Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET © KÉPZŐMŰVÉSZET FILMJEGYZET Á grafikus hitvallása A részletek, az élet gazdagsága jellemzi Gácsi Mihály Munkácsy-díjas grafikus művészetét. Tragikomikus elemekkel teli ábrázolás az övé. Mindig véleményt, sőt ítéletet mond képeivel. Ami varázsát és egyben közönségsikerét adja: a groteszk. A tragikomikum éltető eleme rézkarcainak, linómetszéseinek. A szépség Gácsi képein sajátos metamorfózison keresztül jelenik meg. Figurái bibircsókosak, szeplősek, görbelábúak, a táj kies, az építmények kétség- beejtően ingatagok, a konstrukciók képtelenségek. Az egész azonban minden esetben mély meggyőződésből fakadó hitet sugall: a veszélyek és értetlenségek ellenére élmény az élet. Gácsi Mihály ma Zalaegerszegen él. Tucatnyi országban állított ki eddig. Budapest, Szolnok és Hódmezővásárhely után pályázott Zalaegerszegre. Pedig másutt is kapott elismerést. A Munkácsy-díj mellé az alföldi tárlat Munkácsy-érmét és a dél-alföldi tárlat Kosz- ta József-érmét is. Alapos rajztudását emlegetik a legtöbben. — Jó mestereim voltak. A szabadiskolákban Novotny Emil Róbert, majd Berény Róbert irányításával tanultam. A főiskolán előbb DomaA nagy zenegép novszky- es Hincz-novendek peket szeretnék rajzolni. Fi- galmas és gyorsan mozgó. A volt, sok segítséget kapott gyelmeztetőket. óvókat, fel- jelenségeket tetten érni, a Koffán Károlytól is. háborítókat, elgondolkozta- veszélyérzetből erőt meríte— Nem szép, hanem jó ké- tókat. Korunk rendkívül iz- ni, mindenki feladata. A repülnivágyó Irodalmi csapásokon A film és az irodalom szinte elválaszthatatlanok egymástól. Már az első mozi- darabok regény, novella dráma alapján készültek (persze kezdetleges színvonalon, aminek nem az ihlető mű gyenge minősége volt az oka, hanem a kifejező eszközök elégtelensége). A film- történet valamennyi korszakában kimutatható az idősebb testvér, a rangos hagyományokkal rendelkező Múzsa inspiráló jelenléte. A francia lírai realizmus, a szovjet és amerikai iskola, az olasz neorealizmus, valamennyi „új hullám” bőven merített az irodalom bővizű patakjából. Számos jelentős író ilyen vagy olyan formában elkötelezte magát a celluloidszalag mellett. A témák nagy hányada először könyvben szerveződött művészi valósággá. A stílus, a nyelv változatainak gazdagodásában is számottevő a kölcsönhatás. A folyamat szerencsére megállíthatatlan. Azért írom, hogy szerencsére, mert a film és az irodalom „különös házassága” nem üres frigy, hanem okos — és meglehetősen hosszú távra szóló — szövetség. Ha a vadhajtásokat nem számítjuk — például azt, hogy a tucatáruk is filmszalagra kerülnek vagy hogy kiforgatják, elszegényítik, megváltoztatják a kiváló prózai-drámai műveket — a kapcsolat egyfajta gazdagodásáról beszélhetünk. Említsünk néhány friss példát. A KIHAJOLNI VESZÉLYES című Zsombolyai-víg- játék Simonffy András író műhelyében született meg. Első változata ugyanis az a hangjáték volt, melyet a rádió legnagyobb visszhangot keltett műsorai között szoktak emlegetni. Hogyan kerül a csizma az asztalra, hogyan lesz a hallhatóból látható? Éppen ebben az áthangsze- relésben rejlik a vállalkozás eredetisége. Esztétikai nyelven fogalmazva: a műfaji választék bővülését figyelhetjük meg, hozzátéve, hogy a hangjáték és a film — a KIHAJOLNI VESZÉLYES — nagymértékben elüt egymástól. Zsombolyai a mulatságos mesének inkább a realisztikus, mint abszurd elemeit aknázta ki közéleti tartalmú mondanivalójának kifejezésére. A DÖRA JELENTI című filmet Bán Róbert készítette. Radó Sándor könyve meglehetősen rendhagyó: az önéletrajznak, az emlékiratnak, a kalandos regénynek, a politikai kriminek egyfajta változata. Skatulyába nehezen illeszthető. A film — mely a legendáshírű Dóra harcainak állít emléket — a kötet „vegyes hangvételét” követi, s középpontba állítja a kommunista mozgalom most már világszerte ismert katonáját, a ma űs aktívan tevékenykedő földrajztudóst. Kovács András a HIDEG NAPOK-kal — Cseres Tibor regényéből készült a megrázó erejű filmdráma — minden idők legpolitikusabb és ugyanakkor legszuverénebb „irodalmi olvasatát” alkotta meg. Korai lenne még bemutató előtt álló filmről nyilatkozni, az ítélkezésnek majd eljön az ideje, annyi azonban máris bizonyosnak látszik, hogy A MÉNESGAZDA — Gaál István regényének képi mása — a HIDEG NAPOK bizonyos hagyományait folytatja. Más a kor, hiszen a cselekmény a fel- szabadulás után játszódik, más a konfliktus, ugyanis ezúttal egy „lentről jött ember” és a hajdani uralkodó osztály képviselőinek indulatai feszülnek egymásnak, mások az eszközök is (A MÉNESGAZDA Kovács András első színes filmje.) S mindennek ellenére: kimutatható a folytonosság. Csehovot sokféleképpen lehet interpretálni. Betűimen, stilizálva, modern „áthallásokkal” megtűzdelve, lélektani folyamatokra koncentrálva. Nyikita Mihalkov az ETŰDÖK GÉPZONGORÁRA című szovjet filmben a gondolatok áradását fogalmazza meg a képek nyelvén: egy életforma csődjének elkerülhetetlen konzekvenciáit, a semmibehullás szomorú állomásait. Suksin FÖLDIEK című forgató- könyvét Vinogradov realizálta. Ebben a műben főképpen a városi és a falusi életforma közötti különbség mozgatja a cselekmény szálait és a hősök indulatait: ugyanazt a kérdést két ember másféleképpen ítéli meg, eltérő az erkölcsi mérce, különböző az érzelmek intenzitása. Sajnos, a FÖLDIEK rendezője nem következetes az érdekellentétek ábrázolásában: patthelyzetet teremt a film végén, egy ki.-- csit a „mindenkinek igaza van” („vagy lehet”) közhely érdektelensége telepszik rá a drámára. Sokan vitatják a „hozott anyag”, az idegen motívumok felhasználásának jogosságát. Nincs igazuk. Shakespeare a RÓMEÓ ÉS JŰLIA alaphelyzetét vásári komédiából kölcsönözte és a világ- irodalom bővelkedik hasonló transzponálási csodákban. Eredeti filmet „kész motívumokból” is lehet teremteni. A rendező akkor is kifejezésre juttathatja személyes véleményét, ha a filmes par. titúra adott. Már a témaválasztás is meghatározó fontosságú. Az eszmei hangsúlyok kijelölése nemkülönben. Azt már csak mellékesen említem, hogy a képi világ, az atmoszféra, a jellemek ábrázolása megannyi variációs lehetőséget biztosít a filmművész számára. Nem kell messzire mennünk, ha az elv gyakorlati megvalósításának realitását akarjuk bizonyítani. Fábri Zoltán, Ranódy László és Révész György — három magyar rendező — szinte makacs következetességgel fordul az irodalomhoz, anélkül, hogy egyéniségüket feladnák és szolgai másolásra kényszerülnének. Fábri teljes életműve igazolja, hogy az út járható. Ranódy az ÁRVÁCSKÁ-ban, Révész az ANGYALOK FÖLDJÉ-ben jutott legmesszebbre. Rajtuk kívül is akadnak jó néhányan, akik hisznek a két rokontartomány — a film és az irodalom — kölcsönös megtermékenyítő erejében. Veress József V A huszárezred feladata, hogy a németek által elfoglalt Lengyelországban „biztosítsák a rendet”, megszálló hatalom legyenek. Ezzel a paranccsal indul el a sebtében toborzott háromezer ember Nyíregyházáról. A parancs teljesítése egyszerűnek tűnik: fegyveres harcba legfeljebb a partizánokkal kell bocsátkozniuk. Ehhez a harchoz talán még a felszerelésük is elég lenne, a fegyverként kapott harci eszköz, a karabély. Lengyelországban aztán kiderül, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű, s hogy ez a háború nem a huszáros virtus parádéja. A huszárezred maga a megtestesült anakronizmus a páncélosok és a bombázók háborújában. Batár Jánost, a regény főszereplőjét jó sorsa először Epizód a második világháborúból Balázs József: Áz ártatlan egy parancsnoki Buickba helyezi, viszonylag biztonságos helyre. Időközben azonban rá kell jönnie, hogy a halál nem válogat, nem nézi a rangjelzéseket. A parancsnoki kocsiban elhangzott beszélgetéseket nem tudja mindig megérteni: a lényegre azonban hamarosan rájön. A tisztek számításból, politikai megfontolásokból vagy egyéni érdekből hajlandók kapcsolatot teremteni a partizánokkal, s még olyanok is akadnak, akiktől az átállás gondolata sem idegen. A háborús sors azonban értelmetlen halált szánt a huszároknak. A háromezer emberből 160 került haza, a többiek úgy pusztultak el mocsarakban, bombázások és visszavonulások során, hogy fegyverüket sem használhatták. Batár János hazakerült ugyan, de rá is az értelmetlen pusztuíás várt. Batár János, akár többi társa: áldozat. S nemcsak azért, mert értelmetlen a halála, hanem mert nem értett meg semmit. Azért kellett elpusztulnia, mert az értelmetlenségig engedelmes maradt. Menekülési és átállási kísérleteit zűrzavar és kapkodás jellemzi. Batár Jánost és társait ehhez az ostoba és értelmetlen véghez egyazon ok juttatta: osztályuknak rettenetes tudatlansága és kiszolgáltatottsága. Az ezred parancsnokságának magatartása olyan, mint a háborús ország vezetőié. Hatalmukat, bőrüket szeretnék menteni, de legfeljebb ál- vagy félmegoldásokig jutnak el. Balázs József regénye egészében a második világháborúban részt vevő Magyarország hadviselésének jellemző epizódja. Javuló történelemtudatunk mostanában értékes művekkel gyarapodott. Bízvást ideszámíthatjuk az újabb Balázs József-regényt is. Tóth István Az igehirdető
