Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-11 / 109. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 11. (Folytatás az 1. oldalról) re. Hasonlóképpen hangzottá washingtoni külügyminisz­térium hivatalos nyilatkoza­ta. Táviratban fejezte ki rész­vétét az olasz kormánynak és Moro családjának Erzsébet angol királynő és Callaghan miniszterelnök. Nicolae Ceausescu román államfő Giovanni Leone olasz elnökhöz intézett távi­ratában mélységes részvétét tolmácsolta az olasz kor­mánynak, az olasz népnek és Moro családjának. Konsztantin Cacosz görög elnök és Konsztantin Kara- manlisz kormányfő részvét­táviratukban „égbekiáltó bűn­tettnek” minősítették Moro meggyilkolását. Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár részvéttávira­tában a demokrácia elleni kihívásnak nevezte a gyil­kosságot. Ugyancsak táviratban nyil­vánította ki részvétét János Károly spanyol király, Habib Burgiba tunéziai elnök, Fu- kuda Takeo japán kormány­fői. ★ Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke Aldo Morénak, az Olasz Kereszténydemok­rata Párt elnökének halála miatt táviratban fejezte ki részvétét Giovanni Leone köztársasági elnöknek és az elhunyt olasz politikus csa­ládjának. Taraki távirata szovjet vezetőkhöz Nur Mohammed Taraki táviratban köszönte meg Leo- nyid Brezsnyevnek és Alek- szej Kosziginnak azt az üd­vözletét, amelyet az Afga­nisztáni Demokratikus Köz­társaság Forradalmi Taná­csának elnökévé és az ország kormányfőjévé történt meg­választása alkalmából küld­tek neki a szovjet vezetők. Táviratában Nur Moham­med Taraki kifejezte remé­nyét, hogy az afgán és a szov­jet nép közötti jószomszédi és baráti kapcsolatok tovább erősödnek, a két ország kö­zötti gyümölcsöző együttmű­ködés pedig tovább fejlődik a két ország népeinek és az egyetemes béke javára. Á Brezsnyev-látogatás után Ma: kormánynyilatkozat Bonnban Nagy érdeklődés előzi meg a Leonyid Brezsnyev látoga. fásával foglalkozó nyugatné­met kormánynyilatkozatot, amelyet Helmut Schmidt kancellár csütörtökön dél­előtt olvas fel a bonni parla­mentben. Az ellenzék nevé­ben Helmut Kohl, a CDU, és Franz Josef Strauss, a CSU elnöke válaszolt a kancellár szavaira. A parlamentben képviselt politikai pártok képviselő- csoportjai a hét első felében külön-külön frakcióüléseken készültek fel a vitára. A kor­mányon lévő szociáldemok­raták tanácskozásán Herbert Wehner frakcióvezető figyel­meztetett arra: az NSZK-nak nem szabad visszaélnie a Nyugat-Berlinről rendelkező négyoldalú megállapodással, feleslegesen megterhelnie a kelet-nyugaiti enyhülés folya­matát. Az SPD politikus ön­kritikusan beismerte, hogy nyugatnémet részről számos alkalommal sértették meg a négyoldalú megállapodás elő­írásait, és fontosnak mon­dotta, hogy a jövőben ezek a próbálkozások megszűnjenek. Schmidt kancellár kedd es­ti tévéinterjújában rendkí­vül elismerő szavakkal szólt Leonyid Brezsnyev bonni lá­togatásának eredményeiről. Kiemelte, hogy reménye sze­rint a kétoldalú dokumentu­mok aláírása után gyakorlati lépések következnek a nem­zetközi leszerelési fórumokon és a gazdasági együttműkö­désben egyaránt. Schmidt veszélyesnek ítélte bizonyos nyugatnémet politikai és saj­tókörök próbálkozásait, hogy Nyugat-Berlin kérdését aránytalanul féldúzzasztva a szovjet—nyugatnémet kap­csolatok előterébe tolják. „A városnak el kell tűnnie az NSZK sajtó szalagcímeiből” — jelentette ki a kormányfő, hozzáfűzve, hogy csak nyu. godt és tárgyilagos légkörben lehet haladást elérni mind ezen a részterületen, mind a kelet-nyugati kapcsolatokban általában. Oz afgán elnök nyilatkozata Nur Mohammed Taraki, az Afganisztáni Demokrati­kus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnöke, minisz­terelnök, a kabuli rádióban elhangzott nyilatkozatában az új kormány politikájáról adott tájékoztatást. A közeljövőben Afganisz­tánban demokratikus agrár­reformot hajtanak végre a dolgozó parasztság érdeké­ben. Megszüntetik a még meglévő feudális és prefeudá- lis viszonyokat, tudományos tervezés alapján megerősítik a gazdaság állami szektorát, demokratizálják a társadalmi- életet és más radikális re­formintézkedéseket fogana­tosítanak, hatékony lépéseket fognak tenni az elnyomás minden formájának felszá­molása érdekében. Külpolitikai téren az új kormány az el nem kötele­zettség elvét vallja: kapcso­latot kíván létesíteni vala­mennyi szomszédos ország­gal, s sokoldalú, baráti kap­csolatok kiépítésére törekszik nagy északi szomszédjával, a Szovjetunióval — hangoztat­ta rádióbeszédében Afganisz­tán állam- és kormányfője. Hua Kuo-feng koreai látogatása * Hua Kuo-feng, a Kínai Ál­lamtanács elnöke, a Kínai Kommunista Párt KB elnö­ke, szerdán hatnapos hivata­los látogatása végeztével el­utazott a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságból. Búcsúztatására a phenjani pályaudvaron megjelent Kim ír Szén, a KNDK elnöke, a Koreai Munkapárt KB fő­titkára és az ország más ve­zető személyiségei. Hua Kuo-feng az Üj Kína hírügynökség által közölt nyilatkozatában kijelentette, hogy Kim ír Szén'elnökkel folytatott megbeszélései szí­vélyes, baráti légkörben zaj­lottak le, s hangsúlyozta: lá­togatása „nagymértékben be­folyásolja a továbbiakban a KNDK és Kína közös har­cát.” Hua Kuo-feng rámuta­tott, hogy tárgyalásaik során Kim ír Szén elnökkel „azo­nos nézetekre” jutottak. Edesvízű tenger Akár a Balaton, csak egy „kicsit” nagyobb! A Bajkál tóhoz látogató idegennek a vendéglátók mindig elmondanak egy régi mesét. „Az öreg, szürke szakállas Bajkál apónak 333 szorgalmas fia volt. Ezek a fi­úk nagy gazdaságot gyűjtöttek össze szor­galmukkal. jóságukkal. Megszámlálhatat­lan volt a kincs, amit a környező hegyek­ből nap, mint nap hoztak. De a kincs gyor­san fogyott, mivel volt az öreg Bajkálnak egy leánya is, aki szertelenségével, köny- nyelműségével, .költekezésével sok bánatot okozott. A leányt Angarának hívták. Egy alkalommal fekete sirályok érkez­tek, akik elmondták, hogy él a hegyek mögött, á végtelen tajgán túl egy szép if­jú, kinek a neve Jenyiszej. Bár Angara az ifjút sohasem látta, az elbeszélés alapján rögtön beleszeretett. Szerelme olyan erős volt, hogy azon nyom­ban elhatározta: eljut Jenyiszejhez. Le- S győzte a hatalmas hegyeket, melyeket az öreg Bajkál gördített elébe. Egyetlen éj­szaka eljutott hozzá: a találkozásból szere­lem lett, a szerelemből házasság, nagy csa­lád. A családot egész Szibéria ismerte, tud­ták mikor, merre vándorolnak, és hogy vándorlásuk során eljutottak egészen a tengerig...” ­Bajkál, a mesebéli öreg harmincmillió éve gyűjtögeti saját és az emberek vagyo­nát, a vizet. Olyannyira, hogy itt található a világ édesvízkészletének húsz százaléka. Pedig a tékozló lány, Angara másodper­cenként kétezer köbméterrel pazarolja szét a nagy vagyont. Csodálatos, titokzatos ez a táj. Már a tó méretei is mesébe illők. A víztükör 636 kilométer hosszan, néhol 70 kilométer szé­lesen ragyog a szibériai éjszakában. Az eddig mért legnagyobb mélység 1620 mé­ter, versenyre kel tengerekkel, óceánok­kal. Különös errefelé az éghajlat is. Mint­ha a természet újabb és újabb titkokat ál­lítana az emberek elé, nem adja meg ma­gát egykönnyen. Június végén csak plusz négy fokos a tó vize, de a legmelegebb időszakban sem lesz a hőmérséklet 12—14 foknál több. Talán ez is a magyarázata annak, hogy a tó vize olyan tiszta, hogy minden tisztítás nélkül is iható. Ha az em­ber a Duna vagy a Balaton vízére gondol elszorul a szíve, és úgy tűnik folyó és álló­vizeink olyan szennyezettek, mint a Rajna, amelyben elpusztultak az élővilág utolsó hírnökei is! A Bajkál-kutató intézet múzeuma ér­dekesen mesél a környék természet- és ál­latvilágáról. Az érintetlen erdők vad, talán ember nem járta fenyvesedről, az omulról, a tó egyetlen elevenen szülő haláról, a co­bolyról, a nyestről és az ezüstrókáről. A kikötőben éppen leszállásra készen várnak a búvárharangok. Segítséget nyúj­tanak a tengernyi tó mélységes mélyén lapu­ló titkok kibogozásához. Csak télen térnek mély álamra, mert félesztendőn át jégpán­cél parancsol megálljt a kutatói kíváncsi­ságnak, amikor a metsző szélben csak a bajkáli fókák kiabálása hallatszik. A ha­talmas erejű szélviharok, a Szárma és a Górni pedig elsimítják a méteres hóban a medvék, farkasok nyomát Azonban e hideg, vad világ elcsende­sedik a vastagfalu, fekete faházak szobái­ban, ahol teát kortyolgatva kellemes el­nyúlni, élvezni a tea és az áfonya illatát, hallgatni a fák jajongásét és gyönyörköd­ni az ablak mögötti, jégpusztasággá változó Bajkálban. Pjotr Zsukov szovjet tiszt naplója IM VIR E G VH AZ AIM 30. Oldalt két gépkocsi állt. Mellettük motorkerékpárok, géppuskákkal felszerelve. — Felkészülni a harcra! — parancsolta Sumejkó. Recseg, ropog az ideigle­nes sorompó. Aki tud, félre- ugrik. A többi ott marad, és a kerekek átgázolnak rajtuk. Kiabálás: — Halt! Halt! Állj! Az ellenőrzési ponton túl­jutottak, de a nehezén még nem. Hátulról lövések hal­latszottak. Az út előttük jó, letaposott homok. Mögöttük hirtelen fény gyullad. Utá­nuk erednek. Motorkerékpá­rok veszik őket üldözőbe. — Babincev! Marcsenko! A gránátokat előkészíteni. A többieknek cél a fényszóró, tűz! Megsemmisíteni a fric. ceket. A motorkerékpárok is őrült sebességre kapcsoltak. Az oldalkocsikból rövid so­rozatokat adtak le. Az egyik motorkerékpár lemaradt. A másik jobb oldalról igyeke­zett befogni a gépkocsit, ezért oldalra húzódott. A ve­zetőfülkét szeretnék eltalálni. És sikerült is. Mária felug­rott, majd visszahuppant. Az ajtó üvegét három helyen is találat érte. Kapott a kocsi oldala is. Grisa nyomta a pe­dált és teljes gőzzel szágul­dott. Babincev kihasznált egy kedvező pillanatot és el­dobta a gránátot. Ez megtet­te a magáét. Egy hatalmas robbanás, és nincs tovább motorkerékpár, nincs gép­puska, nincs német, nincs oldaltámadás. Ám a németek is okoztak sebesülést. Kapott egy lövést Szaveljov, de tartja magát. Sumejkó eszméletlen. Meg­sebesült Melnyicsenko és Griscsenko. A jobb oldalán egy vérző sebet a kezével próbál befogni Klimenko. A németektől messzire ju­tottak. Újabbak nem eredtek a nyomukba. Mintha meg­könnyebültek volna. De itt az újabb feladat: rendezni a sorokat. Meg kell állni. Ivan Mihaj lovics Pahomov tért legelőször magához. A századoshoz akart először szólni, de hirtelen hangon felordított. — Doktornő... azonnal ide, doktornő...! Iván Petrovics megsebesült...! A kocsi oldalát őrülten kezdte döngetni a géppisz­toly tusával. — Gyorsabban barátaim! Kubányiak, gyorsabban! Félelmetes csend neheze­dett a süket határra. Mellet­tük fák feketéié sora húzó­dott. Távolabb mintha egy egyedülálló tanya körvonalai rajzolódtak volna ki. A vezetőfülkéből Grisa mászott ki, de valamitől a szeme neki is fennakadt. — A doktornő! A lövöldö­zés idején a doktornővel va­lami történt. Annyira figyel­tem az utat, hogy nem vet­tem észre! Semmit hem vet­tem észre! Lehetséges, hogy csak a félelemtől lett rosz- szul?! Mordenko, mintha rugó dobta volna ki, úgy ugrott le a platóról, és kinyitotta a vezetőfülke ajtaját, Mária fejjel hullott az ölébe. Valaki levetette a köpö­nyegét. Máriát óvatosan arra fektették. Mozdulatlan, mint egy darab fa. Mozdulatlan. A gépkocsit levitték az út szé­lére. Bakapcsolták a tompí­tott fényszórót. — Még meleg — mondta nagyot sóhajtva Pahomov. — Hozzátok az orvosi táskáját. Iván Jevdokimovics Babin' cev veteránról 1962-ben ké­szült felvétel. — Ügy ahogy, ő is értette a szanitéc mesterséget. Feltép­te mellén a véres blúzt. Ahogy megállapította, a go­lyó a jobb tüdejét érhette. A vért letörölte, és átkötötte a sebet. — Ej szépséges galambocs. kám! Hogy elbántak veled! Mi mindennek meg kell tör­ténni! — Hol vagyunk? — kér­dezte alig hallhatóan, esz. méletét visszanyerve Mária. Ezután Sumejkót látták el. Neki kevesebb baja esett. A jobb halántéka felett súrolta egy lövedék, de csak mint­ha a csontig hasította volna fel a fejbőrt. Bekötözték őt is, a többieket is mind ellát­ták. A platón eligazgatták a matracokat és az új sebesül­teket azokon helyezték el. Felkészültek a továbbhala­dásra. A vezetőfülkébe pa­rancsnoknak Szaveljov ült be. A delegátusnak az út to­vábbi részében végig köny- nyes volt a szeme. Izgett, mozgott, nem lelte a helyét. Idegességében a szája szélét harapdálta. Iván Petrovics lélegzett, felemelte az ujját, nyögött. Ez valamelyest megnyugtatta a kubányi küldöttet. Néha — néha lövések zaja jutott el hozzájuk. A gépko­csivezető, hogy el ne akad­janak, a hátsó kerekekre fel­rakta a láncokat. Menet köz­ben az egyik helyen tenge­lyig süllyedtek a sárban. Ma­gyarok huzatták ki őket kor­mos-fehér ökreikkel... Déli tizenkét óra volt, ami­kor elérték Kisbutykát. Itt már az övéik fogadták őket. A kilencedik kozák hadosz­tály költözőhelyén ellátták valamennyi sebesültjüket és kocsira rakták őket. Egye­nest a debreceni hadikórház, ba irányították valamennyit. Máriát is. ★ Pahomov este Grisa Hvo- rosztovval Balkányba ment. Vele volt Babincev, Kiszli- cin és Mordenko. Iván Mihajlovics a legap­róbb részletességgel mondita el nekem a történteket. A hadosztálynál már elköny­velték, hogy valamennyien meghaltak. Különösen Timo- senko sajnálta őket. A vá­laszleveleket is megírták a kraszdonári kerületi pártbi­zottságra, hogy a delegátus, mint hitték, eltűnt. Mindez nagyon kellemetlen volt. Pjotr Nyikolájevies azt ta­nácsolta nekem, hogy minél hamarabb menjek Debrecen­be. Tudjak meg mindent Má­ria, Sumejkó és a többiek ál­lapotáról. A kórházban megtaláltam" Szaveljovot. A keze és a vál­la gipszben volt. Járni, ha nehezen is, tudott. Szívesen egyezett bele, hogy jön ve­lem a többiekhez. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents