Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-31 / 126. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 31. Napi külpolitikai kommentár ______________________ £ •&: Madarat tolláról... A KÍNAI KÜLÜGYMINISZTERNEK az ENSZ- közgyűlés rendkívüli, leszerelési ülésszakán elhangzott felszólalása általános megütközést keltett. A kínai diplomácia vezetője ugyanis azt a képtelenséget akarta elhitetni az ülésteremben jelen lévő, 149 országot képviselő küldöttekkel, hogy „a kínai kormány és a nép mindig is a teljes leszerelés mellett foglalt állást és pozitív lépéseket tett megvalósításáért”. Tekintsünk el most a részletekbe menő cáfolattól. Elégedjünk meg annak megállapításával, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megtiltását vagy a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását szolgáló megállapodások egyikén sem látható a kínai képviselő kézjegye. Márpedig ez aligha véletlen, miként az sem, hogy a kínai kormány nem küldte el megbízottait a jelenlegi leszerelési ülésszak előkészítő bizottságába sem, ahol pedig előadhatta volna kormánya javaslatait a leszerelés előmozdítására. Huang Hua most sem használta fel az ENSZ tekintélyes fórumát a kínai leszerelési elképzelések ismertetésére. Ehelyett egészen más, sajátos koncepciót tükröző javaslatokkal állt elő. Egyebek között arra szólította fel Nyugat-Európa és a harmadik világ országait, hogy a fegyverkezés fokozásával válaszoljanak a „hamis” leszerelési javaslatokra, s külön is figyelmeztette a Nyugatot az enyhülés „veszélyeire”, nem hagyva kétséget aziránt, hogy e veszély forrásának a Szovjetuniót tekinti, ezért tartja szükségesnek a kínai fegyverkezés fokozását is. Különös módon ugyanezekre az okokra hivatkozva sürgette a NATO fegyverkezésének fokozását washingtoni sajtókonferenciáján Luns főtitkár, s ebben a szellemben nyilatkozott Zbigniew Brzezinski is a múlt héten véget ért pekingi és tokiói látogatását értékelve. Az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, miközben a Szovjetunióval szembeni keményebb vonal mellett kötelezte el magát, kijelentette: „Egy erős és elkötelezett Egyesült Államok egyúttal a kínai érdekeket is szolgálja. Mindent egybevetve, alapvető és hosszú távú közös érdekekkel rendelkezünk.” (!) Az események és az idézett beszédek ismeretében eziránt aligha lehetnek kétségeink. Egy ismert közmondással szólva, madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg... Kanyó András Carter a SALT-tárgyalásokról Megnyílt a NATO-csúcs Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Carter amerikai elnök — a közelmúlt időszak amerikai megnyilatkozásaihoz viszonyítva — mérsékelt hangú beszédben nyitotta meg kedden a NATO washingtoni csúcstalálkozóját. Az elnök megismételte az ismert nyugati álláspontot, amely szerint a Szovjetunió, a Varsói Szerződés katonai ereje „veszélyesen” növekszik, ezért a NATO-nak minden területen fegyverkeznie kell, beleértve a nukleáris fegyvereket. Carter ugyanakkor arról beszélt, hogy országa továbbra is a SALT-egyezmény megkötésére törekszik, célja az enyhülés, a közép-európai haderőcsökkentés. Carter emlékeztetett rá, hogy Amerika máris növelte európai csapatai számát, most korszerűsíti harcászati nukleáris erőit, és „fenn fogja tartani hadászati egyenlőségét a Szovjetunióval”. Az elnök szerint a NATO „nem lehet közömbös” a Szovjetunió és Kuha „afrikai szerepével” szemben, és üdvözölte „egyes NATO-tagállamok béketevékenységét Afrikában” — legutóbb Zaire-ban. Az elnök a SALT-tárgyalá- sok folytatását ígérte, s egyúttal biztosította szövetségeseit: Amerika tekintettel lesz érdekeikre. Felidézte, hogy a NATO új javaslatokat tett a bécsi haderő-csökkentési tárgyalásokon. Carter szerint e javaslatok „pozitív szelleműek”, s ilyen választ várnának rájuk. Az enyhüléshez arra is szükség van, hogy mind a NATO, mind a Varsói Szerződés országai maradéktalanul végrehajtsák a helsinki tanácskozás ajánlásait — mondotta Carter. A megnyitóünnepségen felszólalt Joseph Luns, a NATO főtitkára és Bülent Ecevit, török kormányfő, a NA- TO-tanács soros elnöke is. A NATO csúcsértekezlete ezután zárt ajtók mögött folytatta munkáját. Mozambik Mozambik — 1975. június óta független — afrikai állam. Területe 785 ezer km2, lakossága 9,5 millió. A népesség namakus (47%), vat- szongo (22%), malavi (13%), natszona (10%), mulatt és portugál nemzetiségű. A portugálok 1498-ban szálltak partra az ország területén. A meghódított part-" vidék 1609-től portugál gyarmattá vált. Az ország belső területeinek gyarmatosítását csak a 20. század elején fejezték be. 1951-ben Portugália tengerentúli tartománya lett az ország. 1972-től Mozambik állami státust kapott, az úgynevezett törvényhozó- gyűlés a portugál főkormányzó igazgatása alatt állt. 1964-ben a Mozambiki Fel- szabadítási Front (FRELIMO) által megkezdett fegyveres harc, a portugál fasiszta rendszer 1974. áprilisi bukása, lehetőséget teremtett a mozambiki nép számára függetlenségének elnyerésére. Mozambik elmaradott agrárország. A nagy munkanélküliség miatt százezrek vállalnak munkát a szomszédos országokban. Területének 1%-a áll művelés alatt. A gazdaságoknak három típúsa terjedt el, a külföldi társaságok tulajdonában levő nagyüzemi ültetvények, a portugál telepesek farmer- gazdaságai, valamint az afrikai lakosság naturális gaz. dasága. Legfontosabb termékei: a kukorica, gyapot (fontos exportcikk), cukornád, tea, rizs. Állattenyésztése nem jelentős. Ipara fejletlen. Külkereskedelmi forgalmát főleg a tőkés országokkal bonyolítja, de a szocialista országok részesedése egyre növekszik. Exportja jórészt mezőgazdasági termékekből áll, az importot pedig gépek, elektromos berendezések, textiliák, élelmiszerek teszik ki. Samora Moises Machel ma Budapestre érkezik Samora Moises Machel. a FRELIMO és a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának meghívására párt- és állami küldöttség élén ma hazánkba érkezik. ★ Samora Moises Machel 1933-ban szegényparaszt családban született a Limpopo folyó völgyében fekvő Xi- lembene-ben. A család jelentős szerepet vállalt a gyarmati elnyomás elleni különböző megmozdulásokban. Az ötvenes évek elején a fasiszta gyarmatosítók elkobozták a Machel család földjét, házukat pedig lerombolták. Samora Moises Machel katolikus iskolában kezdte tanulmányait, ahol a tanulással párhuzamosan nehéz mezőgazdasági munkára is kényszerítették a gyermekeket. Az általános iskola elvégzése után az egészségügyben vállalt munkát, s ezzel párhuzamosan esti iskolában szerzett középfokú képesítést. Közvetlenül 1962-es megalakulása után csatlakozott a Mozambiki Felszabadítási Fronthoz (FRELIMO) és 1963-ban tagja lett a katonai kiképzésre Algériába küldött csoportnak. Aktív szerepet játszott 1964-ben a fegyveres felszabadító harc kirobbantásában és hamarosan a katonai vonal irányítójává vált. 1966-ban a FRELIMO KB tagjává választották és kinevezték a védelmi osztály titkárává. Vezetése alatt szerveződött és formálódott a felszabadítási front hadserege. és kezdte meg a felszabaduló területek társadalmi életének átalakítását. Erre a reakciós erők és a kizsákmányoló körök féktelen megtorlással válaszoltak. 1969-ben a központi bizottság az egység jegyében létrehozta az elnöki tanácsot, amelynek tagja lett. 1970 májusában a reakciósok dezertálását követően, a központi bizottság Samora Moises Machelt a FRELIMO elnökévé választotta. Vezetése alatt a nemzeti felszabadító harc demokratikus és népi forradalommá fejlődött. A FRELIMO Központi Bizottsága 1975 júniusában a függetlenné vált Mozambiki Népi Köztársaság első elnökévé nevezte ki. Samora Moises Machel irányításával kezdődött a fiatal független állam szocialista orientációjú fejlődése. 1977 februárban a FRELIMO III. kongresszusán megalakult a mozambiki munkás- osztály és parasztság marxista—leninista élcsapatpártja, amely Samora Moises Machelt választotta elnökének. Befejeződött a KGST és a Közös Piac képviselőinek tanácskozása Kedden Moszkvában befejeződtek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Közösség képviselőinek a két szervezet kapcsolatai felvételéről folytatott kétnapos tárgyalásai. A feleket Nyikolaj Fagy- gyejev. a KGST titkára, illetve Wilhelm Haferkamp, az EGK brüsszeli bizottságának alelnöke képviselte. A május 29—30-i megbeszélésekről kedden Moszkvában kiadott sajtóközlemény a tárgyalások légkörét tárgyszerűnek és nyíltnak minősíti és megállapítja, hogy az fontos szakasznak bizonyult a két szervezet kapcsolatainak normalizálásában. az együttműködés megteremtésében. A felek átfogó véleménycserét folytattak olyan tárgyalások megkezdésének lehetőségéről, amelyek a két szervezet közötti együttműködési megállapodás megkötésére lennének hivatottak. Megállapodtak abban, hogy a közeljövőben Brüsszelben szakértői szinten folytatják az ilyen irányú megbeszéléseket. Wilhelm Haferkamp keddi moszkvai sajtóértekezletén a kétnapos megbeszélést az együttműködés megteremtése irányában tett fontos lépésnek nevezte. A tárgyalásokról elmondta, hogy azok „nehezek” voltak, de hozzátette, hogy azok puszta ténye is pozitívnak tekinthető. Haferkamp rámutatott: mindkét szervezet vezetői tudatában vannak a kapcsolatok normalizálása szükségességének. Hasznosnak és fontosnak minősítette, hogy a két szervezet a korábbi indítványoknak megfelelően rendszeresen cseréljen információt a gazdasági fejlődésről. működjék együtt a szakemberképzésben és a környezetvédelmi problémák megoldásában. A két gazdasági szervezet átfogó gazdasági együttműködési megállapodásának lehetőségéről szólva megismételte a Közös Piac ismert álláspontját, amelynek lényege. hogy az EGK a KGST egyes tagállamaival kíván megállapodást kötni. Ezt azzal indokolta, hogy a KGST-t alkotó egyes szocialista államokban nem egységes vám- és kereskedelempolitikai rendelkezések vannak érvényben. Ugyanakkor nem zárta ki annak lehetőségét, hogy szakértői szinten folytassák az eszmecserét ezekről a kérdésekről is. Amerikai levelünk Nem rossz ötlet M kor mind a száz szenátor bevonult a tanácskozóterembe, a kongresszusi őrség három civilbe öltözött tagja érkezett az ajtóhoz. Az egyik kulcsot vett elő, kétszer ráfordította a zárat, majd eltette a kulcsot. A másik kettő árgus szemekkel figyelte a műveletet, majd egymás után megpróbálták kinyitni az ajtót. Nem nyílott. Ez a legjobb bizonyíték arra, hogy az ajtó jól be van zárva. Ekkor két egyenruhás, fegyveres őr érkezett, s az ajtó elé álltak. Ezek után teljes biztonságban megkezdődött a szenátus titkos ülése Carter elnök közel-keleti fegyverszállítási „csomagtervéről”. Csomagtervnek nevezik, mert az elnök kikötése az, hogy a „csomagban” lévő három tervet csak együtt lehet elfogadni vagy elvetni. A három közül egynek vagy kettőnek az elfogadása és a többi elvetése így ki van zárva. Az elnök így kívánta megakadályozni, hogy az izraeli lobby, azaz a kijárók a maguk változatos módszereivel leiszavaztassák a Szaúd-Arábiának és Egyiptomnak tervezett fegyverszállítást. A csomagtervben ugyanis az áll, hogy az Egyesült Államok az elkövetkező időszakban szállít Izraelnek 15 darab F—15-ös és 75 F—16-os harci repülőgépet, Szaúd-Arábiának 60 F—15-öst, Egyiptomnak pedig 50 F—5E típusú bombázót. A csomagterv nagy politikai vihart kavart, mert ez az első alkalom, hogy az amerikai adminisztráció Izraelen kívül arab államoknak is szállít modern fegyvereket a Közel-Keletre. Az izraeli vezetés agresszív politikáját támogató és katonai fölényét az arabokkal szemben megőrizni akaró amerikai cionista csoportok, továbbá Izrael kongresszusi kijárói és az Izraelt feltétel nélkül támogató kongresszusi tagok hónapokon át mindent elkövettek, hogy megbuktassák a csomagtervet és elérjék: továbbra is csak Izrael kapjon modern amerikai fegyvereket. Miután a terv hívei és ellenfelei már minden nyilvánosság előtt elmondható érvet kifejtettek egymásnak, ültek össze a szenátorok titkos ülésre, ahol a terv hívei a Fehér Ház álláspontját képviselve feltárták a csomagtervvel elérni szándékozott tényleges célokat. A fő cél, amit a közvélemény számára az „Egyesült Államok nemzeti érdekeként” jeleztek, a szenátorok egymás között az Egyesült Államok 'közel-keleti, afrikai és Indiai-óceáni stratégiai szándékaként tárgyalták. Legfőbb érvük az olaj volt. Az Egyesült Államok az idén olajszükségletének 50 százalékát importálja és annak több, mint 20 százaléka az arab országokból, főleg Szaúd- Arábiából származik. A függőség tehát rendkívül nagy. A szaúdi vezetők azzal fenyegetőztek, hogy ha nem kapnak F—15-ösöket, módosítják kapcsolatukat az Egyesült Államokkal. Ez egyrészt az olaj árának emelésében, másrészt francia repülők vásárlásában, harmadrészt abban fejeződött volna ki, hogy az olaj árából felhalmozott több, mint 20 milliárd dollárt esetleg más pénzre — nyugatnémet márkára, vagy svájci frankra — váltja át, ami a dollár nemzetközi szerepének aláaknázása lenne. S ha egyszer már francia gépeket vásárolnának, akkor — a nagy profitot hozó hadi megrendelés elvesztésén túl — az amerikai katonai szakértőket franciák váltanák fel, s így Szaúd-Arábia kieshetne, mint kulcs arab állam az Egyesült Államok e térségre vonatkozó katonastratégiai terveiből. Szaúd-Arábia — amerikai együttműködéssel — már évek óta sok száz millió dollárt költ az afrikai haladó mozgalmak elleni harcokra. Amikor az amerikai vezetők, azt hangoztatják, hogy nem támogatják az Etiópia elleni Szomáliái agressziót, nem volt igaz, mert Szaúd-Arábián keresztül közvetve támogatták azt. Ez vonatkozik az erit- reai helyzetre is, továbbá tények bizonyítják, hogy titokban támogatják az Angola elleni felforgató, nyugtalanító tevékenységet is. Vagyis az Egyesült Államoknak sokfajta érdeke fűződik a szaúdi szövetséges megtartásához. Ezek a gazdasági, pénzügyi katonai, vagyis általános imperialista érdekek kerekedtek felül a szenátus zárt ajtaja mögött: a szenátus végül is nem ellenezte az elnök csomagtervét. Az alkuban az elnök még ráígért 20 F—15-öst Izraelnek. Így a békekeresés hamis jelszavával több, mint 5 milliárd dollár értékű újabb fegyverszállítmányt küldenek a Közel-Keletre. zzel kapcsolatban hangzott el az egyik washingtoni lapban az a javaslat, hogy ne F—15-ösöket, hanem ügyvédeket küldjenek Szaúd-Arábiának, mert ügyvédből túlterhelés van — minden 500 személyre jut egy ügyvéd — az Egyesült Államokban. Bár a javaslattevő csak arabellenes áláspontjának adott ezzel tréfás formában hangot, az esetleges küldeménycserét nem tartom rossz ötletnek, ha mindkét félre vonatkoztatnak. Ezzel a módszerrel biztosan tartósabbá válna a közel-keleti béke. Nem feltétlenül az ügyvédek jelenléte, hanem a pusztító fegyverek távoltartása miatt. Washington, 1978. május. (Folytatás az 1. oldalról) vábbfejlesztése a Szovjetunióval. A kapcsolatok erősítésének, s ezen belül a gazdasági együttműködés fejlesztésének nagy jelentőségét pártunk Központi Bizottságának határozatai is nagy nyomatékkai hangsúlyozzák. A kapcsolatok bővítésének fontos tényezői azok a tárgyalások is, amelyekre a mostani ülésszak jó lehetőségeket nyújt. Olyan nagy jelentőségű kérdések kerülnek napirendre, mint a távlati együttműködés, a szakosítás és a kooperáció bővítésének témaköre, az árucsere-forgalom helyzetének áttekintése, a további dinamikus fejlődés feltételeinek feltárása. Konsztantyin Katusev válaszában szintén hangsúlyozta az internacionalizmus elvén alapuló együttműködés nagy jelentőségét, mert e szoros kapcsolatok népeink javát szolgálják. A napirendre kerülő jelentős kérdésekre utalva rámutatott a növekvő követelményekre, amelyek magától az együttműködési bizottságtól is körültekintő, alapos munkát kívánnak meg. Mint mondotta, a bizottság igen fontos fóruma a két ország gazdasági együttműködésének, alkalmas arra, hogy a nehéz kérdésekre is megoldást találjon. Ezért méltán várható, hogy a mostani tanácskozások újabb lépésekkel viszik előre a két ország együttműködését. A két beszéd elhangzása után megkezdődött a napirendi pontok megtárgyalása. Beszámolókat vitatnak meg az együttműködés egész sor kérdéséről, egyebek között a Vinnyica—Albertirsa között épülő nagyfeszültségű távvezeték építésének menetéről, az árucsere-forgalomról és további bővítésének lehetőségeiről, a közös műszaki-tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásáról, javaslatok hangzanak el a gyártásszakosítás és kooperáció hosszú távú fejlesztési programjának kidolgozásához és előkészítenek néhány újabb kormányközi, illetve tárcaközi együttműködési megállapodást.
