Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-09 / 34. szám

1978. február 9. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Fényképezés lézerfénnyel A mindennapi életben Ismere­tes fényképezési technika ha­gyományos fényforrások alkal­mazásával a tárgyak kétdimen­ziós képét rögzíti fényérzékeny anyagokon, képalkotó lencse se­gítségével. A holográfia elneve­zés egy új, két lépésből álló fényképezési eljárást takar, amellyel, lézer fényforrás se­gítségével, lencse nélkül a tár­gyak háromdimenziós, a valósá­got tökéletesen utánzó képet le. hét előállítani. A holográfiái el­járás első lépésében képletesen mondva, magukat a tárgyról visszaverődő lézer fényhullámo­kat fagyasztják be a fényképe­zőlemezen, s ezzel elkészítik a Egy cipő lenyomatának a holag- ráfiás képe. világítják a hologramot, „kisza­badulnak” a fényképezőleme­zekbe befagyasztott fényhullá­mok, s ekkor a hologramba, mint egy ablakba belenézve lát­ható az eredeti tárgy a maga há­romdimenziós valóságában. A holográfiái eljárás azon alapszik, hogy a hologram segítségével olyan fényhullámokat állítunk elő, amelyek azonosak azokkal a fényhullámokkal, amelyek a Intenzív betegellátás Az utóbbi évtizedekben a kór­házi ápolás alapvető szemlélet­beli változásának lehetünk tanúi. Az eddigi szakosított ellátást a betegek állapota szerinti felosz­tás váltja fel. Felismerték ugyan­is, hogy az akutan súlyos álla­potban lévő betegek esetében nem annyira a kiváltó ok gyógyí­tása az elsőrendű feladat, ha­nem az alapvető életfunkciók (vérkeringés, légzés, folyadék- háztartás egyensúlya) fenntartá­sa, illetve rendezése. Az alapbajt akkor kell majd gyógyítani, ami­kor már sikerült elhárítani az életveszélyt, és a beteg túl van a heveny állapoton. Az ilyen rendszerű ápolás ér­dekében változtatni kell a kór­ház hagyományos szervezetén, a személyzet képzettségén, az al­kalmazott gépi eszközök minősé­gén és számán, sőt adott esetben a kórházépületet is át kell ala­kítani a célnak megfelelően. Az intenzív osztályon az eszmélet­len beteget például olyan ágy­ban kell elhelyezni, amely tel­jesen körüljárható és terjedel­mes készülékekkel körülvehető. Az egy ágyra jutó alapterület­nek tehát többszörösen na­gyobbnak kell lennie, mint egy hagyományos ápolási helyiség­ben. De ugyanilyen speciális kö­vetelmények adódnak épületgé­pészeti szempontból is. Az in­tenzív osztályon ma már nem nélkülözhetők a klimaberende­Intenzfv betegszoba az egyik ú] prágai kórházban. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) zések, amelyeknek esetleg nem­csak a szoba hőmérsékletét és a levegő relatív nedvességtartal­mát kell szabályozniuk, hanem az ionkoncentrációt is. sőt bak­tériumölő hatású anyagot is kell tartalmazniuk. A klímatizálás azonban csak akkor működik tökéletesen, ha zsilipéit és lég­mentesen záródó bejárati ajtót alkalmaznak. Az intenzív osztályon a köz­ponti megfigyelő berendezés átte­kinthetően mutatja a betegek leg­fontosabb jellemző adatait, fény- és hangjelzéssel figyelmeztet, ha valamelyik beteg bármelyik adata veszélyes mértékben el­tér a normálistól. A berendezés külön helyiségben van. ahonnan üvegablakon keresztül lehet a be­tegekre rálátni. A súlyos állapotú beteg jellemző adatait az ágy melletti készülékkel is lehet fo­lyamatosan mérni. így az ápo­lónő vagy a kezelőorvos a be­teg szemrevételezése közben gyorsan tájékozódhat a mért és regisztrált adatok alakulásáról is. Más készülék láthatóvá teszi a beteg elektrokardiogramját, és a műszeren leolvosható a beteg szívfrekvenciája; ugyanezen a műszeren lehet a szívfrekvencia megengedett határait is beállíta­ni. fényképezendő tárgy hologram­ját. A hologram hasonló mó­don megfelel a közönséges fény­képezés filmnegativjának. azon­tárgy megvilágításakor a tárgy­ról visszaverődtek. A lencse nélküli fényképezés, azaz a holográfia elvét Gábor Új szer az alkalmazkodó képes­ban a normál negatívtól erősen különbözik: a hologram látszólag teljesen szabálytalanul váltakozó sötét és világos foltokból áll. A holográfiái eljárás második lépésé­ben a kétdimenziós hologramban rögzített „zajszerű” információk­ból a tárgy háromdimenziós ké­pét lehet rekonstruálni. Ha az eredeti lézer fényforrással meg­Dénes magyar származású fi­zikus fedezte fel, kísérletezésé­nek célja tulajdonképpen az elektromikroszkóp tökéletesíté­se volt. Azóta a módszert finomították, és ma már sokféle gyakorlati vizsgálatra alkalmas. Ezek közül érdekesek azok a felvételek, amelyeket a bűnüldözés során a kriminalisztikai szakemberek készítenek. A lézerkamera láthatóvá teszi a padlón a tettes lépteit. ség javítására A szovjet Távol-Kelet tudó­sai sikerrel kísérleteznek olyan adaptációs anyagokkal, amelyek meggyorsítják és megkönnyítik a legkülönbö­zőbb természeti körülmé­nyekhez való emberi alkal­mazkodást. Vonatkozik ez a messzi északon és a déli ten­gereken végzett munkákra, csakúgy mint a hosszú uta­zásokra. Az Izvesztyija be­számolt arról, hogy az egyik ilyen készítményt, amelyet az Eleutherococcus nevű tajgai bokorból állítottak elő, már kipróbálták a szovjet űrhajó­sok is és sikerrel alkalmaz­zák a vorkutai bányászok, valamint az atlanti-óceáni halászok is. A tajgai cserjé­ből nyert preparátum nor­malizálja a szervezetnek a különféle stresszhatásók ál­tal megzavart működését és megkönnyíti az embernek az új körülményekhez való al­kalmazkodását. Ily módon a stresszhatások sajátos amor- tizátora; gyógyszer nem a be­tegek, hanem az egészséges emberek számára. Baromfitartás ketrecben A gyorsan fejlődő, táplálékot, értékes fehérjét gyorsan adó baromfi tenyésztésének, nevelé­sének jelentősége egyre növek­szik. A modern baromfitartásban erre az állatfajra jellemző, hogy nincsenek földrajzi és Idő­járási feltételei. A mai intenzív körülmények között már terme­lésként emlegetett baromfine­velés, tojástermelés fűthető-hűt­hető istállókban történik. Az ilyen épületekben program sze­rint váltja egymást a sötét és a világos napszak. A baromfitartásban jelentős szerepet tölt be a fény, hiszen befolyásolja az ivari életet. _ az anyagcserét, a termelőké­pességet. A baromfiistállók ma­napság ablak nélküliek. hogy rövid nappalt lehessen „csi­nálni” a növendék tojóállatok­nak, és hosszút a tojástermelés serkentésére, gyenge fényt pe­dig a hizlalandó, keveset mozgó állatoknak. A modern baromfitelepen sok csirkét, tyúkot tartanak viszony­lag kicsi helyen. Egy négyzetmé­ternyi istállóban 18—20 csirke, 6—12 tyúk helyezhető el. sőt ketreces tartásnál 20—24. A ta­karmányt gépi erővel juttatják az etetőbe, a vízellátás automatikus, a munkaerővel nálunk jobban takarékoskodó országokban a to­jást is szállítószalag hordja ki. Egy gondozó 10—15 ezer csirkére, vagy 5—10 ezer tyúkra felügyel, egyes gazdagabb országokban az automatizáltabb baromfitelepeken ennek a többszörösére is. A ketreces tyúktartás rendsze­re az Egyesült Államokból in­dul világhódító útjára. Három-, négy-, sőt ötszintes ketreceket gyártanak manapság, amelyek használata esetén különleges gonddal kell ugyan szellőztetni és világítani, de mégis három­szor, négyszer vagy ötször any- nyi tyúk tartható egy épület­ben. A további fejlődést az hoz­ta, hogy olyan ketreceket szer­kesztettek, amelyben ha felneve­lődik a vágócsirke, ki sem kell szedni a ketrecből, azzal együtt viszik a vágóhidra. Az ilyen ket­recek plasztikból, lyukacsos gu­miból, fémből vagy műanyag­gal bevont textíliákból készül­nek. A nagy tömegben — kis helyen — nevelt baromfi tápja is meg­változott. Tudományos módsze­rekkel kísérletezték ki azokat a takarmányféleségeket, amelyek kellő aránya biztosítja a barom­fi gyors és gazdaságos növeke­dését. Természetes, hogy az ál­latorvosi ellenőrzés, és a járvá­nyos betegségek megelőzésének a módszerei nélkül el sem kép­zelhető nagyüzemi, intenzív ba­romfitenyésztés. Á Cheddar sajt titka Az Európában és Amerikában is igen kedvelt Cheddar sajtot mindeddig házilag vagy kisipari módszerekkel állították elő, hosz- szabb ideig tartó szakaszonkénti érleléssel. Az igények kielégíté­sére nemrégiben az automatizált nagyüzemi gyártással is meg­próbálkoztak. Kísérletre volt szükség, hogy miként lehet meg­tartani a Cheddar sajt eredeti ízét és illatát. Ehhez a kutatók­nak mindenekelőtt azonosítani­uk kell a Cheddar iz- és illat­anyagainak vegyi összetevőit, s meg kell ismerniük az érés során végbemenő kémiai folyamato­kat. Az íz- és illatanyagok azonban gyorsan bomlanak és csak na­gyon kicsi mennyiségben for­dulnak elő a sajtban. A sajt nyersanyagának, a tejnek az ösz- szetétele is vidékenként külön­böző. Ezért mostanáig csak néhányat sikerült megismerni a keresett anyagokból. Például a kellemes ízanyagok egyik részéről kiderült, hogy egyébként igen kellemetlen szagú kénvegyüle­tek. Azt már megállapították a kutatók, hogy melyek a sajt éré­sét megindító baktériumok. De még nem ismerik a baktériumok anyagcsere-folyamatait és az ál­taluk termelt enzimeket, a Cheddar sajt ízét és illatát mó­dosító hatását. Ketreces tyúktartás a bulgáriai Bohot falu egyik gazdaságában. (MTI KfllfOldi Képszolgálat) Kék juhok A Tadzsik SZSZK-ban új juhfajtát tenyésztettek ki: gyapjújuk kékes színű. Az új juhfiajtat a Kabardian kol­hozról nevezték el, ahol eze­ket a különleges állatokat te­nyésztik. Téli alma károsítóinak várható alakulása A növényvédelemben is. mint az élet bármely más területén, évenként újabb tapasztalatok­kal, megfigyelésekkel, eredmé­nyekkel gazdagodunk. Az 1977. évi növényvédelmi helyzetről számos formában megtörtént az értékelés. Feladatunk most a szerzett ismeretek felhaszná­lásával az előttünk álló év ká­rosító helyzetéről és a védeke­zés módjáról információt adni. Ahhoz, hogy immár tél derekén egy-egy károsító megjelenésé­nek, fellépésének, tömegviszo- nyalnak, kártételének várható alakulását körvonalakban előre megrajzolhassuk, két alapvető dolgot kell figyelembe venni. Ismerni kell mindenekelőtt az előző évben felhalmozódott fer­tőzött anyagot, valamint a te­lelőre vonult kártevő népessé­get. Ezek nagyságától, életké­pességétől függ egyrészt a ta­vaszi induló fertőzés alakulá­sa. Továbbiakban a tömegvi­szonyok és kártétel nagysága az időjárási tényezők váltakozá­sával szabályozódik. A fentiek előrebocsátása után a rendelkezésünkre álló adat­halmaz segítségével röviden összefoglaljuk a téli almát ve­szélyeztető károsítok várható fellépését. Betegségek közül az almafa- lisztharmat és az almafa-vara- sodás egész évben meghatáro­zója a növényvédelmi tevékeny­ségnek. Az almafalisztharmat- fertőzés erőssége az utóbbi két évben mérséklődött. Közreját­szott ebben az olykor —2D C° alá süllyedt téli hőmérséklet, valamint az egyre nagyobb fe­lületen használt lombtrágyázás. 1977-ben a hajtások erőtelje­sebb befertőzése június végén, augusztus hónapban kezdődött. Szeptember elejére a fertőzött hajtások száma helyenként el­érte a 60—80"/o-ot. A téli időjá­rás eddig a gomba micéliumai- nak életképességét nem gátol­ta. Legfontosabb tennivaló ezért most a házikertekben a fertő­zött vesszők mechanikai eltávo­lítása. Almafa-varasodás Az elmúlt évi nagy fertőzés megteremtette a biológiai fel­tételeit a kórokozó kora tava­szi tömeges megjelenésének. Az ősz folyamán elvégzett lombfertőtlenítés csökkentette a gombabetegség spóráinak kifejlődését, de technikai hiá­nyosságok, valamint a fertőtle­nítés helyi jellege miatt nem zárja ki a kártétel kialakulását. Számítani kell tehát tavasszal egy erős induló fertőzésre, hi­szen ehhez a gombabetegség spórái nagy tömegben a megye egész területén biztosítva van­nak. Az viszont, hogy a lomb, illetve a gyümölcs majd milyen mértékben fertőződik, elsősor­ban a márciusi, áprilisi időjá­rástól függ. A megelőzés érdekében meg kell ragadni minden alkalmat, kezdve a lomb kora tavaszi aláforgatásától a rendszeres és folyamatos permetezésig. Ki kell használni a lemosó perme­tezés előnyös tulajdonságát, va­lamint a zöldbimbós állapotig a rézkészitmények ragyogó gombaölő képességét. Felméréseink során megálla­pítást nyert, hogy veszélyhely­zetet tavasszal a téli almában a betegségek mellett a kártevők egész sora is megteremtheti. 1977-ben az egyébként alacsony egyedszámban kárositő rovar­fajok a hosszan elhúzódó me­leg őszi időjárás hatására olyan mértékben elszaporodtak, hogy áttelelésüket követően tavasz­szal komoly kártétellel fenye­getnek. Különösen ki kell emelni a sodrómolyokat és levélaknázó­molyokat. Mindkettőnek a fel­lépése egy-egy fertőzési körzet­re korlátozódik. A sodrómolyok tömeges megjelenése elsősor­ban Nyírmada, Mátészalka, Gá- vavencsellő, Nyírgyulaj, Csen- ger térségében várható. A le­vélaknázómolyok főleg Nyír­egyháza. Oros, Nagykálló, Má­tészalka, Fehérgyarmat, Náb- rád, Nagyszekeres körzetében szaporodtak fel. Tekintettel az áttelelésükre — sodrómolyok a vázágakhoz ta­pasztott száraz levelek alatt, a levélaknázómolyok a lehullott lombon telelnek — a tél végén, kora tavasszal hatásos védel­met nyújthat a mechanikai megsemmisítés. A fák törzsápo­lásával a sodrómolyok, mig a földön levő levelek elégetésével, aláforgatásával a levélaknázó­molyok lárvái elpusztíthatók. Ugyancsak sokat segíthet a mechanikai védekezés, valamint sárgaméreggel, vagy gyümölcs­faolajjal végrehajtott - lemosó permetezés a takácsatkák és a kaliforniai pajzstetű elpusztítá­sában. A TAKÁCSATKÁK 1977-ben végig alacsony egyedszámmal károsítottak. Számuk ugrássze­rűen csak nyár végén, augusz­tus, szeptember hónapban emel­kedett meg. E felszaporodott né­pesség a gyümölcsfák lombo­zatára már nem jelentett ve­szélyt, de lerakott nagyszámú téli tojásokkal a megye egész területén megteremtette a ta­vaszi induló fertőzés alapjait. A KALIFORNIAI PAJZSTETŰ lárvái főleg szeptember hó­napban szaporodtak el veszé­lyes mértékben. Különösen azokban a kertekben lehetett gyümölcskértételt észlelni, ahol a permetezéseket korán befe­jezték és a gyümölcsszedést hosszan elnyújtották. Tavaszi erős fertőzésre is elsősorban ezeken a helyeken kell számí­tani. Megelőzésre ezért a véde­kezés minden formáját ajánla­tos megragadni. A GYÜMÖLCSMOLYOK (al­mamoly, keleti gyümölcsmoly) tömeges felszaporodásához is kedvezett az elmúlt év őszi idő­járása. A lepkerajzás hosszan elhúzódott, a telelőre vonuló lárvák erőteljes kifejlődéséhez pedig mind a környezeti, mind a táplálkozási feltételek bizto­sítva voltak. Bárhogyanis ala­kul a téli Időjárás, tavasszal (április végétől) nagyszámú lepkenépességre kell számíta­ni. A fertőzés megakadályozá­sa jói ütemezett védekezés­sel oldható csak meg. Ehhez a megye egész területén kihelye­zett nagyszámú szexferomon csapdák segítségével időben tá­jékoztatást fogunk adni. összefoglalva tehát megálla­pítható, hogy az 1977-es év mind a betegségek, mind a kártevők vonatkozásában meg­teremtette a tavaszi fertőzések bázisát. Ebből pedig egyértel­műen következik, hogy akár száraz meleg, akár csapadékos lesz a március, április hóna­pok időjárása, a veszélyhely­zet egyaránt fennáll. A kárté­tel csak odaadó gondos mun­kával, valamint jó vegyszer­választékkal és tökéletesen vég­rehajtott, rendszeres permete­zéssel akadályozható meg. Eh­hez az irányelveket a követke­ző számban foglaljuk össze. Keresztesi István, megyei növényvédelmi és agro­kémiai állomás Február a kiskertben A gyümölcsfák még min­dig nyugalomban vannak, de ez már nem a mély, ha­nem a kényszernyugalom időszaka. Amennyiben ja­nuár hónapban nem végez­tük el a kéregkaparást és egyéb mechanikai munká­kat, akkor ezt már tovább nem halogathatjuk. A felesleges ágakat azért is nagyon lényeges még most eltávolítani, mert ez­által a tél végi lemosó per­metezésnél már permetlé- anyagot tudunk megtakarí­tani. Amennyiben a hónap vé­ge felé az időjárás engedi, akkor az almatermésűeken és csonthéjasokon, a termő­karos orsókon és sövénye­ken elvégezhető a termő- részifjító metszés. Ritkítsuk a csonthéjas gyümölcsösök besűrűsödött részeit is. Okvetlen távolít­suk el a kaliforniai pajzste­tű telelő lárváival borított vesszőket és gallyakat. A nagyobb sebzési felületeket kenjük be fasebkátránnyal vagy oltóviasszal. A ribizke- és köszméte- bokraiknál ugyancsak tő­ből távolítsuk el a kalifor­niai pajzstetű lárváival fer­tőzött vesszőket. Lényeges továbbá, hogy ha liszthar- matfertőzést észlelnénk, ak­kor a fertőzött részeket szintén vágjuk ki és éges­sük el. Február hónapban kell befejezni az őszről elmaradt talajmunkákat. Még az ősz folyamán fer­tőtleníteni kellett az euró­pai simavesszőket és az ol­tás előtt szedett alanyvesz- szőket. Februárban illetve márciusban — oltás előtt — ne feledkezzünk meg az újabb fertőtlenítés szüksé­gességéről. a tavaszi ülte­téshez már most kell gon­doskodni az oltványok be­szerzéséről. A szőlő telepí­téséhez — a fajták kivá­lasztásánál — törekedjünk arra, hogy korai és késői érésű szőlő is legyen a kis­kertben. így folyamatosan „szüretelhetünk”. ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents