Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-21 / 93. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. április 21. Éljen a szocializmus, a társadalmi haladás, a világbéke legszilárdabb támasza, a Szovjetunió! Szakszervezeti világkongresszus A magyar küldöttség tárgyalásai a kapcsolatok fejlesztéséről A lengyel vaskohászat távlatai Lengyelország az acéltermelő országok ranglistáján a tizedik helyen áll. Míg 1938-ban az acél termelése S millió tonna volt, 1955-ben már 4,4 millió, 1975-ben 15 millió, s bárom év múlva- 1980-ban pedig 23 millió tonna lesz. A kohászati termékek felhasználása — egy főre számítva — az 1950. évi 97 kilogrammról 1975-re 580 kilogrammra növekedett. Hazautazott Moszkvából Neto Magánkézbe adják a korábban államosított vállalatokat Chilében amennyit a korábbi 21 kohó együttvéve. Amikor teljes ka­pacitással dolgozik majd, évi 9 millió tonna acélt fog ter­melni. Párhuzamosan a Katowice Kohómű építésével, több üzem korszerűsítésére is sor kerül. A Martin-eljárás foko­zatos felszámolásával 1990- ben már kizárólag elektro­mos konverterekkel öntik az acélt. A folyamatos csapolás — amely akkor a termelés 40 százalékát teszi majd ki — nagymértékben csökkenti a termelési költségeket és növeli a termelékenységet. A teljes rekonstrukció befejez­tével a három legnagyobb kohómű — a Lenin, a Kato­wice és a Bierut — összesen a termelés 95 százalékát ad­ja majd. Szakemberek véleménye szerint az acéltermelés 1990- ben eléri a 34 millió tonnát, a hengerelt áru előállítása pedig a 25,5 millió tonnát. unióban. Szerdán szívélyes, baráti hangulatú megbeszélé­sen vett részt Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének elnökével. KOMMENTÁR Egy terv kudarca A z amerikai elnöknek az a döntése, hogy fel­oldja a Törökország­gal szemben az 1974-es cip­rusi inváziót követően elren­delt fegyverszállítási embar­gót, nagyon kedvezőtlen visszhangot keltett Görögor­szágban és a görög ciprióták körében. Alighanem ez volt az oka anak, hogy egy hete a ciprusi töröik közösség kép­viselői Bécsben átnyújtották Kürt Waldheim ENSZ-fő.tit- kárnak a szigetország prob­lémái rendezésére vonatkozó legújabb javaslatait. Sok új nincs a török cipri­óták mostani rendezési aján­latában: laza államszövetsé­get javasolnak, valamint ki­látásba helyezik, hogy a je­lenleg ellenőrzésük alatt álló terület mintegy 5 százalékát hajlandók átengedni a görög közösségnek. Ez az általuk elképzelt államszövetség gyakorlatilag véget vetne a Ciprusi Köztársaság egységé­nek. Ami pedig a . területi „engedményt” illeti, az teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a népességi arányt. Nem meglepő ezek után, hogy a Waldheim által ugyan „konstruktívnak” nevezett török tervet a görög fél visz- szautasította. Szpirosz Kipri- anu államfő kijelentette: a török javaslatok teljes mér­tékben elfogadhatatlanok és nem nyújtanak semmi alapot a közösségközi tárgyalások új raf el vételére. Válaszképpen Rauf Denktas, a török ciprió­ták vezetője élesen bírálta a ciprusi kormányt az — úgy­mond— negatív magatartásá­ért. így hát az Ankarában fogant kezdeményezés máris zátonyra futott. P. V. A IX. szakszervezeti világ- kongresszus csütörtöki vitá­jának felszólalói méltatták az SZVSZ irányvonaláról és a szakszervezeti jogokról szó­ló kongresszusi alapdoku­mentumokat — amelyek szö­vegezése a szerdai munkabi­zottsági üléseken befejező­dött. A délelőtti ülésen is­mertették annak az üdvözlő üzenetnek szövegét, amelyet Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítás! Szervezet Végrehajtó Bizottságának el­nöke intézett a kongresszus­hoz. A magyar szakszervezeti küldöttség folytatta a hivata­los programon kívüli megbe­széléseit más kongresszusi résztvevőkkel a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről és egyéb időszerű szakszerveze­ti kérdésekről. Gáspár Sán­dor, a SZOT főtitkára, a kül­döttség vezetője a Szíriái, az angolai és a finn szakszer­vezeti mozgalom képviselői­vel találkozott, a delegáció más tagjai pedig libanoni, amerikai, osztrák, tanzániai, lengyel, NDK-beli és szov­jet szakszervezeti tisztségvi­selőkkel, továbbá az afrikai szakszervezeti egységszer- vezet küldöttével folytattak eszmecserét. A IX. szakszervezeti világ- kongresszus mintegy 300 kül­dötte — közöttük a magyar küldöttség tagjainak egy ré­sze — csütörtökön délután a prágai Lucerna Palotában szolidaritási nagygyűlésen találkozott a prágai dolgozók képviselőivel. A nagygyűlés kétezer csehszlovák résztve­vője melegen üdvözölte a külföldi vendégeket, a szak- szervezeti világmozgalom harcosait, továbbá a Szak- szervezeti Világszövetség küldöttségét, amelyet Enri­que Pastorino elnök vezetett. A kongresszusi résztvevők egy másik csoportja Lidicé- be látogatott, és ott kegye­lettel adózott az 1942-ben a hitleri fasiszták által földig lerombolt bányásztelepülés mártírjai emlékének. Ezen az eseményen szintén képvi­seltette magát a prágai vi­lágkongresszuson jelen lévő magyar küldöttség. TELEX... BERLIN A Berlinben április 17— 19. között folytatott ma­gyar—NDK turisztikai tár­gyalások eredményeként jö­vőre tovább bővülnek a magyar turisták utazási le­hetőségei a Német DemoKra- tikus Köztársaságban. Az IBUSZ arra törekszik, hogy az NDK-ba utazó magyarok több közepes kategóriájú szálláshelyhez jussanak. Folytatódnak a már ismert és kedvelt utak, így az üdülé­sek a Szász-Svájcban. A drezda—lipcse—berlini vá­rosi túrák, a lipcsei vásárok­ra és az erfurti virágkiállí­tásra szervezett utak és a népszerű egyéni autóstúrák. RÓMA Csütörtökre virradóra Olaszországban újabb terror­akciókat követtek el. Milánó­ban csütörtökön reggel há­rom terrorista az utcán köz­refogta és agyonlőtte az 53 éves Francesco de Cataldo börtönőrt. A merénylet el­követését a „Vörös Brigá­dok” magukra vállalták az ANSA olasz hírügynökséghez eljuttatott telefonüzenetük­ben. Torinóban felgyújtották a Fiat művek egyik raktárát, amelyben autógumikat, hab­szivacsot és kárpitanyago­kat tároltak. A kárt 200— 300 millió lírára becsülik. (1976 óta ez a 11. gyújtoga­tás a Fiatnál.) ACCRA A kormányzat megdönté­sére irányuló összeesküvés vádjával 35 embert tartóztat­tak le Ghánában — jelentet­te szerdán a hivatalos gha- nai hírügynökség. A terve­zett összeesküvés részeseit a jelentés szerint emberrablás­sal, gyilkossággal és egyéb erőszakos cselekményekkel vádolják. A letartóztatottak között van William Ofori-At- ta volt külügyminiszter, Komla Ágbeli egykori pénz­ügyminiszter és Victor Owu- su korábbi igazságügy-mi­niszter. A felszabadulás után, az 50-es években építették fel a Szovjetunió segítségével Krakkó mellett a Lenin Ko­hászati Művet, ez akkor a legnagyobb és legkorszerűbb üzem volt. Ennek a kohónak a termelése tette lehetővé, hogy a 60-as években Len­gyelország az egyre növek­vő belső felhasználás mellett jelentős mennyiségű acélt exportáljon. A 70-es években a dinami­kus gazdasági fejlődés ug­rásszerűen növelte a hazai acélszükségletet. 1975-ben az acéligény már 18 millió ton­na volt, s ezért 1,5 millió tonna importra volt szükség. A növekvő acélhiány le­küzdésére a kohászatban új beruházásokra került sor. Az 1970—75-ös terv idején kezd­ték el az eddigi legnagyobb öntöde, a Katowice Kohómű építését. Szovjet technológiá­val ez a kohómű csaknem annyi nyersacélt termel, Csütörtökön hazautazott a Szovjetunióból Agostinho Neto, az MPLA-rrtunkapárt elnöke, az Angolai Népi Köz­társaság elnöke. Neto sza­badságát töltötte a Szovjet­Csak tizenhárom válla­lat maradt Chilében álla­mi kézben abból az ötszáz­ból, amely 1973-ig a fasiszta puccsig állami fennhatóság alá tartozott — jelentette