Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-01 / 51. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. március 1. Tanácskozik a genfi leszerelési világkonferencia Munkatársaink testvérországokban (1.) Sítábor Csehszlovákiában A fa mellett egyre több kőből épült ház található Zdiarban Kommentár Bonni „Bourbonok“ T udjuk: a címért azonnali magyarázattal tartozunk. Mi közük a Bourbonoknak a mai Bonn- hoz? Nos, erről a francia uralkodóházról terjedt el az a zsenálisan tömör jellemzés, amely szerint „semmit sem felejtettek és semmit sem tanultak”. Ilyen értelemben bizony kísértetiesen emlékeztetnek rájuk egy Bonnban most elkészült okmány szerzői, Maga a hír így hángzik: a nyugatnémet ellenzéki pártszövetség, a CDU-CSU kidolgozta a saját „keleti-politikai koncepcióját”. A két ikerpárt vezetője, Helmuth Kohl és Franz-Josef Strauss figyelemre méltó jelzőhármassal harangozta be a dokumentumot, amelynek alapján a jelenlegi ellenzék — persze hatalomra kerülése esetén — „realista, egyértelmű és kiegyensúlyozott” keleti politikát folytatna. Visszatérő motívum az okmányban az „Európát fenyegető szovjet veszély”, „Németország újraegyesítése egy szabad Európa keretein belül”, valamint „Nyugat-Ber- lin és a Német Szövetségi Köztársaság különleges kapcsolatainak megfelelő alapokra helyezése”. E z a három kitétel — sajnos, nem túlzás — önmagában elég lenne egy harmadik világháborúhoz. Mindhármat rengeteg- szer hallottuk, hosszú esztendőkön keresztül. Csakhogy akkor tombolt a hidegháború, senki nem beszélt enyhülésről, kontinensünk számos problémáját még nem szabályozták történelmi horderejű megállapodások és — nem utolsósorban — még nem született meg a helsinki megállapodás, amelynek lényege a második világháború nyomán létrejött új valóság (például a Német Demokratikus Köztársaság léte) egészének figyelembevétele. Kohlék és Straussék semmit sem felejtettek a régi jelszavaikból és semmit sem tanultak az azóta történtekből. Ezzel „érdemelték ki” a Bourbonokkal való összehasonlítást. Harmat Endre A társadalmi szervezetek leszerelési világkonferenciája kedden szakbizottságokban folytatta munkáját. A „leszerelési akciók és a közvélemény szerepe” témakörrel foglalkozó, III. számú bizottságban felszólalt Pethő Tibor, az Országos Béketanács elnökhelyettese is. A „nyilatkozat a leszerelésről” témával foglalkozó bizottság ülésén dr. Straub F. Brúnó akadémikus is felszólalt. A leszereléssel kapcsolatos ellenőrzési módszerek tökéletesedésével foglalkozva, példákkal bizonyította, hogy a fegyverkezés megszállottjainak érvei, amelyek szerint az ellenőrzés hiányosságai miatt lehetetlen a leszerelést megvalósítani, nem helytállóak. Straub akadémikus kifejtette, hogy a leszerelési javaslatokat szigorúan logikus időrendi és fontossági sorrendbe kell megvitatni. Mindenekelőtt a tömegpusztító fegyverek teljes betiltására kell törekedni, majd pedig a nukleáris leszereléssel együtt kell végrehajtani a hagyományos fegyverzetek leépítését is. A konferencia keddi munkanapján került sor Braun Gyulának, a DÍVSZ küldöttének felszólalására is. A KISZ KB külügyi osztályának vezetője beszámolt az európai ifjúság Budapesten megrendezett leszerelési konferenciájának eredményeiről és a DÍVSZ nevében átnyújtotta a genfi konferencia elnökének a budapesti találkozó záró- dokumentumát. A Nemzetek Palotájában folyó nagy jelentőségű tanácskozás szerdán folytatja munkáját. Európának az Alpoktól keletre egyetlen alpesi jellegű magas hegye van, a Magas- Tátra. Varázslatos szépségű. Talán nincs még egy olyan magashegység, amely úgy szökne fel a síkságról, mint a Tátra a poprádi fennsíkról. Éles gerincei, karcsú tornyai dolomitszerűen csipkézettek, s nem takarják el őket a megszokott előhegységek. A fenyvesek gyűrűjéből, mint gyémántkövek emelkednek ki és szikráznak a napfényben a gránitcsúcsok. Maguk a fenyők szálfatermetükkel és néhol égig érő magasságukkal félelmetes, de lenyűgöző látványt nyújtanak... A A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola testnevelési tanszéke már harmadszor szervezte meg sítáborát a Magas-Tátrában. Ebben az évben negyvenötén vettek részt a szlovákiai zdiari táborozáson : tanárok, diákok, volt hallgatók. V Mintha valami meseországba jutna az ember, amikor megpillantja a szlovák— lengyel határ közelében fekvő Zdiart. Olyan érzés támad a kicsiny, azonban végtelen hosszan, vagy hat-hét kilométer hosszúságban elnyúló falucska láttán, hogy csupa műemlék jellegű faházakban élnek lakói. Itt a fa természetes építőanyagot képvisel. A lakóházak és a gazdasági épületek nagy részét fából emelték. Fa az egész ház a pincétől a padlásig. Leggyakoribb a két-három szintes épület, az emeleten hatalmas erkéllyel. A házakat kívülről élénk színekkel díszítik: a sárgától a kéken és a piroson keresztül egészen a fehér és a zöld szín valamelyik árnyalatáig. Könnyen és szépen lehet festeni ezeket az inkább mesebelinek tűnő kacsaláb nélküli épületeket. A régiek mellett persze már megjelentek az újak, a több szintes kőépületek, amelyeket teljes összkomforttal szereltek fel gazdáik. Ezekben a fa már csak díszítő-, burkolóelemként jöhet számításba, de véglegesen elhagyni nem lehet, talán nem is szabad. Így őrzik meg az átmenetet, a harmóniát a modern és a hagyományos között. Akár fa, akár koepít- ményben sokszor hat-nyolc szobát is berendeznek az idegenforgalom céljaira, mert Zdiarban egész évben telt ház van. Az őslakók szinte elvesznek az idegenek között. Nincs olyan nap, hogy ne érkezne egy új turistacsoport a Magas-Tátra e gyöngyszemébe. Télen, nyáron egyformán kedvelt pihenő- és üdülőhely. A közeli hegyekbe, erdőkbe télen síléccel, nyáron bakanccsal kellemes túrákat lehet tenni. Novembertől áprilisig hó borítja a Magas-Tátrát. Sízésre kitűnően alkalmas terepek várják a turistákat. Nagyon sok helyen található lanovka, vagy csak egyszerűen csákányos sífelvonó, ami megkönnyíti a sízők dolgát. Igaz, a hosszan kígyózó sorban lassan, nagy sokára kerül az emberre ismét a sor, hogy felvontassa magát és a felmeneti idő tört része alatt lecsússzon a meredek hegyoldalon. A sízés öröme azonban kárpótolja a várakozást. Olyan ez, mint a reklámszöveg: aki egyszer megkóstolta, nem tud lemondani róla. Sínyelvre fordítva: az első esések nem szabad, hogy elvegyék a kedvet. Ha pedig nem vették el, nyert ügye van a sízésnek. Ilyenkor & ember nem veszi észre az idő múlását, nem számít a még előforduló esés sem, feláll, felcsatolja a kioldott lécet és siklik tovább. Csak ne essen a hó. Félreértés ne essék, csodálatos a havazás a Tátrában. A nagy pelyhekben hulló hó elragadtatja a nézelődőt. A friss puha lepel mindent elfed, betakar. Csak éppen a sízésnek árt. A léchez tapad, lassítja a sebességet, sőt meg is állítja a síelőt. Zdiari sítáborozásunk alkalmával három gyönyörű nappal ajándékozott meg bennünket az idő. A nap reggeli ébredésekor nem mutathatta meg aranyló sugarait, mert az előtte magasló hegygerinc takarta. Amikor aztán átbukott a gerinc fölött, hatalmába kerítette a vidéket. A zdiari faházak hósipkával fedett tetői, az ereszeken lecsüngő jégcsapok ezernyi szikrát szórtak a napfényben. Sipos Bél» Gáspár Sándor fogadta az SZVSZ elnökét Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára kedden fogadta a Budapesten tartózkodó Enrique Pastorinót, a Szakszervezeti Világszövetség elnökét. Megbeszélést folytattak a (Folytatás az 1. oldalról) jelent, de a nagyméretű világpiaci ármozgásokat figyelembe véve mindenképpen szolidnak, s viszonylagosan kedvezőnek tekinthető. 1978- ra szocialista partnereinkkel — Csehszlovákia és Bulgária kivételével — ugyancsak sor kerül bizonyos árkorrekciókra. A Szovjetunión kívüli KGST-országokkal lefolytatott tárgyalások ugyan még nem fejeződtek be teljesen, de ma már látható, hogy az árkorrekciók alig változtatnak a cserearányokon, ami a viszonylag kiegyenlítettebb export-import struktúrával is magyarázható. Az 1978. évi szovjet viszonylatú ártárgyalások megközelítően három- százalékos cserearányromlással jártak. A Szovjetunióból származó kőolaj ára a többszöri emelés után is a jelennemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről, valamint az áprilisban Prágában sorra kerülő IX. szakszervezeti világkongresz- szus előkészületeiről. légi világpiaci árnak csak mintegy négyötöde. Számunkra ugyanilyen kedvező a többi energiahordozó, elsősorban a szén, a koksz, a földgáz és a villamos energia ára is. A magyar exportgépek ára nagyobb mértékben nő, mint azoké, amelyeket importálunk a szocialista országokból. Hasonlóképpen kedvező számunkra a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek áremelése. Különösen a magyar alma, valamint a hús, a bor, a friss és a feldolgozott zöldségek és gyümölcsök ára kedvező, míg a tőkés piacokon a hús és a gabona az indokoltnál lényegesen alacsonyabb áron értékesíthető. A miniszter végül arról beszélt, hogy külkereskedelmi mérlegünk egyensúlyát csak a termékszerkezet korszerűsítésével, a versenyképesség fokozásával javíthatjuk. H osszú időn keresztül, ha valaki a nemzetiségi problémára gondolt, valószínűleg Kelet- Európával kapcsolatban merült fel benne a kérdés. A közelmúlt és napjaink politikai eseményeit figyelemmel kísérők előtt azonban nyilvánvaló, hogy ez a probléma Európában jelenleg elsősorban a nyugat-európai országokban okoz komoly, nemegyszer az adott országhatárokon is túlterjedő politikai feszültségeket. A nemzetiségi kérdések léte és esetenkénti feszítő hajtása ma még világjelenség. Nem korlátozódik egy-egy országra, országcsoportra vagy földrészre. Megjelenési formája és a megoldás folyamata ugyanakkor igen különböző: függ az érintett ország társadalmi-gazdasági fejlettségétől, történelmi múltjától, hagyományaitól. Nemzet és nemzetiség: történelmi kategória. Mindkettő a társadalmi fejlődés terméke. A feudalizmusban a mai értelemben vett nemzetiségi probléma ismeretlen volt. A társadalmi tagozódás ismérvéül ebben a formációban ugyanis nem a nemzetiség, hanem a rendi kiváltság szolgált. A nemest nem származása, hanem kiváltságai, nemesi oklevele emelte az uralkodó rend tagjai közé. Nem befolyásolta a nemzetiségi hovatartozás az .egyén társadalmi érvényesülését sem. Gondoljunk például a középkori magyar államra, amelynek legfőbb tisztségviselői között szép számban találhatunk nem magyar származású személyeket. De T ársadalomtudomány Nemzetiségi kérdés és társadalmi haladás igaz ez a társadalom ellenkező pólusára is: a magyar jobbágy sorsa semmivel sem kevésbé sanyarú, mint hor- vát, szlovák, szerb, román kortársáé. A polgári nemzet kialakulásának folyamatában előbb eszmeileg, majd jogilag is le- döntötték a rendi korlátokat, s többek között az anyanyelv közösségére alapozódva, új társadalmi alakulat, a nemzet jelent meg. A feudalizmus bomlása és a polgári fejlődés eltérő pozíciót teremtett az egy államban élő nemzetiségek számára. Egy-egy államalakulaton belül a társadalmigazdasági erejét tekintve a legkedvezőbb helyzetben lévő nemzet került előnybe. Nagy szerepet játszott a földrajzi elhelyezkedés is; a kisebb nemzetek számára ez sorsszerűségnek tűnt: a perifériára kerültek. Ezzel megszületett és a kapitalizmus fejlődése során az egyes országokban eltérő mértékben ugyan, de tendenciájában kiéleződött a nemzetiségi kérdés. Köztudott, hogy a nyugat- és a kelet-európai kapitalista fejlődés üteme és jellege objektív történelmi okok következtében lényegesen eltért egymástól. Nyugat-Eu- rópa a társadalmi-gazdasági fejlődésben megelőzte Ke- let-Európát. Gyorsabban fejlődött az ipar, dinamikusabban, a feudális kötöttségektől mentesen bontakozott ki a kapitalizálódás. Ez az alapvető különbség megmutatkozott a nemzeti-nemzetiségi kérdés alakulásában is. A nyugat-európai nemzetiségi mozgalmak a klasszikus kapitalizmus időszakában, az olasz majd a német egység megteremtésével már a múlt század utolsó harmadára alapjában véve sikerrel lezárultak. A kialakult — etnikailag a kelet-európainál egységesebb — államokban a nemzetiségi kérdés a polgári demokratikus forradalmak győzelme után csak másodlagos szerephez jutott: Kelet-Európábán a polgári demokratikus forradalmak csak jóval később zajlottak le. Európának ezen a részén soknemzetiségű államok jöttek létre, amelyekben egy- egy uralkodó nemzet tartotta elnyomása alatt az itt élő népek többségét. Az erőtlen és ellentmondásos tőkés fejlődés, a terület etnikai sokszínűsége következtében a nemzetiségi kérdés Kelet- Európa egyik történelmileg meghatározó jelentőségű problémájává lett. Míg a nyugat-európai kapitalizmust összességében az asszimiláció kevésbé szélsőséges módszerei, a nemzetiségi küzdelem enyhébb formái, az integrációs típusú nemzetiségi fejlődés jellemezte, addig a kelet-európai uralkodó nemzetek erőszakos asszimilációs törekvései állandó feszültséget jelentettek és az esetek többségében nemzetközi bonyodalmakhoz is vezettek. A nemzetiségi kérdést speciálisan kelet-európai problémának tartó szemlélet gyökerei egyebek között ennek a helyzetnek a tapasztalatiból erednek. A XX. század eseményei és különösen a legutóbbi évtizedek történései azonban átformálták a világot. A közelmúlt és napjaink valósága a nemzetiségi kérdés vonatkozásában is egészen más képet mutat. Európa keleti részén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével és a népi demokratikus országok megalakulásával a nemzetiségi probléma megoldásának minőségileg új lehetősége teremtődött meg. 1917 októberét követően a kérdés az adott orosz helyzetre vonatkozóan — de egyben az egész nemzetiségi problematikára általánosítha- tóan — így vetődött fel: a korábban az orosz uralkodó osztályok 'által elnyomott nem orosz népek együtt tudnak-e haladni az orosz munkásosztállyal vagy saját nemzeti uralkodó osztályaikat követik majd? A tét a világ első proletárállamának sorsa volt. A szovjet kormány állampolitikai szintre emelte az önrendelkezés jogát, a népek közötti egyenlőséget, azt hogy nincsenek többé „idegen törzsű népek” és a nemzeti hovatartozás miatt privilégiumokat nem élvezhet senki. Ezeket az alapelveket az Oroszország népeinek jogairól szóló dekrétum tartalmazta, de a megvalósítás hogyanja hosszú és bonyolult folyamat eredményeként bontakozhatott csak ki. A II. világháború után létrejött európai népi demokráciákban a nemzetiségi kérdésnek az ismert történelmi okok következtében szintén különleges jelentősége volt. A felemás kapitalista múlt a nacionalista szenvedélyek és előítéletek örökségét is átruházta az új társadalmi rendre. Miként Szovjet- Oroszországnak 1917-ben, a kialakuló európai szocialista államoknak is elkerülhetetlen feladatává vált, hogy ezt a súlyos örökséget ne csak feloldják, hanem ezt meghaladva a nemzetiségeket a szocialista közösséget erősítő tényezővé változtassák. Ugyanakkor Nyugat-Euró- pában a kapitalista fejlődés imperialista szakaszában — a társadalmi ellentmondások fokozódó kiéleződése és a különböző nemzetközi tényezők, mint például az antiimperia- lista nemzeti felszabadító mozgalmak vagy a tőkés nemzeti gazdaságok kibontakozó integrációs folyamata miatt — a nemzeti-nemzetiségi ellentétek a tőkés államok egy részében újra előtérbe kerültek. Elegendő csak a közelmúlt eseményei közül az írországi és a spanyol- országi problémákra gondolni. w últbéli és jelenkori : példák bizonyítják, *„fejjjr hogy az etnikai sokszínűség nem feszíti törvényszerűen szét a közös államot, sőt gazdagíthatja azt, amennyiben az állam biztosítja a nemzetközi jogok szabad gyakorlását, és arra törekszik, hogy az együttélés a különböző nemzetiségű dolgozók közös érdekei alapján és közös harcai eredményeképpen a társadalmi haladás irányába hasson. A nemzetiségi autonómia és egyéb jogok megtagadása, a kisebbségi nyelvek és kultúrák veszni hagyása vagy éppenséggel elsorvasztása, az erőszakos asszimilációs törekvések előbb-utóbb szembekerülnek a társadalmi haladás érdekeivel és nem segítik elő az érintett állam érdekeinek érvényesülését sem. Gy. A.
