Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-25 / 72. szám
2 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1978. március 25. A kereskedelmi felügyelőség vizsgálta Hogyan csomagolják a kenyeret ? Becsomagolják-e minden üzletben a vásárolt kenyeret és péksüteményt, beleszámít- ják-e a csomagolóanyag súlyát az áruéba, az új élelmiszertörvény szerint történik-e az árusítás a boltokban? Ezt vizsgálta a megyei tanács kereskedelmi felügyelősége a csemege, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat, a szálloda- és vendéglátó, az alföldi vendéglátó, a nyíregyházi és a mátészalkai sütőipari vállalatok, a tejipari vállalat, az áfészek, a termelőszövetkezetek, és magánkereskedők ösz- szesen 97 boltjában. A kereskedelmi felügyelőség szakemberei és társadalmi elenőrök azt tapasztalták, hogy a boltok 75 százalékában megfelelően csomagolják az eladók a vásárolt kenyér- és péksüteményféléket. Gyakran találkoztak azzal a megoldással, hogy a két kilogrammos kenyér becsomagolásához az eredeti egy ív papír helyett csak egy fél ívet használnak. így viszont csak beüzlet járt el szabályszerűen, á boltok nyolcvan százaléka nem megfelelően csomagolta a pékárut. A sütő kisiparosok közül csak a nyírkarászi nem csomagolta be a lemért és eladott kenyeret. Talán nem lehet mentségként felhoznia azt sem, hogy egy éven belül kapta iparjogosítványát. Több helyen előfordult, hogy a havonta túrajárattal érkező kenyércsomagolóból kevesebbet kértek a PIÉRT vállalattól, s így a következő hónapig várni kellett a csomagolással. Ez történt a csenged és a mátészalkai áfész- nél. A kereskedelmi ellenőrök azt tapasztalták: több boltban csak kenyércsomagoló papír volt, s más termékek mérésénél a papír súlyát is belemérték a vásárolt áruba. Más szóval, a csomagolópapírt keksz-, nápolyi- vagy más süteményáron adták el. Ezt látták a próbavásárlásoknál Nagyszerű látvány volt a minap, amint a kisdobosok és idősebb társaik, az úttörők városszerte hordták össze iskoláikba a papírt, a rongyot, az ócskavasat. Minden ilyen akció szükséges és hasznos! Bizonyára sok lakás, kamra szabadult meg „csonttól, rongytól, gu- badarabfól”. Ám akadtak olyanok is, akiket kellemetlen meglepetés ért. Mint például az Árpád utca 37. lakóit. A vasgyűjtés égisze alatt a fürge kezek kiemelték keretéből a bejárati ajtó előtti több kilogrammos vas lábtörlőt, és el is emelték. A lakók, a házba igyekvők így nem csak lábbelijüket nem tudják megtörölni, de balesetveszélynek is ki vannak téve. Ez még vasgyűjtés ürügyén is furcsa tréfa, és nem szolgálja az akció igazi célját. (si) HOL Á TOJÁS, PIROS TOJÁS...? „Zenével mentek hímet szedni“ — Orange, citrom és cola ízű üdítőből naponta negyvenezer üveggel készítenek a Nyírkémia Vállalat nyíregyházi üzemében. Hegedűs Ferencné és Kozák Mihályné az NDK-gyárt- mányú LF—12-es gépen az üvegeket töltik fel üdítővel. (Császár Csaba felvétele) Új típusú adatrögzítő Beépíthető a vízügy bójáiba, targoncákba, gépkocsikba és egyéb járművekbe is az a szerkezet, melynek li- cencét a közelmúltban vásárolta meg 400 ezer forintért a nyíregyházi Elektromos Termikus és Fémmunkás Szövetkezet. A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola két feltalálójának adatrögzítő készüléke egyebek között alkalmas az üzemanyag-fogyasztás, az üzemidő, és a jármű által megtett út teljesen