Kelet-Magyarország, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-08 / 33. szám
1978. február 8. KELET-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből POSTABONTÁS Tisztességgel L evélírónk az életből leste el a következő történetet. Szomszédjában lakásfestés volt. Természetes dolog, hogy erre időnként sor kerül. Amiért mégis említésre méltónak tartja az esetet levélírónk, az a későbbiekben kiderül. Szomszédja ugyanis elhatározta, ha már úgy sincs a lakásban egy talpalatnyi szabad hely sem, ahol egy szusz- szanásnyira megpihenhetnének, egy füst alatt a kisebb lakásátalakítást is elvégzik. Ebhez anyagra volt szükségük. A malterhez cementre, mészre és homokra. Más ilyenkor elmegy a TÜZÉP-re — még ha netán egy fél napjába is kerül — és megvásárolja az anyagot. Levélírónk szomszédja azonban nem így gondolkodott, „egyszerűbb” megoldást választott. Eszébe jutott, hogy a közelben éppen most állványozták fel az egyik épületet, és már működik is a betonkeverő masina. Onnan lehet anyagot szerezni, hiszen mindössze két vö- dörnyire lenne szükségük. Mindjárt meg is magyarázta: ez is állami lakás', meg az övék is, nem mindegy, hogy hol használják fel az anyagot? Ügy döntöttek, hogy szakembert is az építkezésről szereznek. Akadt is vállalkozó, de az „üzlet” mégsem jött létre, mert a kőműves az anyag értékét is (amit persze ő is az építkezésről szerzett volna) fel akarta számolni. Levélírónk még néhány hasonló példával zárja sorait, annak bizonyításául, hogy egyesek miként szeretnének gyarapodni, jogtalan javakhoz jutni. Van, akinek életcélja, hogy pénz, munka, vagy ügyeskedés, szerencse révén körülvegyék magukat tárgyakkal, vagyonnal, s ezek nélkül el sem tudják képzelni az életüket. Ez alapjában véve nem is volna baj, ez mindenkinek a magánügye. A baj ott kezdődik, ha e javak, tárgyak az önzést, a gátlástalanságot szabadítják fel az emberben. Amikor a szerzés már nem az egyént szolgálja, hanem a tisztességet, az emberséget pusztítja és a közösség vagyonát csorbítja. Sajnos nehéz sokszor eldönteni: hol a pontos határ, amely egyiket a másiktól elválasztja. Soltész Agnes HASZNÁLHATATLAN RADIÁTOR — Ne nekem imádkozzon, hogy melegebb legyen, hanem a gyártónak. Októberben vásároltunk 2800 forintért egy radiátort a Kelet Áruházban. Otthon kiderült, hogy nem. jó. A boltban azt ajánlották, jelentsük a GELKA-nak, ahonnan november 3-án ki is jöttek, szerelték is, de mégsem melegített. Ezt követően karácsonyig legalább még nyolc szar jelentettük, de csak januárban jöttek újból, megjavítani azonban most sem tudták. Lassan vége a télnek, lejár a fűtési szezon és a radiátornak semmi hasznát nem vettük. Ügy gondoltuk, ha egy szezon nem volt elég a megjavításához, akkor kérhetjük vissza az árát, vagy egyáltalán adjanak rá módot, hogy levásárolhassuk. Hónapok óta 2800 forintunk van egy olyan vasban, aminek semmi hasznát nem vettük, viszont mindennap látjuk és ez mindennap arra emlékeztet, hogy egy ilyen selejtért milyen drága árat fizettünk — írja levelében Leskó Istvánná Nyírtelek, József Attila u. 2. sz. alatti lakos. LISZTESDOBOZ Már több üzletben kerestem, sajnos még máig sem sikerült találnom fémből készült lisztesdobozt. Tudom, teret hódított a műanyag, mely meg is felelne, ha legalább két-három kilogramm liszt beleférne, de ilyet se találtam. Annak, aki háztartást vezet, nagyon, célszerű lenne a doboz. Egyáltalán lehet-e még az üzletekben a hagyományas fémdobozt kapni, vagy ne is kutassam? — kérdezi levelében M. F-né záhonyi levélírónk. KI SEGÍT? A nyíregyházi Zrínyi Ilona utcai háztartási boltban nap mint nap sok vásárló megfordul, akik esetenként szeretnének informálódni egyes árucikkek iránt (hol, melyik sorban található és egyáltalán mire használható az áru). Mostanában azonban aligha található olyan ember, akitől mindezt meg is kérdezhetnénk. Egynéhány eladó dolgozik csak az üzletben, többen csak akkor vannak, ha a tanulók gyakorolnak. Ezenkívül egyetlen pénztár működik, amely előtt állandóan hosszú sor kígyózik. Háztartási boltban nem mindegy, hogy mit vásárol az ember, ráadásul forgalmas hely is, éppen ezért nem engedhető meg, hogy hosszab ideig jócskán csökkent létszámmal dolgozzanak itt — teszi szóvá K. Z-né olvasónk. — Na, itt sem kell ma bevásárolnom ... !! (Kiss Ernő rajzai) KI KÉSZÍTI? Február elsejei számunk Fórum rovatában szóvá tettük, hogy a Debrószki János- né rakamazi olvasónk által, tavaly júniusában megrendelt szőrmebéléses csizma még napjainkig sem készült el. Ezért — a panaszttevő téves információja alapján — a Rakamazi Cipőipari Szövetkezetét marasztaltuk el. Később tisztázódott, hogy panaszosunk a csizmát a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet Raka- mazon működő méretes részlegében rendelte meg, tehát a bírálat ezt a szövetkezetét ifc lette, és nem a RACITA Cipőipari Szövetkezetét. MEGTALÁLTÁK Kedden reggel vásárolni utaztam be Nyíregyházára. Már több üzletben megfordultam, amikor észrevettem, hogy hiányzik az aranyórám. Visszamentem az üzletekbe, ahol már eddig jártam. A Nyírfa Áruházban is érdeklődtem a férfi kötöttosztályon. Az eladó egy kedves barna kiszolgálónőhöz vezetett. Miután elmondtam, milyen is volt az órám, ő szerényen kivette zsebéből az órát és átadta. Mindezt a legnagyobb természetességgel, figyelmességgel. A magát meg nem nevező elárusítónő példamutató cselekedetének köszönhetem, hogy visszakaptam a számomra oly kedves emléket — közölte F. J-né olvasóink. CSATORNA Az elmúlt évben a Rigó utcai csatornázás alkalmával a KEMÉV a vízelvezető csatornát megszüntette. Mióta az idő enyhébbre fordult, az itteni állapot tarthatatlanná vált. Nem tudjuk, mi indokolta, hogy meg kellett szüntetni a csatornát. Ügy gondoljuk — mivel erre itt nagyon is szükség van —, hogy az illetékesek intézkedése nem végleges, — írja levelében Kecskeméti Kálmán. Szerkesztői üzenetek Gyuricska József pát- rohai. Keresztény Sándor nyíregyházi, Varga Sándor fehérgyarmati lakosoknak levélben válaszolunk. Juhász József nagykál- lói, Polinszky Ferenc besz- tereci, Olajos1 Józsefné jánkmajtisi, ifj. Juhász Lászlóné csengersimai, Poór Árpád nyírtéti. Végéra András nyírszőlősi, Balázs Sándor nyíregyházi, özv. Bunyi Barnabásné nyírcsászári, Géczi István kisvárdai, Seres Istvánná szakolyi, Ilyés Pété mé őri, Juhász Ferenc nagy- kállói, Szilágyi Lászlóné csengeri. Mészáros Balázs kékesei, Ormay László nyíregyházi, Rinkács József tornyospálcai. Varga Villibaldné győrteleki, id. Veress György né nagyhalászi, Molnár János nagyhodosi. Kosa Lászlóné mátészalkai. Halász Ferenc csengersimai, Gyebrószki András nyíregyházi, Markovics József nyíregyházi, Tóth Józsefné csaholci, Páti Gyuláné szamosbecsi, Horváth Miklós nyírmadai. Kocsis Mihály nyíregyházi, Póczi István nyíregyházi, Lakatos Bertalan győrteleki, ifj. Koszta Bertalan tisza- vidi olvasóink ügyében az illetékesek segítségét kértük. Szűcs Imréné kisvárdai levélírónk kedves, köszönő sorait megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk. Id. Dezső László tisza- kóródi olvasónkat arról értesíti a fehérgyarmati járási hivatal, hogy munkateljesítménye alapján nem jogosult fizetett szabadságra. A termelőszövetkezet alapszabálya szerint azoknak a férfitagoknak adnak évi hat munkanap szabadságot akiknek az évi munkateljesítménye 200—250 tízórás munkanap között van. Ez az alapszabály a termelőszövetkezet minden tagjára — tehát a nyugdíjasokra is vonatkozik. Ujj Pál nyírmadai lakost a Fogyasztási Szövetkezetek Szabolcs-Szatmár megyei Szövetsége többek között arról tájékoztatta, hogy a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsának 32/1954 (V. 22.) M. T. rendelet 3 §-a értelmében a tulajdonos elveszíti kártalanítási igényét, ha fertőző állatbe- tegséff bejelentésére meghatározott kötelezettségének nem, vagy késedelmesen tesz eleget. Az illetékes válaszol A január 11-i számban a borbányai lakosok kéréséről írtak. Ezzel kapcsolatban közöljük, hogy január 26-án a takarmányértékesítő boltunkat Borbányán, a Margaret- ta utcán megnyitottuk. Az épület a Dózsa Mg. Termelőszövetkezet tulajdonát képezi, melyet szövetkezetünk hosszú távon bérbe vett. Üzemképessé tételéhez a cikkben említett társadalmi munkán kívül szövetkezetünk sokat költött rá. Az árusítóhely megnyitását késleltette, hogy nem tudtunk megfelelő egységvezetőt beállítani, NYIKORGÓ AJTÓK Behunyt szemmel meg tudja számolni valaki, hogy hányán mennek a boltba Nyíregyházán a belvárosban, vagy az új lakónegyedek valamelyik üzletébe. Csak fülelni kell — a bolt mellett. A modem, alumínium ajtók többsége ugyanis úgy nyikorog, csattog, hogy a közelben lévők az ajtó nyitását és zárását akarva-ákaratlanul meghallják. Jó lenne, ha az üzemeltetők — az iparcikk- és élelmiszer-kisker — javítóbrigádjai egyszer ilyen szempontból is végigjárnák az üzleteket — javasolja L. B. A tsz-tagok jubileumi jutalmáról Orosz Józsefné olvasónk a termelőszövetkezet alapító tagja volt és 1976-ban nyugdíjba ment. Férje nem volt tagja a termelőszövetkezetnek, kezdettől fogva az iparban dolgozott és dolgozik még ma is. Az évek során állandóan tapasztalták, hogy férje, mint ipari munkás, sokkal több kedvezményben részesül, mint a tsz-tag, de neki a gyermekeket is nevelnie kellett, saját falujukban más munka nem volt, így ipari munkás nem tudott lenni. Amikor a férje 25 éves munkaviszonyát betöltötte, a vállalattól nagy összegű jubileumi jutalmat kapott. Olvasónk azt kérdezi, hogy a tsz-tagnak jár-e jubileumi jutalom és ha igen, akkor ő miért nem kaphat? Lehet-e az, hogy egyes tsz-ekben fizetnek jubileumi jutalmat, más tsz-ekben nem? A termelőszövetkezeti tagoknak és az ipari munkásoknak nyújtott? kedvezmények sohasem voltak azonosak, mert az ipari munkás munkaviszonyban áll, a termelőszövetkezeti tag pedig tagsági viszonyban. Sem a termelőszövetkezet, sem pedig az állam anyagi teherbíró képessége nem tette lehetővé az azonos juttatásokat és még ma sem teljesen egyforma ez, bár államunk mindent elkövet annak érdekében, hogy ezek a különbségek csökkenjenek és végül megszűnjenek. Közismert dolog az, hogy más a nyugdíjkorhatár az ipari munkásoknál és más a termelőszövetkezeti tagoknál és nem régen született rendelkezés arra, hogy ezt a