Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-06 / 105. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 6. KOMMENTÁR A dollár és az olaj randevúja E gyelőre csak találgatni lehet, hogy mi lesz a szaúd^arábiai Taifban szombaton kezdődő OPEC- tanácskozás végeredménye. Az mindenesetre már most tény, hogy Washington időben — Blumenthal pénzügy- miniszter révén legalább egy héttel a találkozó előtt — figyelmeztette a kőolaj-exportáló országok szervezetének 13 tagállamát: óvakodjanak az olajár emelésétől és a „dollár iránti hűség” megszegésétől. Az olajminiszterek ezúttal ugyanis elsősorban azért ülnek össze, hogy a dollár ügyében döntsenek. Az amerikai valuta zuhanásszerű értékcsökkenése, az ebből eredő hatalmas veszteségek miatt a szervezet több tagállama azt követeli, hogy az olaj árát ezentúl ne az amerikai, hanem valamelyik másik nyugati valutában, vagy „valutacsoportban” rögzítsék. És okkal: az árfolyamesés óvatosabb becslések szerint mintegy 14 milliárd, mások szerint viszont legalább húsz milliárd dolláros veszteséget okozott a szervezet tagállamainak. Ennek ellenére — mutatnak rá a megfigyelők — nem valószínű, hogy az olajexportáló országok határozott lépésre szánják el magukat. A politikai arculatukat, társadalmi-gazdasági céljaikat tekintve egymástól nagyon is különböző tagállamok már jóval a tanácskozás előtt három csoportra oszlottak. Az egyik ilyen csoport az igen befolyásos Szaúd-Arábia vezetésével keményen védelmezi a dollárt, bízik Washington dollármentő akcióiban. Ennek fő oka az, hogy a csoport tagjait nem érinti annyira a dollár árfolyam- esése, mint a többieket. A másik csoport, Irak, Kuvait, Líbia és Algéria — tehát a szervezet haladó tagállamai — a dollár ellen és az áremelésért lépnek fel, miközben a fejlődő országoknak nyújtandó fokozottabb támogatást is sürgetik. A harmadik, mérsékelt csoport a középutat követi: Venezuela és Irán egyelőre hivatalosan nem nyilatkozott a dollárkérdésben. Végül pedig ami Washingtont illeti, számára igen kellemetlen lenne, ha az OPEC a jövőben nem dollárban számítaná az olaj árát. Carter sajtóértekezlete Nagy lépés előre a SALT-tárgyalásokon „Remélem, még ebben az évben megállapodásra jutunk a hadászati fegyver- rendszerek korlátozásáról” — mondotta csütörtökön port- landi sajtókonferenciáján James Carter. Az Egyesült Államok elnöke — aki jelenleg négy nyugati szövetségi államot érintő háromnapos országjáró körúton van — rámutatott arra, hogy az utóbbi hónapokban nagyot léptek előre a szovjet—amerikai SALT-tár- gyalásokon, ám — fűzte hozzá — a rakéták és a robbanófejek számát illetően döntésre még nem jutottak. Lehetségesnek mondotta, hogy Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, az SZKP KB főtitkára ellátogat az Egyesült Államokba „ha úgy látjuk, hogy a SALT- megállapodás annyira közeli, hogy Brezsnyev és jómagam meg tudjuk oldani az utolsó még fennmaradt problémákat.” A továbbiakban kijelentette, reméli, hogy a kongresz- szus jóváhagyja az Izraelnek, Szaúd-Arábiának és Egyiptomnak szánt korszerű amerikai harci repülőgépek eladására előterjesztett csomagtervet. Újságírók kérdéseket tettek fel az elnöknek az Angola és Namíbia határán folyó hadműveletekről, a pretoriai rezsim angolai inváziójáról. Carter a kérdésre csak azt válaszolta, hogy az Egyesült Államoknak „nincs szándékában beavatkozni egy esetleges angolai fegyveres konfliktusba”. Strougal Moszkvában Pénteken munkalátogatásra Moszkvába érkezett Lubomír Strougal Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, csehszlovák miniszterelnök. A vendéget Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke fogadta. Cyrus Vance Mexikóban A Mexikóvárosban tartózkodó Cyrus Vance amerikai külügyminiszter tegnap megkezdte tárgyalásait mexikói kollégájával. Santiago Roel Gardával. Budapestre készül az amerikai mezőgazdasági miniszter Az amerikai mezőgazdasági miniszter a kétoldalú kereskedelem bővítéséről, hitel- kapcsolatokról, agrártudományi tapasztalatcseréről készül tárgyalni Budapesten, és bízik abban, hogy az eddigi együttműködés talaján még szélesebb körű kapcsolatok alakulnak ki a magyar kormány illetékes vezetőivel. Robert Bergland, a Carter- kormány mezőgazdasági minisztere (politikai tiszte előtt farmer) szombaton európai körútra indul, amelyen túlnyomórészt szocialista országokat, egyebek között a Szovjetuniót, Lengyelországot, Romániát keresi fel, majd dr. Romány Pál mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter meghívására négy napot tölt hazánkban. Ez lesz egyébként a harmadik személyes találkozó a két ország mezőgazdasági vezetői között. Képek Mozambikból FAFARAGÓK. A makonde törzs tagjai különleges kis csákány segítségével készítenek szobrokat az értékes, igen kemény ébenfából. A hagyományos népművészet e termékeit sokan keresik külföldön is. ISKOLA MOTALÁBAN: Mozambikban a kormány és a Frelimo párt egyik legfontosabb feladata az oktatás megszervezése. Igaz, a körülmények még nem ideálisak a motalai iskolában, de a lehetőségek az írás-olvasás elsajátítására már megvannak. Amerikai levelünk Sikersztori H enry Kissinger volt külügyminiszter a dél-koreai megvesztegetési ügyet vizsgáló képviselőházi bizottság előtt esküre emelte kezét és elhadarta a kongresszusi kihallgatásokon szokásos szöveget: — Az igazat, csakis az igazat mondom. A korrupciós botrányt már több, mint egy éve vizsgáló bizottság egyes tagjai azzal az érzéssel kezdték Kissinger kihallgatását, hogy az sok homályos dologra fog fényt deríteni. A reményüket arra alapozták, hogy Kissinger 1969-től a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója, majd 1973-tól külügyminiszter is volt egészen 1977. január 20-ig. A két funkcióban eltöltött időszak fedi az amerikai kongresszusi tagokat megvesztegető dél-koreai titkosszolgálat, a KCIA és Tongsun Park dél-koreai üzletember egyesült államokbeli tevékenységét. A megvesztegetési botrány tervezésében, szervezésében és bonyolításában részt vett a KCIA-n kívül Dél-Korea washingtoni nagykövete is, így az ezekkel kapcsolatot tartó amerikai hírszerző szervezet, a CIA és az amerikai külügyminisztérium már 1969 óta tudott a korrupcióról. Az amerikai CIA az első értesüléseket a legjobb forrásból, a dél-koreai elnöki palota titkos lehallgatásából szerezte. Kissinger már 1971-ben kapott egy szigorúan titkos jelentést az FBI akkori vezetőjétől, Hoovertól, ami tájékoztatást adott a dél-koreaiak kongresszusi tagokat megvesztegető ügyeiről. Az első jelentést még kettő követte az FBI-től. Ennek ellenére nem történt semmi a megvesztegetések leállítására, holott a törvény szerint ilyen esetekben azonnal letartóztatják az illetőket. A bizottság azt tudakolta Kissingertől, hogyan emlékszik az FBI-jelentésekre és miért nem történt intézkedés? Haig tábornok, aki jelenleg a NATO főparancsnoka, ugyancsak megjelent a bizottság előtt és Kissingerhez hasonlóan rövid memóriával védekezve bújt ki a felelősség alól, hozzátéve, hogy ő egyetlen dologra világosan emlékszik, nevezetesen, hogy egyetlen FBI-jelen- tést sem látott a dél-koreai megvesztegetési ügyről. De egy kis beosztású külügyi tisztviselő emlékszik még arra is, hogy a CIA-tól intették őt le, hogy ne bolygassa az ügyet. Az akkori nagy elnézésnek két fontos külpolitikai oka volt. Az egyik: a Dél-Koreában állomásozó amerikai csapatok zavartalan maradásának biztosítása, a másik: a dél-koreai csapatok részvétele a vietnami háborúban az amerikaiak oldalán. Ezekért az Egyesült Államok katonai, gazdasági segéllyel fizetett a dél-koreai vezetőknek. A segély összegének nagysága viszont a kongresszus jóindulatától függött. Ennek a jóindulatnak a serkentését szolgálta az a 8.5 millió dollár, amit Tongsun Park és Dél-Korea volt vashingtoni nagykövete, Kim Dong Jo szétosztott az évek folyamán az amerikai kongresszus tagjai között. Dél-Korea viszont — a megvesztegetés éveiben — több milliárd dollár értékű segélyt kapott a kongresszusi szavazások nyomán. A dollárnak ebben a különös körforgásában a kongresszusi szavazás nyomán a dél-koreai kormány kasszájába, s onnan egy töredéke vissza néhány tucat kongresszusi tag zsebébe — vált Tongsun Park milliomossá. Két hete az immunitás védelme alatt e bizottság előtt tett vallomásában Park meggazdagodásának történetét „amerikai sikersztorinak” nevezte. a kihallgatást végző bizottság egyébként meglepően igénytelen volt Kissinger beszámolója alatt. Egyetlen kérdést se tettek fel neki a korrupciós pénzeket osztogató Tongsun Parkról vagy Kim Dong Jo nagykövetről. Emiatt többen fel is vetették a kérdést: a kivizsgálok tényleg meg akarnak tudni mindent és felelősségre vonni a vétkeseket, vagy csak „jó erkölcsre” akarják bírni őket a zajos kivizsgálások rendezésével. Washington, 1978. április JCfrarícs. Iitaán. 26. A gépkocsivezető kérte parancsnokát: — Üljön be gárdakapitány elvtárs! Zavar a vezetésben. — Viszont így jobban látom a terepet — felelte halkan Iván Petrovics. — Most nagy óvatosságra van szükség! — Doktornő, most merre kell mennem? — kérdezte Grisa. — Az út valószínűleg nagyon rossz! Ha a hidak épek, akkor ennek ellenére sem érhet bennünket baj. A hidak nélkül viszont sok gondunk lesz, bár az árkok nem mélyek. Most forduljon balra. Azután jobbra. Onnan már egyenesen. Ez itt a Debrecenbe vivő vasútvonal. Hamarosan itt lesz egy vasúti megálló, Császárszállás. Azután Kisbutyka, majd Nagybutyka, és onnan már nincs messze Érpatak. — Csak innen jussunk ki! — szűrte a szót a foga közt a vezető, miközben erősen markolta a kormányt. — Nekem a kocsi minden úton, mindig hűségesen engedelmeskedett. Vezettem már erős ellenséges tűzben, bombát szóró repülőgépek alatt, de a sors még mindig megkegyelmezett, — folytatta Grisa. — Ez egyszer még kegyes lehet hozzánk! Sumejko egy pillanatra levette a terepről a szemét, és a küldöttre nézett. — Kijutunk-e ebből az egérfogóból? Pahomov oldalra fordította a fejét. — Milyen különös ember vagy te Iván Petrovics. Mit gondolsz, a polgárháború idején, mi nem jutottunk kutyaszorítóba ? — Mindig ezzzel jössz elő! Micsoda történeteid vannak a polgárháborúról! Igaz. Tettétek a magatokét! De most, bátyuska, magad is látod, egészen más a szituáció. 1920-at nem hasonlíthatod össze 1944-gyel. A delegátus ellenkezett: — Nem értelek egészen! Valahogy túl idegesek vagytok! — Érted te nagyon jól. Ha az úton mész tovább, ott fognak el. Ha nem mész, akkor is mindegy. így még kezdhetünk valamit. A különbség csak annyi, hogy ha elfognak, akkor koncentrációs táborba vezet az út és folytatódik a krematórium kéményén át, csak más alakban. Pahomov ebben a pillanatban felállt és a domb irányába fordult. — Mondtam én, hogy így lesz! — Mit mondtál te? Vedd le inkább a sapkádat és játsszál vele egy kicsit, legalább eltereled a figyelmedet. A vezetőfülkében hirtelen nagy riadalom támadt. A sofőr kiáltott valamit. A kapitány teljesen kihajolt. Va- lamerről tankok közelednek ... Tehát a menekülés útja Császárszállás felé is el van vágva. Mária eifehéredett. Iván Petrovics szorította a kezét. A közelben géppuskasorozatok ropogtak. — Fordulj le a mellékutcába, és tarts egyenest nyugatnak! Grisa a fordulás közben kérdőn nézett Sumejkóra. — Merre van nyugat? — Ezen az utcán tovább! Mária ijedt hangon, mintha imádkoznék, így szólt: — Gyerünk a kórházba! — Ott már németek vannak! Mária! Sajnállak! De neked le kell szállni! Itt kell hagynod minket! Valamelyik házban meghúzódsz, amíg elmúlik ez az ellentámadás. — Mit akarsz ezzel mondani? — Azt, hogy túl kell élned. Téged senki sem bánthat. Nekünk meg végig kell járnunk a saját utunkat! — Nem értelek, Iván Petrovics. — Bújj el akármelyik házban! Túléled! — Nem, és ezerszer nem! Veletek maradok!-r- Megparancsolom! Hangját felemelve, meg akarta állítani a gépkocsit. — Kinek beszélek?! Állj! De Grisáig nem jutott el a parancsnok hangja. Minden figyelmét az útra összpontosította, és nyomta a gázpedált. — Ne állj meg! Meghalok, de a sebesülteket akkor sem hagyom el! Én orvos vagyok! Velük lenni, — ez a feladatom! Te magad is beteg vagy; csillapodj le! A kapitány nem tehetett mást. Engedett. A betegség verítéke öntötte el egész testét. Több mint egy kilométert haladtak így, emeletes, meg földszintes házak közöt jártak. — Gyerünk ide, ehhez a nagy házhoz. Egy tágas udvarra jutottak. A hátsó udvarra mentek. Az emeletes épület szobáiban nagy összevisszaságot találtak. Minden a hegyén- hátán állt. A lejárat a pincébe a folyosóból nyílt. Oda helyezték el a betegeket. A gépkocsit bevitték a csűrbe és rázárták az ajtót... *** Szaveljov a kozákokkal az emeleten rendezkedett be. Ide hordták fel a fegyvereket, a golyószórókat a tartaléktárakkal, a harckocsielhárító gránátokkal, a tőröket, és néhány egyéb zsákmányolt puskát. Egyszóval önvédelemre rendezkedtek be. Az ablakok lőrésekké alakultak át. A szakaszvezető régi jó ismerősöm, ö is a mi kozákfalunkból való. Petropav- lovszkban elsőként jelentkezett önként a lovassághoz. Afanászij Haritonovics Szaveljov a vakmerőségig bátor. A harcok alatt többször sebesült, vannak kitüntetései. 1943 november 1-ének éjjelén hadosztályunk a 36. kozák lovasezreddel megtörte az ellenség ellenállását, és Vasziljev generális harckocsizó egységeivel betörtek Tureckij-Válba, Am- janszkba, és három teljes napon át vívtak kemény véráldozatos harcot a hitleristákkal. A 4. Ukrán Front parancsnoka, Szergej Szemjonovics Birjuzov akkor földimről ezeket mondotta: „Azok között, akik áttörtek a Szíváson és ostromolták Perekopot, azoknak a hőstette ott, akkor, 1943-ban felért apáink hőstetteivel, azokéval, akik egykor ugyanitt N. V. Frunze parancsnoksága alatt hajtották végre a maguk hőstettét. Közülük is kitűnt az öreg kozák, Afanászij Szaveljov. Igen bátor ember. Példaképül lehet állítani a fiatalság elé.” (Folytatjuk) ^jot^suko^szövjeMisz^apiója IV Vf R E GYHÁZÁIM