pontos mérésére, de a folyóvizekbe helyezett bójákra szerelve a vízügynek szolgáltat értékes adatokat. Igaz, az NDK-ban gyártott Tachográf is hasonló feladat ellátására képes, azonban a szerkezetileg is eltérő magyar találmány előnye nemcsak a hazai gyártás lesz, hanem az, hogy az NDK-ban gyártott szerkezet csak gépkocsikba építhető be. A szerkezet lényege egyébként az, hogy a kért adatokat a havonta cserélendő magnetofonszalagra rögzíti; a szalagon tárolt információk visszaolvasása után, a szalag újra használható. Az ELEKTERFÉM most kapja meg Pécsről a szükséges dokumentációkat és rajzokat. Hamarosan az ötven darabra tervezett nullszéria gyártásához is hozzákezdenek, hogy a megszerzett tapasztalatok alapján jövőre már sorozatban készíthessék a szerkezetet, melynek hatása többek között az üzemanyag-takarékosságban mérhető. (speidl) Gyártja az ELEKTERFÉM „ügyes“ vasgyűjtök takarni lehet a kenyeret, becsomagolni nem. Ezt szabálytalannak minősítették. A péksütemények csomagolásánál sok helyen nem találtak péksüteményes zsákot, hanem a selyem- vagy a csomagolópapírba göngyölték a süteményeket. így viszont gyakran kicsúszott a kifli, a zsemle a papírból. Ebben az esetben csak minden ötödik az ellenőrök a tiszaszalkai, a csengeri és a jánkmajtisi áfészek boltjaiban. A vizsgálat során kirívó szabálytalanságot nem találtak az' ellenőrök. A megfelelő méretű csomagolópapír és a péksüteményhez szükséges papírzsák beszerzésére mindenütt felhívták az üzletvezetők figyelmét. Manapság csokoládéhí- mest adnak a locsolkódó fiúnak, szíves szóval marasztalják a lányos háznál a fiatalembert. A húsvét évszázados jelképe a hímes tojás, lassan kihalóban van. Nincs ideje elkészíteni a lánynak, napokkal előtte festeni, mintázni a tojásokat. „Beáztattuk a hagymát..." E népszokással ma már igen kevés helyen találkoztunk régi valójában. Idős emberek elbeszéléséből tudjuk, hogyan ünnepelték régen a húsvétot. (t. k.) -------------------------Cikcakkban ment a Fiat... Egy önkéntes rendőr arcképe Másfél évtizede Kolozs Sándor önkéntes rendőr szabad idejének jelentős részét az országutakon tölti. Aktívan tevékenykedik, hogy megyénkben javuljon a közlekedési morál, kevesebb legyen a közlekedési baleset. Az elmúlt napokban „Szolgálati Erem 15 év után” kitüntetésben részesítették. A rendőrség eredményes segítéséért már megkapta a Közbiztonsági Érem aranyfokozatát is. Tagja a megyei közlekedésbiztonsági tanácsnak, ez a társadalmi megbízatás is felelősséggel, áldozatvállalásokkal jár. Nemcsak megterhelést, kikapcsolódást, ha úgy tetszik hobbit is jelent neki a társadalmi megbízatások teljesítése. Szereti a gépeket, a motorokat, otthonosan és szívesen mozog a KRESZ bonyolult világában. Annak idején dik balesetnél kimutatható az alkohol.) Két tanulságos esetet mesélt el, mindkettő az alkohollal kapcsolatos. Saját kocsiján tartott hazafelé, amikor egy vállalati személy- kocsi gyorsan és kanyargósán megelőzte. Gázt adott, a kocsi elé került, szolgálatba lépett és megálljt parancsolt. Szándéka csupán az volt, hogy figyelmezteti a gépkocsivezetőt. A hátsó ülésen helyet foglaló vállalati vezető közben rangjára hivatkozott és közölte, álljon félre, mert nagyon sietnek. A gépkocsivezető erre felbátorodott és szintén hangoskodni kezdett, hangja tele volt alkohollal ... Gyorshajtás és ittas vezetés miatt eljárást indítottak ellene. A másik eset megyén kívül, Dunaföld- vár határában történt. Családjával üdülni ment, s arra lett figyelmes, hogy előtte egy Fiat gépkocsi cikcakkban közlekedik, a fiatal vezető nem ura a volánnak. A település közepén a Fiat elé hajtott, megállította és az éppen ott portyázó rendőr segítségével intézkedett. A fiú jogosítvány nélkül, ittasan vezetett! Ha nem állítja meg időbért, talán balesetet okozott volna. Megelőző munkájához tartozik az is, hogy a közlekedési rendőrökkel közösen előadásokat tart munkahelyeken, s főleg az iskolákban. Szeretné, ha a fiatalok — tanulva az előadásokból — kevesebbszer lennének baleset okozói, vagy szenvedői. N. L. A beregsurányi Antali Bá- lintné így beszélt a húsvéti előkészületekről a húsvéti népszokásokat gyűjtőknek; szavait múzeumi iratok őrzik: — Régen viasszal festettük meg a tojást. A viaszt megolvasztottuk, egy gyufaszálat belemártottunk és azzal írtuk meg a tojást. Ahol a viasz érte, ott nerrt fogta meg a festék. Ezután festékes vízben megfőztük, majd ha kihűlt, ledörzsöljük róla a viaszt. Így piros és lila tojást készítettünk. Sárga és téglaszínű tojást hagymahéjas vízben főztünk. A hagymát már egy héttel előtte beáztattuk, hogy jól fogjon. Csináltunk úgy is, hogy büröklevelet téptünk, kicsit meg- fonnyasztottuk, rákötöttük cérnával a tojásra, s úgy főztük meg. Hég az árokból is... A Beregsurányban élő szokás szerint hímes tojást csak néhányat csináltak egy háznál, a többi egyszínű volt. Hímest ajándékozni csak fiaítélet súlyos balesetért gépipari technikumban érettségizett, majd rutinra tett szert a gépkocsivezetésben. Munkahelyén, a KE- MÉV-nél garázsmester. Felelős 274 gépjármű biztonságáért, részben irányításáért. Nem a bírságolást, a megelőzést tartja elsődlegesnek. Az ittasan vezetőkre nagyon haragszik, szigorú eljárást kezdeményez ellenük. (Megyénkben minden negyeTöbb ember halálát eredményező közúti baleset gondatlan okozása miatt ítélte el a Nyíregyházi Járásbíróság dr. Demeter Ferenc tanácsa Pénzes József 25 éves ti- mári gépkocsivezetőt. Mint annak idején beszámoltunk róla, január 30-án Pénzes a nyíregyházi Volán teherautójával Nyírtelek felé haladt. A sűrű köd miatt 45-^50 kilométeres sebességgel vezette a kocsit, s amikor a 37- es kilométerkő közelében egy álló Trabant kikerüléséhez kezdett, összeütközött a szembe jövő Zsigulival. A Zsiguli utasai közül Laskovics Ká- rolynét (Széli Márta) súlyos sérülésekei szállították kórházba, édesapja és húga a helyszínen meghaltak. A fiatalasszony sérülése olyan súlyos volt, hogy a kórházban ő is meghalt. A bíróság a beleset körülményeinek tisztázásakor megállapította, hogy az ösz- szeütközés nem kizárólag a teherautó vezetőjének számlájára írható, mert a Zsiguli a sűrű ködben gyorsan, mintegy 75—80 kilométeres sebességgel haladt, nem volt rendesen kivilágítva (csak a helyzetjelző lámpája égett), így a teherautó vezetője már csak akkor vette észre, amikor az álló Trabant kikerülését megkezdte, s a balesetet már nem tudta elkerülni. Pénzes Józsefet a bíróság 3 év fogházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte és 5 évre eltiltotta a járművezetéstől. Az ítéletet mindenki tudomásul vette, így az jogerőssé vált. talasszony szokott, az idősebb nem. Aranyosapátiban Toldi Pálné fiatal korát idézte a húsvéti szokásokkal. A fiúk zenével mentek „hímet szedni”, a lányos házaknál gyakran húszán is összejöttek. Toldinénak három nagy lánya volt, s egy szakajtó tojás kevésnek bizonyult a lo- csolkódóknak. — Második, harmadik nap pedig egy idegen sem mehetett el a ház előtt, hogy meg ne locsoljuk, még az árokból is kihordtuk a vizet. így folytattuk a húsvétot. Délelőtt kölni, délután víz Egy idős nyírbátori asszony a locsolkódó fiúk versére emlékezett. Így állított be a Csalódott A Mikroszkóp Telt házat vonzott — érthetően — a Mikroszkóp Színpad a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. Három előadást is tartottak — öttől, nyolctól, tíztől. A másfél órás produkció nem szűkölködött a tapsban, ám mégis némi hiányérzettel álltak föl a székekből a nézők ... Nemcsak az okozta, hogy hiányzott Hofi Géza, — ez is közrejátszott, de előre tudott volt. Inkább olyan benyomásunk támadt: valahogyan „összemazsoláztak!’ a művészek néhány számot, s ezt igyekeztek több-kevesebb sikerrel Komlós János kon- feranszára felfűzni. A siker inkább kevesebb volt, mint több: Mert például a nyitószámot, az ifjú népművelő naplóját a legnagyobb jóindulattal sem lehet más jelzővel illetni, mint hogy naiv. Utána üdítően hatott Komlós megszokott színvonalú, bár kissé indiszponáltan előadott konferansza. Ifjú kolléganőjével, Szilágyi Zsuzsával bemutatott közös számuk (a budapesti nullás kilométerkőről) volt talán az egyetlen, mely a Mikroszkóp „politikai kabaré” jellegéhez méltónak bizonyult. Halász László „autósnaplója” (megint egy napló!) váltotta ki a legtöbb nevetést, s ez elsősorban a művész karakterének, prohúsvét második napján a fiú a lányhoz: „Kelj fel gyenge kislány,/ Mélyen elaludtál,/ Add ki azt a hímest,/ Melyet nekem szántál./ Add ki hát szaporán,/ Ne késsünk sokáig,/ Mert a mi kis táborunk/ Hadd menjen tovább is./ Nesze hát rózsavíz,/ Gyöngyöm, gyöngyvirágom,/ Hol a tojás, piros tojás,/ Tarisznyába várom”. Ezután kölnivel locsolták meg a lányokat, délután pedig vízzel. Ma már egyszerűbben ünnepük a húsvétot sok helyen. Községeink egy részében azonban még a régi szokás szerint járnak a fiúk locsol- kódni, a „hímet szedni”. Az összegyűjtött egykori népszokásokat ma jobbára a múzeum őrzi. Tóth Kornélia közönség Nyíregyházán dukciójának szólt, nem any- nyira a sziporkázó poénoknak ... Ugyanezt mondhatjuk a „Tanúvallomásról” is. Nem hiányzott a zene sem a műsorból, s ebben Szilágyi Zsuzsa is közreműködött néhány kupiéval, melyek közül a „dolgozó nő divatját” körülbelül ezerszer hallottuk már különféle formákban. Az a bizonyos „csekknóta” ellenben komoly gondolkodásra késztette a hallgatót — nevezetesen arra: hogyan kerül ide ez a meglehetősen idétlen dalocska? Sass József „dalos történelemóráján” jó pár szellemes ötletnek tapsolhatott a közönség, bár kissé erőltetett- nek tűnt a hallgatóság mindenáron tapsoltatása — még a humoros indoklással együtt is. Befejezésül meg kell ismételnünk: csalódott a nyíregyházi közönség, összesen négy előadást tartott egy délután a színpad (egyet a színházi fellépések előtt zárt körben), s ez töprengésre késztet. Szüksége van-e ilyen „hajtásra’’ a Mikroszkópnak? Nem volna-e több értelme, mondjuk két napra lejönni Nyíregyházára, napi két-két fellépéssel? Nyugodtabban játszanának, a közönség pedig (a műsor címének megfelelően) nyugodtan nevethetne ... (tarnavölgyi)
