Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
Ml ÚJSÁG AZ ÚJSÁGNÁL? HA AZ ÜJSÁGlRÓT KÉRDEZIK: „No, és mi újság az újságnál?” — rossz „alanynak” bizonyul. Mert ami másnak rejtély vagy kulisszatitok — a napilap születése — az neki megszokott, mindennapi. Például, hogy reggel fél kilenckor éles „nyelvelésbe” kezd a folyosó végén a telexgép, szállítván a friss híreket a világ minden tájáról, legyen miből válogatni, ollózni az ügyeletes szerkesztőnek. Aztán a fél kilences eligazítás a szűkebb haza várható eseményeiről; a közelharc a vidékre induló kocsi üléséért; a bosszankodás a telefonvonal hiányáért, s hogy a gépírók nyakig vannak letisztázandó kéziratokkal, amit az olvasószerkesztő volt olyan kegyes „kiszínezni”. Természetes az is, hogy napközben legélénkebb a szerkesztőségi „szülőszoba”, ahol oldalakká állnak össze az írások; ahol a szerkesztők bábáskodnak a másnapi újság alakja, „fazonja” fölött; tervezőkhöz hasonlóan, *rajzformában álmodják meg a következő számot, a minden eddiginél jobbat, szebbet, amilyen még soha sehol nem látott napvilágot. Persze, ezen a „kivitelező”, a nyomdász mosolyog legelőször, mert valami valahol gyakran nem stimmel. Azért a szedő beletemetkezik a sohasem nyomdakész kéziratba, a mettőr a szerkesztő tervrajzába, s megpróbálja valósággá formálni mindazt, amit a füstös szerkesztői szobában tökéletesnek véltek. Aztán — mert a nyomda ördöge nem aluszik — a korrektor vadászik a nyomdász hibájára, hogy lehetőleg ne sok elírással, helyesírási bukfenccel találja szembe magát az olvasó reggel, ha kinyitja a lapot. (Mégis talál!) De még ezzel sincs vége: a sorban a „filmesek” következnek, akik a fehérből feketét tudnak varázsolni, kiegyenesítik a görbe vonalakat s felrakják a díszeket, ahová kívánkozik. Ilyenkor már késő este van, s a gépmesterek sürgetnek, nehogy „elússzon” a nyomás, a vonatok nem várnak... Velük együtt szorítanak a postások, akik végül is eljuttatják az olvasókhoz a ma már csaknem 63 ezer példányban megjelenő Kelet-Magyarországot, az újságot, megyénk krónikáját, melynek készítésénél — ennyi az összes újság. (Elek Emil felvételei) A MEZŐGÉP Vállalat nyíregyházi üzemében fiatal szakmunkásokkal beszélget a lap munkatársa, Seres Ernő. A külföldi és hazai események három telexgépen, s a telefotón érkeznek a szerkesztőségbe. A fotóriporterek munkája a képek és képriportok készítése. Hammel József egy építkezésről készített fotót laborál. Munkában a Nyírségi \ Nyomda két montírozója: \ Fizeli Márta és Nádasdi / Irén. / A végtermék napi 63 ezer példányban — a vasárnapi újságok például négy tonna papír felhasználásával — a nyomda offszetgépén készül. A legtöbb tanyára, külterületre gépkocsival viszik a postások a küldeményeket, köztük az újságot is. Nagy Ferenccel és Dankó Zoltánnnal a nagyszállási postaládáknál találkoztunk. A nyíregyházi Kossuth téri pavilonban naponta 3—400 darab Kelet-Magyarországot adnak el. A nagykállói járási könyvtár olvasószobájában sokan keresik a megyei lapot. 1978. március 12. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
