Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-13 / 137. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. június 13. Kommentár A luandai csúcs MÉG NEM TUDNI, vajon a SWAPO, a Dél-nyugat Afrikai Népi Szervezet tárgyalási készsége nyomán folytatódnak-e az eszmecserék Namíbia jövőjéről, annyi azonban bizonyos, hogy az úgynevezett frontállamok luandai csúcstalálkozója ennek a hajlandóságnak a kinyilvánításával ért véget. S ez nem csekély eredmény. Annál is inkább, mert a SWAPO angolai menekülttáborait ért dél-afrikai fegyveres támadás miatt május 5-én félbeszakadt megbeszélések mégiscsak némi reményt nyújtottak a kérdés békés rendezésére. A luandai találkozón feltehetően ésszerű kompromissz- szum született, amelyben talán Kaunda zambiai elnöké az érdem, aki a közelmúltban Washingtonban Carter elnökkel is tanácskozott a namíbiai helyzetről. A népi szervezet és a Biztonsági Tanács öt tagja: Kanada, az NSZK, Nagy-Britannia, Franciaország és az USA — úgy is, mint közvetítők — felújíthatja tehát a tárgyalásokat, ha ugyan a nyugati hatalmak egyáltalán még érvényesnek tartják korábbi úgynevezett Namíbia-tervü- ket. Az ugyanis már május 5-ig kiderült, hogy két fontos kérdésben az álláspontok áthidalhatatlan távolságban állnak egymástól. Az egyik: Dél- Afrika nagy létszámú katonai jelenléte az átmeneti időszakban Namíbiában. A másik: a térség egyetlen mélytengeri kikötőjének, a Wal- vis-öbölnek a problémája, miután Pretoria azt továbbra is magának követeli, noha Namíbia szerves része. A luandai csúcstalálkozón Julius Nyerere tanzániai államfőt kérték föl: puhatolja ki az öt nyugati állam véleményét a két vitás kérdésről, amelyek már a korábbi tárgyalások sikerét is veszélyeztették. Egyes források tudni vélik, hogy a közvetítők nyilvánvaló időhúzás céljából netán hajlandók lennének elismerni a Walvis-öböl hovatartozását, mégpedig Namíbia javára, de azzal a fenntartással, hogy tényleges visszaadásáról csak az ország függetlenné válása után tárgyalhatnak Dél-Afrikával. FIGYELEMRE MÉLTÓ, hogy a SWAPO — a luandai közlemény szerint — továbbra is minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál arra, hogy Dél-Afrikát rákényszerítse Namíbia törvénytelen megszállásának megszüntetésére. Vagyis a csúcstalálkozón — bizonyos nyugati várakozásokkal ellentétben — a Namíbia függetlenségéért következetesen harcoló népi szervezetet nem sikerült eredeti céljától eltántorítani. Most már csak az a kérdés: a közvetítők miként reagálnak az öt frontország: Angola, Mozambitc, Zambia, Tanzánia, Botswana, valamint a SWAPO kezdeményezésére. További engedményeket hasztalan várnak az érdekeltektől: tárgyalási készségük önmagában is jóhiszeműségük bizonysága. A következő lépés joga Pretoriát illeti. Gyapay Dénes Jugoszlávia Az amerikai képviselőház tekintélyes demokrata és republikánus tagjainak egy csoportja Carter elnökhöz intézett levelében aggodalmát fejezte ki a kormány külpolitikája felett. A törvényhozók szerint kérdéses, hogy az Egyesült Államok érdekeit szolgálja-e, ha az afrikai fejlemények miatt romlik az amerikai—szovjet viszony. A levelet a képviselőház külügyi bizottságának 14 vezető tagja írta alá, közöttük több olyan képviselő, akik egyébként korábban — más kérdésekben — bíráló álláspontot foglaltak el a Szovjetunióval szemben. A The Washington Post hétfői jelentése szerint a levelet a múlt hét elején szövegezték meg, de csak Carter elnök szerdai, az amerikai—szovjet viszonnyal foglalkozó beszéde után öntötték végleges formába. „Nem értjük Brzezinski céljait, indítékait” — bírálják a képviselők az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadóját, aki szélsőséges szovjetellenes kirohanásaival a jelek szerint meghatározó szerepet játszik a két nagyhatalom viszonyának megromlásában. Az amerikai külpolitika irányításában jelentős szerepet játszó képviselők levelükben megállapítják, hogy e politika több kritikus kérdésében zavaros a helyzet. Noha szeretnék támogatni a kormány külpolitikáját, ezt nem tehetik mindaddig, amíg nincsen világos álláspont a szovjet—amerikai viszony, valamint Afrika kérdéseiben — közük a képviselők — egy nappal azután, hogy Carter elmondta szerdai beszédét, amelynek célja e fő kérdések tisztázása lett volna. Egyébként is mind szélesebb körből tapasztalható ellenkezés, hangzanak el figyelmeztetések a Brzezinski- féle, Carter elnök által részben átvett hidegháborús vonallal szemben. Kenneth Galbraith, a világhírű közgazdász hétfőn megerősítette, hogy a „Kelet—Nyugati Kiegyezés Amerikai Bizottsága” a múlt héten hosszan tárgyalt Brzezinskivel és arra kérték, hogy a kormányzat mérsékelje hangvételét a Szovjetunió vonatkozásában és ne tegyen semmi olyat, ami veszélyezteti a SALT- egyezmény megkötését. A tekintélyes közéleti személyi- j ségekből álló bizottság társ- ; elnöke George Kennan, az ismert diplomata és Kenneth Galbraith. Honecker fogadta Szűrös Mátyást Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Köz ponti Bizottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke hétfőn búcsúlátogatá son fogadta dr. Szűrös Mátyást, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi zottságának tagját, a Ma gyár Népköztársaság távozó berlini nagykövetét. Erich Honecker a Magyar Népköz- társaság és a Német Demok ratikus Köztársaság, az MSZMP és az NSZEP, s a két testvérnép kapcsolatainak erősítése érdekében végzett munkássága elismeréséül a Népek Barátsága Csillagának arany fokozatával tüntette ki a nagykövetet. Dr. Szűrös Mátyás búcsúlá. togatást tett Willi Stophnál, az NDK minisztertanácsa elnökénél és Horst Sinderman- nál, az NDK népi kamarájának elnökénél, az NSZEP Po litikai Bizottsága tagjainál és az NDK más párt- és állami vezetőinél. I HHON DM CÍME B kínai politikáról — Ha visszatekintünk az elmúlt fél év eseményeire, akkor világossá válik, hogy a kínai hatóságok jelenlegi akciói nem tekinthetők derült égből villámcsapásnak — írja a Nhan Dán hétfői számában. A VKP központi lapja Pekingnek azokat az állításait kommentálja, amelyek szerint Vietnam üldözi a kínai származásúakat és — úgymond — „fokozza Kína. ellenes kampányát”. — Ezek a koholt támadások a vérrel megpecsételt vietnami—kínai barátság ellen nem téveszthetik meg a szé. les közvéleményt. A vietnami nép — folytatja cikkét a VKP központi lapja — sohasem felejti el a Szovjetunió, Kína és más szocialista országok, közeli és távoli barátai segítségét, amely nagy hozzájárulást je lentettek az amerikai agresz. szió elleni harchoz. A Nhan Dán végezetül megállapítja, hogy Vietnam népe békében akar élni a világ minden nemzetével, akár közeli az. akár távoli. Hadgyakorlat A Németországban állomásozó szovjet hadseregcsoport július 3—8. között hadgyakorlatot tart Magdeburg és Stendal körzetében, az NDK területén — jelentette be Moszkvában a Szovjetunió honvédelmi minisztériuma. A szeszáléggyakorlatokon a tervek rint harmincezren — a razföldi alakulatok és a védelmi egységek — tagjai vesznek részt. A hadgyakorlat célja a különböző fegyvernemekhez tartozó egységek együttműködésének erősítése. Izraeli manőverek Dél-Libanonban Június 13-ára — keddre — jelezte Izrael katonáinak visszavonását a jelenleg még megszállt dél-libanoni területekről. Hétfőn délelőtt egyetlen hírügynökségi jelentés sem érkezett az ígért visszavonulás előkészületeiről. Az Asz-Szafir című beirúti lap hétfőn arról számolt be, hogy az izraeliek nem az ENSZ-haderőknek. hanem a libanboni jobboldalnak adják át dél-libanoni állásaikat és egyidejűleg katonai járművei- veiket és fegyvereiket. A baloldali irányzatú Asz-Szafir úgy tudja, hogy a libanoni határ mentén elhelyezkedő izraeli megszálló csapatok parancsnoka a hét végén Bint Dzsebel libanoni városkában a helyi vezetőkkel folytatott megbeszélésen közölte, hogy az izraeliek kedden ugyan kivonulnak, de megtartanak maguknak néhány ellenőrző pontot libanoni területen, a határ menti sávban — szorosan együtt. működve a jobboldali keresztény erők ellenőrizte körzet parancsnokával, Szaad Haddad őrnaggyal. „Haddad az izraeli kormányt képviseli itt” — jelentette ki az izraeli parancsnok. Ugyancsak beiruti jelentés szerint a PFSZ szóvivője hétfőn közölte, hogy az Abu íjad nevű, a szervezethez tartozó csoport tagjai hajtották végre hétfőn éjszaka a ciszjordá- niai Mehula izraeli félkato. nai település elleni különítményakciót. A PFSZ szóvivője hangsúlyozta, hogy a gerillacsoport — a jordániai hatóságok tudta nélkül — a Jor. dán folyónak, Jordániához tartozó keleti partjáról érkezett az izraeliek által megszállt nyugati partra. Vagyis: nem szegték meg Jasszer Arafatnak azt az ígéretét, hogy palesztin gerillák a jövőben nem fogják Libanon területét használni kiindulópontnak az izraeli megszállók elleni akcióikhoz. Kongresszus előtt A Szerb Kommunisták Szövetségének május utolsó napján zárult kongresszusával befejező szakaszához érkezett Jugoszláviában az a belpolitikai eseménysorozat, amely a parlamenti választásokkal kezdődött és a tagköztársaságok, valamint tartományok pártkongresszusaival, illetve értekezleteivel folytatódott. Ebben a hónapban lesz a záróaktus: a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének XI. kongresszusa. A parlamenti választásokat és a kongresszust (az azt megelőző pártértekezletek sorozatát is ide számítva) nem véletlenül tartják meg ugyanabban az „idényben”. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy mindkét eseménysorozaton az elemzés tárgyát az ország bel- és külpolitikája, a gazdasági helyzet alakulása, a párttagság és az egész lakosság előtt álló feladatok témaköre alkotja. Az időben történő „összekapcsolást” indokolja az is, hogy mindkét esemény jelentős személyi változással, „káderátcsoportosítással” jár együtt, amely így könnyebben megoldható. A parlamenti választásokat az idén az 1974-ben elfogadott új alkotmány szellemében tartották meg. Ennek lényege, hogy a szavazást az önigazgatási egységekben, az üzemekben, vállalatoknál, munkahelyeken bonyolítják le. A megválasztott küldöttek így a vezető testületekben azoknak az érdekeit képviselik, akik saját soraikból delegálták őket. A parlamenti választásokat követően alakultak meg az országban a helyi közigazgatási szervektől egészen a Jugoszláv Szövetségi Nemzetgyűlésig bezárólag az új vezető testületek. Ezek személyi összetételét számottevően befolyásolta az az általános elv, amely szerint Jugoszláviában ugyanazt a választott tisztséget (a JKSZ döntése értelmében ez a pártfunkciókra is vonatkozik) egy személy csak két egymást követő időszakban (általában 8 évig) láthatja el. A tisztségek betöltésénél ezenkívül még egy alapelvnek is érvényesülnie kell: a nemzetek és nemzetiségek teljes egyenjogúságának. Ezeknek az elveknek következetes érvényesítése magyarázza például egyebek között azt, hogy a 29 főből álló új jugoszláv kormánynak miért van 18 új tagja — annak ellenére, hogy ezt a nagyarányú személyi változást más tényezők nem indokolták. Jugoszláviában nagy érdeklődés és rendkívüli aktivitás közepette zajlottak le a JKSZ XI. kongresszusát megelőző taggyűlések, pártértekezletek, a hat köztársaság kongresszusai és a két tartomány küldöttválasztó értekezlete. Ezek az események a „helyi” párttagság és a lakosság számára létfontosságúak, hiszen itt születnek azok a döntések, amelyek az adott terület gazdasági, politikai és kulturális fejlődését, a lakosság életkörülményeit hosszú évekre alapvetően meghatározzák. A z elmúlt hónapok egymást követő választási gyűlé- sei és vitákkal teli párttanácskozásai után Jugoszlávia most már valóban csak a nagy záróeseményre, a XI. kongresszusra készül. A JKSZ legmagasabb szintű tanácskozása a külföldi számára aligha ígér valamiféle „szenzációt”. A küldöttek minden bizonnyal megerősítik az ország bel- és külpolitikájának kipróbált elveit, kitűzik az önigazgatáson alapuló szocialista társadalom építésének további feladatait,- jóváhagyták az eddig is folytatott el nem kötelezett külpolitikát. Nyárádi Róbert Tartományi választások az NSZK-ban Nulla — kettő A a a labdarúgás nyelvén akarnánk kifejezni magunkat, így mondhatnánk: 0:2-re vesztett a Szabaddemokrata Párt a legutóbbi tartományi választásokon. Alsó-Szászország- ban és Hamburgban a szükséges legkevesebb ötszázalékos szint alá esett kapott szavazatainak száma, így egyetlen képviselőt se küldhet a helyi parlamentbe. De ki nyert? Az első helyen a Kereszténydemokrata Unió, a másodikon a Szociáldemokrata Párt* végzett. Mégis, az a különös helyzet állt elő, hogy ez a két párt sem tud maradéktalanul örülni a győzelemnek, a büszkeséghez (bevallottan, vagy be nem vallottan) fanyar érzések vegyülnek, ha a két tartományi „mérkőzést” nem helyi, hanem a fontosabb, országos szempontok szerint nézik. Négyévenként tartanak az NSZK tíz tartományában helyi parlamenti választásokat és ennek alapján alakítják meg a helyi kormányt. Mindenütt ugyanazok a pártok indulnak, mint amelyek Bonnban az országos problémák fölött döntő parlamentben képviseltetik magukat (kisebb helyi csoportoktól eltekintve) és ezért minden tartományi választás egyben időközi vizsga is, alkalom a fölmérésre: hol tartanak, levagy fölfelé halad népszerűségi görbéjük, s főleg bevált-e szövetkezési taktikájuk. Ez utóbbival foglalkoznak most elsősorban az érintettek. Bonnban kilenc éve a Szociáldemokrata Párt és a kispolgári-liberális Szabad- demokrata Párt van a hatalmon, a Kereszténydemokrata Unió és bajor testvére, a Ke- reszténysiociális Unió ellenzékbe szorult. Hat tartományban azonban ez a jobboldal kormányoz, s csak négyben a szociáldemokrataszabaddemokrata együttes. (Legalábbis eddig így volt.) Kiindulópontul a nyugatnémet hatalmi küzdelem megítéléséhez azt kell tekinteni, hogy egyik párt sem tudja elfoglalni, illetve megtartani egyedül a legkívánatosabb pozíciót, a bonni kormányzási lehetőséget: a szociáldemokratáknak csak a liberálisokkal együtt van többségük, de ha ez utóbbiak átállnak a kereszténydemokratákhoz, a jobboldal felé billen a mérleg nyelve. A múlt esztendőkben két tartományban sikerült a kereszténypártiaknak elcsalniuk a szabaddemokratákat: Alsó-Szászországban és a Saar-vidéken. Ennek következtében az előbbiben a kereszténydemokraták átvehették a kormányrúdat, míg az utóbbiban megmenekültek a bukástól. Vasárnap Alsó- Szászországban tehát azt is figyelték, hogy beválik-e az átállási taktika, jutalmazzák-e a szavazók. Bár közvetlenül az apró helyi pártoknak tulajdonítják a szabaddemokrata szavazatveszteséget, végeredményben a választók nem álltak kellő számban a liberálisok mögé. Mégsem szabad elhamarkodott következtetést levonni ebből, mondván: nem fizető- dött ki a jobbrafo?3ulás. Hamburgban ugyanis éppen az eléggé baloldalinak számító Szabaddemokrata Pártot érte kudarc. A figyelem most Hessen felé fordul, itt október elején lesznek választások. E tartományban az erős Szociáldemokrata Párt együtt kormányoz a Szabaddemokrata Párttal, a jobboldal pedig hónapok óta azon munkálkodik, hogy föllazítsa ezt az együttest. Hessent döntő „mérkőzésnek” tartják, ha ugyanis itt nyeregbe kerül a jobboldal, olyan többsége lesz a Bundesratban — abban a felsőházban, ahol a tartományok képviselői ülnek —, hogy szinte leblokkolhatja a bonni parlament munkáját. Vajon milyen hatással lesz az alsó-szászor- szági és a hamburgi eredmény a hesseni helyzetre? Csökenti-e a szabaddemokrata esélyeket? Bármilyen meglepő, elsősorban a szociáldemokratáknak okoznak gondot a fejlemények, szavazóik száma ugyanis csökkenőben van e tartomány legnagyobb részén, tehát szükségük lesz a szabaddemokratákra. Kár lenne azonban mesz- szemenő következtetéseket levonni a vasárnapi eredményekből, különösképpen helytelen leírni a Szabaddemokrata Pártot. Kis számú, de jelentős réteget képvisel: több tekintetben haladó értelmiségieket, liberális kis- és középüzem-tulajdonosokat, menedzsereket. Kettős, lelkű párt: a külpolitikában, a polgári jogok védelmében inkább a szociáldemokratákhoz húz, a gazdaságpolitikában olykor már közelebb áll a jobboldalhoz. Híveinek többsége azonban a jelenlegi bonni koalíciós változatot támogatja. V alószínű, hogy a tartományi választások után a kereszténydemokraták és a keresztényszociáli- sok soraiban megerősödnek azok az efCk, amelyek eddig is azt akarták, hogy a jobboldal egyedül ostromolja meg az 1980-as általános választásokon a bonni bástyákat, a Szociáldemokrata Párt vezetői viszont minden bizonnyal a szabaddemokraták drukkerei maradnak ezután is. Tatár Imre Figyelmeztetés a hidegháborús vonallal szemben Törvényhozók levele Carter elnökhöz
