Kelet-Magyarország, 1978. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-19 / 91. szám

t KELET-MAGYARORSZÁG 1978. április 19. Szakiizlet híján hiitökocsi Tanács—ÁFÉSZ együttműködés a jobb ellátásért — Most nincs a közérdekű bejelentések között olyan, amely az ellátást, kereskedel­met érintené — mondja Windháger Vilmos tiszabecsi tanácselnök. — Üj dolog ez nálunk, mert hosszú éveken át szinte minden fórumon örökösen a helybeli ellátás volt a téma. Jobban ellátott boltot, presszót, húsüzletet sürgetett a lakosság, mert a megye csücskében, a határ­szélen fekvő községből nem egykönnyen lehet nagyforgal­mú városokat megközelíteni, főképp napicikkekért nem. Húsbolt, presszó, több áru A vásár azonban ezúttal is kettőn múlott. Üj gazdát ka­pott a község kereskedelme: a Fehérgyarmati ÁFÉSZ ellá­tási körzete lett a szövetkeze­tek egyesülése után. Az együttműködést nem azzal kezdték, hogy a tanács kért csupán, hanem közös munká­val láttak hozzá az ellátás megjavításához. A tanács százezer forintot adott az ÁFÉSZ kétszázezre mellé, hogy presszót alakítsanak ki; a húsbolthoz a helyiséget a tanács adta, a berendezést és az áru megszerzését vállalta az ÁFÉSZ. Végül Szegedi Zsigmond ÁFÉSZ-főosztály- vezető arról is beszámolha­tott, hogy felemelték az ön- kiszolgáló ABC árukészleté­nek összegét, s így rövid idő alatt jelentős választékjaví­tást tudtak megvalósítani. Az újabb cél: melegkonyhás vendéglátóhely egyelőre egy­tálételekkel, ami később egy választékos árukínálaté szép étteremmé nőheti ki magát. Á tanács épületében A tiszabecsi tanács és a Fe­hérgyarmati ÁFÉSZ együtt­működése, nem nagyratörő, de határozott és reális tervei azt példázzák, hogy kölcsönös segítséggel rövid idő alatt is alapvető eredményeket lehet elérni. Komár Lajos szatmárcsekei tanácselnök is csak két olyan Sonkád önkiszolgáló „mindenes” üzlet: mirelitcsirkétő! a di­vatos kozmetikumig, sokféle napicikk áll a háziasszonyok rendelkezésére. példát tud mondani a közér­dekű bejelentések közül, amelyek a kereskedelmet érintik: itt is étterem, vagy bisztró kellene, mert a három község határát átfogó tsz tag­jai, dolgozói már a távolsá­gok miatt sem járkálhatnak haza ebédelni, s az óvoda, is­kolai napközi konyha egy­aránt túlterhelt. A tanács Szatmárcsekén ugyancsak közösen akar meg­oldást az ÁFÉSZ-szel: már tárgyalnak, hogy a régi ha­tárőr laktanya a tanács rendel­kezésére álló épületének egy részében mindenképpen ven­déglátóhelyet rendeznek be. Ez nemcsak a dolgozók, hely­ben lakók étkezését oldja meg, hanem a terebélyesedő idegenforgalmát is. A másik közérdekű beje­lentés, amely a kereskedel­met érinti: esetenként baj van a kenyér minőségével, száraz, lapos. Szerencsére a válasz határozott és kedvező: új sütőüzemből látják el nemsokára a községet. — Tulajdonképpen egy­szerre bonyolult és könnyű is egy olyan ÁFÉSZ üzletpo­Kamarazene a megyei könyvtárban Nem mindennapi élmény­ben volt részük Nyíregyháza zenekedvelőinek április 17-én, hétfőn este 7 órakor a me­gyei könyvtár nagytermében rendezett, ez évadbeli utolsó filharmóniai kamarazenei hangversenyen. Lukács Pál Kossuth-díjas érdemes és ki­váló brácsaművész és Esztó Zsuzsa zongoraművész hang­versenyét hallottuk. Első számként Vivaldi: D-dúr szvitje hangzott el. Az olasz melodikus pátosznak klasszi­kus profilját mutatta meg Vivaldi zenéje. A színek, rit­musok. harmóniák dallamos játéka jól érvényesült Lukács Pál előadásában. Beethoven F-dúr románca nem hősi köl­temény. nem akar úrrá lenni az élet roppant káoszán. El­lenkezőleg, homéroszi élet­öröm, elpusztíthatatlan élet­igenlés van benne. Lukács páratlan tökéletességgel fe­jezte ki ezt nagyszerű inter­pretálásában. Utána Schu­bert: a-moll szonátáját hal­lottuk. Mély és megrendítő élmény halmozódik fel Schu­bertnál az édesen beszédes melódiákban, még a hangsze­res művekben is. Ezt a schu- berti muzsikát hűen tolmá­csolta a művészek játéka. A szünet után záró számként Mendelssohn c-moll szonátá­ját hallottuk. A zongoristától is nagy technikai készséget megkívánó művet szárnyaló lendülettel szólaltatták meg a művészek. Esztró Zsuzsa zon­goraművész méltó párja volt partnerének. Pianisztikus kul­túrájának kiegyenlítettsége, játékának tónusa pompásan egészítette ki Lukács Pál brá­csájának ragyogó színeit. Vikár Sánlor Szakolyi pénzlelet a török időkből Csaknem kétezer régi pénz­érmet talált Hegyes Ferenc szakolyi lakos csatomaásás közben. A lelet 6 tallért, 30 dénárt és több mint 1900 ga­rast tartalmaz. A legrégebbi tallér 1548-ból, a legkésőbbi 1578-ból való. A feltevések szerint vagy a törökök elől, vagy Szakoly 1578-ban bekö­vetkezett pusztulásakor rej­tették el a pénzérméket, ame­lyek a nyíregyházi Jósa And­rás Múzeum gyűjteményét gazdagítják. litikáját kialakítani, mint amilyen a miénk — mondja Szakács József ÁFÉSZ-elnök. — 27 község tartozik hoz­zánk, lakói aligha tehetik meg, hogy „beugranak a vá­rosba”, ha valamit nem talál­nak a helyi üzletben. Nincs átmenőforgalom, valamennyi üzlet a miénk — az ellátási feladatokat másra hárítani nem lehet. De új üzleteket sem lehet avatni mindennap, tehát a meglévőkkel kell job­ban gazdálkodni. Bevásárló- központ épül Az idén megoldják mind a 27 község húsellátását, amellyel nyilván egyedülál­lóak lesznek a hasonló hely­zetű szövetkezetek sorában. Hűtőkocsijuk járja majd a fal­vakat, és saját (az idén négy­ezer sertést feldolgozó) hús­üzemükből az előírásoknak megfelelően előrecsomagolt tőkehúst szállítanak a hét két napján az élelmiszerüz­letekbe. Itt nem raktározzák, de megteremtik a feltételét annak, hogy aki otthon hűtő- szekrénnyel rendelkezik, mindig legyen friss hús, az alapellátás tehát lényegesen megjavul. Közben hamarosan hozzá­látnak Fehérgyarmaton az ezer négyzetméteres nagy bevásárlóközpont építéséhez, amely a nagy forgalmú ipar- cikkáruházzal együtt színvo­nalas kereskedelmi ellátást tesz majd lehetővé, ami az egész járás forgalmára kihat. M. S. Intézetből az életbe Remény: az új család Különböző intézetekben, reménytelenül keresve a családot felserdültek, egy új életet kezdtek segítség nél­kül, olykor botladozva. Kü­lönbségeik ellenére is, egy dologban hasonlítanak: új családjukban akarják megte­remteni azt a harmóniát, amiben gyermekkorukban "nem lehetett részük. Ságtól — néz kérdően rám. — Azt, hogy hány édestest­vérem van, s hol laknak. Én Nagykállóban születtem. Na­gyon szeretném őket megis­merni. o o Még iskolás sem volt Berki Éva, amikor nevelőszülőkhöz került legkisebb testvérével együtt. Az idős házaspár azonban nem tudta mindket­tőjüket felnevelni, így őt Ököritófülpösre vitték inté­zetbe. Az általános iskola el­végzése után cipőfelsőrész­készítő lett, s azóta Nyíregy­házán dolgozik a cipőipari szövetkezetben. — Amikor visszakerültem Nyíregyházára, találkoztam testvéremmel, Szerénával, aki szintén itt járt iskolába — mondja a szép arcú, mosoly­gós leány. Amíg intézetben éltem, titokban gyakran sír­tam; nagyon hiányzott a csa­lád. Most már nekem is van „családom”. Szeréna csendes, nem sok érzéke van a gya­korlati élethez, így egy ki­csit anyja is lettem a húgom­nak. öt nem érdekli a pénz, úgyhogy azt én kezelem. Min­dig ideadja a keresetét. Zseb­pénzt adok neki, a vásárlás pedig az én gondom. Mivel nagyon szeret olvasni, a na­pokban vettem egy 25 darab­ból álló könyvsorozatot. Igyekszem mindent megadni neki amit csak lehet, hogy ne nélkülözzön semmit. Szeret­ném, ha neki jobb lenne, mint nekem volt annak ide­jén. Jövőjükről nagyon határo­zott elképzeléseik vannak. Ifjúsági takarékbetétkönyv­be gyűjtik megtakarított fo­rintjaikat, egy minigarzont szeretnének venni. Még alig múlt húsz éves Cs. Tiborné, de úgy érzi, éle­te nagyon megkeseredett. Kisfia másfél éves, ő most várja a második gyermekét, a férje pedig elhagyta őket. — Kétéves koromban ke­rültem állami gondozásba, anyámnak ugyanis nem kel­lettem — kezdi elbeszélését. — Vagy öt intézetben nevel­kedtem ezután. Mióta csak írni tudok, sok levelet küld­tem már neki, de legtöbbször nem is válaszolt, látogatni pedig sohasem jött. Közben kitanultam a kötő-hurkoló konfekciós szakmát, s elhe­lyezkedtem. Aztán kezdett utánam járni a mostani fér­jem. Én kezdetben nem so­kat törődtem vele, de tet­szett, hogy mindig várt rám munka után. Akkor mégnem akartam komolyan foglalkoz­ni vele. Aztán jött a gyerek, hát összeházasodtunk. Kez­detben anyósoméknál lak­tunk, aztán albérletben azóta is. Újra terhes lettem. Csak aztán az uram kezdett kima- radozni, többször el is költö­zött itthonról. Már csak néhány nap, s világra jön a második gyer­mek is nem éppen ideális környezetbe. — Nehéz lesz — mondja a kismama. — Az én sorsom azonban nem ismétlődhet meg; intézetbe nem fognak kerülni, bárhogy alakul. A mami, vagyis a házinéni meg a szomszédasszonyom vigyáz a kisfiúra, amíg én a kórház­ban leszek, aztán pedig dol­gozni fogok. Csak hát a la­kás, az az igazi gond. Két gyerekkel albérletben na­gyon nehéz... Kántor Éva AKI HALLJA, ADJA ÁT! A jósavárosi házak kapuján hirdet­mény jelent meg, amely a szülők tudomá­sára hozza, miként is zajlik az idén az óvodai jelentkezés. Ennek is­mertetésétől most elte­kintek, mégpedig egy lát­szólag lényegtelen mon­dat miatt. A felhívás vé­gén ugyanis ott a fi­gyelmeztetés: kérjük, hogy amit olvasott a pla­káton, mondja el isme­rőseinek is. Rendkívül rokonszen­ves a szöveg, de az ötlet is. Épít arra az örök em­beri tulajdonságra, hogy ami érdekes, azt szívesen mondjuk el másoknak is. Nos. a biztatás ez eset­ben ugyancsak elkel. Erezhető azonban a ké­rés mögött egy szokatla­nul kellemes emberi hangvétel is. Nem a hi­vatal. nem a zord ható­ság közleménye a felhí­vás. hanem egyféle csa­ládias értesítés, melyről érdemes beszélgetni a lépcsőházban. boltban, séta közben. Mindig borzongott a há­tam olyankor, amikor azt olvastam: intézkedni fogunk, amennyiben el­mulasztja, büntetés ter­he mellett stb. Viszont felderültem most. mert megéreztem a szövegező jóindulatát, ügyszerete­tét. Tudom, egy közle­ményen nem lehet éde- legni és jópofáskodni. De amint látszik, lehet em­beri módon szólni, kérni. A plakát óvodai ügyről szólt, a készítői viszont magas érettségről tettek tanúbizonyságot. (bürget) Fekete hajú, jól öltözött fi­atalember Rézműves Mihály. A Nyíregyházi Konzervgyár­ban dolgozik segédmunkás­ként. — Nyolcévesen kerültem intézetbe — mondja. — Édes­testvéreimmel azóta se ta­lálkoztam. Apám most a harmadik feleségével él, úgy hogy nem sok keresnivalóm akad náluk. Tavaly elhívott magához, de nem éreztem jól ott magam... — Egyszer én is szeretnék valamit megkérdezni az új­Magánlaksértésért szigorított börtön Ez év március 11-én az esti órákban a lakásában tartózkodó B. Tivadarné napkori lakos szo­katlanul nagy lármára figyelt fel. Az ablakon óvatosan kinézett és utcabeli szomszédját. Molnár Ist­vánt vélte felismerni a késő esti csendháborítóban, aki az ablak alatt lármázott. Molnár zsebkéssel a kezében hadonászott, közben hangosan szitkozódott és fenyegette a vele régebbi idő óta haragos viszony­ban lévő asszonyt. Molnár haragja csak fokozó­dott. amikor látta, hogy kihívó magatartása hatástalan maradt. A kezében lévő késsel beütötte a bejárati ajtó üvegezett részét, majd várta az ezt követő hatást. Mivel B.-né erre sem reagált, félóra múlva eltávozott a sértett udvaráról. Molnár Istvánt a bíróság bű­nösnek találta — erőszakkal és fenyegetéssel elkövetett magán­laksértés bűntettében és ezért őt 4 hónapi szigorított börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, mellékbüntetésként 1 évre eltiltotta a közügyektől. Az íté­let jogerős. A Nyírség Ruházati Szövetkezetben készülnek az NSZK-megrendelésre gyártott női nyári kreppruhák. Képűnkön a „Fráter” szalag dolgozói munka közben. Den oenoiai piacra iodo mint tiziele fürdőruhából kö­zel százezer darabot gyártanak. Képűnkön a 16-os sza­lag ifjú szakmunkásai munka közben. Nyári ruhák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents