Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-23 / 95. szám
1978. április 23. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Falusi hétvége Napjainkban jelentős változás következett be a falvak lakóinak életmódjában. Így van ez a hétvégeken, az ünnep- és vasárnapokon is. Ismerkedjünk meg egy családdal, nézzük meg, miként töltik el a hét végét? A családfő, Varga János, kőműves a szomszédos járási székhelyen’ Felesége a helyi termelőszövetkezet baromfikeltető üzemében dolgozik néhány éve. A két fiú közül a kisebbik. Jancsi ipari tanuló, a nagyobbik, Antal évekkel ezelőtt elkerült a megyeszékhelyre, ahol egy üzemben mérnökként dolgozik. A család lakása szép, háromszobás, gondozott gyümölcsössel övezve. Szombat, reggel hat óra. A nap erőtlenül süt be a szobába. ahol Varga János álmosan hunyorogva öltözik. Felesége ekkorra már megetette az aprójószágot, útban van a tsz-telep felé. Varga János feláll, szétnéz az udvaron, majd visszamegy a házba. Az egyik fiókból metszőollót vesz elő. mikor az asztalon egy cédulát pillant meg. „A csirkéket megetettem, a paszuly be van áztatva, 9-kor tedd oda főzni. Délelőtt ugorj fel a faluba, mert ma jön a gázpalack.” A gazda a fáskamrába indul. de közben eszébe jut, hogy a gyereknek nemsokára indul a vonatja és még mindig ágyban van. Mire azonban a konyhába ér. Jancsi már a hűtőszekrényben kotorászik, a reggelit készíti elő. Az apja rántottét süt, mert a szalámi sehogyan sem csúszik le a torkán. Majd egy tízest nyom a fiú markába, aki tudja már a feladatát, kenyeret kell hoznia a városból. Mennyit veszekedett az öregekkel, hogy mi az ördögnek kell neki onnan cipelnie a kenyeret, mikor itthon talán még jobbat lehet kapni! Még szerencse, hogy csak így, hét végén kívánják meg otthon a városi kenyeret. Délelőtt tíz óra. A házigazda lekászálódik a létráról, elé. gedetten néz végig a frissen metszett fákon. No. mégis csak szebben néznek így ki. gondolja, s felkötözi az üres gázpalackot a bicikli hátuljára. Egy táskát is a kormányra akaszt, megnézi hátha érkezett sör a kocsmába, hiszen hazavárják Antit. Fü- työrészve hajt végig a nemrég épített betonjárdán. A főútra kanyarodva a szomszédjával találkozik. — Ne is menj. úgysem kapsz már palackot — legyint az mérgesen. — Én is onnan jövök, de már elkapkodták. Varga keservesen vakar- gatja az üstökét. Kap majd ő az asszonytól, ha megtudja, hogy nincs gáz! Persze, ha már itt van, csak nem fordul vissza! Különben is a sört meg kell néznie. A kocsmában csak néhányan lézengenek. Dologidő van, nem sokan érnek rá. Igyekszik Varga János is. táskájába pakolja a tíz üveget, amikor egyik ismerőse áll mellé. — Te Jani! Nem tudsz valahol eladó világoskék csempét? — kérdezi. — A boltban csak fehéret lehet kapni, és az asszony meg van bolondulva. hogy neki az bizony nem kell. Mintha nem lenne mindegy, hogy milyen színű lesz a fürdőszobája! Eddig jó volt neki a lavór is. most meg már válogat. fővő káposztáspaszuly illatát. — Apám. csak nem maga főzi az ebédet? — kérdezi nevetve már lent a kertben az öreget. — Hagyj békén, hát azt hiszed, lehet anyáddal bírni, mióta dolgozik? Parancsol, dirigál, papíron üzenget, hogy mit csináljak. Azt mondja, most már ő is dolgozik, éppen ideje, hogy én is segítsek itthon valamit. A tsz-ben nincs szabad szombat, ilyenkor nekem kell megcsinálnom mindent. Nézd meg, már permetezni kellene, és az almafák még mindig nincsenek mind megmetszve. Este hat óra. Együtt a család. Az anya feltálalta a vacsorát, a káposztás pa- szulyt, meg a szilvásgombócot. Közben be nem áll a szája, kézbeveszi a tányért, leül a tűzhely mellé — az asztalhoz semmiképp, hiszen ki tudja, mikor kell felugrania, sóért, cukorért — és sorolja az újságokat. A szomszéd fia, Feri megkapta a lakást, csak az a baj, hogy kicsi. Marj néni betegeskedik, a Jancsi gyerek megint kettest hozott az iskolából. De meg is mondták neki, ha ez még egyszer előfordul, fuccs lesz a kismotornak. A híreknek azonban nincs vége. Anti hallhatja tovább: tízet fialt a nagyapja kocája, az apja a nevenapján becsületesen beivott, az egyik osztálytársa megnősült, a szembeszom- széd Kondor nevű kutyája megdöglött, elütötte egy autó. Beszélgetnek még egy darabig. majd a mindenható úr, a tévé veszi át a hatalmat. Varga János a kis sámlin ül, fejét a cserépkályhának támasztva nagyokat horkant. Elnyomta az álom. Vasárnap reggel 7 óra. A családfő a konyhában ácso. rog, a felesége nem hagyja, hogy felébressze Antit metszeni. pedig megbeszélték az este. Felesége azonban hajthatatlan, hiszen ki tudja, mennyit dolgozik a fiú a városban. így aztán az apa dolgavégezetlenül hagyja ott a házat Igaz. a zsebébe csúsztat két üveg sört, és meghagyja az asszonynak, hogy főzheti a kávét. A reggeli még nem fontos, de a feketét már nagyon kívánja. Közben felébred Anti is. jéghideg vizet enged a csapból, kimossa szeméből az álmot, és leviszi a kertbe az apjának a kávét. — Anti! Anti! — kiabál az anyja az udvarról. — Szaladj már át nagyapádhoz. Reggel már volt itt az öreg, de aludtál. Látni szeretne —, folytatja csendesebben, miközben kis süteményt csomagol egy szatyorba. Az asztalon lepedőnyi levestészta, mellette már felszerelték a szovjet tésztavágó kisgépet. — Anyám! Maga nem megy templomba? — döbben meg egy pillanatra Anti, hiszen valamikor az anyja ilyentájt már szedelőzködött, és várta a nagymisére hívó harangszót. — Van nekem elég gondom fiam, — kapja fel anyja a fejét, majd szégyenlősen folytatja. — Amióta a telepre járok, sokszor azt sem tudom, merre a fejem. Igaz. sokat segít apád, dehát azért nem bízhatok rá mindent. Meg az az igazság, nem is nagyon szereti, ha a templomba megyek. Azt mondja, öregeknek való az. Anti némán figyeli az anyját. „Hogy megöregedett” — gondolja —, pedig valamikor milyen szép asszony volt. No. legközelebb azért is egy nagy virágos ruhát hozok neki. De vajon felveszi-e?” Délelőtt tíz óra. Varga nagyapa hátul, az ólak környékén támaszkodik egy akácnak, a napon futkározó kismalacokban gyönyörködik. Laci. az unokája egy kis ostort szorongat a kezében, ő is megbabonázva bámulja a fehér jószágokat. Nem látott még ilyet, mert ő is városi. Anti végignéz az udvaron. Az egykori dohánypajta helyén megkezdett szénaboglya áll. oldalához támasztva foghíjas borona rozsdásodik. A kerítés mellett szúette szekér árválkodik, kerekei összerepedezve, rajta a ráfot vékony drót tartja. A rúd végéhez két szál zsineg van kötve, s felvezet egészen az ülésig. — Lacinak csináltam, — mondja az öreg. — Ha már lovakat nem fogok elébe, legalább a kislegény hadd játsz. szon vele. Látod, ezt is szétrágta az idő. van már tán tíz éve is. hogy nem használom. — Hát nagyanyám? — kérdezi Anti. — Hol lenne? A templom, ban! Pedig mondtam már ne. ki, jobb lenne, ha pihenne vasárnap. De hát beszélhet annak a jó ég is. Gyere csak nézd meg. mi van nekünk! — invitálja Antit a szobába. — Na, mit szólsz hozzá? — mutat az ablak előtt álló tévére. — Jó márka, mi? Iszol egy kis pálinkát? — kérdezi, s az egyik virágcserép alól előhalássza a másik szoba kulcsát. — Azt hiszi nagyanyád, eldughatja előlem a kulcsot. Délután egy óra. Kapkod a család. Antinak fél óra múlva indul a vonatja. Az anyja már megpakolta a szatyrot almával, és most a két csirkét csomagolja. — Jaj. fiam, nem tudom mi lesz az öcséddel. míg mi apáddal odaleszünk Szoboszlón. Kaptunk a tsz-től beutalót a fürdőbe, és úgy gondoltuk, .hogy csak elmegyünk. Hiszen úgysem voltunk még üdülni életünkben. Mit mondasz, vigyünk magunkkal egy kis ennivalót? Vagy kapunk ott eleget? — Kapnak anyám, hogyne kapnának — mosolyog Anti, s még a vonatablakból kikiabál: — Aztán fürdőruhát is vigyenek magukkal! Küldjenek egy képeslapot! — a hangja belevész a vonat zakatolásába. — Küldünk fiam. hogyne küldenénk, — motyogja az anyja és arra gondol, hogy gyorsan elmosogat és lefekszik egy kicsit aludni. Hátha pihen valamit, mert olyan rövidek ezek az éjszakák. Délután egy óra. A várt fiú, Anti a táskájában kotorászik a kapukulcs után, s közben magában mérgelődik:: „Miféle új szokás ez. hogy apámék becsukják a kiskaput?!” Az udvar szépen felseperve vár- Ez a család amelyről a fentiekben szó volt, a valóságban ja a vasárnapot, de meg csak nem jétezik. De ha mégis ráismertek volna valakire, vagy va- ezutan jón a gereblyezes, Iakikre az _ úgy hisszük _ nem a véletlen műve. ami mindig a csalad legfiatalabb tagjának, most Jancsi- nak a feladata. Anti beleszagol a levegőbe, megismeri a Balogh Géza ELEK EMIL MINIT ÁRLAT A FÁK Magányosan Görcsös ág Öreg nyár Kútágastól galambdúcig Faluközpont a múzeumban Milyen volt egy paraszti porta a századfordulón, mi célt szolgált a depó a málé- góré. hogy nézett ki a csillagfejes kútágas. ma már kevesen tudnák megmondani. A tiprott búzaszalma-tetejű, zsilipéit boronafalas épületek lassacskán eltűnnek a falvak, ból is. Szinte az utolsó pillanatban mentették meg megyénk egy-egy néprajzi tájegységének jellegzetes épületeit a sóstói múzeumafalu számára. A lakóháztól a galambdúcig. szilvaaszalóháztól a magtárig minden építmény helyet kapott itt. — Hogyan történik egy-egy évszázados ház áttelepítése, mivel gazdagodik a falumúzeum a közeljövőben — kérdeztük Erdész Sándor igazga. tótól. — Magyarországon négy múzeumfalu van jelenleg: a szentendrei országos jellegű, valamint a vasi. göcseji és a nyíregyházi gyűjtemény. A helyi építészetet szemléhetők közül a mienk lesz a legnagyobb : tizenkét kataszteri holdon terül el — mondta. — Az ország más területein levő műemlékházak nagy része kőből és cseréptetővel készült. Ezek helyi megőrzése a falvakban sem jelent gondot. Szabolcs-Szat. már megyében azonban romlandó anyagokból építkeztek: sárból, nádból, szalmából. Ez nehezíti az épületek eredeti környezetben való megőrzését. Ezért telepítjük át egy részüket a falumúzeumba. Három szatmári és két rétközi porta már megtekinthető Sóstón. Még ebben az évben áttelepítenek ide egy nyírségi portát. amelyik egy anarcsi parasztházból. nyírlugosi depóból, azaz szénatárolóból és egy kálló- semjéni istállóból áll. Az építmények közül több még az 1700-as évek végéről származik. A tervezett 90 népi építményből eddig harminc került a végleges helyére. 1990-re előreláthatólag elkészülnek a Nyírség, a Tiszahát. a nyíri Mezőség és egy faluközpont jellegzetes építményei is, összesen 14 portával, templommal, haranglábbal és műhelysorral. — Arra törekszünk, hogy az „ídeköltöztetett” épületek szemléltessék a paraszti társadalom nálunk különösen erős rétegződését is. A szegényparaszti kunyhó és a kis- nemesi ház egyaránt, megtalálható majd. Az épületek belsejét is berendezzük. A bútorokat, népművészeti tárgyakat — ahol csak lehet — a házzal együtt megvásároljuk. A^jadvarokra több száz ősi gyümölcsfafajtát és virágot telepítenek. A háziipari mesterségek bemutatására 10 műhelyt rendeznek be. Egy-egy tájegység népi épí, tészetének szemléltetésére a legmegfelelőbb épületeket szakértőkkel közösen választjuk ki. majd megvásároljuk — tudtuk meg Erdész Sándortól. A NYÍRTERV által elkészített bontási és helyre- állítási dokumentáció alapján a múzeum hattagú építőbrigádja végzi a munkát. Ök többnyire falusi mesteremberek, akik még hagyományból jól ismerik a paraszti építőmesterség fortélyait. Szükség is van erre. hiszen ma már sehol sem készíttetnek szabadkéményes. nádfe- deles. boronafalú, házakat. Bontás közben az épület faanyagát olajfestékkel megszámozzák. A szétszedés minden egyes mozzanatát fényképezik, ami segíti az újjáépítést. Csak a faanyagot tudják felhasználni, de azok hatvan- hetven százalékának legalább eredetinek kell lennie. Egy- egy épület bontása, újjáépí. tése több mint három hónapot vesz igénybe. A múzeumfalu hivatalos megnyitására még várniuk kell az érdeklődőknek. De a már most is sok érdekességet nyújtó bemutató munkaidő alatt megtekinthető. Kántor Éva Szatmári parasztporta a sóstói falumúzeumban. Vízben
