Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-11 / 84. szám
1978. április 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Akinek nem inge...? P letykás természetű ismerősöm mesélte: egy vezető beosztású férfit „hírbe hozták” beosztottjával a munkahelyén. Szűk körben port is kavart az ügy, aztán elhelyezték — a nem éppen ártatlan hölgyet és elcsitult minden. Hétvégi házat építő lakótársam szikrázó szemmel szidja a fuvarost: tegnapra ígérte, hogy kiszállítja a téglát és még ma sincs semmi. Szerencse, hogy nem adott rá előleget. Panaszkodik a kollégám: kölcsön adott egy százast a szomszédjának elsejéig, az viszont azóta messziről elkerüli. Hogy miféle emberek vannak ... Hivatták a vállalat igazgatóját a minisztériumba. Nem nehéz kitalálni az okát: a vállalat nem teljesítette a tervet, a legutóbbi exportszállítmányt visszaküldte a megrendelő, minőségi kifogások miatt. A minisztériumi „fejmosást” követő fél órán belül együtt ült a vállalat vezérkara, hogy kiokumuláljon egy tucatnyi érvet az ártatlanságuk bizonyítására. Nem kis feladatra vállalkozott ezzel, hiszen a rossz tervezésükön, a szervezési hibákon, a fegyelmezetlenségeken kívül nem sokat lehetett volna felsorolni, ha őszinték. A többi csak sze- recsenmosdatás volt; szóhalmaz. Ám mire összeállt a védekezés, úgy belelovalták magukat, hogy szinte személyes sértésnek vették, amiért magyarázatot kell ad- niok a sikertelen évre. Az építő szövetkezet őszi befejezésre felvállalta egy épület felújítását. Már a szerződés megkötésekor látható volt: a folyamatban lévő munkák annyira lekötik, hogy december közepe előtt nem lesz semmi a felújításból. A megrendelő már úgy is számolt: január elejéig nem tud mit kezdeni a területtel. Kisebb-na- gyobb lendülettel folyt a munka december elejéig, akkor aztán hajrá, mindent bele. Kitűzték az átadás napját: december harmincra. Persze hogy nem történt csoda: több oldalas hiányjegyzék tanúsította a kapkodás eredményét. A megrendelő közölte: nem fizet. A szövetkezet vezetői könyörgésre fogták a dolgot. Ne tegyék őket tönkre. Náluk a befejezett munkákat élethalál kérdése, hogy az év végéig leszámlázzák. Ha nem, hát elzavarják őket, csődbe jutnak. Bizonygatták, egy héten belül mindent rendbe tesznek. Ne szaporítsuk a szót: átutalták nekik a pénzt, azóta sem fejezték be teljesen a munkát. Viszont szép nyereségre számíthatnak az évzáró közgyűlés után. Különös módon, az ember hajlamos arra, hogy az első példa szereplőinek erkölcsi fogyatékosságán azon nyomban felháborodjon, míg a másik kettőnél egy bizonyos időnek kell eltelni, amíg felfogja: itt is megrövidültek valakik, egy csoport, vagy talán az egész társadalom. Mégis, mintha az utóbbi két példát a megbocsátható esetek kategóriájába sorolnánk. A felháborodás is erőtlenebb, a megítélésben is közel áll az elnézés, a fejcsóválással kísért megbocsátás. Még talán elismerésre is méltónak tartjuk azt az „óvatos” gazdasági vezetőt, aki ebben a munkaerőinséges időben úgy állítja össze az éves tervét, hogy létszámbővítést tervez és ha az nem sikerül — ami szinte egészen biztos, — máris kezében a menlevél a lemaradás igazolására. Ha viszont a létszámemelés nélkül is sikerül a tervet teljesíteni, kidüllesztett mellel várja, hogy glóriát vonjanak a feje köré és az erkölcsi elismerés mellé, vastag prémiumot is kap. Ügy tűnik, mintha az erkölcsi normák körét kissé szűk határok közé szorítanánk. Mintha csak azt tartanánk erkölcstelennek, amit egy ember egy ember ellen követ el. A többieket érintő munkaköri kötelességszegés, az légüres térben mozgó kategória, amiért esetleg valahol, valakik felelősségre vonják az elkövetőt. De ahhoz már senkinek sincs személyes köze, legfeljebb annak, akit beszámoltatnak. R endjén van ez így? Miért tartjuk súlyosabb vétségnek a százforintos kölcsön visszafizetésének elhúzódását, mint egy létesítmény át nem adásából származó több százezer forintos veszteséget? Felül kell vizsgálni magunkban az értékrendeket — s az erkölcsi kategóriákét sem árt korszerűsítenünk. F. I. Szervezett szállítás Házhoz megy a Volán A fuvarozásban az év első negyede a gyengébb teljesítményeket adja. Mégis, az egy évvel korábbihoz képest mintegy 40 százalékkal nőtt az elszállított áru mennyisége a Volán 5. számú vállalatánál. Pedig az akkori tehergépkocsiállomány és a mai között nincs lényeges különbség. — Valamikor úgy volt: a fuvaroztató kopogtatott, vártuk a megrendelést. Most meg a vállalat kereskedelmi előadói kutatják a piacot, keresik az ügyfeleket. Nemcsak ilyenkor, hanem az őszi csúcs idején is — adja az egyik magyarázatot Németh Antal, forgalmi igazgatóhelyettes. Csak gazdaságosan így fordulhat elő, hogy már több hónapra előre ismerik a nagyobb feladatokat, tudják, hogy milyen áruk elszállítása vár rájuk. — Mégpedig a szállítási távolságtól függően határozzuk meg a gépkocsi típusát — teszi hozzá Mikulás Imre, a teherfuvarozási főnökség helyettes vezetője. Például a ZIL billenős autóknál tudjuk, hogy csak 6—7 kilométer távolságra érdemes szállítani. Ezért hiába van esetleg szabad kapacitás, Nyék- ládházáról akkor sem vállalnánk ezekre a kocsikra kavicsszállítást, mert az ráfizetéses lenne a vállalatnak. A pontos kalkuláció, az önköltség számítása adja meg a gazdaságos munka alapját. Már akkor, amikor szóba kerül egy megrendelés, a vállalaton belül kiszámítják a várható költségeket, a bevétel nagyságát. Ennek ismeretében akár fuvarkedvezményt is adnak, de ez dönti el azt is. hogy vállalják-e egyáltalán a megbízást. A számítások néha meglepő eredményeket produkálnak. A TÜ- ZÉP-telepekre például Pilis- vörösvárról hoznak kőport. Az egyik fajta teherautóval és pótkocsival kellő haszna van a szállításon a vállalatnak, de ha másik típusú gépkocsit vennének igénybe, akkor nem nagyon érné meg a fuvar. — Félévenként, évenként visszatérünk az önköltségszámításra. Az előzetesen kalkulált összegeket a tényleges adatok összevetésével ellenőrizzük — mondják. Rugalmas alkalmazkodás Pedig a fuvarozás szervezése az utóbbi időben nemhogy könnyebbedett volna, inkább nehezebbé vált. Mert a válla- ton kívüli tényezők, a megrendelőhöz való rugalmas alkalmazkodás mellett házon belül is többszempontot kell figyelembe venni. A billenős teherautóknál például — ahol leginkább tudják alkalmazni a korszerű szervezési módszereket — a gépkocsivezetők havonta csak 190—200 órát dolgoznak, míg a kocsik átlagosan 350 órát üzemelnek. Gond a váltás, a menet közbeni javítás, a tervszerű karbantartás. Akkor, amikor elvállalnak egy feladatot, ezt is figyelembe veszik a fuvarozási program elkészítésénél. Üjabban szokás, hogy a munka kezdetekor a gépkocsivezetőkkel, a rakodógép-kezelőkkel, irányítókkal munkamegbeszélést tartanak, hogy még az ott elhangzott javaslatokat is hasznosítani tudják. —Az is sokat számít — folytatja Németh Antal —, hogy egy-egy oszlopnál (így hívják az azonos feladatot végző gépkocsik csoportját), minden reggel pár perces megbeszéléssel kezdik. Értékelik az előző napon végzett fuvarozást, meghatározzák