Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-22 / 145. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. június 22. Ül VÁSÁRLÓI KALAUZ (2.) r és háztartási vegyi áruk Mint sorozatunk első feje­zetében már jeleztük, a hi­bás, rossz minőségű élelmi­szereket, kozmetikai cikke­ket és háztartási vegyi áru­kat a kereskedelem köteles kicserélni, vagy vételárukat visszatéríteni. De mikor, meddig vihetjük vissza az elszíneződött fel­vágottat, vagy a megavaso- dott arckrémet? A szavatos­sági jogot általában a vétel­től számított hat hónapon belül érvényesíthetjük, e ter­mékek esetében azonban ez a határidő természetesen mó­dosul. Ha az áru használha­tóságának idejét hatósá­gi előírás, szabvány, vagy kötelező műszaki előírás ha­tározza meg, s ezt velünk va­lamilyen módon — például a fogyaszthatósági idő fel­tüntetésével — közölték, ak­kor ezen az időn belül rekla­málhatunk. Ha azonban a határidőt sem a terméken, sem a blok­kon nem tüntették fel, és az eladáskor szóban sem közöl­ték, akkor az élelmiszer mi­nősége ellen is hat hónapon belül emelhetünk kifogást. S hogy hol? Ezeket a terméke­ket — élelmiszereket, koz­metikai és háztartási vegyi cikkeket — nem vagyunk kötelesek oda vissza vinni, ahol vásároltuk, a reklamá­ciókor nem is kérhetik a blokk felmutatását. Az ilyen árukat, ha hibásnak bizo­nyulnak, bármelyik állami vagy szövetkezeti boltba visszavihetjük, ahol a szóban forgó terméket árusítják. Bár a reklamáció határide­je egybeesik az élelmiszer, illetve a háztartási vegyi cikk használhatóságának, fo- gyaszthatóságának határide­jével, mégsem késlekedhe­tünk a hiba bejelentésével. A jogszabály ugyanis előírja, hogy a vevő a termék hibá­jának felfedezése után hala­déktalanul köteles közölni az eladóval minőségi kifogását. (Ez érthető, hiszen ha példá­ul egy konzervet felbontunk, s csak napok múltán visszük vissza a boltba, akkor nem bizonyíthatjuk, hogy hibá­san vettük.) A kereskedelemre nézve pedig kötelező reklamációnk azonnali elintézése. Vagyis a boltos akkor is köteles nyom­ban visszaadni a pénzt, illet­ve az árut hibátlanra cserél­ni, ha panaszunkat nem tart­ja indokoltnak, s története­sen valamelyik erre hivatott szerv, például a KERMI szakvéleményét kívánja be­szerezni. Ezt megteheti, de előbb a vevőt kártalanítani kell. G. Zs. Lefényképezett rongálok Intézkedés 30 napon belül Engedélyezések, panaszok, szabálysértési eljárások a műszaki osztályon Közérdekű bejelentések, panaszok, engedélyezési ké­relmek sokasága érkezik nap mint nap a Nyíregyházi Vá­rosi Tanács osztályaira. Az egyik legnagyobb forgalmat a műszaki osztály bonyolítja le, ahol évente 14—15 ezer ügyiratot dolgoznak föl. SOK MELLÉKLET kell Az osztályra küldött leve­lek, bejelentések zöme a la­kosságtól érkezik, s mintegy 60—70 százalékban egyéni gondokkal foglalkozik. Leg­többen hatósági engedélyezé­sekért fordulnak a műszaki osztályhoz. Például közterü­let-használati, telekfelosztá­si, útbontási, építési köz­műbekötési használatbavé­teli engedélyekért. Az építésügyi jogszabályok egy része, az engedélyezési eljárás bürokratikus. Az épí­tési engedélyhez 7—8 mel­léklet szükséges. (A tervezőn kívül föl kell keresni a szak­értői bizottságot, a pénzügyi osztályt, a földhivatalt.) Ezek kötelező mellékletek, s az egyes esetekben csak bő­vülhet a számuk. Ezért fon­tos, hogy mielőtt hatósági engedélyezésért fordul vala­ki a tanácshoz, keresse föl a műszaki osztályt. így időt, fáradságot takarít meg, mert nem kell minden melléklettel külön szaladnia a hivatalba. FORDULJUNK A TANÁCSTAGHOZ A vízelvezetés, a köztisz­taság, a közvilágítás gondjá­val számos lakossági beje­lentés, panasz, észrevétel foglalkozik. Visszatérő kér­dés az utak állapota. Keve­sen tudják, hogy az idén 24 millió forintot költhet út­építésre a tanács. Ebből csak a Tünde utca fölújítása 8 millió forintba kerül. A má­sik legfontosabb feladat a városi főúthálózat kiépítése. A rendelkezésre álló összeg­ből a mellék- és bekötőutak- ra, a külterületek földes ut­cáira már alig marad pénz. Gyakran előfordul, hogy egy-egy hiányosságot egy­szerre többen is jeleznek a tanácsnak. Nem beszélve a notórius panaszkodókról, akik fáradhatatlanul zaklat­ják ugyanazzal az üggyel a műszaki osztályt. Ezért he­lyesebb, ha a közösséget érintő észrevételekkel előbb a tanácstagot keressük föl. A lakosságot közelebbről érintő bejelentéseket, kérel­meket szinte kivétel nélkül lezárják a 30 napos határ­időn belül. Napjainkban egy­re kevesebb az olyan eset, melyet nem sikerül határidő­re befejezni. Törvény sze­rint 30 nappal meghosszab­bíthatják az ügyintézés ide­jét — de erről minden alka­lommal értesítik az ügyfelet. több száz bírság ÉVENTE Közterület-rongálásért (en­gedély nélküli használatáért, fakivágásért stb.) szabálysér­tési eljárást indít az elköve­tők ellen a műszaki osztály. Évente több száz bírságot vetnek ki. Másfél éve nap mint nap egy fotós járja Nyíregyháza utcáit, és fényképre rögzíti azokat a járműveket, ame­lyek füves, virágos területen parkíroznak illetve haladnak át. Igen magas összegű, több ezer forintra rúgó bírságot követelnek azoktól, akik en­gedély nélkül, tartósan tá­rolnak például építőanyagot, szenet közterületen. A legnagyobb összegű bír­sággal azokat sújtják, akik engedély nélkül építkeznek. A büntetés az építési költség 10 százalékával egyezik meg. Egy családi háznál 50—60 ezer forint is lehet. Súlyo­sabb esetben elrendelhetik a ház lebontását — ha például külterületen áll, ahol nem le­het építkezni (ilyen például a Kisteleki szőlő, amely iparterület lesz). Napjaink­ban mintegy 7—8 lakás le­bontására van kinn határo­zat. H. Zs. TOVÁBB ÉPÜL A KUK BÉLA UTCA Házgyári és alagútzsalus eljárással épülnek az új lakások a nyíregyházi Kun Béla utcai körút folytatásában, a Marx tér közelében. (Elek Emil felv.) Finn vendég történelmi útjainkon Vajai interjú Vappu Lamminen főtitkárral Éneklő gyerekek, vidám felnőttek, harsonaszó, kuruc süvegek, faragott botok, ki­tüntetések — és sok-sok él­mény. Június 18-tól 23-ig Vaján és a Beregben úttörők csapataitól hangosak az ut­cák, az erdők. Hat napon át tart a hagyományőrző úttö­rők országos találkozója, melyre mintegy hatvan paj­tás kapott meghívót az or­szág különböző részeiből, a megyéből — és persze a ven­déglátó Vajáról. A gyerekek különös szeretettel üdvözöl­ték maguk között távoli ro­konaink, a finn nép úttörői­nek képviselőjét: Vappu Lamminent, a finn úttörő­szövetség főtitkárát: Az első napok élményei után kértük rövid beszélgetésre a finn úttörők vezetőjét. — Mik az első benyo­másai az úttörők talál­kozójáról? — Nagyon megragadott az a buzgalom és lelkesedés, amivel a magyar gyerekek belevetik magukat a honis­mereti gyűjtőmunkába, a ha­gyományok ápolásába. Egyet­értek azzal, amit az egyik kislány mondott az ünnepi rendezvényen kedden dél­előtt: a történelem, a múlt megismerése és megszeretése az emberek szeretetét, isme­retét is jelenti... Ehhez én annyit tennék hozzá: a hon­ismereti munkával is kifeje­zik a magyar gyerekek, hogy a szocialista társadalomért Nyírbátori táborok Tíznapos építőtábor zárta kapuit június 21-én Nyírbá­torban. A nyírbátori járás területéről több mint har­minc középiskolás dolgozott a városért. A 2. számú álta­lános iskola sportudvarának felújítási munkáinál segéd­keztek. Alig zárt be az egyik tá­bor, máris nyílik a másik. Június 22-én a kisegítő isko­la és nevelőotthon alakul át tíz napra táborrá. Itt rende­zik a megyei tanács műve­lődésügyi osztálya a közép­iskolai előkészítő tábort. Hatvan továbbtanuló gye­reknek adnak segítséget, hogy a középiskolákban majd sikeresebben vegyék az első akadályokat. A hetedi­kes és nyolcadikos tanulók társadalom- és természettu­dományi előadásokat hall­gatnak, könyvtári, múzeumi foglalkozásokon vesznek részt. Emellett vidám szóra­kozásukról is gondoskodnak, például kiránduláson ismer­kednek meg megyénk neve­zetességeivel. ' Vappu Lamminen, a finn út­törőszövetség főtitkára. (G. B. felv.) dolgoznak, tanulnak és ját­szanak. — Van-e önöknél, Finn­országban hasonló moz­galmuk a gyerekeknek, mint amilyen nálunk az úttörők hagyományőrző mozgalma? — Sajnos, ilyen szervezett formája nincs. Ellenben fo­lyamatosan foglalkoznak a gyerekek a finn nép múltjá­nak megismerésével. Azért is örülök annak, hogy részt ve­hetek ezen a találkozón, mert a tavalyi esztendő a mi úttö­rőink között éppen a népi hagyományok felkutatásának éve volt! — Az idei esztendőnek is van hasonló központi programja az úttörők számára? — Ebben az évben emlé­kezünk meg a Finn Kommu­nista Párt születésének 60. évfordulójáról, a finn mun­kásmozgalom jeles esemé­nyéről. Ezért idén úttörőink hazánk munkásmozgalmá­nak múltjával foglalkoznak, erről beszélgetnek idős vete­ránokkal, gyűjtik az emléke­ket. Az úttörők fogadalmat tettek a veteránoknak: gon­dozzák a munkásmozgalmi hősök sírjait, megőrzik a ha­gyományokat, a lelkesítő pél­dákat. — Bizonyára látta a va­jai hagyományőrző úttö­rőmúzeumot, mely egye­dülálló kezdeményezés a világ gyermekmozgal­maiban. Van-e hasonló a finn úttörőknek, vagy tervezik-e létrehozását? — Sajnos, nincs. Mi lénye­gesen nehezebb körülmények között dolgozunk, hiszen Finnország kapitalista állam. Nem kapunk olyan nagysze­rű központi támogatást, mint a magyar úttörők. Ám a paj­tások által összegyűjtött anyag nem vész el: az idén gyűjtött emlékek, feljegyzé­sek munkásmozgalmi levél­tárunkba kerülnek. — Először jár Szabolcs- Szatmárban. Hogy tet­szik az országos talál­kozó szízhelye, a vajai várkastély? — Az egész megye roppant tetszik! Az ápolt földek, a szorgos munka nyomai — no, és az almafák légiója! Végre megláthattam azokat a fákat, amelyeknek nálunk különle­gességnek számító gyümöl­csét, *a jonatánalmát olyan szívesen fogyasztjuk otthon. A vajai várkastély ódon le­vegője, történelmi környeze­te a legkiválóbb színhelye egy ilyen jellegű összejöve­telnek — nem is találhattak volna méltóbb helyet. Én kü­lön örülök annak is, hogy én is végigjárhatom Szatmár- Bereg történelmi útjait — a magyar úttörőkkel. Tarnavölgyi György Napló bejegyzés □ íszes kiállítás, elis­merő szavak, a jó munka dicsérete. Köztudottan velejárója mindez a szocialista brigá­dok naplóinak, különösen a jobb brigádoknál. Kissé ön­életrajz, brigádtükör, az el­múlt események krónikája egy-egy napló, ha jól veze­tik. Az utóbbi időiben egyre kevesebb a baj azzal, hogy ez ne így legyen. Am az már meghökkentő, hogy terjed a formalizmus: a naplót nem azért vezetik, hogy írásba foglalják a brigád eseményeit, hanem valamiféle kiállítási tárgy­nak tekintik, ahol a szép és még szebb szerepel. Még akkor is, ha netalán csak lakkozással lehet a még szebbet elérni. Legalábbis erre utal az a tapasztalat, amit néhány óvodánál, is­kolánál említettek. Tavasz táján keresték meg őket anyukák, apukák, szemér­mesen szorongatva a bri­gádnaplót. Csak néhány el­ismerő szót kértek, hogy mennyi társadalmi munkát végeztek a kicsinyek érde­kében. A pironkodásra vi­szont azért volt ok, mert mindezt megelőlegezve kér­ték, a gyermekjátékok ja­vítását, az iskola takarítá­sában való részvételt egye­lőre csak megígérték, de a naplóba a bejegyzés sürgős volt, mert közelgett az ér­tékelés időszaka, s ahhoz a naplót is mellékelni kellett. Az előbbi példa helyett inkább az ellenkezője az igaz, hogy önzetlenül végez­nek társadalmi munkát az óvodákban, a bölcsődékben, iskolákban a szülők, a bri­gádok, mi több, egyes bri­gádok a rendszeres patroná- lást is vállalják. Ennek el­lenére figyelmeztető, hogy a brigádmozgalomban sokszor felüti fejét a formális ele­mekre való törekvés, amely csak azt nézi, van-e elég bejegyzés, elismerő szó a társadalmi munkáról, mel­lékelték-e a színházjegyet, amivel „eleget tettek” a kulturális vállalásnak. Ó zok, akiknek megelő­legezték — a napló­ba való beírással — a társadalmi munka elisme­rését, azóta, ha késéssel, kis lelkiismeretfurdalással is, de valószínűleg eleget tet­tek ígéretüknek, amiért a dicséret szól. Ám nem ille­ti elismerés azt az értékelő kollektívát, vállalati ver­senyfelelőst, aki csak a naplóban szereplő beírások alapján ismeri el a végzett munkát, s nem tudja, hogy valóban milyen tevékenysé­get folytat a brigád. Hiszen ha tudná, akkor sehol sem próbálnának megelőlegezett elismerést gyűjteni. Lányi Botond Nincs pontos adatunk ar­ról, hány felnőtt és gyermek hal meg évente mások gon­datlansága, figyelmetlensége miatt. A közutakon a jármű­vek szedik áldozataikat gaz­dájuk figyelmetlensége, sok­szor ittassága miatt, csim­paszkodó gyerekek esnek a vontató kerekei alá, homok­bánya fala omlik a homok­szállítóra, égési sérülésekkel halnak meg emberek gyer­mekjáték, vagy dohányzás miatt, gyermekek esnek for- ‘ró vízbe szülők, nagyszülők pillanatnyi figyelmetlensége miatt. Ilyen ügyet tárgyalt a na­pokban a Mátészalkai Járás­bíróság, ahol a vádlottak padján egy 55 éves nagyma­ma ült. A múlt év december 3-án elvállalta két unokája őrzését, míg a fiatalok egy lakodalomban vannak. A két gyerek ott játszott körülötte akkor is, amikor a disznók­nak a moslékot készítette. A darát a konyha kövére tette, forró vizet öntött rá, s míg elfordult, hogy sót is tegyen a moslékba, 3 éves unokája beleült a forró vízbe. A nagymama a gyerek jaj­gatására fordult vissza, ki­kapta a gyereket a vízből, egy plédbe csavarta, átro­hant a szomszédba, hogy azonnal hívják a gyerek szü­leit. Aztán a mentő is meg­érkezett, de a kislány olyan súlyos égési sérüléseket szen­vedett, hogy a kórházban sem tudtak rajta segíteni. A nagymamát — idős Far­kas Dezsőné ópályi lakost — gondatlanul elkövetett em­berölésért 6 hónap szabad­ságvesztésre ítélték, a bün­tetés végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztették. Most nyár van, megkezdő­dött a szünidő. A dolgozó szülők — ha tehetik — a nagyszülőkre bízzák a .gyer­mek őrzését. A nagyobbak- kal, az értelmesebbekkel már tulajdonképpen kevesebb a baj, de a kicsikre jobban kell vigyázni! Nagymama a vádlottak padján

Next

/
Thumbnails
Contents