be a chilei termelésfej lesztés­sef foglalkozó testület he­lyettes vezetője. Tizenhárom vállalkozást csak azért hagy­tak állami kézben, mert nemzetgazdaságilag különö­sen fontosnak minősítették őket. Fényképet küldtek a terroristák Moro él ? A „Vörös Brigádok” ter­rorista szervezet csütörtökön Aldo Morót ábrázoló fényké­pet juttatott el a római II Messaggero című laphoz. A fényképen világosan kivehe­tő, hogy Moro a La Repub- lica című napilap április 19-i, szerdai számát tartja kezében. A fekete-fehér fény­képen Moro, csakúgy mint az elrablása után eljuttatott első fényképen, nem látszik megviseltnek. Szakértőknek azonban meg kell még vizs­gálniuk az újabb képet, nem összemásolás eredménye-e. Ez a vizsgálat még tart. A terrorszervezet a fény­kép mellett újabb közle­ményt is közreadott, amely­ben további 48 óra haladékot ad a kormánynak arra, hogy Morót bebörtönzött társaik szabadon bocsátásának fejé­ben kicserélje. A „Vörös Bri­gádok” hetedik közleményét milánói, torinói és genovai lapok szerkesztőségéhez jut­tatták el. Az újabb közle­mény a Moro meggyilkolá­sát bejelentő keddi előző üzenetet hamisnak nevezi, de az üzenet küldői nem cáfol­ják, hogy azt is ők juttatták el a sajtónak. Pjotr Zsukov szovjet tiszt naplója INI Ví R E GYHÄZÄIM 15. Az operatív osztályon lljin százados megerősítette, hogy az ellenség elfoglalta Kálló- semjént és Nagykállót. — Az átkozott friccek bi­zony visszaszorították az ötö­dik gépesített lovas gárda- hadtest egységeit. Az ellen­ség igyekszik kitörni a má­sodik ukrán front nyomása alól, és ráadásul erre a nyu­gatra vezető utakat választ­ja. Akár tetszik neki, akár nem, de mi ez elé a terv elé akadályokat gördítünk. Nézd: Nagykállótól egyenes az út Hajdúnánásra. Oldalt elma­rad a Nagy vadas tó, Hajdú­nánás után pedig eléri Pol­gárt, Tiszapalkonyát. Ott meg már ott a Tisza. Az vi­szont igaz, hogy itt az út, a terep nagyon nehéz. Sok a természetes akadály. Minden­esetre a német ki akar törni a gyűrűből. Más kiút szá­mukra nincs. Támadásaink miatt a harci érintkezés egy percre sem szünetel. Számuk­ra a legideálisabb, ha Nyír­egyházán át vezetne az út a Tiszához. — Viszont az is lehetséges, hogy ha Hajdúnánás, Polgár irányába kitörnek, akkor minket elvágnának a front­tól. .. — Miért gondolod így? Az ideiglenes sikerek még nem jelentik a győzelmet. Most a hatodik kozák lovashadtést szorítja őket. A parancsno­kuk Szokolov generális. Nagykálló hamarosan ismét a mi kezünkben lesz. Itt tudtam meg egy új hf'rt is. A hitleristák Debrecen fe­lé is keresik a kitörés lehe­tőségét. A hetedik gépesített gárdahadtest súlyos harcokat vív Téglás alatt. A térkép alapján is pontosan kivehető, hogy mi milyen helyzetben vagyunk. A németek megszo­rultak. Ha a friccek minden­képpen Hajdúnánás, Polgár irányban akarnak kitörni, akkor minket elvágnak a fő­erőktől. Viszont a természe­tes akadályok ezen a terep- szakaszon igen megnehezítik a mozgásukat. Egyetlen kiút számukra a Nyíregyházán át való menekülés. Ha pedig ez így van, akkor elegendő-e az itt összpontosított erő a moz­gásba lendült náci erők meg­állítására? Mindezek ellenére a harci helyzet, elfoglalt pozícióink, a hadosztály paracsnokának, A. D. Gubanovnak, a hadosz­tály operatív osztálya vezető­jének, Sz. L. Beszegyinnek és a hadosztály politikai osztá­lya vezetőjének, P. N. Timo- senkónak a megrendíthetet- len bizalma bennem azt a meggyőződést keltette, hogy az ellenség Nyíregyházán nem tud áttörni. Más úton, más irányban keresi a kat­lanból való kijutás lehetősé­gét. ★ Este erősödött a csatazaj Nyíregyháza körül. Itt-ott a lövedékek nyomában tűz is keletkezett. Ki fogja ezeket eloltani? A lakosság a bun­kerekben, a pincékben húzó­dik meg. Az utcák teljesen néptelenek. Ügy tűnik, hogy az egész vidék egy mély le­targikus álomba merült. Az ellenséges repülőgépek bom- batűzzel árasztják el a kór­házat és környékét. A bete­gek ettől még idegesebbek, lázasabbak lesznek. A kór­termekben teljes a sötétség. Sóhajok, nyögések szállnak a levegőben. A közelben né­hány messzehordó ágyú lö­vedéke is robban. Az emele­ten két kórteremnek az ab­lakait kivitte a légnyomás. Az elsötétítéshez Imre hol­napra ígérte a fekete vász­nat. A kórházban lévő ma­gyar nők ígérték, hogy a bunkerek bejáratára sötét vászonból függönyt varrnak. Akkor lehet majd némi vi­lágosságot gyújtani. Most itt is, ott is lángot vet egy-egy gyufa, vagy szikrázik egy ön­gyújtó. Másnap találkozunk Paho- mowal. Ivan Mihajlovics el­tervezte a kórház meglátoga­tását. Ám legyen, mi min­denesetre örülünk neki. Az ajándékok egy részét már szétosztották az ezredek kö­zött. A többi valahol még megvan. A nemezköpenyt személyesen 1. A. Pijev ge­nerálisnak, meg G. I. Reva ezredesnek kellett volna át­adni még valahol, ott koráb­ban. .. Az U—2-es repülőgép a szántóföldek egyikén a 36-os kozák ezred területén szállt le. Éjjel az összekötő tiszt kíséretében megérkezett a kórházba Csecserin, a főse­bész. Örömmel ölelkeztünk össze. A háború három éve alatt igaz barátokká váltunk. Szerencsénkre Imre és Mária is a helyükön voltak. Nagy izgalommal fogadták Vaszilij Petrovicsot. Megmutatták az akkumulátorral működő mű­tőt. Tetszett a fősebésznek, akit összeismertettem az it­teni sebésszel Czeglédi Sán­dor doktorral. Az őrnagy vé­gignézte a betegeket, beszél­getett velük és kérte, hogy készítsék elő a műtőt az ope­rációra. Anna Csemerisz, és Oksza- na Mudrik nővérek fáradtsá­guk ellenére asszisztáltak ne­ki. Éjjel egy órakor, fejem alá téve a sapkámat, a dí­vány szélén elaludtam. A fá­radtság erőt vett rajtam. Álmomban mintha lépések zaját hallottam volna. Su- mejkó érkezett meg. Iván Petrovics a folyosón egy sza­bad ágyon hajtotta pihenőre a fejét. A háborúban az em­berek ébren alszanak. ★ A folyosón velem szemben sietve jön Gyulai Róbert. Az ötödik kórteremben a tüzér Jevgenyev ezt mondta ne­kem: „Önök, magyarok most harcolnak ellenünk. Én pedig mást olvastam Zalka Máté könyvéből. A magyar írót én nagyon megszerettem. Nagy­szerűen ír. Ott élt nálunk, Oroszországban. Valahová erre a vidékre való.” Gyulai az esetet elmesélte az embereknek. A 9-es kór­teremben erre egy idős em­ber, Tamás, így szólt: — Mátéról én nem hallot­tam, pedig én magam máté­szalkai vagyok. Engedjenek meg, de én nem hallottam róla. Végül Tamás a fejéhez kapott: „Máté Zalka, és Má­tészalka majdnem egyformán hangzik. Érdekes, hogy ezen a néven írt egy író.” Nagy­szerű, kiáltottak fel a magya­rok. Mátészalka, és Zalka Máté. Egy kicsit másként hangzanak, és mégis egyek. Lám az orosz emberek ezt is tudják. Ezért jött hát Róbert. — Kérem, Péter elvtárs, mondja meg az igazat. Zalka Máté a könyveit valóban az önök országában, Oroszor­szágban írta? — Nincs ebben semmi cso­dálatra méltó. Zalka könyve­it a háború előtt igen nagy példányszámban adták ki nálunk. Megírták teljes ön­életrajzát. És ez a Jevgenyev kozák nagy tisztelője Zalka Máté tehetségének, könyvei­nek. Róbert erőszakkal cipelt fel az emeletre. Én akkor má­sodízben jártam ott. A fen­tiek már ismertek, hallottak beszélni. A kórteremben vagy húszán lehettek. Néme­lyek feküdtek, mások ültek, néhányan az ablaknál álltak. Míg mentünk felfelé, át­gondoltam azoknak a viták­nak a lényegét, amelyek Zalka művei körül zajlottak le. A kollektivizálás éveiben, meg azután is, amikor Észak- Kaukázusban dolgoztam, az új falvak építésén, magam is szívesen olvastam Zalka könyvét, „A falu a köd mö- gött”-et. Ez az általa Szemi- récsiben töltött évek motí­vumait dolgozta fel. Részt vettem egy Zalkáról szóló előadássorozaton is. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents