Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-09 / 83. szám

1978. április 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Köznapi tünetek a bírálatról „TE CSAK NE AKARD ..Hogy mit ne akarj? Hát megváltoztatni a világot. Tulaj­donképpen már magyarázni sem kell ennek az intelemnek az értelmét. Ez az egyik vál­tozata az afféle jó tanácsnak, hogy hallgatni arany, beszélni ezüst, meg hogy ne szólj szám, nem fáj fejem. Anyanyelvűnk bővel­kedik az ilyen és hasonló, jellemző kifejezé­sekben, legfeljebb a modern körülmények­nek eleget téve. egy kicsit változtatni lehet­ne rajtuk, hogy például hallgatni arany, bí­rálni ezüst, és ne szólj szám, nem ütnek a fejemre. Természetesen, kétség nem fér hozzá, szembe kell helyezkedni a lebe­szélésnek. az elhallgattatásnak ezekkel a módszereivel, amelyek károsak, nemegyszer célzatosak. Nem lehet belenyugodni abba, hogy — ha már a szállóigéknél tartunk — ahogy esik. úgy puffan. Miért hozakodom most elő ezzel? Hiszen tudvalevőleg mi azon vagyunk, és nem is csak tegnap óta. hogy az emberek mondják meg a véleményüket, észrevételeiket, javas­lataikat. bátran és egyenesen említsék meg, ami nekik szemet szúr. ez olyan kincs ná­lunk. amelyet nem nélkülözhetünk. S mégis, a legutóbbi időben egyre gyakrabban visz- szacseng a megjegyzés, amolyan — már em­lített — „te csak ne akard megváltoztatni a Világot” — féléket, amelyek akarva, akarat­lanul arra intenek, hogy némely intézmé­nyünknél. egyes üzemekben és termelőszö­vetkezetekben a vezetők egyike-^ásika el­várja. hogy a beosztott, a munkatárs tegyen hangjára szordínót. Visszacseng az intelem úgy is, hogy hétszer gondold meg. mielőtt valamiért az asztalra csapsz, barátom, jobb a békesség. De milyen békesség?! Az a békesség-e. amelyben csak csörgedezzen tovább az élet, ahogy van. akár csigatempóban is. gyakran vérlázító hibákkal? Vagy néha szükség van-e rá, hogy az ember igenis vállalja a kelle­metlenkedő. a „csendháborító” szerepét, még1 olyan ügyekben is. amelyek tényleg nem kor- szakalkotóak, de nélkülük a fejlődés mégis nehezebb és csak akadályokban gazdagabb. A válasz kézenfekvő! A bírálat, amelyet itt most eléggé széleskörűen értek, s csak az alulról felfelé irányuló folyamatát gondo­lom, nálunk éltető elem volt és az is marad. Tulajdonképpen nem is kell ragaszkodni ah­hoz a meghatározáshoz, hogy bírálat. Nem is lenne pontos és teljes. Az emberek őszin­tesége. nyíltsága, szókimondása, ami úgy kell. mint egy falat kenyér, s arhitől nem szabad elvenni a kedvet! Halljuk meg már azt is. ha valahol csak felszisszennek, és ami a legfontosabb: miért szisszennek fel. Mert valakinek a „lábára léptek”. Vagy valami nem tetszik? Vagy himpellérek a közönség zsebébe nyúlnak, s ezt csak ők láthatták meg? Az ilyesmire rendkívül érzékenyen reagálnak az emberek, s megnyugtató kö­vetkezményekről csak akkor beszélhetünk, ha olt, ahol kell. meghallgatják, megértik a „felszisszenőt”. amikor igaza van, megkö­szönik. amikor nem, megmagyarázzzák, hogy is van ez. NEM MINDEN BÍRÁLATRA lehet rá­sütni ugyanazt a márkát, ezt elismerem. Na­gyon rosszul áll például a prédikálgatás, vagy másfajta folyosóbeli, törzsasztali, négy fal közötti háborgás annak, aki bent van a dologban, ott ül a tűznél, s így már a maga területén is sokat tehetne azért, hogy keve­sebb ok legyen a panaszra; ő azonban mint valami kívülálló, semleges döntnök kinyi­latkozik. sápítozik. szörnyülködik. megjátsz- sza a felháborodott embert. Az ilyen bírálat csak nevetségességet, rosszabb esetben ellen­szenvet vált ki, fabatkát sem ér, sőt árt. És árt, tehát csak elvetést érdemel az a zsörtö- lődés is, amelyet rossz szándékkal, bajkeve. rés diktál, s amelynek nem a hibák kijaví­tása a célja, ellenkezőleg, a „bíráló” a tény­leges hibák elleni harc ürügyén sokszor a saját pecsenyéjét igyekszik sütögetni. De megint más fogadtatásra kell találnia az olyan megjegyzésnek, észrevételnek, ame­lyet a — más kifejezés híján — kisember tesz meg, aki nem tudja összeegyeztetni lel­kiismeretével, hogy ne hívja fel erre vagy arra a figyelmet, bár a maga erejéből, a ma­ga posztján csak erre telik, s azért monda­nivalóját mindig annak adresszálja, akire ez tartozik, akinek a kijavítás, a sérelem'or­voslása kutya kötelessége. Ezeregyedszer is érdemes hangsúlyozni: számunkra nagyon fontos, hogyan látja a dolgozó ember a maga környezetét és az országos dolgokat, a munkás hétköznapokat. Mit vesz észre, jót vagy rosszat, munkájá­ban, munkahelyén, sőt éppenséggel legsajá­tosabb ügyében is; amelyekről különben a legtöbbször kiderül, hogy nem is olyan „egyediek”, hiszen hasonló problémák má­sokat is foglalkoztatnak, s ez eggyel több ok arra, hogy fel kell figyelni rájuk. Ez a fo­lyamat ma még mintha erősítésre, bátorí­tásra szorulna. Nem a nagy, a tényleg szakavatottságot igénylő vizsgálatokra gondolok. A népi el­lenőrzés például, senki sem tagadhatja, rendkívül lényeges és szerteágazó munkát végez, egy-egy átfogó akcióval egész terüle­tek fejlődésének tud új irányt és lendületet adni. De nézzük csak meg mélyebben a dol­got. Az ilyen alapos, iratokban, főkönyvek­ben. dokumentációkban „kutató” vizsgálat­ra több más szerv, revizor is illetékes. A népi ellenőrzés tehát éppen azzal léphet to­vább, ha energiájának egy részét, nem is ki­csiny. a mainál talán nagyobb részét — an­nál is inkább lehetséges ez, mert a törekvés rá eddig is nyilvánvaló volt — a lakosság, a dolgozók köréből érkező jelzésekre, sok­szor sürgős intézkedést igénylő —jelzésekre fordítja. De ez nem is csak népi ellenőrzé­si ügy. Meggyőződésem, ez hozzájárulna,' hogy mindenütt az eddiginél jelentősebbé, tekintélyesebbé váljanak a bárhova intézett, bárhol elhangzó egyszerű bejelentések. Eze­ket nem lehetne egykönnyen — ha erre so­kan hajlamosak is — elintézetlenül „ad ac­ta” tenni, lerakni, vagy a labdát visszadob­ni, mondván, hogy „nem ért hozzá”. Meg. hogy ez csak „csomót keres a kákán”, nem­ritkán „ugyan, az a nagyszájú!” Különben kedvelt fogás az is. hogy a bíráló megjegy­zést jóindulatú elnézés fogadja, csak mond­ja, jóember, csak mondja, hallgatjuk, nem is vesszük magától rossznéven ezt. elvégre hogyan is értené maga valamennyi össze­függését. (És bizony felfigyelnék még annak a dolgozónak az őszinte szavaira is. aki ta­lán tényleg nem elég tájékozott az összefüg­géseket illetően, de hát ez nem csupán tőle függ. és megfigyelései azért lehetnek.) A leg­egyszerűbbnél. az üzemi szintnél maradva, vajon arra int-e ez, hogy a tájékozottság le­hetőleg kétoldalú legyen. FEL KELL LÉPNI a tunyaság, a közöm­bösség. a félelem, sőt gyakran a rosszindu­lat diktálta elkedvetlenítés, az „ej ráérünk arra még”-elv, vagy a szintén alig ismert és hosszabb múltra visszatekintő „te csak pi­pálj Ladányi”-nézet ellen. Még akkor is. ha — sajnos — sokszor az sül ki belőle, hogy sok helyütt minden erővel megprólbálják a méltatlankodó, a bíráló kedvét szegni, ha lehet, mézes-mázos szóval, de ha kell elret­tentő visszavágással, kibabrálással. Más sza­vakkal: „elfogadják, de nem köszönik meg ...” Az egyik termelőszövetkezet építő­brigádjának vezetője például határozottan kérdőre vonta az elnököt, hogy megszegte szavát, egész héten nem kaptak meleg ételt, jóllehet, gépkocsival 15—20 perc alatt kivi- hették volna az ebédet. A brigádvezető úton- útfélen fricskát kap az elnöktől és barátai­tól a bíráló szavakért, s már ott tartott, hogy elköltözik a faluból, amikor is a járási párt- bizottság védelmére kelt... Lehet, hogy a példa nem egészen vág ide. De az biztos, hogy az eset tanulsága fon­tos figyelmeztető, mert a véka alá nem rej­tett szó sok bajt megelőzhet, tisztázhat, gon­dokon segíthet. Még ha valóban nem is tud­ja vele az ember megváltani a világot. Ami, persze nehezebb vállalkozás is lenne. Kőszegi Frigyes Több kukoricára van szükség! Levelet kaptak Tiszalfikön Válaszuk: „Az országos igény kötelez" Több kukoricára van szükség. A mezőgazdasági üzemek már az elmúlt évben is a vártnál kisebb területen vetették a legfontosabb takarmánynövényt. A területnövelés idei ter­vükben sem szerepelt. így a várható mennyiség a meglévő ál­latállománynak, az iparnak kevés. Megoldásra csak két lehe­tőség adott: a hozam növelése, amelyre még mindig nagy a lehetőség, másrészt a terület növelése. A MÉM közvetlenül a termelőszövetkezetekhez címezte azt a körlevelet, amelyben kérte a tervek felülvizsgálatát, a kukorica-termőterület növe­lését. Miért kicsi a termelési kedv? Egy héttel a kukorica vetés­ideje előtt a tiszalöki Sza­badság Termelőszövetkezet­ben beszélgettünk. Ott a ház­tájit is számítva 1100 hektár a kukoricaföld. Borivó Ká­roly, a termelőszövetkezet elnöke mielőtt a terület nö­velését említené, a gondokról beszélt. — Kukoricánál nagyon ala­csony a jövedelmezőségi szint. Nálunk 1 mázsa kuko­rica előállításának költsége 260 forint. így hektáronként minimális: 6—700 forint a nyereség. Ha a búzával ezt összevetjük, ahol a nyereség átlag 33 százalék, hektáron­ként 3330 forint, bizony szembetűnő a különbség. A termelőszövetkezet ta­valy búzából 39 mázsát, ku­koricából átlagosan 44 má­zsát takarított be hektáron­Forgat az ásó A Túr melletti fa­lucska legszélső Utcájának egyik kertjében villog az ásó, forgatja- a tapadós, fe­kete földet. Az alma­fák és a drótkerítés kö­zötti terület száz öl sincs, traktort, vagy lóvontatta ekét nem lehetne felvonultatni, így szükség van az ásó­ra. A negyven körüli férfi feltúrt ingujjban markolja az ásó nyelét, néha meg-megáll, de­rekát egyengeti és zsebkendőt helyez gyöngyöző homlokára. A nap erősen süt, a nyargaló szelet fékezi az erdő, meg a gyü­mölcsös. A kerítés mö­gött tyúkok kárálnak, a házőrző a friss hanto­kon hempereg, a szom­széd udvaron szőnyeget porolnak, az akácfa ágán tollászkodnak a verebek, tavaszi zson­gás mindenütt. A gazda fényes te­nyerében csússzan az ásónyél, hantok alá kerül, amit az ősz és a tél itthagyott: a bar­násfekete falevél, a száraz gaz, a szélhozta csutkaszár. Az éles szerszám a mezsgye széléig vág, egy talpa­latnyi sem marad par­lagon. Hogy is marad­na, hiszen a zöldségfé­lének egyre nagyobb a keletje. Holnap jöhet a ház asszonya gereblyé- vel, s porhanyóssá zúz­hatja a rögöket. Hol­napután meg készítheti az ágyúsokat a hagy­mának, karalábénak, sárgarépának. Ételíze­sítő és vitamin terem a megforgatott földben, ha nem jön fagy és jég, meglesz a télire- való, az öttagú család­nak nem kell majd át­lépni a fehérgyarmati zöldségbolt küszöbét. Az ásó ébresztette bogarak nyüzsögnek, mozognak, nem bán­ják, hogy új otthont kell keresniük, nekik is itt a tavasz. Megérke­zett a postás is: lekiált a kertbe, hogy meg­hozta az újságot. A gazdának ürügy a pi­henésre: átfutja a cí­meket, belekukkant az esti tévéműsorba, az­tán dolgozik tovább. Sietnie kell, csak egy nap szabadságot kért. K ülönös szaga van a felásott föld­nek, jólesik be­szippantani, az ember benseje megtelik a gaz­dag termés ígéretével. Betűnek tűnik minden ásónyom, szaporodnak a sorok. Olyan a kert, mint egy új, nyomdaszagú könyv. (nábrádi) ként. Az őszi kalászosok ve­tésterülete a kukoricával megegyező, így ha nem is mondta az elnök, könnyű ki­számítani, a búza összességé­ben 3 millió forinton felül, a kukorica alig több mint fél­millió nyereséget adott. Tervkészítéskor az ilyen mu­tatók nem hagyhatók figyel­men kívül. Szándék a területnövelés — A korszerű nagyüzemi gazdálkodás mellett, különö­sen az intenzív termesztési móddal, a közgazdasági szá­mítások nélkülözhetetlenek. Mi is számolunk, ennek elle­nére nem volt szándékunk­ban a kukorica vetésterüle­tének csökkentése — mondta az elnök —. Megértjük az országos helyzetet, a terv fe­lülvizsgálata alapján mint­egy 70 hektár területet tu­dunk kiváltani a kukorica javára. De a legfontosabb számunkra a hozamok növe­lése. Jó magággyal, a vető­mag gondos kiválasztásával, a korai, a közép- és későérésű fajták adottságunkhoz képest legmegfelelőbb arányaival növelhető az átlagtermés. 60—70 mázsás hektáronkénti átlag nyeresége már 1500 fo­rint körül lehet és ez szá­munkra nem közömbös. A termelőszövetkezet terü­letének teljes egészén elvég­zett őszi szántás, most pedig a nagy adagú műtrágyázás és talajlezárás a vetés gondos előkészítését jelzik. Több tömeg­takarmányt — Termelőszövetkezetünk állatállománya jelentős. A szakosított tehenészeti tele­pen a tehenek száma 600, az anyajuhállomány 2500, a ser- téskibocsájtás 2000—2500. A tartáshoz, tenyésztéshez nem­csak nagy mennyiségű abrak­takarmányra, de még na­gyobb mennyiségben tömeg­takarmányra van szükségünk. Adottságaink megfelelőek, A tiszalöki Szabadság Tsz tábláin kukorciavetéshez készíti elő a területet Szentesi Ferenc. Szuper- foszfát-műtrágyát szór a talajra alaptápanyagként. A Szabadság Tsz idén 1100 hektáron termel kukori­cát. 1100 hektár a rét-legelő, 500 hektár a szántóföldi pillan­gós és 100—140 hektár a si­lókukorica termőterület. A 70 hektár — amit a kukori­ca termőterület növelésére szánunk, a silókukorica csök­kentéséből adódik. A silóku­koricát a rét-legelő fűtermé­sének hozamával, a pillangó­sok hozamnövelésével és mi­nőségének megóvásával he­lyettesítjük. A szándék még nem gya­korlati végrehajtás. Borivó Károly azonban azt sem fe­lejtette el megemlíteni, hogy már cselekedtek az elképze­lések megvalósításáért. — Igénybe vettük a rét-le­gelő feljavítását szolgáló ár­kedvezményes nitrogén mű­trágyaakciót. így a réti terü­letről mintegy 30—40 száza­lékos többlettermést várunk. Ez hozzávetőlegesen 100 hek­tár szántóföldi szálastakar- mány-termelés megtakarítá­sát jelenti. Ugyanakkor az 500 hektár pillangós terület­tel idén beléptünk a füzes­gyarmati iparszerű termesz­tési rendszerbe. Ez olyan új technológiát, technikát biz­tosít, amellyel a hozam is nö­velhető, a több napos betaka­rítás 48 órára csökkenthető. Javul a széna minősége, a vegyszeres szárítással, mert a levélzet teljes egészében megmarad, növekszik a fe­hérjetartalom. Egy hét múlva megyeszer- te vetik majd a kukoricát. Szabolcs-Szatmár nem tarto­zik a kimondottan, kukorica- termő területek közé, de a megyei, az országos igény a gazdaságokat itt is kötelezi. A vetés idejével egy időben, kü­lönösen akkor, ha a tavaszi határjárással az őszi kalászo­sok kipusztulását is számba vették, még van mód terv- korrekcióra, a kukorica-ter­mőterület növelésére. Mint Tiszalökön tették, ugyanúgy — alapos meggondolással — másutt is cselekedhetnek. Seres Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents