Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-09 / 107. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 9. Napi külpolitikai hírmagyarázat Brezsnyev bonni látogatása után L eonyid Brezsnyev hazaérkezett Moszkvába, a Német Szövetségi Köztársaságból. Véget ért a látogatás, amelynek minősítésére a világsajtóban — pártállás ra és a világnézetre való tekintet nélkül — visszatérő jelző a „történelmi” kifejezés. Ez nemcsak az esemény jelentőségének nagyságrendje miatt jogos, hanem azért is, mert jól érzékelteti a lényeget. Azt, hogy egy mérhetetlenül fontos folyamat újabb állomásáról van szó. Ez többszörösen is igaz. Nincs manapság politikával, foglalkozó, az iránt valamelyest is érdeklődő ember, aki elfeledhetné, hogy a látogatás időpontja lényegében egybeesett a második világháború befejeződésének évfordulójával. Ez különösen drámaivá teszi a közös közleménynek azt a kitételét, amely szerint a mai ifjúságnak „sohasem szabad átélnie azt, amif az előző nemzedékek átéltek”. Ezért — a béke megvédéséért — sokat kellett és sokat kell még tenni és ez volt a látogatás legfőbb célja. A kilátások ma minden nehézség és veszély ellenére jóval biztatóbbak, mint valaha. Ezt elsősorban azért állapíthatjuk meg, mert a szocialista országok erőfeszítései és egyes józan nyugati körök, közöttük az NSZK vezetőinek felismerései nyomán megindult az a jótékony politikai láncreakció, amit ma enyhülésnek nevezünk. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányai között 1970-ben aláírt moszkvai szerződés talán a legfontosabb volt az olyan lépések közül, amelyek a hidegháború frontjának áttöréséhez vezettek. Azóta az NSZK- ban is, más nyugati országokban is aktivizálódtak a hideg- háborús erők, amelyek mindmáig mindent megtesznek, hogy visszafordítsák ezt a folyamatot. Ennek ellenére Moszkvában is, Bonnban is úgy látják, sem a két ország, sem az emberiség számára nincs más lehetőség, mint a nehézségeket leküzdve tovább haladni a megkezdett úton. Ilyen nézőpontból eleve világos, hogy a látogatás jelentősége messze túlnő a két nagy ország önmagában is fontos kapcsolatain és maguk a kétoldalú kapcsolatok is világpolitikai kisugárzásúak. „A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság — jelentette ki Leonyid Brezsnyev a nyugatnémet televíziónak adott nyilatkozatában — sokat tehet azoknak a nehézségeknek a megszüntetéséért, amelyekbe az enyhülés folyamata ütközött a maga fejlődésében. Sokban a mi országainktól függ, hogy megszilárdulnak-e, elmélyülnek-e azok a pozitív folyamatok, amelyek a hetvenes évek első felében kezdődtek el a nemzetközi kapcsolatokban." □ kétoldalú és a nemzetközi kapcsolatok szerves ösz- szefüggését jelképezi az a két legfontosabb okmány, amelyet a tárgyalások eredményeképpen a két ország, vezetői aláírtak: a szovjet—NSZK gazdasági keretegyezmény és a megbeszélésekről kiadott közös nyilatkozat. Á" kéretegyezmény huszonöt esztendőre szól — a közös közlemény betűje és szelleme pedig remélhetőleg negyedszázadnál is jóval hosszabb távon befolyásolja majd jótékonyan a szó szoros értelmében százmilliók sorsát. Harmat Endre Megnyílt a vietnami szakszervezetek kongresszusa Hanoiban, az ünnepi díszbe öltözött Ba Dinh-palotá- ban, hétfőn reggel megnyílt a vietnami szakszervezetek IV. kongresszusa — az első ilyen tanácskozás az egységes, szocialista Vietnam létrejötte óta. A kongresszuson jelen van a SZOT küldöttsége, Ligeti László alelnök vezetésével, a Szovjetunió és más szocialista országok szaksztervezeti mozgalmának, a szakszervezeti világszövetség és regionális szakszervezeti szövetségek képviselői. Kína nem küldött képviselőt ? a kongresszusra. Megnyitó beszédében Ho_ : ang Quoc Viet, a Vietnami ; Szakszervezeti Szövetség El- j nöke felvázolta annak a tör- ! ténelmi fejlődésnek az ívét, amelyet Vietnam tett meg az előző kongresszus óta. A kongresszus feladata a szervezett munkások mozgalmának elemzése, a párt IV. kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtásának vizsgálata. Ezután Ton due Thang államfő üdvözölte a tanácskozást, majd Le Duan, a VKP KB főtitkára emelkedett szólásra. Le Duan hangoztatta, hogy a munkásosztály az állam, és — egyebek között — a szakszervezetek segítségével valósítja meg kollektív gazdává válását. A vietnami munkást, hazaszeretete mellett, a magasfokú proletár internacionalista szellem vezérli, küzd a faji és nemzeti diszkrimináció valamennyi megnyilvánulása ellen, harcol a szűklátókörű nacionalizmus és a nagyhatalmi sovinizmus minden jelensége ellen. Kormányváltozás Egyiptomban Hétfőn nyilvánosságra hozták az átalakított egyiptomi kormány névsorát. Szadat elnök május másodiki beszédében nyomatékosan felhívta a miniszterelnököt, hogy a kormány munkájának megjavítására változtassa meg a kabinet összetételét. Ahhoz képest, hogy Szadat nagygyűlési beszédében milyen nyomatékot adott a kérdésnek, igen kevés változás történt. Mamduh Szalem miniszter- elnök a következő feladatokat tűzte a kormány elé: 1. Szadat elnök támogatása az igazságos békéért folytatott erőfeszítéseiben; 2. a belső front biztonságának garantálása. a szociális béke biztosítása; 3. az egyiptomi gazdaság radikális reformja, a termelés növelése, az árspirál megállítása, az infláció megszüntetése érdekében. A miniszterelnök kijelentette: „Le kell leplezni azokat a kísérleteket, amelyek célja a belső front egységének megbontása”. Az új kormány — gyakorlatilag a régi emberekkel — lényegében tehát a különböző oldalról jelentkező ellenzékkel szembeni kemény vonal jegyében lép hivatalba. A kormány kedden Alexandriában teszi le az esküt. Budapestre látogat Reza Pahlavi Losonczi Pálnak, az Elnöki hammad Reza Pahlavi AryTanács elnökének és feleséamehr. Irán császára és felegének meghívására a közeli , , napokban hivatalos látoga- sóge Farah Pahlavi csaszar- tásra hazánkba érkezik Mo- nő. (MTI) (Folytatás az I. oldalról) működéséről, megvalósult és tervezett rendezvényeiről. — A hívő emberek a jószándékú. de más világnézetű embertársaikkal egyetemben messze akarják űzni házaiktól a félelmet, és közel akarják engedni a békét, a biztonságot. az együttműködést. A békehónapban, de nemcsak most, hanem szolgálatunk minden napján mi katolikusok tenni akarunk azért, hogy ez a béke. biztonság és együttműködés minél szebb, tartósabb eredményeket hozzon — hangsúlyozta Várko- nyi Imre prépost, kanonok. az akció katolika igazgatója. a Béke Világtanács tagja. — A béke a kezünkben van. megteremtése biztosított. Az imperializmus összes manővereit meghiúsíthatja — hangsúlyozta Enis Cockun, a török béketanács főtitkára, aki a békemozgalom eredményeiről szólt. Sebestyén Nándorné. az Országos Béketanács főtitkára zárszavában elmondta: a béke és barátsági hónap budapesti és megyei tervei jelzik: a tavaszi akció szocialista bel- és külpolitikánkhoz méltó esemény lesz. Ez évben is milliók tesznek hitet a béke ügye mellett. Magyar vezetők üdvözlő távirata Csehszlovákia felszabadulásának 33- évfordulója alkalmából DR. GUSTAV HUSÁK elvtársnak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének. DR. LUBOMIR STROUGAL elvtársnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya elnökének. Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, valamint az egész magyar nép nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek, Csehszlovákia Kommunista Pártjának, kormányának és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság testvéri népeinek hazájuk felszabadulásának 33. évfordulóján. Népünk őszinte megbecsüléssel és tisztelettel tekint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeinek Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével a szocialista társadalom építésében, országuk felvirágoztatásában elért kiemelkedő eredményeire. A szocialista építőmunka nagyszerű sikerei a szocialista Csehszlovákiában elismerésre méltóan járulnak hozzá a szocialista közösség erősítéséhez, hatékonyan segítik a tartós békéért és a nemzetközi biztonságért vívott közös harcot, a szocializmusért és a társadalmi haladásért folyó világméretű küzdelmet. Csehszlovákia népei méltán élvezik a haladó emberek rokonszenvét és tiszteletét. Nagy örömünkre szolgál, hogy pártjaink és országaink kapcsolatai szüntelenül fejlődnek, együttműködésünk tervszerűen bővül az élet minden területén a marxizmus—leniniz- mus, a proletár internacionalizmus elvei, a közös célok és érdekek alapján. Nagyra értékeljük népeink egyre mélyülő barátságát, a közvetlen kapcsolatok bővülését országaink lakossága között. Mindez hatékonyan szolgálja a két ország népeinek javát és az egész szocialista közösség érdekeit. Nemzeti ünnepük alkalmából újabb nagy sikereket kívánunk önöknek és a testvéri Csehszlovákia népeinek a fejlett szocialista társadalom építésében, hazájuk további felvirágoztatásában. KÄDÄR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. (Folytatás az 1. oldalról) ülést. Ugyancsak csütörtökön délelőtt, az MTA felolvasótermében a matematikai és fizikai tudományok osztályának ülésén a számítástechnika alkalmazásának feladatairól, az informatika számítástudományi és matematikai problémáiról, a mérési adatgyűjtő rendszerek ipari alkalmazásáról és a vállalati információs rendszerekről lesz szó. E szakosztály csütörtök délutáni ülésén a fizika fejlődési irányzatairól, így a proton lepton-mikroszkópos fényképéről, a magerőkről. a nehézionok fizikájáról, a kvázi-egydimenziós szerves kristályok vizsgálatáról hangzanak majd el előadások. Az ország természeti erőforrásainak kutatása és feltárása jegyében négy előadáson foglalkoznak csütörtökön délelőtt a föld- és bányászati tudományok osztályának tudósai az aktuális földtani kérdésekkel, amelyet a délutáni ülésen további hét előadás követ, majd pénteken újabb hét előadás jelzi, hogy e népgazdaságilag igen fontos kérdést tudósaink alaposan megvitatják. A közgyűlés egészében és a kapcsolódó programok jelzik: mindez a tudomány és a termelés kapcsolatáról szóló párt- és állami határozat jegyében zajlik. Pjotr Zsukov szovjet tiszt naplója IM Ví R E GVHÄZ AIM 28. A vakmerőség teteje Iván Petrovics Sumejkó még nem járta sorra a betegeket, amikor odasietett hozzá Pahomov. A bunkerban félhomály honolt. Iván Mihajlo- vics gazdálkodott, mint otthon. Nemcsak lámpát, gyertyát kerített, összetákolt egy mosdót is. Hozott vizet. Kerített egy asztalt, meg három széket. Megtakarította őket egy kicsit. Még amikor a gépkocsit bevitték a fészerbe, ő már akkor magával hozott két kanna bort. Teljesítette a doktornő minden utasítását. Az emberek egy részének, amikor a doktornő nem látta, víz helyett bort is adott. Különösen nem sajnálta magától, így aztán végül a lábai arra vitték, amerre nem akarta, és a nyelve se fordult mindig időben. Géza már a kórházban mondta, hogy ez a bor kitűnő tokaji aszú. „Azt pedig tudni kell inni, mert különben nem érzed az aromáját. Királyok, császárok itala ez.” Az öreg a doktornőnek is akart adni egy csuporral: — Igyál lányom! Ettől bátrabb leszel! A doktornő elmosolyogta a dolgot. Mária Alekszin kötését frissítette fel. Szergej erősen tartotta magát. Amputálták a bal lábát. De ő maga még mindig meg volt róla győződve, hogy ép a lába. Arra is volt lelkiereje, hogy vicceljen: „Hamarosan felkelek és megkergetem a lányokat”. Kozjura a fején volt sebesült. Sztyepán gyakran elvesztette az eszméletét ilyenkor hívta az édesanyját, a nővérét, Annát. Mindössze 21 éves volt. Itt volt a gépkocsivezető Grisa is. Szétszedte a géppisztolyát, hogy megolajozza. Ő azért maradt fent, hogy tartsa a kapcsolatot, meg segédkezzen. Most éppen Iván Mihajloviccsal ment el, hogy segítsen neki. — No, hogy rendezkedtünk be? — kérdezte a százados. —Nem rosszul! — lelkesedett Mária. — Az egyik betegünknek túlságosan magas a láza. Odamentek Afonyinhoz. — Valószínűleg valami komplikáció lépett fel. Haslövéssel műtötték meg. Ilyen körülmények között csak figyelni lehet az állapotát. Melnyicsenkó mankót kér: — Megpróbálnék néhányat lépni. — Még korai — feleli Mária. — Már jól tudok ülni. Mi lesz velünk kapitány elvtárs?! Kijutunk ebből a pokolból?! — Igen. Remélem, hamarosan kikecmergünk innen! — Nagyszerű. Mi Jakovval már jól mozgunk. Nekünk mindenesetre adjanak pisztolyt és géppisztolyt. — Amikor kell, akkor adunk. Csernyenkó is csatlakozott. — Soha sem tudni, hogy mi adódhat az életben. A fricc az élőkben nem válogat. 1941-ben bombázták a szerelvényünket. Tudták a kutyák, hogy kórházvonat, mégis szórták ránk az „áldást”. Most sem tudom felfogni, hogy mi van itt. — Nyugodjon meg. Őrizzék meg a nyugalmukat. Bármi történjék is, megadni nem adjuk meg magunkat. Sumejkó Máriával átment a másik részbe. — Kérlek, tartsd őket jószóval, vidáman. A fő az, hogy te nyugodt légy. Ez átragad a betegekre is. Az emberek nagyon kedvesek. Tudják, hogy nagyon nehéz a helyzetünk. A németek néhány utcával arrább már megjelentek. De nekik erről nem szabad tudni. — Nem kell, hogy tudják? Jobb, ha mindent tőlünk tudnak meg! Így is vég nélkül kérik: „doktornő menj, tudd meg, mi az igazság!” Iván Petrovics gyengéd volt és kedves. Mária közelebb húzódott: — Őrizd meg magad és az embereket. Én magamban nem bízok, de benned igen! ... Két nappal később Sumejkó rosszat álmodott. Amikor felébredt, csuromvizes volt. Mária állt mellette: — Nyugodj meg! Mint ez az éjjel, ez az álom is úgy elrepül ! Megnyugodott. Dolgai szólították. Mária aggodalommal követte lépteit. ★ — Mintha a németek elfelejtették volna felkeresni a mi utcánkat — mondta Sza- veljov. — Valószínűleg azért, mert látták, hogy milyen sok lövedék hullott erre a környékre. — Lehetséges — mondta a távolba merengve Sumejkó. — De azért őrködjék mindenki mindig éberen! — Résen vagyunk százados elvtárs! Babincev kozák felment a padlásra. Onnan minden mintha a lábaink előtt játszódna le. Ha valami van, akkor Ivan Jevdoki- movics azonnal jelenti. ★ Ősszel az este hamar beköszönt. A tartalékokból élünk. Adagonként élelmezünk. A bunkerba az élelmet most Grisa hozta le. Lent mindenki ideges. Iván Mihajlovics Pahomov is töri valamiben a fejét. Talált egy petróleumfőzőt. Hozott egy éjjeli edényt is. A sebesültekkel enélkül nem lehet meglenni. „Mennyi német lesz itt egy-két nap múlva! A harci- zajból tisztán fel lehet fogni, hogy valahol Keletre öldöklő ütközetek dúlnak. A mieink alig hátráltak valamit és mégis milyen nehéz visszaverni az ellentámadást! Ha minket felfedeznek, akkor egytől- egyig le is mészárolnak bennünket. Egy biztos: nem adjuk meg magunkat. Küzdünk az utolsó töltényig, az utolsó leheletünkig. A városban néha-néha már géppuskázás is hallatszik. Lehet, hogy más egységektől, máshol is húzódtak meg sebesültek és őrök? Vagy azok lőnek, vagy őket lövik?” Sumejkó tudta, hogy a városban máshol is állítottak fel tábori kórházat. „Vagy az is lehet, hogy a gárdahadosztály légideszant-egysége és a páncélosok törtek be és keveredtek harcba? Bizonyára kénytelenek ellenlökésre, hogy ki tudjanak törni a városban és a környékén rekedt egységek. Biztos, hogy tüzérségi tüzet is zúdítani fognak a várost feladni nem akaró németekre. És ez a legvalószínűbb. Éppen ezért el kell menni innen minél előbb, nehogy a saját tüzérségünknek essünk áldozatul. El kell menni. De hogyan? Milyen áron? A várost ostromzár alá veszik...” ★ A padlásról, mint eszeveszett, úgy ugrott le Babincev. — Német a kapuban! — Hol? — Ott, tovaris gárdakapitány. Nézze, az utcán. Gépkocsival érkeztek! — Valamit itt felejtettek? — Aha. A gépkocsin ládák, zsákok. Hat ember — bosz- szankodott Afanászij Harit- onovics. — Számold meg mégegy- szer. Biztos, hogy hat ember a sofőrrel együtt? — Itt forognak a kerítés körül. — Van köztük tiszt is. — Mit csinálnak? — Nézelődnék. Az egyik visszajött a kerítéshez. A sapkáján rangjelzés. Biztosan ő a parancsnok. (Folytatjuk)
