Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-31 / 76. szám

1978. március 31. KELET-MAGYARORSZÁG 3 REGGELI M egszűnt a hajnali, a munkakezdés előtti féldecizés — legalább is a kocsmákban, a nyilvános vendéglátó- helyeken. Hogy valójában mennyire lesz eredmé­nyes a miniszteri rendelet, amely megtiltotta a szeszes ita­lok forgalmazását a kora reggeli órákban, hogy csökken-e az üzemi, a közlekedési balesetek száma, javul-e a mun­kafegyelem, az majd csak később derül ki. Az alkoholiz­mus remélhető mérséklődéséről is csupán hónapok, évek múltán kaphatunk képet. A szeszárusítas korlátozásának hatását azonban a ven­déglátó vállalatok, szövetkezetek máris érzik. Számukra az eredmény aggasztó. Mivel az egész vendéglátó üzletháló­zatban túlnyomó többségben vannak kocsmák, illetve azok a bisztrónak, eszpresszónak, falatozónak, büfének, meg ki tudja, mi mindennek nevezett üzletek, amelyek elsősorban alkoholos italokat árusítanak, a forgalom korlátozása az egész szakmának okoz nagy gondot. Annál is inkább, mi­vel a szeszes italok értékesítésével könnyebben, gyorsab­ban, kevesebb befektetéssel lehet nagyobb haszonra szert tenni, mint bármi mással. Sőt, tulajdonképpen, egy kissé leegyszerűsítve azt is mondhatjuk: a kocsmák tartják el az éttermeket. Törik hát a fejüket a vendéglátó vállalatok, szövetke­zetek vezetői: most mihez kezdjenek? Honnan, miből, ho­gyan pótolják azt a forgalmat, amit idáig reggelente a sze szes italok értékesítése révén értek el? Mert ha a vállalat forgalma csökken, az nagy baj; kevesebb a lehetőség a béremelésre, az üzlethálózat karbantartására, fejlesztésére, rosszabb lesz minden mutató, még a vállalat megítélése is. A bajból különféleképp próbálnak kilábalni. Az „élel­mesek" kivételezésért, kedvezményért kilincselnek. A bel­kereskedelmi miniszter rendelete ugyanis kimondja, hogy bizonyos helyeken — például városokban, üdülőhelyeken, főútvonalakon — a tanács az idegenforgalom érdekében felmentést adhat a szeszkorlátozás alól. Vagyis van lehető­ség arra, hogy néhány kijelölt vendéglátóhelyen már reg­gel 9 óra előtt is árusítsanak bort, sört, pálinkát. Más vállalatok meg úgy döntöttek, hogy fel sem húz­zák 9 óra előtt a redőnyt. Nem nyitnak már ki reggel 6- kor egy sor olyan falatozót, bisztrót sem, amely az ital mellé legalább pogácsát, szendvicset, sőt főtt ételt is kínált. Ez kényelmes, túlzottan is kényelmes álláspont, amiből senkinek sincs haszna. Akadnak olyan vállalatok, szövetkezetek is, amelyek a legkézenfekvőbb, de a fogyasztó számára a legellenszen­vesebb eszközhöz: az áremeléshez nyúltak. Felemelték egyes ételek haszonkulcsát, gondolván, hogy a nagyobb be­vételből kárpótolják magukat az elvesztett reggeli italfor­galomért. Lehet, hogy ez meghozza a várt gazdasági ered­ményt, de az erkölcsi elismerést aligha. Az Utasellátó Vállalat 1978. évi januári forgalma 16 százalékkal maradt el az 1977. évi januári mögött, aminek okát természetesen a szeszkorlátozásban látják. Úgy dön­töttek, hogy a forgalom növelése érdekében bővítik azéte­lek kínálatát, választékát, újabb tejárusító pavilonokat ál­lítanak fel és eladó automatákat helyeznek üzembe. Nem tudhatjuk még, mennyi valósul meg az Utasellátó tervei­ből, de egy biztos: ez az a magatartás, amely egyaránt szolgálja a saját és a társadalom egészének érdekét. Meglehet, hogy a hajnali féldecizők ezután sem fog­nak műszakkezdés előtt tejjel koccintani — ez az 6 dolguk. Ám a munkába siető emberek sokaságának éppen az a gondja, hogy házon kívül jóformán sehol sem lehet olcsón és gyorsan megreggelizni. Vannak, akik az élelmiszer- boltokban vesznek kenyeret, felvágottat, és az utcán, a vil­lamoson állva kapják be. a hideg falatokat. Mert meleg teát, tejeskávét, kakaót, tányéron vajat, péksüteményt, rán- tottát, legfeljebb a szállodákhoz tartozó éttermekben kap­ni, igen drágán. Pedig reggelit minden vendéglátóhelyen lehetne és kellene kínálni; erre még a legelhanyagoltabb kocsmában is akadna mód, csak a szándék hiányzik. Hát még a kony­hával, hűtőgéppel rendelkező bisztrókban, falatozókban! És milyen népszerű az a néhány tejárusító pavilon, amely itt-ott városokban, megmenekülve az oktalan lebontástól, még működik. Vennénk forró reggeli italt, szendvicset, édességet automatákból is, ha találkoznánk velük munkába menet. De csak kevés akad, még kevesebb működőképes állapotban. A reggeli szolgáltatása a vendéglátásnak olyan kötele­zettsége, amelyre a társadalom igényt tart, de amelyet a szolgáltató — enyhén szólva — elhanyagol. A szeszárusí­tást korlátozó rendelet talán, remélhetőleg rákényszeríti az egész vendéglátó szakmát, hogy figyelmét az ételek forgal­mának fokozására fordítsa. Igaz, sok tejet, szendvicset, ka­szinótojást kell eladni ahhoz, hogy az italok elvesztett for­galmát pótolják. Nehéz lecke ez a vállalatoknak, szövetke­zeteknek. De ha megoldják, hivatásukat teljesítik: a fo­gyasztó igényét elégítik ki. (G.) Sok találékonyságra van szüksége egy műhely esztergályosá­nak, amikor sürgősen pótalkatrészt kell készíteni. A tiszavas- vári szakmunkásképző intézet műhelyében Pethe Mihály ügyesen dolgozik a forgácsológéppel. (Hammel József felvétele) Fén tartályládák Gyorsul a rakodás A Nyíregyházi Konzerv­gyár az idén befejezi a szál­lítás korszerűsítését, áttér a fém tartályládás rendszerre. Egy-egy, fémből készült tar­tályládába 2—3 mázsa zöld­ség vagy gyümölcs fér. Elő­nye, hogy a korábbi faládás, vagy rekeszes szállítás he­lyett javul a térkihasználás, gyorsul a rakodás. A fém tartályládák beveze­tésével mind a vállalatnál, mind a termelőszövetkeze­teknél csökkent a rakodás­sal járó nehéz fizikai munka, egyszerűbbé vált a szállítási lánc, hiszen a fém ládákat a szedőhelyre ki tudják vinni, onnan viszont egyenesen a gyári feldolgozó sorig to­vábbíthatják a leszedett pa­radicsomot, almát vagy más gyümölcsöt. A gyárnak jelenleg hatezer fém tartályládája van, a „fémmunkás” kecskeméti gyárától újabb négyezer láda gyártását rendelték meg. amellyel valamennyi szállí­tást ezzel a módszerrel tud­nak megoldani az új szezon­ban. (1b) MÁTÉSZALKA Új művelődési központ: 1980 után A kórusmozgalom egyik bázisközpontjának tartják Mátészalkát a szakemberek. A hírnevet a munkásőrkórus, az úttörőház gyermekkara, az Esze Tamás szakközépiskola énekkara fémjelzi többek közt munkájával. Mátészalka büszkesége, a pedagógus kó­rus az idén ünnepli fennál­lásának 20. évfordulóját. A jubileumot még az első fél­évben hangversennyel kö­szöntik a városban. Kiemelkedő esemény az évenként lezajló Dalos tavasz rendezvénysorozata. Szatmár szívében számos kórus ad randevút ilyenkor egymás­nak. Ez évben terv szerint májusban bonyolítják le a rangos találkozót. A kórusok mellett számos művészeti csoport: ezen belül modern- és népitánc- báb­csoport, gyermekszínpad gazdagítja a város kulturális életét. A lelkes munkát sú­lyosan hátráltatják az elavult körülmények. Jelenleg mindössze egy nagyterem és két klubszoba, áll rendelkezésre a Zalka Máté művelődési központ­ban. Az új művelődési kombi­nátot — melyre égető szük­ség lenne mihamarabb — 1980-ban kezdik alapozni a meglévő központ helyéh. A 70 milliós létesítmény átadá­sát a hatodik ötéves terv vé­gére tervezik, s addig a je­lenleginél is szűkebb kerék­vágásba gördül Mátészalka közművelődése. A NYÍRTERV-ben már ja­vában dolgoznak a kombinát kiviteli tervén. A következő ötéves tervben a nagy műve­lődési beruházás első lépcső­je valósul meg. Várhatóan 1985-ben kezdik építeni — második lépésként — a váro­si könyvtár új épületét. Előre néznek Piricsén Közérdekű pontok a cselekvési programban Csontot járón fújt a szél a piricsei határban. A rendsze­resen munkába járó tagság egy része a gépműhely kör­nyéki telepen szorgoskodott. Asszonyok válogatták az ősz­szel prizmákba földelt bur­gonyát. Arrább traktor hord­ta a dinnye fészkeléséhez az alomba vágott szalmát. Te­hergépkocsik, vontatók szál­lították a nyírbátori állomás­ról a különböző műtrágyákat. Egyszóval — kitavaszodott. Több takarmányt! A piricsei Egyesült Erő Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezetben a gazdálkodás főszervezője a huszonnégy komunista. — Jó minőségű és eredmé­nyes gazdálkodásunkhoz szükséges termékek előállítá­sát határoztuk meg legfonto­sabb feladatunknak, cselek­vési programunkban — mondta beszélgetésünk ele­jén Nagy Károly, a tsz párt- alapszervezetének titkára. — A takarmánytermelésben a minőségi követelmények kö­zött is a béltartalom növelése a ma és a holnap legfonto­sabb tennivalója. — Ez a 2340 hektáron gaz­dálkodó szövetkezetben azért is fontos — tette hozzá Batai József elnök, — mivel tar­tunk 2300 anyajuhot, és a szaporulatból évente mintegy 3200 bárányt nevelünk fel. De van tehenészetünk is. így gazdálkodásukban a takarmányozás fontos ténye­ző. Számukra nem közömbös, hogy mennyi takarmányból állítanak elő egy kiló húst, te­jet, gyapjút. A fajlagos ab­rakfogyasztást lényegesen be­folyásolja a takarmányok minősége, azok béltartalom szerinti felhasználása. Kisebb veszteséggel — Ehhez a gépműhely dol­gozói sajátosan járulhatnak hozzá — hallottuk Sivadó András növényvédő gépész­től, a Bánki Donát zöldko­szorús szocialista brigád tag­jától, aki társaival a műhely előtt egy Rába-Steigerhez a tárcsás borona összeállításán fáradozott. — Valamennyi gép kijavítottan várja a „be­vetést”. Rám vár még az a feladat, hogy a kimondottan növényvédő gépeket kipró­báljam, mivel a télen, a fa­gyos időben erre nem volt lehetőségem. Három favaszi naptól, szél­től cigányfeketére cserzett arcú fiatalember lapátolta le a műtrágyát a gépkocsi pla­tójáról. — A gépeket szél ellen ál­lítom, — űzte el a mérgezés lehetőségének a gondolatát Divinyi Sándor növényter­mesztési brigádvezető. — Nekem inkább az a gondom, hogy így az ég alatt tartjuk ezt a méregdrága anyagot, Sok megy belőle kárba. Oko­sabban tárolva több hasz­nunk lehetne belőle. A bur­gonyát is azért válogatjuk, csírázzuk, hogy minél kisebb legyen a veszteségünk. Első: a minőség A pártalapszervezet sok egyéb feladat mellett a biz­tosabb holnapot jelentő mi­nőségi mutatók javítását fel­vette éves tennivalói közé. Ráadásul ezek alakulását a termelés folyamatában állan­dóan vizsgálják, és így tud­ják ösztönözni a gazdasági vezetést a szükséges intézke­dések meghozatalára. Elkép­zeléseik között ha nem is a legtisztábban, de már meg­fogalmazódott: Nemcsak mint fogyasztók akarnak igényesnek lenni, hanem mint termelők is. Ez pedig ma egybeesik az országos ér­dekekkel. Sigér Imre □ piros cserepű, takaros házak szinte a semmi­ből toppannak elő az út bal oldalán. A kerítésnél fiatalok álldogálnak, s most kíváncsian súgnak össze. Er­refelé még esemény, ha ide­gen érkezik. Az első ház ki­csit gyülekezőhelye a tanyai­aknak: itt veszik át a frissen fejt tejet. — Jó helyen jár — nyug­tat meg a gazdasszony: Mun­kácsi Mihályné. — Ez Jó- zsefháza. Csak elfelejtettek névtáblát tenni a műútra. Nem volt rá idő, mert nem olyan régi ez a tanya. Leg­alább is ezen a helyen. A konyhaajtó nyikorogva tárul, öreg néne jön be: Munkácsi Lajosné, a nagy­mama. Szakajtójában nagy halom, barna héjú tojás. Szé­pen fizetnének érte a városi asszonyok. Julcsa néni érdek­lődve kontrázza menyét: — Fentebb állt a tanya, ahol most a tiszavasvári tsz telepe van. Ezek a házak negyvenöt után emeledtek. Mennyi is épült? — fordul kérdőn unokája felé. Hiszen ki más adhatna pontos vá­laszt, mint a nagylány. Nyír­egyházán, a közgazdasági szakközépiskolában tanul, s nem akárhogy. Már harma­dikos. Gyors fejszámolás után: — Hetvenöt család, har­minckilenc ház — vágja ki Editke. — Aztán a fűszer­— Többször lerobbant már a járat. Ha a gyerekek nem győzik kivárni a javítást — hiszen étien vannak —, gya­log indulnak haza. Majd’ hét kilométer az út, felnőttnek sem kis távolság. Ha késik Misiké, nem szalajthatom elé az apját, hiszen dolgozik. Meg kéne tanulnom vezet­ni... Találkozások József házán bolt, a kocsma, az iskola, ahol a KISZ-foglalkozásokat tartjuk. Tanulni Tisza vasvá­riba járnak át ez évtől a gye­rekek. Busz hozza-viszi őket. Még­is, a körzetesítés óta sokat aggódnak az anyukák. Ennek ifjabb Munkácsiné is meg­mondhatója, akinek tízéves fia szintén „ingázik”. Szép, sárga Wartburg vá­rakozik a ház előtt. Nem egyedüli autó a tanyán. A családban csak a gazda. Munkácsi Mihály ért hozzá. Reggel őt is különjárat viszi a Tiszalöki Állami Gazdaság­ba. Estére gyalog sétál haza a zetoros az alig egy kilomé­teres úton. Ezért csak hét végén kerül elő a slusszkulcs. — Hatodmagammal dol­gozom a telepen a tanyáról. A többiek a Tiszavasvári ÁFÉSZ-nél, a Vasvári Pál Tsz-ben, az Alkaloidában he­lyezkedtek el. Néhányan Le- ninvárosban, vagy Nyíregy­házán keresik a kenyeret. Ez előtt többen voltunk józsef- háziak a gazdaságban, de „megapadtunk”, mert elköl­tözött a településről néhány család. — Kihalóban volna a ta­nya? — kérdezem, de azon­nal lehurrognak. — Dehogy, hiszen egyetlen ház sem ma­radt üresen. Elfoglalták, meg­vették azok, akik még kin- tebb, magányos tanyákon él­tek. Jó példa a tanyai KISZ- titkár: Faggyas Sándor esete is. Hamarosan nősül, s utá­na itt telepednek meg a fe­leségével. A fiatalember — mintha érezné, hogy róla van szó — betoppan. Unokahúgáért, Editért jött, hogy a klubba hívja. Készséggel szól tervei­ről: — Édesapámékhoz költö­zünk, a legnagyobb szobába. Mint szakmunkás az Alkaloi­dában dolgozom. Közel van, megfizetnek, s a lehetőségek is jók. A tanyán szinte min­den van, ami az élethez szük­séges. Csupán a telefon hi­ányzik nagyon — teszi hozzá a józsefháziak óhaját. — Az­tán ideköt a mozgalmi mun­ka is. Edit, aki maga is vezetősé­gi tag, súgja: nyolc évvel ez­előtt Sanyi szervezte meg az alapszervezetet. .Ezért meg­kapta a KISZ KB dicsérő ok­levelét. f 1 rre megélénkülnek Mun­kácsiék: szívesen néz­nének gyakrabban mo­zit. Ma már nincs morzsoló, meg fonó — sóhajt Julcsa néni. Egyedül a vetítés gyűj­ti egybe az idősebbeket egy kis tereferére. A fiataloknak más: ők naponta találkoznak a klubban. Házi Zsuzsa A Vetőmag Termeltető és Ér­tékesítő Vállalat nyírtéti te­lepén 280 vagon vetőmagot tároltak. Jelenleg exportra csomagolják és szállítják a jő minőségű szabolcsi kender­magot. Képünkön: teherautó­val szállítják a terméket. (M. V. felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents