Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-09 / 134. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. június 9. Kádár János beszéde a debreceni nagyaktíván (Folytatás az 1. oldalról) A Magyar Szocialista Mun­káspárt sorain belüli egység és egyetértés a kiindulópont­ja a' nemzeti összefogásnak, mert ha a párt nem volna egységes, akkor a nép sem volna az. A mostani látogatás során is szinte kézzelfogha­tóan érzékeltem a magyar nép szocialista összeforrott- ságának további erősödését. Óvnunk és gyarapítanunk kell minden eredményünket, de elsősorban a párt és a tö­megek összeforrottságát, egy­ségét, népünk egyetértését. Ez a legfőbb hajtóerő népünk számára a gyárakban és a földeken, a tudományos élet­ben, a közoktatásban, a kul­túrában. Ez a legfőbb kin­csünk, vigyáznunk kell rá s törekednünk kell erősítésére. Az országban is, Hajdú me­gyében is jelentős erő van a szocialista építőmunka töret­len folytatásához. Ilyen erő az, hogy a párt politikájáért, egységben és összeforrottság- gal dolgozik a párt tagsága, így dolgozunk valamennyien a központban is, a megyék­ben is. Nagyon fontos, talán elsődleges erőforrás, hogy jól értve a párt politikáját még jobban alkalmazzuk azt a gyakorlatban, mint eddig. A helyes politikát nem könnyű kidolgozni. A reálisan lehet­ségesnél nem lehet gyorsab­ban előrehaladni, hiszen er­re történelmi tanulságaink is vannak. A gyakorlati tapasz­talatok szerint a pártnak a XI. kongresszuson kidolgo­zott irányvonala helyes. De írott malaszt maradna, ha Debrecenben, Nádudvaron s mindenütt az országban, ipa­ri és mezőgazdasági üzemek­ben, tudományos és kulturá­lis intézményekben nem kö­vetnék, ha nem teremtenének belőle valóságot. A látottak alapján szívből gratulálok a Hajdú megyei kommunistáknak, pártszer­vezeteknek, társadalmi szer­vezeteknek, a megye munkás­ságának, parasztságának és értelmiségének az utóbbi két és fél esztendőben elért nagy­szerű eredményekhez és sok sikert kívánok további lelke­sítő terveik valóra váltásához. A Központi Bizottság első titkára kiemelten szólt a gaz­dasági kérdésekről. A gazda­sági haladáshoz — mondotta — nélkülözhetetlen a techni­kai fejlődés, a termelés állan­Központi Bizottságunk mindig számon tartja, ho­gyan fogadják határozatait a párttagok, a pártfunkcioná­riusok, az aktivisták, a kü­lönféle társadalmi tényezők, hogyan fogadják a dolgozók, így van ez a mostani áprilisi határozattal is. Hallottuk, hogy a határozatot pozitívan, egyetértéssel fogadták, de az is eljutott hozzánk, hogy el­gondolkoztatta az embereket, amit a Központi Bizottság az árakról mondott. Ez így jó, mert olyan valódi problémá­ról van szó, amellyel foglal­koznunk kell, mert nagyon fontos szerepe van és lehet további előrehaladásunkban. Ha pedig van ilyen probléma, az méltó a párt becsületes, nyílt politikájához, hogy kön­törfalazás nélkül, nyilváno­san, népünk előtt is szóljon róla, amint azt a Központi Bizottság áprilisi ülése tette. Kereken kimondhatjuk, hogy a népgazdaság legtöbb területén teljesen irreálisak a termelői árak, s általános szintjük fölötte van a fo­gyasztói árszintnek. Olyan árakkal dolgozunk, amelyek nem tükrözik pontosan sem a hazai ráfordításokat, vagyis az előállítási költséget, sem az importárakat, amelyek az utóbbi években, mint isme­dó korszerűsítése, a jobb munkaszervezés. Szűkében vagyunk a munkaerőnek, és ez belátható ideig így is ma­rad; mert ahol még van he­lyi tartalék, ott is bizonyára hamar el fog fogyni. Népgaz­dasági méretekben a termelés növekedésének már sok éve a termelékenység fejlesztése fő forrása, mert nincs új, sza­bad munkaerő. És mindenütt csak a munka termelékeny­ségének növelésére, vagyis a technika fejlesztésére, a mun­ka jobb megszervezésére tá­maszkodhatnak. A fejlődés a termelési szer­kezet változtatását, a beru­házások ésszerűbb, gazdasá­gosabb, gyorsabb megvalósí­tását, a határidők és a költ­ségek szigorúbb betartását és a munkafegyelem javítását megköveteli — mutatott rá'. Ha azonban a munkafegye­lemmel foglalkozunk, azt se tévesszük szem elől, hogy megvannak-e az adott helyen a jól szervezett, fegyelme­zett munka feltételei. Ahol ugyanis hiányzik a szerszám, az anyag, ott nem lehet fe­gyelmezett munkát követel­ni. A munkaidő jobb kihasz­nálásának, a teljesítménybé­rezés szélesebb körű, haté­konyabb érvényesítésének egyaránt sok tartaléka reilik még a szervezésben. Minél jobban szervezzük a munkát, annál jobbak lesz­nek a fegyelmezett munka feltételei. A rendes, jól szer­vezett munkahelyeken nincs szükség semmiféle különleges ösztökélésre, ott maga a mun­ka dinamikája lendíti előre az embert. És ha egyáltalán akad valaki, aki kilóg a sor. ból, azt rendszerint a többi dolgozó igazítja helyre, sok­szor még felettesre sincs szükség hozzá. Néha pedig — ha hiányzik a biztatás —. biztatni kell. Ahhoz, hogy még előbbre jussunk, jobban kell gazdál­kodnunk azzal, amink van — mutatott rá. Saját erőinket kell jobban mozgósítani, a fő területekre összpontosíta­ni. A másik nagy lehetősé­günk, hogy hatékonyan és jól használjuk ki a Szovjetu­nióval, a szocialista országok­kal való együttműködés le­hetőségeit, a szocialista in­tegráció programjának meg­felelően bővítsük, gazdagít­suk nemzetközi kapcsolatain­kat. retes, nagyon nagy mérték­ben megváltoztak. Ez utóbbit akkor sem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül, ha nem en­gedjük korlátlanul érvénye­sülni a magyar népgazdaság­ban a világpiac hatását. Üze­meinkben, amelyek meglehe­tős önállósággal dolgoznak, a legkulturáltabb, legképzet­tebb gazdasági vezetők sem tudják egész pontosan, hogy abból, amit ők fölhasználnak, valójában mi mibe kerül az országnak. Ugyanis nem reá­lisak a számítások. A bonyolult dotációs és el­vonási, elszámolási rendszer és miegyéb végül is teljesen összekuszálja a képet. Fontos feladat, hogy támogassuk a jobban dolgozó kollektívákat, hiszen nélküle sem a termelé­si szerkezetváltozás, sem pe­dig jó néhány más célunk nem valósulhat meg. Arról azonban ritkán szólunk, hogy a támogatásnak volna egy természetes ellenpárja: még­pedig az, hogy a rosszul dol­gozó kollektívákat csak sze­rényebb mértékben vagy egyáltalán nem kellene tá­mogatnunk. Még akkor sem, ha ennek konzekvenciái van­nak. Nálunk azonban manap­ság az a természetes, hogy a gyengélkedőket is támogat­juk, s ezért viszont a jól dol­gozókat adóztatjuk meg. Sok­szor még a kezdeményezéstől is elvesszük az élenjárók kedvét, a nem jól dolgozókat, a hátul kullogókat viszont szinte bölcsőben ringatjuk: hadd éldegéljenek, ahogy mon­dani szokták a szocializmus mindent kibír alapon. találjuk magunkat Kínával. Nekünk — mondotta —meg­vannak saját politikai célja­ink, elvi álláspontunkból, el­vi politikánkból nem en­gedhetünk, mert az nemcsak a kommunista meggyőződé­sünkben gyökeredzik, hanem kifejezője a magyar nép jól felfogott érdekeinek is. Eb­ből a kínaiak kedvéért sem engedhetünk. A kínai külpo­litika minden lépését a szovjetellenesség határozza meg. Kuba-ellenes, újabban Vietnam-el lenes. Együttmű­ködést épít ki a NATO kö­rökkel a Közös Piac tagálla­maival, fenntartja diplomáciai kapcsolatát Pinochettel, a chilei ellenforradalmár kato­nai rezsimmel, s hasonló po­litikát folytat a világ más térségeiben is. Mi a Szovjetunió, a testvé­ri szocialista országok, Kuba, Vietnam szövetségesei va­gyunk. Állás-pontunkat min­den fórumon, tárgyaláson be­csületesen képviseljük. Ez azonban nem azt jelenti, hogy élezni akarjuk a vitákat. El­lenkezőleg. Azt szeretnénk, ha csökkennének a feszültsé­gek. Erre törekszünk, s re­méljük, hogy együtt járjuk majd a szocializmus útját a Kínai Népköztársasággal. De hogy ez mikór, hogyan követ­kezik be, nem rajtunk, hanem rajtuk múlik. Alapvető külpolitikai cé­lunk egy új világháború ki­robbantásának megakadályo­zása, a nemzetközi feltételek biztosítása népünk szocialis­ta építőmunkájához. Békére törekszünk, ez politikánk sar­kalatos kérdése, s természe­tes, hogy,, őrizzük, védjük, képviseljük a magyar nép jo­gait, függetlenségét, azt az elhatározását, hogy szocialista társadalmat épít. Ennek meg­felelően dolgozunk az eny­hülés megszilárdításáért, a fegyverkezési verseny korlá­tozásáért, azért, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Ál­lamok között létrejöjjön a stratégiai fegyverekre vonat­kozó megállapodás. Harco­lunk az atomfegyverek to­vábbi elterjesztése, a neut­ronbomba rendszeresítése el­len, küzdünk a Helsinkiben elfogadott elvek érvényesíté­séért, azért, hogy a belgrádi találkozó néhány év múlva Madridban építő jelleggel folytatódjék. Ä haladás erői gyarapod­nak. Mély meggyőződésünk, hogy a világimperializmus soha többé nem tudja letérí­teni útjukról a szocialista or­szágok népeit. S nem fognak' már visszafordulni az úton a gyarmati rendszer ellen fel­kelt népek sem. Szabadságu­kért, szuverenitásukért küz­denek, s mi szolidárisak va­gyunk harcukkal. És ezek a népek — amikor végre az ön­rendelkezési jog birtokába A Magyar Népköztársaság önmagában nem meghatáro­zója a nemzetközi helyzet alakulásának. Mégis ott van a világ .sorsát formáló erők között, mert társadalmi rend. szerét illetően a nem­zetek élvonalában halad. Kül­politikai törekvéseink is a szocializmus és a béke kö­vetkezetes harcosainak él­csapatába sorolnak bennün­ket. A szocialista országok, s a nemzeti függetlenségért, a békéért harcolók közé, együtt a világ kommunista és munkáspártjaival. így, ezért van súlya, tekintélye a ma­gyar külpolitikának, s sza­vunk hitelét azok a sikerek adják, amelyeket a hazai építőmunkánkban elértünk. Akinek eredményei vannak, annak a szavára odafigyel­nek. Aki tehát azt szeretné, hogy békében éljen, az be­csületesen végezze el mun­káját. Aki maga és gyerme­kei jobb sorsát szeretné, an­nak számára a kötelezettség: a szocializmus eredményei­nek építése, egész népünk ja­vára! Azért kérünk összefogást, támogatást, megértést és se­jutnak — rendre kijelentik, hogy szocialista társadalmat akarnak építeni. Mert ők is ismerik a kapitalizmust, gyar­mati igában ismerték meg. Nemrég jártak hazánkban mozambiki elvtársaink, akik tíz esztendeig harcoltak a sok száz éves portugál gyarmati iga lerázásáért, s hazafias frontjuk első kongresszusán kimondták: marxista—leni­nista párttá alakulnak át és szocializmust akarnak építe­ni. Gondjaik persze — mint nekünk is — bőven vannak. De bizakodnak, mert az ő meggyőződésük szerint nincs más útja a nép fölemelkedé­sének, a nemzet virágzásá­nak, mint a szocialista társa­dalmi rendszer. De hallani kellett volna őket, amikor hazánkban szerzett tapaszta­lataikról beszéltek: hej, ha ők már itt tartanának! Gon­doljunk hát elvtársak ezekre a népekre, ha saját gondja­ink terhe nyom bennünket. A szocializmus ma már vi­lágrendszer, három világrész­re terjed ki. Fő ereje, a Szov­jetunió nemcsak kiheverte a II. világháború súlyos veszte­ségeit. hanem olyan hatal­mas tényezővé növekedett, amellyel az imperialisták is kénytelenek számolni. Döntő­en a Szovjetunió és a szocia­lista országok ereje miatt, van reális lehetősége egy új világháború megakadályozá­sának. Ez új körülmény az emberiség sorsában. Erőnket érezve bizakodva tekinthe­tünk tehát a jövőbe. De to­vább kell dolgoznunk, har­colnunk. Még gyermekkoromban egy öreg falusi bácsi — egyszer azt mondta: fiam, tanuld meg. a szegény ember gyer­mekének mindig dolgozni kell. így lett ő az én első marxista tanítóm. Régen tör­tént. a társadalmi rendszer azóta megváltozott, s még mindig dolgozunk, s hadd fűzzek ehhez még egy sze­mélyes emléket. Amikor meg. ismerkedtem a gyönyörű for­radalmi dalunkkal, az Inter- nacionáléval, s eljutot­tam ahhoz a szakaszhoz, hogy „ez a harc lesz a végső” azt mondtam magamban, de jó lesz. Ezt azóta már sokszor énekeltem, énekeltük, de úgy tűnik, egynéhány csata még hátravan. De mióta ez a dal felcsendült, a világ megválto­zott, s változik továbbra is úgy ahogyan az utóbbi hat­van esztendőben, s hogy az emberiségnek nem az ön- gyilkosság perspektívájával kell szembe néznie, azt en­nek a hatvan éve volt Októ­beri Forradalomnak a szocia­lista világrendszer létének kö­szönheti. S annak, hogy egyetértésben, összefogva har­colnak a békéért, a szocializ­mus. a társadalmi haladás erői. gítséget a nép széles tömegei­től. mert mély meggyőződé­sünk: a párt azért dolgozik, hogy a munkásosztálynak, a szövetkezeti parasztságnak, az értelmiségnek, az egész nem­zetnek szebb és jobb jövője legyen. így. tiszta lelkiisme­rettel és becsületesen aka­runk párton kívüli szövetsé­geseinkkel is tárgyalni és szót érteni. Lényegében a jövőben is ugyanezt kérjük tőlük, amit saját magunktól kövei telünk: a felismert, helyes úton haladjunk tovább, az eddigi — s ha lehet, még jobb egyetértésben. Akkor még jobb eredményéket fo­gunk elérni — zárta beszédét Kádár János. A Kádár János szavait fo­gadó hosszan tartó, ütemes tapsot követően Postás Sán­dor zárszavával ért véget a megyei aktívaülés. ★ A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának első titkára — két­napos Hajdú-Bihar megyei látogatását befejezve — az es­ti órákban visszaérkezett Bu­dapestre. Jó dolog ha az emberek látják, hogy a párt állja a szavát Ezért alakult ki a Közpon­ti Bizottságnak az az állás­pontja, hogy a termelői ára­kon határozottan igazítanunk kell, s úgy kell azokat meg­állapítanunk, hogy jobban ki" fejezzék a valódi költségeket. Nem lesz könnyű, mert nagy gond, hogy valóiban ösztönző, a termelést előrevivő terme­lői árak legyenek. Természe­tesen lesznek olyan termelői árak, amelyeket emelni fog­nak, és olyanok is, amelye­ket alacsonyabbra kell a je­lenleginél venni. Nyilvánva­ló, hogy ez bizonyos mérté­kig a fogyasztói árakat is érin­ti. Az alapvető létfenntartá­si javakat általában stabil árakkal kell forgalomba hoz­ni. Ez a jövőben. is így lesz, még akkor is, ha esetleg va­lamelyik fogyasztási cikk ter­melői árának mozgása a fo­gyasztói árakat is érinteni fogja. Eddig és védtük, a jö­vőben is védjük a fogyasztót, ami azt jelenti, hogy ha valamely árintéz­kedésünk többletkiadást je­lent a vásárlóknak, akkor ezt megfelelő módon, bére­meléssel vagy valamilyen egyéb formában ellensúlyoz­Népköztórsaságunk hű szövetségeseihez Ennek a jövőben is így kell lennie, minden kérdésben, az árpolitikában csakúgy, mint az életszínvonal-politikában. Mi megígérhetjük, hogy így is lesz, de ehhez az is hozzá­tartozik. hogy ne hallgassuk el —és nem is hallgathatjuk el —. ha gondjaink vannak. Nem bújhatunk az asztal alá a problémák elől, amelyek közös dolgainkat, szocialista rendszerünk építését, né­pünk boldogulását és jövő­jét érintik. Ezután külpolitikai kér­désekre tért át Kádár Já­nos. Hangsúlyozta: a Magyar Szocialista Munkáspárt a nemzetközi kommunista moz­galom részeként aktív in­ternacionalista tevékenysé­get folytat. Elveink, marxista -leninista eszméink, erköl­csi elkötelezettségünk is er­re indít bennünket. Külpolitikánkban arra tö­rekszünk — és ennek helyes­ségét a Központi Bizottság áprilisi határozata is megerő­sítette —, hogy mindenki szá­mára legyen világos és fél­reérthetetlen- hogy hová tar­tozunk. milyen célokat kö­vetünk. Ezért nyíltan meg­mondjuk mindenkinek, hogy a Szovjetunió szövetsé­gesei, a Varsói Szerződés és a KGST tagországa vagyunk. Tagja vagyunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének is. Ehhez tartjuk magunkat és ilyen alapon politizálunk. Pártunk politikájának sar­kalatos tétele, hogy a Magyar Népköztársaság hű szövetsé­geseihez; barátja a nemzeti szabadságukért, fejlődésükért küzdő volt gyarmati népek­nek és korrekt partnere a fejlett kapitalista országok­nak, a békés egymás mellett élés elve alapján. Ez egyazon politika három — de elvá­laszthatatlanul összetartozó — megnyilvánulása. Meg­győződésünk. hogy továbbra is csak akkor lehetünk becsü­letes társai a Szovjetuniónak a közös célokért folytatott harcban, ha világos és ren­díthetetlen a szövetségi vi­szonyunk és együttműködési készségünk. Azt tartjuk, hogy a harmadik világ országai­nak is akkor van világos ké­pe rólunk, akkor tudhatják, mit várhatnak tőlünk, ha vi­lágos a pozíciónk. Kapitális, ta partnereink is ez esetben tudják, mit tartsanak ró­lunk. Ezért mi politikánk egyik elemét sem tehetjük ki zuk. Életszínvonal-politikánk tehát nem változik, a XI. kongresszus, a Központi Bi­zottság, a kormányzati szer­vek határozatai továbbra is érvényesek maradnak. Pár­tunk ügyel arra, hogy élet­színvonal-politikánk céljai csorbítatlanul érvényesülje­nek a gyakorlatban. Az eddi­giekhez hasonlóan ezután is azt az elvet vallja és érvénye­síti, hogy a szocializmus épí­tésének együtt kell haladnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Nekünk olyan formában is őrködnünk kell a párt be­csületén, hogy semmi olyat nem mondunk, nem teszünk, ami miatt később restell- kednünk kellene. Minden dön­tésünket úgy kell meghoz­nunk, hogy három-öt év múlva is emelt fővel állhas­sunk az emberek elé. Megér­demlik ezt a párt be­csületes és aktív har­cosai, akik szívvel-lélek­kel képviselik politikáját, és szövetségeseink is, akik ve­lünk együtt munkálkodnak nemzetünk fölemelkedésén, társadalomformáló céljaink megvalósításán. Jó dolog, ha az emberek érzik és látják, hogy a párt állja a szavát. ingadozásoknak. Éppen mert számítanak ránk, bíznak ben­nünk, számolnak velünk, nem tehetjük hogy egyszer ezt, egyszer azt mondjuk. Ezért maradunk hűek már több mint két évtizede irányvona­lunkhoz. s tartunk ki a jövő­ben is szilárdan mellette. A Központi Bizottság első titkára ezután a magyar— amerikai kereskedelmi szer­ződés kérdéseivel foglal­kozott. Elmondta, hogy meg­kötése a két ország vi­szonyának rendezésére irá­nyuló tárgyalásokon vetődött fel. Hivatalos megnevezése „a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása a keres­kedelemben”. Rámutatott ar­ra, hogy valójában nincs szó semmiféle kedvezményről, csupán diszkrimináció, vagy­is hátrányos megkülönbözte­tés nélküli kereskedésről van szó. Ezért egyik fél sem tett engedményt a másiknak. Hangsúlyozta, hogy az a po­litikai vonal, amely élvezi a magyar nép bizalmát és tá­mogatását és nemzetközileg is elismert, már akkor for­málódott, amikor az USA és a NATO-tagok még bojkot- táltak bennünket. S mi ezt a politikát folytatjuk a szerző­déstől függetlenül is, tehát nem az Egyesült Államok­nak tett engedmény vagy szí­vesség a szerződés megköté­se, hanem a békés egymás mellett élésre törekvő politi­kánk része, egyenes követ­kezménye. Kádár János Kínával való kapcsolatunkat érintve kifej­tette: Kína belső htelyzetét nem ismerjük pontosan, de elvi álláspontunk szerint bel- ügyeibe nem is kívánunk beavatkozni — mondotta. A kínai népnek a legjobbakat kívánjuk. Haladjon előre a szocialista forradalom útján, amelyre egykor lépett, s ta­lálja meg nemzeti boldogulá­sát. Pártkapcsolatunk ugyan nincs — nem a mi hibánk­ból szakadt meg —, államközi téren azonban rendezett kon­taktusokat akarunk Kínával. Diplomáciái kapcsolatot épp­úgy, mint kereskedelmi for­galmat, fejlődő állami együtt­működést, amennyiben ez a kínaiak szándékával is talál­kozik. Sajnálatos azonban — mu­tatott rá a Központi Bizott­ság első titkára, hogy úgy­szólván minden nemzetközi politikai lépésünknél szembe Támogassuk a jobban dolgozó kollektívákat Akinek eredményei vannak, annak szavára odafigyelnek

Next

/
Thumbnails
Contents