Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-16 / 140. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. június 16. TELEX... Dollárinjekció Mobutunak rüsszelben szerdán este véget ért az a szakértői szintű konferencia, amelyen 11 tőkés ország és három nemzetközi szervezet képviselői megvizsgálták azt, •hogy mit lehet tenni a súlyos gazdasági nehézségeikkel küszködő Zaire megsegítésére, illetve az ingadozó Mobutu-rend- szer felszínen tartására. A réz világpiaci árának az utóbbi egy évben bekövetkezett zuhanása — az afrikai országnak ez a színesfém az egyiik legfontosabb exportterméke — jócskán leapasztotta az államkassza bevételéit. Ráadásul a nemrég Shaba tartományiban lezajlott felikelés során súlyosan megrongálódtak a rézbányák s hónapokba telik majd, amíg normalizálják a termelést. Zaire gazdasági bajait tetézi a széleskörűen elterjedt korrupció, amely terén Mobutu elnök jeleskedik, akinek külföldre menekített magánvagyonát 600 millió dollárra becsülik. BECS Csütörtökön Bécsben Robert Winter nagykövetnek, a luxemburgi küldöttség vezetőjének elnökletével megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet köb csönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 172. plenáris ülését. A csütörtöki tanácskozás egyedüli felszólalója dr. Emil Keblusek nagykövet, a csehszlovák küldöttség vezetője volt. A bécsi - haderő-csökkentési tárgyalások következő plenáris ülését a jövő hét csütörtökén tartják a bécsi Hofburgban. A brüsszeli értekezlet legfontosabb eredménye — ha ezt annak lehet nevezni —, hogy a vezető tőkés országok, amelyek a Zaire-ben érdekelt multinacionális vállalataik révén eddig is közvetett módon irányították az ország gazdasági életét, a továbbiakban közvetlen gyámság alá helyezik Mobutu rendszerét; A kinshasai pénzügyminisztériumban hamarosan a Nemzetközi Valuta Alap egy „koordinátora” — magyarán: felügyelője — foglalja el posztját azzal a feladattal, hogy egyensúlyba hozza a meglehetősen zilált állapotban levő zaire-i államháztartást. Mobútu gyorssegélykéreLmének a brüsszeli konferencián részt vevő országok csak részben tettek eleget. Belgium, Kanada, az NSZK és Hollandia már be is jelentette, milyen összegű élelmiszert, gyógyszert és gépi felszerelést küld Zaire-ba. Mások azonban, így az USA, Franciaország és Olaszország a zaire-i kormány további felvilágosításaitól teszi függővé segélyét. A Zaire-ből érkező jelentések egyébként katasztrofális helyzetről számolnak be: az éhínség mellett, amely az ország több tartományát sújtja, kolerajárvány is felütötte a fejét. Az eredetileg kért 116 millió dollárnyi segély azonban — elsősorban Szaúd-Arábia és Irán húzódozása miatt — aligha jön össze. B dollárinjekció, amelyben a Zaire-ban katonailag is beavatkozó NATO-hatalmak és szövetségeseik a Mo- butu-rendszert részesítik, mindenképp korlátozott s a súlyos kórban szenvedő beteg sem ettől, sem az ehhez hasonló további tüneti kezeléstől nem remélhet gyógyulást. Pálfi Viktor VARSÓ Csütörtökön délelőtt Varsóban Edward Gierek első titkár elnökletével megkezdte munkáját a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának 12. plénuma. A tanácskozás témája a tudomány szerepének további erősítése az ország társadalmi-gazdasági fejlődésében. Az ülés téziseit több hetes, országos vitára bocsátották. PANAMAVÁROS Véres diákzavargások voltak a Carter elnök látogatását megelőző napon Panamavárosban. A csütörtökre virradó éjszaka a város jogi egyetemének területén összecsaptak a csatornaszerződést támogató és ellenző diákok. A Nemzeti Gárda nem avatkozott .bele az összetűzésekbe, amelynek hivatalos adatok szerint 1, nem hivatalos források szerint 3 diák esett áldozatául. Fogadás a magyar—lengyel barátsági és együttműködési szerződés aláírásának 30. évfordulója alkalmábél Tadeusz Pietrzak, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete a magyar— lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulója alkalmából csütörtökön fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Raffai Sarolta, az ország- gyűlés alelnöke, Szekér Gyula, a Minisztertanács elnök- helyettese, Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, Polinszky Károly oktatási miniszter, Púja Frigyes külügyminiszter, Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, valamint a politikai, a gazdasági, a kulturális és a társadalmi élet számos más vezető személyisége. A shabai felkelés után 1977-ben a marokkói intervenciós csapatok és a zaire-i légierő napalm- és repesz- bombázásai elől mintegy 220 ezer ember menekült Zairéből a szomszédos Angolába. Az idén kirobbant második felkelést francia—belga— amerikai segédlettel elfojtották, és újabb családok hagyták mindenüket hátra, s mentek Zambián keresztül Angolába. A menekültek egy része jelenleg ideiglenes táborokban él Angola Zaire-val határos területein. Az angolai kormány kérésére az ENSZ menekültügyi bizottsága, a Nemzetközi Vöröskereszttel együtt, még tavaly nekilátott a segítség megszervezéséhez: ruhákat, élelmet, gyógyszert szállítottak. A legnagyobb problémát azonban a menekültek letelepítése jelenti. Közel hetven százalékuk mezőgazdasági munkából élt Zaire-ban. Földjeiken, amelyeket el kellett hagyniuk, maniókát, kukoricát és zöldséget termesztettek. Az angolai kormány Lunda és Moxico tartományokban jelölt ki olyan helyeket, ahol letelepedhetnek, és folytathatják eddigi tevékenységüket. A tervek szerint idén százezer zaire-i menekültet szeretnének ily módon földhöz juttatni. Ez azonban csak a fele az Angolában menedéket keresők létszámának, arról nem is szólva, hogy Mobutu hadseregének vérengzései elől újabb menekültek érkeznek és számítanak a luandai kormány segítségére. L. L. Az egyik angolai menekülttábor zaire-i lakói a napi étkezéshez szükséges élelmiszereket készítik elő. Az Egészségügyi Világszervezet egyik szakértője vizsgálja a zaire-i menekülteket. (Fotó: KS) □ Az eljegyzés Anyu ötlete volt. Csak úgy kipattant a fejéből, mint egy isteni szikra. Mosogatás közben; mindjárt az elején. — Kijössz valahára, kislányom? — szólt be Katinak, aki többszöri és mind erélyesebb felszólítás nélkül soha be nem tette volna a lábát a konyhába. Anyu nem tudta hova rakni az elmosott edényt, mert a szárító még azzal volt tele, amit tegnap mosogattak. Kati nagy immel-ámmal kezdte kiszedegetni; tessék- lássék törült egyet-egyet a lecsurgott, megszáradt tányé- rokon-csuprokon, és a maga szeszélyes módján mindent behelyezett egymás után a kredenebe. — Mindig mindent máshová raksz! — mondta sok- századszor Anyu — azért nem lehet soha semmit megtalálni. .. S ekkor, csak mintegy a mondat második felét, ugyanezen a konyhai hangján hozzáfűzte: — ... eljegyzés. Szép nagy eljegyzést fogunk tartani. Kati majdnem elejtette a tányért. — Micsodááát? ő viszont ezt azon a nyújtott, idegesítően vékony hangján kérdezte, mellyel általában minősítette és egyben vissza is utasította a szülői megnyilatkozásokat. Ósdi, korszerűtlen, felesleges hülyeség... — ilyesmit szokott ezzel a hanggal, külön szavak nélkül kifejezni. Anyu egy fedőt belecsapott a mosogatóvízbe. — Ne hisztizz, drága gyermekem, ne hisztizz! Meg se várod, mit mond az ember, már hisztizel is... A „hiszti” meglehetősen tág fogalom volt; szűkebb, tágabb és rugalmasan változó értelemben használták. — Én hisztizek? kérdezte sértődötten Kati. — Csak nem értettem, mit mondasz. Nem értettem. — Eljegyzés, azt mondtam. Most már érted? — Eljegyzés, igen. Most meg azon a tárgyilagos, okoskodó hangján szólalt meg, amitől szintén gutaütést lehetett kapni. De Anyu most már felkészült. — Csak azért sem üt mega guta, kislányom. Eljegyzés, igen, azt mondtam. A t e eljegyzésedről beszélek. — Már meg a guta... Ne haragudj, Anyu, nehéz veled néha... Szóval eljegyzés. Csak egy egész pici kis megjegyzést engedj! Ha ugyanis még nem említettem volna elég félre nem érthető módon, akkor most újra megfogalmazom : drága anyukám, mi Tiborral, tudod, már régen túl vagyunk ezen. Mondhatnám úgy is, eljegyeztük magunkat, vagyis egymást. A fennálló szokások értelmében azonban... házasságot is akarunk kötni, vagyis elmenni a tanácshoz, hogy beírjanak minket egy nagy könyvbe. Ettől aztán majd minden megváltozik. — Meg, kislányom. Csak a fejedben a kótyag, az nem változik. Nem vetted még észre, hogy az emberek nemcsak abba a bizonyos könyvbe Íratják bele magukat, hanem össze is költöznek?! Egy lakásba. Amibe előbb ágyat is vesznek, meg asztalt, meg tévét, meg mosógépet... Mindehhez azonban pénz kell. Pénz. Amiből neked, tudtommal, még nincs egészen annyi, amennyi elegendő lenne erre a célra. Tibornak van?... Hát ezért találtam ki ezt az eljegyzést, mert én vagyok a te szerencsétlen szülőanyád, akinek mindenre gondolnia kell,.. — Például arra, hogy legyen mire elkölteni azt a sok pénzünket? Nyolcfogásos lakoma, torták, italok... És mosogatás! Te jó isten... és takarítás! A részegek után. Köszönöm. Ez már tudatos hergelés volt, azzal a voltaképpen nem is titkolt céllal, hogy Anyu minél hamarabb térjen már rá a lényegre, amit ugyan Kati finom ösztönével homályosan már sejtett is, de annál inkább hallani akart, világosan, kerek perec. Anyu szokatlanul nyugodt maradt. Visszaengedett egy tálat a mosogatóvízbe, és még a kezét is megtörölte, hogy szabadon gesztikulálhasson. — Az eljegyzés természetesen nem hiábavaló, öncélú, gyarló mulatozás lesz. Megfelelő helyzetet és hangulatot kell teremteni, hogy az összes érdekeltek érzelmileg felfokozott, fűtött állapotba kerüljenek; akkor majd kitör belőlük természetes nagylelkűségük, és készek lesznek egymással versengve a legeslegtöbbet felajánlani a rokonszenves ifjú pár számára. Fészekrakási gondjaikon segítendő. .. Elsősorban persze arra a lelketlen, fukar apádra gondolok, akinek mindig fontosabb volt a két kis örökölt hülye kölyke, mint a sa- jét véréből való egyszülött leánya. Az sem hatotta meg, hogy nyilvánvalóan az ő undok természetét örökölted... Lajos bácsi is beszállhat valamivel. .. De még Apura is ráfér egy utolsó érzelmi lökés; mutassa meg, hogy jobb apát találtál benne, mint amilyet veszítettél abban a másikban... Kati nem osztotta Anyu előítéleteit a két atya természetét illetően. Bár időnként eléggé el vékonyodó, ámde sajátosan gyöngéd szál fűzte elvált, újra házasodott, más család gondjait viselő apjához. De azért a mostohaapjával is jól kijött. A két apa között mindig érzett valami rejtett versengést az ő kisleányi szere- tetéért. S már szerencsére egészen kicsi korában is volt annyi esze, hogy mind a két apa iránt megfelelő gyermeki vonzalmat mutasson. Hadd tudja önmagát mind a kettő külön-külön a legmeghittebb bizalom birtokosának. A hatalom, a legfőbb nevelő úgyis mindig Anyu volt. Nem csak általános jellemformáló irányelvekkel látta el mindig hanem egészen konkrét magatartási utasításokkal is. Mint például most: — Tanítsd meg Tibort is, hogyan kell viselkednie! Hiszen a saját szülei előkészítése természetesen őrá hárul. Legyetek kedvesek, egyszerűek, szeretetre méltóak... Neked ez a legnagyobb feladatod. Tibor beidomítása. A neheze úgyis az enyém. Az egészet összehozni, megszervezni. Még azt sem tudom, hogy hol a pokolban is kellene csinálni... — Hool? Hogy hol? — Azt hiszed, mindegy? Apádat, vagyis apádékat például nemigen hívhatom ide. Azt- hiszem, azt Apu nem szeretné... — Ugyan, ilyesmi... — Te még mindig azt hiszed, 'hogy csak az van, amit az emberek mondanak. Majd megtanulod, hogy arra is figyelni kell, amit esetleg titkon gondolhatnak. Vagy nem is gondolnak, eszükbe sem jut, de valamilyen módon mégis van, mert befolyásolja a közérzetüket, a hangulatukat. De egy nőnek — különösen ha anya — észnél kell lennie... Vagyis kitalálni, számításba venni, mi minden fordulhat meg az emberek fejében. Gitta, vagyis Anyu, ritkán oktatta ilyen direkt módon egyetle'n gyermekét, de ha egyszer-egyszer belekezdett, el-elragadta a szónoki hév. Így ez a közös mosogatás, tö- rülgetés is eléggé elhúzódott. .. 2. Mikor Apu hazajött, el nem tudta ‘képzelni, hogyan lehetséges anya és leánya türelmes, csendes, hosszú együttműködése a konyhában. Halkan bement. Nem nyitotta ki a tévét, a rádiót; nem vett elő yjságot. A könyvespolchoz lépett. Nem tudta, mi vár rá. Kati ugyan értetlenkedett még egy kicsit, de végül is hagyta magát teljesen meggyőzni. (Folytatjuk)
