Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-03 / 129. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. június 3. | Brezsnyev hazautazott Prágából Hazánk részt vesz a szovjet baromfitenyésztés fejlesztésében Magyar—szovjet kormányközi megállapodások Pénteken véget ért a ma­gyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi' bi­zottság XXI. ülésszaka. x Az ülésszakon megvitatták a szakosítás és a kooperáció hosszú távú fejlesztési prog­ramját, egyeztetve a konkrét teendőket. Megvizsgálták több beruházás menetét, s jóváhagyták egyebek között azokat az intézkedéseket, amelyeket a Vinnyica—Al- bertirsa közötti 750 kilovol­tos távvezeték építésére és üzembe helyezésére, vala­mint a paksi atomerőmű lét­rehozására tettek. Véleményt cseréltek arról is, hogy mi­lyen módon tudnák a gyakor­latban még hatékonyabban hasznosítani a közös műsza­ki-tudományos fejlesztések eredményeit. Részletesen vizsgálták a külkereskedelmi áruforgalom alakulását és to­vábbi dinamikus növelésé­nek lehetőségét. Áttekintették a korábbi kormányközi és tárcaközi egyezmények végrehajtásá­nak menetét, s az ülésszak befejeztével a baromfite­nyésztési együttműködésről és az elektronikai ipari mű­szaki-tudományos együtt­működésről egyezményeket írtak alá. Magyarországon a barom­fitenyésztés jelentős ered­ményeket ért el; az összes hústermelés csaknem 30 szá­zalékát adja, az egy főre ju­tó. 29 kilogrammos baromfi­hús-termelés pedig Európá­ban a legnagyobb. Az ágazat jelentőségét növeli, hogy pél­dául tavaly a vágott baromfi több mint 60 százalékát ex­portálta az ország. A baromfitenyésztési egyez­mény előirányozza a Bábol­nai Mezőgazdasági Kombi­nát részvételét a szovjet ba­romfitenyésztés fejlesztésé­ben. A kombinát négy szov­jet vállalattal előzetes meg­állapodást írt alá baromfite­lepek és tenyészanyag szállí­tására, takarmánypremixek biztosítására, továbbá takar- mányreceptúrák és a takar­mányozási tapasztalatok át­adására. Az előzetes megál­lapodást a közeljövőben kö­veti a végleges szerződés megkötése. Most két tenyész­tőtelep és két hizlalda szállí­tását irányozták elő. Egy-egy tenyésztelepen négyszázezer tyúkot tarthatnak, a két bá­bolnai rendszerű hizlaldából pedig évente 29 millió broy- lercsirke kerül majd ki. A Szovjetunióban 1979 júliusá­ban kezdik meg az építést, szerelést, a létesítményeket 1981-ben adják át. A barom­fitelepek épületeinek és a hozzájuk tartozó műszaki be­rendezésnek az értéke eléri a 60 millió rubelt. A prágai Várban péntek délelőtt a teljes nézetazonos­ság jegyében befejeződtek a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet,^valamint a Gustáv Husák yezette csehszlovák párt- és kormányküldöttség tárgyalásai. Mint a kiadott közlemény megállapítja, a zárómegbe­szélés megerősítette, hogy a felek azonos módon ítélik meg a nemzetközi kommunis­ta mozgalom jelenlegi hely­zetét és az időszerű nemzet­közi kérdéseket. A testvéri barátság légkö­rében megtartott megbeszélé­sek végeztével a két küldött­ség vezetője közös nyilatko­zatot írt alá a CSKP és az SZKP. a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közötti testvéri barátság és minden oldalú együttműködés további fej­lesztéséről. Pénteken délután elutazott, majd az esti órákban visz- szaérkezett Prágából a szov­jet párt- és kormányküldött­ség. Búcsúztatásukra a cseh­szlovák főváros ruzynei re­pülőterén megjelentek a csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség tagjai, élü­kön Gustáv Husákkal. a CSKP Központi Bizottságá­nak főtitkárával, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság elnökével. Pedagógusnapi kitüntetések (Folytatás az 1. oldalról) KIVÁLÓ MUNKÁÉRT KITÜN­TETÉSBEN RÉSZESÜLT: Almási Imréné Jánkmajtis, Almássy Ist­ván Tiszavasvári, dr. Asztalos Istvánná Nyírszőlős, Asztalos Jó­zsef Csenger, Ábrányi Ede Nyír­egyháza, Ádám Imre Nyíregyhá­za, Babka József Nyíregyháza, dr. Bakonyi Gézáné Nyíregyhá­za, Bakó Ferencné Mezőladány, dr. Balogh Józsefné Nyírbátor. Balogh Lőrinc Nagyszekeres, Bartus Zoltán Kocsord, Bálint András Demecser, Báthory Bar- nabásné Demecser, Beregnyei Miklósné Rakamaz, Berszán Fe­rencné Nyíregyháza, Békési Le­vente Kisvárda, özv. Boros Bar- nabásné Nagykálló, Boros Lász- lóné Vásárosnamény, Bócsi Gá- borné Csengerújfalú, Bökö- nyi Sándor Nagykálló, Cser- nyánszky Miklósné Kisvárda, Cservenyák Lászlódé Nyírbátor, Cseszlár András Nyíregyháza, Csűrös Andorné Mátészalka, Danku Miklóshé Kisléta, Deli Jó­zsef Tiszavasvári, Demeter Zol­tánná Nyíregyháza, Dobránszki Sándorné Kótaj, Együd András Nyíregyháza, Estók Károlyné Kállósemjén, Fabu Pál Nyíregy­háza, Fecskó János Nyíregyháza, Ferkó Györgyné Ujfehértó. Filep Gizella Vásárosnamény, Galam­bos Béla Vállaj, Görbedi Jánosné Tiszalök, Görög Jánosné Nyír­egyháza. Gyöngyösi Katalin Jánkmajtis, Gyöngyösi Mátyásné Baktalórántháza, Halász Béláné Nyírlövő, Hamar Péter Fehér- gyarmat, dr. Hársfalvi Péterné Nyíregyháza, Herczeg Andrásné Nagyvarsány, Homoki László Nagyszekeres, Homonna László Tiszaeszlár, Jeles Miklósné Ko­moró, Jeney Zoltánná Kisvárda, Kantár Béla Tarpa, Kató Károly Tiszavasvári, Kató Lajos Ibrány, Kertész Sarolta Tiszatelek, Kéry Józsefné Nyíregyháza. Kiss Lász­ló Nyíregyháza, Kiss Sándor Ti- szarád, Korbács Géza Mátészal­ka, Kovács György Tiszavasvári, Kovács Imre Szamosszeg, Kovács István Fehérgyarmat, Kovács Lászlóné Nyíregyháza, Kovács Lászlóné Kisvárda. Kozics Emil- né Ajak, Lázár Miklós Nyírbá­tor, Laczkowaky István Nagyha­lász, Lendvai Lászlóné Nyíregy­háza, Lengyel Györgyné Csen­ger, Leskovics József Nyíregyhá­za, Ligetfalvi Mlhályné Nyírbo­gát, Lővey István Mátészalka, Miskovics Béláné Nyírbogdány, Nagy Antalné Nyíregyháza, özv. Nagy Gáborné Nagykálló, Nagy Istvánná Rohod, Orbán Endréné Mátészalka, Oláh Gyula Kölese, dr. Orosz Béláné Nyíregyháza, Pajkos Márta Nyíregyháza, Pa­taki József Nyíregyháza, Popo- vics Zoltánná Hodász, Pozsonyi Mihályné Nyírbátor, Rusznák An­tal Kisvárda, Siroki Bálintné Má­tészalka, Skalszki Ede Ujfehértó, Szabó Istvánná Gyulaháza, Sza­bó Zoltánná Mándok, ifj. Szántó János Balkány, özv. Szántó La- josné Nagyecsed, Szászfalvi Mi­hályné Apagy, Szécsy Károlyné Nyíregyháza, Szondy Sándor Nyírmeggyes, Szűcs Andrásné Kisvárda, Takács Károlyné Anarcs, Tóth Istvánná Balkány, Tóth Mihályné Üj fehértó, Tóth Sándorné Balkány, Trembeczky Miklós Gávavencsellő, Turcsák Mária Kállósemjén, Újváry Jó­zsefné Nyíregyháza, Urbin Ist­vánná Nyíregyháza, dr. Vadon Béláné Nyíregyháza, Vadon Mi­hályné Piricse, Vadon Zoltánná Nyírbátor, Vajda László Tisza- szentmárton. Varga Judit Kis­várda, Vaskó Józsefné Nyíregy­háza, Vass Jánosné Kisvárda, Vass Lajos Demecser, Végh Atti­la Kömörő, Zombor Károlyné Beszterec, Wachtenheim Istvánná Nyírbátor. MINISZTERI DICSÉRETET KA­POTT: Ákos Zoltán Nyíregyháza. Balku Jenő Nyíregyháza, Bá- kány Józsefné Sóstóhegy. Bán Jánosné Lónya, Bányai Sándor Oros, Benkei Zoltánná Nyírtelek. Bóján Anna Nyíregyháza, Czé- gény Éva Balkány. Csáki Béláné Dombrád, Császár Zoltán Nyír­bogát, Cserepes Irma Csaroda, özv. Dankó Györgyné Balsa, Dá- vida Kornél Nyíregyháza, Dem- jén Gyuláné Tomyospálca, Enye- di Jánosné Kisvárda, Farkas Gé­za Kisvárda. Fehér Zoltán Porcsalma, Fekete István Máté­szalka, Gazdig Józsefné Nyíregy­háza, Gazsó Istvánná Nyírbátor, Gál Jánosné Tiszakóród, Gerbár Andrásné Nyíregyháza, Gurály László Napkor, Halmos Mihályné Gégény, Hanusi István Jármi-Pa­pos, Hargitai Lajosné Nyíregy­háza, Huszti Endréné Vásárosna­mény, Illés János Mátészalka, Illyés Miklósné Kölese, Juhász Endréné Vásárosnamény, Kanyuk Jánosné Nyírgyulaj, Karászi Gyula Kékese, Karcub Istvánná Piricse, Katona Istvánná Nagy­halász, Kádár Mihályné Nyír­gyulaj, özv. Kálmán Endréné Ti- szaszalka, Kámánczhelyi Lajosné Nyírmihálydi, Kárpátfalvi Er­zsébet Nyíregyháza, Kelemen Andrásné Ibrány, Kerekes End­réné Nyírtass, Kiss Endréné Va­ja, Kiss Ferencné Mátészalka, Kotrányí Andrásné Nyíregyháza, Kovács Gáborné Nyíregyháza, Kovács László Nyíregyháza- Nyírszőlős. Kurencs Sándorné Mátészalka, Lakatos Klára Nagy­ecsed, Loss Lászlóné Kállósem­jén, Lőrincz József Fehérgyar­mat, Magyar Mihályné Piricse, Mátyás Gáborné Búj, Mile Má­ria Nyírkáta, Molnár Andrásné Szamosszeg, dr. Molnár Istvánná Nyíregyháza, Muscho Elekné Nyíregyháza, Müller Károlyné Nyíribrony, Nagy András Nyírbá­tor, Nagy imréné Nyírbogát, Nagy Lászlóné Mátészalka, özv. Németh Balázsné Nyíregyháza, Noszály Istvánná Nagykálló, Nyi­las Bertalanná Milota, Orosz Zoltánná Ujfehértó, Patai Ferenc­né Mátészalka, Pálur Gézáné Dombrád. Pásztor Istvánná Fe­hérgyarmat, Pekola Józsefné Ajak, Perger Lászlóné Rakamaz, Péczeli Józsefné Ramocsaháza, Pribék Ambrusné Beregsurány, Pristyák Magdolna Nyíregyháza, dr. Puskás Miklósné Nyírtelek, Pusztai Sándorné Mátészalka. Sarkadi János Mátészalka, Sá- rossy Kálmánná Nyíregyháza, dr. Sipos Andorné Tiszadada, Sipos Pál Vámosoroszi, Spitzmüller Györgyné Nyíregyháza, Szabol­csi Györgyné Ujfehértó, Szakály Györgyné Nyírlugos, Szalay Jó­zsef Anarcs, Szász Károly Bakta­lórántháza, Szender János Méh­telek, Szép Lászlóné Nyírcsászá­ri, Szilágyi Istvánná Nagydobos, Szolnoki József Márk, Tar Balázs Tiszabecs, Telki László Fehér- gyarmat, dr. Torma Béláné Nyír­bátor, Tóth Imráné Nyíregyháza, Tóth Lajosné Nyíregyháza, Tóth Sándor Fábiánháza, Vas Sándor Szabolcsbáka, Venkovits Adél Nyíregyháza, Veres Józsefné Ti­szadada, Vigh Gyula Kántorjáno- si, dr. Vincelér Jánosné Vásá­rosnamény, Vitkal Elemérné Nyíregyháza, Vonza Sándor Nyír­bátor. A MUNKAÜGYI MINISZTER „KIVÁLÓ MUNKÁÉRT” KITÜN­TETÉSBEN RÉSZESÍTETTE: Csizmadia Ferencet Mátészalka. Szaszala Józsefet Nyíregyháza. KÖZLEKEDÉS- ÉS POSTA­ÜGYI MINISZTER „KIVÁLÓ MUNKÁÉRT” KITÜNTETÉS­BEN RÉSZESÍTETTE: Házi Mik­lóst Nyíregyháza. BELKERESKEDELMI MINISZ­TER „KIVÁLÓ MUNKÁÉRT” KI­TÜNTETÉSBEN RÉSZESÍTETTE: Szakos Józsefné tanárt. Nyíregy­háza. A BESSENYEI GYÖRGY TA­NÁRKÉPZŐ FŐISKOLA OKTA­TÓI ÉS DOLGOZÓI AZ ALÁB­BI KITÜNTETÉST KAPTAK: „A Haza Szolgálatáért Érdem­érem” ezüst fokozatát dr. Fris- nyák Sándor tanszékvezető főis­kolai tanár; Kiváló Pedagógus kitüntetést kapott: Pálóczy András 2. sz. gyakorlóiskola igazgatóhelyettese. Kiváló Munkáért kitüntetést kaptak: dr. Nádasdi József ad­junktus, dr. Balogh Béla András docens, dr. Mező András tanár, dr. Veres Géza docens, Leövey Jenőné adjunktus, Tóth György József docens, Tompa Éva gya­korlóiskolai tanár, Hegedűs Zol­tán számviteli csoportvezető. Miniszteri dicséretet kaptak: dr. Szabó József docens, dr. Cserve­nyák Lászlóné tanár, Nagy Mi­hály tanársegéd, Márton János tanár, Gucsa Mihály csoportve­zető-helyettes, Juhász Julianna takarítónő. ÜTTÖRÖ VEZETŐI MUNKÁ­JÁÉRT, a gyermekmozgalomban végzett kiemelkedő tevékenysé­géért kapott kitüntetést megyénk több pedagógusa a pedagógus­nap alkalmából. Június 2-án dél­után a Szamuely Tibor Úttörő- házban vette át 26 pedagógus a „Kiváló Uttörővezető” kitünte­tést. Tizenhét tanárnak „Ottörő- vezetői Érdemérmet" nyújtott át a megyei úttörőelnök, öten pedig a Magyar Úttörők Szövetségének dicsérő oklevelét vehették át. A KISZ KB „Kiváló Ifjúsági Veze­tő” kitüntetéssel jutalmazott négy, „Ifjúságért Érdeméremmel” két úttörővezetőt, Illetve pedagó­gust. Az ifjúvezetők közül is kitün­tetnek a napokban többet a me­gye jó néhány településén — ti­zenkilenc középiskolás, ifjúmun­kás, pedagógus veheti át a „Ki­váló Ifjúvezető” kitüntetést. 1948: A FORDULAT ÉVE A munkásosztály hatalomátvételt 2. Á szocialista forradalom küszöbén A nagybankok államosítása a szocialis­ta tulajdonviszonyok megteremtésének út­ján döntő fontosságú lépés volt, s jelezte a hatalomban bekövetkezett fordulatot. A bánya, és a gyáripar nagyobbik fele, a ne­hézipar mintegy 80 százaléka közvetlen állami irányítás alá került. A szocialista jellegű állami szektor — a politikai válto­zásokkal összhangban — az iparban dolgo. zók 60 százalékát fogta át. A szocialista irányba átalakuló állam befolyása minden területen megnövekedett és érvényre ju­tott. A választásokat követő események még egyértelműbbé tették az 1947 tavasza óta napirendre került radikális intézkedé­sek jellegét, azt, hogy a demokratikus for­radalom fokozatosan szocialistába nő át. A 9 európai kommunista párt 1947. szeptem­ber végén Varsóban megtartott értekezlete is a felszabadulás óta megtett utat értékel­ve megállapította, hogy a népi demokrati. kus országokban a fejlődés a szocializmus küszöbéhez érkezett el. Az 1947 őszutóján lezajlott események jelezték, hogy hazánkban szintén a szoci­alista forradalom van napirenden. A társadalmi folyamatok felgyorsulá­sa és a szocializmus közelisége a munkás- osztály egységéért folyó harc feltételeit is lényegesen megváltoztatta. A választásokat követően aktivizálódott szociáldemokrata jobboldal káros tevékenysége ugyanakkor azt is bizonyította, hogy a további előreha­ladás a megkezdett úton a baloldal szi­lárdságától, a munkásosztály egyöntetű po­litikájától függ. Az MKP vezetői az új kö­rülmények között végleg elhatározták, hogy felszámolják a munkásosztály megosztott­ságát, a két munkáspárt egyesülése útján megteremtik a szervezeti egységet, s ezzel megfosztják a munkásmozgalom jobbolda­lát attól, hogy a forradalom erői ellen küzdjön. Az SZDP jobboldala azonban ek­kor még elég szilárdan tartotta magát. Az ellene szükséges harc feltételeinek érlelő- dését felgyorsították a nemzetközi mun­kásmozgalom eseményei is. 1947 őszén a nyugati szocialista—szociáldemokrata pár­tokban még a baloldal bizonyos csoportjai is az antikommunista hisztéria rabjai let­tek, s nyíltan kijelentették, hogy az ellen­ség nem jobbra, hanem balra van. Ez siet­tette az egyértelmű állásfoglalást a népi demokráciák szociáldemokrata pártjai ré­széről is, ahol a szocialista forradalom elő­rehaladásának folyamata felgyorsult, s a tulajdonviszonyok gyökeres átalakítása megkezdődött. 1947 novemberében—de­cemberében az SZDP baloldali vezetői megerősítették pozícióikat, s első lépésként szembefordultak a jobboldal politikájával. Áz egyesülés előestéjén A szociáldemokrata vezetőség megtisz­títása a jobboldali elemektől megteremtet­te a lehetőségét a munkásmozgalom egy­ségének mielőbbi helyreállításához. A munkástömegek, amelyek megelégelték a pártvitákat, meddő pozícióharcokat, me^z- szemenően támogatták a két munkáspárt egyesülésének ügyét. 1948 januárjában— februárjában több tízezer, zömében mun­kás tag lépett át az SZDP-ből az MKP-ba. A „földcsuszamlás” néven emlegetett átlé­pési hullám kétségtelenné tette: az egyesü­lés feltételei érlelődőben vannak. Gyorsította az elhatározást, hogy ek­kor már a román, a bolgár munkásmoz­galomban létrejött a munkásosztály egysé­ge, megalakult Németország Szocialista Egységpártja, a lengyel és a csehszlovák pártok pedig szintén foglalkoztak a kérdés­sel. A szervezeti egység megteremtése egyébként egyik országban sem valamiféle előre kidolgozott munkaterv alapján való­sult meg. A munkáspártok — bár figye­lemmel kísérték a testvérpártok tapaszta­latait — saját helyzetük ismeretében dön­töttek arról, hogy milyen elvek alapján hozzák létre az egységes pártot. Az MKP vezetősége — töbhszöri vita alapján — nem az SZDP-nek az MKP-ba való beol­vasztása, hanem a két párt fúziója mellett foglalt állást. Ennek szellemében a február 22-től március 15-ig elrendelt tagzárlatával segített lassítani az SZDP szervezeti szét­esésének folyamatát. A szociáldemokrata mozgalomban az utolsó szót a párt 1948. március 6—8-án le­zajlott XXXVI. kongresszusa mondta ki, amely elfogadta a kommunista párt egye­sülési javaslatát. A döntésre az objektív nemzetközi és hazai társadalmi folyama­tokkal, a demokratikus forradalomnak szo­cialista forradalomba való átnövésével össz­hangban, és — a magyar fejlődés sajátossá­gaként — már a proletárdiktatúra talaján ke­rült sor. Ezt követően már gyorsan peregtek az események. A két párt összekötő bizottsá­ga megszűnt, miután létrehozta a 9 tagú ko­sos Politikai Bizottságot és a Szervező Bizott­ságot, amelyeknek irányításával mindkét pártban megkezdődött az egyesülés szerve­zeti, politikai előkészítése. A két párt veze­tőiből létrehozott egységbizottságok dön­töttek a tagok átvételéről; a helyi szociál­demokrata szervezeteket megtisztították a jobboldaliaktól, a kommunista szervezete­ket pedig az oda nem való elemektől. Az ezt követő egyesülési taggyűléseken létre­jöttek az egységes munkáspárt: a Magyar Dolgozók Pártja helyi, illetve városi és me­gyei szervezetei. Á szocializmus útján Az egyesülés előkészítésének idején a Minisztertanács március 25-i ülésén fogad­ták el az MKP javaslatát a 100 munka- vállalónál többet foglalkoztató gyáripari üzemek államosításáról. Még aznap a va­sasszakszervezet székházában, közel 600 vállalatvezetőnek kiosztották a kormány felhatalmazását, hogy a kisajátított gyárat a magyar állam nevében átvegye. A bá­nyaipar csaknem teljesen, a gyáripar