Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
1978. március 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Jubiláló munkaverseny H arminc esztendővel ezelőtt — 1848. március 10-én — született a csepeli dolgozóknak az a kezdeményezése, amely országos méretűvé tette hazánkban a szocialista munkaversenyt. Közvetlenül a felszabadulás után — a Magyar Kommunista Párt felhívására — társadalmi méretű összefogás bontakozott ki a legsürgetőbb feladatok megoldására. Ennek során láttak napvilágot a munkaverseny első kezdeti megnyilvánulásai is. 1945 nyarán a párt felhívására „Arccal a vasút felé” jelszóval mozgalom indult a közlekedés megindításáért, tízezer vasúti kocsi és mozdony üzembe állításáért. Azután megkezdődött a „hídcsata”. Az üzemek dolgozóinak népes csoportja vasárnap és munkaidőn túl is áldozatkészen vettek részt a hídépítési munkálatokban. 1946. január 18-ra rekordidő alatt elkészült a főváros két részét, Pestet és Budát összekötő Kossuth-híd. A bányászok körében kibontakozott a „széncsata”. A proletárdiktatúra győzelme, a döntő fontosságú termelési eszközök társadalmi tulajdonba vétele, az államosítások felgyorsították a szocialista tulajdonviszonyok kialakulását, megteremtették a tervgazdálkodás, s mindezzel párhuzamosan a munkaverseny térhódításának, hatékonyabbá válásának feltételeit is. A 3 éves terv időszakában számos mozgalom segítette a gazdasági fejlődés során felbukkanó akadályok elhárítását. Ezek a népszerű mozgalmak mindinkább a szocialista termelési viszonyok talaján bontakoztak ki és váltak a tömegek tudatos cselekvésének kereteivé. Erősítette ezt a folyamatot: immár a gyakorlati élet bizonyította, hogy a munka a társadalom és benne az egyén felemelkedését szolgálja. Az 1948. március 10-i felhívás új hajtásokkal gazdagította a munkaverseny fejlődését. Az országossá szélesedett verseny keretében kibontakozott az élmunkásmozgalom. Az 1948. augusztus elsején összeült élmunkás kongreszsus határozata a következőket tartalmazza: „a munkaverseny a termelési viszonyok fejlesztése, .. .a dolgozó tömegek mozgósítása és megszervezése céltudatos és tervszerű munkára..., hogy a népi demokráciában, mely út a szocializmus felé, magasabbra fejlesszük a termelés technikáját, a munka termelékenységet...” A verseny fejlődését időről időre új kezdeményezések jelzik. Ebben az időszakban bontakoztak ki jeles dátumokhoz kötve — Április 4-e, Május 1., November 7. — a hosszabb-rövidebb ideig tartó takarékossági, tisztasági, munkamódszer átadási mozgalmak. A gazda-, a meleg csákány-, a mozgógép-átadási mozgalom, a takarékossági napok, az újítási napok és hónapok, a Nazarova-, a Ko- valjov-mozgalom, A későbbiekben a Sztahanovista és a Szakma Kiváló Tanulója címért folyó verseny gyarapította a munkaverseny eredményeit. A munkaverseny az ellen- forradalmat követő átmeneti visszaesés után ismét fellendült. A fejlődés alapjait az MSZMP következetes marxista-leninista politikája teremtette meg. Az a politika, amely a szocializmus építését a társadalmi és az egyéni érdek összhangja alapján, a tömegek cselekvő támogatására alapozva bontakoztatta ki. Az a politika, amely frontot nyitott a munkaverseny vadhajtásai, a fejlődését fékező tényezők — az eluralkodott mennyiségi szemlélet, a dolgozók igazságérzetét sértő, sokszor érdemtelen sztárolások, a versenyformák sema- tizálása, elbürokratizálódása, kampányjellege — ellen. A kormány és a SZOT elnöksége 1957. augusztusában hosszú távra összegezte a munkaverseny gyakorlatának elvi alapjait és módszereit. Határozatuk kimondja: a munkaverseny a szocializmus építésének egyik alapvető módszere. A dolgozók anyagi érdekeltségének biztosításával, jobb munka- és termelési feltételek megteremtésével elő kell segíteni, hogy növekedjék a dolgozók termelési kedve, tudásuk, szorgalmuknak megfelelően újabb és újabb termelési eredményeket érjenek el. A szocialista munkaverseny- mozgalmat a népgazdaság előtt álló legfontosabb feladatokra kell irányítani. Ezen a talajon fejlődött tovább és alakult ki a munkaverseny jelenlegi rendszere. A versenyek különböző formái — Kiváló Dolgozó, Kiváló Újító, Szakma Ifjú Mestere cím elnyeréséért folyó verseny — módot adnak egyéni kezdeményezésekre, a tehetség, a rátermettség sokoldalú kibontakoztatására. A kollektív versenyformák — a vállalatok brigádjainak, üzemeinek egymás közötti versenye, a vállalatok közötti verseny, a szocialista címért folyó brigádmozgalom — mindinkább elősegítik, hogy a verseny, mint erkölcsi ösztönző, a legfontosabb népgazdasági, ágazati, illetve vállalati célkitűzések megvalósítására irányuljon. Jól példázzák ezt a szocialista munkaverseny legutóbbi szakaszában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére tett vállalások és teljesítések és azok a kezdeményezések is, amelyek napjainkban az országban és megyénkben is éppen a Láng gépgyári felhívásra születnek. Különösen jó eredmények forrásává vált a szocialista brigádmozgalom. Ez ma már a nagyüzemi munkások kétharmadát az osztály legjobbjait, legaktívabb csoportjait, legöntudatosabb rétegét tömöríti. Azokat, akik egyre hozzáértőbb felelősséggel vállalják a szocializmus teljes felépítésében a legnehezebb feladatokat, akik munkájukkal példát mutatnak, tenni- akarásukkal magával ragadják, mozgósítani képesek a dolgozó tömegeket országépítő céljaink megvalósításában. Az évek alatt ez az önmagát formáló, szüntelenül fejlődő mozgalom nemcsak létszámában gyarapodott. Az MSZMP XI. kongresszusa elismerően állapította meg, a társadalomban végbemenő folyamatok fő irányzatának értékelte, hogy „széles körben teret hódított a szociális ta közszellem, amely nagyszerűen megnyilvánult a termelőmunka nagy sikereiben, a szocialista brigádmozgalomban, a szocialista munka- versenyekben, a kommunista szombatokon, a lakóhelyi önkéntes társadalmi munkában, az elemi csapások idején mutatkozó tömeges, példás helytállásban.” A szocialista brigádok mozgalma egyre inkább olyan erőforrásává vált társadalmunknak, amelyet a nagyobb közösség boldogulásáért is felelősséget vállaló ember a természet, a társadalom és — nem utolsó sorban — önmaga átalakításának szolgálatába állít. Amíg a mozgalom kezdeti éveiben a mennyiségi termelés növelésén volt a hangsúly, ma a termelés hatékonyságának fokozása, a munkaerő és a munkaidőalap teljesebb kihasználása, az ésszerű anyag- és energiatakarékosság, a szállítási és beruházási határidők pontos betartása, a kooperációkban résztvevők közötti összehangoltabb együttműködés került a szocialista brigádok törekvéseinek középpontjába. Céljaink elérésének eszközei pedig egyre változatosabbak, mint például a Dolgozz hibátlanul munkarendszer kiterjesztése, az újítómozgalomhoz való csatlakozás, műszaki komplex brigádok alakulása, több szakma elsajátítása, a brigádtagok képességeinek fokozása, garancia vállalása saját munkájukért — különösen a szolgáltató ágazatokban —, és így tovább. A legfontosabb termelési kérdés pedig, ami körül összpontosul szinte valamennyi szocialista közösség feladatvállalása; a minőség javítása. Ez alatt egyrészt a munka minőségét — a szervezettebb, gördülékenyebb, fegyelmezettebb munkahelyi tevékenységet, — másrészt az exportpiacokon is kedvezően értékesíthető termékek arányának növelését, s a lakosság szükségleteit is minél jobban kielégítő cikkek növekvő gyártását értjük. M indez nem véletlenül van így, hanem teljes összhangot képez népgazdaságunk ötödik ötéves tervének legidőszerűbb feladataival, az életszínvonal-politikánkkal szorosan összefüggő áruellátás megfelelő választékának biztosításával, s nem utolsó sorban külkereskedelmi mérlegünk javításának követelményeivel. K. L. Szamuely életét kutatja „Világmárka a Pálma...“ Nyugati üzletemberek a nyíregyházi kempingcikkekről Minden palánkon Pálma. Emlékeznek a müncheni olimpia közvetítésére? Már ott is láthatták. És azóta nem jelent meg a képernyőn nagy stadion anélkül, hogy a világ legnagyobb cégeinek reklá- mai közül ne integetne felénk a magyar kempingcik keket hirdető karcsú mediterrán fa. Dumay úr Franciaországból. Egy reklám sikere végül is attól függ, milyen az áru, amit megvételre kínál. A nyíregyházi kempingáru- konferencia e héten azt bizonyította, sikerük van a Magyarországról — elsősorban Nyíregyházáról — származó gumimatracoknak. Pedig a versengés nagy. Aki magyar árut vásárol, nem dobja el. A Franciaországból érkezett Dumay úr, a COMMICS-cég igazgatója is erre gondol, amikor nyíregyházi árut vásárol. — A Hutchison-cég volna a konkurrencia Franciaországban — mondja, miközben a hengerekről letekeredő mintás anyagokat szemléli. — Tavaly majdnem kétszázezer darabot vásároltunk Magyarországról, de távlati elképzeléseink szerint sokkal több is lehet még ez. A minőség jó, a választék minden igényt kielégít. Igaz, hogy a dömpingáru olcsóbb, de nálunk sem engedheti meg magának mindenki, hogy minden üdüléshez új matracokat vásároljon. — ön is Palma matracon napozik? — Igen. Hogyan kínálhatnám megvételre őket, ha nem tudnám milyenek? * A^fckr, elegáns férfi Max Mattmann Svájcból érkezett Nyíregyházára. Gumiszakember, vegyész, ismeri a műanyag és gumiipar összes rejtelmét. Kevés olyan jelentős gumigyára van a világnak, amit ő még nem látott. — Sok gyárat láttam — válaszolja az érdeklődésre —, így kijelenthetem, hogy ez az üzem helytáll az összevetésben. Harmadszor járok itt, és minden alkalommal fejlődést., tapasztalj. , — Elégedett .j,a kempingárukkal? Max Mattmann elégedett... — Ez a minőség a legjobb a világon. A minta szép, és nagyon pontosan dolgoznak. — A jövő mit ígér? — Egy elevenebb, emberibb Szamuely-képhez szeretnék hozzájárulni, amikor a Magyar Tanácsköztársaság népbiztosának életéről gyűjtök adatokat, dokumentumokat — mondta Szilárd Ilona, aki néhány napra Moszkvából érkezett haza, hogy Nyíregyházán és Budapesten még élő szemtanúkkal beszélgessen, irattári, levéltári köteteket nézzen át. Szilárd Ilona családi kapcsolatban áll a Szamuely családdal. Édesanyja, Szamuely Margit, a hat fiú mellett a Szamuely család egyetlen leánygyermeke volt. A moszkvai vendég tehát forradalmár nagybátyja életét kutatja, amikor Szamuely Tiborról gyűjt dokumentumokat. Nyíregyházi, de 1922 óta a Szovjetunióban él. Eddig négyszer volt Magyarországon, most másodszor látogatott haza, Nyíregyházára. — Szamuely Tiborról tulajdonképpen elég sokat írtak a korabeli lapok, számos tanulmány, könyv egy-egy fejezete foglalkozik életével — mondja. — Ám ezek többnyire a reflektorfényben lévő forradalmár Szamuely tetteit, cselekedeteit, hivatalos intézkedéseit említik. Szeretném, ha mint emberről is többet megtudna az utókor, s ezért legtöbbet Nyíregyháza, az a város, az a közösség tehet, amely magáénak vallja őt. Szilárd Ilonának — aki most nyugdíjas éveit szánja a Szamuely család dokumentumainak felkutatására; később publikálni is szeretné azokat — magának is mozgalmas élete volt. A Tanács- köztársaság leverése után kalandos körülmények között került ki családjával, akkor ötévesen, a Szovjetunióba. 1922-től Petrográd, Moszkva volt életének főbb állomása. Építész akart lenni, s egy híres tervező mellett dolgozott. Férjhez ment, három gyermekük született. A háború az ő családját is sújtotta: férje katonatiszt, őrnagy volt, Le- ningrádtól Varsóig harcolt, a lengyel főváros alatt esett el. A család megannyi moszkvai család sorsát élte. Vidéken, Uljanovszk környékén kemény munkával segítették az asszonyok a háború zilálta gazdasági életét. A győzelem napja után nem sokkal újra Moszkvában dolgozott: a rádió magyar adásainál hasznosította tudását — sokan ismerték meg Jelena Volginaként. Ma is lelkes népszerűsítője a magyar irodalomnak, művészetnek. A hazánk felszabadulása után készült és a Szovjetunióban bemutatott sok magyar film szövegét ő fordította. A szocialista országok irodalmának bemutatásához készülő bibliográfia magyar irodalommal foglalkozó részét készítette, részt vett A magyar munkásmozgalom története című több kötetes könyv fordításában, cikkeket írt a magyar irodalom újdonságairól — köztük Váci Mihály műveiről. S közben járta a könyvtárakat, levéltárakat, múzeumokat, ahol mindig magyar szemmel is szétnézett, tgy kerekedett ki egy színes történet magyar internacionalistákról. Erről így beszél: — A minszki honvédelmi múzeumban jártam, amikor felfigyeltem egy fiatal hadnagy fotójára. V. E. Somogyit 1941-ben a Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki. A név biztosan magyar, gondoltam. Korábbról tudtam, hogy 1918-ban Kraszno- jarszkban 13 ezer magyar hadifogoly élt, s később közülük két magyar internacionalista — Pataki Ferenc és Somogyi Ernő — a Krasznojarszki Városi Tanács munkájában is részt vett. Több évre volt szükség, hogy áttételes személyes kapcsolatok révén találkozzunk. Az internacionalista Somogyi fiáról volt szó, s tőle nagyon sok olyan érdekes adatot, tényt és emléket tudtam meg, amely a magyar internacionalisták a tábornok édesapjának társai — életéről, családjáról szólt. Így aztán a Szamuely családdal foglalkozó dokumentumok kutatása mellett Somogyi Ernő és még néhány magyar internacionalista életéről is szeretnék többet megtudni... M. S. Herr Gawel volt az első. Fotó: Elek Emil — A piac még korántsem telített. Nagyok a lehetőségek... Herr Mattmann feltehetően elégedett. Mert ha nem így lenne, nem kért volna szót a látogatás végén tar- tQtlbJrövid eszmecserén, hogy elmondja: köszöni a meghívást és reméli, máskor is eljöhet. A hatalmas nyugatnémet áruházkonszern, a HERTIE képviseletében Günter Gawel jelent meg. Miután meggyőződött a nyersgumi minőségéről, nem kevés büszkeséggel mondja: — Egyedül kezdtem meg 1961- ben az NSZK és Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok kiépítését. Az első tétel gumimatracot 1962- ben vásároltam Magyarországról 400 000 DM értékben. Most hat és fél milliónál tartunk... A nulláról indultunk, 1977-ben 350 ezer darabot adtunk el. A Palma, a szó szoros értelmében márka. — Van-e versenytárs a nyugatnémet piacon? — Lengyelország és Csehszlovákia is gyárt gumimatracokat, de igazán nagy tételekkel a tajvaniak jelentkeznek. Az ő pvc-fóliás matracuk egyharmaddal olcsóbb, mint az önöké, de sem választékban, sem tartósságban nem igazi versenytársak még. A konferenciát a CHEMO- LIMPEX rendezte, egy évek óta jól bevált gyakorlat idei állomásaként. Protokoll, hirdetésekre költött milliók. Megéri-e? Kerekes István Tibor, a „CHEMOL” kereskedelmi igazgatójának válasza: igen. — Nem elég az igényes termék, azt tudni kell eladni is. A konferencia hatása jól mérhető. Az utolsó három évben például 6 millió dollárról 10 millió dollár fölé emelkedett az eladott cikkek értéke. Lényegében az egész világon ott vagyunk. A jó minőség és a bőséges választék, ebben foglalható össze a nyíregyházi termékek vonzereje. Csak egy jellemző adat: a 3—5 százalékos reklamáció elfogadhatónak mondható. A velünk szemben emelt kifogások aránya a fél százalékot sem éri el... Argentínában ismert növény a pálma. Utakat szegélyez Buenos Airesben; az ország északi részén sok van belőle. Hamarosan újabb fajtájával ismerkedhetnek meg az argentínai VB nézői. A nyíregyházi Pálmával. Hirdetéseikkel ugyanis Argentínában is ott lesznek. Speidl Zoltán
