Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. április 9. o gyűjtöttek össze) kívül ügyes kezeket dicsérő kézimunkák (ezek többségét Marika édesanyja hímezte), szép szőnyegek teszik barátságossá a szobát. A hétköznapok szórakozását a televízió adja. — Most már csak a lakás a gond — így János. — 1980- ra vagy 1981-re lenne esedékes az OTP-lakás. Kérdés, hogy addigra össze tudunk-e gyűjteni kb. 100 ezer forintot. Marika fizetése havonta 2700 forint, én 3500 körül kapok. Ez összesen 6200. A lakbér, a fűtés, a világítás és még néhány apróság, például az újság-, a rádió-, a tv- számla kitesz nagyjából 2500 forintot. Élelemre hozzávetőlegesen 1500 forint megy el. Ami marad, abból gyűjtünk a lakásra. A szüleim eddig is támogattak bennünket anyagilag, ígérték, a lakásba is besegítenek... Oláhék házassága, mint Kati szavaiból megtudtuk, szintén albérletben kezdődött. — Az első helyen csak egy hétig szorongtunk, onnan átköltöztünk egy másik lakásba. A házi néni azonban előre megmondta: csak addig maradhatunk, amíg nem lesz gyerekünk. Zavarta volna a gyereksírás. Mi viszont minél előbb akartuk a kicsit, így időben kezdtünk eladó ház után járni. Szerencsére aránylag gyorsan ráakadtunk erre. 180 ezer forintért adták. — Bizony össze kellett szedni a garast — vette át a szót Károly. — A nagymama eladta a házát és az édesanyámhoz költözött, így tudott bennünket pénzzel segíteni. A hiányzó összeghez a szüleim is hozzápótoltak. Benne van a házban az öcsém pénze is, a ház a testvéremé- ké és a miénk lett. A bútort az anyósoméktól kaptuk. Mire megszületett a fiú, már a kiságy is a helyén volt. A házon persze akadt javítani való. Űj kaput vettünk, kimeszeltük, kifestettük. A munka zömét én végeztem el, nem hívtunk szakembert. — Persze, lenne még itt tennivaló — így Kati. — Nagyobb ablakokat szerettünk volna, a víz sincs még bent. Megcsináltatnánk, de nem érdemes. Hamarosan szanálják a házat. Az új lakásban, ahová majd innen költözünk, biztosan kényelmesebben élünk, de a mostaninak is vannak előnyei: a kisfiú játszhat az udvaron, itt biztonságban van, nem szaladhat ki az útra, a kocsik elé. A kertben megterem minden, ami nekünk kell, van néhány gyümölcsfánk is. Eddig nem jártam a piacra. • — Amíg nem kaptuk meg a lakást, a szüleimnél laktunk. Nekik Jósavárosban 1+2 félszobás otthonuk van — így Huriné, Zsuzsa. — Igazán elfértünk, annál is inkább, mivel Andrást hamarosan behívták katonának. Számítottunk rá, hogy egyszer megérkezik a behívó, de alig fél évi házasság után mégis nagyon rosszul érintett bennünket. — Még mielőtt bevonultam — vette át a szót András — elhatároztam, a katonaságnál elérem, hogy állandó kimaradásom legyen. A seregben nagyon igyekeztem, s meg is valósult a vágyam, hogy gyakran jöhessek haza Zsuzsához. — Amíg- András katona volt, egyedül takarékoskodtam. Mivel a szüleimnél laktam, nem volt sok kiadásom, félre tudtam tenni a fizetésem nagy részét. A lakásigénylést esküvő után azonnal beadtuk. A lakásvásárlásnál segített a munkahelyem, a tejipari vállalat, no meg a szüléink is. Most havonta 750 forint törlesztést fizetünk. Mindennel együtt kb. 1800 forint a lakás rezsi— Mondjuk meg úgy, ahogy van — vetett számot a tényekkel Marika — én most 2700 forintot keresek. Ha elmegyek gyes-re, kapott 900- at. Mint mondtam, János 3500-zat keres. Kettőnk 4400 forintjából nem igen tudunk majd albérletet fizetni, gyermeket nevelni és lakásra gyűjteni. Szóval akkor még szülői segítséggel sem tudunk 1—2 év alatt 90—100 ezer forintot összerakni. De a lakás miatt nem mondunk le a gyerekről. Akkor inkább tovább maradunk albérletben. A legjobb talán az lenne, ha a kicsi bírná a bölcsődét. Akkor nyugodtan járhatnék dolgozni és gyűjthetnénk lakásra. A Huri házaspár elégedett. je. Ez nem kevés éppen, de kijövünk a pénzünkből. András 3800 forint körül keres havonta, én 2900-at kapok. Ebből még takarékoskodni is szeretnénk, hiszen sosem tudni, mikor lesz szükség a félre tett pénzre. Most, hogy saját otthonunk van, szeretnénk minél előbb egy kis trónörököst... Huriék otthonából valóban már csak a gyerekzsivaj hiányzik. A kisebbik szobát megannyi felfújható plasztik állatfigura teszi vidámmá. A házaspár közös hobbyból gyűjti ezeket. „Mire mi megunjuk, a gyerekünk örülni fog nekik” — mondta Zsuzsa. Gyermek és gyes Oláhné, Kati, akinek tavaly ősszel járt le a gyes-e, határozottan azon a véleményen van, hogy minden szempontból megéri, ha az édesanya 3 évig otthon marad gyermekével. — Nekem az mindent megért, hogy a fiammal lehettem. Láttam, amint először felült, amint megtette az első lépéseket, hallhattam, amikor kimondta az első értelmes szót. Nagyszerű élmény volt. Hároméves koráig meg sem betegedett Karesz. Igaz, kicsit aggódtunk a férjemmel, hogy az óvodában majd visszahúzódó, félszeg lesz, de hamarosan kiderült, hogy feleslegesen tartottunk ettől. Amikor visszamentem dolgozni, egy műszakos munkakörbe helyeztek. Nálunk így segítenek a kisgyermekes anyákon. lakásukat. így kezdődött Kovács Jánosé és Marikáé gyerekszerelem volt. — „Együtt játszottunk kis srác korunkban, aztán kitartottunk egymás mellett. Elhatároztuk, hogy csak akkor házasodunk össze, ha én leszerelek. Amíg katonáskodtam, Marika egyedül kezdte megalapozni tervezett közös életünket. Akkoriban vette a szobabútort és néhány szép porcelán- és csiszolt készletet” — emlékezett vissza János. — A bútort részletre vásároltam. Most, hogy elég sok a kiadásunk, örülök, hogy akkor nem szalasztottam el — fűzte hozzá Marika. Az esküvőnkre csak a szűk családi kört hívtuk meg. Lehettünk vagy negyvenen ... Károly és Kati története nagyjából hasonlóan kezdődött, mint Jánoséké. Tarpai születésűek mind a ketten, onnan kerültek Nyíregyházára. Kati albérletben lakott. — Nekem a konyhát adták ki a háziak, s bár a lakáshoz fürdőszoba is tartozott, azt nem használhattam. A főbér- lőék ugyanis mindenüket nagyon féltették. Két évig jártunk együtt Karcsival. Pár hónappal az esküvő előtt tartottunk egy szolid eljegyzést. A lakodalmon körülbelül öt- venen lehettünk. Károly így toldotta meg felesége szavait: A Kovács házaspár leghőbb vágya szintén a gyermek. Csupán azt nem döntötték még el egészen, igénybe venné-e Marika a gyermekgondozási segélyt, ha majd megérkezik a kicsi. Alom és valóság A szerelmet a vak, a szerelmeseket az álmodozó, ábrándozó jelzővel szokták illetni. Vajon a három házaspár miről álmodozott, s mit sikerült megvalósítaniuk? János és Marika: Nem jártunk a fellegekben esküvő előtt sem. Nagyjából így képzeltük az életünket. Igaz, az albérletet nem kalkuláltuk be, és a gyereket előbbre terveztük, de reméljük, rá sem kell már sokáig várnunk. Ha valamelyest révbe jutunk, szeretnénk továbbtanulni... Oláhék szintén elmondták, nem építettek légvárakat. Gyermeket és saját otthont akartaik. A család összefogásával megvalósították tervüket. Persze a kis Karesz nem marad örökké egyke. Elégedett a Huri házaspár is. Ök először saját lakást akartak, azutánra tervezték a trónörököst, akit — mivel Andrásnak letelt már a katonaideje — örömmel és szeretettel várnak, s együtt nevelhetnek majd fel. Oláhéknál újabban estére marad a közös játék. Szöveg: Kádas Viktória Kép: Császár Csaba „KÖNNYŰ A MAI FIATALOKNAK!” — HALLJUK GYAKRAN AZ IDŐSEBB GENERÁCIÓTÓL. — „MIT TUDJÁK ŰK, MILYEN VOLT HÁZASODNI AKKOR, AMIKOR NEM A SZÍV, HANEM A PÉNZ, A FÖLD, A VAGYON SZAVA DÖNTÖTT! AMIKOR A LEÁNYNAK HÁZASSÁGKÖZVETÍTÖ SZERZETT FÉRJET .. .” AZT IS CSAK AZ ÖREGEK EMLEGETIK MÁR, MILYEN VOLT AZ EGYKORI CSELÉDHÁZ, AHOL TÖBB NÉPES CSALÁD HASZNÁLTA A KÖZÖS KONYHÁT. MERT NAGYANYÁINK IDEJÉN RITKASÁGSZÁMBA MENT AZ EGY-KÉT GYEREK. MINDENÜTT LEGALÁBB 3—4, DE INKÁBB 5—6 VAGY MÉG ENNÉL IS TÖBB PULYA RÁNGATTA AZ ANYJA SZOKNYÁJÁT. Kovácsék otthonosan rendezték be az albérletet. — Már az eljegyzésen úgy egyeztünk meg a szüleimmel, hogy ha összeházasodunk, hazaköltözünk. Egyszem lány vagyok otthon, édesanyámék- nak 3 szobás lakásuk van. Ügy gondoltuk, elférünk. Aztán hamarosan rájöttünk, nem csak a nagy lakás a lényeg. Minden fiatal, aki családot alapít, önálló életet akar kezdeni. Otthon pedig, a szülők szemében csak gyerekek maradunk. Körülbelül egy év után kezdtünk albérletet keresni. — No, erről a keresgélésről érdemes néhány szót ejteni — lángoltak fel János szavai. — Egyszerűen fantasztikus, hogy sokan mit képzelnek! Volt olyan család, ahol egy fél szobáért ezerkétszáz (!) forintot akartak kérni egy hónapra. Gondoltunk arra is, hogy bérelünk egy garzont, de hiába böngésztük áz apróhirdetéseket, nem akadtunk ilyenA mai fiatalokat számos törvény segíti, védi. Véleményük nélkül nem dönthet az üzem, a vállalat vezetősége. Kétévenként ifjúsági parlamenten hallgatják meg észrevételeiket. Kölcsönt kapnak lakásépítésre, -vásárlásra. Az ifjúsági takarékbetétbe félre tett pénzük után magas kamathoz és egyéb előnyökhöz jutnak. A kismamák három évig otthon nevelhetik gyermeküket... És sorolhatnánk még hosszan a gondoskodás különféle formáit, amikkel a társadalom körülveszi az új nemzedéket. Milyen ma az ifjú házasok élete? Erről beszélgettünk három fiatal párral: Ko.vácsékkal, Oláhékkal és Huri- ékkal. Kovács János és felesége, Marika 25 évesek. A férj lakatos, az asszonyka kereskedő a nyíregyházi Nyírfa Áruházban. Két esztendeje házasok. Albérletben laknak. Oláh Károly 29 esztendős, felesége, Kati 24. A fiatalasz- szony a postán távbeszélőkezelő, férje a Volán Vállalat gépkocsivezetője. A nyáron ünnepük ötödik házassági évfordulójukat. Saját családi házukban laknak, akkor vették, amikor kisfiúk, Karesz született. Huri András a 24., ifjú hitvese, Zsuzsa a 22. életévét töltötte be. András lakatos, Zsuzsa titkárnő. 1973. decemberében volt az esküvőjük. Néhány hónapja foglalták el másfél szobás OTP— Nem dicsekedhettünk sok mindennel. Először Kati régi albérletébe költöztünk, de az olyan kicsi volt, hogy ha egy ember bement, kettőnek ki kellett jönni. András és Zsuzsa diákbálon ismerkedett meg egymással. így mesélték: — Eleinte ritkábban randiztunk, aztán egyre sűrűbben találkoztunk. Rengeteget jártunk szórakozni: moziba, az ifjúsági parkba, strandra, koncertre — mint általában a fiatalok. Megismerkedésünk után kerek egy esztendővel megtartottuk az esküvőt. Esküvő után János és Marika az esküvő után Marika szüleihez költözött: re. Szóval elég sokat járkáltunk, mire végre ráakadtunk érre az albérletre. Idős néni adta ki, különálló házrész, nem zavarjuk egymást a tulajdonossal. A fűtésről, világításról mi gondoskodunk, ez még külön költség a lakbéren felül. — A költözés anyagilag rosszul érintett bennünket — így Marika. — A szüleimnél egy fillért sem fizettünk, használhattuk a háztartási gépeket. Amikor elköltöztünk, gyorsan vettünk egy hűtőgépet. Havi nyolcszáz forintos részletekben törleszt- jük. Ezenkívül, ami még hiányzott, azt megkaptuk a férjem szüleitől. Jánosnak és Marikának sikerült otthonosan berendezni az albérletet. A szép bútoron (amit Marika még lánykorában vett), a különböző kristály-, finom porcelán- készleteken (amit apránként OTTHONI teremtokI KM