négy­ötöd részben, a nagyüzemi közlekedés pe­dig teljesen az állam irányítása alá került. Nőtt a szocialista szektor aránya a nagy­kereskedelemben és a külkereskedelemben egyaránt. A gazdasági sikerekkel összhang­ban a munkásosztály a társadalmi élet egyéb területein is előnyomult, s fokoza­tosan megkezdte a burzsoázia végleges ki­szorítását. A szocialista forradalom győzelmének betetőzéseként 1948. június 12-én került sor az egyesülés befejező aktusára, a két munkáspárt külön rendezett utolsó kongr resszusainak tanácskozására, majd a kül­döttek együttes ülésére, a Magyar Dolgo­zók Pártjának I. kongresszusán. Ezen elfo­gadták az új párt programját, szervezeti szabályzatát és megválasztották a vezető­ségét. Az egyesült párt értékelte a múltat, kitűzte a szocializmus építésének feladata­it. Az egységes párt több mint egymillió­százezer tagja ennek szellemében látott hozzá az új társadalom építéséhez. Az egyesülés — azóta már tudjuk — nem volt mentes a hibáktól. Ez mégsem homályosíthatja el azt a tényt, hogy ezzel a lépéssel a magyar munkásmozgalomban vég­leg megszűnt a testvérharc. az erőket szét­forgácsoló elvi-politikai szembenállás, s ez igen nagy és kedvező hatással volt az egész nemzet további fejlődésére, a szocializmus építésére. Strassenreiter Erzsébet (Folytatás az 1- oldalról) gálják, majd méltatta a Mo­zambiki Felszabadítási Front III. kongresszusának a je­lentőségét. A mozambiki nép bizton számíthat az előtte álló fel­adatok megoldásában a Ma­gyar Népköztársaság cselek­vő szolidaritására, támogatá­sára. Mindannyian szívből kíván­juk, hogy a Mozambiki Népi Köztársaság népe további si­kereket érjen el a Mozambi­ki Felszabadítási Front veze­tésével a társadalmi és gaz­dasági fejlődésben, hazája felvirágoztatásában. A nagy tapssal fogadott be­széd után Samora Moises Machel emelkedett szólásra. Bevezetőben tolmácsolta országa dolgozóinak forró üdvözletét a magyar népnek, majd hangsúlyozta, hogy or­szágaink barátsága és célja­ink azonossága nagy erőt je­lent a mozambiki nép szá­mára. Kiemelte azt a sokoldalú támogatást, amelyet a szoci­alista országok nyújtottak Mozambik népének igazsá­gos harcához. Hozzátette: népünk a mindennapok gya­korlatában megismerte a magyar népet, tapasztalta, hogy a magyar dolgozók szö­vetségesei, testvérei, harcos­társai a kizsákmányolás, az igazságtalanság és az elnyo­más elleni harcában. Ma a magyar és a mozam­biki nép jelképesen és való­ságosan is kezet nyújt egy­másnak. S megrendültén emlékezünk népeink legjobb fiainak kiontott vérére, ál­dozataira, amelyek nélkül nem találkozhattunk volna most itt, szabad, független államok képviselőiként. Néhány nap múlva vissza­indulunk hazánkba. Ma­gunkkal visszük azokat a be­nyomásokat, amelyeket az önök népéről szereztünk. Ar­ról a vendégszerető és dol­gos népről, amely állhatato­san munkálkodik kitűzött céljai eléréséért. Személye­sen is meggyőződhettünk ar­ról a szilárdságról és lelkese­désről, amellyel a magyar nép, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével vég­zi alkotó munkáját. Tapasztalataink még szi­lárdabbá teszik hitünket né­peink boldog jövőjében azt a meggyőződésünket, hogy az emberiség ragyogó jövője a szocializmus. A szűnni nem akaró taps­sal fogadott beszéd után Mé­hes Lajos mondott zárszót, majd a barátsági nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents