Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

KM ÜNNEPI MELLÉKLET .____ im. április 30 0 KESKENY TABLA VÉGÉN ÉPÜLTEK A HAZAK. MINT RIADT PULYA A SZOKNYA MELLÉ, ÜGY SOROLTAK EGY-EGY FACSOPORT KÖRÉ, ÉS VÉDELMET ADÓ BOKORBAN, AZ EGYMASRAUTALTSAG TÉPHETETLEN KÖTELÉKÉVEL RÖGZÍTETTÉK ÉLETÜK HORGO­NYÁT A SZABOLCSI HOMOKBA. Tavasz Nagycserkeszen A tsz-elnök, Lakatos Jó­zsef befejezi mondókáját az iskola nyolcadikosainak. A 3600 hektáros közös gazda­ságról beszélt. Sok magyaráz- nivalója nem volt, hisz’ a pu- lyák már mind voltak a föl­deken, a színekben, dolgoz­tak a kertekben. Nógatni sem- kell őket a kérdezésre. — Milyen munkát tud ad­ni a tsz a fiataloknak? — hangzik egy Cigány-bokorba való srác kérdése. — Van-e télen is folyama­tos foglalkoztatás? — kérdi egy púposhalmi leány. — Milyen jövője van a tsz-nek? — firtatja egy má­sik Lakatos-bokorból. — Vannak-e szórakozási lehetőségek, van-e fürdő és étterem? — érdeklődik egy lányka Bánfi-bokorból. — Egy-egy üzemágban mi­lyenek a kereseti lehetősé­gek? — tudakolja kezében papírral egy nagycserkesz! gyermek. Válaszol az elnök, de köz­ben az ő fejéoen éppúgy, mint az enyémben egy egé­szen más gondolat jár. Mi­lyen érdekes, s mennyire jó, hogy ezek a 14 évesek éppen a pénzt tették az utolsó hely­re. Vajon a sok jövőt kutató kérdés már egy új szemlélet csíráját jelzi? Telepesek utódai A mai Nagycserkesz 18 bo­korból verbuválódott faluvá 1952-ben. Ez sem ment túl nehezen, hiszen a bokrok né­pe amúgy is kis közösséget alkotott immár századok óta. s a nagyobb család gondolata nem volt idegen. Igaz, egy- egy leányügy, vagy éppen bá­li duhajság borított fátylat a jó kapcsolatra, de a bölcses­ség hamar iszkirit mondott a balga viszálynak. Nem volt ez másként ak­kor sem, amikor tsz-ről esett szó. Már 52-ben hajlottak az okos szóra, s a hatvanas évek elején három gazdaság is mutatta: nem sokat vonakod­tak. Ha Lakatos Pált, vagy Bodnár Gyulát Báji-bokorból, R acskó Mihály bácsi a Markó-bokorból hallgatja az ember, hamar meggyőződik arról, régóta ott bujkált a fejekben: összébb kellene már húzódzkodni a végtelen határban, hiszen az együtt mindig jobb, mint a külön. — Itt a faluban, mert a 18 bokor ellenére ma már min­denki nagycserkeszinek vall­ja magát — így Lakatos Jó­zsef — sokféle ember él együtt. Van, akinek ősét Békésből telepítették ide, nagyon régen. Tirpákoknak mondják őket. Aztán vannak a Csallóközből 1945-ben ki­telepítettek, akik itt találtak hazát. És jócskán akadnak Felvidékről ideszármazottak. Tán éppen a telepesek sors­közössége tette, de a szorgal­mas népek mindig jól meg­voltak egymással. Jellemzőjük a szorgalom, a becsület, a természettel együttélők bölcsessége; olya­nok mint az akác, erre pedig sok van belőle, mely gyöke­ret tud ereszteni a homokba, s a homokot fogja az akác, s az akácot a homok. Fiatalok faluja Ha hazai homok kvarca csikordul is a fogak között: a nagycserkeszi marad ott­hon. Alig van, aki a közeli Nyíregyházára jár dolgozni. A szövetkezetben ott találni a 30 alattiak népes csapatát. Nem azokat, akiket másutt nem fogadtak be. A javát. A szakmunkás, a brigádvezető, a szövetkezet irányítóinak csapata is idevaló. — Tíz forintért adtuk a házhely ölét — mondják a tsz-ben —, s volt is vevő. A negyvennyolcból négy híjá­val minden ház felépült már. Háromszobások, fürdővel. S a lakásokban minden, ami kell. Ezek az országút menti részen készültek. De épülnek házak a bokrokban is. Még az öregebb je is újra vágyik. Az elégedett öregebbje. A jelző fontos. A kezdetben ugyancsak figyelték: mit tesznek a földdel a fiatalok. Lakatost, Sebőköt, Toma- sovszkit árgus szemek les­ték. Ök lettek ugyanis a tsz vezetői. De ebben a figyelés­ben volt egyféle bizalom, megbocsátás előre, ha nem sikerülne. Hiszen mind az ő fiaik voltak. Egyetemről, fő­iskoláról jöttek haza. Nem vissza. Haza. Ma már senki nem csodálkozik, hogy Kecz- kó Zoltán közölte: a nyáron ő is hazajön a pesti egyetem­ről, kertésznek. Új módon élni Nagycserkeszre egy évben jó 50 millió forint áramlik be. A közösből származó, a háztájiból nyert, a piacon szerzett jövedelem összege ez. Nagy summa, így aztán már érthető, hogy a fiatal az is­kolában nem anyagi gondtól szorítva kérdezősködik, mit lehet keresni. Van is látszata, hiszen a házak mellett ott állnak a kocsik is, mégpedig a 450 családnak 300 autója. Európai színvonal ez. — És az autókkal járnak is. Nemcsak munkába. Ki­rándulni, világot látni. Az itteni emberre hat a város közelsége, de jó értelemben — magyarázza a tsz elnöke. Elveszik onnan azt a jót, amit kínál. Pedig ez talán a legnehe­zebb. Nagycserkeszen ott feszül a jövedelemszerzés nagy munkájánál! és az igé­nyességnek nem alábecsülen­dő konfliktusa. Mert még ott az ősi nyugtalanság, a vaku- lásig hajszoló szorgalom, de ágaskodik már a több szabad időre vágyakozás. — Talán a legjobban azzal lehet ezt bemutatni, ha el­mondjuk, milyen gond volt a nyaralással. Kínáltuk a beu­talót üdülésre — mesélik a tsz-ben. A válasz mindig az volt: jó, jó de mi lesz a jó­szággal? Aztán nagy nehezen rászánta magát Mészáros Fe­renc, meg Babicz Pali bácsi. Lettek is propagandistái az ügynek! Ma mar a belföldi utakra harmincán mennek, a külföldi üdülésre ötvenen, országjáró útjainkra 300-an is jelentkeznek. Jövőbenézés Nagycserkesziekkel beszél­vén rádöbben az ember: itt mindenki a jövőről gondol­kodik. A diák erről kérdez, az idősebb is bekészül a bo­korból a faluba, a fiatal hosszú távra tervez, még a család is, mikor a két gyer­meket tartja a legjobbnak, a lehetőséget mérlegeli. De már előrenéz a szövetkezet is, ahol a falu lakóinak 95 szá­zaléka dolgozik. Adódik ez abból, hogy ahol a jelen jó, ott csak a jövőn lehet immár jobbítani. Nem adoma, de annak is jó lenne az, amit Mészáros Ferenc bácsiról mesélnek. Az egyik közgyűlésen hozzászólt a beszámolóhoz, majd a sok cigarettázás miatt dohogva ezt mondta: ajánlom, szokjon le róla mindenki, az árát pe­dig dobjuk össze és építsünk belőle fürdőt. Azóta annyi fürdő épül, ahány ház. de Mészáros Fe­ri bácsi mondata jelkép ma­radt. A nyugdíj előtti idős ember is célba vett egy okos életet. — Végig kellett gondolni mindent Nyolc évet dolgoz­tam a gazdaságban, megbe­csültek. Amikor egy ilyen nagy útra rászánja magát az ember, hogy érettségi nélkül nekivág a főiskolai tanulás­nak, nem csak az önbizalmon múlik minden. Azzal is szembe kellett nézni, ha nem sikerül végigcsinálni, a kol­lektíva előtt is megbukik az ember... Vállalta ő is, csakúgy, mint tizenkét társa az ország kü­lönböző vidékeiről. Bondár József a jugoszláv határ menti Drávasztára községből jött, 26 éves, tsz-ben gépsze­relő és gépüzemeltetőként dolgozott. A dolgozóik esti kö­zépiskolájába járt, amikor hallott az új lehetőségről. Lakás vagy főiskola? — Nekem sem volt könnyű dönteni, ugyanis kínálkozott egy munkakör, amellyel la­kást is adtak volna. De már beadtam a kérelmemet a fő­iskolai felvételre. Választani Kith Károly kellett. Én a tanulás mellett döntöttem. Három év alatt elválik, jól döntöttem-e. A tsz-ben nagy szükség van gé­pész üzemmérnökre. A ve­zetőség úgy gondolta, így „szerez” üzemmérnököt. Fő- ínyeremény-e? Ha sikerül vé­gigcsinálni, megszerezni az üzemmérnöki oklevelet, ak­kor mondhatjuk, hogy főnye­remény. . . Hiányzik a munka — Nagyon hiányzik a munka, a napi mozgás. Nehéz volt újra megszokni a diák­életet. És azt is, hogy a gya­korlati tudást, amit szerez­tünk a munkapadok mellett, most elméleti síkra kell vál­tani. Nem volt könnyű ott­hon hagyni a családot, az ép­pen csak felépített házat, amely még rengeteg tenniva­lót tartogat. A távolság sem kicsi, Siklóson lakunk, ez 540 kilométer Nyíregyházához. A legrosszabb, hogy a vonaton nem tudok tanulni... Bondár József Tudatosan készültek a ma­gasabb fokú tanulmányokra, mindhárman középiskolában tanultak. Bíztak az önkép­zéssel megszerzett elméleti tudásban és a több éves, ter­melő munkában gyűjtött "ta­pasztalatokban. Számoltak azzal: a tanulás költség­gel is jár. így, mondtak igent, elmentek a gödöllői egyéves előkészítőre, tavaly ősszel pedig megkezdték az első főiskolai évet a műszaki alapozó tanszéken. Az átug­rott lépcsőfok — az érettségi — minden előnyét és hátrá­nyát számba vették. A családos „diák" — Semmi megkülönbözte­tést nem érzünk. Csak segítő szándékot tapasztaltunk min­denki részéről. Az elmé.leti tárgyakkal, főleg a matema­tikával, ábrázoló geometfiá­Gyuris János Bondár József három évig szó szerint nyíregyházi „pol­gár” lett. Persze a tizenkét tagú kis csoport minden tag­ja az. A főiskolai kollégium­ban laknak, amint ez a nap­pali diákokhoz „illő”. A vá­rosba viszonylag keveset jár­nak, nincs rá idő, sok a ta- nulnivaló. Mostmár lassan a maguk bőrén megtanulják azt is, hogyan lehet megerőltető­én, de mégis jó beosztással élve tanulni, úgy, hogy más­nap is képes legyen befogad­ni az agy. Előbb a munkát szeretni Harangozó László adjunk­tus a csoport segítője elisme­réssel szól az eddigi teljesít­ményekről. A csoport átlagos eredménye az első fél évkor közepes volt. A matekból egyetlen jelesre vizsgázó is — Maár József személyében — közülük került ki. — Nagyon jó, hogy felka­rolják újra ezt a tanulási for­mát, és a munkapad mellől is lehetőség van a főiskolára, egyetemre bejutni, érettségi nélkül — jegyzi meg Bondár József — s még hozzáteszi; — Kevesebb lesz így az olyan diplomás, aki nem a szakmájában dolgozik. Mi előbb a szakmát, a munkát szerettük meg. S alig várjuk, hogy a három év leteltével, újra ott folytassuk, ahol ab­bahagytuk. Csak mostmár, mint üzemmérnökök... a Páll Géza TIZENNYOLC BOKOR NÉPE VONUL MÁJUS ELSEJÉN A CSER­KÉSZI FŐUTCÁN ZÁSZLÓKKAL, VIRÁGGAL. OTT MEGY MAJD A PETŐFI, A MÁJUS 1., A KOSSUTH, A VÁCI, AZ ADY, A BÉKE SZO­CIALISTA BRIGÁD IS. FICÁNKOLÓ KÉT PARIPA AZ ÉLEN, S AZ ERŐGÉPEK A SORBAN. TERPESZTETT UJJRA HASONLÓ UTAKRÓL JÖNNEK, S KÖSZÖNTI ŐKET A TAVASZI TÁJ. A RÜGY MA MÉG MIND KIS ÖKÖL, DE E KIS JELENT MÁR BONTOGATJA A TAVASZ, HOGY HOLNAP OLYAN LEGYEN, MINT A KISIMULT TENYÉR. Bürget Lajos ÉPÜLŐ CSALÁDI HAZAK Főnyeremény vagy kockázat? Áz átugrott lépcsőfok Érettségi nélkül a főiskolán \ Főnyeremény-e, hogy bejutottak a főiskolára érettségi nélkül? Vagy kockázatos lépés, mert a fő­iskolai tanulás mellett kell pótolniuk egyből-másból a középiskolai adósságot? Bátrak, vagy egyszerűen vállalták, amire képesek, még ha nincs is a zsebük­ben az érettségi bizonyítvány? Kérdések, melyekkel valamennyi munkapad mellől jött öregdiáknak szembe kell néznie. Nehéz volt-e a döntés? Megszo­kott munkahelyet, kollektívát — családot — három évre otthagyni, beülni a főiskola padjaiba, vállalva a kudarcot isi Á kudarccal is szembenézve — Nekem nehéz volt a döntés — mondja a Nyíregy­házi Mezőgazdasági Főiskola első éves nappali hallgatója, Kith Károly. Huszonnyolc éves, a Pécsi Állami Gazda­ságban dolgozott szerelőként, így indokolja a töprengést: Harmadik beszélgető part­nerünk Gyuris János 32 éves, azt mondja, a főiskola leg­öregebb diákja. A Bólyi Álla­mi Gazdaságból jött, ő is már útban volt az érettségi meg­szerzése felé, mezőgazdasági szakközépiskolába járt, a ne­gyedikbe. amikor megtudta, hogy lehetőség van az érett­ségit átugorva, főiskolába jutnia. Először a munkát em­líti: val, mechanikával, géptannal megküzdünk, de a gyakorlati tárgyakat jól boldogulunk. Sokat köszönhetünk a taná. rainknak. köztük Lázár Luk­réciának, a matematika tan­szék vezetőjének, aki szom­baton, avsárnap is foglalko­zott velünk. Az is szóba kerül, hogyan szokták meg a szabolcsi kör­nyezetet a dunántúli embe­rek. Bondár József említi, hogy két hét alatt jól megis­merte a várost, járta az utcá­kat, albérletet keresett, hogy feleségét és gyermekét is el­hozza. — Amikor a főiskola veze­tői megtudták, milyen gond­dal bajlódom, segítettek. A kollégiumban kaptam egy la­kóhelyiséget. Azóta a felesé­gemmel és a gyermekkel együtt vagyunk, a feleségem itt dolgozik az egyik ABC- ben...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents