Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-17 / 65. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. március 17. Terror Rómában Elrabolták Aldo Mórát Csütörtökön délelőtt negyed 10 óra tájban terroristák elrabolták Aldo Morót, az Olaszországot kormányzó kereszténydemokrata párt országos tanácsának elnökét. Róma belvárosában fegyveresek körülfogták gépkocsiját és kísérőinek autóját. Géppisztolysorozatokkal lekaszabolták négy testőrét, őt pedig magukkal hurcolták. Az akció elkövetését a „Vörös brigádok” elnevezésű terrorszervezet vállalta magára az ANSA olasz hírügynökséghez eljuttatott üzenetében. Ez a terrorszervezet korábban hasonló akciók egész sorával hívta fel magára az olasz és a nemzetközi közvélemény figyelmét. Ismét áldozatokat követelt a terror Olaszországban. A politikai merényletek újabb olaszországi hulláma tehát elérte az állami vezetés legfelsőbb csúcsait. Moro nem csupán a legnagyobb olasz párt hivatalosan első embere. Korábban több ízben állt már a kormányok élén, s betöltötte a külügyminiszteri posztot is. A politikust az olasz kereszténydemokrácia legracionálisabban gondolkozó személyiségei között tartják számon, aki képes arra, hogy országa bonyolult belpolitikai viszonyai között megtalálja a legmegfelelőbb kompromisszumokat, s ezek keresése közben nem zárkózik el a kommunistákkal való párbeszédtől sem. (Nem kétséges, hogy Moro jelentős szerepet játszott abban, hogy hamarosan olyan olasz kormány léphet hivatalba, amelynek támogatói között ott van Itália második legnagyobb politikai ereje, a kommunista párt is.) A terrorakció célpontja és időpontja tehát igen sokat mond. Elsősorban arról beszél, hogy az álbaloldali jelszavakkal operáló szélsőséges csoportok véres tettükkel a gondok valódi megoldásának lehetőségét akarják megtorpedózni. Vitathatatlan tény, Olaszország társadalmi válságának egyik legégetőbb kérdése a politikai célzatú merényletek, emberrablások, robbantások ügye. Bebizonyosodott: a véres tettek jelentős részét baloldali jelszavakkal operáló, hangzatos nevű csoportok hajtják végre. Olyan bandák ezek, amelyek végeredményben a hasonló módszerekkel „dolgozó” újfasiszták segédcsapatait jelentik. A helyzet az országban valóban igen súlyos, a fiatalok között több, mint félmillió a munkanélküliek száma, szélsőséges jelszavakkal sikerül is híveket toborozniuk a terrorcsoportoknak. Az események logikája viszont azt bizonyítja: Itáliában csakúgy, mint az NSZK-ban, a polgári demokratikus államhatalom ellen a terror eszközeivel fellépő egyének és csoportok végső soron a szélsőjobb malmára hajtják a vizet. TELEX... LIMA A perui katonai kormány szerdán a júniusban megtartandó alkotmányozó nemzet- gyűlési választásokra tekintettel, amnesztiarendelettel engedélyezte mintegy 20, politikai okok miatt külföldre száműzött párt- és szakszervezeti vezető hazatérését. Köztük van Hugo Blanco, a Perui Kommunista Párt egyik vezetője és Leonidas Rodriguez Figueroa tábornok, a szocialista forradalmi párt egykori alapítója. LISSZABON Souto Augosto Silva Cruz tengernagy, a portugál hadi- tengerészet vezérkari főnöke, benyújtotta lemondását — közölte Eanes államfő. Az államfő nem fogadta el a tengernagy lemondását. Silva Cruz azt követően akart megválni hivatalától, hogy a legfelsőbb katonai bíróság minden vád alól felmentette Antonio Rosa Coutinho tengernagyot, az 1975-ös portugál forradalom egyik jelentős személyiségét. ADDISZ ABEBA Mengisztu Haile Mariam, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzótanács elnöke fogadta a hivatalos látogatáson Addisz Abebában tartózkodó KGST-küldöttséget, élén Jerzy Szopával, a KGST titkárhelyettesével. A meleg baráti légkörben lezajlott találkozón Mengisztu Hailé Mariam szívből jövő háláját tolmácsolta a KGST tagállamainak az etiópiai nép számára nyújtott testvéri segítségért. A HÉT KARIKATORAI A SZEPARATIV TÁRGYALÁSOK SIKERE. (A Morning Star karikatúrája — KS) NEUTRONBOMBÁT nyu- GAT-EURÖPÄNAK? „Nos uraim, most már tökéletes biztonságban tudhatják magukat.” (Az Izvesztyija karikatúrája — KS) LASSAN HALAD A CSA- TORNASZERZÖDÉS GŐZÖSE. (Az International Herald Tribune karikatúrája — KS) Hazánkba érkezik Willy Brandt .Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának meghívására Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke a közeli napokban hazánkba látogat. (MTI) Franciaország Párharc a második forduló előtt Az ötödik köztársaság történetében példátlan polarizálódás előzi meg a francia nemzetgyűlési választások vasárnapi második fordulóját; mind a jobboldal, mind a baloldal maximális mértékben egyesíti erőfeszítéseit saját közös jelöltje érdekében. A politikai légkört kemény párharc jellemzi: a kormány- párti politikusok szinte példa nélkül álló hangnemben egyetlen témára: a „kommunista veszély” motívumára összpontosítanak és egy-két évtizeddel ezelőtt szokásos nyelvezettel vázolják fel a „vörös veszedelem” képét. Mintegy varázsütésre az egész polgári sajtó úgy tünteti fel, hogy a baloldal közös választási nyilatkozata Mitterrand „kapitulációját” jelenti az FKP előtt. Az FKP a maga részéről visszautasítja ezt a kampányt és a baloldal minden erejének lojális összefogására szólít fel annak érdekében, hogy vasárnap vereséget lehessen mérni a jobboldalra. Á L’ Humanité vezércikkében, valamint a televízióban Georges Marchais, az FKP főtitkára csütörtökön újból és újból hangsúlyozta: a baloldal győzelmet arathat (ez a lap szalagcíme is), ha vasárnap egyetlen szavazója sem marad távol az urnáktól. Múlt vasárnap 15 millió francia férfi és nő elvetette a hatalom politikáját és csupán 13 és fél millió szavazott a kormánykoalícióra. A számítások azt mutatják, hogy amennyiben vasárnap a baloldal valamennyi pártjának hívei a közös jelöltre szavaznak, a baloldalnak 260 képviselője lehet a parlamentben és ebből 122 lenne kommunista. (A kormánytöbbség 246 mandátum.) Felszabadult Etiópia túlnyomó része Mengeszte Deszta, Etiópia kenyai nagykövete, tájékoztatta Vaiyaki kenyai külügyminisztert. hogy az etiópiai fegyveres erők felszabadították az ország túlnyomó részét. Hangoztatta, hogy Szomáliának el kell ismernie a fennálló határok sérthetetien- ségét. le kell mondania a más országok belügyeibe való’ beavatkozásról. tiszteletben kell tartania a határokkal kapcsolatos nemzetközi megállapodásokat és meg kell térítenie az Etiópiának okozott károkat. A nagykövet erélyesen elutasította azt az elképzelést, hogy bárhonnan külföldi megfigyelőket küldjenek Ogadenbe, mert — mint mondotta — az egyenlő volna az Etiópia belügyeibe való beavatkozással. A tokiói inga Japán „válasz11 a szovjet javaslatra A Komieto, ellenzéki japán párt küldöttségének március eleji pekingi látogatása ismét az évek óta vajúdó japán—kínai békeszerződésre irányította a nemzetközi közvélemény figyelmét. Az érdeklődést csak fokozta, hogy lényegében eredménytelenül végződött Szonoda japán külügyminiszter januári moszkvai látogatása és Gro- mikóval folytatott tárgyalása, s japán részről elutasították a jószomszédság és az együttműködés elveinek rögzítését célzó legfrissabb szovjet tervezetet. Irreális magatartás Az események megértését elősegítheti az előzmények összegezése. Japánnak sem a Szovjetunióval, sem Kínával nincs béke- szerződése. A Szovjetunió 1956-ban, Hato- jama akkori kormányfő moszkvai látogatásának alkalmával vette fel a diplomáciai kapcsolatot Tokióval, a Kínai Népköztársaság pedig 1972 őszén, Tanaka miniszterelnök pekingi tárgyalásai idején. A szovjet— japán békeszerződésről folytatandó tárgyalásokat előbb az 50-es években, majd hosz- szú szünet után Gromiko 1972 januári tokiói megbeszélései alkalmával tűzték na pirendre. A kínai—japán békeszerződés megkötését a kínai kormány 1972 szeptemberében indítványozta a Pekingben tartózkodó Tanakának azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szövetségest szerezzél szovjetellenes politikai célkitűzéseinek megvalósításához. Mint ismeretes, a tárgyalások mind a mai napig nem vezettek eredményre. A Szovjetunió esetében az ok az az ultimár tumszerű és irreális japán magatartás volt, amellyel Tokió a békeszerződés megkötésének előfeltételéül szabta, hogy a szovjet fél adja vissza az antifasiszta koalíció jaltai egyezménye értelmében a Szovjetunióhoz csatolt szigeteket. A történelmi igazsághoz tartozik, hogy amikor az 50-es években először került napirendre a két ország közötti békeszerződés megkötése, szovjet részről hajlandók lettek volna két, Hokkaidóhoz közel fekvő szigetet: Habomait és Sikotánt visszaadni Japánnak. Tokió azonban ezzel nem elégedett meg, további követelésekkel állt elő és másik két szigetet — Kunasir és Iturop — is visszakövetelt. A Szovjetunió a Hatoja- ma 1956-os moszkvai tárgyalásai alkalmával aláírt nyilatkozatban fenntartotta ajánlatát azzal, hogy a két sziget átadása a békeszerződés megkötése után lesz esedékes. A japán—amerikai biztonsági szerződés azonban új helyzetet teremtett. Szovjet részről bizonyára abból indultak ki, hogy a szigetek átadása a Szovjetunió ellen felhasználható támaszpontterületet gyarapítaná, s ezért e két sziget visszaadását az új helyzetből következő logikus feltételhez, nevezetesen a Japánban állomásozó idegen csapatok kivonásához kötötték. Á hegemónia záradék A helyzet lényegében azóta sem változott. Azaz, hogy mégis, amennyiben a kínai vezetés hegemonisztikus törekvése és szovjetellenes politikája következtében megromlott és a mélypontra süllyedt a szovjet—kínai viszony. Ez a magyarázata annak, hogy hivatalos pekingi tényezők sorozatosan támogatták, sőt, ösztönzték a Szovjetunióval szemben támasztott japán területi követeléseket. A cél kettős volt: egyrészt a szovjet—japán viszpny megrontása, másrészt a kínai részről 1972 óta állandóan szorgalmazott békeszerződéssel összefüggő politikai nehézségek leküzdése. A két ország közötti békeszerződésnek ugyanis van egy mindmáig áthidalhatatlannak tűnő buktatója, a japánok számára. A pekingi szövegtervezet egy szovjetellenesnek minősülő záradékot, az úgynevezett hegemóniaellenes formulát tartalmaz. Az eddigi japán kormányok nem vállalták, hogy egy ilyen kitételt tartalmazó szerződés aláírásával felsorakozzanak a kínai külpolitikai irányvonal mellett. Ezzel összefüggésben Szonoda külügyminiszternek, januári moszkvai látogatása alkalmából határozottan értésére adták, hogy a Szovjetunió negatívan vélekedik egy, az említett záradékot tartalmazó japán—kínai szerződésről. Miután Szonoda dolgavégezetlenül távozott Moszkvából, másfelől mind több sajtójelentés látott napvilágot a japán—kínai békeszerződés közeli aláírásának lehetőségéről, Moszkvában egyoldalúan nyilvánosságra hozták annak a szovjet—japán szerződésnek a tervezetét, amelyet nem a békeszerződés helyett, hanem addig is, amíg az beérik, a jószomszédság és az együttműködés elveinek rögzítésére ajánlanak a japán kormánynak. A tervezet szerint mindkét fél kötelezettséget vállal arra. hogy a vitás kérdéseket kizárólag békés eszközökkel oldják meg, tartózkodnak az erőszak alkalmazásától, az azzal való fenyegetőzéstől, továbbá egyik fél sem engedné meg, hogy területét a másik fél biztonságát sértő akciókra használhassák fel. A szerződés felsorolja azokat a gazdasági, tudományos és egyéb területeket is, amelyeken szélesítik az együttműködést. Ki utazik? Ez tehát az a szerződéstervezet, amelyre a japán fél csak elutasító hangnemben válaszolt. De elutasító volt a japán fél reagálása arra az üzenetre is, amelyet Leonyid Brezsnyev a tokiói szovjet nagykövet útján juttatott el Fukuda Takeo kormányfőhöz, s amelyben ismételten kifejezte a szovjet kormánynak azt a szándékát, hogy folytatja erőfeszítéseit a kapcsolatok további javítására. Ezt igazolta azzal is, hogy moszkvai látogatásra hívta meg a japán miniszterelnököt, aki hírek szerint erre azzal reagált, hogy: „Várjuk Leonyid Brezsnye- vet Japánba és a kétoldalú problémákról azután is eszmecserét kívánunk folytatni a rendszeresített külügyminiszteri konzultációk keretében.” Ugyanakkor állítólag kijelentette: „Mindaddig, amíg nem oldják meg az északi területek problémáját (vagyis nem adják vissza a szigeteket — szerk.) a japán kormány nem gondol a jószomszédsági és együttműködési szerződés aláírására.” Miközben e nyilatkozat elhangzott, a Komeito ellenzéki párt képviselői már csomagoltak, hogy pekingi látogatásukkal megkönnyítsék a japán—kínai békeszerződés aláírását, amelynek egyik célja éppen az lehet, hogy nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra. Tehát mint már annyiszor a szovjet—japán békeszerződés kérdéséről folytatandó tárgyalások felvetése óta. a tokiói külpolitika ingája újra az ellenkező irányba lengett ki. S ennek még egyes józanabb hangvételű tokiói lapok szerint is súlyos következményei lehetnek Japánra nézve. A japán Times múlt vasárnapi cikke például megállapította: a Kínai Nép- köztársaság nem csupán gazdasági együttműködésre törekszik, végső célja minden bizonnyal az, hogy befolyási övezetébe vonja Japánt. Kanyó András Földre szállt a Szojuz—27 (Folytatás az 1. oldalról) A repülési program sikeres teljesítésében részt vett valamennyi űrhajóst, Jurij Roma- nyenkót, Georgij Grecskót, Vlagyimir Dzsanibekovot, Oleg Makarovot, Alekszej Guberevet és Vlagyimir Remeket a Szovjetunió Hőse kitüntető címmel és az ezzel járó Lenin-renddel és aranycsillaggal töntették ki. A Szovjetunióban hatályban levő törvény értelmében Georgij Grecskónak. Oleg Makarovnak és Alekszej Gu- barevnek, akik másodszor váltak méltóvá a Szovjetunió Hőse kitüntető címre, szülőföldjükön felállítják bronz mellszobrukat. Jurij Romanyenko és Vlagyimir Dzsanibekov ezúttal kapta meg a Szovjetunió Űr- pilótája kitüntető címet. Romanyenko és Grecsko sikeres visszatérése után sajtókonferenciát tartottak a Moszkva közelében levő irányító központban. Több mint három hónapon át éjjel-nappal innen tartották a kapcsolatot a Szaljut—6 űrállomással, innen irányították az űrhajósok programját. Alekszej Jeliszejev űrhajós, a program repülésvezetője meleg szavakkal mondott köszönetét mindazoknak, akik lehetővé tették a program sikeres lebonyolítását — a tervezőknek, az űrrepülés pályáját, menetét folyamatosan ellenőrző és irányító szolgálatnak, az orvosoknak, a földi kereső szolgálatnak, a fogadóegységek tagjainak, azoknak, akik részt vettek az űrhajósok felkészítésében, s mindenekelőtt a most véget ért kísérletsorozat űrhajósainak, akik nagyfokú szakmai tudásról, kiváló munkabírásról tettek tanúbizonyságot. Albert Milicin, a központ igazgatója elmondotta, hogy hatalmas apparátus támogatta a program végrehajtását. A központ számítógép-berendezései például minden adatot nyilvántartottak, ellenőriztek. össze hr r' n 1 í to t ta k, elemezték, segített" a kidolgozást. A központ kapacitására jellemző, hogy a berendezések másodpercenként 10 millió művelet elvégzésére alkalmasak. A központot több száz telefonvonal, rádió- és tv-kapcsolat. köztük műholdas kapcsolat kötötte össze az irányító és megfigyelő szolgálatnak a Szovjetunió területén levő állomásaival és a világtengereken állomásozó 10 szovjet megfigyelő hajóval. A központ munkatársai már hónapokkal a rajt előtt elkezdték a gyakorlást, nagy nyugalommal, kimagasló felkészültséggel végezték munkájukat és zökkenő- mentesen oldották meg feladatukat. Ebben a gondos félkészítés mellett nagy segítségükre volt a kiváló technika.
