Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
1978. március 12. A fővárosi szafcipkfeer gondos fontolgatás után <sÍSt dönt: vidékre költözik, mert nem csak anyagiakban lesznek jobbak a kilátásai, hanem ismereteit is jobban kamatoztathatja, mint addig. Laknia lesz hol, felesége is megfelelő munkát kap. A történet hőse tehát egyetértésben családjával pakolni kezd, amikor megszólalnak a tervéről értesült barátok, ismerősök. „Micsoda kockázat —■ mondják —, végül is lakásod van, állásod, ha nem is a legjobb, minek mégy a bizonytalanba a biztos helyett?” A szakember senkire sem hallgat, tehát megy. Az előzetes elképzeléseit a valóság nem cáfolja meg, még akkor sem, ha nem megy minden olyan flottul, mint azt gondolatban kiszámította. Kockáztatott? Kétségtelenül. Sikerült a terve? A jelek szerint igen. Többek között azért, mert alapos mérlegelés után, számolva á bizonytalan dolgokkal is, szánta el magát a nagy ugrásra... Félünk sokszor a rizikótól, és ha kell, példák sorával igazoljuk tételünket, mely szerint mindig az a legjobb, ami van, és egyébként is, „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok”. Legtöbbször azonban nem a mai veréb féltéséről van szó, hanem arról: el sem tudjuk képzelni, hogy előrelátással tervezve a verébből egyszer túzok is lehet. Pedig a kettő között óriási a különbség. Ha nem is dívik még nálunk tömeges méretekben a kockázat ilyenféle vállalása, szerencsére egyre több egyéni és vállalati, gazdasági, társadalmi példát látunk az esélyek nein mindenáron történő meg játszására, jjjézzünk erre konkrét, szűkebb pátriájBt is érintő példá- kelt. Amikor a guiB^Bban megkezdődött a mezógazcta^^Böbroncsgyár építése, még korán^^^^Bolt teljesen biztos, hogy az egyi^^^Bd forintra terve- aett beruházás k^^^Binek előteremtéséhez a bank fé^^Krd hitellel járul hozzá. Az előzet^^^Békozódás alapján mégis elkezdték ^^^Bkezést, igaz, okosan és körültekir^^^^felőször is a raktárak felhúzásáhc^^fck, kiindulva abból, hogy az ebb^^^Besztált húsz-harminc millió forint^^Ba nem vész, mert a raktárakra egj^Hpnt szükség lesz. Időközben sikerüliBp3izonyítaniuk az építkezés továbbvitelek szükségességét, azt, hogy aa^B létesítménnyel a Taurus az eddigi ^^Bmöt millió dolláros kivitelét főls^^Billiőra növelheti. Érvelésükkel csat^^Brtek, megkapták a kért hitelt. Az eset nyomá^^Bis mondhatnánk: nem egyéb ez, mir^^^Bardírozás, a „lesz, ahogy lesz” elítélni» elvének gyakorlati alkalmazása. Aki ezt mondja, téved. A Taurus ugyanis érveinek birtokában bizton számíthatott arra, hogy akik végül is dönteni fognak a kérdésben, ugyanúgy számolnak majd mint ők, legfeljebb a hitel összege változhat. Mert ide tartozik az is, hogy a vállalat nem volt rest a ma létező legkorszerűbb nyugati technológiát megvásárolni jókora dollármennyiség feláldozásával, de ahhoz sem voltak kényelmesek, hogy ne gondolkoztak volna azon, miként lehetne a további dollármilliókat igénylő géppark jelentős részét szovjet és hazai produktumokkal pótolni. Nemrég írtunk az ISV-ről, az Iparszerű Sertéstenyésztő Közös Vállalkozásról, melynek egyre több a megyei partnergazdasága. Igaz, az ISV korszerű sertéstenyésztési elveinek meghonosításához nem szükségeltetnek százmilliók, de azok a százezrek, vagy milliók, amit egy-egy termelőszövetkezet a modern állattartás eme formájára