az aznapi tennivalókat. Hétfőtől szombatig folyamatosan Szabolcsi portrék H unyorogva erőlködik a koratavaszi nap. Sugarait tükörként veri vissza a hatalmas desztilláló torony oldala, akár azt is hihetnénk, hogy két nap süt egyszerre az égen. Meglepően csendes a Tiszai Kőolajipari Vállalat nyírbogdányi gyárának udvara. Persze csak a felületes szemlélő látja így. Közvetlenül a bejárat mellett betonmedencében párolog a hűtésre váró víz, nem messze tőle tartálykocsik várnak, hogy megtöltsék őket benzinnel, olajjal. Itt, ebben a környezetben dolgozik Jakab József immár huszonnyolc esztendeje. — Vannak itt olyanok is, akik jóval régebben jöttek a gyárba, mint én — mondja Jakab József, a desztillatő- rök csoportvezetője. Biri László például harminc éve dolgozik itt. Ö öt, én pedig három éve kaptam meg a huszonöt éves törzsgárda- tagságért a jutalmat, egy aranyórát. Itt van most is a karomon, nézze meg milyen pontosan jár! Pedig nem az irodán dolgozom. A látogató a műszertermet — ahol évek óta dolgozik — egy irodához tudja legjobban hasonlítani. A terem egyik oldalán végig ablak, vele szemben a kapcsolók, lámpák sokasága. Középen két asztal, körülöttük székek. Rend, tisztaság mindenüff — Nem kívánkozott sóiéi innen? — A csoportvezető megütközve néz. — Miért kívánkoztam volna el? — kérdez vissza. — Tudja milyen nehéz volt ide bekerülni 1949 végén? Engem mégis felvettek. Igaz, mint segédmunkást, de hát nem volt semmiféle szakmám. Fél évig udvart sepertem, virágot ültettem, majd nemsokára teljesült a vágyam, a. központi szivattyúházba kerültem, s végérvényesen ipari munkás lettem. Akkor hétszáz forintot kerestem havonta, most 4500-at. Közben elvégeztem a kétéves kőolajipari szakmunkásképzőt, 1961-ben tettem le az utolsó vizsgát. Itt vannak a barátaim, ismerőseim, rokonaim, akik nagy részével együtt kezdtem. Meg aztán a munkám sem utolsó! Megjön a nyers olaj, s a mi közreműködésünkkel benzin, gáz-, meg hűtőolaj lesz belőle. Ezt azonban már a desztilláló torony lépcsőin mondja, ö megy elől, egy-egy kurta mondattal figyelmeztet a leselkedő veszélyre. Régen megszokta ezt, hiszen naponta többször is megmássza ezt a húszméteres magasságot, de az idegennek vigyáznia kell. Túl vagyunk már a torony derekán, mikor megkönyörül rajtunk,: megáll, s magyarázni kezd. — Itt jön be az olaj, — mutat a mellettünk nyújtózó csövekre — ott megy a toronyba. Háromszáztíz fokra hevítjük fél a kőolajat, ezen a hőmérsékleten aztán alkotóelemeire bomlik. A köny- nyebb anyagok a torony magasabb részébe húzódnak, a nehezebbek pedig törvényszerűen a fenékbe süllyednek. Nincs ebben semmi ördöngösség. Bár azért ha belegondolunk, csak okos az ember. Balogh Géza A partnerek többsége örül a szervezett szállításnak. Vannak viszont olyan fuvaroztatók is, amelyek még nem nőttek fel a korszerű módszerekhez. Velük fordul elő, hogy a rakodás a tervezettnél tovább tart, hogy sok az ácsorgás különböző okok miatt, nem használják ki eléggé a kocsik rakterületét. Van persze ellenpélda is. Kiemelkedő a konzervgyár, a söripar szervezése. Szinte percnyi pontos menetrend szerint végzik a szállítást, gépesített rakodással teszik könnyebbé és gyorsabbá a munkát. Előnyös megoldást alkalmaznak a közúti építő vállalatnál is. Az aszfaltkeverő-telepekről hétfő reggeltől szombat reggelig folyamatosan szállítanak, az útépítő gépek is folyamatosan dolgoznak. A szállítás az egyetlen láncszem a termelési folyamaton belül, ahol a teljesítményeket nem lehet raktározni. Amit ma nem vitt el egy teherautó, azt másnap már csak az újabb munkák rovására tudja elvinni. Ezért van nagy jelentősége a szállítás szervezésének, hogy az azonos kocsipark mellett / is jóval több árut tudjanak elszállítani. L. B. Szerződéssel biztonságosabb Juhexport A juhok nevelésének, tartásának évszázados hagyománya van megyénkben. A mezőgazdaságunk átszervezése után sem szűnt meg a juhtartás jelentősége. Több nagyüzemben folytatják a hagyományt. Az előző évben a juhok száma már elérte a kétszáznyolcvanezer darabot. Csaknem negyvenötezerrel növekedett. A vállalatunk a nagygazdaságok egy részének — amelyek szerződést köttöttek — több ezer juhot adott át szaporításra és hizlalásra. A kistenyésztők szervezettebb összefogására és támogatására jó kezdeményezésnek bizonyult — a jánkmaj- tisi ÁFÉSZ-el kooperálva — az egyéni juhtartók szakcsoportokba szervezése. A szakcsoport már kétéves múltra tekinthet vissza. Mintegy háromszáz juhot tart számon ez az egyszerű, de hasznos társulás. A kis füves területeket is jól hasznosítják az állattartásukban. Nagy kár, hogy ezen úttörő munka nem vált még megyei jellegűvé. Pedig még az ÁFÍSZ-ek vendéglőiben, éttermeiben sem lehet rendszeresen kapni juhgulyáslevest, birka- pölköltet és egyéb juhhúsból készült falatokat. A húsboltokban még ritkább a juhhús. Vállalatunk az idén is helyez ki juhokat szerződéses hizlalásra a nagyüzemekbe. Köztük a leveleki Dózsa Tsz- be és a Szamos menti ÁG- ba — mint intenzívebb juhtartó és hizlaló gazdaságokba. Rendszeresebb, hatékonyabb szakmai tanács adásával, az értékesítési biztonság fokozásával meg akarjuk teremteni a felvásárlásra betervezett 65 ezer darab juh átvételi feltételeit. Ebből mintegy 43 ezer darabot szállítunk exportra. Varga Gyula Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Pontosan, szépen... R eggel hétkor kinézek az ablakon. Az úton már serénykednek; parkolót építenek, dübörögnek a gépek, betont hordanak, egyengetnek. A kőszegélyek egyenesen feszülnek, a kocsifeljáró íve pontos. Ácsorgót a munkások között nem látni, csak néha áll meg egyik-másik ember, hogy izzadt homlokát letörölje, görbedt derekát kiegyenesítse, cigarettát szívjon. Nincs fennakadás anyaghiány miatt, tudja mindenki, mit kell tenni az Ószőlő utcán. „Nem nagy ügy” mondhatná bárki, és igaza is lenne ebben, ha ez ma már általános gyakorlat volna. Ha mindig és mindenütt legalább ennyire tudnák, hogy mi a dolguk, mint ez esetben a KE- MÉV emberei tudják. Ha valóban szusszannának csak munka közben — ez elemi joga mindenkinek —, ha nem tessék-lássék munkával töltenék ki a nyolc órányi munkaidőt; ha mindig lenne anyag, hogy a munka folyamatos lehessen. Jólesik reggel hétkor kinézni az ablakon. Még akkor is jólesik, ha tudom, ellenpélda is bőven akad, talán több is a kelleténél. Ami ezen a nagynak nem nevezhető építkezésen folyik, az példa lehetne a tíz- és százmilliókat felemésztőknél is. (speidl) Huszonnégy millió forintos termelési értéket állított elő tavaly a fehér- gyarmati asztalos és vasipari szövetkezet. Az ipartelep asztalos részlege ehhez az eredményhez 12 millióval járult hozzá. Termékeik közül a Gyarmat-típusú t—3 ajtós szekrények, kis- és nagy kombinált szekrények, a Tanért vasvázas irodai bútorok a legismertebbek. Jelentősen megkönnyíti a munkát az enyvfelhordó és a hidraulikus présgép Szembehelyezése. Képűnkön Deli Hona, (vele szemben) Mursa Ferenc és Sárai Ferencné for- gácslap-panelleket készítenek elő préselésre. <M. K.) „ Munkás lettem"
