Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-04 / 103. szám
1978. május 4. KELET-MAGYARORSZÁG 3 ■ ■ Összkomfort a határban? V endég voltam az egyik nagy mezőgazdasági üzem szakemberének lakásán. Kétszo- ba, gyerekszoba, előszoba, dolgozószoba egyszóval teljes összkomfort, beleértve a villanyboylert, a központi fűtéses megoldást is. Szolgálati lakás. Ami nagyon tetszett nem „lépre csalónak” szánták, hiszen a szakember beköltözés előtt is már évek óta dolgozott a termelőszövetkezetben. Amikor még voltak madarászok, (lehet, hogy most is vannak) a ritka szép csicsergőket, erdei füttyösö- ket a csaléteknek kitett lépes vesszővel fogták, aranykalitkába tették. Volt ilyen gyakorlat, emberi vonatkozásban is. A község, hogy orvost, speciális szakembert kapjon átlagon felüli luxuslakást épített. Az volt a léprecsalás. Most nem erről, jóval többről van szó. Nem egy- egy, hanem több lakás épül. Más szociális, kommunális létesítményekre is bővebben áldoznak a termelőszövetkezetek. Nem régen a nyírbogáti Rákóczi Termelőszövetkezet önkiszolgáló rendszerű ebédlőjében étkeztem. Nem azt mondom, hogy a Hilton éttermével vetekszik, de semmivel sem rosszabb, mint akármelyik ipari üzem étkezdéje. A szakosított sertés- és szarvasmarha-telepeknél követelmény a fehér, fekete öltöző, a hideg-meleg vizes zuhanyozó, de nincs ilyen^ előírás a gépműhelyeknél. Előírás nincs, de öltöző, zuhanyozó van. Sok minden van. A gyümölcsöskertekben melegedők „tarisznyázó” étkezőhelyiségek és vannak határjáró üzemi autóbuszok. Gondoljuk csak el, mennyire kényelmes és humánus dolog, hogy a termelőszövetkezeti tag nem gyalog megy, nem traktor vontatta pótkocsin rázódik, de Ikarus panorámán kényelmesen ülve suhan a répaföldekhez, a burgonyatáblákhoz. Az ember kímélésén kívül nagy előnye az ilyen munkába és haza szállításnak, hogy időt, a családra, a háztájira fordítható értékes órákat takarít meg a termelőszövetkezeti tagoknak. Tévedés ne essék, nem a „minden nagyszerű” meggondolás alapján íródtak e sorok, hiszen hol vagyunk még a mezőgazdasági termelés szociális hátterének összkomfortjától. A fejlődés tájegységenként és üzemenként is eltérőek. Vannak üzemek, ahol csak odáig jutottak el, hogy a határba már-nem a termelőszövetkezeti tagok viszik csatos üvegben az ivóvizet. Holnap, holnapután mái ott is többre jutnak, mert igény is van, a lehetőség is teremtődik. Olyan állapotokat mint egy ipari üzemben van, a mezőgazdaságban talán nem lehet teremteni. A végtelen határ teteje eddig is a csillagos ég volt, ezentúl is az lesz, de a földműves már nem a hajdan volt paraszt, és ahogy megyünk előre az időben, még inkább nem az lesz. A légkondicionált traktor után nem utópisztikus elgondolás határt járó büfékocsi, az étkezőkocsi, a messze határban dolgozó erőgépvezetőknek a hálókocsi. Ezeket is megérjük. Seres Ernő Gondban egy iparág A Nyíregyházi Konzervgyár mindenképpen az újak közé tartozik a Konzervipari Tröszt 50—60 éve dolgozó gyáraihoz képest. Ám Nagyatádon, vagy Pakson néhány évvel ezelőtt komoly rekonstrukciót hajtottak végre, hogy eleget tudjanak tenni a feldolgozási igényeknek. Mindez Nyíregyházán elmaradt. Hit mondanak a trösztnél? „A hazai fogyasztói igények kielégítése és a kiviteli lehetőségek teljesebb kihasználása érdekében elsősorban E gyik reggel, amikor felöltöztettek. hogy szokás szerint bölcsődébe vigyenek, én ordítani és toporzékolni kezdtem. Beszélni még nem tudtam, de torkomszakadtából ordítottam és teljes erővel toporzé- koltam. Anyám megértette, hogy nem akarok bölcsibe menni. Telefonált a munkahelyére és egész nap otthon maradt velem. Aztán egyszercsak megint ordítani kezdtem és nem mentem óvodába. Nagyanyám feljött faluról, sürgősen nyugdíjállományba vonult. hogy gondjaiba vehessen. Következő alkalommal ismét ordítottam, toporzékol- tam és nem mentem a jelmezbálra. Gyönyörű doktorjelmezemet odaadták a szomszéd fiúnak. Aztán — jól emlékszem! — később már nem toporzékoltam. hanem kérdéseket tettem fel. Ilyeneket: vagy hulladékvasat gyűjtök, vagy érettségire készülök. Szüleim úgy határoztak, az érettségi fontosabb. Aztán persze az ablakból észrevettem, hogy teljes gőzzel gyűjtik helyettem a vasat. Ezenkívül még azt is észrevettem, hogy Ljuszka Cselkina arca elpirul, szeme fároszként ég. Később már ravaszabb lettem és igazolást szereztem arról, hogy nincs kire hagynom elöregedett nagymamámat, ezért nem tudok elmenni az egyetemista építőbrigáddal. Egész nyáron át előttem volt, hogyan vonultak be a többiek a kupéba, s hogy Ljuszka Cselkina szeme folyton keresett valakit. Az újságosbódé mögött álltam, nem vettek észre. Rimma Mazitöva: A hiba Később határozottan éreztem. nem bírom ki Ljuszka nélkül. Elfogott a félelem, de aztán beszéltem egyik orvosismerősömmel. aki igazolást adott arról, hogy visszamenőleg negyediziglen beszámíthatatlan vagyok, s hogy nem szabad családot alapítanom. Ljuszka kerekre nyílt szemmel bámult rám és férjhez ment máshoz. Amikor meguntam az éttermi kosztot, én is megnősültem. Nejem gyereket szeretett volna, de én azt mondtam: majd később. Egyszer aztán, amint hazaértem a munkából, látom, a feleségem nincs otthon. Soha többé nem találkoztunk. Sokáig ábrándoztam egy kutyáról. Terriert szerettem volna, napfényes reggeleken sétára indulni vele. Egy intelligens öregúr eladásra kínálta csodálatosan bozontos kölyökkutyáját. Szemügyre vettem a kutyát, megnéztem lelógó sörényét, aztán bizalmasan közöltem: a kutyát sajnos, nem vehetem meg, mivel egy évre Afrikába utazom. Amikor elérkezett nyugállományba vonulásom ideje, munkatársaim egy kis búcsúünnepséget akartak rendezni tiszteletemre de én azt mind- tam, köszönöm, májgyulladásom van. Egyik alkalommal a, televízió előtt ültem, és hirtelen úgy éreztem, halaszthatatlanul találkoznom kell Ljuszka Cselkinával. Rég nem láttuk egymást, kereken ötven éve. Gyorsan elővettem a kalocs- nimat és felkerestem. Amikor benyitottam hozzá, kezében cekker lógott, benne egy üveg kefir. Észrevett, sokáig bámult rám. majd megkérdezte: „Te vagy az? Már azt hittem, el se jössz”. A sírás környékezett, szerettem volna megcsókolni szikkadt, madársovány kis kezét. de ehelyett megemeltem a kalapomat és ezt mondtam: „Bocsánat. valakivel nyilván ösz- szetéveszt...” H azatértem, újra leültem a televízió elé elgondolkoztam eddigi furcsa életemen. Miért történt minden így, ahogy történt? Gondolatban végig követtem eddigi életemet, kitartóan kerestem, hol hibáztam el? És úgy tűnik — megtaláltam. Engem sem értettek meg. Azon a reggelen, amikor ordítottam és toporzékoltam, anyám szentül azt hitte, hogy nem akarok bölcsődébe menni. És én nem mondhattam neki semmit, mivelhogy nem tudtam beszélni. Csakhogy én azért ordítottam és toporzékoltam, mert a saját lábamon szerettem volna menni. (Fordította: Baraté Rozália) a hús- és baromfifeldolgozást, a növényolaj-termelést és a tartósítóipart szükséges fejleszteni.” — fogalmazza meg az MSZMP Központi Bizottságának március 15-i üléséről szóló közlemény, amely a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetéről és továbbfejlesztéséről tárgyalt. Ezért kerestük meg a Konzervipari Tröszt vezetőit, hogy milyen lehetőséget látnak a korszerűsítésre, hiszen a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata is kimondja: „El kell kezdeni a Nyíregyházi Konzervgyár rekonstrukcióját." — Az anyagi lehetőségeink végesek. Ezért nem egy teljes gyárat, hanem a legfontosabb folyamatokat korszerűsítjük — mondja Horváth Ottó beruházási főosztályvezető. Nyíregyházán ennek a jegyében a tartósítás egyik legfontosabb, igen munkaigényes műveletét, a sterilizálást korszerűsítették. A korábbi, autoklávos berendezések mellett üzembe helyezték a folyamatos sterilizáló berendezést. Az idén pedig 24 milliót fordítanak a sűrítőkapacitás korszerűsítésére újabb berendezések beépítésével. Tervezik olyan amerikai berendezés beszerzését is, amely óránként 2—3 tonna alma tisztítását végzi, s ezzel a puding alma gyártását lehet növelni. Nagyobb ütemű beruházásra van szükség A korszerűsítést igényli a világ minden részén meggyorsult fejlődés a konzerviparban. Amíg korábban zöldborsóból óránként 1500 kilót dolgoztak fel, addig ma már 8 ezer kilós kapacitású gépsorok vannak. Valamikor óránként 900 üveg megtöltése volt a csúcs, ma 15—18 ezer üveget töltenek meg a legújabb gépek. Ahhoz viszont, hogy az ipar lépést tartson, a korábbinál nagyobb ütemű beruházásokra van szükség. Mind a IV., mind az V. ötéves terv idején visszafogták a konzervipar fejlesztését. Ennek tudható be, hogy az iparág egészénél 1975-ben a 2 milliárd forint értékű gépállományból mintegy 400 millió volt a nullára leírt gépek aránya (vagyis elszámolás szerint a már teljesen elhasználódott gépek aránya). A számítások szerint 1980-ra viszont hiába növekszik 2,7 milliárdra a gépek értéke, mert az elhasználódás ettől nagyobb mérvű, a nullára leírt gépek aránya az egyharmadot teszi majd ki. — Tavaly elindult egy 1990-ig szóló hálózatfejlesztési terv kidolgozása. Ennek alapján reméljük, hogy a tröszt vállalatai jobban szakosodnak, jobban tudnak majd alkalmazkodni — vélekedik Horváth Ottó. Nyíregyházán a kezdeti felmérések, tapogatózások után készül a javaslat. Ahhoz pedig, hogy jobban lássák a távlatokat, ennek alapján végezzék munkájukat külön vizsgálják a rekonstrukció lehetőségeit. Korlátozott lehetőségek 1980-ig — Gondjaink arra vezethetők vissza, hogy megbomlott az összhang az erőforrások és a piaci követelmények között — beszél Folkmayer Tibor vezérigazgató-helyettes. — A nyíregyházi gyár az átlagszinten tevékenykedik, nem lehet minőségi ugrást várni tőle. Ahhoz, hogy az iparág megtartsa eddigi helyét a tőkés piacon a még meglévő tartalékok feltárása mellett a következő ötéves tervben nagyobb arányú fejlesztésre van szükség. Mindezt jól látják a tröszt vezetői. Az anyagi lehetőségek 1980-ig viszont eléggé korlátozottak. Ezért egy-egy gyárnál — így Nyíregyházán is — a legfontosabb célokat támogatják. Szabolcs almatermése megalapozza a nagyobb arányú feldolgozást, amelyhez már az idén megteszik az első lépéseket. Tyúkodon pedig raktárépítéssel segítik elő a termelés jobb szervezését. Következik: Almafeldolgozó vonal Vaján Lányi Botond A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság ilonatanyai Széniében dolgozik az az amerikai—NSZK kooperációban készített Myers mamut permetezőgép, amelyből ez az egy darab van jelenleg hazánkban. A gép saját Opel-admiral motorral szórja ki a permetlét. Hatékonysága jóval nagyobb a régebbi típusú permetezőgépekénél. (Elek Emil felv.) Szükséges kistermelés A kisegítő gazdaságok termelésére továbbra is szükség van. A népgazdaság nem tudja pénzzel, eszközökkel pótolni a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését. Ezért is ösztönzi államunk a ház körüli, kisegítő gazdasági tevékenységet. A múlt évtől például 5 ezer Ft-ra nőtt az a támogatás, melyet az elsőt követő minden további tehén után fizetnek a gazdáknak, akik — mint ismeretes . — az első tehénért 2500 Ft-ot kapnak. Lehetővé vált, hogy a nagyüzemek önköltségi áron kielégítsék az állattartó kisgazdaságok takarmányigényét. Az ösztönző rendszer nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1977-ben — hosszú idő óta először — nem csökkent a háztáji tehénállomány, a tejtermelés pedig 6 százalékkal növekedett. A korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a termelési feltételek változásaira a kisüzemek reagálnak a legérzékenyebben. Való igaz, hibákat elkövetni könnyű, helyrehozni azonban nehéz. A nyugodt, kiegyensúlyozott termelés érdekében a nagyüzemeknek is fontos feladataik vannak. Számos jó példa akad erre már Szabolcs-Szat- márban is. például a takarmányszükségletek biztosításában, a szakmai tanácsadásban. a közös gazdaság útján történő értékesítésben stb. A háztáji téma sokrétű. Ahogy dr. Romány Pál miniszter fogalmazott nemrég, nem csupán gazdasági, hanem szociológiai, társadalompolitikai, sőt urbanisztikai kérdés is. Sajnos, akad példa arra. hogy egyik-másik településen urbanisztikai okokra hivatkozva fékezték, hátráltatták a ház körüli munkát. Természetes dolog, hogy tevékenységükért pénzhez jutnak a háztáji termelők, any- nyi pénzhez, amennyi fedezi kiadásukat, honorálja munkájukat. Ugyanígy természetes. ha elegendő takarmány áll az állattartók rendelkezésére vagy gép a munka megkönnyítésére. mert csak így képzelhető el. hogy a fiatalok átveszik a stafétabotot szüleiktől. Lépéshátrányban a konzervgyár (2.)
