Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-11 / 84. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. április 11. Kommentár I kaland ára E zekben az órákban ismét a Szomáliái főváros, Mogadishu nevétől hangos a világ. A hírügynökségek jelentették: vasárnapra virradóan katonai államcsínyt kíséreltek meg Sziad Barre tábornok-aleinök és kabinetje ellen, — valamint azt, hogy „a kormányhoz hű egységek” leverték a puccsistákat. Azzal kapcsolatban, hogy kik és milyen jelszavakkal indították el a hatalomátvételi kísérletet, csupán találgatásokkal kell beérni. A lényeget tekintve azonban nem! Az igazság ugyanis az, hogy ebben a sajátos esetben nem a személyek, vagy csoportok, sőt nem is a jelszavak érdekesek, hanem az a bel- és külpolitikai közeg, amely a jelenlegi Szomáliára jellemző. Milyen közegre gondolunk? Az események forgatókönyve logikai láncba illeszkedik. 1977 júliusában a világsajtó drámai hangon jelentette, hogy Szomáliái önkéntesnek álcázott, de valójában reguláris csapatok betörtek a szomszédos Etiópia területére és a váratlan támadás előnyeit kihasználva előnyomultak a hatalmas ogadeni térségben, előbb Harar, majd Jijiga városát is elfoglalva. Nem kevesebb történt, mint az, hogy egy afrikai ország, kihasználva szomszédainak a forradalmi átmenettel óhatatlanul együttjáró nehézségeit, szabályos agressziót követett el, deklaráltan területszerző céllal. A támadást egészen a hisztériáig felszított soviniszta propaganda vezette be, illetve kísérte — és erre a kampányra éppúgy bőségesen állnak rendelkezésre külföldről származó anyagi eszközök, mint magára a katonai kalandra. A katonai-politikai kudarc teljes volt, a vereség hangulata felért egy belső földcsuszamlással. Ilyen körülmények között mégv meglepőnek is nehéz nevezni a puccskísérletet, amely kudarca ellenére egyetlen látványos tanulsággal szolgált: manapság a felelőtlen kalandorpolitikáért maguknak a kezdeményezőknek is nagy árat kell fizetniük. H. E. Tripoliban a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam fővárosában, hétfőn — mint jelentettük — „a fejlődés útjai és a nemzetközi együttműködés” jelszóval megkezdte munkáját a Béke-világtanács második világkonferenciája. A tanácskozáson 85 ország küldöttsége, az ENSZ képviselői, az afro-ázsiai szolidaritási szervezetek, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség, a Szakszervezeti Világ- szövetség, az Afrikai Egységszervezet, az Arab Liga és más nemzetközi, illetve regionális társadalmi és politikai szervezetek képviselői vesznek részt. A konferencián magyar küldöttség is jelen Puccskísérlet Addisz Abebába érkezett jelentések szerint vasárnap államcsínyt kíséreltek meg Szomáliában. A délelőtt folyamán lövöldözések robbantak ki Mogadishuban és harckocsik vonultak fel az utcákon. A rádió beszüntette adását. A kora délután Sziad Barre Szomáliái államfő tízperces rádióbeszédben bejelentette, hogy egy katonatisztekből álló csoport megkísévan, élén ár. Szente Tamás egyetemi tanárral, az Országos Béketanács fejlődési munkacsoportjának elnökével. A konferencia résztvevői a fejlődő országok együttműködésének kérdéseit tekintik át a békéért, az egyenjogú nemzetközi együttműködés, a világ valamennyi népiének haladásért vívott küzdelem, illetve az imperializmus, az újragyarmatosítás és a reakció erőivel tanúsított szembenállás területén. A négynapos tanácskozáson Abdusz- szalam Dzsallud az általános népi kongresszus főtitkárságának tagja mondott megnyitó beszédet. Szomáliában reite megdönteni a kormányt. Az államcsínyt leverték és letartóztatták a szervezkedő- ket. Barre az államcsíny-kísérletet rendszerellenes imperialista merényletnek minősítette, s felszólította a lakosságot, hogy „tanúsítson éberséget a gyarmatosítás ügynökeivel szemben, akik a nemzeti egység megbontására törnek.” Szadat türelmi manővere Anvar Szadat egyiptomi elnök kijelentette: „kötelességének” érzi, hogy „még egy kis türelmet” tanúsítson Begin izraeli kormányfővel szemben. Az Október című kairói hetilap legújabb számában megjelent interjújában elítélte ugyan Begint hajthatatlanságáért, Izrael dél-libanoni agressziójáért, mégis türelemről beszélt, mert szerinte az izraeli miniszterelnököt túlságosan „meglepte” az ő kezdeményezése (tudniillik jeruzsále- mi látogatása, a közvetlen párbeszéd megindítása) és időt kell adni neki, hogy e meglepetést feldolgozza. Moro újabb üzenetet küldött Vasárnap reggelig az olasz hivatalos források sem megerősítést, sem cáfolatot nem adtak azokra a szombat esti nem hivatalos értesülésekre, melyek szerint Aldo Moro, a március 16-án elrabolt kereszténydemokrata pártvezér fogságából újabb üzenetet küldött. A nyomozás szempontjából elsőrendű jelentőségű fejleményként értékelik Rómában azt a szombaton nyilvánosságra hozott nyilatkozatot, amelyben Massimo Maraschi — állítólag a Moro elrablását végrehajtó szélsőséges csoport egyik alapítója —* teljes mértékben elhatárolja magát az akciótól. TELEX... Sík Endre 1891—1978 MOSZKVA Ez év júniusától a Szov- transzavto szovjet és a Walles Arnold Tours LTD Moszkva—London—Moszkva útvonalon nemzetközi autóbuszjáratot indít. Az összkomfortos, minden igényt kielégítő autóbuszok háromnaponként szállítják Moszkvából Londonba a turistákat lengyel, kelet- és nyugatné- német, belga, francia városokon keresztül. Eddig 800 brit turisztikai vállalat kért helyet a transzeurópai járatra. LONDON Andrew Young amerikai ENSZ-nagykövet vasárnap este elutazott Londonból, ahová szombaton érkezett, és — mint jelentettük — tárgyalt David Owen brit külügyminiszterrel. Elutazása előtt a londoni Heathrow-repülőtéren az Egyesült Államok ENSZ- nagykövete megállapította, hogy Ian Smith és a vele megegyező három nacionalista vezető között létrejött „belső rendezési terv” nem alkalmas a válság megoldására. NEW YORK David Owen a Newsweek című amerikai hetilap legutóbbi számában „mérsékelt derűlátását” hangoztatta e heti afrikai útjával kapcsolatban, amelynek során Cyrus Vance amerikai külügyminiszterrel együtt Tanzániában találkozik a Zimbabwei Hazafias Front két vezetőjével, Joshua Nkomoval és Robert Mugabeval. Némi optimizmusát arra alapozta, hogy —véleménye szerint — „az elmúlt évben sikerült haladást elérni a tárgyalásos rendezés, a hatalom átadása és a szabad választások irányában”. DELHI Az Indiai Kommunista Párt országos tanácsa április 8-án és 9-én vezetőségi választásokat tartott Bhatindaban. Egyhangúan újraválasztották Shripad Amrit Danget, a párt országos tanácsa elnökét és Csandra Radzsesvarat, a párt főtitkárát. Megválasztották az új központi titkárságot és a központi végrehajtó bizottságot is. Sík Endre nyugalmazott külügyminiszter, az Országos Béketanács elnöke, a Béke-világtanács tagja nemzetközi Lenin-békedíjas 87 éves korában, hétfőn elhunyt. ★ Gazdag életművet, igen sok tanítványt hagyott maga után dr. Sík Endre, a nemzetközi Lenin-békedíjas kommunista tudós, nyugalmazott külügyminiszter, az Országos Béketanács elnöke. Fiatalon az elsők között vitték a frontra, még mielőtt egyetemi tanulmányait befejezte volna. Az első világháború második esztendejében esett orosz fogságba. „Sok mindent tanultam az életben, de a legfontosabb iskola számomra a fogság évei voltak” — mondta gyakran. A forradalom győzelme után rövid ideig angol nyelvet tanít vasúti munkásoknak, majd állást vállai az ugyinszki gimnáziumban. A szovjethatalom egyik első angol nyelvkönyvét ő írta diákjainak. Amikor magyar internacionalisták érkeztek a városba és megalapították a KMP helyi szervezetét. Sík Endre vállalta Forradalom című lapjuk szerkesztését. Harminchét éves, amikor életpályát választ. Moszkvában a keleti egyetem professzora, s 1930-ban kiadják „Faji kérdés és marxizmus” című művét, amelyben az amerikai négerek helyzetéből kiindulva elemzi a problémát. Később minden energiáját Afrika társadalmának kutatására szenteli. A harmincas években készül el „Fekete-Af- rika története” című művének két kötetével, amely angol és francia nyelven Afrika egyetemeinek máig is nélkülözhetetlen tankönyve. A felszabadulás után néhány hónappal hazatér. Nyelvismeretét és nagy műveltségét a diplomáciai életben hasznosítja: a washingtoni magyar követség munkatársa, majd vezetője. Később külügyminiszter-helyettes, majd a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. Az MSZMP Központi Bizottsága tagjaként tevékeny részt vállal a közéletben, s nyugdíjazása óta haláláig az Országos Béketanács nagytekintélyű elnöke. Derűjét, anekdotázó kedvét és emberségét őrzik egykori munkatársai. Munkásságát két visszaemlékezése egészíti ki, amelyek a nagyközönség körében is széles körű visszhangra, kedvező fogadtatásra találtak. Nyolcvanhét évet élt, alig valamivel több mint egy héttel születésnapja után ragadta el a halál. Ismét dörögtek a fegyverek Beirutban Viszonylag hosszú ideig benálló feleket elválasztó tartó nyugalom után vasár- „zöld vonal” mentén géppus- nap a libanoni fővárosban karopogást és gránátok be- ismét tűzharc robbant ki a csapódását lehetett hallani, keresztény és a mohamedán Az összecsapásban hatan fegyveresek között. A szem- megsebesültek. Pjotr Zsukov szovjet tiszt naplója l\IYÍ R E GYHÁZÁN 6. Észre sem vettük és a hadosztálytörzs is mozogni kezdett előre. A törzzsel együtt mozogtak a híradó század emberei. A temető melletti sűrű erdőből előjöttek az aknászok és a vegyvédelmi alegységek is. Az operatív osztály ügyeletes tisztjének a hangja hallatszott: — Itt Zefir! Zefir keresi Marsot. Mars jelentkezzél! Várja Ibolya! A politikai osztály vezetője hamarosan magához kérette Sumejkót és a küldöttet. — Gárdakapitány elvtárs. Ahonnan önök indultak, arra visszafelé mozogni nem szabad! — Szavában határozott k ivetelés csengett. — Az ajándékokat majd ott és akkor osztjuk szét, ahoh erre lehetőség kínálkozik. Ez az időpont, és ezek a körülmények most erre nem alkalmasak. Ezért kirendelem önt a küldött személyes védelmére. Az ön gépkocsija a híradó század után sorol be. „Hátrafelé mozogni nem szabad!” Ez egy kicsit erősen hangzik. Bizonyára arra utal, hogy a második lépcső egy igen fontos harcfeladatot hajt végre. A városban dúlt a gyalogság és a tankok öldöklő harca. Az ellenség szívósan védekezett. A hitleristák száz, eddig tartalékban lévő tankot vetettek ellentámadásba. — Mi lesz a delegátussal? Timosenko intett a fejével: — Erről én már intézkedtem ... A vendég természetesen velünk marad. Vigyázzon rá, nehogy valahogyan baja essék. Ivan Mihajlovics élénken figyelt és hallgatagon követte tekintetével a politikai osztály vezetőjét. — Hova indulunk most? Pjotr Nikolajevics elmosolyodott : — Oda, ahol minket most egyáltalán nem várnak. Oda, ahol még az isten sem számít ránk. ★ Elhagyva az elővárost, az ezredek ügetésben mozogtak északnyugatnak. A levegőt a mi harci repülőgépeink uralták. Meg-megújuló csapásokat mértek az ellenségre. A jobbszárnyon a tüzérség ontotta „áldását” az ellenre. „Hát ilyen ez a háború! r— gondolkodott magában Ivan Mihajlovics. Képtelen vagyok felfogni, hogy ki támad most, és kire. Egyáltalán nem tudom, hogy hol vannak a mieink, és hol van az ellenség? Hol van itt a front? Ez a háború egészen más, mint bármelyik korábbi. Karddal támadni itt annyi lenne, mint a füled tövét vakarni fog- piszkálóval.” A nap tüzes korongja alábukott a távoli horizont szélén. Egy kis időre elült á harci zaj.Távolabb rakéta fénye világította be az égbolt egy részét. Nappal is nehéz haladni az összevágott mezei utakon, meg a szántóföldeken. Éjjel százszor nehezebb. Hol itt, hol ott tűnik fel egy- egy tócsa, tó. Az utat kanálisok keresztezik. Akkora kátyúk tarkítják, hogy sokszor a tankok is belevesznek. Az utak mellett felszántott földek. Árkok, fasorok akadályozzák a mozgást. Észre sem veszi az ember és máris egy zsombékos, kákás nádasban találja magát. Tanyák fehérlenek az éjszakában. Magunk mögött hagytuk Sza- kolyt, Birit. A sötét éjszaka próbára tette az embert és a technikát. Dübörögve másznak a tankok a sáros utakon. Csak motorjaik hangja zavarja az éjszaka csendjét. Lassan halad előre a GAZ is. Szendereg kabinjában Su- mejko, álmatlanul forgolódik Ivan Mihajlovics is. Hiába gyűri a feje alá az ajándékokkal teli zsákot, hiába bújik bele a kozák köpönyegbe, nem tud elaludni. Nézi az ég messzijében ragyogó csillagokat. A Göncölszekeret, amely ugyanabban az állásban van, mintha Kubányból figyelné!... Messze mennek-e még? Csak legalább egy korty vizet ihatna. A háborúban kegyetlen a csend. Katonai titkokat őriz. Mi lesz holnap, mi lesz három nap múlva? öt nappal később? Ez magyar föld, magyar emberek. Az életben eddig el sem tudta képzelni, hogy valaha fog találkozni velük. Ráadásul így. A kaukázusi nemezköpenyt a hadosztályparancsnoknak, meg Reva elvtársnak kellett volna átadni. Ráadásul még mielőtt az utóbbi megsebesült volna Püspökladány alatt. Most meg már valahol kórházban fekszik. Ej, ez a kutya sors! Nem azt fontos tudni, hogy miként születsz, hanem azt, hogy miként halsz meg. Ha lassan is, de kezdett Virradni. Valahol a közelben kutya ugatott. Mintha feleselnének az egyre hevesebben kelepelő géppuskákkal. Az egység elérte Nagykállót. Pahomovot a kíváncsiság láza kapta el. Sumejkó gárdakapitány had- bavonulás előtti képe. (Korabeli felvétel) A rövid pihenő elég volt neki arra, hogy eltűnjön. Nekünk meg kevés, hogy megtaláljuk. A község központjában lévő kórházban találtunk végülis rá. Az igazgatói irodában egy hatalmas fotel mélyén terpeszkedett. Azt akarta kiszedni az elmegyógyintézet igazgató főorvosából, hogy nem rejteget-e a bolondok között bujkáló német tiszteket. A doktor, aki vigyázban állt előttünk, valamit mondott magyarul. Mintha arról akart volna meggyőzni bennünket, hogy 5 békés ember, és hogy ő a betegeket gyógyítja. Iván Petrovics ezért igen erős dorgálásban részesítette a küldöttet, aki maga is belátta cselekedete helytelenségét. Szidás közben bele-bele- vörösödött a . ologba. De azért védekezett: — A forradalmi éberségről egy pillanatra sem szabad megfeledkezni. Hátha éppen itt tanyázott egy ellenséges zászlóalj, és most rájuk csaphatunk?! — Ha így van is — mondta a kapitány, — akkor sem a te dolgod ezt elintézni. Mi lett volna, ha tényleg így van és a nyakadnak esnek, a fejedet veszik?! Na, erre felelj!? Itt most igen forró perceket élünk. Itt minden felesleges lépés az ellenség malmára hajthatja a vizet. A halálodhoz vezethet! (Folytatjuk) I fejlődés és egyfittmiíkSdés jegyében Tripoliban megnyílt a Békevilágtanács konferenciája
