Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-16 / 64. szám
I 1978. március 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 I----------------------árcius közepe van. Hosszabbodnak a nappalok, meleg- levegő, minden jel arra mutat, tavaszodik. A mezőgazdasági nagyüzemekben az őszi szántások simítózásával, a tavaszi vetésekre készüléssel kezdődik a határban a munka. Évtizedek, évszázadok óta így van ez, azonban a munkák végzése az elmúlt másfél, két évtizedben gyökeresen megváltozott, nagyot fordult azóta a világ a mezőgazdaságban is. A technika fejlődésével átalakult a mezőgazdasági termelés. Ma már gépek végzik a munka dandárját, könnyítik a nehéz fizikai erő kifejtését követelő feladatok elvégzését. Persze, ezzel együtt átalakultak a követelmények is. A rendszerben termelő gazdaságok esetében nem elképzelhetetlen a negyven mázsán felüli búzatermés hektáronként, vagy éppen a hetven mázsán felüli kukorica. S ezt a Szabolcs-Szatmár megyében termelő gazdaságok is elérhetik, mint már volt is erre példa, nem is egy. De nemcsak a búzát és a kukoricát lehet ilyen eredményesen termeszteni, hanem más növényeket is. Persze most magától adódik a kérdés: hogyan lehet ezt a mennyiséget elérni? Nem ördöngösségről van szó, még csak nem is varázslatról. A lehetőség szinte mindenütt adott. Jó, s nagy teljesítményű gépek üzemelnek megyeszerte minden gazdaságban. Ezekhez azonban nemcsak a gépekhez jól értő szakemberekre van szükség. Elsődleges követelmény a magas fokú szervezettség, a rend, a fegyelem, s az ezeket magáénak valló ember. Ez feltétele az időbeni és pontos munkának, a hanyagság és a lezserség elkerülésének, s végső soron ettől függ a gazdálkodás eredményessége, a termelőszövetkezetben a jövő évi gazdag zárszámadás. ég éppen hogy csak elindultak a gépek, s megkezdték a határban a munkát?'-Érdemes ezeket az összefüggéseket most, a kezdet kezdetén végiggondolni, hisz a vetéskor elkövetett hibát a további munkával már nem lehet pótolni. Ez pedig betakarításkor súlyos mázsákban, tonnákban jelentkezik. Éppen ezért nem lehet közömbös most egyetlen gazdaság sem. S. B. flgrárklub Tiszavasváriban A nagyközség mezőgazda- sági szakemberei, az Alkaloida Vegyészeti Gyár. a nagyközség szövetkezetei és a Tiszalöki Állami Gazdaság agrár szakemberei klubot alakítottak Tiszavasváriban, március 10-én. Az ifjúsági házban megtartott ülésen, a több mint negyven szakember megválasztotta az agrárklub vezetőségét, rögzitették a klub szabályzatát és összeállították az idei programot. Az agrárklub a tiszavasvári ifjúsági házban havonta tartja a foglalkozásokat. □ □ szik a Készül a faliszöttes a paszabi háziipari és népi iparművészeti szövetkezetben. (Cs. Cs. felv.) Ellenvélemény nem volt... Velük erősebb a párt Tagfelvételen az ungvári szállodaépítőknél A riporter kíváncsisága: „Olyan kérdésekre várja a választ, amelyeket még az önéletrajzomba sem írok bele. Megmondani azt, hogy ^az apám juhász volt, nincs abban semmi. De arról beszélni, hogy a feleségem pedagógus, az én szakmám viszont kőműves .., Magánügy . Hogy nem okoz-e konfliktusokat a műveltségi szintkülönbség?... Volt erről szó közöttünk . . . Elhatároztam, hogy tanulni fogok, beiratkoztam a szakközépiskolába, de jött a gyerek. A feleségem is tanult még akkor . .. Kérdem én, vajon ki hagyja abba?.. Inog a „szószék" Hétköznapi munkakép. Fent a 42 méteres toronydaru üvegkalitkájában egy embert ringat az enyhe szél. Lent a horogra házgyári elemeket akasztanak. Odébb az ács félkézzel kapaszkodik, jobbjával ügyesen úgy szegei zsaludeszkát, hogy egy mozdulattal mélyen a fába röpíti a szeget és csattan a szeg fején a szekerce. A „szószék” inog. Van humoruk. Azt a mozgatható állványt nevezik szószéknek, amelyre, hogy — egy-egy magasabb pontot elérjenek a vasbetonszerelők, ácsok felkapaszkodnak. Süt a nap. Most már ez és nem a kalcidur,- meg a gőz sietteti a beton kötését. A napsütésben rikítóak a narancssárga munkakabátok. A műanyag sisakokat hegykén viselik. A mozgás, a nyüzsgés minden irányú. Mint a hangyabolyban csak a hangyák tudják, értik, ki miért fut jobbra, vagy balra, előre, vagy hátra, ki miért mászik a monolitszint legtetejére és ki miért igyekszik az emeletről a pincébe. Ami a legcsodálatosabb (és ami egy hozzá nem értő számára megfoghatatlan), az épület nő, gyarapszik. De hát hogyan? Vélemény grafittal Az idős szaki. A vasbetonszerelők placca az építkezés legtávolabbi pontján van. A nyitott színhez egy aprócska iroda csatlakozik és a brigádvezető, Bogár Mihály ott böngészi a tervrajzokat, határozza meg, hogy milyen falhoz milyen vasat, mekkorára daraboljanak, hogyan hajlítsák. „Az idős szaki érti a dolgát” — mondja az egyik ember. De Miska bácsi — így is szólítják — most szokatlan dolgot művel. A rajzokat félretolta és a grafitceruza tompa hegyével három emberről ír véleményt. Kérges tenyere, bütykös ujja évtizedeken át a vashoz szokott, ezért is szálkásak a betűk, de amit leír abban nincs kacskaringó. „Molnár László — kezdi a sort — jó szakember, 17 éve dolgozom vele együtt... Elmondok elvtársak egy történetet: amikor kinevezték építésvezetőnek, gratuláltam neki, ő meg azt mondta: köszönöm Miska bácsi, de ezzel semmi sem változott. Ugyanolyan ember vagyok, és leszek ezután is, mint előtte ... Más ember, ha feljebb lép, nagyon hajlandó rá, hogy a saját édesapját se ismerje meg." „Ruszkovics Gyula: igyekvő munkás. Kőműves, érti a dolgát, brigádvezető és szakszervezeti bizalmi. Komoly ember, de én mondom, tud vidám is lenni, ha arra van szükség ... ” „Lengyel Miklós: gépkezelő — egy kis töprengés után nagy lendületet vesz a ceruza. — Régen ismerem ezt az embert, nagyon szorgalmas, nem kell a munkára bíztatni, otthon a falujában társadalmi munkában önkéntes rendőrparancsnok.” Eltűnt acélrudak Délután taggyűlés. Ami ólombetűkbe kívánkozik, az 1978. március 7-én Ungváron, az Inturist-szálló építésénél történik. Kemény telet hagytak maguk mögött a SZÁÉV dolgozói. Nem régen még a —20 fok hideget kokszkosarakkal, hulladékzsalu égő fáklyáival űzték, de keményen dolgoztak. Molnár László termetéhez méltó öblös baritonja akkor is dörömbölt a gémberedett kezűekhez, tempóra bíztatta őket. Lengyel Miklós akkor is nyergelte a betonszállító kis- dömperét. tette a fordulókat. Ruszkovics Gyula pedig talán éppen akkor beszélte meg Imre Jánossal, a fiatal kőművessel, hogy szól majd az érdekében, az órabér emelése ügyében. Elmúlt a tél. Betonba ágyazva eltűnt szem elől ötezer mázsa acélrúd és az 5000 köbméter keverék cement és kavics megkötve már egy szép szálloda homlokterének szürke vázát mutatja. Az elmúlt hónapok sűrű hétköznapjai sok anyagot, energiát, emberi erőt emésztett fel. És most délután taggyűlés. A párttagok aránya az ungvári SZÁÉV-építkezésen az építők 10 százaléka. Holnaptól né- hény ezrelékkel több lesz. Bogár Mihály három embert javasol felvételre, három embernek az ajánlója, akikkel erősebb lesz a párt. „Szívküidi" a családnak A tekintetek kereszttüzében. Amíg Pócsi János párttitkár — gazdasági beosztásában szállítási vezető — a beszámolóját tartja, a tekintetek ismételten meg-megpi- hentek a jelölteken. Nagyon jól ismerik őket. Már otthon. Szabolcsban is dolgoztak együtt, de itt Ungváron, ahol nem csak együtt végzik a munkát, de a szó szoros értelmében együtt is élnek, nem marad titokban semmi. Molnár Lászlóról már sokan tudják, hogy 1954-től dolgozik a vállalatnál, 59-ben a nyíregyházi almatárolónál már építésvezető volt és azután is sok jeles építkezésen — konzervgyár, főiskola, papírgyár — irányította a munkát. Azt is tudják, emberségesen ember. Soha sem volt idegen számára a politika, mindig úgy érzett, úgy dolgozott, mintha párttag lenne. Ruszkovics Gyula életútját is ismerik néhányan. Tudják, autószerelő szeretett volna lenne, de kőműves szakmát tanult és most már nem cserélne, hiszen házakat, gyárakat. szállodát építeni is szép. így is jól keres, így is boldogan él. Lengyel Miklós a SZÁÉV-nél már felnőtt fejjel tanulta a szakmát. Hattonnásig minden építőipari géphez ért, szereti a gépeket, de szeret olvasni, tanulni és természetesen dolgozni. Amikor az ungvári rádiónál járt, hogy szívküldít küldjön a családjának, kérdezték tőle: el- érik-e ebben az évben a tizennegyedik szintet? Azt mondta: „el, mert keményen dolgoznak a szaktársaim”. Ő is. A szavazás előtt történt. „42 éves vagyok” — mondta a szóbeli önéletrajzában az építésvezető. — „Apám juhász volt” — kezdte a brigádvezető ... Mély lélegzetvétel után a gépkezelő azt is elmondta: „nős vagyok, Erzsiké, a kislányom 10 éves”. Minden kéz a magasba emelkedett. Ellenvélemény a szavazásnál nem volt. Seres Ernő Eltűnő iparcikkek B igyelemre méltó hír számolt be a minap arról, hogy a Kohó- és Gépipari, a Belkereskedelmi Minisztérium, valamint az OKISZ tárgyalásokat folytatott a hiánycikkekről. Pontosabban arról, hogy az illetékesek egyeztettek: mikor lehet megszüntetni egy-egy közszükségleti cikk gyártását, s miként kell gondoskodni az ellátás zavartalanságáról. A rövidke beszámoló felszíne alatt — bár ez nemigen tűnik ki azonnal —, egyik nehéz és ellentmondással teli feladatunk húzódik. A termékszerkezet-váltás. illetve a nem gazdaságos termelés megszüntetése. Hogy miként függ ez össze a hiánycikkekkel —. nos, erre akadt néhány példa a közelmúltban. Évek óta egy vidéki tanácsi üzem készítette a gyermekkocsikat. Bár a termék nem volt sem túl divatos, sem túlságosan mutatós — mégis nagy keresletnek örvendett — elsősorban méltányos ára miatt. így, amikor a kisüzemek beolvasztásának kampánya ezt a vállalatot is elérte, s a tanács megszabadult tőle. az új gazda — az országos nagyvállalat — első intézkedéseként megszűntette a gyermekkocsi gyártását. Teljesen jogosan, ugyanis kiderült: a termelés ráfizetéses. Az országos vállalat csakhamar kiosztotta a kisüzemnek az új szerepet. illetve gyártmányt, elkezdődött a fölkészülés ennek bevezetésére. Időközben azonban egyéb dolog is történt. Az üzletekből elfogyott az olcsó gyermekkocsi, s a hiányt nem lehetett másként pótolni. mint külföldről. A kereskedelem készpénzért — természetesen devizáért — vásárolt gyermek- kocsit, hozzávetőleg háromszor annyiért, mint amennyiért a hazai kisüzem eredetileg készítette a hasonló terméket. Persze a háromszoros árat nem lehetett a vásárlókra hárítani — így döntött a belkereskedelem —. s ennek egy részét magára vállalta —. az állam tehát jelentős támogatást nyújtott. A vevő mégsem volt boldog, hiszen így is jóval drágábban jutott hozzá a gyermekkocsikhoz, mint annak előtte. S amikor ezt így szépen végigondolták az illetékesek. eszükbe juthatott: nem lett volna-e kedvezőbb valamivel többet fizetni a hazai termékért. hogy gyártása gazdaságos legyen, mint importálni háromszor annyiért? Hiszen jobban járt volna a gyártó, az állam és a vásárló is ... A gyermekkocsi példáján kívül hasonlót még sokat lehetne említeni, a hazai ásó, kasza, apró kerti szerszám gyártásától kezdve a barkács kéziszerszámok és alkatrészek oly sok problémát okozó ügyéig, aminek itt, Szabolcsban különösen érezhető a hatása. Ám a további gyakorlatból vett bizonyítékok nélkül is világos, hogy a hazai termelői. fogyasztói árak sokszor nem a realitásokat tükrözik. így megtévesztik a termelőt, vásárlót egyaránt. Éppen, mert nem tájékoztatnak a valódi értékviszonyokról — tévesen informálhatnak, végeredményben, esetleg a szándékkal ellentétes, rossz megoldásokhoz vezetnek. Talán nem kellene fölülvizsgálni a termelési szerkezetet, nem volna szükséges minden olyan terméket importtal kiváltani, amelynek hazai gyártása már nem gazdaságos? Szó sincs erről, hiszen a termékszerkezet korszerűsítése, a hatékonyság mércéje szerinti rangsorolás valóban a legfontosabb feladatunk ezidőtájt. , De kanyarodjunk visz- sza eredeti témánkhoz. Az idézett napi hír szerint a lakossági igényeket kielégítő áruk gyártása csak akkor szüntethető meg, ha az érintett vállalatok erről a belföldi megrendelőkkel megállapodtak; továbbá, ha megbízhatóan intézkedtek a folyamatos ellátásról. □ m e fontos és semmiképpen nem mellőzhető gyakorlat bevezetése kapcsán bizonyos kétségek támadhatnak — erről ugyanis nem számolt be a napi hír —. vajon nem lesz-e még nehezebb. bonyolultabb feladat a termékszerkezet korszerűsítése a fogyasztási cikkeket termelőknél? Nem keletkezik-e újabb akadály ott, ahol éppen az akadályokat akartuk megszüntetni? Ezért csak remélni lehet, hogy a jó célt szolgáló, vásárlók érdekeit védő eljárás nem lesz bürokratikus és hosszadalmas; nem jelent majd vétót a termékváltás számára. A termékszerkezet-váltás az egyik legbonyolultabb, legnagyobb körültekintést igénylő feladat, esetenként egymásnak ellentmondó szempontokat kell mérlegelni, ütköztetni —. de hát ettől nincs módunk sem eltekinteni —. sem ez alól fölmentést kérni. Olyan tennivalója ez napjainknak. amelytől legközelebbi jövőnk függ. M. I. Radiál fúrógépekhez műszakonként 280 darab bronz csdscdgyűrűt esztergályoz Tiszaszalkán a Magyar Acéláru Gyár telepén Kalmár László. A Csepel Művek több, mint húszezret rendelt. (M. V.)