fordít, felér egy nagyvállalat félmilliárd forintjával. Pár esztendeje nem kevés rábeszélésbe került az előrelátó szakembereknek, míg a ma elégedettek ráadták fejüket a megtérülő befektetésre. Kockáztattak? Kétségtelenül. De rájuk is ugyanaz érvényes, mint az állást és lakhelyet változtató emberre, vagy a Taurus Gumiipari Vállalatra, hogy alapos számítások utányá bizonytalan lehetőségeket is számfcá- Véve döntöttek, és jól. Kalata Gyulával, a YÁTI osztályvezetőjével a Nnsreidezésril 0 ön tulajdonképpen megváltoztatta Nyíregyháza arcát, s talán az ezredfordulón is úgy alakítják tovább a várost, ahogyan munkatársaival sok évvel ezelőtt elképzelte. Tetszik önnek a mai Nyíregyháza? — Természetesen, bár a következő tíz esztendő oen érnek majd be a látványosabb eredmények. De már kibontakozott a körútrendszer, megszépült a belső városrész és hamarosan szemre is tetszetős eredményei leszne.c a városközpont rekonstrukciójának. 0 Csaknem két évtizeden át foglalkozott Nyíregyháza városrendezési kérdéseivel, mint a Budapesti Városépítési Tudomá- nyos és Tervező Intézet műteremvezetője. Hogyan került kapcsolatba a várossal? Amikor 1959-ben a VÁTI-hoz kerültem, Debrecen és Nyíregyháza általános rendezési tervenek készítését kaptam feladatul uszinten szólva nem nagyon örültem, hiszen ?? “k°rj közlekedési viszonyok között rendkívül idotrabló dolog volt a sok nyíregyházi utazas. Utólag bevallhatom, hogy amikor eloszor jartam a városban és útban hazafe- e rendszereztem az első benyomásaimat, tálán el is keseredtem. A helybeliek közül ,yJ*var\ ,?okan emlékeznek a húsz évvel ez- elotti időre: egyszerűen „lerobbant” város volt Nyíregyháza. Egy-két régi, városképi szempontból is figyelemre méltó épület — mint a megyei, városi tanács, a Szabolcs- szallo, a mai múzeum — kivételével alig vo t ertekesnek nevezhető, támpontul szolgáló épülete. Kezdetleges vízszolgáltatás, sorompók, kedvezőtlen közlekedési hálózat, földes utcák... Végül talán mégis ez a ked- «■Krtlen helyzet fordult visszájára: megsejí- tme azt a nagy lehetőséget, amit a városrea- ctezo itt kaphat. Közben változtak a feladatok, de nekem Nyíregyháza maradt, megszerettem a várost... O ”0f?ya" ,át munkához egy-egy ilye* föladatnál a várostervező, például Nyíregyházán? — Nyíregyháza első általános rendezési í^6uek ,keszltését 1959-ben kezdtük és 1962-ben fejeztük be. Azóta sokmindent másképpen csinálunk, de az alap mégis csak hasonló. Egész kis hadsereg lát ilyenkor munkához: rajzolók, helyszínelők, geodéták talajmechanikusok és mások. Huszonkét lényegesebb vizsgálatot kellett elvégeznünk amiben voltak előzményfeltárások (Nyíregyházáról két világháború közötti ún. , üveg- szelvenyes” térkép állt rendelkezésre), végeztünk forgalomszámlálást és végigjártunk minden épületet, megnéztük, hányán lakják, milyen anyagból épült, mit várhatunk tőle távlatban ... Mire összegyűjtöttük az alapanyagot a munka tulajdonképpeni indításá- hoz (nem dicsekvésként mondom), talán jobban ismertem a város minden részét mint a regi nyíregyháziak. Az ilyesmi természetesen hosszú időt vesz igénybe, eltart- hat egy évig is. Ami persze jó. mert közben „felszívódik a sok új ismeret, s egy meg- alapozottabb, megállapodottabb vélemény birtokában kezdődhet a várostervezői munka. • Hogyan dolgozik ezután a várostervező, mi az alapelv? Amikor sokoldalúan megismeri a vá- rost rendszerint több lehetőség között választhat. Meglévő városnál teljesen úi tervezésre nincs lehetőség. G Nyíregyházán? . ' A város szerkezetében lévő jó adottságokat igyekeztünk kifejleszteni így a sugaras-centrális úthálózatból a sugaras-gyűrűs úthálózatot. Jól lehetett gazdálkodni az ipar- területekkel, a lakótelepek helye is teirné- szetes módón adódott, mint ahogyan a köz- íntezmény-hálózatot sem kellett alapvetően megváltoztatni. 0 Sokszor hallottam: a várostervező vonalzóval, tollal álmodik újat, lebontat olyan épületsorokat, amelyekért kár, nem építtet oda, ahol nagy szabad területek vannak. Hogyan látja ezt ön? . hiszem, részben már válaszoltam is erre a kérdésre, amikor az előzetes részletes vizsgálatokról beszéltem. Azonban a várostervező tevékenysége is kétoldalú, mint ahogyan a legtöbb alkotó munka az. Elfogadom, hogy időnként nagy tehertétel egy-egy városra a rendezés. De szerintem nem kell azt nagyon bizonygatni, hogy a városközpont elhanyagolasa költségkímélés címén — mivel a város szélén nagy szabad területek vannak — csak ideig-óráig könnyít, csak időben tolja hátrább a gondok megoldását, volt idő, amikor valóban erőltettük a bontásokat, de ha akkor nem igyekeztünk volna a foghíjtelkek beépítésével, belső korszerűsítéssel, ma esetleg egy körgyűrű lenne lakótelepekből a város körül és a régi, korszerűtlen városközpont. A megoldás csak az lehet, hogy a tömeges lakásépítést nagy szabad területeken oldják meg, de közben folyamatosan alakítják át a már meglévő, beépített városrészeket is. A Nyíregyházán több, a városrendezést is ^ érintő kérdés váltott ki vitát a közvéleményben. A konzervgyár elhelyezése, a villamos kitelepítése, erdőirtás az erdei út számára, Jósaváros messzesége. Mi ezekről az ön véleménye? — Tulajdonképpen minden nagy.kérdés eldöntésénél van más lehetőség is. Hogy melyiket választják a döntésre illetékesek, az sok mindentől függ, esetenként kényszerlépés is lehet. Ilyen volt a konzervgyár elhelyezése. (A városrendezési terv készítésénél én már örököltem a döntést.) Viszont most a sportcsarnok elhelyezésével hasonló a helyzet. Egy ilyen létesítményt- nem szabad a mának építeni — a jövőre pedig nem ad elfogadható lehetőséget a kijelölt Petőfi téri hely. Bezsúfolni, a bővítés lehetőségét elzárni nagy hibakénné. Ráadásul egy ilyen létesítményhez hatalmas gépkocsiparkoló, autóbuszparkoló, jó gyalogos és tömegközlekedési rendszer kell. Megfontolandó döntés. A villamos annak idején a tömegközlekedésre már nem Volt alkalmas. A stadiontól Sóstóig azonban nyári kisvasúinak mindenképpen jó lett volna, egy színfoltja veszett el a városnak Az erdei út szerintem is kellett, az óriási mértékben növekvő forgalom igényli. Ami Jósavárost illeti: ismeretes, hogy a házgyári lakások, illetve épületek nagyohb- mennyiségű elhelyezése — az ellátottsági szint és az építési technológia miatt — nagy, összefüggő szabad területet igényel-. Nyíregyházán a városszerkezetbe legjobban illeszkedő ilyen terület Jósaváros volt. A „messzeség” relatív fogalom, mást jelent Nyíregyházán és mást mondjuk Budapesten. Nyíregyházán tulajdonképpen semmi sincs messze, Jósaváros a városközponttól gyalogosan is csupán 20 perc járásra van. A Nyíregyháza rövid idő alatt százezres ^ nagyvárossá fejlődött. Időről időre felvetődik a „hogyan tovább”? — Sokáig szinte mindenki úgy vélte és az volt a hivatalos állásfoglalás is, hogy Nyíregyháza lassabban fog fejlődni. (Ilyen dinamikus és gyors növekedésre 10—15 évvel ezelőtt nem is lehetett gondolni.) Azonban még nagyobb hiba lenne az elmúlt évek kiugróan gyors növekedését újabb 10—20 esztendőre előre vetíteni. Igaz, a városnak még vannak potenciálisan nagy lehetőségei, de egyre inkább a minőségi fejlesztésre kerül a hangsúly. A város ma is küzd a gonddal: gyorsan és korszerű ipart kapott Nyíregyháza, ám az ipartelepítéssel nem tudott lépést tartani a város általános fejlesztése, amelyben még nagy feladatok vannak hátra. Nem hanyagolható el az a követelmény sem, ami az emberek fejlődésével jár együtt. Mert a korszerű gyárakba tanyabokrokból, falvakból bejáró ember előbb-utóbb nemcsak beköltözni akar, hanem hamarosan növekvő igényekkel lép fel. Szemlélete, magatartása — iskolázottsága, munkája, tapasztalatai alapján — átformálódik, másként, értelmesebben. maibb módon akar élni. A Az urbanizációnak ezek szerint termé- ® szetes velejárói az ellentmondások, egyes, magasabb igények átmeneti ki- elégítetlensége? — Az urbanizációnak tulajdonképpen van egy „menetrendje”, amely a gyors ütemben fejlődő városokra szinte mindenütt jellemző. Ezek: 1. a népesség mennyiségi és minőségi változása; 2. a népesség igényeinek változása; 3. az igények kielégítésének mennyiségi és minőségi változása. A sorrendből következően az igények kielégítése időlegesen többé-kevésbé elmarad az igények változása mögött. Az olyan gyors ütemben fejlődő városoknál, mint Nyíregyháza, átmenetileg gondok is adódhatnak : kevés a lakás, a gyermekintézmény, zsúfolt a tömegközlekedés stb a Mit segíthet ilyen helyzetben a város- ” rendezés? — Nem azonnali, konkrét segítségről van szó, hanem távlatokról. A városrendezésnek folyamatos és tervszerű tevékenységnek kell lennie. Elsőrendű feladata, hogy elejét vegye a spontán fejlődésnek. Az általános rendezési terv a múltbeli fejlődés elemzésén, a jelenlegi adottságok és lehetőségek feltárásán és a jövő fejlődésének előrebecslésén alapuló optimális elképzelést ad. Szervesen illeszkedik a megyei és az országos településhálózatfejlesztési koncepcióba, meghatározza a város területének legcélszerűbb felhasználását, a városszerkezet kialakítását, a közlekedési hálózat korszerűsítését. Kijelöli az átépítendő és új lakó- és iparterületeket, megállapítja a szükséges intézményeket és kijelöli azok helyét, meghatározza a közműellátást, víz- és energiabeszerzést. Nyíregyháza általános rendezési terve 1962-ben készült el és az egy évtizedes használat után szükségessé váló aktualizálás azt lényegesen nem módosította. E kedvező körülménynek köszönhető, hogy — ha a részletek megvalósításában itt-ott jelentkeztek is hibák — afc elmúlt időszak rendkívül dinamikus fejlődése irányítottan, egységes távlati koncepció keretében történt. A Téljünk vissza egy gondolat erejéig a w pénzhez. Mennyire költséges dolog a városrendezési tervek készítése és hogyan veszi figyelembe;^ várostervező a város pénztárcáját?“ — A tervező munkája és a megvalósítás egyaránt pénzigényes és mindinkább azzá válik. Egy jellemző adatpár: annak idején, amikor Nyíregyháza városrendezési terveit készíteni kezdtük, 100 ezer forintnál kisebb összeg állt rendelkezésre. Ma egy város új rendezési terve 1—2 millió forintba kerül. Természetesen ezek már sokkal többet adnak, komplexebbek, teljesebb alapvizsgálatokat végzünk, részletesebb környezeti ösz- szefüggések figyelembe vételével készülnek! — A városrendezés próbája természetesen a városépítés, a tervek megvalósítása. Nekem nagyon jó érzés azt látni, fiogyjegy- két évtized után is kiáltják a próbát deti elképzelések. Utaltunk már rá, boff^nem! egyszerűen tollal, vonaláéval rajzoljuk át a várostérképet, hanem konkrét gazifesági számítások alapján. Egy hasonlattal magyaráznám az anyagi helyzetet is: a várostervező először a érignózist, ttfjn. majd a gyógymódot. Azt, hagy egy tdkgmhn esetébe» mit kívánnak elérni, a megzencfelők. a tanácsok közlik. A „hogyan”-ra adunk választ mi. Arra, hogy miként, milyen eszközökkel lehet megvalósítani a kitűzött célt. A városrendező terve végülis annyit ér, amennyit valóra váltanak belőle. Nekem személy szerint nagyon jóleső érzés, hogy Nyíregyházán a terveket következetesen valósítják meg, a pillanatnyi nehéz helyzeft^. miatt nem módosítják, hanem inkább kivárnak. A On nemrégiben más beosztásba került w az intézetnél, nem foglalkozik közvetlenül tervezéssel. Hivatali szobájában mégis ott függ Nyíregyháza első általános rendezési terve... — A kapcsolat nem szakadt meg, de nem is lehet elfelejteni azokat az éveket, amikor Nyíregyháza adta a fő munkát. (Egy időben szakmai berkekben el is neveztek „Nyíregyháza őrgrófjának”, hiszen újabb, nagyobb, esetenként látványosabb feladatokkal sem cseréltem fel az ott végzett munkát, inkább párhuzamosan dolgoztam több terven.) A feladatot Domszky Tamás kollégám vette át, s érdekességként említem, hogy ő is — mint annak idején én — újszerű munkával kezdett: Nyíregyháza és környéke — hét község — településcsoport-rendezési terve országosan szintén az elsők között készül el. Ha az időm megengedi, magam is részt veszek a konzultációs megbeszéléseken, továbbra is érdeklődéssel figyelem a várost. Talán „véletlenül” is észreveszem az újságsorok között megbújó kis hírt, hogy beköltöztek a lakók a városközpont-rekonstrukció első 71 lakásos épületébe a Nyírfa Áruházzal szemben. Vagy az országos tudósítás egy mondatát, mely szerint az idén hozzálátnak a 4-es főút nyíregyházi átkelési szakaszának építéséhez ... A Erősíti-e a városrendezőt a település la- w kosságának véleménye? — Talán nem túlzás azt mondani, hogy a városrendezés mai gondjainak együttese ezer fejű sárkány. A városrendező azonbah nem mesebeli lovag, és nem rendelkezik olyan varázsszerrel, melynek segítségével gyors és látványos győzelmet arathat a sárkány felett. Az élő, változó, fejlődő város mindennapos, szívós, céltudatos és áldozatos munkát követel mindazoktól, akik fejlődése érdekében tevékenykednek. A választott vezetőktől és a hivatásos városrendezőktől éppúgy, mint az építőktől, kivitelezőktől. A lakosságtól pedig — mely a várost várossá teszi, építi, használja, élettel kitölti — azt várja, hogy ne csak a lakását, kertjét tudja magáénak, hanem az egész várost. A városrendezést pedig tekintse mindenki közügynek, ismerje meg problémáit, céljait, mert a megismeréssel együtt jár a megértés, a megértéssel pedig a hozzájárulás. Köszönöm az interjút. Marik Sándor KM VASÁRNAPI MELLÉKLET ^Vasárnapil ^INTERJÚ j Kockázat
