Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-14 / 87. szám
4 kelet-magyarország 1978. április 14. Kommentár Akadozó párbeszéd I smét bebizonyosodott hogy a két délkeleteurópai NATO-szövet- ségest, Görögországot és Törökországot megosztó ellentétek áthidalása nem könnyű feladat. Amikor egy hónappal ezelőtt a svájci Montrea- ux-ban létrejött Karaman- lisz görög és Ecevit török kormányfő találkozója, megerősödtek azok a remények, hogy a párbeszéd csúcsszinten folytatódni fog s remélhetőleg elvezet valamiféle kibontakozáshoz. Néhány napja azonban Athénban és Ankarában egy- időben bejelentették, hogy a két miniszterelnök e hónap végére tervezett csúcstalálkozóját előkészítő szakértői tárgyalásokat bizonytalan időre elhalasztották. A jelek szerint az elnapolást a görög fél kezdeményezte, az okot viszont Washington szolgáltatta. A Ciprus északi része ellen elkövetett török invázió után az amerikai kormány a közvélemény nyomására embargót rendelt el a Törökországba irányuló fegyverszállítmányokra. A lépés nagyon érzékenyen érintette a török hadsereget. Stratégiai szempontból Törökország jóval fontosabb az USA számára, mint Görögország, ezért — a makacsko- dó kongresszussal szemben — már a Ford-adminisztráció is a fegyverembargó feloldására törekedett, a döntés azonban váratott magára. Carter elnök nemrég már úgy ítélte meg a helyzetet, hogy az beérett az embargó megszüntetésére s ezt nyilvánosan be is jelentette. A két ország közötti viszonyt a ciprusi kérdés és az Égei-tenger olajkincse körüli viták mérgesítették el. A tárgyalások jelenlegi megakadása azonban nem Ígérkezik hosszú távúnak: mindkét fél alapvető érdeke a párbeszéd folytatása és egy modus vivendi kialakítása. Abban kell megállapodniuk csupán, hogy az osztozkodás jellegű alku során egyik fél sem jusson egyoldalú előnyökhöz. P. V. lapin—kínai incidens A japán külügyminisztérium szóvivője csütörtökön nemzetközi sajtóértekezleten jelentette be, hogy a kora reggeli órákban 32 kínai halászhajó ismét megsértette a japán felségvizeket a Szen- kaku-szigetek térségében. 12 hajó halászati tevékenységet folytat, a többi pedig cirkál. Előző nap 100 kínai halászhajó hatolt be ugyanitt japán területi vizekre, és a tengerészeti biztonsági hivatal őrnaszádjairól leadott többszöri figyelmeztető felszólítás ellenére csak este távoztak. Mint a szóvivő közölte, Japán csütörtökön további őrnaszádokat és felderítő repülőgépeket irányított a körzetbe. Ha a kínai hajók nem engedelmeskednek a felszólításnak, akkor a japán fél jog szerint elkobozhatja őket. Ezt a lépést azonban — jelentette ki — lehetőleg szeretnék elkerülni. A területsértő kínai hajók oldalán krétával rajzolt felirat olvasható. amely szerint „Uocuri (ez a Szenkaku-szigetcsoport központi tagja) a Kínai Nép- köztársasághoz tartozik, ezért a kínai halászoknak joguk van arra, hogy a környező vizeken is űzhessék mesterségüket’’. A 100 tonnás kategóriába tartozó hajók legénységét kézi lőfegyverekkel látták el — mondotta a szóvivő. Sok hajón géppuska is látható. A japán kormány álláspontja szerint — folytatta a szóvivő — az Okinavától 350 kilométernyire nyugatra, a Kelet-kinai-tengerben fekvő apró és lakatlan Szenkaku- szigetek Japán területének integráns részét alkotják, közigazgatásilag az okinavai prefekturához tartoznak. A szigetcsoport az amerikai— japán békeszerződés aláírását (1951) követően Okinavával együtt az Egyesült Államok igazgatása alá került, majd 1972 után — ismét Okinavával — újra Japáné lett. Jelenleg — egy amerikai—japán megállapodás alapján — a Japánban állomásozó amerikai fegyveres erők lőgya- korlatokat tartanak a szigeteken. Területi hovatartozásukat a Kínai Népköztársaság azóta vitatja, hogy néhány éve híre kelt: a szárazföldi talapzatban kőolajra bukkantak. A japán kormány csütörtökön az esettel kapcsolatban magyarázatot kért a Kínai Népköztársaság tokiói nagy- követségétől. Szonoda Szunao külügyminiszter mélységes sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy „az incidens olyan időpontban következett be, amikor a két állam folytatni kívánja a hivatalos tárgyalásokat a szerződés megkötéséről''. A japán kormány pénteken ülést tart és ezen megvitatja a japán—kínai incidens kérdését. Magyar—szír gazdasági tárgyalások Abdul Hamid Merei tervezési miniszterhelyettes vezetésével április 6-a és 13-a között Szíriái gazdasági delegáció tárgyalt Magyarországon a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés bővítési lehetőségeiről. A tárgyalások eredményeként az 1978—80-as időszakra műszaki-tudományos együttműködési munkaprogramot irt alá Székács Imre. a TESCO vezérigazgatója, és a Szíriái tervezési miniszterhelyettes. A delegáció vezetőjét fogadta Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. a magyar—Szíriái gazdasági együttműködési vegyes bizottság magyar tagozatának elnöke, Szalai Béla külkereskedelmi államtitkár. Kovács Gyula, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. TELEX... BERLIN Kétnapos tanácskozást tartott az NDK-beli Rostockban a KGST-tagországok — köztük Magyarország — mint egy 50 Latin-Amerika-szak értője. A csütörtökön véget ért kolokvium a „zöld kontinens" fejlődésének tendenciáit és problémáit vizsgálta. A fő referátumokat szovjet, magyar és NDK-beli gazdasági szakemberek tartották az újratermelési folyamat hajtóerőiről, a termelés nemzetközivé válásáról, és a gazdasági-politikai függés megszüntetésének alternatíváiról Latin-Amerikában. HONGKONG Li Csiang, a KNK külkereskedelmi minisztere, csütörtökön hazaérkezett Pe- kingbe négy országban tett körútjáról. A kínai külkereskedelmi miniszter ellátogatott Egyiptomba, Belgiumba, Luxemburgba és az NSZK- ba, s kereskedelmi egyezményt írt alá országa és a Közös Piac között. BELFAST Szerdán éjjel két angol katona és egy rendőr megsebesült annak következtében, hogy járművükkel aknára futottak az észak-írországi Armagh járásban, az ír Köztársaság határának közelében Az egyik katona állapota súlyos. kATMANDU Vértes János, hazánk Nepálban akkreditált nagykövete átadta megbízólevelét Birendra Bir Bikram Shah Dev nepáli királynak. LJUBLJANA Edvard Kardelj. a jugoszláv párt- és államelnökség tagja szerdán Ljubljanában fogadta Pjotr Gyemicsevet, az SZKP KB PB póttagját, a Szovjetunió kulturális miniszterét és hosszabb baráti megbeszélést folytatott vele. A találkozón részt vett France Popit, a Szlovén Kommunisták Szövetségének elnöke Amerikai levelünk Egy tanulmány intelmei T ermészeti törvény, hogy mikor az évszakok váltják egymást, szelessé, viharossá válik az idő. Ilyen törvényszerűség alakult ki az amerikai politikai életben is a költségvetési évek változásának idején. Az Egyesült Államok elnöke januárban terjeszti a kongresszus elé a jövő évi költségvetést, amit a kongresszus tavaszba nyúló vitákon tárgyal, módosít és jóváhagy. Azok viszont, akik minél nagyobb részt szeretnének megszerezni maguknak az állami költségvetés összegéből, már novemberben elkezdik akcióikat. Ezek között a leghangosabb csoportok mindig a katonai költségvetés körül alakulnak ki. A hadi költségvetést növelő érveiket a Szovjetunió katonai erejének az amerikainál gyorsabb növekedéséről szóló „titkos értesülésekkel” támasztják alá. Ezek az értesülések persze mindig erősen eltúlozzák a két ország katonai ereje közötti különbséget a Szovjetunió javára, hogy az elnöknek és a törvényhozóknak „vastagabban fogjon a ceruzája” a hadikiadások összeállításánál. Washingtoni diplomáciai körökben ilyenkor mindig tréfálkozva állapítják meg. hogy a Szovjetunió katonai ereje — hangoskodók „titkos értesülései” szerint minden évben november és április között a legfélelmetesebb. a legerősebb, vagyis míg meg nem születik a döntés a hadikiadásokra fordított pénzekről. A hangoskodók természetesen a hadiiparban érdekelt tőkés csoportok és a Pentagon tábornokai. Az ő érdekük elsősorban, hogy minél nagyobb összegeket fordítsanak a fegyverkezésre az adófizetők pénzéből. Az idén a közvetlen katonai kiadások elnök által javasolt összege meghaladja a 128,6 milliárd dollárt. Ez az óriási összegű kiadás hatalmas terhet jelent az egyszerű emberek vállán, s az adókivetések formájában évről évre növekszik. így a Szovjetunió katonai erejének „félelmetes növekedéséről” szóló szovjetellenes propaganda az adófizetőknek is szól. mondván: több áldozatot kell hoznotok a Pentagon oltárán, hogy az Egyesült Államok visszaszerezhesse katonai fölényét. Az idén az egyik közvélemény-kutatóintézetnek az az ötlete támadt, hogy felmérje a propaganda össztüzének kitett adófizetők véleményét; mit tartanak a legfontosabbnak az amerikai—szovjet kapcsolatokban? Nyilván sokan elvárták, hogy a Pentagon oltárán hozott áldozatok növelése kapja a legtöbb helyeslést. Rosszul számítottak. Az egész országra kiterjedő közvélemény-kutatás eredménye szerint a megkérdezették 71 százaléka úgy tartja, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolataiban a legfontosabb cél a nukleáris fegyverkezés ellenőrzéséről szóló SALT-egyez- mény megkötése. Vagyis az adófizetők a békére és nem a hadikiadások növelésére szavaztak véleményükkel. Egy másik fontos célként jelölték meg a szovjet—amerikai kereskedelmi kapcsolatok javítását, bővítését. A megkérdezettek véleménye alapján készült tanulmány megállapítja, hogy az amerikai közvélemény — ellentétben a hivatalos, a tőkés érdekeket szolgáló propagandával — az enyhülési politika mellett foglalt állást. F ■igyelemre méltó intelem ez a fegyverkezést saját hasznuk növelésére szorgalmazó katonaiipari csoportoknak és az ezek szolgálatában a hadikiadást minden korábbinál nagyobbra növelő amerikai kormánynak is. JC&tuieA lihxátt \ Pjotr Zsukov szovjet tiszt naplója IM Yí R E GYHÁZÁN 9. Átjutva a kórház hatalmas, sarkig tárt kapuján, leszálltunk lovainkról. „Tarzán” kantárszárát átadtam az egyik 'kozáknak. A másik kettővel pedig elindultunk az épületbe. Lépcsőn mentünk felfelé. Jobbra-balra irodák, kórtermek helyezkedtek el. Lefelé az út a pincébe vezetett. Az épületet növényzet, fenyők vették körül. Ám a környéken egy teremtett lelket sem találtunk. Ott álltunk a folyosón. Szemben egy hatalmas ajtó. Nem akartam megzavarni a betegek nyugalmát. Ezért halkan kopogtam a feltehetőleg központi iroda ajtaján. A süket csendben visszhangzott a kopogás, feleletet nem kaptam. Életnek, mozgásnak ser mi jele. — Lehetséges, hogy teljesen kiürítették? — szólalt meg Batistyev. — Vagy mindenki elpusz- t lt!? — Százados elvtárs, kopogtasson hangosabban, — ajánlotta Z aglogyin. — Nem hagyta, hogy ezt én végezzem el, maga látott hozzá,, és öklével verte meg az ajtót. Ismét mély csend következett. Majd még erősebben, akkora erővel verte meg az ajtót, hogy még az ablakok is rezegtek. — Hogy? Itt nem tartózkodik senki? — nézett szét Batistyev csodálkozó tekintettel. Ekkor Zaglogyin rátette a kezét a kilincsre és kinyitotta az ajtót, mely hangtalanul engedelmeskedett. Ránk nehezedett a csend. Határozot- tabbnak kell lennem. így léptem be. Egy hatalmas terembe jutottunk, amely egy vasúti állomás előcsarnokához hasonlított. Csakhogy ez tömve volt virágokkal, süppedő szőnyegekkel, fotelekkel. A hatalmas falakról Hitler és Horthy aranyozott keretbe rámázott életnagyságú képei csodálkoztak ránk. A terem mélyén feszes tartásban ott állt egy egyenruhás éltes magyar katonatiszt. Termete közepes, arca sápadt. Szemei csodálkozást árultak el. Majdnem mellette frissen mosott, keményített fehér köpenyében egy igen csinos, 30 év körüli szép nő. Kint az idő pontosan olyan volt, mint nálunk Kubány- ban. De most cselekednünk kellett. Kézfogásra előrenyújtottam a kezemet és megszólaltam : — Jó napot, barátaim! A házigazda, mintha valamire várna, tanácstalanko- dott. Arcán nyugtalanság látszott. Le lehetett érezni róla, hogy nemcsak magáért érez felelősséget, de mindazokért is, akik ebben az épületben gondjaira vannak bízva. A nő szemében bizakodás és bizonytalanság, csodálkozás és kétségbeesés keveréke tükröződött. „Mit akarnak önök itt? Hogy merészeltek ide betörni? Ez a sebesültek, a háború nyomorékjainak az utolsó menedékhelye, mentsvára. Csak itt találhatnak oltalmat a háború fekete erőivel szemben!” Sapkámat levéve megismételtem: — Jó napot barátaim! Miért hallgatnak? Feleljenek a saját anyanyelvükön. A nő, le nem véve tekintetét rólunk, könnyedén, szinte észrevétlenül intett a fejével a még mindig vigyázz- ban álló magyar katonatisztnek. A tisztnek pedig, mintha mondani akart volna valamit, megmozdult az ajka. Én félrefordítottam a nemezköpenyt. Jobb kezemet szokásomhoz híven rátettem kozák kardom markolatára. Elindultam a tiszt felé. Katonáim is támadó állást vettek fel, de helyben maradtak. A nő, kezeit a mellén összekulcsolva hátrább lépett. — Ért ön oroszul? — kérdeztem. A tiszt értetlenül nézett rám. — Ez se baj — mondtam. Fejemmel a háttérben álló hölgyhöz fordultam, és tiszteletteljesen fejet hajtottam neki. Bátorítást véltem felfedezni a tekintetében, meg egy gyenge mosolyt. De mindez mintha egy pillanatig tartott volna, utána a hölgy szinte jéggé dermedt. Te szent ég! Hol láttam én ilyen hatalmas szemeket? Egy forradalom előtti film kockái elevenedtek meg szemeim előtt: Vera Holodnyák. Micsoda hasonlóság! — ön beszél oroszul? — Da! — felelte. — Ennek nagyon örülök. Ismerkedjünk meg. Annak a katonai egységnek vagyok az összekötő tisztje, amely az önök városát elfoglalta. Kérem, mondja meg a nevét. — Máriának hívnak, és doktor vagyok itt a kórházban. r— És ki ez a katona itt? — A kórház vezetője. — Rendben van. — Ismét bemutatkoztam: — Pjotrnak, Petrónak hívnak. És önt?. — Imre — felelte valamiféle sírontúli hangon. — Péter, magyarul Péter — mondta Mária. — Nekem egy igen fontos dologban kell önökkel egyezségre jutnom. És ráadásul minél hamarább. Hol van az önök dolgozószobája? Felvezettek az emeletre. A kozákjaimnak parancsot adtam, hogy maradjanak a helyükön. Egy nem nagy, de spártai egyszeriségű helyiségbe jutottunk. Ügy éreztem, teljesen őszintén beszélhetek. Kérésem tartalmát Mária fordította le a kórház vezetőjének. — És az első időben hány ágyra lenne önöknek szüksége? — Legalább ötvenre. hatvanra. Ez átmeneti időre, néhány napra kellene. Minden az adandó körülményektől függne. (Folytatjuk) Az első találkozás a kórházban. Korabeli faliújságrajz.