különbséget fokozatosan, de néhány év alatt megszüntessék. A termelőszövetkezetekben jubileumi jutalom 1977-ig egyáltalán nem volt és 1977-ben a MÉM. a 12/1977. sz. rendeletével kötelezte a termelőszövetkezeteket a jubileumi jutalom fizetésére, amely rendelet 1977. március 12-én jelent meg. E rendelet 68. paragrafusa kimondja, hogy a termelőszövetkezet a 25, a 40, illetőleg az 50 évet munkában töltött tagjai részére jubileumi jutalmat fizet. A jubileumi jutalom a tag egy havi átlagrészesedése, amelyet az esedékesség évében kell kifizetni. Amennyiben a tag az esedékesség évében nyugdíjba megy, úgy a jubileumi jutalmat a nyugdíjazáskor ki kell fizetni, de a 40, illetve 50 éves jubieumi jutalmat akkor is ki kell fizetni, hogy ha a dolgozó a nyugdíjazás évében legalább 35, illetőleg 45 évet dolgozott. Ez az intézkedés megfelel az ipari dolgozókra vonatkozó munfcatörvénykönyvi rendelkezésnek. Felvetődik ezek után az a kérdés, hogy aki a 25 éves tagsági viszonyát 1977 előtt betöltötte, megilleti-e a jubileumi jutalom, vagy sem? A törvény erre az esetre nem írja elő a tsz-nek kötelező erővel a jubileumi jutalom utólagos kifizetését, de lehetővé teszi, hogy a közgyűlés ilyen határozatot hozzon. Ennek azonban két rendkívül lényeges feltétele van. Az egyik, hogy a 25 évet a tsz-tag abban a tsz-ben, vagy pedig a tsz jogelődjénél töltötte (például egyesülés előtt volt valamelyik tsz-nek a tagja), a másik lényeges feltétel, hogy a tsz-tag ma is aktív tagja legyen a tsz-nek. Tehát ha már nyugdíjban van, és nyugdíjba akár a rendelet megjelenése előtt, vagy utána ment, a törvény erejénél fogva a termelőszövetkezet nem köteles fizetni, nyugdíjas esetében nem is fizethet. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a visszamenőlegesen kifizetett jubileumi jutalom a tsz terhe, a jövedelmezőség szempontjából tehát meghatározó a tsz anyagi teherbíró képessége. Kedves olvasónknak sajnos azt tudjuk mondani, hogy miután már 1976-ban nyugdíjba ment, jubileumi jutalomra n.em jogosult, akár rendelkezik 25 éves tagsági viszonnyal, akár nem. Dr. Juhász Barnabás mivel többen visszavonták előzetes ígéretüket és ez újabb időeltolódást jelentett. Nyíregyháza és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. JELZÉS AZ AUTÓBUSZON A január 18-i „Automaták kellenének” című észrevételben az utasok kifogásolták, hogy a buszt jelző számok nem láthatók messzire. Véleményünk szerint a helyi járati autóbuszokon a jelenlegi jelzési rendszer megfelelő. Az utóbuszok oldalán lévő, világítással ellátott táblákat gyárilag alakították ki. A gépkocsivezető melletti kis méretű táblák házilag készültek a gyakori táblacsere megkönnyítése érdekében. Szerintünk a megállóhelyen várakozó utas láthatja a számjelzést, s ez a megállóoszlopokon elhelyezett hirdetményekkel együtt megfelelő tájékoztatást ad. Volán 5. sz. Vállalat Nyíregyháza Megjegyzésünk: a jelenlegi megoldás (az autóbuszok elején elhelyezett, nem világítható szám) csak átmeneti megoldásként fogadható el. Véleményünk szerint elölről jól látható számokkal kellene jelezni, hogy melyik autóbusz érkezik a megállóba. INTÉZKEDTEK Az 1977. december 21-i számban Szász János olvasó „Lépcső” címmel megjelent panaszát megvizsgáltuk. Bár — mint az olvasó is írta — a szavatossági határidő lejárt, mi intézkedtünk a javítási munkák elvégzésére. Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat Nyíregyháza
