Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

1978. május 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Az alapszervezetek irányítása Érdemben segíteni! A párt politikájának végrehajtása, határozatainak gyakorlati megvaló­sítása elsősorban az alapszerveze­tekben történik. A legjobb alapszervezeti munka sem tudja nélkülözni azonban az irányító pártszervezetek közreműködését. Az alapszervezetek munkájában elért ered­mények csakúgy, mint a meglévő fogyaté­kosságok elválaszthatatlanok az irányító pártszervek tevékenységétől. Az irányító pártszervek többsége átté­telek nélkül közvetlen kapcsolatban áll az alapszervezeteikkel. Ez azért kedvező, mert e pártszervek közvetlenül érzékelik az alapszervezetekben jelentkező gondokat és problémákat. Természetesen a pártmun­ka alapegységeivel közvetett módon kap­csolatban álló pártszervek is sokat tesznek azért, hogy ismerjék az alapszervezeti munka sokszínűségét és bonyolultságát. A pártirányítás fejlődésének lényeges eredménye, hogy minden szinten erősödött az operativitás és a gyakorlatiasság. Eze­ken nem a rossz értelemben vett beavat­kozást, prakticizmust értjük. Az operativi­tás a gyakorlati tapasztalatok, a hozzáértés, a munkában megnyilvánuló magas fokú ön­állóság ötvöződése, készség a megérett problémák felismerésére és eredményes megoldására. Amikor tehát erről beszé­lünk, a nagyobb felelősségre és a hozzáér­tésre gondolunk, amelynek erősítése az alapszervezeteket irányító tevékenység el­sőrendű teendője napjainkban. Az alapszervezetek irányításában elért eredmények mellett azonban jócskán je­lentkeznek gondok, problémák is. Megol­dásukhoz egyértelmű felfogást kell terem­tenünk abban: hogy alapszervezeteink munkájának további fejlesztése nem kép­zelhető el anélkül, hogy egyidejűleg az őket irányító szervek munkáját is ne fej­lesszük. E tekintetben is érvényesíteni kell azt a korábbi felfogásunkat, hogy „egy adott járási, városi, üzemi pártbizottság munkájának alapvető fokmérője az irányí­tása alatt álló pártalapszervezetek munká­jának színvonala és eredményessége”. Miután az alapszervezetek helyzete, vezetésének színvonala, szervezeti ereje különböző, jogos igény, hogy tovább erő­södjék az irányító munka differenciáltsá­ga, s az irányító pártszervek oda csoporto­sítsák a nagyobb segítséget, a tapasztaltabb pártmunkásokat, aktivistákat, ahol ezt a helyzet legjobban indokolja. Az eddiginél lényegesen több feladat vár ránk a gyenge pártalapszervezetek se­gítésében. Tervszerű beiskolázással, ká­derátcsoportosítással. fokozott segítéssel alkalmassá kell tenni őket az önálló érde­mi munkára. Közös gondunk a lakóterületi körzeti pártalapszervezetek munkájának fellendítése, továbbá a társközségekben folyó politikai munka folyamatosságának biztosítása. Amikor a pártirányításról beszélünk, nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy az alapszervezetek önállóságának növeke­désével nem mindenüt tartott lépést a kez­deményezőkészség erősödése. A problé­mák, a feszültségek, az ellentmondások észlelése, a gyors reagálás és a megoldási készség még sok kívánnivalót hagy maga után. Az öntevékenység kibontakoztatása érdekében mindenekelőtt el kell kerülni, hogy a pártmunka minden elemét határo­zatokkal, utasításokkal szabályozzuk. Az egészséges öntevékenységnek ugyanakkor feltétele a központi akarat tiszteletben tar­tása, az alsóbb szervek folyamatos irányí­tása, segítése és ellenőrzése. Mi tagadás, az irányító pártszervek nem mindig veszik eléggé figyelembe az alapszervezetek reális teherbíró képességét. Gyakran úgy tekintik az alapszervezeti kommunista közösségeket, mintha ott is függetlenített apparátusok dolgoznának. Ezért gyakran több tennivaló egyidejű végrehajtására születik határozat, párhu­zamos vizsgálatokat tartanak. Ezért jogos az igény, hogy járjunk el körültekintően az új határozatok meghozatalában. Az irá­nyításnak emellett abban is segítenie kell a pártalapszervezeteket, hogy ne egy idő­ben minden határozattal foglalkozzanak, hanem azokkal, amelyek a politikai folya­mat szempontjából az adott időben helyi­leg fontosak és amelyekben érdemben tudnak cselekedni. A megnövekedett feladatok egyre in­kább sürgetik a pártmunkában is a helye­sen értelmezett szakszerűséget és hozzá­értést. A szakszerűség abszolútizálása, vagy szembeállítása a politikai követelmények­kel téves és megengedhetetlen. A jó érte­lemben vett szakszerűségre és céltudatos­ságra viszont nagy szükség van. Mit értünk a jó értelemben vett szak- szerűség alatt? Semmiképpen sem azt, hogy minden pártmunkás, aktivista képez­ze ki magát üzemmérnökké, technikussá, agrárszakemberré. Egy olyan fajta politikai szakszerűség kifejlesztéséről van szó, amely az adott témában bizonyos fokú tárgyisme­retet is feltételez. Az irányító munkában ezért elő kell mozdítania, hogy mindig számoljunk döntéseink politikai, társadal­mi, gazdasági hatásaival; legyünk képesek megfontolni: milyen gazdasági kérdéseket emelünk politikai rangra; reálisan meg tudjuk határozni egy-egy szükségessé vált intézkedés végrehajtásának módját és üte­mét. Arra törekszünk az irányításban, hogy az alapszervezetek fordítsanak nagyobb gondot döntéseik objektivitására, sokoldalú és tudományos megalapozottságára. Ez fel­tételezi az okok gondos feltárását, a párt­tagság véleményének állandó igénylését és ismeretét, valamint az előforduló szélsősé­gek és túlzások kiküszöbölését. A XI. kongresszus arra hívta fel a fi­gyelmünket, hogy minden pártszervezet kapcsolja össze eszmei-politikai irányító, nevelő tevékenységét a határozatok végre­hajtásának folyamatos szervezésével, a főbb feladatok teljesítésének állandó ellen­őrzésével. E téren is számottevőek az ered­ményeink. Ám éppen a gazdaságban folyó politikai munkában nem mindig tudtunk ennek érvényt szerezni. Egyes cselekvési programok túl általánosak, gyakran a gaz­dasági vezetés teendőit másolják, és így szinte lehetetlen ezekre építeni a pártmeg- bizatásokat. S bár a pártszervezetek be­számoltató és a végrehajtást ellenőrző te­vékenysége a korábbinál céltudatosabb, módszereiben sokszínűbb és gazdagabb, egyszóval eredményesebb, még ritka, hogy a határozatok végrehajtásának elmulasztá­sát felelösségrevonás kövesse. Ebben is több következetességre van szükség mind az alapszervezetekben, mind a felsőbb párt- szervezetekben. A z alapszervezeti munka fejlesztésé­ben nagy szerepet játszik az irá­nyító pártszervek munkatársainak területfelelősi tevékenysége. A területfele­lősöktől azt várjuk, hogy kutassák és ter­jesszék a pártmunkában bevált jó mód­szereket, adják át tapasztalataikat, segítsék elő alkalmazásukat azért, hogy ne kelljen mindenkinek újra és külön felfedeznie azt, amit valahol már eredményesen alkal­maztak. Az alapszervezetek joggal igény­lik. hogy a területfelelős ne csak felszíne­sen és általában érdeklődjön a pártmunka iránt, hanem alaposan tanulmányozza és ismerje az alapszervezet munkáját, prob­lémáit. Kellő segítséget várnak tőle a ve­zetőség reszortfelelősei is. Megkülönbözte­tett segítséget kell nyújtaniuk a vezetőségek testületi munkájához és a taggyűlési hatá­rozatok kidolgozásához is. Munkájuk meg­ítélésében, értékelésében az legyen a meg­határozó, hogy a gondjaikra bízott alap­szervezetekben milyen színvonalon végzik a munkát. Az alapszervezetek irányításában is az érdemi, a munka tartalmával, minőségével összefüggő elemeket kell erősítenünk. Péter János az MSZMP KB osztályvezető-helyettese A MOM mátészalkai gyárában a vízóraház megmunkálását végzi Nagy Mihály. (Elek E. felvétele) IBRÁNYI VÁLTOZÁSOK Világra nyíló kapuk Régen csirkefarm volt, ma gumigyár. A fák álcázta épü­letben gumimatracokat és autóbuszharmonikákat gyár­tanak. Az ibrányi gyárban a leg- kopottabb helyiség Tanka Györgyé, a vezetőé. De azok­ra a termekre és csarnokok­ra, ahol a fizikai munkát Végzik, több jutott. Tágasság és bőven ömlő levegő a sa­játjuk. ahol a 350 munkás zömében nők, jót érzik ma­gukat. Nevek a táblán — Pár gép, két-három asz­tal volt az egész, és kész ... — meséli Czéra Lászlóné, aki már 1972-ben, az indu­láskor is itt dolgozott: — Emlékszem, sokat kínlódtunk akkor, mindenki betanuló volt, és a főzőkanál mellől elszólított asszonyoknak sok minden nehéz volt... Hat éve százötven gyakor­latlan ember 50 millió forint értéket kínlódott ki, ma há­romszázötvenen kétszázmil­liónyi kempingárul és har­monikát állítanak elő. A kezdetre utal a csarnok­ban felfüggesztett nevezetes gumimatrac is, melyet ma már ereklyeként tisztelnek a kempingüzemben sürgölő- dők. Ez volt ugyanis az első. Mellette egy tábla lóg, azok nevét őrzi, akik a matracot készítették. Rövidesen egy másik matrac és egy jókora tábla is odakerül majd. Ez a matrac lesz ugyanis az egy- milliomodik. — Félkész árukat gyár­tunk — mondja Tanka György. — A kempingcikke­ket 240-en, a harmonikákat nyolcvanan állítják elő. „Távházasság a miénk..." Az ibrányi üzem kapui ma már a világra nyílnak. A pvc gyermeknadrágokat és a gumírozott fonalat új ter­mékek váltották fel. Ezek akkor is reprezentálják Ib- rányt a földgolyó sok szeg­letében, ha a külföldi hasz­nálók közül talán senki sem ismeri ennek a szabolcsi fa­lunak a nevét. — Végül is, van mivel dol­gozni, nem manufaktúra azért ez a gyár. — így mondja Korpái Tamás, a kempingüzem vezetője. — Gépállományunk talán jobb a nyíregyháziénál is, de en­nél többet ér, hogy a legne­hezebb fizikai munkát, a masszázást nekünk már si­került felszámolnunk. A ké­zi munka helyett gép végzi ezt. — Persze — és ezt már Tanka Györggyel ketten fej­tegetik —, itt sem csak öröm az élet. Távházasság a mi­énk, mert nehéz a kapcsolat- tartás Nyíregyházával. A szállítás pedig külön gond. Ha sikerül valaminek a gyártását felfuttatnunk, azt sem tudjuk: mosolyog­junk-e? Mert főhet a fejünk, mivel visszük el, amit elké­szítettünk? És — fűzik hoz­zá —, az sem jó, hogy na­gyon kevés az iskolázott emberünk. Persze, sokan tanulnak már, de míg a ta­nulásból hasznosítható tudás lesz, néhány év eltelik. Mondtuk, ez a gyár a nőké. Czéra Lászlóné, így fogal­maz: — Nekem a lányom is itl dolgozik. Művezető. A kér­désre pedig, hogy miképp ér­zem magam, az a válasz: én hoztam ide őt is. Fakultatív munkakezdés Szilágyi Miklósné így vé­lekedik: * — A kereset kielégítő, 2200—2300 forint havonta. Ráadásul nem kell messzire jönnünk érte, • mindnyájan ibrányiak vagyunk. Gégény Balázsné felsóhajt: — Kár, hogy nem tíz évvel korábban telepítették ide az üzemet. Nem csak azért, mert több lenne akkor a nyugdíj... Amikor üzemben dolgozik, akkor tudja csak az ember, mit ér a jó társaság. Még a világot is másképpen nézem, amióta gyári munkás vagyok ... > Szeretik ezt a munkát. Igaz, az üzem is igyekszik megszerettetni velük. Példá­ul úgy, hogy a kismamák és a rászorulók egy műszakba járhatnak. Aztán bevezették a fakultatív munkakezdést. A gyerekes anyák 7-re, fél nyolcra, és 8 órára is jár­hatnak. Szabó Istvánná négyéves kislánya, Anikó kedvéért dolgozik egy műszakban, Oláh Benjáminná pedig, aki öt gyereket nevel egyedül, sokat köszönhet az üzemnek. — Ennyi pulya mellett se­hol sem tudtam több műsza­kot vállalni, ezért dolgozni is alig tudtam. Itt megértették a helyzetemet... Cél karnyújtásnyira A gyárrészleg vezetője, bú­csúzóul, már a kapuban mondja: — Tudja, azt szeretnénk, ha egyszer nem csak félkész árukat gyárthatnánk, hanem komplett kempingcikkeket és harmonikákat. Ez persze, még messze van. De ami már karnyújtásnyira van csak tő­lünk: talán még ebben az év­ben elérjük a nyíregyháziak exportkihozatali szintjét. Pe­dig ott, tizenkét éve foglal , koznak ezzel. Speidl Zoltán N evem: újfehértói für. tösmeggy. Megszüle­tésemben az a körül­mény játszott döntő szerepet, hogy őseim már a XIX. szá­zad végén meghonosodtak a nyírségi tájon. Erről írásos adatok is tanúskodnak. Szor­galmas parasztembereknek köszönhetem, hogy család­fám nem halt ki, igaz, zárt kertekbe, telekmezsgyékre szorultam. Ezért is hívtak leginkább: népi meggynek, sokan a szememre vetették akkor, hogy túl kicsi va­gyok, sokkal kisebb, mint az előkelőbb rokonom, a Pán- dy-meggy. De akik ismertek, azt is tudták, én sokkal, de sokkal több termést hozok, mint a Pándyék ... Újjászületésem 1950-ben kezdődött, amikor a Kerté­szeti Kutató Intézet 1950-ben Ujfehértón, ahogy hivatalo­san fogalmaztak: meggy kí­sérleti bázist alakított ki. Nem is felejtem el, hogy első jótevőm Dániel Lajos tanár úr volt, őt követték Szakácsi Gyula és Pálkövi József. Ek­kor már törzskönyvet készí­tettek rólam, számot kaptam, P—1, P—2. 1962-ben dr. Pe- thő Ferenc vette át a kísér­leti telep vezetését, s mond­hatom olyan „Klónszelekci- ós” munkán estem át, hogy minden porcikám érr' Bölcsőmként említhetem az újfehértói Dudás József és dr. Csepey Mihály állat­Meggy monológ orvos kertjét, vagy Istenes Dániel újfehértói gazda kert­jét, vagy a Bokorhegyet. Nem volt könnyű gyer­mekkorom. Folyton más-más nevelőszülőkhöz kerültem. Ujfehértón kívül Nyírteleken jártam faiskolába, s folyton minősítettek, figyeltek, min­den „mozdulatomat” ponto­san feljegyezték. Virágzási idő, termékenyülés, termés- mennyiség, vírusmentesség. Ezt leginkább Pusztai Ber­talan jegyezgette buzgalom­mal. Aztán a hatvanas évek kö­zepén majdnem pórul jár­tam, kis híján elvitt a belvíz. Mire kint voltam a vízből, folytatódott a „nevelésem”. Csavaros eszű „tanáraim” mindenképpen a termőkaros orsó koronát erőltették, de én erősebbnek bizonyultam, ezért maradt a kedvem sze­rinti sudaras ágcsoport ko­ronával a fejem. Ez nekem jobban áll. Hivatalos anyakönyvi be­jegyzésem, mondhatnám így is, névadóm, 1970-ben volt, ekkor ismerte el önálló lé • tem az Országos Fajtaminő­sítő Tanács, P—2 névvel en­gedélyezték az üzemi szapo­rítást. Megkaptam a min­dennapi szóhasználatban szebben hangzó újfehértói fürtösmeggy nevet. Azóta jócskán megszaporodott a meggycsaládunk, évente 30— 40 ezer oltványt állítanak élő a faiskolák. Ott vagyunk a nyírtassi, a nyírmadai, a bal- kányi, a debreceni állami gazdaságok nagyüzemi táb­láin és sok házikertben. Ki­váló lé- és kompóttulajdon- ságokkal rendelkezünk, jú. nius végén, július elején érünk. És már exportképesek is vagyunk. r bb nevelőszülőm után, két nevet említhetek, akik „örökbe fogad ■ tak”, ők a szüleim. Furcsa így mondani, mégis így igaz, hogy két apám van, a ne­mesítő munkában dr. Pethő Ferenc és Pusztai Bertalan vett részt, az „anyakönyv” szerint 70—30 százalékos arányban. Nem szeretnék szégyent hozni szülőapáimra, legyek bárhol is az ország­ban, süssön rám bárhol is a nap, és szürcsöljenek bár­hol is a világon. „Finom ez a meggy, finom ez a kompót...” Ha ezt mondják rólam, ezzel köszönöm meg az újjászüle­tést. (P. G.) Az ibrányi matracüzemben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents