Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-06 / 131. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. június 6. A NATO-országok {■■afrikai beavatkozása 1200 marokkói katonát szállítanak a shabai tartományba Vasárnap az amerikai lé­gierő által létrehozott légi- iáidon Zaire-be szállították az első reguláris marokkói egy­séget, hogy ott a kormánycsa­patok óldán részt vegyenek a shabai felkelők elleni harc­ban. A Washington által biz­tosított tíz amerikai szállító­gép egyikén a dél-marokkói Agadirból Shaba tartomány központjába, Lubumbashiba érkezett a közel 50 főnyi egy­ség. A légihídon az elkövetkező napokban összesen 1200 elit egységekhez tartozó marok­kói katonát szállítanak a kö­zép-afrikai országba. II. Hasszán marokkói király va­sárnap a marokkói televízió­ban jelentette be a csapatok küldését, hozzáfűzte, hogy Zaire segélykérésére a jövő­ben is „pozitív” módon fog­nak reagálni. Az amerikai légierő gépei vasárnaptól ismét közvetle­nül részt vesznek a NATO- országok afrikai beavatkozá­sában, miközben a washing­toni kormány azt bizonygatja a lakosságnak és a külvilág­nak: nincs „új Vietnamról” szó. Jóllehet a Carter-kormány még nem döntött véglegesen meddig megy el a legújabb afrikai intervencióban, a je­lek arra mutatnak, hogy a politikai, gazdasági és közve­tett katonai beavatkozása fo­kozódni fog. Harold Brown hadügyminiszter vasárnap azt mondotta, hogy bár „nem küldenek csapatokat” az ame­rikai stratégia, gazdasági ér­dekek védelmében Washing­ton „bátorítani fogja szövet­ségeseit”, hogy „álljanak el­len a szovjet—kubai beavat­kozásnak” — vagyis a szocia­lista országok támogatását él­vező haladó afrikai mozgal­mak kibontakozásának. Az amerikai hadügyminiszter azt állította, hogy a Szovjetunió „sok afrikai ország kormá­nyát akarja megváltoztatni”. Azzal fenyegetőzött, hogy „könnyen visszatérhet a hi­degháború”, ha a Szovjet­unió inem hagy fel a neki tu­lajdonított „afrikai törekvé­seivel”. Brown semmiféle bizonyí­tékkal nem szolgált a képte­len állításra. Épp ily kevéssé győzhette meg a tévé nézőit arról, hogy Angolának és Ku­bának szerepe lett volna a legutóbbi zairei harcokban. A Washington Post vasár­nap arról számolt be, hogy Turner, a CIA főnöke már áprilisban javasolta a tör­vényhozásnak: juttassanak titokban, francia közvetítés­sel amerikai fegyvereket az angolai népi kormány ellen harcoló erőknek. A lap nem számol be róla, mi lett a ja­vaslat sorsa, de megírta: a most kezdődő újabb zairei beavatkozást eredetileg egy héttel korábbra tervezték. A lap értesülése szerint Brze- zinski, Carter elnök nemzet­biztonsági főtanácsadója, lel­kesen támogatta a Carter és Giscard d’Estaing francia ál­lamfő által kidolgozott tér -vet. A NATO-szervezte in­tervenciós csapatokban részt vettek volna a hírhedt fran­ciabarát közép-afrikai csá szárság csapatai is. A bot­rányt elkerülendő Vance kül­ügyminiszter javaslatára ha­lasztották el äz akciót — így most marokkói katonákat szállítanak az amerikai gé­pek Zaire-be. „Több kormánytisztviselő hangoztat fenntartásokat Brzezinski „új afrikai vona­la” miatt. Magánvéleményük szerint vajmi kevés dicsőség származik az erőfitogtatásból Zaire, Afrika egyik legkor- ruptabb rendszere oldalán” — írja a Washington Post. Szociáldemokrata sikerek Tartományi választások az NSZK-ban Az országos politikai erő­viszonyokat befolyásoló ered­mények születtek vasárnap két nyugatnémet tartomány — Hamburg és Alsó-Szász- ország — helyi választásain. Mint már jelentettük, Ham­burgban a szociáldemokraták (SPD), Hannoverben a ke­reszténydemokraták (CDU) szereztek abszolút többséget, egyedül alakíthatnak kor­mányt. A szabaddemokraták­nak (FDP) egyik helyen sem sikerült megszerezniük a sza­vazatok 5 százalékát, ezért kiszorultak a tartományi par­lamentekből. Meglepően jó — négy százalék körüli — eredményt értek el a „zöld” pártok, a lakosság érdekvé­delmi és környezetvédelmi csoportjai, amelyek az utób­bi hónapokban verbuválód­tak — kifejezve a „nagy” pártokkal szembeni elégedet­lenséget. Bonnban élénken kommen­tálták a választási eredmé­nyeket. A nyugatnémet kor­mánykoalícióban részt vevő SPD vezetői elégedettek az­zal, hogy — négyéves szünet után — sikerült visszaszerez­ni az abszolút többséget a hagyományosan szociálde­mokrata bázisnak számító várostartományban, Ham­burgban. A párt ugyanakkor csalódást keltett Alsó-Szász- országban, ahol nem sikerült megakadályozni a CDU dia­dalát. Willy Brandt pártel­nök vasárnap esti első érté­kelésében azonban egy har­madik tényezőre hívta fel a figyelmet: a „zöld” pártok előretörésére. Brandt figyel­meztetett: nemcsak tartomá­nyi, hanem országos szinten is felboríthatja a belpolitikai egyensúlyt a környezetvédel­mi csoportok színre lépése. Hans-Dietrich Genscher al- kancellár, az FDP elnöke mély csalódottsággal fogad­ta, hogy pártja hosszú idők óta legsúlyosabb választási vereségét szenvedte el. ígé­retet tett arra, hogy a követ­kező tartományi választáso­kon — Hessenben és Bajor­országban — a szabaddemok­raták „úgy fognak harcolni, mint még soha”. Helmut Kohl, a CDU el­nöke a kereszténydemokra­ták nagy győzelmének nevez­te az alsó-szászországi erő­próbát, ugyanakkor diploma­tikusan hallgatott arról, hogy a CDU Hamburgban jelentő­sen visszaesett. Kohl utalt arra Is, hogy most megvál­toztak az erőviszonyok a tar­tományok képviselőit Bonn­ban tömörítő szövetségi ta­nácsban, ami alaposan meg­nehezíti a Schmidt—Gen- scher-kormány törvényhozói munkáját. Éhségsztrájk Kurt Waldheimhez, az ENSZ főtitkárához for­dult vasárnap Genfiben 10 chilei hazafi, akik május végén kezdett éhség- sztrájkjukkal követelik, hogy a junta adjon felvi­lágosítást a Chilében „el­tűntek” sorsáról. Követ­ségek, nemzetközi szerve­zetek és közéleti szemé­lyiségek közvetítésével kérték a világszervezet főtitkárát, hogy járjon közben követelésük telje­sítése érdekében. Mint ismeretes, Chilén kívül 15 ország 32 városá­ban több száz chilei haza­fi folytat éhségsztrájkot. SALT Cyrus Vance szeretne mi­előbb, kölcsönösen megfelelő időpontban találkozni ismét Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszterrel, hogy foly­tathassák a SALT-tárgyalá- sokat — jelentette ki hétfőn Vance szóvivője. Cyrus Vance június 13-án Párizsba utazik, ahol részt vesz az OECD konferenciá­ján, majd Londonban ame­rikai nagykövetek tanácsko­zását vezeti. A washingtoni szóvivő szerint jelenleg nincs még időpont az új Vance— Gromiko találkozóra, de an­nak megszervezése — az amerikai vélemény alapján — kölcsönös óhaj. TELEX... BUKAREST Hétfőn délután Bukarestbe érkezett Olusegun Obasanjo altábornagy, a Nigériai Szö­vetségi Köztársaság Legfel­sőbb Katonai Tanácsának el­nöke, a nigériai fegyveres erők főparancsnoka. Az Oto- peni repülőtéren vendéglátó- i ja Nicolae Ceausescu, a Ro- j mán Szocialista Köztársaság elnöke fogadta. ÚJ-DELHI Hétfőn az Indiai Legfel­sőbb Bíróság óvadék ellené­ben szabadlábra helyezte Szandzsai Gandhit, Indira Gandhi volt miniszterelnök­asszony fiát. Egy hónapot töltött fogházban, amiért ál­lítólag hamis tanúzásra pró­bálta rávenni a csalás és kor­rupció vádjával ellene foly­tatott eljárás során kihallga­tott tanúkat. SZÓFIA Hétfőn hivatalos baráti lá­togatásra Szófiába érkezett Lubomir Strougal csehszlo­vák miniszterelnök. A csehszlovák miniszterel­nök kétnapos látogatása so­rán tárgyalásokat folytat Sztanko Todorov kormányfő­vel. Kedden fogadja őt Todor Zsivkov, az államtanács elnö­ke is. KOSZTROMA Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke hétfőn Kosztromába érkezett. A szovjet miniszterelnök részt vesz az Októberi Forra­dalom Érdemrend Kosztro­mának történő átadása alkal­mából rendezendő ünnepsé­geken. BERLIN Jasszer Arafat, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet (PLO) Végrehajtó Bizottságá­nak elnöke hétfőn küldöttség élén Berlinbe érkezett. Arafat részt vesz a közel-keleti im­perialistaellenes erők békéért és társadalmi haladásért ví­vott harca iránti szolidaritás hetének NDK-beli eseménye­in és egyben megbeszéléseket folytat a Német Demokrati­kus Köztársaság számos párt­ós állami vezetőjével. BONN „Májusi napfény” fedőné- j ven nyolc ország légierőinek, ; gépesített és haditengerészeti egységeinek, valamint több ezer katonájának részvételé­vel az év legnagyobb NATO- hadgyakorlata kezdődött el az NSZK területén. IVKKMHMBMna Kábítószer és atombomba M int hosszú, üres folyosón vasalt katonabakancsok ütemes kopogása, úgy visszhangzott agyunkban a Pentagon szóvivőjének beszámolója az amerikai hadseregben folyó kábítószer-fogyasztásról. Az a véletlenül nyilvánosságra került hír kényszerí­tette beszámolóra a Pentagont, az amerikai hadügyminisz­tériumot, mely szerint a Midway nevű — egyik legna­gyobb — amerikai repülőgép-anyahajó legénységének 20 százaléka rendszeresen fogyaszt kábítószert. E hírben egy­részt szomorú, hogy ezek az emberi sorsok ilyen rossz irányba fordultak, másrészt félelmetes, hogy kezük alatt a világ legpusztítóbb fegyverei, tehát az atomfegyverek harcra készen állnak. így a Midway legénységének kábí­tószer-fogyasztása nemcsak a katonák egészségét, hanem a világbékét is fenyegetheti. Esetleg valaki azt gondolhatja, hogy ez túlzás. Sajnos nem, mert a kábítószer nemcsak a Midway legénysége kö­zött terjedt el, hanem az egész amerikai hadseregben. A fogyasztás mértéke olyan veszélyes, hogy Carter elnök ká- bítószer-specialistája, dr. Peter Bourne az ügyben levelet intézett Harold Brown hadügyminiszterhez. „Megriadtam — írja levelében Bourne —, amikor olvastam a jelentést a kábítószer-fogyasztásról, különösen a Nyugat-Európában állomásozó csapatok katonái között.” A helyzetet felmérő jelentésből kitűnik, hogy 1976- ban, az amerikai nukleáris fegyverprogram végrehajtásá­ban részt vevő 115 855 katona közül 4966-ot kellett áthe­lyezni — mint írják — „súlyos problémák miatt”. — Mik voltak azok a súlyos problémák? — kérdezték az újság­írók a Pentagon szóvivőjét. — Kétharmadukat kábítósze­rezés, egyharmädukat erős alkoholfogyasztás miatt he­lyezték át — hangzott a válasz. Aztán elmondta, hogy a „súlyos problémák” évről évre súlyosbodnak, mert pl. 1975-ben „csak” 1970 személyt kellett áthelyezni kábító­szerezés és 169-et erős italozás miatt. Ezek az áthelyezé­sek kizárólag az atomfegyver kezelésével megbízott ka­tonákra vonatkoznak. Érthető, hogy a hallottakról borsódzott a sajtóérte­kezlet résztvevőinek háta, hiszen kis híján 5 ezer olyan katona — vagy az idén talán már lényegesen több — szol­gál az atomfegyverek közelében, akik időszakonként a ká­bítószer hatása alatt nincsenek beszámítható állapotban. S ezek egyaránt megtalálhatók a csendes-óceáni Okinava szigeti, a dél-koreai támaszpontokon, de az Egyesült Álla­mokban és Nyugat-Európában, a tengeri és légierőnél, a nukleáris lövedékeket is használó tüzérségnél. Az évekre visszatekintő orvosi beszámolók bizonyít­ják, hogy az amerikai hadseregben a kábítószerek fogyasz­tásának elterjedése a vietnami háború idején kezdődött. A katonák, kiábrándulva a csaknem egy évtizeden át folytatott háborúból, a kábítószerek mámorába menekül­tek. A- jelenlegi felmérések viszont arról tanúskodnak, hogy a kábítószer-fogyasztás azoknál az egységeknél a leg­nagyobb, ahol a legveszélyesebb a szolgálat. Ide tartoznak az atomfegyvereket kezelő egységek és a légierő. Az ügyben most kongresszusi kivizsgálás kezdődik, mert egyes törvényhozók a „nemzet biztonságát” látják veszélyeztetve a katonák között növekvő kábítószer-fo­gyasztás miatt. Az emberiség viszont joggal aggódik a vi­lág békéje miatt, s helyesléssel fogadná, ha nemcsak a kábítószerek változatos fajtáit fogyasztó katonákat, hanem az atomfegyvereket is eltávolítanák a hadseregekből. E bben az irányban teendő kísérlet kezdődött május 23-án New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés lefegy­verzéssel foglalkozó rendkívüli ülésszakán. A ta­nácskozás célja mozgósítani a világ népeit a békéért folyó harcra, felszólítani a kormányokat a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, a tömegpusztító fegyverek gyártásának megakadályozására. A világ reménykedve várja a bókét ígérő jó híreket. Washington, 1978. május. A szocialista országok je­lenlegi ötéves népgaz­dasági tervük félidejé­hez érkeztek. A tervek telje­sítésében mind nagyobb sze­repet játszik a KGST, amely­nek végrehajtó bizottsága a közelmúltban tartotta meg 85. ülését Moszkvában. A ta­nácskozáson számvetést ké­szítettek a tagállamok gazda­sági fejlődéséről, jóváhagy­ták a hosszú távú együttmű­ködési programok tervezetét, szó volt a szervezet nemzet­közi tevékenységéről is. A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa jövőre ünnep­li fennállásának 30. évfordu­lóját. Megalakulása óta állan­dóan bővültek a tagországok gazdasági kapcsolatai, ame­lyek az egyszerű árucserével kezdődtek, majd a tervezés koordinálásának formáját öl­tötték, napjainkban pedig olyan dimenziókban folyta­tódnak, amelyet az alapítók annak idején csupán leg­szebb álmukban remélhettek. Az 1977-es év eredményeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a tagországok teljesítő- képessége az elképzelésekkel összhangban tovább fokozó­dott. A KGST tagállamainak nemzeti jövedelme együtte­sen 5 százalékkal, ipari ter­melésük pedig 6,3 százalék­kal nőtt 1976-hoz képest. ÉVFORDULÓ ELŐTT Számvetés a KGST-palotában A gazdasági növekedésben jelentős szerepet játszott a termelékenység emelése, amely 1977-ben Bulgáriában 6,5, Magyarországon 7,2 Mon­góliában 2, az NDK-ban 5,2, Lengyelországban 8,3, Romá­niában 9,8, a Szovjetunióban 4,1, Csehszlovákiában 4,7 szá­zalékkal emelkedett. Ha már erről van szó, érdemes meg­említeni, hogy hazánkban tel­jes egészében, a többi szocia­lista országban pedig 75—97 százalékban ebből származott az ipari termelésnövekedés. A termelési tervek megva­lósításában jelentős szerepet játszik a nyersanyagszükség­letek kielégítése. A nyers­anyagellátás a szocialista or­szágok közösségében sem egy­szerű probléma. S ez esetben nem arról van szó, hogy a nyersanyagokból nincs ele­gendő, hanem elsősorban ar­ról, hogy a sűrűn lakott vidé­keken nem túlságosan na­gyok a készletek, a szükséges nyersanyagok kibányászása mind nagyobb befektetést, közös erőfeszítéseket igényel­nek. A közös erőfeszítéseket indokolja az is, hogy a tag­országok egy része nem ren­delkezik nyersanyagokkal. A nehézségek ellenére a szocia­lista országok közössége ma gyakorlatilag önellátó a leg­fontosabb nyersanyagfajták­ból, például olajból, és a szí­nesfém-kohászat ásványi alapanyagaiból. A legfontosabb termelési és gazdasági mutatók — nem utolsó sorban a beruházási te­vékenység, amelynek ered­ményeként 1977-ben a villa- mosenergia-termelésben 12 millió kilowattal, a szénbá­nyászatban 60, a vaskohá­szatban 5, az acélolvasztásban 11 millió tonnával bővült a kapacitás — arról tanúskod­nak, hogy a tagállamok sike­resen valósítják meg az öt­éves tervben előírt feladato­kat, ugyanakkor sokoldalúb­bá válik az együttműködés, amely mind nagyobb figyel­met kelt a világ nem szocia­lista részén is. Ennek a foko­zódó érdeklődésnek a jele­ként értékelhető, hogy Finn­ország és Mexikó kapcsolato­kat létesített a szervezettel. Jósé Lopez Portillo mexikói elnök, aki éppen abban az időpontban tartózkodott Moszkvában, megjelent és be­szédet mondott a KGST Vég- rehaj tó Bizottságában.. Meleg szavakkal méltatta a létre­jött kapcsolat jelentőségét és hangsúlyozta, hogy a gazda­sági együttműködés fokozásá­ra jó lehetőségek kínálkoz­nak. Növeli a szervezet tekinté­lyét, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok je­lentős segítséget nyújtanak a fejlődő országok gazdasági életének talpraállításához, az ipari bázis megteremtéséhez. A szocialista közösség jelen­leg 75 fejlődő országnak nyújt gazdasági és pénzügyi támo­gatást Az erre a célra adott hosszú lejáratú hitel ösz- szege meghaladja a 15 milli­árd rubelt. A KGST-orszá- gok közreműködésével 3000 ipari objektum épül a fejlődő országokban, nem is szólva a mezőgazdasági termelés mo­JCmAíLL lutlUŰL dernizálását, továbbá az egészségügyi ellátást és az oktatást elősegítő programok­ról. T ovábbra is nehézségekbe ütközik azonban a szo­rosabb kapcsolatok ki­alakítása a Közös Piac orszá­gaival, illetve magával a szer­vezettel. Különösen hasznos lenne az együttműködés fo­kozása az energetikai rend­szerek kihasználásában, to­vábbá a közlekedésben és a környezetvédelemben. Ob­jektív lehetőségek kínálkoz­nak a külkereskedelmi for­galom bővítésére is, a közös piaci országok azonban pro­tekcionista intézkedésekkel mesterséges akadályokat emeltek' a gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatok Hel­sinki szellemében történő fejlesztéséhez, mindenekelőtt az említett akadályok lebon­tására lenne szükség. Ezek a kérdések is szóbakerültek azon a megbeszélésen, ame­lyet Wilhelm Haferkamp, az európai közösségek bizottsá­gának alelnöke folytatott Moszkvában Nyikolaj Fagy- gyajewel, a KGST titkárával. A közlemény tanúsága sze­rint szakértői szinten folyta­tódnak a tárgyalások az együttműködésről Brüsszel­ben. Kanyő András

Next

/
Thumbnails
Contents