Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-11 / 109. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 11. (Folytatás az 1. oldalról) re. Hasonlóképpen hangzottá washingtoni külügyminisztérium hivatalos nyilatkozata. Táviratban fejezte ki részvétét az olasz kormánynak és Moro családjának Erzsébet angol királynő és Callaghan miniszterelnök. Nicolae Ceausescu román államfő Giovanni Leone olasz elnökhöz intézett táviratában mélységes részvétét tolmácsolta az olasz kormánynak, az olasz népnek és Moro családjának. Konsztantin Cacosz görög elnök és Konsztantin Kara- manlisz kormányfő részvéttáviratukban „égbekiáltó bűntettnek” minősítették Moro meggyilkolását. Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár részvéttáviratában a demokrácia elleni kihívásnak nevezte a gyilkosságot. Ugyancsak táviratban nyilvánította ki részvétét János Károly spanyol király, Habib Burgiba tunéziai elnök, Fu- kuda Takeo japán kormányfői. ★ Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Aldo Morénak, az Olasz Kereszténydemokrata Párt elnökének halála miatt táviratban fejezte ki részvétét Giovanni Leone köztársasági elnöknek és az elhunyt olasz politikus családjának. Taraki távirata szovjet vezetőkhöz Nur Mohammed Taraki táviratban köszönte meg Leo- nyid Brezsnyevnek és Alek- szej Kosziginnak azt az üdvözletét, amelyet az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnökévé és az ország kormányfőjévé történt megválasztása alkalmából küldtek neki a szovjet vezetők. Táviratában Nur Mohammed Taraki kifejezte reményét, hogy az afgán és a szovjet nép közötti jószomszédi és baráti kapcsolatok tovább erősödnek, a két ország közötti gyümölcsöző együttműködés pedig tovább fejlődik a két ország népeinek és az egyetemes béke javára. Á Brezsnyev-látogatás után Ma: kormánynyilatkozat Bonnban Nagy érdeklődés előzi meg a Leonyid Brezsnyev látoga. fásával foglalkozó nyugatnémet kormánynyilatkozatot, amelyet Helmut Schmidt kancellár csütörtökön délelőtt olvas fel a bonni parlamentben. Az ellenzék nevében Helmut Kohl, a CDU, és Franz Josef Strauss, a CSU elnöke válaszolt a kancellár szavaira. A parlamentben képviselt politikai pártok képviselő- csoportjai a hét első felében külön-külön frakcióüléseken készültek fel a vitára. A kormányon lévő szociáldemokraták tanácskozásán Herbert Wehner frakcióvezető figyelmeztetett arra: az NSZK-nak nem szabad visszaélnie a Nyugat-Berlinről rendelkező négyoldalú megállapodással, feleslegesen megterhelnie a kelet-nyugaiti enyhülés folyamatát. Az SPD politikus önkritikusan beismerte, hogy nyugatnémet részről számos alkalommal sértették meg a négyoldalú megállapodás előírásait, és fontosnak mondotta, hogy a jövőben ezek a próbálkozások megszűnjenek. Schmidt kancellár kedd esti tévéinterjújában rendkívül elismerő szavakkal szólt Leonyid Brezsnyev bonni látogatásának eredményeiről. Kiemelte, hogy reménye szerint a kétoldalú dokumentumok aláírása után gyakorlati lépések következnek a nemzetközi leszerelési fórumokon és a gazdasági együttműködésben egyaránt. Schmidt veszélyesnek ítélte bizonyos nyugatnémet politikai és sajtókörök próbálkozásait, hogy Nyugat-Berlin kérdését aránytalanul féldúzzasztva a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok előterébe tolják. „A városnak el kell tűnnie az NSZK sajtó szalagcímeiből” — jelentette ki a kormányfő, hozzáfűzve, hogy csak nyu. godt és tárgyilagos légkörben lehet haladást elérni mind ezen a részterületen, mind a kelet-nyugati kapcsolatokban általában. Oz afgán elnök nyilatkozata Nur Mohammed Taraki, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnöke, miniszterelnök, a kabuli rádióban elhangzott nyilatkozatában az új kormány politikájáról adott tájékoztatást. A közeljövőben Afganisztánban demokratikus agrárreformot hajtanak végre a dolgozó parasztság érdekében. Megszüntetik a még meglévő feudális és prefeudá- lis viszonyokat, tudományos tervezés alapján megerősítik a gazdaság állami szektorát, demokratizálják a társadalmi- életet és más radikális reformintézkedéseket foganatosítanak, hatékony lépéseket fognak tenni az elnyomás minden formájának felszámolása érdekében. Külpolitikai téren az új kormány az el nem kötelezettség elvét vallja: kapcsolatot kíván létesíteni valamennyi szomszédos országgal, s sokoldalú, baráti kapcsolatok kiépítésére törekszik nagy északi szomszédjával, a Szovjetunióval — hangoztatta rádióbeszédében Afganisztán állam- és kormányfője. Hua Kuo-feng koreai látogatása * Hua Kuo-feng, a Kínai Államtanács elnöke, a Kínai Kommunista Párt KB elnöke, szerdán hatnapos hivatalos látogatása végeztével elutazott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból. Búcsúztatására a phenjani pályaudvaron megjelent Kim ír Szén, a KNDK elnöke, a Koreai Munkapárt KB főtitkára és az ország más vezető személyiségei. Hua Kuo-feng az Üj Kína hírügynökség által közölt nyilatkozatában kijelentette, hogy Kim ír Szén'elnökkel folytatott megbeszélései szívélyes, baráti légkörben zajlottak le, s hangsúlyozta: látogatása „nagymértékben befolyásolja a továbbiakban a KNDK és Kína közös harcát.” Hua Kuo-feng rámutatott, hogy tárgyalásaik során Kim ír Szén elnökkel „azonos nézetekre” jutottak. Edesvízű tenger Akár a Balaton, csak egy „kicsit” nagyobb! A Bajkál tóhoz látogató idegennek a vendéglátók mindig elmondanak egy régi mesét. „Az öreg, szürke szakállas Bajkál apónak 333 szorgalmas fia volt. Ezek a fiúk nagy gazdaságot gyűjtöttek össze szorgalmukkal. jóságukkal. Megszámlálhatatlan volt a kincs, amit a környező hegyekből nap, mint nap hoztak. De a kincs gyorsan fogyott, mivel volt az öreg Bajkálnak egy leánya is, aki szertelenségével, köny- nyelműségével, .költekezésével sok bánatot okozott. A leányt Angarának hívták. Egy alkalommal fekete sirályok érkeztek, akik elmondták, hogy él a hegyek mögött, á végtelen tajgán túl egy szép ifjú, kinek a neve Jenyiszej. Bár Angara az ifjút sohasem látta, az elbeszélés alapján rögtön beleszeretett. Szerelme olyan erős volt, hogy azon nyomban elhatározta: eljut Jenyiszejhez. Le- S győzte a hatalmas hegyeket, melyeket az öreg Bajkál gördített elébe. Egyetlen éjszaka eljutott hozzá: a találkozásból szerelem lett, a szerelemből házasság, nagy család. A családot egész Szibéria ismerte, tudták mikor, merre vándorolnak, és hogy vándorlásuk során eljutottak egészen a tengerig...” Bajkál, a mesebéli öreg harmincmillió éve gyűjtögeti saját és az emberek vagyonát, a vizet. Olyannyira, hogy itt található a világ édesvízkészletének húsz százaléka. Pedig a tékozló lány, Angara másodpercenként kétezer köbméterrel pazarolja szét a nagy vagyont. Csodálatos, titokzatos ez a táj. Már a tó méretei is mesébe illők. A víztükör 636 kilométer hosszan, néhol 70 kilométer szélesen ragyog a szibériai éjszakában. Az eddig mért legnagyobb mélység 1620 méter, versenyre kel tengerekkel, óceánokkal. Különös errefelé az éghajlat is. Mintha a természet újabb és újabb titkokat állítana az emberek elé, nem adja meg magát egykönnyen. Június végén csak plusz négy fokos a tó vize, de a legmelegebb időszakban sem lesz a hőmérséklet 12—14 foknál több. Talán ez is a magyarázata annak, hogy a tó vize olyan tiszta, hogy minden tisztítás nélkül is iható. Ha az ember a Duna vagy a Balaton vízére gondol elszorul a szíve, és úgy tűnik folyó és állóvizeink olyan szennyezettek, mint a Rajna, amelyben elpusztultak az élővilág utolsó hírnökei is! A Bajkál-kutató intézet múzeuma érdekesen mesél a környék természet- és állatvilágáról. Az érintetlen erdők vad, talán ember nem járta fenyvesedről, az omulról, a tó egyetlen elevenen szülő haláról, a cobolyról, a nyestről és az ezüstrókáről. A kikötőben éppen leszállásra készen várnak a búvárharangok. Segítséget nyújtanak a tengernyi tó mélységes mélyén lapuló titkok kibogozásához. Csak télen térnek mély álamra, mert félesztendőn át jégpáncél parancsol megálljt a kutatói kíváncsiságnak, amikor a metsző szélben csak a bajkáli fókák kiabálása hallatszik. A hatalmas erejű szélviharok, a Szárma és a Górni pedig elsimítják a méteres hóban a medvék, farkasok nyomát Azonban e hideg, vad világ elcsendesedik a vastagfalu, fekete faházak szobáiban, ahol teát kortyolgatva kellemes elnyúlni, élvezni a tea és az áfonya illatát, hallgatni a fák jajongásét és gyönyörködni az ablak mögötti, jégpusztasággá változó Bajkálban. Pjotr Zsukov szovjet tiszt naplója IM VIR E G VH AZ AIM 30. Oldalt két gépkocsi állt. Mellettük motorkerékpárok, géppuskákkal felszerelve. — Felkészülni a harcra! — parancsolta Sumejkó. Recseg, ropog az ideiglenes sorompó. Aki tud, félre- ugrik. A többi ott marad, és a kerekek átgázolnak rajtuk. Kiabálás: — Halt! Halt! Állj! Az ellenőrzési ponton túljutottak, de a nehezén még nem. Hátulról lövések hallatszottak. Az út előttük jó, letaposott homok. Mögöttük hirtelen fény gyullad. Utánuk erednek. Motorkerékpárok veszik őket üldözőbe. — Babincev! Marcsenko! A gránátokat előkészíteni. A többieknek cél a fényszóró, tűz! Megsemmisíteni a fric. ceket. A motorkerékpárok is őrült sebességre kapcsoltak. Az oldalkocsikból rövid sorozatokat adtak le. Az egyik motorkerékpár lemaradt. A másik jobb oldalról igyekezett befogni a gépkocsit, ezért oldalra húzódott. A vezetőfülkét szeretnék eltalálni. És sikerült is. Mária felugrott, majd visszahuppant. Az ajtó üvegét három helyen is találat érte. Kapott a kocsi oldala is. Grisa nyomta a pedált és teljes gőzzel száguldott. Babincev kihasznált egy kedvező pillanatot és eldobta a gránátot. Ez megtette a magáét. Egy hatalmas robbanás, és nincs tovább motorkerékpár, nincs géppuska, nincs német, nincs oldaltámadás. Ám a németek is okoztak sebesülést. Kapott egy lövést Szaveljov, de tartja magát. Sumejkó eszméletlen. Megsebesült Melnyicsenko és Griscsenko. A jobb oldalán egy vérző sebet a kezével próbál befogni Klimenko. A németektől messzire jutottak. Újabbak nem eredtek a nyomukba. Mintha megkönnyebültek volna. De itt az újabb feladat: rendezni a sorokat. Meg kell állni. Ivan Mihaj lovics Pahomov tért legelőször magához. A századoshoz akart először szólni, de hirtelen hangon felordított. — Doktornő... azonnal ide, doktornő...! Iván Petrovics megsebesült...! A kocsi oldalát őrülten kezdte döngetni a géppisztoly tusával. — Gyorsabban barátaim! Kubányiak, gyorsabban! Félelmetes csend nehezedett a süket határra. Mellettük fák feketéié sora húzódott. Távolabb mintha egy egyedülálló tanya körvonalai rajzolódtak volna ki. A vezetőfülkéből Grisa mászott ki, de valamitől a szeme neki is fennakadt. — A doktornő! A lövöldözés idején a doktornővel valami történt. Annyira figyeltem az utat, hogy nem vettem észre! Semmit hem vettem észre! Lehetséges, hogy csak a félelemtől lett rosz- szul?! Mordenko, mintha rugó dobta volna ki, úgy ugrott le a platóról, és kinyitotta a vezetőfülke ajtaját, Mária fejjel hullott az ölébe. Valaki levetette a köpönyegét. Máriát óvatosan arra fektették. Mozdulatlan, mint egy darab fa. Mozdulatlan. A gépkocsit levitték az út szélére. Bakapcsolták a tompított fényszórót. — Még meleg — mondta nagyot sóhajtva Pahomov. — Hozzátok az orvosi táskáját. Iván Jevdokimovics Babin' cev veteránról 1962-ben készült felvétel. — Ügy ahogy, ő is értette a szanitéc mesterséget. Feltépte mellén a véres blúzt. Ahogy megállapította, a golyó a jobb tüdejét érhette. A vért letörölte, és átkötötte a sebet. — Ej szépséges galambocs. kám! Hogy elbántak veled! Mi mindennek meg kell történni! — Hol vagyunk? — kérdezte alig hallhatóan, esz. méletét visszanyerve Mária. Ezután Sumejkót látták el. Neki kevesebb baja esett. A jobb halántéka felett súrolta egy lövedék, de csak mintha a csontig hasította volna fel a fejbőrt. Bekötözték őt is, a többieket is mind ellátták. A platón eligazgatták a matracokat és az új sebesülteket azokon helyezték el. Felkészültek a továbbhaladásra. A vezetőfülkébe parancsnoknak Szaveljov ült be. A delegátusnak az út további részében végig köny- nyes volt a szeme. Izgett, mozgott, nem lelte a helyét. Idegességében a szája szélét harapdálta. Iván Petrovics lélegzett, felemelte az ujját, nyögött. Ez valamelyest megnyugtatta a kubányi küldöttet. Néha — néha lövések zaja jutott el hozzájuk. A gépkocsivezető, hogy el ne akadjanak, a hátsó kerekekre felrakta a láncokat. Menet közben az egyik helyen tengelyig süllyedtek a sárban. Magyarok huzatták ki őket kormos-fehér ökreikkel... Déli tizenkét óra volt, amikor elérték Kisbutykát. Itt már az övéik fogadták őket. A kilencedik kozák hadosztály költözőhelyén ellátták valamennyi sebesültjüket és kocsira rakták őket. Egyenest a debreceni hadikórház, ba irányították valamennyit. Máriát is. ★ Pahomov este Grisa Hvo- rosztovval Balkányba ment. Vele volt Babincev, Kiszli- cin és Mordenko. Iván Mihajlovics a legapróbb részletességgel mondita el nekem a történteket. A hadosztálynál már elkönyvelték, hogy valamennyien meghaltak. Különösen Timo- senko sajnálta őket. A válaszleveleket is megírták a kraszdonári kerületi pártbizottságra, hogy a delegátus, mint hitték, eltűnt. Mindez nagyon kellemetlen volt. Pjotr Nyikolájevies azt tanácsolta nekem, hogy minél hamarabb menjek Debrecenbe. Tudjak meg mindent Mária, Sumejkó és a többiek állapotáról. A kórházban megtaláltam" Szaveljovot. A keze és a válla gipszben volt. Járni, ha nehezen is, tudott. Szívesen egyezett bele, hogy jön velem a többiekhez. (Folytatjuk)
