúlyozNépköztórsaságunk hű szövetségeseihez Ennek a jövőben is így kell lennie, minden kérdésben, az árpolitikában csakúgy, mint az életszínvonal-politikában. Mi megígérhetjük, hogy így is lesz, de ehhez az is hozzátartozik. hogy ne hallgassuk el —és nem is hallgathatjuk el —. ha gondjaink vannak. Nem bújhatunk az asztal alá a problémák elől, amelyek közös dolgainkat, szocialista rendszerünk építését, népünk boldogulását és jövőjét érintik. Ezután külpolitikai kérdésekre tért át Kádár János. Hangsúlyozta: a Magyar Szocialista Munkáspárt a nemzetközi kommunista mozgalom részeként aktív internacionalista tevékenységet folytat. Elveink, marxista -leninista eszméink, erkölcsi elkötelezettségünk is erre indít bennünket. Külpolitikánkban arra törekszünk — és ennek helyességét a Központi Bizottság áprilisi határozata is megerősítette —, hogy mindenki számára legyen világos és félreérthetetlen- hogy hová tartozunk. milyen célokat követünk. Ezért nyíltan megmondjuk mindenkinek, hogy a Szovjetunió szövetségesei, a Varsói Szerződés és a KGST tagországa vagyunk. Tagja vagyunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének is. Ehhez tartjuk magunkat és ilyen alapon politizálunk. Pártunk politikájának sarkalatos tétele, hogy a Magyar Népköztársaság hű szövetségeseihez; barátja a nemzeti szabadságukért, fejlődésükért küzdő volt gyarmati népeknek és korrekt partnere a fejlett kapitalista országoknak, a békés egymás mellett élés elve alapján. Ez egyazon politika három — de elválaszthatatlanul összetartozó — megnyilvánulása. Meggyőződésünk. hogy továbbra is csak akkor lehetünk becsületes társai a Szovjetuniónak a közös célokért folytatott harcban, ha világos és rendíthetetlen a szövetségi viszonyunk és együttműködési készségünk. Azt tartjuk, hogy a harmadik világ országainak is akkor van világos képe rólunk, akkor tudhatják, mit várhatnak tőlünk, ha világos a pozíciónk. Kapitális, ta partnereink is ez esetben tudják, mit tartsanak rólunk. Ezért mi politikánk egyik elemét sem tehetjük ki zuk. Életszínvonal-politikánk tehát nem változik, a XI. kongresszus, a Központi Bizottság, a kormányzati szervek határozatai továbbra is érvényesek maradnak. Pártunk ügyel arra, hogy életszínvonal-politikánk céljai csorbítatlanul érvényesüljenek a gyakorlatban. Az eddigiekhez hasonlóan ezután is azt az elvet vallja és érvényesíti, hogy a szocializmus építésének együtt kell haladnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Nekünk olyan formában is őrködnünk kell a párt becsületén, hogy semmi olyat nem mondunk, nem teszünk, ami miatt később restell- kednünk kellene. Minden döntésünket úgy kell meghoznunk, hogy három-öt év múlva is emelt fővel állhassunk az emberek elé. Megérdemlik ezt a párt becsületes és aktív harcosai, akik szívvel-lélekkel képviselik politikáját, és szövetségeseink is, akik velünk együtt munkálkodnak nemzetünk fölemelkedésén, társadalomformáló céljaink megvalósításán. Jó dolog, ha az emberek érzik és látják, hogy a párt állja a szavát. ingadozásoknak. Éppen mert számítanak ránk, bíznak bennünk, számolnak velünk, nem tehetjük hogy egyszer ezt, egyszer azt mondjuk. Ezért maradunk hűek már több mint két évtizede irányvonalunkhoz. s tartunk ki a jövőben is szilárdan mellette. A Központi Bizottság első titkára ezután a magyar— amerikai kereskedelmi szerződés kérdéseivel foglalkozott. Elmondta, hogy megkötése a két ország viszonyának rendezésére irányuló tárgyalásokon vetődött fel. Hivatalos megnevezése „a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása a kereskedelemben”. Rámutatott arra, hogy valójában nincs szó semmiféle kedvezményről, csupán diszkrimináció, vagyis hátrányos megkülönböztetés nélküli kereskedésről van szó. Ezért egyik fél sem tett engedményt a másiknak. Hangsúlyozta, hogy az a politikai vonal, amely élvezi a magyar nép bizalmát és támogatását és nemzetközileg is elismert, már akkor formálódott, amikor az USA és a NATO-tagok még bojkot- táltak bennünket. S mi ezt a politikát folytatjuk a szerződéstől függetlenül is, tehát nem az Egyesült Államoknak tett engedmény vagy szívesség a szerződés megkötése, hanem a békés egymás mellett élésre törekvő politikánk része, egyenes következménye. Kádár János Kínával való kapcsolatunkat érintve kifejtette: Kína belső htelyzetét nem ismerjük pontosan, de elvi álláspontunk szerint bel- ügyeibe nem is kívánunk beavatkozni — mondotta. A kínai népnek a legjobbakat kívánjuk. Haladjon előre a szocialista forradalom útján, amelyre egykor lépett, s találja meg nemzeti boldogulását. Pártkapcsolatunk ugyan nincs — nem a mi hibánkból szakadt meg —, államközi téren azonban rendezett kontaktusokat akarunk Kínával. Diplomáciái kapcsolatot éppúgy, mint kereskedelmi forgalmat, fejlődő állami együttműködést, amennyiben ez a kínaiak szándékával is találkozik. Sajnálatos azonban — mutatott rá a Központi Bizottság első titkára, hogy úgyszólván minden nemzetközi politikai lépésünknél szembe Támogassuk a jobban dolgozó kollektívákat Akinek eredményei vannak, annak szavára odafigyelnek
