Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

1978. április 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Május vörös lobogója alatt ÍRTA: GYŐRI IMRE, A KÖZPONTI BIZOTTSÁG TITKÁRA □ harmincnegyedik szabad május elsejét köszönjtük szocializmust építő hazánk­ban. Ünnepeljük a proletár nemzetkö­ziséget, a szolidaritást, a békéért folyó nem­zetközi harc sikereit, az emberi életet for­máló munkát, a szocializmus vívmányait. Tisztelettel adózunk május elseje gazdag munkásmozgalmi hagyományainak azért, hogy értsük és méltóan becsülhessük a je­lent és azért is, hogy lássuk és érzékeljük a jövőt. Népünk a fejlett szocialista társadalom épí­tésén, a XI. kongresszus jövőt formáló ha­tározatainak végrehajtásán munkálkodik. Május elseje alkalmat ad arra, hogy átte­kintsük eredményeinket, feladatainkat. A mostani számvetésünk, mérlegkészítésünk je­lentőségét és sajátosságát az adja, hogy tá­maszkodhatunk a Központi Bizottság leg­utóbbi ülésének elemzésére, határozatára, amelyben átfogóan értékelte a XI. kongresz. szus határozatai végrehajtásának helyzetét. A Központi Bizottságnak ez a határozata azért is jelentős, mert viszonylag hosszabb időszak tapasztalatairól ad számot és előre­mutat a következő kongresszusig. A határozat legfőbb megállapítása az, hogy nehezebb feltételek között számos új jelenség és előre nem látott akadály ellenére a XI. kongresszus irányvonala kiállta, kiállja a gya­korlat próbáját. A kongresszusi határozatok végrehajtása sikeresen folyik az élet minden fő területén. A nemzetközi feltételek, a hazai körülmények változásai, módosulásai ellenére sem kell változtatni politikánk irány­vonalán. Pártunk a marxizmus—leninizmus egységes eszmerendszerét saját nemzeti kö­rülményeinkre alkotóan alkalmazva, az új kérdések marxista—leninista megválaszolá­sával folytat sikeres politikát. Következetes, elvhű, egyértelműen elkötelezett politikánk, a munkásosztály ügye iránti hűségünk, a Szovjetunióhoz, a szocialista közösség orszá­gaihoz fűződő szilárd kapcsolatunk és meg­bonthatatlan barátságunk az egész magyar társadalom aktív támogatását élvezi. Ezt tűk rözi a magyar nép, a magyar munkásosztály alkotó szorgalma, józan kötelességtudata és példamutató munkaszeretete. Népünknek a munkáról vallott szocialista felfogása, a mun­ka mélységes tisztelete és döntő szerepének a megítélése mutatkozott meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére kezdemé­nyezett munkaversenyben, amelynek győzte­sei éppen a munka ünnepét megelőző na­pokban részesültek magas, erkölcsi elisme­résben. A verseny tovább folyik azzal a cél­lal, hogy gyarapodjék nemzeti vagyonunk, szélesedjék a szocializmus műszaki-anyagi bázisa, teljesüljenek V. ötéves tervünk céljai. Barátaink a szocialista országokban és szerte a világon rokonszenvvel, elvtársi szo­lidaritással tekintenek pártunk és a Magyar Népköztársaság tevékenységére. Jóleső ér­zéssel tapasztaljuk, hogy politikánk nemcsak itthon, hanem külföldön, mindenekelőtt elv­társaink és barátaink körében, de a tőkés or­szágok realista politikusai részéről is tiszte­letet vált ki, korrekt megítélésre és maga­tartásra késztet éppen elvhűsége, rugalmas­sága és differenciáltsága miatt. A Központi Bizottság a XI. kongresszus határozatainak végrehajtását tárgyszerű rea­lizmussal, kritikusan elemezve arra a követ­keztetésre jutott, hogy „Most a legfőbb fela­dat a párt eddigi irányvonalát követve a vég­rehajtás további javítása... Az eddiginél is nagyohb súlyt kell helyezni a végrehajtás megszervezésére és az ehhez szükséges sze­mélyi feltételek megteremtésére.” Továbbra is két alapvető — egymással szervesen ösz- szefüggő — feladat áll előttünk: a gazdasá­gi építőmunkánk nemes céljainak valóra vál­tása és ideológiai életünk sokrétű fejlesztése. A gazdasági feladatok megvalósításától, a biztos alapokra épülő V. ötéves terv végre­hajtásától függ, hogy megszilárdítsuk nép­gazdaságunk egyensúlyát, s vele párhuzamo­san emeljük népünk életszínvonalát. E fele­lősségteljes munkához a XI. kongresszus ha­tározata, s az ezt kiegészítő, konkretizáló központi bizottsági határozatok együttesen mutatnak irányt. A jobb, hatékonyabb gazdasági munka nem egyszerűen elhatározás kérdése, nem csupán a vezetők, elsősorban a gazdasági szférában dolgozó vezetők feladata — bár az ő személyes felelősségük kétségtelenül a leg­nagyobb —, hanem mindannyiunké. Mindez az éremnek csak az egyik oldala. A másik oldal, hogy új ismeretekre, újonnan meg­szerzendő tudásra, tudati változásokra is szükség van. Ehhez tartalékainkat is moz­gósítani kell. Tartalékok pedig nemcsak a gépek erejében, a szervezés javításában, ha­nem az emberek gondolkodásában, szemlé­letében és magatartásában is bőven rejlenek. Társadalmunk megteremtette a jogok és kötelességek egységét: egyszerre biztosít jo­gokat és ír elő kötelességeket. A Központi Bizottság legutóbbi ülése határozatából egye­bek között az is következik, hogy legjobb tu­dásunk szerint dolgozni nemcsak jogunk, ha­nem kötelességünk is. Ennek velejárója, hogy a közügyekben való részvétel joga és " kötelessége is átszövi mindennapi életünket. Sokasodó és mind bonyolultabb társadalmi, politikai, gazdasági feladataink az élet min­den frontján sürgetően kívánják, hogy ne ke­vesek tiszte legyen a közösség érdekében való fáradozás, hanem mindannyiunké, akik e hazában élünk. Határozott célunk, hogy minél többen kapcsolódjanak be a döntések előkészítésébe, kimunkálásába és alkotó vég­rehajtásába. Az egyenlően mért jogok gyakorlása és a kötelességek teljesítése fundamentumát ké­pezi annak a törekvésünknek, hogy tovább erősödjék a szocialista nemzeti egység, tár­sadalmunk minden osztályának és rétegének szoros együttműködése, a párt és a tömegek kapcsolata, népünk összeforrottsága. Arra törekszünk, hogy megőrizzük a gyakorlat­ban bevált politikánk fő irányvonalát, fel­tárjuk és megválaszoljuk a fejlődés új kér­déseit szocialista hazánk javára, a közösség és az egyén boldogulására. Míg mi az embe­ri jogok maradéktalan érvényesítését termé­szetes kötelességünknek tartjuk, a burzsoá­zia csak szónokol az emberi jogokról. Ezek a megnyilatkozások azonban puszta deklará­ciók, hivalkodó és üres szólamok ott, ahol milliós tömegeket sújt az infláció, a munka- nélküliség, ahol szellemi terrort folytatnak a haladó eszmék képviselői ellen, ahol mind nagyobb méreteket ölt az emberrablás, a fi­zikai megfélemlítés minden rendű és rangú formája. Ezen a napon — a világ dolgozóival együtt — a magyar nép is a munkás nemzetközi­ség vörös zászlaja alatt ünnepel. A Magyar Népköztársaság pártunk XI. kongresszusa határozatának megfelelően folytatja követ­kezetes külpolitikáját. Azon munkálkodik, hogy erősítse barátságunkat, együttműködé­sünket a Szovjetunióval, a szocialista orszá­gok közösségével, támogatja a tőkés orszá­gokban küzdő testvérpártokat, a társadalmi haladás úttörőit, a gyarmati uralom alól fel­szabadult népek harcát a társadalmi hala­dásért és a teljes nemzeti függetlenség biz­tosításáért, küzd a békés egymás mellett élés kiterjesztéséért, a béke védelméért és meg­szilárdításáért. A világpolitika fő tendenciá­inak elemzése alapján joggal állapította meg a Központi Bizottság legutóbbi határozata, hogy az elmúlt három évben a szocializmus pozíciói világméretekben tovább erősödtek, a kapitalizmus általános válsága mélyült, je­lentős sikereket ért el a nemzeti felszabadí­tó mozgalmak harca, szélesedett a békeszere­tő erők küzdelme az enyhülés irányzatának további térhódításáért. A kommunisták sbha nem titkolták—már első kiáltványukban vallották és hirdették —, hogy az egész földkerekségre kiterjedő harcuk célja nem kevesebb, mint a világ megváltoztatása. E harc eredménye, hogy folyamatosan gyarapodnak a hatalomra ju­tott munkásosztály osztagai, a szocializmus hívei, öntudatos építői és gyarapodik azok­nak a serege, akik a kapitalista országok májusi seregszemléjén a békéért, a társadal­mi haladásért, a munkásság nemzetközi szo­lidaritásáért küzdenek. A mai világpolitikai helyzet legfőbb jel­lemzője, hogy széleskörűen kibontakozóban van a különböző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élése. Ezzel szemben újra és újra le kell küzdeni a reak­ciós erők — kezdve az imperialista köröktől a maoista eszmék örökségét vállaló szemé­lyek és csoportok — ellenállását, lépésről lé­pésre haladva a nemzetközi feszültség eny­hítésének útján. A májusi seregszemlék milliói tudva tud­ják. hogy a békéről és a biztonságról folyta­tott tárgyalásokon a neutronbomba megszál­lottjai a legelképesztőbb feltételekkel állhat­nak elő, próbálhatnak zavart kelteni, de nem kerekedhetnek felül a józan ész diktálta té­nyeken, óhajaik nem törhetik meg a népek békeakaratát. A béke. a haladás, és a szoli­daritás záloga a szocialista tábor, élén a Szovjetunióval. Az a közösség, amely — a vi­lág haladó mozgalmaira támaszkodva — tör­ténelmi küldetésének tekinti egy új világ­háború, a rakéták és a neutronfegyverek ve­szedelmének elhárítását, hogy békés, öröm­teli május elsejéket ünnepelhessünk. Miközben százmilliók álma ölt testet a bé­ke gondolatában, proletár internacionaliz­musunk táplálja a szolidaritást a szabadsá­gukért, a társadalmi haladásért küzdő né­pekkel, szervezetekkel és mozgalmakkal. Má­jusi zászlóink alatt vonulva a szolidaritás je­gyében emelünk szót minden haladó rend­szer mellett. Együtt küzdünk a monopolka­pitalizmus ellen fellépő testvérpártokkal, amelyek a burzsoázia féktelen uszításának kereszttüzében keresik az emberibb élethez vezető utat. Szívünk minden melegével, elv­társi tisztelettel kívánjuk, hogy elvezessék munkásosztályukat, népüket az elnyomástól és kizsákmányolástól mentes új világba. □ magyar munkások, földművelők, értel­miségiek, párttagok és pártonkívüliek, a fiatalok és az idősebbek a párt irán­ti bizalom jegyében készültek a mai napra, a munka és a béke, a szolidaritás, a proletár internacionalizmus ünnepére. A Központi Bizottság néhány napja tartott ülésének visszhangjából kitűnik: dolgozó népünk osz­tatlan lelkesedéssel üdvözli a párt változat­lan politikáját, a gyakorlati munka fejlesz­tése érdekében hozott döntéseket. Ez n cse­lekvő egyetértés volt eddig is és lesz a jövő­ben is a fejlett szocialista társadalom építé­sének legfőbb erőforrása. „Mégis megcsináltuk!" Amikor húsvét előtt elköszöntünk, éppen csúsztatott a „Fémmun­kás” Vállalat nyíregyhá­zi gyárában Holló Ist­ván 12 tagú szocialista brigádja. A húsvéttal, a szabad szombattal öt napjuk volt, hogy kipi­henjék a negyedév végi hajrát. Míg ők pihentek, a műhelyben festők dol­goztak, mert ott volt a megye központi ünnepsé. ge április 4. tiszteletére. Mi történt azóta? Most erről számol be a brigád, amelynek munkáját egész évben figyelemmel kísérjük. A műhelyben fülsiketítő a zaj. Néhányan kilós kalapács­csal egyengetik a deformáló­dott lemezt, odébb hegesztő­pisztoly pukkanása jelzi, hogy kialszik a láng. Ketten rajz fölé hajolva nézik a darabo­lásra váró szögvas méreteit. — Főnök! Intézkedjen, mert nem tudok hegeszteni — lép a brigádvezetőhöz Nagy Sán­dor. — Lerobbant a trafó ventillátora, a villanyszerelők meg mást csinálnak. Míg Holló István intézke­dik Pányiszkó György lakatos kezdi el április történetét. Egy kis exportmeló — Nekünk március 28-án kezdődött április, méghozzá két meglepetéssel. Az egyik az volt. hogy éjszakára kellett jönni dolgozni, mert nappal a festők dolgoztak a műhely­ben. a másik meg. hogy nem PEVA-t (zsaluelem) csinál­tunk, mert beugrott egy kis exportmeló. Megkaptuk a raj­zot. ott volt az anyag és ne­kiláttunk darabolni a hűtő­cellák oszlopainak alkatré­szeit. — Hát ami igaz. igaz. nem panaszkodhatunk, hogy dög­unalom lenne egy napunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Bácskái Jenő 18 éves lakatos. — Az öt nap éjszakázás után jól jött a kétnapos ünnep, aztán ötödikén kezdhettük az oszlopok szerelését. Nem ne­héz ez a munka, csak jobban kell figyelni. A PEVA-t már álmunkban is meg tud­tuk csinálni, most meg sok­szor elő kell venni a rajzot. De azért nem rossz ez a kis változatosság. — Nem rossz, nem rossz, csak nem biztos, hogy meg tudjuk csinálni, amikorra sze­retnénk — szól közbe Irsa Miklós 19 éves hegesztő. — Már nehogy ne tudjuk! — kapja fel a fejét Pányisz­kó Gyuri. — Hát a PEVA-ra is azt mondták néhányan, hogy nem lesz meg mire kell. mégis megcsináltuk. — Ácsi! Most hallottam, hogy nem másfél hónap van rá. hanem azt szeretnék, ha áprilisban befejeznénk — folytatja Irsa. Én se a köny- nyebbik végét keresem, ha melóról van szó. de ezt nem­igen merném elvállalni. De ne vitatkozzunk itt, a főnök tudja, hogy elvállalhatja-e. Míg egy csendesebb helyre vonulunk. Irsa tart szóval. — Én csak december óta dolgozom a ..fémmunkásnál”, de örülök, hogy ide kerül­tem. Leninvárosban a Gyár­és Gépszerelő Vállalatnál dol­goztam tanulókoromban. Ott bizony olyan nehéz munkánk volt, hogy mindkét karom fáj azóta. Itt is akad emelni- való. de akkor ketten, vagy négyen fogjuk meg. nem hagyjuk, hogy a másik cipe- kedjen. Irsa Miklós Őrösről jár be a vállalathoz. „Hajóval megyek" — Amikor idejöttem, gon­doltam. hogy cukkolni fog­nak a hajógyárral. Na mon­dom, várjatok csak. majd megelőzlek én benneteket. Kérdi valamelyik srác munka után, hogy nem megyek a 2,50-es busszal? Nem! Ma hajóval megyek — mondtam, aztán azóta se jut eszébe sen­kinek a csúfolódás. — Szóval először a Molnár­brigádba kerültem. Ott is jó volt. de azt szerettem volna, ha édesapámmal — ő a HA- FE-nél dolgozik — egy mű­szakban vagyunk. Ebben a brigádban volt egy fiú, aki műszakot szeretett volna cse­rélni. így kerültem Hollóék- hoz. Tudja maga. milyen em­ber a brigádvezetőnk? Ha azt mondja: Fiúk! Ráhúzni, mert ... lesztek rúgva, — akkor úgy hajt a társaság, hogy még olyat nem látott. Pedig sose ígér semmit, mégis mindenki tudja, hogy nem jár rosszul. — Erről jut eszembe, hogy megkaptuk a fizetésemelést, amióta nem találkoztunk — szól közbe Pányiszkó György. A legtöbbet, t.20-at Dajka Sanyi kapott. I forint jutott Bácskái Jenőnek. Albert Sa­nyinak. ú°v tudom annyit ka­pott a főnök is. Nagy Jóska, Nagy Sanyi meg én 80—80 fillért. Markovics. Boda és Ir­sa 50—50 fillér émelést ka­pott. — Kihagytad Dajka Jánost — szól közbe Bácskái Jenő — azért, mert nincs itt. róla sem kell megfeledkezni. Ö 70 fil­lért kapott. A márciusi újság­ban már benne volt. hogy el­tört a karja. Képzelje el. hogy járt! Április 5-re kiírta az orvos dolgozni, aztán áp­rilis 4-én segített valamit a fiának, elesett, és ugyanaz a karja, ugyanott újra eltört. Pedig már alig vártuk, hogy visszajöjjön. A brigádvezető lép be az utolsó szóra. Vár egy kicsit, hallja, hogy a munkáról be­szélünk. aztán a fiúkra kér­dez: — Magatokról beszéltetek már? Ha a többiek bemutat­koztak, ti se szégyellősködje- tek. Gyuri! Elmondtad mára születésnanot? — Milyen születésnapot? — Hát a lányodét, te okos. Nikoletta a neve — Ja? Azt nem. De nem is születésnap az, csak most múlt egy hónapja, hogy szü­letett. Már majdnem négy kiló. Szóval amikor megszüle­tett. fogadtunk a' fiúkkal, hogy nem találják ki. hogy hívják, pedig benne van a ne­ve a naptárban. Nem is ta­lálták ki. Nikoletta a neve. A feleségem egyik rokonának a lányát hívják így. és annyira megtetszett nekünk, hogy mi is emellett döntöttünk. — Azért tudtál volna szebb nevet is adni a gyereknek — mondja valaki. — Milyet? Kapja fel a fe­jét Gyuri. — Hát a Zsoltot — vála­szol az nevetve. — Korábban mindig azt mondtad, neked fiad lesz. — Mindenki azt mondta nekem is. meg az asszonynak is, hogy fiú lesz. egy kicsit beleéltem magam. De azért semmi baj, a másik már biz­tosan Zsolti lesz. Nikoletta ha nem is fiú. de saját otthonba költözött. Pá- nyiszkóék egy öreg egyszobás házat vettek Felsősóskúton, ahol a 21 éves apának meg­szaporodnak a gondjai. Mű­velni kell az 1200 öles ker­tet. fel kéne újítani a házat, meg aztán többet kell segíte­ni az asszonynak is. — Van mit segíteni. Mesz- sziről hordom a vizet, aztán ha a gyerek egy éjszaka há­romszor is felébred, én mele­gítem a kajáját, az asszony meg addig csitítgatja. tisztá­ba teszi. Aki ezt nem élte át. azt hiszi, hogy ez fárasztó do­log... A 18 éves Bácskái Jenő Nagyhalászból jár be napon­ta. Tavaly szabadult, most 11,50 az órabére. Ö otthon a családfenntartó; édesapja meghalt, édesanyjával és 76 éves nagyapjával él. — Amikor első éves vol­tam. a tsz-be akartam menni, de azt mondták: ott nem so­kat tanul az ember. Most már. úgy tudom, jó a tsz de nem hagyom itt a brigádot. Pedig nem könnyű a bejárás sem. Mikor az ember hazamegy, ott a kert. a jószágok, szóval pihenésre, szórakozásra csak a hét vége marad. Most vizs­gára készülök: a KRESZ meg a műszaki után. ha sikerül a vezetés is, motorral már megrövidül az utazási idő. Áz áprilisi események A bemutatkozások után u brigád áprilisi eseményeit szedjük csokorba. Az első heti éjszakázás után az április 4-i ünnepségen vettek részt, ötö­dikén a díszemelvényt bon­tották. hogy gyorsabban menjen a munka, ekkor tud­ták meg. hogy Dajka János­ra ismét nem számíthatnak, aztán megkapták a fizetés- emelésről szóló papírt. 12-én. a fizetéssel együtt pedig janu­ár 1-ig visszamenőleg a borí­tékban is jelentkezett a kü­lönbség. 17-én Dajka Sándort besorozták katonának. Holló István brigádvezetőt elvitték az AGROMASEXPO-ra, Pá­nyiszkó megünnepelte lánya 1 hónapos születésnapját, és kapott egy levelet, amelyben arról értesítették, hogy bevá­lasztották a vállalat művelő­dési bizottságába. Aztán „csak dolgoztak", és közben a bri­gádvezetőt cukkolták, hogy vigyen magával egy zacskót is arra a Moszkva—Leningrad repülőútra, amelyet a válla­lattól kapott jutalomként. Hogy mit látott, s mit kapott a brigád az ünnepségen, azt majd elmondják májusban. Balogh József Irsa Miklós Bácskái Jenő Pányiszkó György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents