Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
1978. április 3. o Szigethy András: Hannadik út pedig van? A szép Kata tudja, hogy ilyenkor Lacit le kell fektetni. Gyerekek, csendben legyetek, mert apuka beteg, szól be a kisszobába, aztán leereszti az ablakon a redőnyt. Laci még forgolódik, értelmetlen félszavakat su- sorog és Kata tudja, nemcsak a részegség miatt. ★ A kalapok őfelé fordultak a kocsmában, ahogyan a pult felé haladt és amikor leült az asztalhoz. Molnár János odajött hozzá. Az öreg megállt előtte, a tehénistálló am- mómás szaga megcsapata a főmezőgazdász orrát. Jani bácsi nem köszönt, még a szokásos „hogy van, mérnök elvtárs”-at se kérdezte meg, csak ennyit mondott: — Ne hagyjon itt bennünket. ★ Z. László csodát művelt. Legalábbis a faluban azt mondták. A búza 39 mázsás termést adott hektáronként, az egy tehénre eső tejhozam 1800 literről 3100-ra emelkedett. Z. László két éven keresztül- hajnali négykor kelt és amikor esténként hazaérkezett, a konyhában égett a villany, a vacsorája oda volt készítve a gáztűzhely mellé, csak meg kellett melegíteni. A legrosszabb az volt, hogy még ilyenkor sem tudott lefeküdni. Emésztette a napot. Az első. álmatlan éjszakája akkor volt, amikor elkezdődött a vetés. A főagronómus felnyitotta a vetőmagos zsákot, belemarkolt a búzába és odatolta az elnök orra elé. — Ezt akarod elvetni? Napokig tartott, amíg az elnököt és a főkönyvelőt — hol kérve, hol kiabálva, hol szakmai idézetek halmazával — meggyőzte, hogy a saját termésű búzát nem szabad elvetni, hanem elit vetőmagot kell venni. — Igen ám, de az sok pénzbe kerül — nyálazgatta megmaradt pár szál haját a főkönyvelő —, ez meg ingyen van. — Csodálkoztok, hogy évek óta 19 mázsa a hektáronkénti termés? Heves megye az idén is öt mázsával maradt le az országos átlagtól. Ezt nekünk is köszönheti... Megvették a vetőmagot, de Z.-nek kellett írnia egy feljegyzést, amiben magára vállalta a felelősséget, ha nem lenne több termés. A feljegyzést a főkönyvelő bezárta egy acélkazettába. Azután jöttek sorban az éjszakák. ★ Z.: — Nekem két Class-Dominátor kell, értsd meg, hogy az kell. — Elvetettük a legjobb vetőmagot, belefecceltünk a földbe egy halom műtrágyát. Itt óriási termés lesz. A régi kombájnokkal nem tudjuk levágni. Kárba megy minden, amit eddig csináltunk. Főkönyvelő: — Az rengeteg pénz. Z.: — Hallgassatok még egyszer végig. Ha belépünk az ipari rendszerű kukoricatermesztési társulásba, akkor kaphatunk két John Deere kombájnt, vagy Class-Dominá- tort. Ezek ma a világon a legjobb gépek közé tartoznak. A két traktor és a két kombájn mindenhol tud dolgozni, nem csak a kukoricában. Négy géppel majdnem mindent meg tudunk csinálni. Elnök: — Itt soha nem volt hagyománya a kukoricának. Párttitkár: — Ezt meg kell gondolni. Ez politikai kérdés is. Egy szocialista gazdaságban nem dolgozhat... Z.: Mi van? Felakadt a tű a lemezen? ★ Gépudvar. Hajnali fél hat. A gépkezelő Isárga overálljában szalad a Class-Dominátor kömbájn felé. Z. az órájára néz. — Álljon meg, kérem. Megmondtam, hogy ha nem lesz harmat, fél hatkor már a táblán kell lenni. A gépkezelő, mintha nem is hallaná. Z. ráordít. — Álljon meg. Odalép a gépkezelőhöz, akiből dől a törkölypálinka. — S. elvtárs, megtiltom, hogy felüljön a gépre. . . ... . — Na, ne vicceljen mar a mérnök elvtárs. — Ez nem vicc. Ez a gép milliós érték, maga ivott. — Na és, ittam én már máskor is. — Ezentúl viszont nem lehet. S. vigyorog. — Nézze, mérnök elvtárs, addig maguk nekem ne beszéljenek, amíg az elnök részegen összetöri a tsz Polski Fiatját és még meg se büntetik érte. — — Ez nem ide tartozik. Holnap reggel fél hatkor jelentkezzék munkára. Viszontlátásra. És mivel a szakképzett gépkezelő váltója csak délre jött, Z. fél hattól fél egyig aratott. Fehér ingben nyakkendőben. Még egyetemista korában megfogadta, hogy minden munkanap felöltözik rendesen. ★ Z Lászlót kötelezték, hogy a traktoros egynapi munkabérét fizesse meg, mivel nevezett jogtalanul tartotta távol a munkától. S. ittasságát semmivel nem lehetett bizonyítani, és amikor a „házi tárgyaláson” az elnök feltette a kérdést, hogy ittas volt-e S., a traktoros tiszta hangon mondta: nem. ★ Zárszámadáskor először tettek hárommilliót félre, hogy ha esetleg nehezebb idők jönnek, legyen egy kis pénze a termelőszövetkezetnek. A közgyűlésen a járási elvtárs méltatta a termelőszövetkezet óriási előretörését, külön kiemelte az elnök szerepét, aki úgymond a helyi viszonyok kiváló ismerőiéként jól sáfárkodik a modern technikával is. Z. László a tehenészekkel ebédelt kint az állattenyésztési telepen. Birkagulyást főztek. Még a szabad szombatosok is bejöttek — a főagronómus munkaátszervezést hajtott végre, azóta még a tehenészeknek is van szabad szombatjuk — és Molnár Jani bácsi, mint rangidős, Z. László születésnapja alkalmából — mivel tudják, hogy a mérnök elvtárs szeret olvasni — az egész brigád nevében átadott egy könyvet. Amikor otthon kitette az asztalra a Nyaraló gyilkosok című krimit — ma is a könyvespolc fő helyén van, a belső borítón a brigád minden tagjának aláírásával —, hátravetette magát a fotelban és ezt mondta: — Kata, én olyan boldog vagyok... ★ Nem hivatalos vezetőségi ülés volt, csak úgy összeverődtek délutánra az elnök szobájában. Először lehúztak egy partit tízfilléres alapon. Az elnök megkínálta őket borral. Z. nem ivott. Amióta idekerült, egyetlen kortyot nem ivott. Azt szokta mondogatni, olyan nincs, hogy csak egy fröccsöt, vagy csak egy szál cigarettát. Vagy, vagy. Az egyetemen is ez volt a szavajárása, harmadik út nincs. Latinul írta fel még a kollégiumban az íróasztala fölé. — Miért nem iszol, Laci? — kérdezte az elnök. — Hozzátartozik az életről alkotott elképzelésemhez — mondta Z. — Pedig nincs abban semmi rossz. — Nincs — hallatszott Z. száraz hangja —, abban sincs semmi rossz, hogy összetörted a Polskit és 25 ezer forint kár keletkezett benne. Az emberek meg a pofámba vágják, ha valakit felelősségre akarok vonni, hogy hát ha az elnöknek szabad ... — Ne veszekedjetek — szólt közbe a párt- titkár. — Ez nem veszekedés, ez elvi kérdés. Mint ahogy elvi kérdés az is, és most már másodszor kérdezem, hogy mi van a kényszervágásokkal? — Milyen kényszervágásokkal? — Átnéztem visszamenőleg mindent. Miért éppen hétvégeken emelkedik a kényszervágott állatok száma a tsz-ben? És mi lesz a levágott állatok húsával? — Nézd Lacikám, te még túl fiatal vagy... — Először is nem vagyok Lacikám, másodszor is ez nem fiatalság vagy öregség kérdése. Z. levette a szemüvegét. Letette az asztalra és furcsán intonáló, száraz nyugodt hangján végigsorolta kérdéseit, többek között azt, hogyan vásárolhatta meg a községi tanács 480 ezer forintért az elnök régi házát szociális otthonnak, amikor százezret sem ért az egész. Végül csak ennyit mondott: — Ti vezetők vagytok. Felelősek a magyar nép itt élő csoportjáért. Ez így nem mehet tovább. ★ — Ez így nem megy tovább — mondta Z. a járási pártbizottság első titkárának a beszélgetés végén. — Nézze, Z. elvtárs. Lehet, hogy van abban valami, amit elmondott, de a tények, tények. Ez a termelőszövetkezet most érte el a legjobb eredményt. A tagság hangulata jó. És most maga előáll ilyen lehetetlen dolgokkal. Értékelje át reálisan a helyzetet. — Én reálisan értékelem a helyzetet. Mint ahogyan akkor is én képviseltem a realitást az egész vezetőséggel szemben, amikor a takarékossági terv egyik fő pontjaként azt kívánták szerepeltetni, hogy kevesebbet vásároljunk a drága műtrágyából. — Ezek részletkérdések. — Jó. Akkor még egyszer világosan megfogalmazom! Ezzel a vezetéssel nem lehet tovább lépni. El, lehet vegetálni, de a falu lakosságának nem mindegy, hogy melyik utat választjuk. Titkár elvtárs, négyszáz ember léphet az életnek, a kultúrának, az anyagi gazdagságnak a magasabb kategóriájába. — Ez demagógia. Mit akar maga? Tsz- elnök akar lenni, vagy mi? Mit izgágás- kodik? Z. kurta mozdulattal megigazította szemüvegét. — Nézze kérem, én tudom, hogy a legkellemetlenebb egy olyan ember a közelben, aki komolyan dolgozik, mert mindjárt van viszonyítási alap. ★ Z. gyorsan futotta be a karriert. Először a megyeszékhelyre került — a felsőbb szervek javaslatára —, majd alig egy év múlva a fővárosba. ★ Elnök: — Ahhoz a házdologhoz semmi közöm. Annyira értékelték és kész. Z. László meg fűhöz-fához szaladgált, hogy mi a tanácselnökkel megfelezzük a pénzt, összeférhetetlen volt. Nem is tudom, hogy kerülhetett a megyéhez. Ez politikai baklövés. Párltitkár: — Igen. Nálunk dolgozott. Én kérem, mindig őszinte ember voltam, most is csak azt tudom mondani, örülök, hogy nincs itt. Amikor a téli politikai tanfolyamon előadást tartott a brigádvezetőknek, alig tudtam helyes irányba terelni a vitát. Olyanokat mondott, hogy Magyarországon most is folyik a forradalom és tulajdonképpen ma is nagy szükség van forradalmi tettekre, és mindenki csinálhat ilyeneket nap mint nap a munkahelyén. Telebeszélte zűrzavarral az emberek fejét. Főkönyvelő: — Higgye el, amióta nincs itt, azóta tudok újra aludni. Azóta nyugalom van. Senki nem piszkálódik. ★ Z.-nek szép lakása van, új kocsija és szép felesége. Gyerekeit példásan neveli. Mindent pontosan elvégez, amit rábíznak, Z. jó ember. Z. művelt ember. Kata csak azt nem szereti, ha Laci Lenint olvas. Ilyenkor Laci nyugtalan lesz és amikor eljön az este, lemegy a sarki kocsmába. Kata virraszt. Amikor Laci hazajön, lefekteti. Z. sokáig nem tud elaludni. Hánykolódik, forgolódik, töredezett mondatokat nyöszörög. Nem tehetem, Jani bácsi, el kell menni. Ezt mondja legtöbbször. Másnap sápadtan ébred. Megborotválkozik. Fabulon arcszeszt használ. Fehér inget vesz és nyakkendőt köt minden reggel. Szabadság Vasas Károly bronz kisplasztikája Weöres Sándor: Rapszódia Behajtom éjre ablakom és egy kopott bérházról álmodom, lehet Kőbányán vagy Üjpesten vagy sehol sincs talán csak álmomba bújva testtelen-resten. De fölremeg belőlem, hintázik, meleg életek hajtják, lehelletek ringatják az éjfél ágbogán. Ébrenlétek és álmok szuszogása feszíti a tetőgerendát s nyög mintha értené, fáradtak öntudatlan hangja gondok szünetlen vészharangja vágyakozók szerelmes kínja reménykedők kék baldahinja hintázik gödrök közt az ég felé. Hajléktalannak még itt sincs lakása ahol a lakó befalazva tombol, ahol rossz csapok s vécék csobogása kíséri örök zenével a hintát, zuhog a tenger a falból. Valaki mondja: — Istenem segíts legyőzni végzetem — Valaki súgja: — Kedvesem ne hagyj el, csak te vagy velem — Valaki sírja: — Jaj nekem most rázza ki a láz az életem — Valaki káromkodik: — Istenem hát öld meg minden gyermekem — és nem tudják meg sohasem hogy mind e fuldokló meleg beszédes éhes életek egy nagy palotát építenek; lesz annyi szobás mint a bérház és mégse lesz szegényház: aki most éhes, ajakán tiszta méz lesz, fagyos szerető csókja méz lesz, káromló nyelve is csupa méz lesz — mily messzi cél, mégis közel! Már labdázhatnak gyümölcseivel. 1945 Révész Napsugár sorozataiból
