Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-23 / 119. szám
1978. május 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Csak általában ? B ajban vagyunk a számokkal. Olvasom: a gyár több mint 1 millióval túlteljesítette a tervét. Egymillió 'fegyforint is több mint egymillió, egymillió egyszázezer viszont jócskán több. Ám, ha csak a számok pontatlansága, hiányos közlése engedne okot a találgatásra. Akkor üsse kő. De az általában, a több mint, az alig kevesebb, a körülbelül, a mintegy, a számos és számtalan hemzseg az információkban. Általában jó a munkafegyelem — közli velem az igazgató — általában teljesítettük is a tervet, de körülbelül plusz száz munkaórára lesz szükség, hogy a mintegy tizenkét darab tolózárat is időben legyártsuk. Értem. — Mondom az igazgatónak: a kapott tájékoztató alapján előttem minden világos. A kedves olvasó. aki számára a hírt majd továbbítom, az is megérti. hiszen képzett ember, a szavak mögé lát. (Sőt, a sorok között is tud olvasni!) Mert miről is van szó? Általában jó a munkafegyelem, de Gerzson Jóska leitta magát, egy napot hiányzott és a többiek azért nem dolgoztak, mert rá vártak, hogy kijózanodjon. A végszerelők viszont addig nem csavarták a csavart, amig kontra, rekontra, szubkontra és Fedák Sári után el nem fogták a brigádvezető bemondott rebetlijét. Micsoda ulticsata volt! Erről többet beszéltek az üzemben, mint Lolobrigida villámlátogatásáról, aki volt olyan kedves és a portással két percig egy tálból cseresznyézett. A marós is, — aki a toló zárakhoz a fogaskerekeket marja, — száz órát kacagott a gépe mellett az ulticsatát vesztett brigádvezetőn. Olyan nagy káröröme volt, alig bírta abbahagyni. Szóval általában jó a munkafegyelem, mert néha dolgoztak is, és ezért általában a terv is teljesült. Nem százszázalékosan, nem határidőre és nem kifogástalan minőségben, hanem általában teljesült a terv. A konkrét teljesítő apró bibije, hogy hiányzik a mintegy 12 tolózár, amelyhez körülbelül plusz száz munkaórára lesz szükség. Tehát konkrétan nem kilenc, tíz, tizenegy tolózárra van szükség, hanem mintegy tizenkettőre. Ez a mintegy pontosan kilenc, vagy tíz, esetleg tizenegy, de semmi esetre sem tizenkettő. Meglehet, ha a marósnak és a marógépnek olyan kedve lesz. akkor tizenhárom fogaskereket készít, tizenhárom tolózár készül, de az igazgató ebben az esetben sem állított valótlant, mert a tizenhárom is mintegy tizenkettő, csak visszafelé kell számolni. Hátra van még körülbelül száz óra. Ez aztán igazán nem szorul magyarázatra. Ha csak kilencvenkilenc órát használnak el a tolózárak legyártásához, akkor az belül, ha százegy órát használnak el, akkor az körül. így lesz körülbelül: száz. Mondtam én. hogy minden világos és érthető. De, hogy a nagyszerű logikát igazoljam, miután felállítottam a fentebb vázolt pontosító egyenleget, rákérdeztem az igazgatóra. — Akkor most fogalmazzuk meg egyértelműen a dolgot. Mi a helyzet a munkafegyelemmel, a tervteljesítéssel? A válasz most már tökéletes és egyértelmű volt. — Általában jó a munkafegyelem, általában teljesítjük a tervet. De körülbelül plusz , száz munkaórára lesz szükség, hogy a mintegy tizenkét darab tolózárat legyártsuk. így már stimmel! Aki nem hiszi, számoljon utána. Seres Ernő Hz alkotó ifjúság kiállítása Az „Alkotó ifjúság ’’pályázat és kiállítás szabolcs-szat- mári rendezvénysorozata május 27-én, szombaton délelőtt kezdődik a sóstói kultúrpark- ban Nyíregyházán. Három héten át kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődök a kultúrpark kiállítócsarnokában — fiatalok pályamunkáit a népgazdaság legkülönfélébb területeiről . A május 27-i megnyitó ünnepséget a három hét során szakmai napok követik. 30-án az egészségügyi, június 2-án az ipari, 6-án az építési, közlekedési, vízügyi ágazatban dolgozó fiatalok tartanak szakmai napot. 8- án a kereskedelem. 14-én a mezőgazdaság, végül június 15-én a művelődésügy szakmai napjára kerül sor. Megkezdődött a próbaüzem a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában az új, nagy teljesítményű cementeszsákgyártó gépsoron. A 260 millió forintos beruházás nagyban csökkenti majd a cementeszsákok importját. A GARTEN ANN-HOLL- MANN gépsoron évente 50—60 millió cementeszsákot állítanak elő. HUSZTI JELENTÉS (2.) Vizsgamunka A Márton-brigád munkahelye: a jó ütemben épülő huszti kórház. (Elek Emil felvétele) Márton Andrást két fia Is várja Kemecsén, amikor szabadságra utazik. — Éppen- csak nagyjábóL befejeztem a házépítést, mire utazni kellett. Az ilyen építkezés pedig emészti a pénzt. Az itteni nagyobb keresetből nemcsak befejezésre, hanem a berendezés jó részére is telik majd. Bakó Béla: — Nőtlen vagyok, egy garzon volt az igényem, erre futotta is eddig, a hátralévő időben a berendezésért hajtok... Huczman Mihály: — Én is építkezni akartam, de közbejött ez a munka, s itt minden megváltozott. Az egyik Huszton dolgozó miskolci kislánnyal kötött ismeretségből házasság lett. így aztán Nyíregyházán „kéztől” vettünk egy szövetkezeti lakást. Mindhárman megegyeztek abban: Húszton) nemcsak a munka volt vizsga; aki megbecsülte magát, annak személyes sikereket is hozott. Marik Sándor Következik: Kapcsolat az otthonnal ESTI RESTI Nagy kitüntetés várományosa a Huszton dolgozó Márton András 12 tagú víz- és fűtésszerelő szocialista brigádja. Most várják ugyanis a hivatalos értesítést, hogy az építők napján átvehetik. „A vállalat kiváló brigádja” kitüntető címet, amelyet megpályáztak. — Nem mindennapi munka ez, amin most dolgozunk — mondja a nyírszőlő- si Huczman Mihály. — Itt nemcsak az építkezés hatalmas méreteire gondolok, hanem a ml brigádunkéra is. Én is végeztem itt lakatos és vasbetonszerelő munkát, ha a határidő úgy kívánta. Az ilyesmi más munkákon „fehér hollónak” számít, itt pedig természetesnek vette mindenki. Példás szervezés — Nekem meg azért tetszik az itteni munka — veszi át a szót az orosi Bakó Béla —, mert egyből „vizsgafeladatot” kaptam, illetve kapott a brigádunk és a vállalat is. Azérfc.,csak megbizsergeti az ember szívét, amikor azt hallja, hogy öt ország seregnyi szakembere dolgozik az „orenburgin”, és köztük én is megmutathatom, nem hiába tanultam a szakmát, meg a kemény munkát... — Sokszor beszélgettünk már itt arról, valahogy így képzelné el a munkás az építőipari munkaszervezést — összegezi eddigi tapasztalatait Márton András. — Mih- dig kaptunk konkrét feladatot, jött az anyag, sosem láttam, hogy valaki teng- leng. Szerintem az építőiparban sem mindig a munkás ludas abban, hogy lazítgat, legalábbis én ezt a következtetést v vontam le Huszton. Persze korántsem akarom egekig magasztalni az összes itteni munkát, mert volt, amikor egy Skiccről dolgoztunk, ugyanis a szabályos tervrajz még nem ért ide, de sürgetett a határidő. Az eredményeket, a sok szép emléket fűszerezik a néhány gonddal, amikből végül is inkább az marad meg. hogy a brigád határidő előtt lett kész a kompresszorállomás szociális épületének munkáival, és az ivóvíz-távvezetékkel, s most, legújabb munkájukon, a huszti kórház építkezésén is megcéloztak két hónap határidő- rövidítést. A minőségről nem esik szó: abban a beszélgetés elején megegyeztünk, röstellnék, ha nem volna kiváló. Lehet 2 hónappal hamarabb? Márton András elmondta azt is, a brigád nagyon jól összeszokott, annak ellenére, hogy nem egyszerre, hanem folyamatosan érkeztek, ahogy a munka kívánta. Éppen a jó kollektíva tette lehetővé, hogy 1976-ban és 77-ben is elnyerhessék az aranykoszorús szocialista brigád jelvényt. Az othontól való távoliét igényli is az összefogást. Együtt dolgoznak a komszo- molistákkal, s mivel a brigádban sok a fiatal, közösen járnak a KISZ-rende*vé- nyékre is. Többen szívesen kirándulnak, aki akart, már eljuthatott Moszkvába, Ki- jevbe, Lembergbe, a Kárpátok legszebb részeire. De ott volak akkor is, amikor társadalmi munkában építették a KISZ-klubbo,t a Huszton dolgozó fiatalok. Frigy Huszton Közben gyűlnek a takarék- betétben a forintok és rubelek is. Mert a brigádból azt sem titkolja senki, hogy az átlagosnál jóval nagyobb kereset is vonzotta őket a nagy nemzetközi munkára. esti a nyíregyházi pályaudvaron. Másodosztályú resti, mintha ellensúlyozni akarná a szomszédságban levő talponálló pálinkaázagú, piszkos- kövű mivoltát. Az étlapon magyar nyelvű szöveg, az asztalokon sárga abrosz, piros műanyag szegfűvel. A pincérek lavíroznak az asztalok között — szóval minden, ami elegendő, hogy egy fejkendős néni mosolygó arccal belépjen, megtorpanjon, s odaszóljon, feketekalapos urának: — Jani menjünk innen a főtt- kolbászoshoz... Az ember nem enged, tolja befelé:- — Mit félsz, nem esznek meg... leülnek az egyik szélső asztalhoz, az ember sört rendel és csontlevest, az asszony csak pogácsát kérne, ha volna, de nincs. Az első korty után feloldódik az asszony lámpaláza, megnézi a többieket, kik vannak itt, mifélék lehetnek, utazók-e, vagy mások. Az ajtóban egy élő libáért vitatkoznak: — Megfér az itt, nem okoz senkinek se bajt — kapacitálta az egyik pincért, egy barnabőrű férfi, de az nem engedett: — Állatokat az étterembe tilos behozni. O Az asztaloknál mindenkit elfoglal a maga gondja, baja, öröme. Ki tudja, hányadik sört rendeli, s hányadik vonatot engedi el egy asztaltársaság — fiatal férfiak — az egyik hevesen magyarázza, miért jött el az előző munkahelyéről, miféle vitája volt a művezetővel, a többiek bólogatnak, igaza van, miért-ne lenne igaza, ő fizet. — Menni kéne... — veti közbe valaki bizonytalanul, de a többiek lehurrogják, hiszen korán van még, hét óra, megy még vonat Ohatpusztakócs felé, ha nem este, akkor hajnalban. — Majd azt mondod az asz- szonynak — okosítják az aggodalmaskodót —, majd azt, hogy... — a többit nem hallani, elnyomja a felcsattanó.nevetés zaja. Az egyik pincér rosszallóan odanéz, nem kocsma ez, hogy vihogjanak — árulja el az arca -- s viszi az edényben a bablevest, egy kockás inges férfi elé teszi, aki türelmetlenül nézi a karóráját. — Tíz percem van — mondja a pincérnek, s mint versenyző a rajt előtt nekikészül a gyors evésnek, a kenyeret már odakészítette, merőkanál a kezében, a pincér leteszi a tálat, s ő már mer, kanalaz a csurig tele tányérból, sóz, paprikáz, órát néz, megtörli a homlokát, s alig öt perc múlva üres a tányér, fizetőblokk az asztalon, s fut kifelé elégedetten — mégiscsak megvacsorázott indulás előtt. Nemcsak utasok vannak itt, érkezők és indulók, van aki betér egy kis utazási izgalmat szagolni, átélni, milyen lehet ha valaki a mesz- szi út előtt itt tölt egy nyugalmas órát. Hivatalos ügyeR Ingyen legelő R égen látott májust élünk. Ilyen időjárásra a legöregebbek sem emlékeznek. Főként a mezőgazdaságot sújtja ez az áldatlan állapot. Talán a lagjobban a rét- és legelőknek használ az égi áldás. Télen, kora tavasszal — a kedvezményes műtrágya-vásárlási akció keretében — a rét és legelők feljavítására sok nitrogéntartalmú műtrágyát szórtak ki. Ezért nagy mennyiségű termésre számíthatnak a mezőgazda- sági nagyüzemek. Sok függ azonban a gyors, gondos, veszteségmentes betakarítástól. Fontos a gyorsaság, hiszen az elöregedő állomány mennyiségileg már nem ad többet, viszont nagymértékben csökken a minősége, a takarmány beltartalmi értéke. A késedelmes betakarítás kihat később az új növekedésű fűre is. Sajnos, a rét- és legelő- terület, valamint a szarvasmarha-állomány növekedése nem áll arányban. Míg az utóbbi örvendetesen növekszik, addig a takarmánytermő terület növekedése stagnál, vagy csak kismértékben emelkedik. Ennek ellensúlyozására jó tartaléknak bizonyul már évek óta az utak és árokpartok mentén termő fű. Ezek főként a háztáji és kisegítő gazdaságok takarmányellátását javítják. Évente visszatérő gond ezeknek a kaszálása. Nem lehet olyan gazdag egyetlen mezőgazda- sági nagyüzem, vagy háztáji gazdaság sem, hogy sorsára hagyja ezt az ingyen legelőt. Ügy kell megegyezni, hogy mindenki jól járjon és időben betakarítsák a termést. Ez saját érdek is. Sípos Béla két intéznek, egy szemüveges férfi egy futballista átigazolásáról magyaráz a társának, iratokat vesz elő, dossziékat — elfelejtkeznek a világról —. Nézd, Jóska, ez nekem szívügyem, s ha sikerül, te sem jársz rosz- szul... O Két öregmama tol maga előtt egy tinédzsert, mint védőpajzsöt — a fiú otthonosan ül le az asztal mellé, s kínálja hellyel a mamikat — ő barackot rendel, a nénik jaffát. — De vacsorázzunk is — parancsol a fiú —, ez itt így szokás. A nénik bólogatnak — jó, ha így szokás, ő tudja, a gyerek, ő a városi — tisztelettel nézik, mint hajtja fel a méregerős italt. — Aztán meg ne ártson — aggodalmaskodik az egyik néni, s a fiú legyint, mintha legyet hesegetne. O r atal párok bújnak össze egy üveg sör mellett, kerekképű asszony jön három gyerekkel, úgy tereli őket, mint a nyájat; szemüveges úr érkezik diplomatatáskával, szigorú arccal — hosszasan tanácskozik a pincérrel, s végül megállapodik egy feketénél. Valaki mérgelődik — kacsacombot talált a szárnyas ragulevesben, egy csoport hangos szóval foglalja el az egyik asztalt, odakint a nagyórán kúsznak a mutatók, vonatok érkeznek, indulnak, utasok jönnek — mennek. Hányféle batyu, csomag, láda, hányféle cél, indulat, küldetés... Pauwlik György
