Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-20 / 143. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. június 20. Ma nyílik a JKSZ kongresszusa A magyar küldöttséget Huszár István vezeti Kedden Űj-Belgrádban, a Száva kongresszusi központban, 2300 küldött részvételével, s több mint száz kommunista- és munkáspárt, haladó és felszabadítási mozgalom delegációinak jelenlétében megkezdi munkáját a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének XI. kongresszusa. A kongresszus az első napon plenáris ülést tart, a második és harmadik napon bizottságokban folytatja munkáját és pénteken plenáris üléssel ér véget. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának meghívására hétfőn Huszár Istvánnak, a Politikai Bizottság tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével Belgrád- ba utazott az MSZMP Központi Bizottságának küldöttsége, hogy részt vegyen a JKSZ XI. kongresszusán. A delegáció tagja Berecz János, a Központi Bizottság osztály- vezetője és Halász József, hazánk belgrádi nagykövete. Muhammad Ali sajtókonferenciája Moszkvában „Békeszerető közvetlen embert ismertem meg Leo- nyid Brezsnyevben. Meggyőződésem, hogy a szovjet és az amerikai nép egyaránt jobb megértésre, békére törekszik” — mondotta a többi között moszkvai sajtókonferenciáján Muhammad Ali. A világhírű néger sportoló a múlt héten érkezett látogatásra a Szovjetunióba, a testnevelési és sportbizottság meghívására. Hétfőn fogadta őt Leonyid Brezsnyev. Muhammad Ali előző'eg Moszkva, Szamarkand és Taskent nevezetességeivel ismerkedett. Kedden bemutatót tart szovjet ökölvívók ellen — ellenfelei között lesz többek között Viszockij is, aki már az amatőr világ- és olimpiai bajnokot, a kubai Stevensont is legyőzte. A sajtókonferencián kevés szó esett viszonylag a sportról, annál több a világhírű sportoló tapasztalatairól, amelyeket a Szovjetunióban .szerzett. „Sokat hallok otthon arról, hogy a szovjetek fenyegetnek bennünket. Amit itt láttam, az éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Bárkivel is beszéltem — s köztük voltak vezető" emberek éppúgy, mint olyanok, akikkel az utcán találkoztam — valamennyien őszintén beszéltek arról, hogy békét és együttműködést akarnak a világ minden országával, Amerikával is. Én szeretem hazámat, nekem nagyon is megfelel az amerikai életforma, szeretem rendszerünket, az elnököt — de legalább ennyire szeretem az igazságot és ezt el kell mondanom” — hangoztatta a többi között. Szovjetunióbeli tapasztalatairól szólva Ali, aki hithű mohamedán, beszámolt arról is, hogy találkozott sok mohamedánnal, járt mecsetben s meggyőződése, hogy a mohamedánok, éppúgy, mint minden más felekezet tagjai, szabadon gyakorolhatják a Szovjetunióban vallásukat. Egyébként meleg szavakkal szólt fogadtatásáról — az egyszerű emberek részéről és arról, hogy a nyugodt, békés élet, amelyet a Szovjetunióban látott, megnyerte tetszését. „Leonyid Brezsnyev azt mondotta nekem, hogy nem elsősorban a sportolót köszönti bennem, hanem az olyan embert, aki befolyása révén sokat tehet a népek közötti megértésért, sokat tett a békéért s az amerikai néger lakosság helyzetének javításáért. Azt is mondotta, hogy jöjjek minél gyakrabban látogatóba, mert jól tudom szolgálni a népek közötti megértést, a béke nem hivatalos nagykövete lehetek. Én nagy örömmel vállalom ezt a megbízatást, nagyon tetszik nekem” — jelentette ki Ali. Derültséget keltett, amikor megkérdezték, volt-e szó Leonyid Brezsnyevnél a Spinks elleni visszavágó esélyeiről. „Erről nem beszéltünk — de különben is azt hiszem, aligha ismeri Spinks nevét” — mondotta az „évtized sportolója”, immár megszokott modorában. Idősebb Martin Luther King békemozgalmi kitüntetése — Amikor a világ jövőjéről beszélünk, hidetnünk kell, hogy a gyűlölet semmit sem old meg, s ezért az ellenségeskedésnek még a tanítása ellen is küzdenünk kell —, mondotta idősebb Martin Luther King, a magyar békemozgalom képviselőivel tartott hétfői baráti találkozóján. Az atlantai baptista lelkész élete legfőbb céljáról, mártírhalált halt fia életművének továbbviteléről így beszélt: „Én és testvéreim a béke, a megértés és a barátság evangéliumát hirdetjük, bár az erőszakról való teljes lemondást hirdetjük, ez nem jelenti belenyugvásunkat a társadalmi igazságtalanságokba. Az Egyesült Államokban — és a világ többi országában — fel kell rázni a közömbös embereket, a faji megkülönböztetés, s az elnyomás mindenféle megnyilvánulása ellen, összefogásra indítva őket”. A tanácskozáson — amelyen részt vett a Francia Nemzeti Békemozgalom Yves Fargenak, a Béke-világtanács tagjának vezetésével hazánkban tartózkodó küldöttsége —, felszólalt Willie Christine Farris, idősebb King lánya is. Az előadások után Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára méltatta idősebb Martin Luther King érdemeit, kiemelve, hogy szeretteinek — két gyermekének és feleségének — meggyilkolása sem tántorította el az igazság hirdetésétől. A békéért, a népek közötti barátságért és együttműködésért, a faji megkülönböztetés ellen több évtizede küzdő polgárjogi harcosnak a Magyar Béketanács elismeréseként az OBT kitüntető jelvényét nyújtotta át. Az Országos Béketanács emlékplakettjét kapta meg az idősebb Martin Luther King kíséretében levő Haraszti Sándor baptista lelkész, a Billy Graham Társaság keleteurópai szaktanácsadója, aki nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államokban élő magyarok valóságos, hű képet kapjanak szocialista hazánkról, népünk békés, odaadó, eredményekben gazdag munkájáról. Idősebb Martin Luther King meghatott szavakkal mondott köszönetét az elismerésért. A baráti találkozó — amelyen a magyar egyházi élet számos kiemelkedő személyisége is részt vett — Z^e- bők Zoltánnak, az Országos Béketanács alelnökének zárszavával ért véget. Napi külpolitikai hírmagyarázat „Haraggal, de hűvös fejjel...” □ vietnamiak fegyelmezett emberek. Ha Hanoiban felcsattannak, akkor rendkívül komoly okuk van rá. Most megtették, nem akármiért és nem is akárhogyan. Mint a Nhan Dan, a Vietnami Kommunista Párt központi lapja hétfői vezércikkében megállapítja: „a vietnami nép haraggal, ugyanakkor hűvös fejjel és megfontoltan reagál a bonyolult helyzetre, amely az ellene irányuló, ellenséges politikából fakad”. A sommás megállapítás címzettje a pekingi vezetés és a Nhan Dán vezércikke szinte órákon belül már a második félreérthetetlen vietnami megnyilvánulás: a vietnami fővárosban szombaton hozták nyilvánosságra a Kínai Népköztársaság kormányához intézett hanoi kormánynyilatkozatot. t Az előzmények közismertek. Mind vitathatatlanabb, hogy a Vietnam elleni kínai akciósorozat gondosan kidolgozott forgatókönyv alapján született. A folyamat főbb állomásai a következők: Már a vietnami népnek az amerikai imperializmus ellen vívott élethalál harca idején kitűnt, hogy Peking — enyhén szólva — nem egyértelmű örömmel figyelte a vietnamiak világraszóló erkölcsi-politikai és nem utolsósorban katonai sikereit. A nemzetközi közvélemény nem felejtette el, hogy a súlyos harcok idején Kína nem egyszer nehézségeket gördített annak útjába, hogy a Vietnamnak szánt baráti segítség időben és maradéktalanul eljusson a felszabadító harcosokhoz. A teljes diadal után ismét többször is kitűnt: Peking egyszerűen képtelen megemészteni azt a tényt, hogy Hanoit nem állíthatja a maga veszélyes politikai célkitűzéseinek szolgálatába; hogy a vietnami nép magasra emeli a nemzetközi szolidaritás zászlaját. Egy valóban a maga útját járó, erős, egységes Vietnam léte nem illett bele a kínai számításokba és az ezzel kapcsolatos pekingi ingerültség hamarosan gyakorlati következményekkel is járt. Ma már világszerte közismert, hogy a kambodzsai támadások mögött Peking áll és a cél az, hogy akadályozzák Vietnam további erősödését, békés építőmunkáját ezzel a szüntelen, véres zaklatással. □ közelmúltban ennél is direktebb módszerekre került sor: a Kínai Népköztársaság — Vietnam belügyeibe beavatkozva, ürügyül felhasználva a Vietnamban élő, kínai származásúak mondvacsinált „problémáját” — beszüntette a Vietnamnak nyújtott segítséget, hazarendelte a kínai szakembereket és általában egyoldalúan felbontott egy sor korábbi megállapodást. A Nhan Dán vezércikke némi történelmi leckével szolgál, amikor arra emlékeztet, hogy a vietnami nép még sosem hajtott térdet semmiféle támadó előtt... Harmat Endre Losonczi Pál fogadta a delegációt Hétfőn délelőtt Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke az Országházban fogadta Virgil Teodores- cunak, a nagy nemzetgyűlés alelnökének, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjának vezetésével hivatalos, baráti látogatáson hazánkban tartózkodó parlamenti küldöttséget. A találkozón részt vett Péter János, az országgyűlés alelnöke és Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. A román nagy nemzetgyűlés küldöttsége — élén Virgil Teodorescuval — hétfőn elutazott Budapestről. A delegáció búcsúztatására a Keleti-pályaudvaron megjelent Péter János, valamint az országgyűlés több más tisztségviselője. Jelen volt Victor Bolojan. o Kati csak úgy mellesleg — ahogyan ezt az anyjától megtanulta — jegyezte meg Tibornak: — Az ember azt hiszi, hogy ismeri a saját szüleit. Például én modernek tartottam őket; valahogy olyan aggálytalannak, nyitottnak a mai élettel, mai szokásokkal szemben... Tiborban persze nem volt sem annyi érdeklődés, hogy megkérdezze, miről beszél, sem annyi tapintat, hogy legalább úgy mutassa, mintha érdeklődne. Mulya egy kicsit, ugye. Bár az isten tudja... az is lehet, hogy csak játssza ő is azt a nagy mulyaságot, tudatosan hagyja, hogy Kati úgy kínlódja ki magából a mondanivalót, ahogy tudja. Lehet, hogy az egész mulyasága valójában ravaszság... Megjátssza hogy ő ugyebár csak egy tudományokba roppant belemélyedt fiatalember, annyit sem lehet rábízni, hogy útközben bemenjen a boltba, .mert az a legvalószínűbb, hogy só helyett cukrot hoz. Vagyis mulya. Ez nagyon kényelmes besorolás; persze nyilván leginkább csak önmagának. A környezetének, különösen a jövendőbeli feleségének kevésbé. Katinak persze tulajdonképpen csak fokozta a biztonságérzetét, hogy máris jobban ismeri vőlegénye hibáit, mint erényeit. Tudott számolni ezekkel az erényekkel is, de főleg — s ez a fontosabb — a hibákkal. A gyengeségekkel. A megjátszott, esetleg túljátszott gyengeségekkel is. A munkamegosztás — perspektívában az lesz, hogy Katinak magának kell a sót és cukrot megvásárolnia, meg majd a kocsit is, meg a hétvégi házat a Duna-ka- nyarban, — Tibor meg tudós fejével csak keresse meg — mert rengeteget fog keresni — a rávalót. Kati önmagát nem tartotta nagyobb szakmai karierre alkalmasnak. Annál többre becsülte általános életbölcsességét. Ingerelte ugyan Tibor érdektelensége, vagy mulyasága, de nem jött ki a sodrából, hanem egy felnőtt asz- szonynak is becsületére váló türelemmel — az emberi kapcsolatok felfogásában- megértésében eleve gyengébb férfi iránti gyöngéd megbocsátással — nekifogott, hogy válaszoljon arra a kérdésre, melyet Tibor elmulasztott megfogalmazni és kimondani. — ... mondani persze nem merik, annál sokkal idétlenebbek, különösen Apu, mint a férfiak általában. Csak bátortalanul célozgatnak. Ügy kell kitalálnom ... — Mit, Katikám? Nem értem. Nem, még ez sem az érdeklődés megjelenése volt Tibor tekintetében, vagy pláne az agyában. Nem is azért kérdezte, mert valóban meg akarta érteni. De- hát ha ketten együtt ülnek, az egyik mond valamit, a másiknak előbb-utóbb mégiscsak meg kell kísérelnie valamit felfogni az elhangzott szavakból, hogy viselkedése ne tűnjön durva udvariatlanságnak. — Ó, hát hiszen hogyan is érthetnéd, kiskutyám, amikor még nem is jutottam odáig; hiszen még én magam sem nagyon értem. Még csak az elképzelésemet mesélem, hogy milyenek, hogy ilyenek a kedves szüleim, s hogy erőltetnem kell az agyamat, ha ki akarom találni, mit is akarnak. — Értem — bólogatott Tibor, mintegy nyilvánvalóvá téve, ami hiszen Kati előtt egy pillanatig sem lehetett kétséges, hogy fogalma sincs semmiről, még arról sem, hogy éppen miről is nincs fogalma. Dehát ezt most. Kati nem akarta élezni. — Eljegyzést szeretnének. Azelőtt, tudod, ez beletartozott az illembe... Türelmes udvarlás (most kézcsókra nyújtotta ujjacskáit, s olyan képet vágott, mint aki szívesen, de szemérmes tartózkodással fogadja az udvarlást), gyűrűs eljegyzés, és utána még türelmesebb vő- legénykedés-menyasszonyko- dás; a készülődés, a tervez- getés örömteli, szűzies, ábrándos időszaka. Vásárlások rendezgetések... a jövendő házasélet gondos, aprólékos megalapozása. — Értem — mondta megint Tibor. Holott természetesen, a dolog némileg mégis körvonalazódván, fogalmi címkét kapván (eljegyzés!) a rejtett s felfedni egyelőre nem is óhajtott lényeget még kevésbé értette. — Tudom én, hogy megélted, drágaságom! Te tudó- sabb, bölcsebb, jóságosabb, az öregek romantikus mara- diságnyavalyái iránt sokkal elnézőbb vagy, mint én. Te bele tudod helyezni a jelenségeket történelmi összefüggéseikbe.. Kedvesen meg is paskolta az arcát. Tibornak jólesett az elismerés. Vagyis a képességeit és erényeit illető vélemény. Felfogta ugyan, felfogta ő, hogy Kati csak játssza ezt vele, s valójában egy kissé idétlennek tartja. De ő egyáltalán nem neheztelt ezért; inkább még egy kicsit ő maga is rájátszott e némely vonatkozásában maga által is ismert idétlenségére. Ügy ítélte, hogy nem lesz ez rossz a házasságban. Legyen csak Kati a felnőtt és magabiztos ... Nagyon hálásan fogadta hát a kissé körmönfont elismeréseket. Hálacsókkal. Vagy finomabban: hálapuszival a homlokára. ★ A formulát — amellyel elfogadhatták és másokkal is elfogadtathatták az eljegyzést — voltaképpen tehát megtalálták. A szülők — a menyasszony szülei — nosztalgikus, bár szemérmesen rejtegetett ragaszkodása bizonyos hagyományokhoz. Ennyit Tibor is előre jelezhet a saját szüleinek. A részletekről egyelőre nem sürgős beszélni. A részletek. Hát, ami azt illeti, a részletekről természetesen Tibornak nem lehetett fogalma. Legalábbis egyelőre. Mert hiszen a részletek valójában nem is részletek voltak, hanem éppenséggel a lényeg. De a lényeg leglé- nyegét egészen pontosan csak Anyu tudhatta. Vagy talán még ő sem. ★ Kati tudta, vagy legalábbis erősen gyanította, hogy Anyu mostanában nemigen hívta fel Apát. Régebben igen; régebben bizonyára sűrűbben. Emlékeztette a kerekebb születésnapokra. Tíz, tizenkettő, tizenöt éves lesz a lányuk. Nyilván ilyenkor nem érhette be valami szokványos születésnapi ajándékkal. Vagy kivették a manduláját. Egyszer kificamodott a bokája; vagy legalábbis kibicsaklott és nagyon meghúzódott. Vagy amikor megjött az első havi vérzése. „Kati nagylány lett. Viszonylag korán, már ugye biológiai értelemben.” (Folytatjuk) Elutazott a román parlamenti küldöttség IHllJlBBlYlZlÉlSl
