Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-18 / 115. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 18. Csehszlovákiai gyermekkar hangversenye A zene nyelve nemzetközi, a szárnyaló dal eggyé ková­csolja a népeket, a muzsika hangját mindenki megérti. Ennek voltunk tanúi május 16-án, kedden délután a „Ji- zerka” csehszlovák gyermek­kar és a 4. számú általános iskola közös hangversenyén az iskola hangversenytermé­ben. A 13 000 lakosú kis cseh. szlovák városka (Semily) 80 tagú gyermekkara jött el cse­rehangversenyre. Az együt­tes karnagya Alena Bradlova ezelőtt 15 évvel, 1963-ban alapította a kórust & vezeti azóta is férjével együtt. Vol­tak már az NDK-ban (Halle) 1970-ben, részt vettek az ol- mützi fesztiválon, énekeltek a megyei rádiójukban. Az együttest a helybeli textil­gyár patronálja. A szép hangon, tisztán éneklő kórus cseh népi kóru­sokat, cseh szerzők műveit, sőt Kodály-kórust is énekelt magyarul. A műsor második felében a 4. számú általános iskola gyermekkara mai ma­gyar szerzőktől adott elő mű­veket Szabó Dénes vezény­(Fotó: Erdélyi T.) létével. A műsort bezáró kórusszámot közösen énekel­te a két együttes, Szabó Dé­nes vezényletével. V. S. JÚLIUSTÓL MŰSZAKPÓTLÉK A VASÚTON „Kérem a jegyeket! Felvétel már tizennégy évtől II Túrosán András nyíregyhá­zi vonatvezető-jegyvizsgáló: — Nehéz szolgálat a mi­énk. Két-három órát alszunk Pesten, Miskolcon, Vásáros- naményban, vagy Balsán, az­tán ébresztő és indulás to­vább. A négy órán aluli al­vásért 50 százalékos órabért kapunk, így fizetésem 4 és 5 ezer forint között ingadozik. Ez már szép summa, az uta­sok döntő többsége rendes, ezért csinálom tovább. Vonakodás a kötöttségtől A jegyvizsgáló a vonaton hivatalos személynek szá­mít, még sincs mindenki előtt tekintélye, ö találkozik legtöbbször az utasokkal, a közvélemény előtt ő „repre­zentálja” a vasutat. A vonat ablakából futó pillantást ve­tünk a kocsirendezőkre, a vonatkísérőkre is. Munkájuk nehéznek, veszélyesnek lát­szik. Az is. Ezért nem vonzó a fiataloknak a vasutas hiva­tás. Pedig a vasút a népgaz­daság egyik igen fontos ága. Benczúr Gyula, a nyíregyhá­zi állomás személyzeti veze­tője ezt mondja: — Bármelyik nap több, mint száz dolgozót fel tud­nánk venni az állomásra, il­letve a körzetbe. Az utánpót­lás csökkenésének nem csu­pán az iparosodás az oka. Baj, hogy sokan nem szíve­sen vállalják a szigorú kö­töttséget és nem ismerik a vasút előnyeit. Szeptembertől az állomásokon szolgálatot teljesítő fizikai dolgozók 30 százalék műszakpótlékot kap­nak. Júliustól a vonatkísérők is megkapják ezt a pótlékot. Egy ötéves szolgálati viszony­nyal rendelkező kocsirendező átlagban 3700 forintot keres, vállalatnál sem keresne töb­bet. — Mit tesznek, hogy a fia­talok a vasutas szolgálat elő­nyeit is megismerjék? — Évente többször megke­ressük a környező iskolákat és pályaválasztási tanácsokat adunk. Az iskolákban stenci- lezett propagandaanyagot osztogatunk, amelyben az is benne van, hogy a vasútnál csaknem háromezer foglal­kozási ágban dolgozhatnak. A pályamunkástól kezdve az asztaloson, a tolmácson és a mérnökön át sokféle munka­kör és beosztás létezik. A Szűkös létszámmal, fegyel­mezett, kissé feszített munká­val a város üzemeit 99 száza­lékos pontossággal ki tudjuk szolgálni. „Itt több a fizetésem..." Puskás István, a mátészal­kai csomópont személyzeti vezetője: — A körzetben még 40—50 dolgozó foglalkoztatását tud­nánk biztosítani. A munka- közvetítőből kaptunk néhány embert, de ezek többsége nem tud alkalmazkodni a vasút fegyelméhez. A megbízható utánpótlás érdekében 34 is­kolában ismertettük a fiata­lok előtt álló lehetőségeket. Csattogó ütközők között dolgozik Dajka József fiatal kocsirendező: — Asztalos voltam egy üzemben, de idejöttem, szak­mát változtatok, mert itt több a fizetésem és a szabad időm. Később tanulni akarok, ösz- szességében a vasútnál job­ban megtalálom a számítá­somat. Pár éven belül a teherva­gonokra egész Európában ön­működő kapcsoló szerkezetet szerelnek. A vagonokat ol­dalról lehet majd szétkap­csolni, csökken a balesetve­szély, feltehetően csökken a fluktuáció is. Nábrádi Lajos JÚNIUS ELSŐ NAPJAIBAN Gyermekgyógyász-tanácskozás Nyíregyházán Finiséhez érkezett az elő­készülete annak a tudomá­nyos ülésnek, amelyet a Ma­gyar Gyermekorvosok Társa­sága észak-magyarországi ta­gozata rendez Nyíregyházán- A június 1. és 3. közötti ese­ménysorozaton a legismer­tebb magyar gyermekorvosok vesznek részt, hogy megvitas­sák a legidőszerűbb kérdése­ket. Mintegy 100 tudós orvos referál ez idő alatt. Egyéni ta­nulmányok és teamek elemző írásai kerülnek a szakközön­ség elé. A tudományos ülés­szak idején igen sok nyíregy­házi és szabolcsi orvos is köz­readja tudományos kutatása­inak eredményeit. Az ülésszakon budapesti, miskolci, debreceni, salgótar­jáni, egri, berettyóújfalui, kecskeméti orvosok vesznek részt, a gyermekgyógyászat minden szakterületét képvi­selve. A tudományos tanács­kozás színhelye a megyei könyvtár előadóterme lesz. Ötvenéves tűzoltó-egyesület Alapításának fél évszázados jubileumát ünnepli május 20- án a vajai községi önkéntes tűzoltó-egyesület. A jubileumi ünnepségen kitüntetéseket, jutalmakat adnak át azoknak az önkéntes tűzoltóknak, akik a legeredményesebb munkát végezték a tűzvédelemben. A falu általános iskolásai között rajzpályázatot hirdettek eb­ből az alkalomból, s itt érté­kelik, díjazzák a legjobban sikerült rajzokat. Ugyanakkor tűzvédelmi vándorkiállítást is nyitnak a községi művelő­dési házban. Kiállítás az aulában Boros Zsolt György tus- és pasztellrajzai A Bessenyei György Tanár­képző Főiskola aulájában május közepén megnyílt Bo­ros Zsolt György festőmű­vész kiállítása. A műhely­jellegű bemutatót Horváth János festőművész, a főiskola rajztanára nyitotta meg. Boros Zsolt György 1944- ben született Belgrádban. Tíz éve végezte el a Krakkói Kép­zőművészeti Akadémia fres­kófestő szakát. Ez év őszétől az egri pedagógiai főiskola tanára. A Saj őszentpéteren élő mű­vész tus- és pasztellrajzait a lényeget megragadó, dekora­tív. erősen lehatárolt felüle­tek jellemzik. Munkáinak nagy része a reneszánsz divat- és irodalomtörténetet, vala­mint a 20. századi délszláv és latin-amerikai történelem eseményeit tárja elénk. Matisse szerint a 20. század freskója a plakát. Boros kiál­lított plakátszerű pasztelljei, vagy plakátjai aktuális poli­tikai állásfoglalások — Che, Allende, Corvalán. Ezek tu­lajdonképpen kompozíciós po­litikai arcképek. Több pasz­tellképén kubai élményeit fo­galmazza meg (Cukornádara­tók. Kubai kisfiú, Camilo Ci- enfuegos). A historizmus művészi szándékainak egyik továbbél­tető ereje. A Háború című so­rozatának most látható négy lapja is ezt bizonyítja. Egy ország morális tragédiája nyer kifejezést ezeken a 100 x 70-es képeken, másrészt az egymásra utalt népek élet­halálharca a megszállók el­len. Jónás rajza a Cerni Jovan kerékbetörésének megelevení- tésével rokonítható. Jónás az állhatatos embereszmény, aki a kevésbé kedvező lehetősé­get választja: inkább a cetek martaléka lesz, minthogy a partra ússzon. Cerni Jovan, a parasztvezér pedig meghal, de eszméit halálával élteti to­vább. A konkrét látvány mö­gött az emberi élet szenvedé­sekkel kikövezett útját az arcok felfokozott gesztusaival mutatja be. Két rajzán szerb parasztok siratnak egy magyar apát (Ravatal és Temetés után). Barátai arcképei között ta­láljuk a tavaly elhunyt költő­festő barát, Demeter István portréit. Demeter Borsod me­gye szellemi életének egyik értékes-érdekes jelensége volt, lakásán megfordultak a kor­társ magyar művészet ki­emelkedő alakjai is. „A szép nem más. mint a boldogság igézete” — írja Stendhal. Szorongásokkal teli, de derűt is ígérő rajzok Boros munkái. Szimpatikus művészi szándék vezette bemutatásra került anyagának elkészítésé­ben is. A kiállítás május 23-ig te­kinthető meg. T. P. K álmánházán a köz­ség vezetői na­gyon okosan úgy vélték: meg kell változ­tatni ettől az évtől a te­henek vonulási irányát. Magyarán: a csorda ez­után nem a falu közepén, a főutcán megy majd a legelőre, hanem két utcá­val lejjebb. Az ok világos: a csorda naponta kétszer bepiszkítja az utat. Erre járnak az iskolások, a boltba menők. Itt a leg­nagyobb a forgalom, autók és buszok kergetik egymást. Kétségtelen, akad pár család, akiknek ez az in­tézkedés nem előnyös, messzebb kell hajtani a jószágot. Persze ez nem indok, hiszen eddig mások hajtották messzebbre. Mit tesz isten, a néhány csa­lád az állattenyésztési felügyelőséghez fordult panaszával. Jött is erre kioktató le­vél a tanácsnak. A fel­ügyelőségen eszerint fél­tik a tehén lelkivilágát, hogy a beidegzett útvonal felcserélése megzavarja majd tájékozódóképessé­güket. Ügy vélik, hogy a csellengő-ácsorgó jószág nem lesz esztétikus (!) látvány. Aggódnak, hogy az intézkedés lelohasztja a. tehéntartási kedvet.* Megjegyzik: vajon mi lesz, ha a tehén út közben betéved a tsz táblájába? Mondani is felesleges talán, hogy a községiek a csordaútvonal megvál­toztatása előtt beszéltek a tsz-vezetőkkel, akik már ki is építették a karám- szerűen szegélyezett utat a legelő felé. Sok gazdá­val is szót értettek, akik helyeselték a megoldást. Vagyis nem ötletszerű változtatásról volt szó, hanem okos vitában le­szűrt döntésről. Miért kell ügyet csinál­ni egy ilyen tehénútvonal- módosításból? Nem csak azért, mert az emberben felmerül a kérdés: miről határozhat egy község, ha még .ebbe is beleszólnak? Miért válik hatósággá az állattenyésztési felügye­lőség, melynek profiljába ez a téma sehogyan sem illik bele? (bürget) Börtönben az áruházi betörő Eddig kétszer büntették meg tulajdon elleni bűncselek­ményért Ócskái János 24 éves nyíregyházi lakost. Az alko­holista Ócskái január 12-re virradó éjszaka a Búza térre vetődött, amikor meglátta egymás mellett a sok boltot, rögtön pénzt érzett a zsebé­ben. Először a vetőmagboltba mászott be a szellőző ablakon. A bolt irodájában talált egy lemezkazettát, s hogy ki tud­ja nyitni, a kivilágított üzlet­ben keresett egy alkalmas szerszámot és felfeszítette a kazetta tetejét. Közel 2500 fo­rintot talált, a nyeleden ka­pával visszasétált a polcok közé, visszarakta és kimászott a szellőzőn. Egy hónap múlva egész nap ivott, munkahelyéről is ki­maradt, s mikor este elfogyott a pénze, egy ABC-áruház je­lent meg lelki szemei előtt. Az északi alközpontit válasz­totta. A déli oldalon berúgott egy kirakatüveget és bement a kivilágított áruházba. Vé­gigjárta a pénztárakat, de mindössze néhány forintot talált, amit váltópénznek hagytak ott reggelre. Az iro­dában már nagyobb szeren­csével járt: egy lemezkazet­tában 1200 forint körüli össze­get talált. Az emeleti irodá­ban is talált egy lemezkazet­tát, de hiába nyitotta ki. üres volt. Ezután egy műanyag kazettát feszített fel, ebben a dolgozók szakszervezeti köny­vei voltak. A pénzkeresést feladta, de nem akart csak 1200 forinttal távozni. Cigarettákat, külön­böző elemeket, fehérneműket, szőnyegeket, közel háromezer forint értékű árut gyömö­szölt a lopott szatyrokba és elindult hazafelé. A Stadion utcai buszmegállóban leült egy padra, ám rövid idő után a rendőrjárőrök igazoltatták. Megkérdezték csomagjairól is, s Ócskái azt hazudta, hogy a nyereségrészesedésből vásá­rolta, majd munkatársaival iszogatott. A rendőrök hihe­tőnek találták a dolgot, de azért személyi adatait felje­gyezték. Másnap reggel, amikor is­mertté vált, hogy betörtek az ABC-be, Ocskaiéknál meg­kezdődött a házkutatás. Elő­kerültek a lopott holmik, az a satu is, amit korábban a vas-műszakiban lopott, így nem is tagadta cselekménye­it. A bíróság a visszaeső tol­vajt 2 év 2 hónapi szabadság- vesztésre ítélte, 3 évre eltil­totta a közügyektől, kötelezte, hogy elvonókezelésnek vesse alá magát és elrendelte az okozott kár megtérítését is. A nyíregyházi Lenin téri éjjel- riumában számos készítményt részeknek az orvosok receptje nappali gyógyszertár laborató- kell összeállítani a gyógysze- alapján. tanfolyamok, iskolák hallga­tói anyagilag is meg vannak becsülve. Harminc körül a „főnök" Kovács Gyula 30 körüli fia­talember és állomásfőnök Mátészalkán. Példája is bizo­nyítja, hogy a tanulni szere­tők, a szorgalmasak halad­hatnak a ranglétrán. — Egy dolgozónk levelező úton középiskolába jár, töb­ben a dolgozók általános is­kolájában tanulnak, három fiatal tisztképzőre készül. A tanulást minden szinten tá­mogatjuk, képzett emberek kellenek a fejlődő vasúthoz. A vasút fejlődik, de a má­tészalkai állomás fejlődése évtizedeket késik. A kedve­zőtlen munkakörülmények a létszámra is kihatnak. Erről halljuk Furkó Kálmán állo- másfőnök-helyettest: — A várossá válás óta kü­lönösen megnőttek a felada­taink, az állomás vágányhá­lózata viszont nem bővült, a szociális helyzet szinte sem­mit sem javult. Ennek ellené­re a létszám több, mint 90%-a megbízható törzsgárda. Nem­régiben két fegyelemsértő dolgozónk azzal „fenyegető­zött”, hogy itt hagy bennün­ket. Közöltük, hogy kinél ve­hetik ki a munkakönyvüket. Erre meglepődtek, lépést vál­tottak és beálltak a sorba.

Next

/
Thumbnails
Contents