Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-26 / 122. szám
4 kelet-magyarorszag 1978. május 26. Kommentár Szélcsend Libanonban ? ENSZ: vita a leszerelésről New Yorkban, az ENSZ szék. helyén csütörtökön a Francia Köztársaság elnökének beszédével folytatta, munkáját a világszervezet közgyűlésének rendkívüli ülésszaka. Fran. ciaország az egyetlen olyan atomihatalom, amely államfőjét küldte el erre a tanácskozásra, de amely — Kínával együtt — mindeddig mereven távoltartotta magát a nemzetközi leszerelési tárgyalásoktól. Az általános vita második napjára további nyolc felszólalást irá. nyoztak elő. A szerda esti ülésen hangzott el Walter Mondale amerikai alelnöknek a leszerelés szempontjából „tárgyszerű”, de katonapplltikai szempontból élesen szovjetellenes beszéde. Az amerikai államférfi fizikailag az ENSZ-köz- gyűlésihez beszélt, de beszéde javarészt a NATO-nak szólt, amely lázasan készül washingtoni csúcsértekezletére. Mondale alelnök pontokba szedve előterjesztette az Egyesült Államok leszerelési elképzeléseit. Előre helyezte a hadászati nukleáris fegy. verek „lényeges csökkentését” és a fejlesztésükben bevezetendő minőségi korlátozást. Itt ismét drámai képet adott a szovjet rakétapotenciálról, sőt addig ment, hogy annak fejlesztése „szöges ellentétben van mindazzal, amire a rendkívüli ülésszak törekszik”. Az amerikai alelnök egyetlen szót sem ejtett a Trident-programról, a cirkáló szárnyas rakétáról, a neutronfegyverről, arról az egész fegyverkezési tűzijátékról, amellyel a Pentagon készült erre az ülésszakra. A svéd kormánynak az a véleménye, hogy a nukleáris fegyverek valamennyi típusának folytatódó fejlesztését le kell állítani, „tekintet nélkül arra, hogy egyik katonai hatalom hajt-e végre ilyen fejlesztést, vagy a másik”. A svéd kormányfő szembehelyezkedett a neutronfegyverrel. Gromiko—Guiringaud- megbeszélés Dél-Libanon izraeli megszállásának elsődleges célja volta Palesztin Felszabadítá- si Szervezet harci alakulatainak a szétzúzása s ezáltal a palesztin politikai tényezőnek a minimumra való zsugorítása. Immár világos, hogy az izraeli kaland nem érte el céljait. A PFSZ harci ereje gyakorlatilag érintetlen maradt. Valószínű az is, hogy a helyszínre érkezett ENSZ- rendfenntartó haderő távlatilag nem igen tudja korlátozni a palesztin gerillák akciószabadságát. Ezek áthidalására szerdán megbeszélést tartott Bejrutban Szelim Al-Hossz libanoni kormányfő, Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője és Szarni al-Khatib ezredes, a Libanonban állomásozó arabközi biztonsági erők Szíriái parancsnoka. A kiadott közlemény a libanoni—palesztin baráti kapcsolatok megőrzésének szükségességét hangsúlyozza. A két közvetlenül érdekelt fél megállapodott abban, hogy olyan módon alakítsák ki a libanoni—palesztinai viszonyt, amely Libanon szuverenitásának megőrzésével szolgálja a palesztin ügy érdekeit is. Szárkisz libanoni államfő külön hangsúlyozta azt, hogy a palesztinok libanoni jelenléte nincs kapcsolatban az ENSZ-erők dél-libanoni feladatával. Vagyis az ENSZ- haderő nem a palesztinok, hanem a betolakodott izraeli csapatok dél-libanoni jelenléte miatt tartózkodik a helyszínen azzal a feladattal, hogy közreműködjön ez utóbbiak kivonulásában. P. V. Andrej Gromiko. az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere szerdán New Yorkban fogadta Louis de Guirin- gaud francia külügyminisztert. A találkozón a szovjet— francia kapcsolatok egyes kérdéseit, valamint a két felet érintő nemzetközi problémákat vitatták meg, beleértve az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakának kérdéseit is. Portillo elutazott Nyolcnapos hivatalos látogatása befejeztével csütörtökön elutazott a Szovjetunióból Jósé Lopez Portillo, a Mexikói Egyesült Államok elnöke, aki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány meghívására látogatott el a Szovjetunióba. A mexikói elnök körútja befejeztével Leningrádból utazott tovább hivatalos látogatásra a Bolgár Népköz- társaságba. Munkatársaink testvérországokban Gyár, amelyet asszonyok építettek n hatalmas, füves gyárudvaron békésen legelészik egy kisebb birkanyáj. Nem idegesíti őket a tolató vasúti kocsik csikorgása, sem a mellettük elzúgó teherautó. — Ez a mi fűnyíró gépünk — tréfálkozik Tadeusz Wier- dak gazdasági igazgató — amikor belépünk a kapun. A nagy udvaron minden kisebbnek látszik, alacsonynak tűnik a gyárépület. Csak amikor belépünk a csarnokba, s az egyik végétől a másikig alig látunk el, jövünk rá, hogy akár két labdarúgó- pálya is elférne a gépek helyén. Skopanie-ban vagyunk, Lengyelország egyetlen, de a maga méreteivel Európa is egyik legnagyobb függönygyárában. A gazdasági igazgató büszkén kalauzol bennünket á zúgó gépek között, majd a gyár melletti lakótelepen. Egyszerre szeretne megmutatni mindent, dicsekedni is kissé, annak az embernek a megelégedésével, akinek a keze munkája benne van az épületekben, az egyre bővülő gyárban, szépülő környezetében. De ugyanígy büszkélkedhetne a gyárban dolgozó több, mint ezer lány és asszony, aki az alig negyed- százada épült gyárat a magáénak tekinti. Még zakatol egy-kettő azokból a gépekből, amelyekkel az első függönyöket gyártották. Hosszú, kerékpár- láncra emlékeztető szerkezet, az abba beépített kiálló vaspálcák irányítják a finom szálakat, alakítják ki a mintát. Egy kisebb teremben pedig iparművész álmodja papírra az új, meg új mintákat, hogy aztán milliméteres négyzetrácsba beosztva gyakorlott kezek fordítsák le a gép nyelvére ugyanazt. A csarnok másik végében már a legújabb gégék vannak. A régi és a legújabb gépek között pedig emberek dolgoznak, olyan lányok, asz- szonyok, akik magúk is tettek azért, hogy szebb, jobb legyen környezetük, munkahelyük. — Ugye szép — kérdezi nem a függönyökre, hanem a parkettra mutatva kísérőnk. Bólintunk, valóban jobb egy-egy parkettázott csarnokban dolgozni, de nem értjük a kérdés lényegét. A magyarázat nem várat sokáig magára: — Ezt is az asszonyok csinálták. Betonozott volt a csarnok, ők vállalták el társadalmi munkában, hogy parkettáznak. A gazdasági igazgató sorolja : — Úgy termelünk, hogy minden 10 zlotyból 9 zloty haszna van az államnak. Mellette jó fizetést kapnak az itt dolgozók, akiket igyekszünk más módon is segíteni. A gyár mellett lakótelep nőtt ki a földből óvodával, iskolával, művelődési házzal együtt. Különösebb állami támogatást nem kaptak erre, saját erőből építették. Üvegházat mutatnak, ahol paradicsom pirul, ez is a munkások asztalára kerül, jóval kedvezőbb áron, mint az üzletekben. S a mind teljesebb ellátásra törekvés adja a magyarázatát a legelésző birkanyájnak is. Az üzemi konyhán számítanak a húsra, a kereskedelem ingadozó áruellátását hidalják át a saját termeléssel. Az üzemben többször megállítják a gazdasági igazgatót. Kérdeznek tőle, utasítást várnak. Pedig az irodaházban is nyitva áll az ajtaja a látogatók előtt. — De tudják, hogy lejövök közéjük, megvárnak — szól a magyarázat. — Ugyanis a vezetők között egy olyan rendszert alakítottunk ki, hogy mindennap legalább két órát a gyárban, a munkások között kell eltölteni. így ' a termelésben nem érhet bennünket váratlan meglepetés. — S ha valaki üzleti ügyben tárgyal, s nem ér rá, hogy az üzembe lemenjen? — Ilyen nincs. A gyár három műszakban termel, ezért akár késő délután, akár az éjszakás műszakban megteheti a szokásos látogatást. Az egyik gépnél idősebb asszony keze jár szaporán, ahogy az új vég függönyhöz fűzi be a szálakat. Közel hozzá fiatal lány serénykedik. Anya és lánya, akik egy helyen találtak munkát. Lányi Botond ZIMBABWE ___________________________ IGAZ, MA MÉG A TÉRKÉPEKEN MINT RHODESIA SZEREPEL. A FELSZABADULÁSÉRT KÜZDŐ ZIMBABWEI NÉP, A HALADÓ MOZGALMAK TAGJAI ÉS KATONÁI AZONBAN MÁR AZ ÓSI-ŰJ NÉVEN NEVEZIK A KÖZÉP-AFRIKAI ORSZÁGOT. Iskola a táborban. A menekülttáborban lakó 6—14 éves gyerekek oktatásáról a hazafias szervezetek gondoskodnak. A botswanai Franclstown közelében van wei lakja a barakkokat és a sátrakat, el- ez a menekülttábor. A táborban naponta látásukról az ENSZ gondoskodik. Ezen a harminc—negyven ember menekül a Smith, képünkön: élelmet osztanak a menekültek rezsim terrorja elől. Jelenleg 3000 zimbab- között. Öserdei gyakorlat (Fotó: ADN/ZB — MTI) Partizánkiképzés. A zimbabwei hazafias erők fokozzák fegyveres harcukat a népelnyomó, fajüldöző rendszer ellen. Képünkön: a ZAPU (Zimbabwei Afrikai Népi Unió) katonáinak kiképzése.
