Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-24 / 120. szám

1978. május 24. KELET-MAGYARORSZÁG 7 POSTABONTÁS Tájékozottság P. M.-né levélírónk több évet dolgozott dunántúli munkahelyén. Amikor megyénkbe költözött, nem tudott azonnal elhelyez­kedni, emiatt 45 nap megszakítása volt. Levélí­rónk jelenleg 7 hónapos terhes, és munkahelyén úgy informálták, hogy nem kaphat gyermekgon­dozási segélyt, mert ugyan előző munkahelyén több éves folyamatos munkavi­szonya volt, de most e né­hány hónap alatt 45 napig nem dolgozott, s ez kizá­ró ok. Egy másik levélírónk termelőszövetkezetben dolgozik, panaszolja, hogy a korábbi években soha sem kapta meg a három gyermeke után járó fize­tett szabadnapokat. Amint írja: nem is tudta, hogy ez neki járt volna, s a termelőszövetkezet is elhallgatta eddig. A két levél különböző témákat érint, de közös vonásuk, hogy mindkettő a nők jogaival kapcsolato­sak. Az egyik olyan jogot érint, amely már több mint tíz éve érvényben van, de úgy látszik, ez az idő is kevés volt ahhoz, hogy egyik-másik munka­helyen a helyes alkalma­zását megtanulják. A gyermekgondozási se­gélyről szóló rendelet ugyanis a szülést megelő­ző másfél éven belül leg­alább 12 havi munkavi­szonyt ír elő — többek kö­zött — ahhoz, hogy valaki gyermekgondozási segélyt kaphasson. Tehát nem fo­lyamatos munkaviszonyt emlit, így levélírónk ese­tében sem kizáró ok a negyvenöt napos megsza­kítás. A másik levélírónk ügye szintén szembetűnő, mert látszik, hogy a termelő- szövetkezet nem tartott lépést a munkaügyi sza­bályok változásával. A mezőgazdasági termelő- szövetkezet tagjainak munkajogi helyzete ugyanis az elmúlt időszak­ban sokat fejlődött. A munkavégzéssel kapcsola­tos jogaikat és kötelessé­geiket — köztük a női ta­gok védelmére és kedvez­ményeire vonatkozó előí­rásokat is — a mezőgaz­dasági termelőszövetkeze­tekről szóló törvény és végrehajtási Vendeletek határozzák meg a Munka Törvénykönyvének elvei alapján. Így a termelőszö­vetkezetek női tagjainak számos munkajogi kérdé­se ugyanúgy alakul, mint a munkaviszony keretében foglalkoztatott női dolgo- ' zóké. A termelőszövetkezetek kötelesek munkaügyi sza­bályzatot készíteni. S mint a vállalatoknál a kollektív szerződések, ezek a sza­bályzatok is magukba fog­lalják a nők munkájával kapcsolatos előírásokat és jogaikat egyaránt. Fontos tehát, hogy az érdekeltek ezt ismerjék. Ennek érde­kében pedig mindent el kell követniük a munka­helyi és a termelőszövet­kezeti vezetőknek. Soltész Ágnes FELESLEGES?-I — Nevetséges, ön valamit el akar intézni a panaszkönyvvel?! Cementet vásároltam a Ti­sza vasvári ÁFÉSZ TÜZÉP- telepén. Rakodás közben úgy tűnt, mintha minden 3—4 zsák könnyebb lett volna. Megkértem a kiadót, mérle­geljen meg egy ilyen zsá­kot. Sajnos a mérés eredmé­nye igazolta előzetes felte­vésemet, mert a zsák súlya csak 37 kg volt. Ezt követően lemérettem a kocsin lévő ce­mentet is, a hiány itt is meg­mutatkozott. Ekkor kértem mérlegcédulát, de nem kap­tam, sőt már a második for­dulót sem voltak hajlandók lemérni, hivatkozva arra, hogy az ÁFÉSZ-központ uta­sítása szerint a cementet csak a zsákon feltüntetett súlyban adhatják. Sérelmemet — mi­vel kb. 5 mázsa cementhiá­nyom van — beírtam a vá­sárlók könyvébe, mire a TÜZÉP dolgozója megjegyez­te: „Felesleges oda beírni, úgy sem lesz abból semmi”. Valóban igaza lenne? Ugyanis az eset egy hónapja történt, de eddig még semmilyen vá­laszt nem kaptam. Az ÁFÉSZ talán úgy véli, hogy a vevő­nek csak kötelessége van, ki­fizetni az árut — mivé]' elő­re számláznak — ezután vi­szont nincs joga követelni azt a mennyiséget, amiért fi­zetett? — olvastuk Nagy László, Tiszavasvári. Ger­gely Deák út 23. szám alatti lakos levelében. MEGELŐZNI Melyik autós szereti azt, amikor az úthibák miatt ke­rülgetni kell a gödröket, vagy éppenséggel kikerülhetetle­nül belefut kocsija kerekei­vel egy tátongó lyukba? Bi­zonyára nincsen ilyen autós. Gidres-gödrös út annál in­kább. Nem is érdemelne ez szót. hiszen a tél — köztur dott — nagymértékben ron­gálja az utak minőségét, képes egy-két hónap alatt kis repedésekből mély ár­kokat „készíteni”. Nagy az útfelület. hosszadalmas a javításuk. Mégis érdemes be­szélni róla. A Sóstói út burkolata — eddig is —, de most különö­sen elhanyagolt külsőt mu­tat. Különösen a Sóstó felé eső részén a felüljárótól egé­szen az ifiparkig. S az egész­nek az apropója: valaki, vagy valakik, állami vállalat, vagy magánszemély — ki tudja ki — a legmélyebb gödröt tele- öntötte bitumenes kaviccsal. Az arra autózó méltán kiál­tott fel örömében, talán még heurékát is mondott egy pár méteren keresztül, amikor is­mét nagyot koppant gépko­csijának kereke, vagy csak az utolsó pillanatban tudta félrerántani a kormányt a következő, még tátongó gö­dör elől. Becsapva érezte magát — joggal. Ha már elkezdték, miért nem javították ki vé­gig? Hiszen nagy gépjármű- forgalmat bonyolít le az út, többet kellene törődni ezzel az illetékeseknek. Kár meg­várni az első komolyabb esetet, ami után úgyis intéz­kedni kell. (sípos) PERTLI A PEPSIBEN Több alkalommal olvastuk már a Kelet-Magyarország hasábjain, hogy az itallal együtt különféle tárgyak ke­rültek elő sörösüvegekből. Találtak már döglött egeret, inggombot, legyeket a meg­töltött, s lezárt üvegek gyomrában. A sör mögött úgy tűnik, nem akar lema­radni a Pepsi-Cola sem. A napokban egy kis üveg üdí­tőből közel 20 centiméter hosszúságú gumipertli csor­dult — természetesen a Colá­val együtt — a pohárba. Jó ideje hűsülhetet már a hűsí­tőben. hiszen eredeti fehér színét sötétbarnára festette a folyadék. Aki a pertlit fel­fedezte: Barna Sándorné, nyíregyházi lakos. — Na. mama, mit talárunk az üvegben? (Kiss Ernő rajza) FAGYI VAGY JÉGCSAP? Pár hónappal ezelőtt a Ságvári-telepen megnyitot­ták az ABC-áruházat és a presszót. Mi gyerekek nagy örömmel vettük, hogy a presszóban fagylaltot is áru­sítanak. Örömünk, sajnos, nem so­káig tartott, mert a fagyi mi­nősége napról napra rosszab­bodott. Egyszer romlott tej­ízűt. aztán színes, de cukor nélküli — általunk jégcsap­nak csúfolt — fagylaltot kap­tunk. Elmentünk a Derko- vits utcai cukrászdába, de itt megszüntették a fagylalt áru­sítását. Nagyon szeretnénk, ha a nyár folyamán a presz- szóban finom, ehető fagyit vásárolhatnánk — kéri osz­tálytársai nevében is Czuczor Ágnes nyíregyházi, nyolcadi­kos tanuló. SZEMÉTDOMB A PARKBAN Aki, a városban esténként sétára indul, bizonyára útba ejti a Benczúr téri parkot. Mi is idevittük el vendégein­ket. kicsit olyan szándékkal is, hogy dicsekedjünk szép parkjainkkal. Tervünk azon­ban a visszájára sült el. A park éktelenkedett a sok el­dobott cigarettavégtől. A szél szanaszét hordta a nyi­tott szemetesedényekből a pa­pírokat. Szemétdombra em­lékeztető látvány volt külö­nösen a Vénusz szobor háta mögötti rész. Nem ártana, ha nagyobb gonddal viseltetné­nek a parkok tisztasága iránt az illetékesek és a környék lakói. Nem utolsósorban azok. akik betérnek ide pi­henni és eldobott csokipapír­ral. cigarettavéggel ott hagy­ják nyomukat, — közölte B. J. nyíregyházi olvasónk. Szerkesztői üzenetek Tóth Ilona tiszaadonyi, Szakács Lajosné komorói, Kiss Sándor nyírkátai, Ju­hász Dezsöné győröcskei, Tóth Gyuláné nyíregyházi, Tóth István olcsvaapáti, Stevanyik Sándorné nyír­egyházi, kölesei tsz-tagok, Takács Lajos nyírbélteki, Ormay László nyíregyhá­zi, ifj. Juhász Lászlóné csengersimai, Véber Fe­rencié nyírbátori, B. Tóth György magyi, Zsell Já- nosné fényeslitkei, Ary Sándor gyügyei, Biszku József beregdaróci, Godek Sándor komorói, ifj. Csercsa Zoltán tunyogma- tolcsi, N. Gáborné nyír­egyházi, Varga József porcsalmai, Németh Gé- záné tyukodi levélírónk ügyében az illetékesek se­gítségét kértük. Kukucska Mihály nyír­egyházi, Balogh Albert rakamazi, Baktai János nyírbátori, Csorba János- né tiszadadai, Fehér Ist- vánné vajai olvasóinknak levélben válaszolunk. Mátékó Györgyné nyír­egyházi virágkereskedő panaszát a KISOSZ Sza- bolcs-Sza/tmár megyei szervezete elbírálta, és a társadalmi bizottság az adóját az elmúlt évivel azonos szinten állapította meg. Németh Sándor és társai nyírbátori lakosokat a Nyírbátori Városi Tanács V. B. arról értesíti, hogy a^ Erzsébet utcai ivóvízháló­zat bővítéséhez szükséges műszaki kiviteli terveket a városi tanács vb műsza­ki osztálya elkészítette. A kiviteli terveket a Nyír­bátori Víz- és Csatornamű Társulatnak, mint beru­házónak 1978. május 5- én átadta. A kivitelezés még ebben az évben meg­kezdődik és várhatóan 1978. november 30-ig be is fejeződik. Németh Lajos nyíregy­házi lakos javaslatát a Volán 5. sz. Vállalata el­fogadja, mely szerint a buszvezetők legyenek fi­gyelmesebbek, azonban a közlekedés szabályainak betartása mindenkire néz­ve kötelező. A KRESZ szabályai szerint lakott területen belül a jármű­vek vezetői kötelesek az elindulási szándékot jel­ző, menetrend szerint köz­lekedő autóbusznak a megállóhelyről való elin­dulását — ha ez hirtelen fékezés nélkül megtehető — lassítással, szükség ese­tén megállással is lehető­vé tenni. Ezt az elsőbbsé­get sok esetben nem kap­ják meg az autóbuszok a Sóstó felől érkező jármű­vektől. A Fórum rovatban szóvá tették, hogy Rakamazon a gólyák villanyoszlopra ra­kott fészkét megsemmisítet­tük. Valóban több éven ke­resztül egy gólyapár olyan oszlopra rakta fészkét, mely kb. 10 méter távolságra van a transzformátorállomástól, ami a területet villamos energiával látja el. Egy nyá­ri zivatar alkalmával a szél­vihar a fészket a transzfor­mátorállomásra sodorta és zárlatot okozott. Ezért a gó­lyafészek-maradványokat kénytelenek voltunk eltávo­lítani, a tűz- és életveszély elhárítása érdekében is, és nem pedig önkényes kedvte­lésből. Tudatában vagyunk, hogy a természetvédelmi elő­írások ránk is vonatkoznak. Éppen ezért áramszolgálta­tási területünkön azokra a villanyoszlopokra, amelyekre gólyák fészket raktak, a téli időszakban úgynevezett fé­szektartó vázszerkezetet sze­relünk fel, amely a gólya­fészket a hálózattól és egyéb villamos szerelvénytől kie­meli és az elektromos zárlat lehetőségét megszünteti. Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat nyíregyházi üzemigazgatósága Áz osztályos egyezségről Szlován Imre édesapja 1977 novemberében elhalálo­zott, végrendeletet nem hagyott maga után. Olvasónknak öt édestestvére van, akik az ország különböző pontján laknak. Már édesapjuk életében volt közöttük egy olyan szóbeli megállapodás, hogy a teljes hagyatékot, tehát min­den vagyont olvasónk fog örökölni, a feleségével együtt. Ennek indoka az volt, hogy az örökhagyó 12 éve ágyban fekvő beteg és ápolásáról, gondozásáról olvasónk és fe­lesége gondoskodott. Az ügyben csak ebben az évben kérték meg a hagyatéki eljárás lefolytatását, amikor be­jelentették azt, hogy örökhagyónak 12 kh. földje van a tsz-ben. Természetesen a szóbeli megállapodásnak megfe­lelően ezt a vagyont is meg kívánják örökölni. A hagyatéki leltár felvétele alkalmával olyan felvi­lágosítást kaptak, hogy az erre vonatkozó megállapodás nem érvényes, mert a termelőszövetkezetbe bevitt föld nem forgalomképes, azt sem eladni, sem ajándékozni nem lehet. Olvasónk számára ez sérelmes, mert a termelőszö­vetkezetben lévő föld komoly értéket képvisel még akkor is, ha a termelőszövetkezet megvásárolja ezeket az ingat­lanokat, élve a törvényadta lehetőségekkel. Az ügyben még hagyatéki eljárás nem volt, a testvéreknek az volt az álláspontja, hogy az egyezségüket a hagyatéki eljárás so­rán fogják majd írásba foglalni, vagyis jegyzőkönyvbe mondani. Olvasónk kérdése ezék után az, hogy ha nem örökölheti meg feleségével együtt a termelőszövetkezetbe bevitt ingatlant, akkor más módon érvényesítheti-e a test­vérekkel szemben azt az összeget, amit ő az örökhagyó tartására fordított. Mindenekelőtt arra kíváncsi, hogy tényleg igaz-e, hogy egyezség alapján sem lehet-e örököl­ni a termelőszövetkezetbe bevitt ingatlant vagy sem. A felvetett problémát mindenekelőtt két részre kell bontani, és ezek után az a véleményünk, hogy olvasónk felesége az egyezség alapján nem örökölhet. Olvasónk és testvérei, mint örkösök, a hagyatéki eljárás során bármi­lyen egyezséget köthetnek, amit szaknyelven osztályos egyezségnek hívunk, de osz'ályos egyezséget csak az örö­kösök köthetnek. Olvasónk felesége nem örökös a törvény szerint, ilyen tartalmú végrendelet pedig nem készült, te­hát végrendeleti örökösnek sem tekintendő. Ha ilyen egyezséget kötnének, úgy a termelőszövetkezetben lévő földre vonatkozóan az egyezséget úgy kell tekinteni, mint élők között szerződést. Vagyis olvasónk testvérei az örök­ségükről lemondanak olvasónk felesége javára, ami egyenértékű egy ajándékozással. A törvény szerint a ter­melőszövetkezetbe bevitt ingatlan élők között nem idege­níthető el, tehát ajándékozni sem lehet. Az örökösök közötti megállapodás, amit osztályos egyezségnek nevezünk, nem számít élők közötti ügylet­nek. Éppen ezért olyan egyezséget a hagyatéki eljárásban olvasónk és testvérei köthetnek, hogy a tsz-ben lévő in­gatlanokat kizárólag olvasónk örökölje, ennek törvényi akadálya nincs. Az ilyen egyezség nem élők közötti jog­ügyletnek minősül, hanem az örökség tárgyában kötött osztályos egyezségnek és éppen ezért az 1967. évi IV. törvény 18. §-ban foglaltak alkalmazása' szempontjából nem minősül élők között létrejött szerződésnek. Vélemé­nyünk szerint, ha olvasónk ilyen egyezséget köt a testvé­reivel, ez számára és felesége számára sem jelent semmi hátrányt. Hiszen az ingatlant a termelőszövetkezet előbb- utóbb meg fogja vásárolni és a kifizetett ellenérték min­denképpen a közös vagyont fogja gyarapítani, és így olva­sónk is megkapja a tartásért az ellenértéket. Dr. Juhász Barnabás ......if......I.................................................................................................vsfpm} Ml P J J jg ;j aj Jj L~d 11 Ilii lllilll

Next

/
Thumbnails
Contents