Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-04 / 130. szám

VÁLTOZÓ ÉLETÜNK ...az égben köttetnek? „Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válasz- sza.” (Máté evangéliuma. 19.1) Másképpen fogalmazva: „A házasságok az égben köttetnek.” Kétezer évig nem volt ez másképp. De az a kérdés: ki hol és hogyan köti ma? Nem formailag persze. Kérdés még: mennyire érvényesek az évezredes erkölcsi mércék? Vegyünk példának egy fa­lut. Orvos, tanár, párttitkár, tanácsi tisztségviselő és kato­likus pap egybehangzóan mondják: — Szellemileg fogékony, testében egészséges nép lakik Kálmánházán. A Felvidékről és Hevés megyéből csapódtak ide: szerencsés keveredés, többnyire a jó maradt meg bennük. Az egészség uralko­dik a nemek közti kapcsola­tokban ; nem álszemérmesek, csak szemérmesek ... A házasságok itt korán köt­tetnek. — Gyakran majdnem ké­sőn — egészíti ki Kis István katolikus plébános —, mert megesik, hogy világra kíván­kozik már a gyermek. Fel­támadt vágyaiknak, teljessé lett szerelmüknek keresnek a házasságban bárki előtt vál­lalható köteléket. A falu a korán érkező gyereket magá­tól értetődően fogadja. Es úgy érzem, így is van ez rendjén. A válások száma kevés, a házasságoké sok Kálmánhá- zán. A nyolc év alatt eske­tett száz párból öten verőd­tek csak el egymástól. Érdekes, másutt is tapasztalható je­lenség, hogy egyre több a katonai szolgálat előtti eskü­vő. Oka lehet ennek a szülők által teremtett szilárd anyagi háttér, a szakadásig való munka eredménye. — És a türelmetlenség — toldja hozzá Kis István. — Nincsen miért várniuk. Mintr ha a jólét az akaratot gyen­gítené, aminek csak egyik kö­vetkezménye, hogy a fiatalok képtelenek várni egymásra. A szülők inkább biológiailag, mint sem szellemileg gon­dozzák gyermekeiket. A csa­ládtervezést sokan alkalmaz­zák. Ha mégis váratlanul jön a gyerek, szerencsére inkább megszülik, semmint elvetes­sék. A házasságok többnyire sikeresek. Akadt itt már házasságtö­rés is, de elvétve csak: a falu népe szigorú bíró ebben. Igaz, sokszor mód sincs rá. Az eljáró férfiak zöme egy­más szeme előtt dolgozik, tudják ki és mikor akar vé­teni a hűség ellen. — Szorgos nép az itteni — mondják sokan —, fizikai ere­jüket a rengeteg tennivaló elemészti... „Fiataljainkat tűrhetetlen helyzetbe hozzuk: megte­remtjük számukra annak a magaviseletnek minden elő­feltételét, amelyért, ha bekö­vetkezik, büntetjük őket." (Margaret Mead amerikai antropológus.) Egy amerikai vizsgálat sze­rint egy gyerek, mire elvégzi a középiskolát, 15 000 órát ül a televízió előtt. Senki sem mérte, de Kálmánházán is órák ezrein nézik a képer­nyőt, míg felnőtté lesznek. A szerelem, a házasság nélküli szexuális kapcsolat ábrázo­lása gyakori, a meztelenség a filmekben megszokott lát­vány. Igaz, messze állunk a bőségesebb nyugati válasz­téktól, de olyan hatások özö­ne éri a serdülőket nálunk is, amelyek befolyásolják életvi­telüket. A vita régi és eldön­tetlen. Mi több ebben? A jó, vagy a rossz? A falu megnyerőén tiszta eszpresszójában a pultnál ál­ló fiatal nő mondja: — Esténként megtelik a presszó, beszélgetnek, iszo­gatnak, de a szerelmet nem teregetik ki. A lányok csak a fiúkkal jönnek ide, egyedül soha. — A követelmény ma is megvan — vélekedik a tanács elnöke, Panyik Dániel. — A szülők azt szeretnék, hogy házasságkötés előtt lehetőleg ne történjék semmi. Ez egy­re többször csak óhaj marad. Mindebben a város hatása is mérhető: a nyolcadik osztályt elvégzettek 80 százaléka to­vább tanul, Nyíregyházára kerül. És a régi mondás: „a városi levegő szabaddá tesz”, a nemiségre is érvényes ... Nehéz megítélni szabadság, vagy szabadosság-e ez? Ön­állóbbak, mint mi voltunk, legtöbbször párválasztásuk­ban sem a család dönt már. Valóban önállóak? Ez a függőség fogas kér­dés. Néha úgy tűnik, hogy na­gyobb, mint valaha volt. Ha a szülők jómódúak, akkor a lakás, a kocsi, a bútor mind az ő segítségük gyümcücse. Kálmánházán sem egyedi an­nak a fiúnak az esete, akit a korengedéllyel megszerzett jogosítvány mellé Zsiguli várt. A szülők adják a zseb­pénzt is. Mintha ennek a na­gyon is jelentős kötöttségnek az oldására, önállóságuk bi­zonyítására keresnék az esz­közt a fiatalok a régi normák felborításával. — Volt olyan eset — mesé­li Turóczi János tanácstitkár —, hogy egy nő jelentkezett nálunk, mert gyermekéhez a faluban kereste az apát. Az ifjú jelölt először tagadott, majd hamarosan házasként láttam őket viszont. „A születésszabályozás töb­bel járult hozzá a nők felsza­badításához, mint a szavazati jog.’’ (Richard Titmus angol demográfus.) A tétel vitatható, de bizo­nyos, hogy sok igazságot is kimond. Mert szűnőben van a terhességtől való régi rette­gés és egyre inkább — Kál­mánházán évtizedek óta is­meretlen — a sarlatán, em­bert nyomorító beavatkozás eredménye, az örökös meddő­ség. Mert itt is családot tervez­nek. — A hetedik és a nyolca­dik osztályban — mondja Nagy Kornél, az iskola igaz­gatója —, a családi életre ne­velés tantárgyban alapvető szexuális ismereteket is kapnak a gyerekek. Diafil­mek segítségével tanulják a másik nemet, a legfontosabb biológiai folyamatokat, őszin­tén érdeklődnek, komolyan veszik a tudnivalókat. Ott­honról a hagyományos elve­ket hozzák magukkal, de eze­ken az élet sokat lazít. Erre kell felkészíteni őket. Dr. Kozma Ferenc körzeti orvos: Abortusbizottsági elnök is vagyok. Hosszú hónapok telnek el, amíg innen a falu­ból valaki a műtétet kéri, ők is többnyire sokgyermekesek. Sokan használnak fogamzás- gátlót. Igaz, sokszor nehéz megértetni a tabletták hasz­nát, szedésük módját. Az a gond, hogy számosán, nyilván túlzott szeméremből, nem mernek felíratni fogamzás- gátlót. A házasságkötés előt­ti tanácsadón általában ne­hezen beszélnek, de a későb­biek során már felszabadul­tabban jelentkeznek problé­máikkal. Akadnak még akik az alapvető biológiai funk­ciókkal sincsenek tisztában. Nemi betegség évek óta nem fordult elő. Röviden fogal­mazva: egészséges házassá­gok vannak ebben a faluban. Valamikor egy egész falu, egy egész közösség vigyázott a lányok ártatlanságára. A hit, az erkölcs nevében és a következményektől való féle­lem jegyében. Ma 16 éves kortól fogamzásgátló tablet­tát lehet szedni. A pap hazai és külföldi folyóiratokból tá­jékozódik a kérdésről, az is­kolában nemi felvilágosítást folytatnak. Hratkó Istvánné könyvelő, Rácz Erzsébet óvónő, Bosák Erzsébet ügyintéző, Szabó Ar- pádné könyvelő, Mező József üzemgazdász, Korács István asztalos és Király Mihály gépszerelő mind fiatalok. Pontosan tudják, hány gyere­ket szeretnének. Pedig a szü­lőktől egyikük sem hallott a születésszabályozásról, a test­ről, a szerelemről, a gyerek eredetéről. — Egymástól tudtuk, amit tudtunk — így az óvónő — és a titokban olvasott köny­vekből. — A szülők ma sem szíve­sen engedik a lányokat egye­dül — fogalmaz az ügyintéző —, nem a következmények­től, a falu szájától félnek. Azonban a lányok is elmen­nek a fiús házakhoz, pedig ez anyáink idejében elképzel­hetetlen volt. — Nemi élet házasság előtt? — Beszélünk a próbaházas­ságról — vélekedik az üzem­gazdász —, és az a vélemé­nyem, hogy megfelelő tisztes­séggel nem is elvetendő. Ezt az egybekelés előtti 30 napos próbaidő sikere is bizonyít­ja... — Sokszor rövid ismeret­ség után kötnek házasságot — mondja a könyvelő. — Ennek oka a türelmetlenség. Ezután parázs vita követ­kezik egy kényesnek hitt kér­désről: — Elvennél-e olyan lányt, akinek nem te vagy az első? Csak a gépszerelő fiúnak vannak fenntartásai, a többi­ek számára ez nem akadály. — És az a fiú, akinek tu­catnyi nője volt házasság előtt? — szegezik neki a kér­dést. A fiatalember — lát­szatra legalább is — beadja a derekát... Egyenrangúak volnánk a nemek közti kapcsolatokban? A születésszabályozás felsza­badította a nőket? Aligha. Ez ugyanis részben áll csak a tu­dományokon, de nem is a jogalkotás kérdése csupán. Mert véletlen-e, hogy a nemi erkölcsről hallván a nőkre gondol először mindenki? Még a nők is. Mintha nem is két különnemű ember kelle­ne a szerelemhez. Kálmánháza apró falu a nagyváros torkában. Ami itt igaz, vonatkozhat a többi, azonos helyzetű községre is. De hiba lenne úgy általánosítani: 1978-ban Magyar- országon mindenütt napjaink erkölcse az uralkodó. Speidl Zoltán Rózsa Endre: Tavaszi szél az ágon fecskék rügyei kibomlanak surrogva szállva ennek a fának ma a röptűkkel kicsattant szélrózsa lesz a virága kedvesem arcát is — szellő a pitypang-bóbitát — mosolygás bolyhái röpítik teremni négy égtáj iránt tekinteted déli lankáin tündökölve nyüzsög a fű s a fából a harkály minden furakvó férget kiránt ROVINJ KIKÖTÖ. Imre György rajza BfcWnikor kicsit ünneplő- JjJU sebben felöltözik, be­ülhetne az akadémi­kusok közé. A feje után ítélve. Mert akár a kívülva- lókat nézem — boltozatos homloka, tiszta, okos szem, derűs tekintet, akár a belül- valókat próbálom megsejdí- teni — minden lakatos által kieszelt zárak, világmárkájú páncélszekrények avatott tu­dója ő. A cuhaldungos laka­tok és Wertheim-kasszák doktora, akadémikus. ö még nem hajtott fejet nyithatatlan zárak előtt, hogy marókra fogott szerszá­maival dolgavégezetlenül tá­vozzék. És nagyon hosszú ideig kedvvel és becsülettel forgatta magát ebben a so­kak által, talán téves előíté­letek alapján megvetett szakmában. Haja éppúgy megőszült, mire elérte a nyugdíjkorhatárt, akár aNo- bel-díjasoké. akik az embe­riség boldogulásáért rezdül- tek minden mozdulatukban. Soha nem bukott le. Sőt! Pe­dig ismerte kezemunkáját a rendőrség is. Nem egyszer igénybe is vette. Mindig tisz­ta munkát végzett. Soha nem rongált. A rózsanyitást, a kontár mackósok elhamar­kodott módszerét ismerte ugyan, de soha nem alkal­mazta. Szakember nem folya­modik erőszakhoz, és barbár romboláshoz. Zárlakatos volt. A MÁV-nál tanulta a szak­mát. Tudvalévőén a páncél- szekrények zárjai ravasz ki­lincsekre. sokfogú kulcsokra járnak. A cuhaldungok (ap­ró fémlemezkék, amelyek a kulcs fogazatai szerint forog­nak el és idegen kulcsokat nem fogadnak be) vékonyka rugókra járnak. Ezek a ru­gók bizonyos idő után elfá­radnak (az anyag fárad el!), és az állomásokon közlekedő nehéz vonatszerelvények dü­börgésére helyükről elrázód- nak. Akkor nem fogadják be a saját kulcsaikat sem. Ilyenkor hívják a zárlaka­tost. Hívják őt. a rendőrileg nyilvántartott kasszafúrót. És ő jön. Hajtűkkel és kötőtűk­kel, madámyelvű reszelők- kel, fényes szúróárakkal. Megnézi a kassza homloká­ról nagybetűkkel kiabáló márkát (ezernyi kasszamár­ka létezik a világon) és eléje térdel alázattal, ahogy vallá­sosok ereszkednek térdre a fájdalmas Szűz oltága előtt. És a lomha ajtók, amelyek tűz ellen is megóvják a mö­géjük zárt értéket, megnyil­Tóth Béla:, 4 mackós nak keze nyomán, ahogy a legendák csodatevői előtt megnyílott a föld egy vesz- szőütésre. És nagy események nem zajlanak a kasszafúró körül. Soha más kétfilléresére nem nézett. Senkinek nem állt elébe. Régen az volt a gyakorlat a makacs kasszákkal, hogy a tulajok szóltak a rendőrség­nek és egy kísérővel kiszállt valavelyik avatott kezű, bün­tetését töltő mackós. (Mackó tolvajnyelven kassza.) De ezt nem szerették a hatóságiak, mert ahelyett, hogy elfe­lejtette volna a mackós szakmát, még a börtönben is módja volt abban tréningez­ni. Ezért a mi zárlakatosun­kat kérték kölcsön az igaz­gatóságtól. ha segítségért ese­dezett valami bajbajutott páncélkassza-tulajdonos. így aztán a MÁV-onf kívül is hi­vatalos volt a város külön­böző nagybeteg zárjaihoz. Egyszer telefonoz a rend­őrség, ez még abban a világ­ban volt. hogy órás és éksze­rész úrnak zárlakatos kell. De azonnal. Az ékszerész bótolt erősen valami arany­fogú burzsujjal, de úgy lát­szik. nem ment az üzlet min­den lelki megrázkódtatás nél­kül, s felindultságában be­vágta a kasszája ajtóját. A kulcs meg belül volt a pol­con. Ekkor jelent meg ő- kasszafúrósága. Ránézett a márkára és kinyílt az ajtó. Egy perc alatt. — Mivel tartozom? — Tíz pengővel. — Hogy...? Hogy gondol­ja? Én egy óra alatt sem keresek meg tíz pengőt! ökasszafúrósága nem is­merte a piaci adom-veszem alkudozást. Most sem szólt Végeredményben eltöltött másfél-két órát. Beballagott a fűtőházból, most visszabal­lag. Ezért a kiesésért az ő béréből levonja az óradíját a főnökség. Bevágta a kassza­ajtót A kulcs maradt benn a polcon. És elindult. — Csak nem hagy itt. be­zárt ajtóval? Fizetek, csak nyissa ki! — De most már dupla a ta­rifa. Dupla munka, dupla pénz. — Ne..., hát ne.... no nyissa no. ha már ... kasszafúró nyugalom­ba vonult. Nagy bú­csúzkodások és dísz­kapu nélkül, szerényen tette le használattól nikkelre ko­pott szerszáma;4. Kicsit szo­morúan, de emeu, fővel né­zett új élete elé. És kincset érő tapasztalatait nem írta bele drága mélynyomású pa­pírokon megjelenő könyvek­be, amelyet, akár sajátkezű- lég illusztrálhatott volna, ezernyi zárakkal, tízezernyi lakatvariánsokkal. De két beszédes kezű utódot maga mögé nevelt, akikben élve él­nek a nyugalmazott kassza­fúró legjobb tulajdonságai. Sóstói falumúzeum. Gazdasági épületek. (Császár Csaba felvétele) KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. június 4.

Next

/
Thumbnails
Contents