Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-17 / 114. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 17. KOMMENTÁR Újra Shaba... Z aire Shaba nevű tartományában újra dörögnek a fegyverek. A tartományban fegyveres felkelés lángolt fel és ez a rezsim újra nyugatról kér segítséget, újra „külföldi beavatkozásról” beszél. Amikor az egykori Belga- Kongó (a mai Zaire) elnyerte jogilag a függetlenséget, ezt a tartományt belga és más nyugati támogatással Moise Csőmbe igyekezett leválasztani. Az oka: Shaba a hatalmas ország legértékesebb része. Réztől urániumig mérhetetlen kincsek gazdagítják a tartomány földjét. Az itteni lakosság — amelynek egy részét még a belgák kénytelenek voltak a szakképzettséget igénylő munkák elvégzéséhez legalább valamilyen oktatásban részesíteni — képtelen belenyugodni, hogy gazdag szülővidéke javaiból egyáltalán ne részesedjék, hogy továbbra is teljes anyagi és politikai kiszolgáltatottságban éljen. Ez az állandó shabai nyugtalanság társadalmi oka: Mobutu roskatag rezsimje nagy diplomáciai és propagandakampánnyal igyekszik — a tavalyihoz hasonlóan — nyugati segítséget szerezni. A szózuhatag szinte száz százaléka a Szovjetunió, Kuba, Angola, Líbia és más országok elleni vádakból áll. Angola brüsszeli nagykövetsége világos, egyértelmű választ adott ezekre a célzatos híresztelésekre : „Az Angolai Népi Köztársaság kormánya kijelenti, hogy Angolának sem közvetlenül, sem közvetve nincsen köze a határaitól több száz kilométerre fekvő Shababan folyó eseményekhez és hogy az ügy kizárólag a zairei népre tartozik.” H. E. Május 20—21 Helsinki: Okciónap a leszerelésért Első ízben Helsinkiben rendezik meg az európai if. júsági és diák akciónapot a leszerelésért. Helsinkibe, a május 20—21-én megrendezendő találkozóra, az idén Budapesten megtartott európai ifjúsági és diákleszerelé- si konferencia határozatának értelmében hívták meg a küldöttségeket. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az akciónapot össze kell kötni a New Yorkban május 23-án kezdődő rendkívüli leszerelési ülésszakkal. Éppen ezért, Európa ifjúságának a finn főváros, ban elfogadott állásfoglalását — a budapesti konferencia záróokmányával egyetemben — eljuttatják az Egyesült Nemzetek Szervezetének. A dokumentumokat a Helsinkiben megválasztandó küldöttség viszi magával New Yorkba. Ezekben a napokban ugyancsak a leszerelés mel. lett szavaz az ifjúság a szocialista országokban, Írországban, Portugáliában, Gö. rögországban, Cipruson. A fórumokon, nagygyűléseken a résztvevők tiltakoznak a neutronbomba gyártása és nyugat-európai elhelyezése ellen is. Az év végén Budapesten a nemzetközi szocialista ifjúsági szervezet és a DÍVSZ képviselői találkoznak, ren. deznek szemináriumot. Az olaszországi választások végeredménye Rómában keddre virradóra közzétették a részleges közigazgatási választások végeredményét. A választásokon a szavazásra jogosultak 91,9 százaléka jelent meg az urnák előtt és az alábbi arányok alakultak ki. (Zárójelben az 1972-es közigazgatási választások eredménye): Kereszténydemokrata párt 42.5 (37,5), OKP 26,5 (25,8), OSZP 13,3 (13,5), újfasiszták 4.5 (6,8), OSZDP 4,8 (6,2), liberális párt 1,4 (2,3), köz- társasági párt 3,2 (2,8), szélső baloldal 0,7 (—). (Folytatás az 1. oldalról) sózó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka, valamint a Magyar Néphadsereg tábornoki karának és a déli hadseregcsoport parancsnokságának több tagja. Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, honvédelmi miniszterhelyettes megnyitója után Czinege Lajos mondott beszédet. Hangsúlyozta: — Néphadseregünk számára megtisztelő, hogy a dicső szovjet hadsereg fegyverbarátja, harcostársa. Nagy biztonságot ad számunkra, hogy a szovjet hadsereg oldalán, a szövetséges hadseregekkel együtt részesei vagyunk annak az erőnek, amely megbízhatóan védelmezi népeink békéjét, garantálja szocialista építőmunkánk zavartalanságát. Népköztársaságunk fegyveres erőinek, néphadseregünk fejlesztésében és felkészítésében semmi mással nem pótolható segítséget jelent számunkra a Szovjetunió, a szovjet hadsereg önzetlen, baráti támogatása. Ezt követően Usztyinov marsall emelkedett szólásra. Hangsúlyozta: — A kor, amelyben élünk, nagy felelősséget ró a szocialista országokra a béke és a társadalmi haladás szolgálatában. A Szovjetunió és Magyarország, valamint a szocialista közösség többi országai felismerve felelősségüket, állhatatosan küzdenek a békének és a népek biztonságának megszilárdításáért. — A béke megőrzésében, a biztonság megszilárdításában fontos szerepük van a Varsói Szerződés tagállamainak. E szerződés szilárd tagjai a szovjet és a magyar fegyveres erők. Fegyverbarátságunk állandóan erősödik, fejlődik. A szovjet honvédelmi miniszter beszéde végén átnyújtotta a Magyar Néphadseregnek a szovjet hadsereg ajándékát: Venjamin Szibirszkij „A felszabadult Budapest” című festményét. Usztyinov marsall keddi programja az egyik dunántúli repülőalakulatnál fejeződött be. Barátok között Havanna, a tengerparti Malecon sétány. Körúton a YIT-re készülő Kubában — 2 Mintha tündérkertben járnánk, olyan lenyűgöző a kubai táj. Útközben egy-egy rancho emelkedik ki a ragyogó tájképből. A pálmatetős kis tanyák a múlt, me- mentói. Több helyen ANAP- okat, a kubai tsz-ek modern épületekkel, lakóházakkal ellátott központjait is láttuk. Ezek a jelen ajándékai. Kuba a világ első cukornagyhatalma. Nemzeti jövedelmének egyharmadát a cukor adja. Ezért a ZAFRA (a cukornádaratás) nemzeti ügy. Minden városban és községben láttuk a kifüggesztett táblákat: azt jelzik, hány nap van még hátra a zafráig, mindenki készülődik. A machete szerszám és jelkép is. A nádvágók éles aratókése a Sierra Maestra- ból induló barbudók és a hozzájuk csatlakozó forradalmi tömegek harci fegyvere is volt. Varederóban barangolva találkoztam egy közeli ran- chón lakó mulatt asszonynyal. aki szakszervezeti beutalóval üdült abban a szállóban. melyben valaha gazdag amerikaiak töltötték pihenőjüket. A nyitott szemű idegen nemcsak a szépet látja meg Kubában, észreveszi a nehézségeket is. Kuba népe ma még kemény, göröngyös úton jár: jegyre adják a ruhát és cipőt, adagolt a kenyér, több a hiánycikk. Sok kubaival beszélgettem. de legkifejezőbben ez az egyszerű mulatt asszony világította meg előttem az ottani helyzetet. — Milyennek látja a mai Kuba életét? — kérdeztem. — Hasonló a vajúdó asz- szonyhoz, aki szenved, gyötrődik. De ez a szenvedés örömteli, mert egy új életért történik- Kuba is gyakran szenved még. de mindez egy szebb, boldogabb élet forrása! Varaderóból a hatsávos autósztrádán, a Via Blancán tértünk vissza Havannába, s az utolsó napon látogattuk meg a Hemingway-villát. Egy öreg fa törzsén és ágain nyíló orchideák, távolabb banán- és kókuszpálmát ringat a szél. A hibiszkuszok szinte elrejtik azt a nemes vonalú épületet, amelyben a negyvenes évek végétől élt a Nobel-díjas író, háborúk hőse. a küzdő gladiátor, a győzelmes ember: Emest Hemingway. Áhítatos lélekkel szemléltem íróasztalát, a ritka trófeákkal teleaggatott szobákat, több ezer kötetes könyvtárát. Minden tárgy egy darab irodalom. Szinte vártam, hogy megjelenik az a nagyszerű férfi, aki a madáchi gondolatot — az öreg halász szájába adva —, így fogalmazta újra: ......az ember nem arra született, hogy legyőzzék!” Ezt a gondolatot láttam, éreztem, egész kubai tartózkodásom alatt. A kubai nép sem arra született, hogy legyőzzék. S ezt látja, tapasztalja majd az a sok ezer boldog fiatal Is, akik ez év nyarán a XI. VIT-re összegyűlnek Havannába. Santa Clarában ismerkedtem meg Isabel Vizcaio Ca- lero egyetemi hallgatónő, UJC- (KISZ-) titkárral. Havannában ismét találkoztunk. Megkérdeztem tőle: — Miben látja a XI. fesztivál jelentőségét? — Abban, hogy az amerikai kontinensen először a szabad Kubában találkozik a világ haladó ifjúsága. Ez az ifjúság egymást megismerve, egységbe kovácso- lódva, tántoríthatatlanul halad előre a szocializmus útján! — Mit üzen a magyar fiataloknak? — HASTA LA VISTA EN LA HABANA! VISZONTLÁTÁSRA HAVANNÁBAN! F. B. Nyíregyháza A nagy fegyverüzlet 2. AWÁCS és az új súlypontok Az AWACS, amelynek sorsa — mint erre a korábbiakban utaltunk — nem független a Leopárdétól, a nyugati világ egyik legköltségesebb fegyverrendszere. Nem olyan régen a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak még így kellett kezdenie az olvasóit e témáról „felvilágosító” cikkét: „Az AWACS — ez nem egy indián törzs neve.” Azóta az amerikai illetékesek mindent megtettek, hogy e sötét tudatlanságot eloszlassák, s megnyerjék a nyugat-európai közvéleményt tervüknek. E terv lényege: a NATO-orszá. gok 27 Boeing E—3a típusú, rádiólokációs berendezéssel felszerelt gépet vásárolnának, amelyek nem nemzeti, hanem közös tulajdonba kerülnének. (Ezek a gépek a nemzetközi utasforgalomban Boeing—707 néven ismert típus változatai.) A gépek egy része állandóan a levegőben lenne, s nagy magasságban repülve „bepillantana” a szocialista országok határai mögé, felderítő adatokat gyűjtene, amelyek — úgymond — lehetetlenné tennének egy „meglepetésszerű támadást” Nyugat-Európa ellen. Az agresszív amerikai kampány tükrözi a tét nagyságát: a gépek darabonként mintegy 100 millió dollárba kerülnek — drágábbak tehát, mint a félelmetesen sokba kerülő francia Concorde. Ha a NATO-országok megveszik a gépeket, a Boeing és több száz amerikai alvállalkozó profitja biztosítva lenne, amellett a széria növelése olcsóbbá tenné a termelést, amiből a Pentagon is hasznot húzna későbbi vásárlásai idején. A kampány részeként néhány hónappal ezelőtt meghívták a nyugatnémet Stern riporterét egy ilyen gép fedélzetére. „Chevrier, a radartechnikus jobb kezével megnyom egy fekete gumilabdát — jelentette a riporter 12 000 méter magasságból. — Ezzel a berendezéssel^ egy kis zöld négyszöget mozgat a csehszlovák határ irányába. Amikor a gyanús zöld vonalak a mágikus négyszögbe kerülnek, a légierő altisztje megnyomja az azonosító gombot a klaviatúrán. Két másodperccel később két számsor tűnik fel a vonal alatt: A131H és A124H. Chevrier megnyomja a riadógombot. Bajtársai a többi nyolc képernyőn már ugyancsak látják a „célokat”. A131H és A124H ellenséges vadászbombázók 900, iletve 870 kilométeres óránkénti sebességgel repülnek. Egy finom vonal már mutatja, hol lépik át az NSZK határát.. Tegyük hozzá, hogy a fedélzeti sajtóbemutató helye nem az NSZK légterében volt: a Boeing gép az Egyesült Államok területe felett repült, valahol a seattle-i Boeing-repülőtér és Oklahoma City között. Számítógépeibe a színjáték előre kidolgozott forgatókönyvének megfelelően előzőleg szépen rendre mindent beletápláltak, ami a képernyőn megjelent: a békés polgári légiforgalmat és a mélyrepülésben támadó szovjet vadászbom. bázókat. Más kérdés, hogy a riporter ennek ellenére is kétkedő maradt, mint ezt riportjának címe is tükrözte: „Drága tányérok”. Az AWACS-ügylet sorsa egyébként egy sor határidő lejárta után végképp még most sem dőlt el, de perspektívái sem teljesen világo. sak: az NSZK-ban a „Leo- ügylet” keserű szájízt okozott, Anglia pedig önállósította magát, és Nimród néven saját riasztórendszert épített ki. Ráadásul az amerikai kongresszus egyelőre még nem mondott igent egy másik tervezett ügyletre: arra, hogy Iránnak adjanak el öt ilyen repülőgépet. Az elmúlt években ment végbe az olajárak nagymértékű emelkedése, és a felhalmozódott petrodollár-milli- árdok a Perzsa-öböl övezetét tették a legnagyobb távlatú piaccá. Ettől értékelődtek fel a Perzsa-öböl térségei. Sza- úd-Arábiáról, ahol az egy lakosra jutó hadianyag meny- nyisége nagyobb, mint a világon bárhol, 1978 márciusában így írt az amerikai Newsweek: „Sok milliárd dolláros költségvetéssel kezdődött meg a szaúdi hadsereg kiépítése 1980-ra. Katonai komplexumok épülnek az ország minden vidékén. Haditengerészeti támaszpontokat építenek a Vörös-tengeren és a Perzsa-öbölben, egy új légibázist Tabukban, északkeleten, és a modern fegyverzet imponáló áradata érkezik a szaúdi sivatagban. Két Lightning típusú gépekből álló repülőszázad, két F 5-század, Hawk-rakétarendszer, Side, winder és Maverick levegőlevegő típusú rakéták, modern harckocsik és tüzérség van a szaúdi arzenálban. A működő katonai gépezetet kiegészíti egy 10 milliárd dolláros harcászati rakéta, gyár Rijadh közelében, valamint az amerikai gyártmányú F 15-ösök.” Az amerikai fegyverzet fő vásárlóinak sorrendjét 1976- ban e táblázat szemlélteti: millió dollárban Szaúd-Arábia 2502,5 Irán 1301,3 Izrael 919,5 Dél-Korea 625,9 Svájc 454,7 Jordánia 436,1 Ausztrália 411,9 NSZK 194,2 Tajvan 193,0 Jemen 138,5 Kuvait 130,6 Marokkó 120,8 A fegyverszállítások dinamikája, azok mennyisége és „földrajza” mindig szorosan összefüggött a világhelyzet, tel és az amerikai vezető körök érdekeivel is. A hidegháború éveiben az amerikai exportőrök fő figyelme Nyugat-Európa, legközelebbi NA- TO-szövetségeseik felé fordult. Ezekben az esztendőkben alakították ki a fegyveres erő és fegyverzet Európában példátlan méretű koncentrációját a Szovjetunió és a többi szocialista ország határain. A vietnami háború éveiben az amerikai hadianyagexport fele Délkelet- Ázsiába került. A hetvenes években pedig, mint láttuk, a fegyverzet legnagyobb tömegének a Közel-Kelet és a Perzsa-öböl térsége a rendeltetési helye. Mi az, ami aggodalmat kelt az amerikai vezető körök egy részében is? Némi leegyszerűsítéssel: annak felismerése, hogy rövid távú fegyvereladási politika — olyan diplomáciával párosulva, amelynek vezérszólamát a Pentagon adja meg — nehezen előre látható következményekhez vezet. Például az Egyiptom felé végrehajtott nyitás, az arab országok irányában folytál tott amerikai politika azt feltételezné, hogy Izrael — Washington alapvető szövetségese e térségben — tanúsítson az eddiginél valamivel nagyobb rugalmasságot. Még néhány éve Washington bizonyos is volt abban, hogy — mint Izrael vezető hadi- szállítója — minden emeltyűvel rendelkezik, hogy Tel Avivot megfelelően „beprogramozza”. A jelek szerint ez ma nem is olyan egyszerű: néha „a farok csóválja a kutyát”. Vajon miért? Az Izra- el-párti lobby igen nagy erő az Egyesült Államokban — de nem nagyobb, mint néhány esztendeje. Akkor hát mi változott? Egy szovjet katonai szakértő a moszkvai Novoje Vremja hasábjain ezt így sommázta: az amerikai haditechnika olyan mennyiségben áramlott Izraelbe, s az Egyesült Államok olyan saját hadiipar kiépítését se. gítette ott elő, hogy Tel Avív immár azzal kérkedhet, egymásfél évig még azt is kibírná, ha az amerikaiak netán nem szállítanának fegyvert. (Következik: Az export nem csökken)
